Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-12 / 240. szám, péntek

2 UJSZ0 ­Munkáslevelezőink az Uj Szó terjesztéséért 6 f n 1951 október 12 A sajtónap alatt minden kis községre kiterjedt az agitációs munka. Az agitkettősök sok helyen nagy sikereket értek el. Ellenben nagyon fontos, hogy a saj tó terjesztési kampányt tovább vigyük, hogy ez év vé­góig teljesíthessük az SzKI" Központi Bizottságának határozatát, amely a pártsajtó példányszámának 300 ezerre való felemelését tűzte ld fel­adatg). Sztálin elvtárs a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja X£L kongresszusán ezt mondta a pártaajtóról: „A sajtó a legjelentősebb fegyver, melynek segítségével a párt min­den nap, minden órában beszél a munkásosztállyal a saját nyelvén, azon a nyelven, amelyre a pártnak szüksége van. A párt és az osztály kö­zötti szellemi kapcsolat létesítésének más ilyen eszköze, más ilyen rugal­mas apparátusa nincs még egy a világon." Bzérfc fontos, hogy Köztársasá­gunkban minden magyar dolgozó asztalán ott legyen az Uj Szó és fi­gyelje a Párt szavát, mely vezette és vezeti munkásosztályunkat és egész dolgozó népünket az örömteli szocialista jövö felé. Farkas Kálmán munkáslevelezőnk megírta nekünk, hogy hogyan kap­csolódott be a cajtóterjesztési kam­pányba. Somorján így készítettük elő — Szeretnék részletesen beszámol­ni arról, hogy komorján hogyan ké­szítettük elő a sajtónapot. A kam­pány megindítása előtt a helyi i v dióban előadást tartottam a kommu­nista sajtó hivatásáról a múltban és a jelenben. Felhívtam a község dol­gozóit, hogy álljanak mindannyian az Uj Szó és a Pravda előfizetői­nek hatalmas táborába. Pénteken megkezdtem m agitációs munkát és estig 30 előfizetőt sze­reztem az Uj SzOn&k és egyet a Pravdának. — Néhány szóval meg szeretnék emlékezni az élményeimről. Moyzes­utcában az egyik házban egy asz­szonykát főzés közben találtam, aki nagy hangon kijelentette, hogy ne­kik nem kell újság, őket ez nem ér­dekli. Körülnéztem és láttam, hogy egész rendes körülmények közt él­nek, ruházkodnak, van egy családi házuk, stb. Az asszonyka előtt fel­tártam a tényleges helyzetet. — Amint látom, maguknak van ezép családi házuk, rendes keríté­sük, ól is akad az udvaron, meg sze­nük is van. Láthatják és megérthe­tik azt, hogy mennyivel jobb körül­mények közt élnek ma, mint a múlt­ban. Az asszony bólintott. Én meg folf* tattam meggyőző beszédemet. — Láthatja, hogy ma boldogabb és örömteli életünk épül, százával épülnek gyáraink, üzemeink és mindezt Pártunknak és Gottwald elvtársnak köszönhetjük. A Párt akarja, hogy olvassunk, tanuljunk és ismerkedjünk meg azzal, mi a Jó és harcoljunk a rossz ellen. A Párt azt akarja, hogy munkásosztályunk és egész dolgozó népünk müveit legyen, hogy képes legyen sokkal jobban ve­zetni az országot, mint a kapitalis­ták. Ha sokat ós jól fogunk tanulni, szebb eredményeket tudunk elérni az ötéves terv teljesítésében. Az asszony elgondolkodott és Igy válaszolt: „Hát mi is megrendeljük az újságot". Az ilyen és hasonló kér­désekkel találkoztunk több helyen. Ezekre a kérdésekre a való helyzet­nek megfelelően kell tudni válaszol­ni. Farkas Kálmán munkáslevelezö, Somorja. A rimaszombati járásban a CSEMADOK segíti a sajtó terjesztését Hogy minden magyar dolgozó ke­zébe kerüljön a pártsajtó, hogy a rimaszombati járásban egy család se legyen, ahol újságot ne olvasnának, ennek érdekében a CSEMADOK cso­portok minden községben elősegítet­ték a Központi Pártbizottság hatá­rozatának teljesítését. Gesztete köz­ségben IX, Jánosi községben 10, Ser­kén 9, Simonyiban 7 agitkettöst ál­lított fel a CSEMADOK-szervezet. Ezenkívül más községekben is, úgy, hogy a járásban összesen 65 agit­kettöst állítottak fel a CSEMADOK­csoportok. A CSEMADOK nagy Je­lentőséget tanúsit sajtónknak. Szűk­séges, hogy tudatosítsuk a sajtó ol­vasásának jelentőségét, nagyon fon­tos, hogy minden dolgozó magáévá tegye Široký elvtárs szavait a párt­sajtó példányszámának 300 ezerre való felemeléséről. A sajtó állandó ©Ivas^ával megismerjük barátain­kat és ellenségeinket, megtudjuk azt, hogy ki akar békét és ki háborút. Megismerkedhetünk a szovjetnép életével és gazdag tapasztalataival. Községünkben az EFSz jól műkö­dik. Mikor megkérdeztem a szövet­kezet: elnökét, Varbóczi elvtársat, hogy hogyan érik el ezeket a szép eredményeket, ažt felelte, hogy az az ember, aki nem hanyagolja el a pártsajtó olvasását, az nagyobb­részt a munkáját is jól végzi. A mi szövetkezetünkben minden EFSz-tag olvassa az újságot. Szabadi István levelező, Rimaszombat A fiatalok munkája Apácaszakállason Az agitációs munka nálunk jól fo­lyik. Lelkesen dolgoztak községünk agitátorai és a sajtónap alatt 76 elő­fizetőt szereztünk. Az Ifjúsági Szö­vetség helyi szervezetéből Kotton Fe­renc és Nagy Júlia tagok egy óra alatt 28 előfizetőt szereztek, amiért a Kommunista Párt helyi szervezeté­től dicséretben részesültek. Ezek a CsISz-tagok az agitációs munkát to­vább is folytatják és versenyre hív­ták a kerület valamennyi agitátorát. Ugyan csali szép eredményeket értei Bíró Károly és Szőke Piroska. Mind­ketten az Ifjúsági Szövetség tagjai és fiatal elánnal egy óra latt 27 elő­fizetőt szereztek. Meg kell említe­nünk még Vörös Istvánt, Hegedűs Lajost, Hegedűs Gyulát, Német Má­riát, László Benőt és a többi agitá­torokat, akik ugyancsak szép szám­mai szereztek előfizetőket. Ezek az elvtársak a kampány további részé­ben fokozni fogják munkájukat és kötelezettséget vállaltak, hogy Füss és Nagylucs községek példája nyo­mán azon lesznek, hogy a község valamennyi házába minden család­hoz járjon a pártsajtó. Csomor Lajos levelező, Apácaszakállas. Sajtóterjesztés Ipoiyvisken Községünkben a sajtóterjesztés kampánya szép eredményeket ho­zott Az agitációs munka könnyen folyt, mert magyar dolgozóink ér­tékelik, hogy a Párt szava saját anyanyelvűkön eljut hozzájuk. A községben felállított agitkettősök szép eredményeket értek el. A saj­tónap alatt 37 előfizetőt szereztünk az Uj Szónak. Az agitációs munkát tovább foly­tatjuk és egyben felhívjuk a besz­tercebányai kerület összes közsé­geit, hogy kövessék példánkat, mert a kommunista sajtó arra tanít bennünket, hogyan tudjuk mielőbb felépíteni hazánk boldog szocialista jövőjét. BARTAL GYULA munkáslevelező, Ipolyvisk. WWWWWWW W MW MWWtMWM Wt Mt WW A csehszlovák-magyar jogiszerződés ratifikációs iratainak kicserélése Szerdán, október 10-én a külügymi­nisztériumban kicserélték a csehszlo­vák-magyar jogi szerződés ratifikációs iratait. A Csehszlovák Köztársaság nevében a jegyzőkönyvet Viliam Širo­ký kormányelnökhelyettes, külügymi­niszter, e Magyar Népköztársaság nevé­ben, Boklocky János prágai magyar követt jrta alá, Az ünnepélyes alá­íráskor jeáen voltak továbbá dr. Šte­fan Ras, igazságügy miníszter. Rudolf Strehaj igazságügyi megbízott, a külügyminiszter és az igazságügymi­niszter helyettesei. Magyar részről jelen voltak továbbá a küldöttség tag­jai, dr. Décsi Gyula, a Magyar Nép­köztársaság igazságügymínászter he­lyettesének vezetésével és a prágai magyar követség kiküldöttjei. A szerződés, amely a két állam közti kölcsönös jogi kapcsolatokat új alapra helyezi, hozzájárul mindkét népi demokratikus köztársaságnak a kölcsönös jogi segítség terén való szorosabb egyiittmunkálkodáshoz. A szerződés a ratifikációs iratok kicse­rélése után egy hónap múlva, azaz november 10-én lép érvénybet. tPrivát, vagy betegsegélyzőre?* — kérdezi Hromnyik R. fogász asszisztensnője a soronkövetkező, fogfájásban szenvedő betegtől. Népi demokratikus államunkban úgy látszik még mindig vannak egyesek, akik nem tudják, vagy nem akarják hivatásukban, munka­helyükben a nép ügyét szolgálni. Igy Perbele községben Hromnyik Ŕ. fogtechnikus betegeit két cso­portba osztályozza, a r>privát« és a »betegsegélyzösök« 'csoportjába. Előnyben természetesen a Dprivát« betegek részesülnek. Hromnyik asszisztensnője, mi­előtt a betegeket beengedné, meg­kérdezi, hogy privát-e vagy beteg­segélyzős? Ha privát, akkor jöhet. Ha betegsegélyzős: Dmajd csak szerdán jöjjön, mert új betegeket csak szerdán veszünk fel*. Hromnyik fogtechnikus hétfőn, szerdán és pénteken rendel beteg­segélytőre, de privát bármikor. Ha egy dolgozó csütörtöktől szenved fogfájásban, csak a rákövetkező szerdáján mehet kezelésre, mert új beteg és a betegsegélyzö tagja. Ha van pénze, és a kezelésért haj­landó fizetni, minden rendben van, nem kell szenvednie egy hétig, ügy látszik Hromnyiknál a pénz fontos, nem pedig az, hogy a be­tegen segítsen. Augusztus 22-én például már nem volt hajlandó betegsegélyzö­re kezelni, mert augusztus 24-én kezdődött a szabadsága. Privát beteg azonban jöhetett, tudniillik az ilyeneknél nem kell még köny­velést is fizetni. Nem tudom mit szólna dolgozó népünk, ha *gy munkás szabadsága előtt két nap­pal azt mondaná: »Két nap múlva szabadságra megyek, én ezt a mun­kát már nem végzem el. Majd egy hónap múlva, ha visszajövök megcsinálom«. Ugye ezt nem le­het. Dolgozóink ilyenre még csak nem is gondolhatnak, a szabadsá­gok előtti utolsó órákat is vas­szorgalommal ledolgozzák. Nagyon sok panasz hangzik el Hromnyik fogtechnikus ellen a perbetei dolgozók között. Sokan kénytelenek privát (tüzelésre menni, hogy egészségüket megvédjék. Hromnyik úgy látszik, nem viseti szívén a dolgozók egészségének ügyét, pedig a betegsegélyzö nem kívánja ingyen a dolgozók fogai­nak gyógyítását. A betegsegélyzö tagjai nem szorulhatnak háttérbe, mert betejlappal mennek a fogor­voshoz. FÜRDŐS KALMAN tanító, Perbete A chrudimi Transporfa nemzeti vállalat idejében teljesíti szállításait a kuncsicei szocialista építkezésre A chrudimi Transporta nemzeti vállalat 1951. évi gyártási tervében a kuncsicei Klement Gottwaldról el­nevezett új kohómüvek részére szál­lításokat tervezett, amelyeket a meghatározott határidőben teljesí­tett. A gyár vezetősége és a gyár összes dolgozója tudatában vannak az építkezés megrendelései pontos teljesítése fontosságának. Mielőtt megkezdték volna a hamutlanító, valamint a kokszoló berendezésének gyártását, megtárgyalták a szállí­tások idejében való teljesítését nem­csak a termelési értekezleteken, amelyeken résztvettek az üzemek és központok összes mesterei és veze­tői, hanem megvitatták sz egyes munkaszakaszok dolgozóival is a szállítások határidejének esetleges megrövidítését. A z egész üzem dol­gozóinak harci jelszava lett a kun­csicei Klement Gottwaldról elneve­zett új kohóüzemnek szóló szállítá­sok meggyorsítása. Július végén a szögbeállító és ha­mutlanító szerkezet szállítását tel­jesítették és sikeresen folytatták a szállítószalagok gyártását, amelyek a kokszoló szállítószerkezetének ré­szét alkotják. A kész részeket azután folytatólagosan juttatták el az épít­kezés helyére, hogy ezen szerkezetek beszerelését idejében elkészíthessék. Az utolsó szállításra csupán néhány futócsíga-állomás maradt. Egyfor­mán fontos és felelős feladatot sike­resen végez a szerelők két munka­csoportja, akik az égető és kokszoló egész berendezésének szerelésén dol­goznak. A szerelőcsoportokban dol­gozók saját k zdeményezésükből a szerelési munkálatok folyamán úgy javították teljesítményüket, hogy lé­nyegesen megrövidítették a ferde-híd felemelésének szerelési idejét. Javitójavaatatok 30—40 százalék­kal rövidítik meg a szerelésre ter­vezett időt. Azelőtt az egyik sarkat a másik után emelték fel a megha­tározott helyre és csak aztán kap­csolták őket össze. Most egyidejű­leg szerelik össze a ferdehíd mind­két sarkát és csak azután emelik fel őket egyszerre a magasba. A chrudimi Transporta nemzeti vállalat dolgozói így példát adnak, mint lehet a szállítások rendes meg­tárgyalásával elérni, hogy a szállí­tási határidőket betartsák és így ide­jében felépüljön a nemzetgazdasá­gunk további sikeres fejlődésére any­nyira fontos kombinát. (JUtúľok a szôeialLsta oaľôit ípílik A tábortól alig félkilométernyire, lankás dombok ölében fekvő kavi­csos síkságon épül a szocialista vá­ros. Itt fognak boldog otthont találni a HUKO építői és munkásai. Alacsony falusi házakból, sötét ci­gányputrikból több emeletes épüle­tekbe költöznek át a munkások. Ren­desebb körülmények között pihenhe­tik ki majd a munka fáradalmait. Rö­vid idő múlva villamosok, autók szá­guldoznak azon a helyen, ahol a ta­vasszal még sovány tehenek, lovak húzták az igát. Vidám gyermekse­reg f 0g hancúrozni a ligetekben ott, ahol tavaly még mezitlábtts paraszt­gyermekek görnyedeztek a kapa mellett vagy őrizték a libákat. Szín­ház, mozihelyiség, kultúrpalota gon­doskodik a munkások szórakozásáról. Iskolák épülnek, ahol az új nemzedék a munka minden szakaszában megfe­lelő oktatást fog kapni. Űj élet, bol­dog jövendő körvonalai bontakoznak ki a bodvavölgyi dombok tövében. A nyáron még krumpli volt a föl­dön. Aztán jöttek a nagy szovjet gé­pek és játszi könnyedséggel szinte órák alatt ásták ki a többemeletes^ épületek, alapjait és pincéit. A test­véri szojjet munkások igy könnyítik meg nekünk a szocializmus felépíté­sét. Elküldik nekünk mwnkájuk gyü­mölcsét, a nagyteljesítményű gépeket, amelyek óránként sok ember mun­káját elvégzik. Ahogy ezek a gépek befejezték munkájukat, megjelennek a kőműve­sek. Betonkeverőgépeket, hatalmas ládákat hoznak magukkal. Több ton­nás teherautók szállítják megállás nélkül a téglát, meszet, cementet, ka­vicsot. i Felhalmozzák a vödrök mel­lé és a kőművesek megkezdik munká­in kit. A kőművesmunka a legszebb munkák egyike. Órákig el lehet nézni, ahogy a kőművesek szorgos kezekkel rak­ják szétteregetett habarcsra a téglá­kat. Ahogy nő, emelkedik a fal a, magasba, míg végre többemeletes ház lesz belőle. A széles habarcskeverő láda mellett két fiú áll, kezükben keverő lapát­tal. Türelmetlenül topogtak gumi­csizmás lábukkal, mert a víz lassan folyik a csövön keresztül a mészbe. Már pedig két ilyen fiatal dolgos fiú számára nincs keservesebb dolog, mint az anyagra várni. Vargovcsik Mihály és Kristóf Já­nos jó pár hete készítik a kőműve­seknek a habarcsot. Faluról jöttek dolgozni. — Hogyan tetszik a munka a HU­KO-n t _ kérdezem tőlük. — Jól, — felelik szinte egyszerre, — csak gyorsabban folyna egy kicsit a víz. Mindig sokáig kell várni, amíg meg­telik a láda. Pedig többet keresnénk, ha volna elegendő víz. — Jobb itt, mint falun volt. — teszi hozzá Jancsi. _ Itt többet lát, tapasztal az ember, meg jobban el megy az idő is, mint a kapálásnál. Nem gondoltam, amikor idejöttem, hogy ilyen nagy lesz ez az építkezés — fordult aztán magyarázólag felém. — Akkor még alig, látszott valami nyoma az építésnek. Most meg szin­te napról-napra hatalmasabb iramba lendül. Az ember alig gyöz csodál­kozni a sok újdonságon. Itt vannak ezek a gépek, — mutat a téglaraká­sok mellett álló hosszú transzportö­rökre, amelyek mintha várnák, hogy sor kerüljön rájuk és szállíthassák az anyagot a falakhoz. — Ilyesmit ez­előtt sohasem láttunk. Tegnap meg egy új gépet figyeltem a barakktábor. ban. Alapásást csinált éppen. Ház­nagy ságú gép és lapátjai olyan köny­nyen ássák a kavicsos földet, mintha vaj volna. Mennyi ember kellene egy egy ilyen gép munkájának elvégzé­sére! — Mit gondolsz, mit építünk mi? — folytatja Kristóf Jancsi kérdően. Itt egy város épül, ahol munkások fognak élni, odébb pedig a magas kemencék épülnek, ahol a vasbányák ércét fogják kiolvasztani. Sok nyers­anyagot ad majd a magaskemencék sora és nagyon sok munkás fog itt dolgozni. Ügy érzem, hogy ez nagy­szerű, szavakban nem is tudom még kifejezni érzéseimet. Olyan meglepően új ez a lüktető élet, ami itt folyik, ahol ezelőtt olyan, egyhangúan, csön­desen éltek az emberek. A kiásott gödörben kőművesek rakják a tégláfalat. Az épületek szi­getelő alapjait. Halász Ferenc is itt dolgozik. Nem fiatal ember már, ar­cán a mély barázdák küzdelmes fia­talságra vallanak. Hosszú éveket dol­gozott le a kapitalista kizsákmányo­lók hizlalására és belefáradt már a munJcába. De most új erővel dolgo­zik a szocialista város alapjainál. Szorgalmas, ügyes kézzel rakja egy­más mellé a téglát. A fal állandóan emelkedik előtte. A mellette dolgozó fiatal, kisegítő munkás sietve teregeti szét előtte a habarcsot, hogy lépést tarthasson veje. — Még sohasem éreztem úgy, hogy magamnak építek, csak most — kezd beszélni az öreg. — Pedig már na­gyon sok házat építettem. Mi kör­nyékbéliek igazán elmondhatjuk, hogy a HUKO a mi számunkra épül. Fiatalasszony dolgozik mellettük. Vízvezeték lefolyására lerakott csö­veket takar be. Nehéz munka, mert a felázott talajba nehezen megy be­le a lapát és a föld is meglehetősen súlyos. Bartkó Ilonának hívják. Férje mérnök az építkezésnél, ő lapáttal a kezében dolgozik. Voltam a Szövetségi Vasútvona­lon is — meséli Bartkóné és egy pil­lanatra megáll kezében a lapát. — Azelőtt a bratisiavai Kablo-gyár él­munkásnője voltam. Nem ijedek meg a munkától és most különösen öröm­mel dolgozom, mert ez ae építkezés eddig a legnagyobb szocialista épít­kezés hazánkban. Most kissé nehe­zebben megy a munka, mert a múlt­kor emelés közben megrántottam a derekam és azóta még érzem. De igyekszem lépést tartani és azon va­gyok, hogy megszüntessük a sok kez­deti nehézséget, amik ae építkezésnél előadódnák. A másik alapnál ügyes kis beton­keverőgép * forog fáradhatatlanul. Ott a betonozást végzik a munkások. Kis­sé odébb szurkot égetnek az alapok jó szigeteléséhez. Az épületek alapjai mellett torony­magasságú faállványok emelkednek az ég felé. Macskaügyességgel mász­kálnak a magasba az ácsok és szor­galmasan kopácsolnak. Liftállványo­kat készítenek. Alul már be is van helyezve a lift, amivel az anyagot fogják felszállítani a magasba, tizen­két ilyen faállvány emelkedik szép sorban egymás mellett. Tizenkét több­emeletes épület emelkedik itt majd rövid idő múlva. Többszáz munkás­család, a HUKO legjobb építői köl­tözködnek bele nemsokára. Az utolsó liftállványon az ácsok ép­pen most fejezik be a munkát. Halus­csák, Koncz és Janovics idelent dol­goznak, a többiek pedig a magasban verik be az utolsó szögeket. Az egész csoport szepességi falvakból került ki. Ügyesen dolgoznak, iparkodnak a munkával, mert — amint mondják — ha többet csinálnak, jobban is keres­nek. A legmagasabban dolgozó ács hangos »vigyázz«-t kiált faiési 4s már is repül a vastag deszka lefelé, amelyen eddig állott. Nagyon szeren­csétlenül esett a földre a deszka, mert esés közben az egyik állványon három új deszkát összetört. lobban kellett volna vigyázni a ledobásnál. Igaz, a magasból nehéz kiszámítani a sú­lyos deszkák esési irányát, de na­gyobb óvatossággal kímélni kellene a drága anyagot. Ahogy eljöttem az ácsoktól,. csak­nem beleestem egy két méter mély lyukba. Pedig kár lett volna, mert a benne dolgozó Borovszky Menyhért bizonyára nagyon megijedt volna a nyakába zuhanó váratlan áldástól. Borox/szky Meiyhért keményen dol­gozik a kényelmetlen szük helyet}. Kavicsbs a föld, de erős kezek mar­kolják a csákányt. — Jól fizetik ezt a munkát, — mondja Borovszky — de meg is kell érte dolgozni erősen. Na, megszoktam én a nehéz munkát, nem hátrálok meg tőle. En csinálom az alapot a villanyvezetékhez, amely a fényt hoz­za majd a városba, ügy lehet boldog családi körökben, az új szocialista vá­ros lakói között talán valaki meg­emlékszik esti olvasás közben az én munkámról is. Hazafelé tartva tehreautóra kapasz­kodom fel. Vasalkatrészeket szállít az énítéshez. Két fiatal ember CsISz ing­ben ül a teherautón. Nagyszombatból jöttek az ifjúság őszinte lelkesedésé­vel a nagy szocialista építkezésre. Virszt és Bartinkovics a nevük, itt akarnak maradni véglegesen, mert \nagyon megkedvelték ezt a helyet. Mesterséget akarnak tanulni. — Itt, ahol annyi szorgos munkás­kézre van szükség, legnagyobb segít­séget nyujthatunk a szocializmus fel­építéséhez, — mondják, — ezzel já­rulunk hozzá a legjobban a világ bé­kéjének megerősítéséhez. fitt. *Ji csrx

Next

/
Oldalképek
Tartalom