Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-12 / 240. szám, péntek

1951 október 13 O

i SíiA? angef-egyiplomi szerződés felmondását az angol szakértőn Iránból történt Niyiasífása isztündzte Augusztus 26-án hatalmas angolellenes tömegtüntetések voitak Egyiptomban az 1936-ban kötött angolegyiptomi szerződés 15. évfordulója alkalmából. A tüntetők tízezrei a szerződés felmondását követelték, mert az Egyiptomot függő helyzetbe hozta. Nahaz pasa, egyiptomi miniszterelnök hétfőn a képviselőház elé terjesztette az angol-egyiptomi szerződést felmondó törvényjavaslatot, amelyet — a Reuter jelentése szerint — az egyiptomi ellenzéki pártok is egyhangúlag támogatnak. A törvényjavaslatot ismertető beszédében a miniszterelnök kijelentette: »Angliának Egyiptommal sr.embeni magatartása a világ békéjét veszélyezteti.,« Az angol-egyiptomi szerződés, felmondásáról szóló javaslat benyújtása után — mint az AFP kairói tudósítója jelenti — ag egyiptomi közmunkaügyi miniszter és hadügyminiszter jelképes csákányütésekkel kedden reggel megkezdte a »Kasr el Nilz, a Kairó központjában lévő régi angol laktanya lebontását. Az egyiptomi kormány parlamenti javaslata nagy visszhangot keltett az angol politikai körökben. Morrison angol külügyminiszter — mint a Reuter jelenti — kedden öszszehívta a külügyminisztérium közép-keleti szakértőinek értekezletét, hogy megvitassák az angol-egyiptomi szerződéssel kapcsolatos helyzetet. A londoni rádió ismertette az angol kormány hivatalos közleményét a szerződés felmondásáról szóló javaslat kérdéséhez. Az angol kormánynyilatkozat igyekszik úgy beállítani a helyzetet, mintha a szerződés felmondása Egyiptom részéről »törvénytelen« lenne. Miközben Nagy Britannia »legerélyesebb kifogásait* hangoztatja, kijelenti, hogy »az angol kormány fenntartja a szerződésben biztosított összes jogait.* Az angol-egyiptomi szerződés félmondását az angol szakértők Iránból történt kiutasítása ösztönözte — mutat rá a Reuter. A Daily Telegraph arról panaszkodik, hogy s>Egyiptom nem várt sokáig azzal, hogy kövesse Iránt«. Egyiptom lépése annál is kínosabban érintette az angol imperialistákat, mert zavarja háborús terveiket. A News Chronicle angol burzsoá lap így ir e kérdésről: »Furcsa időpontot választottak az egyiptomiak határozatuk megtételéhez. Most ülnek össze Kairóban Anglia, Amerika, Franciaország és Törökország megbízottai a középkeleti fegyverkezés újjászervezésének tanulmányozására.* Az egyiptomi miniszterelnök bejelentése után hétfőn est

e riadókészültségbe helyezték a Szuszi-csatorna övezetében állomásozó angol csapatokat — közli az ADN. Otio Grotewohlnak, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének nyilatkozata a nyugatnémet képviselőkkel folytatandó tárgyalásokról AZ USA munkaügyi miniszterének beismerése. Tobin amerikai munkaügyi miniszter beismerte, hogy a haditermelés kibővítése ellenére „sok vidéken az anvaghiány és a közszükségleti cikkek csekély kereslete miatt jelentősen növekedik a munkanélküliség". Tobin rámutatott, hogy Detroitban a munkanélküliek száma a júniusi 63.000-ről augusztusban 87.000-re emelkedett. * A Lengyel Távirati iroda közli, hogy a varsói katonai kerületi bíróság október 8-án mondott ítéüeteit Mikolajczyk közeli munkatársaiból és pártjának tagjaiból kikerült diverzáns és kémcsoport perében. A banda tagjai méltóak „főnökükhöz", aki az angol és amerikai kémközpontnak volt fizetett ügynöke és az imperialisták igájába akarta hajtani Lengyelországot. — A banda tagjairól bebizonyosodott, hogy a népi demokratikus rend megdöntésére irányuló tevékenységet folytattak és az angol-amerikai kémszolgálat javára kémkedtek. A bíróság öt évtől 12 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtotta a lengyel nép ellenségeit. Az albán népi kormány a felszabadulás óta nagy eredményeket ért el az energiatermelér fejlesztésében. A múltban még az albán városok nagy része is villany nélkül volt. A népi demokratikus rendszer minden várost és falut ellátott már árammal. Az energiatermelés évről évre növekszik, 1938-hoz viszonyítva ez évben már kilencszer annyi villanyáramot fejlesztenek. A Leninről elnevezett vízierőmüvet' ez év novemberében helyezik üzembe. Ez az erőmű szolgáltatja majd Tirana, sok falu és a Sztálinról elnevezett hatalmas textilkombinát viüanyáramszükségletét. A villanyáram 1938-hoz képest 36 százalékkal olcsóbbodott. A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája október 10-én tartott rendkívüli ülésén Ottó Grotewohlnak, a Német Demokratikus Köztársaság kormányelnökének nyilatkozata után egyhangúlag határozatot fogadott el, amelyben ismét kifejezésre juttatja azt az akaratát, hogy feltétlenül tárgyalni óhajt a nyugatnémet képviselőkkel, hogy Németország szétdarabolását és megszállását és ezzel a béke és az egész német nép létezésének veszélyeztetését megszüntesse. A népi kamara határozatában a bonni parlament által felállított feltételek túlnyomó többségét elfogadhatónak minősítette. Az NDK népi kamarája a bonni parlamenttől világos feleletet kért a népi kamara első felhívására, amelyben az össznémet tanácskozásokat és választásokat javasolt. A NEPI KAMARA KET KÉRDÉSE. A Német Demokratikus Köztársaság népi kamarája a bonni szövetségi parlamenthez a következő két kérdést intézi: 1. A szövetségi parlament egyetért-e azzal, hogy a legrövidebb időn belül össznémet tanácskozás üljön össze, amely a német nép életfontosságú kérdéseiről tárgyalna? 2. A szövetségi parlament beleegyezik-e abba, hogy ezen az össznémet tanácskozáson a szabad össznémet választások előkészítését tárgyalják meg egy olyan nemzetgyűlés létrehozása érdekében, amelynek célja, hogy az egységes, demokratikus és békeszerető Németország megteremtéséről, valamint a Németországgal kötendő békeszerződés meggyorsításáról tárgyaljon, hogy azt követően az összes megszálló csapatokat kivonják Németországból? A népi kamara megállapítja, hogy a bonni parlament mindeddig csupán az össznémet választások megtartásának kérdésében foglalt állást, a békeszerződés kérdését azonban hallgatással intézte el, jóllehet ez a kérdés mint a népi kamara hangsúlyozza, Németország további sorsára rendkívül fontos és a német népnek egyik főkövetelményét képviseli. A népi kamara kijelenti, hogy a bonni parlament által feltüntetett kérdéseken kívül az össznémet tanácskozáson más problémákat is meg kell tárgyalni, hogy ezzel biztosítsák a demokratikus választásokat egész Németország területén. Fontos az is, hogy a választások nemzetközi ellenőrzésének kérdéséről is tárgyaljanak. Egy másik határozatában, amelyet a keresztény demokrata Unió javaslatára hoztak, a népi kamara tiltakozik Adenauer tárgyalási módja ellen, aki ugyanabban az időben, mikor a német nép túlnyomó többsége Németország békés egyesítését követeli, a három nyugati főbiztossal arról tárgyai, hogyan kapcsolják be NyugatNémetországot a támadó Atlantiegyezménybe és ezzel Németország széttagoltságát még jobban kimélyíti. A népi kamara felhívja a bonni parlament képviselőit, hogy hozzanak határozatot e tárgyalások azonnali beszüntetésére. A népi kamara felhívja az összes németeket, hogy tiltakozásukhoz csatlakozzanak. Grotewohl miniszterelnök beszédét azzal a megállapítással kezdte, hogy az NDK kormánya alapelveinek megfelelően rendíthetetlenül azon az úton halad, amellyel a megértést célozza, felhívásával újabb kísérletet tett a megegyezés tető alá hozására, amikor a washingtoni konferencia mintegy villámfényszerűen rávilágitot arra a nagy veszélyre, amely a békét és a német nép létét fenyegeti. Csak egy rövid pillantás a nyugatnémet sajtóba megmutatja — mondotta Grotewohl, — hogy ez a felhívás mennyire egyezik Nyugat-Németország lakosságának véleményével és akaratával. A miniszterelnök ezzel szemben számos nyugatnémet lapból idézett, amelyek komolyan figyelmeztetnek arra, hogy az NDK javaslatait, „mint nem őszintéket" ej kell vetni és hogy semmi esetre sem szabad Grotewohllal egy asztalhoz leülni. OJABB FEJLE MENYEK NYUGAT-NEMETORSZAGBAN. Ezek a nyugatnémet lapok kénytelenek bevallani: vagy össznémet választásokat tartunk, vagy pedig súlyosbodik á háborús veszély. Ujabb fejlődés vehető észt e Nyugat-Németországban — jelentette ki Grotewohl. — Az ország szétválasztását akarók útja zsákutcába vezet, mert a néptömegek • hatalmas falába ütközik. — Mi megértjük, — mondotta továbbá Grotewohl miniszterelnök,, r— hogy Nyugat-Németországban vannak I olyan emberek, akik az NDK-ban lévő viszonyokkal nem értenek egyet. Ez azonban kölcsönösségen alapszik. Nyugat-Németországon is sok minden van, amivé! mi nem értünk egyet. Példaként Grotewohl rámutatott arra, hogy Nyugat-Németországban a békeharcosokat üldözik és börtönbe vetik, a néptől megvonják a népszavazás jogát az újrafelfegyverzés ellen. Az NDK-ban azonban az a vélemény uralkodik, hogy azokról a dolgokról kell tárgyalni, amelyek rrrndkét fél számára közösek Amig csak egy lehetőség is van arra, hogy tárgyaljunk, tegyük ezt meg ahelyett, hogy a szakadékot még jobban elmélyítenénk, — mondotta GrotewohL A bonni parlamentnek az NDK felhívására adott válaszával kapcsolatban, Grotewohl kijelentette, hogy a választásokat természetesen szabad megegyezés alapján kell létrehozni. A szíriai állami alkalmazottak általános sztrájkja Mint a Reuter ügynökség jelent!, október 6-án Szíriában az állami alkalmazottak általános sztrájkba léptek. A sztrájk következtében az öszszes állami hivatalok munkája megbénult, beleszámítva a posta és távirati irodák munkáját is. összesen tízezer állami alkalmazott sztrájkol. Az állami alkalmazottak béremelést és munkafeltételeik megjavítását követelik. Az iraki ifjúság tüntet az Irakban tartózkodó angolok ellen Az Irán című lap jelenti, hogy Irán iraki diplomáciai missziójának értesülése szerint a hazafias iraki ifjúság mindennap tüntetést rendez és röpcédulákat terjeszt az Abadanbol eltávozott angql szakemberek iraki tartózkodása ellen. A letartóztatások eU lenére a ' "tüntetések nem gyengülnek/ Kultúregyezmény jött létre a Kínai Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között Pekingben október 9-én kulturális együttműködési szerződést írtak alá a Kínai Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között. A szerződést a Kínai Népköztársaság Központi Népkormányának nevében Sen-Jen-Pin kultúszminiszter és az NDK kínai diplomáciai képviseletének főnöke, Johannes König írták alá. A a egyezmény aláírási aktusán ezenkívül részt vett Kuo-Mo-zso, a kínai kormány adminisztratív tanácsának elnökhelyettese is. Ralph Parker londoni újságíró a háború után beutazta a Szovjetuniót, majd a népi demokratikus országokat és nemrégiben visszatért hazájába. Uti tapasztalatairól írt könyve a napokban jelent meg és megcáfolhatatlan adatainak sora gondolkodóba ejtette nyilván Anglia gondolkozni tudó polgárait is. AMIKOR RALPH PARKER nem sokkal a háború befejezése után utoljára látta Londont, a bombázások okozta károk megdöbbentették, de reménykedett abban, hogy szebb, jobban tervezett várost építenek majd a romok helyén, olyant, amely megtisztul a brutális pénzhajhászás és az imperialista elnyomás emlékeitől. Annál jobban meglepődött most, amikor Londonba visszatért és végigsétált a romok között. Többezer mérföldet utazott előzőleg abban az országban, melyben minden talpalatnyi' földet véres harcokban ragadtak vissza az ellenségtől és ahol utána a szó legszorosabb értelmében mindent legelőiről kellett elkezdeni. Karkov 1943 telén az elhagyatottság városa volt, Armavirban nem volt víz és tüzelőanyag, a Donyec-medence városaiban csak az elárasztott bányákról és a tövig lerombolt kohóművekről beszéltek. A kurszki iskolásgyerekek házifeladataikat régi júságokra írták, szüleik pedig a családi képek üvegét küldték az iskolák beüvigezésére. 1950 végére ez a terület azonban már gyönyörűen kivirult. Valamennyi vasútállomást újraépítettek, a lerombolt hidak helyett újakat emeltek, Rosztov fényárban úszik, Karkov virágzó város lett újból és a Donyec-medence a világ első ipari centruma. S ha néhol egy-egy bedőlt házfal emlékeztet is még a háborúra; a romok mellett mindenütt nemrégiben befejezett új épületek büszkélkednek, vagy állványok emelkednek, serény építőmunka folyik mindenfelé, — Londonban viMidé* Mtiee AngUófa szont minden változatlan... A londoni romok megfelelő hátteret alkotnának egy ügyész beszéde számára, aki vádat emelne Attlee és kormánya, a munkásosztály árulói ellen. Azok az emberek, akik a fasiszták ellen harcoltak, ezrével élnek családjukkal együtt szűk cselédszobákban, szörnyű nyomorban és elvesztették a reményt, hogy valaha is rendes lakásba költöztetik őket. A katonai segélyző bizottság előtt naponta hosszú sorokban állnak a munkaképtelen és nincstelen emberek, akik még mindig küzdenek a nyugdíjakért, özvegyek könyörögnek szerényen egy élelmiszerutalványért, vagy egy kis pénzért, hogy lakbérüket kifizethessék. Amikor az angol nép 1945-ben kibuktatta Churchill konzervatív pártját a kormányból és munkáspárti kormányt választott, a győztes párt progammjának egyetlen pontját sem üdvözölték olyan örömmel, mint azt az ígéretet, hogy lakóházakat épít majd. Az áruló »munkáskormány« mindössze annyit váltott be ígéreteiből, hogy acélból, vagy alumíniumból dobozszerű, »ideiglenes« házak egészségtelen sorát építette, melyeket most már véglegesnek tekint. Azok a csillagászati öszszegek, amelyeket Attlee fegyverkezési célokra tesz félre, az a külön ötszázezer munkás, akinek jórészét az épjtkezésből a hadiiparba irányítják, az a hatalmas mennyiségű nyersanyag, amelyet a szükségleti cikkek gyártásától elvonnak, megérteti az egyszerű emberrel, hogy hazugság a kormánynak az az állítása, mely szerint Attlee képtelen megoldani lakásépítési problémáját. HASONLÍTSUK ÖSSZE ezeket a képeket azzal az eredménynyel, amelyet például a mi népi demokratikus országunk elért. Emlitsük-e szocialista építkezésünket, gépesített mezőgazdaságunkat és a Sztahanov nyomán gyors fejlődésnek lendült iparunkat? De London után nézzünk csak e^ másik várost, az ifjúság városát, Birminghamot, mely nagyságban mindjárt a főváros titán következik, 80.000 olyan fiatal munkásgyerek éi itt, akiket a kormány kultúrpolitikája elzár a további tanulás lehetőségétől. A lakásviszonyok itt még sivárabbak. Tizennégy éve már annak, hogy minden hét ház közül ötöt hivatalosan lakhatatlannak minősítettek, de még mindig laknak bennük, mivel az új lakásra váró családok listáján már ötvenezer név szerepel és ez a szám hetenként újabb hétszázzal növekedik. A közoktatásügyi bizottság például éppen most jelentette be, hogy képtelen előteremteni a következő két-három évre előirányzott 24.000 iskolai helyet. Igen kevés az olyan fiatal, aki az iskola elvégzése után kitartott volna ugyanannál a munkánál. 17—-18 éves korukban legtöbbjük 8—10 féle munkát is kipróbált már. UGY VISZONYULNAK a munkához, mint az a fiú, alkinek megmutatták, hogyan tudna valamivel hatékonyabb munkát végezni és aki erre azt válaszolta: »Miért? hogy még egy félkoronást dugjak a fönök zsebébe? Fenét!« Sok fiatal teljesen analfabéta. Az ilyen fiatalok unottak, nem törődnek semmivel, napról-napra élnek cél és terv nélkül. Felemelkedésükre vajmi kevés reményük lehet, mert a középfokú iskolákba csak úgynevezett »intelligencia-vizsga« utáín iratkozhatnak, s ezen a próbán csaknem kizárólag a tőkések és jómódú tisztviselők fiai felelhetnek meg. Pedagógiai alapelv, hogy az emberek harminc százaléka analfabétizmusra született. Ezt a tételt a Szovjetúnió és a népi demokráciák fiai cáfolják meg, min den okoskodásnál kézzelfoghatóbban azaal, hogy a közép és felsöiskolákat elvégzett munkás- és parasztfiatalok rövid idő alatt értelmiségi, és szakmai vezetőkké fejlődnek és új, egészséges, bátor elképzeléseiket akadálytalanul megvalósíthatják. AZ ANGOL URALKODÖOSZTÄLYNAK azonban nem tetszene az ilyesmi. A tömegek sötétségben tartását tekinti a legjobb módszernek arra, hogy Angliának Amerika felé történő kijátszását véghezvigye. Közben a .tőkés nagyuraknak egyre emelkedhet profit-étvágyuk — persze a dolgozók bőrére. Néhány példát említünk csupán. A ruházati iparban 75 társaság tízmillió font bruttó hasznot asebel be; a cipő- és bőriparban 49 társaság tizenkétmilliót, a pamutiparban harmincötmillió fontot a gyapjúiparban huszonhárommilliót, a selyemiparban 48 társaság huszonegymillió font tiszta hasznot. Ezek kivétel nélkül olyan iparágak, melyeknek termékeiért az angolok ma 60—70 százalékkal többet fizetnek az üzletekben, mint egy évvel ezelőtt. Ilyen a kapitalizmus egyszerű számtana! Ha például a malájföldi háború folytatásának okát keressük, csak a gumitársaságok profitját kell megnéznünk. A 18 gumitársaság profitja az előző évhez képest 129 százalékkal emelkedett. Az ültetvényeken dolgozó munkások a trópusi napon végzett robotjukért viszont alig egyötödét kapják annnak aa átlagbérnek, melyet az angol mezőgazdasági munkások harcoltak ki. Még Sir Henry Gurney, Malájföld főbiztosa is beismerte, hogy három gyermek közül kettő nem részesül iskolai oktatásban. Minden kilenc lakos közül egy tüdőbajban szenved. Az életkörülményekről pedig így ír a reakciós londoni Observer: »Gyakran mutatták az ültetvények munkáslakásait, amelyekben egy angol kutyatenyésztö siégyelné a kutyáit tartani. Kevesen vannak tudatában az ország szegénységének és müveletlenségének. Ez a szegénység undorító, lealázó, ócska szürke rongyok és rizsmaradékok mindenütt.* — A profit megvédelmezése céljából 130.000 katonát tartanak hadiállapotban a maláj nép ellen, 10.000 benszülöttet tartóztattak le, több. mint tizenegyezret száműztek és jelenleg is folyamatban van többezer falusi lakos erőszakos kilakoltatása. Az angol munkásosztálynak viszont semmi előnye sincs ebből a profitból. Éppen ellenkezőleg! Hová tűnik akkor a nyersanyag? — Amerikába! — Az 1951, évi The Times Review of Industry így ír: »Az amerikai kontinensen kívül eső területekről annyi stratégiai nyersanyagot kell összegyűjteni, amennyi elég egy ötéves háború szükségleteire*. MINDEZZEL SZEMBEN ÁLL azonban a világ jobbik felének béketörekvése. Mi tudjuk, hogy miért dolgozunk, szemünk láttára emelkednek ki a földből új utcasorok és új ipartelep: munkánkért nemcsak fizetséget kapunk, hanem az eredmények is mieink. A mi fiaink tanulhatnak már és bátran nézhetnek jövőjük elé. K. a.