Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-12 / 240. szám, péntek

1951 október 13 O i Síi­A? angef-egyiplomi szerződés felmondását az angol szakértőn Iránból történt Niyiasífása isztündzte Augusztus 26-án hatalmas angol­ellenes tömegtüntetések voitak Egyip­tomban az 1936-ban kötött angol­egyiptomi szerződés 15. évfordulója alkalmából. A tüntetők tízezrei a szerződés felmondását követelték, mert az Egyiptomot függő helyzetbe hozta. Nahaz pasa, egyiptomi miniszterel­nök hétfőn a képviselőház elé terjesz­tette az angol-egyiptomi szerződést felmondó törvényjavaslatot, amelyet — a Reuter jelentése szerint — az egyiptomi ellenzéki pártok is egy­hangúlag támogatnak. A törvényjavaslatot ismertető be­szédében a miniszterelnök kijelentet­te: »Angliának Egyiptommal sr.embeni magatartása a világ békéjét veszé­lyezteti.,« Az angol-egyiptomi szerződés, fel­mondásáról szóló javaslat benyújtása után — mint az AFP kairói tudósí­tója jelenti — ag egyiptomi közmunkaügyi miniszter és hadügyminiszter jelképes csákány­ütésekkel kedden reggel megkezdte a »Kasr el Nilz, a Kairó központjá­ban lévő régi angol laktanya lebon­tását. Az egyiptomi kormány parlamenti javaslata nagy visszhangot keltett az angol politikai körökben. Morrison angol külügyminiszter — mint a Reuter jelenti — kedden ösz­szehívta a külügyminisztérium kö­zép-keleti szakértőinek értekezletét, hogy megvitassák az angol-egyipto­mi szerződéssel kapcsolatos helyze­tet. A londoni rádió ismertette az an­gol kormány hivatalos közleményét a szerződés felmondásáról szóló ja­vaslat kérdéséhez. Az angol kor­mánynyilatkozat igyekszik úgy be­állítani a helyzetet, mintha a szerző­dés felmondása Egyiptom részéről »törvénytelen« lenne. Miközben Nagy Britannia »legerélyesebb kifogásait* hangoztatja, kijelenti, hogy »az an­gol kormány fenntartja a szerződés­ben biztosított összes jogait.* Az angol-egyiptomi szerződés fél­mondását az angol szakértők Irán­ból történt kiutasítása ösztönözte — mutat rá a Reuter. A Daily Te­legraph arról panaszkodik, hogy s>Egyiptom nem várt sokáig azzal, hogy kövesse Iránt«. Egyiptom lépése annál is kínosabban érintette az angol imperialistákat, mert zavarja háborús terveiket. A News Chronicle angol burzsoá lap így ir e kérdésről: »Furcsa időpontot választottak az egyiptomiak határozatuk megtételé­hez. Most ülnek össze Kairóban An­glia, Amerika, Franciaország és Tö­rökország megbízottai a középkeleti fegyverkezés újjászervezésének ta­nulmányozására.* Az egyiptomi miniszterelnök beje­lentése után hétfőn est e riadókészült­ségbe helyezték a Szuszi-csatorna övezetében állomásozó angol csapato­kat — közli az ADN. Otio Grotewohlnak, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének nyilatkozata a nyugatnémet képviselőkkel folytatandó tárgyalásokról AZ USA munkaügyi miniszterének beismerése. Tobin amerikai munkaügyi minisz­ter beismerte, hogy a haditermelés ki­bővítése ellenére „sok vidéken az anvaghiány és a közszükségleti cik­kek csekély kereslete miatt jelentősen növekedik a munkanélküliség". Tobin rámutatott, hogy Detroitban a munkanélküliek száma a júniusi 63.000-ről augusztusban 87.000-re emelkedett. * A Lengyel Távirati iroda közli, hogy a varsói katonai kerületi bíró­ság október 8-án mondott ítéüeteit Mi­kolajczyk közeli munkatársaiból és pártjának tagjaiból kikerült diverzáns és kémcsoport perében. A banda tag­jai méltóak „főnökükhöz", aki az an­gol és amerikai kémközpontnak volt fizetett ügynöke és az imperialisták igájába akarta hajtani Lengyelorszá­got. — A banda tagjairól bebizonyo­sodott, hogy a népi demokratikus rend megdöntésére irányuló tevékeny­séget folytattak és az angol-amerikai kémszolgálat javára kémkedtek. A bíróság öt évtől 12 évig terjedő bör­tönbüntetéssel sújtotta a lengyel nép ellenségeit. Az albán népi kormány a felszaba­dulás óta nagy eredményeket ért el az energiatermelér fejlesztésében. A múltban még az albán városok nagy része is villany nélkül volt. A népi de­mokratikus rendszer minden várost és falut ellátott már árammal. Az energiatermelés évről évre nö­vekszik, 1938-hoz viszonyítva ez év­ben már kilencszer annyi villanyára­mot fejlesztenek. A Leninről elnevezett vízierőmüvet' ez év novemberében helyezik üzembe. Ez az erőmű szolgáltatja majd Tira­na, sok falu és a Sztálinról elnevezett hatalmas textilkombinát viüanyáram­szükségletét. A villanyáram 1938-hoz képest 36 százalékkal olcsóbbodott. A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája október 10-én tartott rendkívüli ülésén Ottó Grotewohlnak, a Német Demokratikus Köztársaság kormányelnökének nyilatkozata után egyhangúlag határozatot fogadott el, amelyben ismét kifejezésre juttatja azt az akaratát, hogy feltétlenül tár­gyalni óhajt a nyugatnémet képvise­lőkkel, hogy Németország szétdara­bolását és megszállását és ezzel a béke és az egész német nép létezésé­nek veszélyeztetését megszüntesse. A népi kamara határozatában a bonni parlament által felállított fel­tételek túlnyomó többségét elfogad­hatónak minősítette. Az NDK népi kamarája a bonni parlamenttől világos feleletet kért a népi kamara első felhívására, amely­ben az össznémet tanácskozásokat és választásokat javasolt. A NEPI KAMARA KET KÉRDÉSE. A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája a bonni szövetségi par­lamenthez a következő két kérdést in­tézi: 1. A szövetségi parlament egyetért-e azzal, hogy a legrövidebb időn belül össznémet tanácskozás üljön össze, amely a német nép életfontosságú kérdéseiről tárgyalna? 2. A szövetségi parlament bele­egyezik-e abba, hogy ezen az összné­met tanácskozáson a szabad összné­met választások előkészítését tárgyal­ják meg egy olyan nemzetgyűlés létre­hozása érdekében, amelynek célja, hogy az egységes, demokratikus és békeszerető Németország megterem­téséről, valamint a Németországgal kötendő békeszerződés meggyorsítá­sáról tárgyaljon, hogy azt követően az összes megszálló csapatokat ki­vonják Németországból? A népi kamara megállapítja, hogy a bonni parlament mindeddig csupán az össznémet választások megtartásá­nak kérdésében foglalt állást, a béke­szerződés kérdését azonban hallga­tással intézte el, jóllehet ez a kérdés mint a népi kamara hangsúlyozza, Németország további sorsára rendkí­vül fontos és a német népnek egyik főkövetelményét képviseli. A népi kamara kijelenti, hogy a bonni parlament által feltüntetett kér­déseken kívül az össznémet tanácsko­záson más problémákat is meg kell tárgyalni, hogy ezzel biztosítsák a demokratikus választásokat egész Németország területén. Fontos az is, hogy a választások nemzetközi ellen­őrzésének kérdéséről is tárgyaljanak. Egy másik határozatában, amelyet a keresztény demokrata Unió javas­latára hoztak, a népi kamara tiltako­zik Adenauer tárgyalási módja ellen, aki ugyanabban az időben, mikor a német nép túlnyomó többsége Német­ország békés egyesítését követeli, a három nyugati főbiztossal arról tár­gyai, hogyan kapcsolják be Nyugat­Németországot a támadó Atlanti­egyezménybe és ezzel Németország széttagoltságát még jobban kimélyíti. A népi kamara felhívja a bonni par­lament képviselőit, hogy hozzanak határozatot e tárgyalások azonnali beszüntetésére. A népi kamara fel­hívja az összes németeket, hogy tilta­kozásukhoz csatlakozzanak. Grotewohl miniszterelnök beszédét azzal a megállapítással kezdte, hogy az NDK kormánya alapelveinek meg­felelően rendíthetetlenül azon az úton halad, amellyel a megértést célozza, felhívásával újabb kísérletet tett a megegyezés tető alá hozására, amikor a washingtoni konferencia mintegy villámfényszerűen rávilágitot arra a nagy veszélyre, amely a békét és a német nép létét fenyegeti. Csak egy rövid pillantás a nyugat­német sajtóba megmutatja — mondot­ta Grotewohl, — hogy ez a felhívás mennyire egyezik Nyugat-Németország lakosságának véleményével és akara­tával. A miniszterelnök ezzel szemben számos nyugatnémet lapból idézett, amelyek komolyan figyelmeztetnek arra, hogy az NDK javaslatait, „mint nem őszintéket" ej kell vetni és hogy semmi esetre sem szabad Grotewohl­lal egy asztalhoz leülni. OJABB FEJLE MENYEK NYUGAT-NEMETORSZAGBAN. Ezek a nyugatnémet lapok kényte­lenek bevallani: vagy össznémet vá­lasztásokat tartunk, vagy pedig sú­lyosbodik á háborús veszély. Ujabb fejlődés vehető észt e Nyugat-Német­országban — jelentette ki Grotewohl. — Az ország szétválasztását akarók útja zsákutcába vezet, mert a nép­tömegek • hatalmas falába ütközik. — Mi megértjük, — mondotta to­vábbá Grotewohl miniszterelnök,, r— hogy Nyugat-Németországban vannak I olyan emberek, akik az NDK-ban lévő viszonyokkal nem értenek egyet. Ez azonban kölcsönösségen alapszik. Nyugat-Németországon is sok minden van, amivé! mi nem értünk egyet. Példaként Grotewohl rámutatott arra, hogy Nyugat-Németországban a bé­keharcosokat üldözik és börtönbe ve­tik, a néptől megvonják a népszava­zás jogát az újrafelfegyverzés ellen. Az NDK-ban azonban az a vélemény uralkodik, hogy azokról a dolgokról kell tárgyalni, amelyek rrrndkét fél számára közösek Amig csak egy le­hetőség is van arra, hogy tárgyal­junk, tegyük ezt meg ahelyett, hogy a szakadékot még jobban elmélyíte­nénk, — mondotta GrotewohL A bonni parlamentnek az NDK fel­hívására adott válaszával kapcsolat­ban, Grotewohl kijelentette, hogy a választásokat természetesen szabad megegyezés alapján kell létrehozni. A szíriai állami alkalmazottak általános sztrájkja Mint a Reuter ügynökség jelent!, október 6-án Szíriában az állami al­kalmazottak általános sztrájkba lép­tek. A sztrájk következtében az ösz­szes állami hivatalok munkája meg­bénult, beleszámítva a posta és táv­irati irodák munkáját is. összesen tízezer állami alkalmazott sztrájkol. Az állami alkalmazottak béremelést és munkafeltételeik megjavítását kö­vetelik. Az iraki ifjúság tüntet az Irakban tartózkodó angolok ellen Az Irán című lap jelenti, hogy Irán iraki diplomáciai missziójának érte­sülése szerint a hazafias iraki ifjúság mindennap tüntetést rendez és röp­cédulákat terjeszt az Abadanbol eltá­vozott angql szakemberek iraki tar­tózkodása ellen. A letartóztatások eU lenére a ' "tüntetések nem gyengülnek/ Kultúregyezmény jött létre a Kínai Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között Pekingben október 9-én kulturális együttműködési szerződést írtak alá a Kínai Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között. A szerződést a Kínai Népköztársaság Központi Népkormányának nevében Sen-Jen-Pin kultúszminiszter és az NDK kínai diplomáciai képviseleté­nek főnöke, Johannes König írták alá. A a egyezmény aláírási aktusán ezenkívül részt vett Kuo-Mo-zso, a kínai kormány adminisztratív taná­csának elnökhelyettese is. Ralph Parker londoni újságíró a há­ború után beutazta a Szovjetuniót, majd a népi demokratikus országokat és nemrégiben visszatért hazájába. Uti tapasztalatairól írt könyve a napokban jelent meg és megcáfolhatatlan ada­tainak sora gondolkodóba ejtette nyil­ván Anglia gondolkozni tudó polgá­rait is. AMIKOR RALPH PARKER nem sokkal a háború befejezése után utoljára látta Londont, a bombázások okozta károk megdöbbentették, de re­ménykedett abban, hogy szebb, jobban tervezett várost építenek majd a ro­mok helyén, olyant, amely megtisztul a brutális pénzhajhászás és az impe­rialista elnyomás emlékeitől. Annál jobban meglepődött most, amikor Lon­donba visszatért és végigsétált a ro­mok között. Többezer mérföldet uta­zott előzőleg abban az országban, melyben minden talpalatnyi' földet véres harcokban ragadtak vissza az ellenségtől és ahol utána a szó leg­szorosabb értelmében mindent leg­előiről kellett elkezdeni. Karkov 1943 telén az elhagyatottság városa volt, Armavirban nem volt víz és tüzelő­anyag, a Donyec-medence városaiban csak az elárasztott bányákról és a tö­vig lerombolt kohóművekről beszéltek. A kurszki iskolásgyerekek házifela­dataikat régi júságokra írták, szüleik pedig a családi képek üvegét küldték az iskolák beüvigezésére. 1950 végé­re ez a terület azonban már gyönyö­rűen kivirult. Valamennyi vasútállo­mást újraépítettek, a lerombolt hidak helyett újakat emeltek, Rosztov fény­árban úszik, Karkov virágzó város lett újból és a Donyec-medence a világ első ipari centruma. S ha néhol egy-egy bedőlt házfal emlékeztet is még a háborúra; a romok mellett mindenütt nemrégiben befejezett új épületek büszkélkednek, vagy állvá­nyok emelkednek, serény építőmunka folyik mindenfelé, — Londonban vi­Midé* Mtiee AngUófa szont minden változatlan... A lon­doni romok megfelelő hátteret alkot­nának egy ügyész beszéde számára, aki vádat emelne Attlee és kormánya, a munkásosztály árulói ellen. Azok az emberek, akik a fasiszták ellen harcoltak, ezrével élnek család­jukkal együtt szűk cselédszobákban, szörnyű nyomorban és elvesztették a reményt, hogy valaha is rendes lakás­ba költöztetik őket. A katonai segély­ző bizottság előtt naponta hosszú so­rokban állnak a munkaképtelen és nincstelen emberek, akik még mindig küzdenek a nyugdíjakért, özvegyek könyörögnek szerényen egy élelmiszer­utalványért, vagy egy kis pénzért, hogy lakbérüket kifizethessék. Amikor az angol nép 1945-ben kibuktatta Churchill konzervatív pártját a kor­mányból és munkáspárti kormányt vá­lasztott, a győztes párt progammjá­nak egyetlen pontját sem üdvözölték olyan örömmel, mint azt az ígéretet, hogy lakóházakat épít majd. Az áruló »munkáskormány« mindössze annyit váltott be ígéreteiből, hogy acélból, vagy alumíniumból dobozszerű, »ide­iglenes« házak egészségtelen sorát építette, melyeket most már végleges­nek tekint. Azok a csillagászati ösz­szegek, amelyeket Attlee fegyverkezé­si célokra tesz félre, az a külön ötszáz­ezer munkás, akinek jórészét az épjt­kezésből a hadiiparba irányítják, az a hatalmas mennyiségű nyersanyag, amelyet a szükségleti cikkek gyártá­sától elvonnak, megérteti az egyszerű emberrel, hogy hazugság a kormány­nak az az állítása, mely szerint Att­lee képtelen megoldani lakásépítési problémáját. HASONLÍTSUK ÖSSZE ezeket a képeket azzal az eredmény­nyel, amelyet például a mi népi demo­kratikus országunk elért. Emlitsük-e szocialista építkezésünket, gépesített mezőgazdaságunkat és a Sztahanov nyomán gyors fejlődésnek lendült iparunkat? De London után nézzünk csak e^ másik várost, az ifjúság városát, Bir­minghamot, mely nagyságban mind­járt a főváros titán következik, 80.000 olyan fiatal munkásgyerek éi itt, aki­ket a kormány kultúrpolitikája elzár a további tanulás lehetőségétől. A la­kásviszonyok itt még sivárabbak. Ti­zennégy éve már annak, hogy minden hét ház közül ötöt hivatalosan lak­hatatlannak minősítettek, de még min­dig laknak bennük, mivel az új lakás­ra váró családok listáján már ötven­ezer név szerepel és ez a szám heten­ként újabb hétszázzal növekedik. A közoktatásügyi bizottság például ép­pen most jelentette be, hogy képtelen előteremteni a következő két-három évre előirányzott 24.000 iskolai helyet. Igen kevés az olyan fiatal, aki az iskola elvégzése után kitartott volna ugyanannál a munkánál. 17—-18 éves korukban legtöbbjük 8—10 féle mun­kát is kipróbált már. UGY VISZONYULNAK a munkához, mint az a fiú, alkinek megmutatták, hogyan tudna valami­vel hatékonyabb munkát végezni és aki erre azt válaszolta: »Miért? hogy még egy félkoronást dugjak a fönök zsebébe? Fenét!« Sok fiatal teljesen analfabéta. Az ilyen fiatalok unottak, nem törődnek semmivel, napról-napra élnek cél és terv nélkül. Felemelkedésükre vajmi kevés reményük lehet, mert a közép­fokú iskolákba csak úgynevezett »in­telligencia-vizsga« utáín iratkozhat­nak, s ezen a próbán csaknem kizá­rólag a tőkések és jómódú tisztvise­lők fiai felelhetnek meg. Pedagógiai alapelv, hogy az emberek harminc százaléka analfabétizmusra született. Ezt a tételt a Szovjetúnió és a népi demokráciák fiai cáfolják meg, min den okoskodásnál kézzelfoghatóbban azaal, hogy a közép és felsöiskolákat elvégzett munkás- és parasztfiatalok rövid idő alatt értelmiségi, és szak­mai vezetőkké fejlődnek és új, egész­séges, bátor elképzeléseiket akadály­talanul megvalósíthatják. AZ ANGOL URALKODÖ­OSZTÄLYNAK azonban nem tetszene az ilyesmi. A tömegek sötétségben tartását tekinti a legjobb módszernek arra, hogy An­gliának Amerika felé történő kiját­szását véghezvigye. Közben a .tőkés nagyuraknak egyre emelkedhet pro­fit-étvágyuk — persze a dolgozók bőrére. Néhány példát említünk csu­pán. A ruházati iparban 75 társaság tízmillió font bruttó hasznot asebel be; a cipő- és bőriparban 49 társa­ság tizenkétmilliót, a pamutiparban harmincötmillió fontot a gyapjúipar­ban huszonhárommilliót, a selyem­iparban 48 társaság huszonegymillió font tiszta hasznot. Ezek kivétel nél­kül olyan iparágak, melyeknek ter­mékeiért az angolok ma 60—70 szá­zalékkal többet fizetnek az üzletek­ben, mint egy évvel ezelőtt. Ilyen a kapitalizmus egyszerű számtana! Ha például a malájföldi háború folytatásának okát keressük, csak a gumitársaságok profitját kell megnéznünk. A 18 gumitársaság pro­fitja az előző évhez képest 129 szá­zalékkal emelkedett. Az ültetvénye­ken dolgozó munkások a trópusi na­pon végzett robotjukért viszont alig egyötödét kapják annnak aa átlag­bérnek, melyet az angol mezőgazda­sági munkások harcoltak ki. Még Sir Henry Gurney, Malájföld főbiztosa is beismerte, hogy három gyermek kö­zül kettő nem részesül iskolai okta­tásban. Minden kilenc lakos közül egy tüdőbajban szenved. Az életkö­rülményekről pedig így ír a reakciós londoni Observer: »Gyakran mutat­ták az ültetvények munkáslakásait, amelyekben egy angol kutyatenyésztö siégyelné a kutyáit tartani. Kevesen vannak tudatában az ország szegény­ségének és müveletlenségének. Ez a szegénység undorító, lealázó, ócska szürke rongyok és rizsmaradékok mindenütt.* — A profit megvédelme­zése céljából 130.000 katonát tarta­nak hadiállapotban a maláj nép ellen, 10.000 benszülöttet tartóztattak le, több. mint tizenegyezret száműztek és jelenleg is folyamatban van többezer falusi lakos erőszakos kilakoltatása. Az angol munkásosztálynak viszont semmi előnye sincs ebből a profitból. Éppen ellenkezőleg! Hová tűnik akkor a nyersanyag? — Amerikába! — Az 1951, évi The Times Review of Industry így ír: »Az amerikai kontinensen kívül eső területekről annyi stratégiai nyers­anyagot kell összegyűjteni, amennyi elég egy ötéves háború szükségletei­re*. MINDEZZEL SZEMBEN ÁLL azonban a világ jobbik felének béke­törekvése. Mi tudjuk, hogy miért dol­gozunk, szemünk láttára emelkednek ki a földből új utcasorok és új ipar­telep: munkánkért nemcsak fizetsé­get kapunk, hanem az eredmények is mieink. A mi fiaink tanulhatnak már és bátran nézhetnek jövőjük elé. K. a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom