Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-30 / 255. szám, kedd

» 1951 október 30 Az ango! imperialisták agresszív cselekményei Egyiptom ellen Az Egyiptomból érkező jelentések arról adnak hírt, hogy az angol csapatok, amelyek október 17-én megszállták a Szuezi-csatorna övezetének fontosabb központjait, kiterjesztik támadó akqióikat. Izmaila, Port Said, El Kantara utcáit az angol csapatok által meggyilkolt és megsebesített egyiptomiak vére festi pirosra. Egyiptomi földön további, haditechnika vívmányával ellátott, állig fölfegyverzett angol csapatokat tesznek partra Az angol katonaság rabol és erőszakoskodik, aggastyánokat, nőket és gyermekeket gyilkol, az angol diplomácia pedig ugyanakkor ködfüggöny leple mögé rejti e banditacselekményeket, „rendfenntartásnak" és „a nemzetközi szerződések végrehajtásának" nevezi őket. Miféle „rendet" tartanak fenn az angol csapatok Egyiptomban? Miféle „szerződések" végrehajtásáról gondoskodnak a morrisonok és churchillek? Az angol gyarmatosítók hetvenesztendős egyiptomi uralmuk folyamán számtalanszor ígérték, hogy kivonják csapataikat Egyiptomból és biztosítják az ország teljes függetlenségét — ugyanakkor pedig rendszeresen fokozták, kiterjesztették hódító akcióikat. 1936-ban Anglia egyenlőtlen, Egyiptomot gúzsbakötő rabszolga-szerződést kényszerített az országra. E szerződés értelmében az .angol imperialisták „jogot" nyertek arra, hogy céljaik érdekében felhasználhassák Egyiptom és Szudán területét és erőforrásait, megszállhassák az ország legfontosabb részeit, ellenőrzésük alá vehessék az egyiptomi kormány külpolitikáját. De kiderül, hogy még az a szolsfaságot jelentő egyezség sem elégítette ki az angolokat. Az utóbbi időkben Anglia önkényesen négyszeresére terjesztette ki az általa megszállt övezetet a Szuezi-csatorna-körzetében, és többszörösére emelte megszálló csapatainak számát ezen a területen, az 1936-ban megkötött szerződés előirásaihaz viszonyítva. Az egyiptomi nép türelmének pohara csordultig telt. Az egyiptomi parlament, a széles néptömegek nyomására, október 15-én felmondta az egyenlőtlen 1936. évi angol-egyiptomi szerződést és az 1899-ben megkötött condominiumról szóló egyezményt, amely Angliának jogot biztositott arra, hogy Egyiptommal „közösen" birtokolja Szudánt. Az egyiptomi lakosság valamennyi rétege — munkások, parasztok, diákok, kézművesek, iparosok és a nemzeti burzsoázia hazafias elemei — harcba szálltak az angol uralom ellen. A munkások tízezrei hagyták abba az angoloknak végzett munkát. A lakosság bojkottálja, a megszállókat, és arra törekszik, hogy teljesen megszüntessék előjogaikat. Elemi erővel zúdult föl a nép haragja és gyűlölete azök ellen a véres megtorlások ellen, amelyeket az angol erőszakoskodók az egyiptomi hazafiakkal szemben alkalmaztak. Számos országban gyűléseket tartottak, amelyek az angol imperializmus Agresszív cselekményei elleni tiltakozást juttattak kifejezésre E?ek a gyűlések, valamint az Egyiptom *!ír>s iránti szolidaritási mozga!<rr>. a-t bizonyítják, Jio«rv S"?ria, Li b *>—

i, lr*.n, Tr'nsrjord'n'a, Irak, Alg'Tm'ss és más országok népei támc-?.t?ák az egyiptomi nép igaz ü"yét, hogy a világ demokratikus közvéleménye együttérez és rokonszenvez vele. Az a harc, amelyet az egyiptomi nép vív az angol imperializmus ellen, nem elszigetelt jelenség," hanem újabb bizonyítéka a keleti országok egyre növekvő nemzeti-felszabadító mozgalmának. Ez a harc azt bizonyítja, hogy a gyarmati rendszerválsága tovább éleződik. A gyarmati és függő országok népei nem akarnak többé a régi módon élni, és egyre növekvő ellenállást tanúsítanak az imperialisták arra irányuló próbálkozásaival szemben, hogy katonai erővel nyomják el a nemzeti-felszabadító mozgalmat. A Közel- és Közép-Kelet országaiban — ugyanúgy, mint a viIfi* m^s országaiban is — mindinkább csődöt mond a brit birodalom gyarmatpolitikája. Ugyanakkor kiéleződnek az angol-amerikai ellentétek is. Angliát amerikai partnere mindinkább háttérbe szorítja. Az. ÜJ SZG — — Jól hajtották végre a választervezést a partizánskei „Augusztus 29"-ike ü-emben egyiptomi, iráni és a többi közel- és középkeleti ország népeinek fokozódó harca az idegen imperiajizmus igája ellen: újabb csapás az Imperializmus láncrendszerére. Az a feszült helyzet, amelyet az angol Imperialisták Egyiptomban teremtetlek, komolyan veszélyezteti a béke ügyét. Egyben világosan mutatja az amerikai-angol imperialisták szakadatlan kísérleteit is, hogy a függő és gyarmati országokat bevon- S ják támadó tömbjükbe. Bár az amerikai és angol impsrialistájc között sok tekintetben ellentétek állnak fenn, mégis együttesen lépnek fel ott, ahol a béke és a demokrácia erői ellen irányuló harcról, a gyarmati rabság fenntartásáról van szó. Nem véletlen, hogy az USA Egyiptomnak — lkárcsak Iránnak — felajánlotta .közvetítését". Hogy az ilyen „közvetítés" mit jelent, azt már abból a javaslatból is meg lehet ítélni, amelyet október 13án tett Egyiptomnak négy ország — az USA, Anglia, Franciaország és Törökország —, amelyek meghívták Egyiptomot, vegyen rés-t a támadó Északatlanti Tömb „középkeleti főparancsnokságnak" létrehozásában. Az amerikaiak „közvetítése" tehát mindenekelőtt arra irányult, hogy hozzásegítse az angol imperializmust az egyiptomi nép nemzeti-felszabadítő mozgalmának megfojtásához, ezenkívül pedig amerikai megszállással tokija meg Egyiptom angol megszállását. S méghozzá: az amerikaiangol javaslatok szerint — az Egyiptomban tartandó külföldi csapatok számát a jövőben még béke idején sem az egyiptomi kormány, hanem az Északatlanti Tömb angol-amerikai vezetői állapítanák meg. Ezeket az amerikai „közvetítők" segítségével kidolgozott javaslatokat arra szánták, hogy Egyiptom gyarmati leigázását az amerikai tőke egyiptomi pozícióinak megszilárdítása révén érjék el, és az orságot még súlyosabb gyarmati járomba hajtsák mint amely alatt már hetven esztendeje szenved az egyiptomi nép. Egyiptom népe felháborodva utasítja vissza a leigázó szerződéseknek ezeket az újabb tervezeteit. Túlságosan sokat szenvedett már ez a nép az angol imperialisták igájában, túlságosan gyakran volt szemtanuja az angol imperialisták képmutatásának és hazudozásainak, semhogy mégegyszer engedné becsapni magát, semhogy ne venné észre az újabb amerikai-angol javaslatokban azt a kísérletet, hogy Egyiptomot az új világháború kirobbantására irányuló előkészületek közeikeleti támaszpontjává változtassák. Az angol-amerikai imperialisták rabló tervei és agresszív cselekményei egyre növekvő ellenállást váltanak ki Egyiptom legszélesebb néptömegeiből, akik határozottan követelik valamenyi külföldi csapat kivonását Egyiptomból, tiltakoznak az ellen, hogy stratégiai támaszpontokat engedjenek át az imperialistáknak, tiltakoznak minden olyan kísérlet ellen,amely támadó katonai tömbbe akarja bevonni Egyiptomot. Az egyiptomi nép azzal, hogy tevékenyen harcol a háborús gyujtogatók cselekményei ellen, hozzájárul a béke megvédéséhez. Az a harc, amelyet az egýiptomi nép az imperialista hódítók ellen s egyben szabadságáért és függetlenségéért vív, egybeolvad valamennyi szabadságszerető nép harcával a békéért és a haladásért, az újabb háború megakadályozásáért. (A „Tartós békért, népi demokráciáért" legutóbbi számából.) A Partizánskei „Augusztus 29."-e üzemben sikeresen zárult a választervezés 1443-as osztály a választervezés előtt jól felkészülve kapcsolódott be a kampányba. Az üzem dolgozói meg értették, hogy az 1952-es évre szóló választervezés feltétele a jövő évi nagy feladatok teljesítésének. Az 1443-as osztályon a választervezés egy hétig tartott. A pártgyűléseken az üzemi- és CsISz-gyüléseken és a szokásos keddi összüzemi gyűlésen részletezték az 1952-es évre szóló tervfeladatok teljesítésének feltételeit. Az üzem több dolgozója különféle javaslatokkal állt elő, melyeket azután közösen megvitattak. Igy például az oldalak és hegyek lyukasztására három-három elvtárs volt tervezve. Az üzem dolgozói javaslatot tettek, hogy ugyanezt a munkát a jövőben két-két elvtárs végezze. Az 1335-ös osztályon a választervezés során a műhely dolgozói szintén keresték azokat a lehetőségeket, amelyekkel fokozhatják a munka termelékenységét és gazdaságosabbá tehetik a termelést. A választervezés a normák felülvizsgálása után újabb olyan akció, amelyben az iizam dolgozói további rejtett tartalékokat tártak fel. Amit nem lát a mester, • tervezők és az igazgató, azt legjob- ' ban látja a munkás, aki a gépnél dol- ! °;ozik. A munkás tudja legjobban, hogy mi szükséges ahhoz, hogy munkáját tökéletesebben, gyorsabban és gazdaságosabban végezze. Az üzem dolgozói tudják, hogy kormányunk igyekszik teljesen biztosítani dolgozóink igényeit és ennek érdekében szükséges többet, olcsóbban és minőségileg jobbat termelni. A választer- ' vezés elválaszthatatlan a szocialista tervgazdálkodástól és a szakszerűen végzett választervezéstöl függ dolgozóink életszínvonalának emelése. Az 1331-es munkaosztályon Lauko elvtárs munkavezető agitációs munkával magyarázta munkatársainak, hogy milyen fontos a választerv előkészítése és elvégzése. Az osztály jól teljesiti a tervet és a műhely dolgozói a választervezés során is megmuTítóék íilmplítí'ája Az erkölcsromboló nyugati filmek hatására Jugoszláviában az utóbbi időben megdöbbentően sok bűncselekményt: betörést, rablást, rablógyilkosságot követtek el. A szlovéniai filmszínházak műsorán az amerikai gangszterfilmek mellett nagy számban szerepelnek pornográf-filmek is: y>New-Orleansi kerítőnő2/4 vörös boszorkány párbaja« és más hasonlók. A filmgyártás is teljesen a nyugati y>kultúra« irányelvei alapján folyik. Kardelj és bandája utasításai alapján készült el például a »Trieszt« cimü szlovén film, teljesen a hollywoodi filmszemetek kaptafájára. Dicsőíti a jenkik gengszterizmusát, népszerűsíti a prostituáltakat és féktelenül uszít az olasz antifasiszták ellen. Az a célja, hogy megbontsa a demokráciáért, békéért harcoló trieszti és Trieszt környéki szlovén és olasz dolgozók testvériségét. A dolgozók bojkottja végül megbuktatta a filmet. A titóista filmgyártás is súlyos válságba jutott. A becsületes írók nem hajlandók a Titó-banda számára forgatókönyveket írni, az igazi színészek nem fogadnak el szerepeket, a filmgyárak dolgozói szabotálnak, nem hajlandók közreműködni a háborúra uszító, népellenes filmek készítésében. 1945-től 1951 első feléig Szlovéniában mindössze két, egész estét betöltő filmet gyártottak. A titóisták UDBA ügynökök vezetőállásokba való ültetésével próbálják fellendíteni a szlovén filmgyártást. A ljubljanai y>Triglav«-filmgyár igazgatója, Danilo Dougan például az UDBA ügynöke, akinek fogalma sincs a filmgyártásról. A hozzáértés hiánya miatt egyre több a botrány az elkezdett és félbehagyott filmek miatt. tatták, hogy szívügyüknek tekintik a tervfeladatok teljesítését, és ezt bebizonyították azzal is, hogy 3.5 százalékkal szilárdították az irányszámokat. A jól elvégzett normafelülvizsgálási kampány után könnyebben nekiláthattak a választervezésnek. A normafelülvizsgálások során legszebb példával jártak elöl Kocián Ludmilla elvtársnő, aki 40 százalékkal, Mesziarik Márta, aki 20 százalékkal, Fekete Sári és Fodor Ilona, társnő, akik szintén hasonló magas akik 12 százalékkal és a többi elvszázalékkal szilárdították normáikat. Az üzem dolgozóinak javaslatai alapján a munka termelékenységét 105 százalékra emelik és egyben 11 munkaerőt szabadítanak fel. A termelésbe bevezetik az ellenőrzést és az önellenőrzést és ezzel fokozódik a termelékenység minősége. Az 1332-es osztály dolgozói teljes mértékben tudatában vannak, hogy vállalt kötelezettségeiket teljesíteniök kell és aszovjet sztahanovisták tapasztalatait alkalmazva sikeresen befejezik az ötéves terv negyedik évét. K. I. c4 eseti és szlonák szépirodalom a Szoü (eia ni ó ha ti A cseh és szlovák nép irodalma a J szovjet emberekben mindig élénk érdeklődést keltett. A csehszlovák hazafiak állhatatos harca a fasiszta megszállók ellen a második világháború alatt és hazájuk felszabadítása a Szovjet Hadsereg által nagyban hozzájárult a Szovjetunió és a Csehszlovákia közötti kultúrkapcsolatok megszilárdításához. Ezt bizonyítja a cseh és szlovák írók müveinek mind nagyobb népszerűsége a Szovjetunióban. Az egész szovjet nép szeretettel és tisztelettel ejti ki Julius Fucsík csehszlovák nemzeti hős nevét. Halhatatlan müvét, az „Üzenet az élőkhöz^, című írását számos folyóiratban közölték és sok szovjet könyvkiadó megjelentette könyvalakban. E könyvnek a Szovjetunióban kiadott példányszáma meghaladja az egymilliót. A mult évben megjelpnt Julius Fucsík válogatott tanulmányainak és cikkeinek egy kötete is. A húszas évek elején a szovjet olvasók megismerkedtek „Svejk, a jó katona" című regénnyel, amelynek Jaroslav Ha3ek, a kiváló cseh szatirista a szerzője. Ez a könyv a Szovjetunióban számos kiadást ért el. Színpadra is feldolgozták és nagy sikerrel adták elő. Karel Csapek, a huszadik század egyik legkiválóbb cseh írója is jól ismert a szovjet olvasók előtt. Legjobb antifasiszta müveit orosz fordításban ismételten kiadták. Az „Anya" című színdarab előadásra került a leningrádi, odesszai és szverdlovi színházakban. A háború után a szépirodalmi állami könyvkiadóban (Gosslitizda) Csapek válogatott müveinek kétkötetes kiadása jelent meg. A következő években a szovjet olvasóknak alkalmuk nyílt megismerkedni a mai Csehszlovákia ismert íróinak, Mária Pujmanovának, Mária Majerovának, Turek Svatopluknak, Antal Staseknek müveivel. Mária Pujmanova „Emberek a válaszúton" és „Játék a tűzzel" című regényei már két kiadást értek. Ez a két regény részeit képezi a még befejezetlen trilógiának, amelyben a tehetséges szerző a csehszlovák nép történelmi fejlődésének útját ecseteli a két világháború között. Nagy érdeklődéssel fogadták a szovjet olvasók Mária Majerova cseh írónő „Sziréna" című szociális regényét. Az írónő ebben a regényben a csehszlovákiai munkásmozgalom keletkezésének és fejlődésének történelmi szakaszát mutatja be a tizenkilencedik évszázad közepétől az 1914-ig terjedő időben. A „Botostroj" (Gyárvár) című regény, amelyben Turek Svätopluk nagy ábrázoló erővel írja le Baťa, a cseh cípökirály, a vállalataiban dolgozó munkások kapitalista kizsákmányolását, már két — elkelt — kiadásban jelent meg. Antal StaSek, a szocialista regény egyik megalapítója, a cseh irodalomban — „Matous cipész és barátai" cimü könyvében a német tökének első, a mult évszázad közepén tett kísérleteiről számol be, amelyekkel Csehszlovákiába akart behatolni a munkás- és paraszttömegekbe és az 1848. évi események hatására keletkezett forradalmi folyamatról Ír. Előkészületben van Ivan Olbracht „Anna proletárnő" regényének új for dítása. Ez a könyv, amely orosz nyelven már 1930-ban megjelent, a cseh proletariátus forradalmi harcáról • szól. A regény hősnője egy parasztleány, aki a forradalmi harcra határozta el magát. Olbracht egy másik ismert regénye „Nikola šuhaj a rabló", amely a Kárpátukrajnában a 20-as években lefolyt parasztmozgalom vezetőjének sorsáról szól, orosz fordításban már kétszer megjelentjén Drda tehetséges cseh írd „Néma barikád" cimü novellás kötete a cseh népnek a hitlerista betolakodók elleni harcáról szól. E könyv orosz fordítása a Szovjetunióban már többször tömeges kiadásban jelent meg. Nemrégiben jelent meg a „Földalatti falu" című regény, amely a cseh faluban a második világháború végén vívott elkeseredett osztályharc egyik epizódját eleveníti meg. A regény szerzője Jiŕi Marek a népidemokratikus Csehszlovákia ifjú irónemzedékének egyik ismert képviselője. . A legjobb szovjet költök dolgoznak a mai cseh költészet fordításain. A mult évben az állami szépirodalmi kiadóhivatal Jiŕi Wolker 50-ik születésnapja alkalmából válogatott müvei nek gyűjteményét adta ki. Jiŕi Wolker a cseh proletárköltészet egyik alakítója volt, aki alkotóerejének teljében halt meg. Rövidesen megjelenik Stanislav Kôstka Neuman egy verseskötete, valamint a csehszlovák költészet antológiája is. A szovjet könyvkiadók a haladó csehszlovák irodalomnak figyelmet szentelnek. A második világháború alatt megjelent Alois Jirásek (1851—• 1930) „Kégi cseh mondák" című müvének orosz fordítása. A huszita háború korából származó „Kutyafejek" című történelmi elbeszélése, amelyet már a forradalom előtt és azután a 20-as években ismét lefordítottak oroszra, 1941-ben új kiadásban jelent meg. Jelenleg Jirásek müveinek egy egykötetes kiadása van sajtó alatt. Nemrégiben a szépirodalmi állami könyvkiadó vállalat fordításokat közölt Karel Havliček — Borovsky a 19-ik század politikai szatírájának mestere, kiváló cseh kritikus újságíró tollából. Továbbá kiadásra került Karel Jaromir Érben ismert költő és folklor gyűjtő „Balladák, költemények és mesék" című gyűjteménye, Bozsena Nemcovának

4 a cseh klasszikusok egyik képviselőjének, „Novellái és elbeszélései", valamint Ján Neruda, egyik legnagyobb cseh költő, „Válogatott müvei". Az egykorú szlovák irodalom a nemrégen elhunyt Péter Jilemnicky müveivel van képviselve. 1936-ban megjelent orosz fordításban nagy regénye, a „Töretlen föld" és 1948-ban utolsó müve „A garammenti krónika", amelyben a szlovák nép hősi har cát írja le a fasizmus ellen. Nemrégiben megjelent Jilemnickynek egyik régebbi regénye „Egy darab cukor", amelyben Csehszlovákia társadalmi és politikai életét irja le az 1918-tól 1938-ig terjedő években. A mult évben jelent meg Vladimír Minaö fiatal szlovák író „Tegnap és holnap" cimü regénye. Ez egyike azon első szépirodalmi kísérleteknek, amelyek a népidemokratikus Csehszlovákiának a szocializmusért vívott harcát ábrázolják. A „Szlovák mesék" című gyűjtemény, amelynek magas művészi értéke van, a szovjet olvasókat a szlovák népművészettel ismerteti meg.