Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-20 / 247. szám, szombat

1951 október 20 Ui 7 (TÁJJUJU-L rflóziĹ CL oawôcp&p^t leieiejelia CL miLM c^éjp p eí Nevelj 16 példával... A szülők sokszor úgy vélekednek, hogy a gyermeket szigorúan kell ne­velni, — amin elsősorban a testi fe­nyítést értik. Pedig legtöbbször a gyermek engedelmeskedik, de gyakran nem azonnal. A felnőttek azonban el­felejtik, hogy a gyemek nem tüstént kapcsol át egyik dologról a másikra Ha a parancsot nyugodt hangon, kiál­tás nélkül megismételjük, akkor ha­marosan végrehajtja. Éppen a fele­melt hang, a hirtelen, erőszakos cse­lekvés ingerlik fel a gyermeket s vált­ják ki az engedetlenséget. Ha a gyer­mekek megmakacsodnak, ha a szülők büntetésekhez folyamodnak, ez a leg­többször azt mutatja, hogy a felnőttek türelme fogyatékos. Nem helyes a gyermekeket úgy nevelni, hogy min­den megnyilatkozásukat folytonos kri­tikával kísérjük. Az időt és eröt in­kább a jótulajdonságok, jó szokások kifejlesztésére, begyakorlására fordít­suk s járjunk elől magunk jó példával Észrevesszük például, hogy a gyer­mek fösvénységre hajlamos, holott azt óhajtjuk, hogy jószívű, részvétteljes legyen, segítsen másokon. Ahelyett, hogy tetteit folyton bírálnánk, teremt­sünk alkalmat arra, hogy másokkal törődhessen, a család tagjainak szol­gálatot tehessen, segíthessen. Sok szülő azt hiszi, ha a botot nem veszi igénybe, ha sohasem okoz gye­mekeinek "testi fájdalmat, úgy azok nem engedelmeskednek. Hibás, káros nézet Sok szigorú apa és. anya soha­sem büntet veréssel és mégis eléri, hogy gyermekei engedelmeskednek. Belátásból teszik. Az egyik tanuló osztályfőnökének beszélgetés közben elragadtatással mesélt otthonáról és szüleiről: »0, Natasa Petrovna, nem ismeri maga az én anyukámat Ha ő valamire azt mondja ~»nem lehet« — akkor már gondolni sem merünk rá, hogy meg­tegyük. Amikor pedig azt mondja: »Csináld meg eztl« — akkor, ha bele­halnánk is, akkor is megtesszük, amit kíván«. S ezt a fiút anyja ujjal sem érintet­te _ de következetességével hatott rá. A gyöngejellemű szülőket nem tisz­teli a gyermek. íme még egy őszinte vélemény egy másik tanulótól: »Csak rajta, panaszkodjék a papámnak! Tud­ja miféle ember az én papám? Még a kiscica sem fél tőle otthon. Minden reggel azt mondja: »Nem szabad* s este, hogy »Lehet!« A gyermeket ha hibát követett el, ebédmegvonással büntetni tilos. Meg­engedhetetlen az is, hogy a hibázó gyermekre büntetésből bízzuk valami munkának az elvégzését. Igen erős erkölpsi ellenállást vált ki a gyermekben, ha a szülök egy hiba elkövetéséért büntetésképp bizo­nyos időre megszüntetik vele az érint­Hát volt egyszer, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy­szer egy szegény ember meg a felesége. Jó későre született nekik egy fiuk, akit Andrisnak hívtak. Ez olyan hitvány, gyenge gyermek volt, hogy mesterségre nem adhatták, hát juhot őrizni adták a grófhoz. Andris ment az erdőre s őrizte ott a juhokat. Egyszer nagy meleg dél volt, lefeküdt a cserfa tövébe a hűvösre. Ahogy ott hevert, meg ütötte az álom. Aludt mélyen, köz­ben a juhok elmentek. Mikor feléb­red látja, volt juh, nincs juh. Hát most mitévő legyen? Elindult bús fejjel keresni. Megy az árva, keresi a juhokat. Mind messzebbre ér az erdőbe, de csak nem akadt nyomukra. Mikor már hét nap és hét éjjel hiába ker­gette, gondolta, megtér haza, mert az elesége elfogyott, kéket-zöldet lá­tott az éhségtől. Ahogy fordul visz­sza, valami csattogást hall. Arra tér. nézze meg mi az. Ott folyt egy patai;,' egy leány sulykolt a partján. Az csattog úgy. Az a leány olyan szép V"-lt, hogy az már igen. Fényes volt a ruhája, mint az ezüst, az or­cája, mint a rózsa. Andris odamegy, köszön neki: — Jónapot kisasszony! Legyen szíves megmondani, hogy nem lá­tott erre valami juhokat? Azt mondja a leány, hogy bizony ö látott, de azokat a juhokat mind elfp"o'ta a vasfejű farkas, aki ott lakik abban az erdőben. Azt mond­ja a legény: — Pedig akkor nekem végem, a A HXJKO-ra napról napra újabb és újabb munkaerők jelentkeznek. A napokban is megjelent egy fiatal elvtársnö és az asztalosmühelybe kívánkozott. A munkavezető elvtárs beosztotta öt a deszkahordáshoz. Munka közben nem lehetett észre. venni, hogy ez a munka nehéz vol­na n?ki, nagyon ügyesen dolgozott. Elnéztem öt egy darabig munka közben és nem bírtam megállni szó nélkül és megkérdeztem tőle, hogyan került ide a HUKO-ra. Kérdésemre nevetve válaszolt. Ezt < igazán nem volt nehéz megtudni, hiszen ide sok munkaerőre van szükség. Kassán la. kom és szeretem az újságot olvasni, az újságban minden nap írnak a HUKO.ról egyszer többet, máskor kevesebbet. Olvastam benne milyen gigantikus erővel épül a HUKO és a szép , szocialista város. Még megkérdezaem Urban Rózsi­kát, hogy hol dolgozott eddig. — Kassán dolgoztam varrodában — felelt e — de ahogy megtudtam az újságból, hogy a HUKO-nak sok munkaerőre van szüksége és hogy a nők is milyen komoly munkát végez­nek, megerősödött bennem az a tu­dat, hogy én sem, fogok lemaradni a többitől. Elhatároztam, hogy szép fiatál éveimet nem fogom eltölteni a varrógép mellett, hanem a Kohó­kombinátra jövök, mert itt sokkal hasznosabb munkát tudok végezni és jobban bekapcsolódhatom a szocialis­ta építésbe. Mryndhatom elég nagy lé­pést tettem a varrógéptől a gyalu­gépig. Bizony Rózsika szép munkát végez a gépnél. Egy férfi munkáját helyet, tesíti és 150%-ra teljesíti a normát. A napokban egy 30 perces gyűlést tartottunk az asztálosmühelyben, amelynek főpontja a következő volt. kezést, a barátságos beszélgetést, úgy tesznek, mintha észre sem vennék. Ilyen büntetést csak elvétve s rövid ideig szabad alkalmazni. Iskolásgyer­meknél néhány óránál tovább nem tarthat ez az állapot, a kisebb gyer­mekeknél félóráig, legfeljebb egy órát. Kevésbbé súlyos hibánál elég, ha a gyermek viselkedését röviden szóvá­tesszük, elítéljük. De a megrovással is elővigyázatosan, mérséklettel él­jünk. Egy 12 éves fiúcska mondta szo­morúan e cikk írójának: »Tudja dok­tornő, az én anyám, mint egy fűrész, úgy fűrészek. A környezet példája elsőrendű fon­tosságú. Ha a család dolgos, akkor a 1 gróf elpusztít, ha juh nélkül me­gyek haza. Kezdett búsulni erősen, hogy már az a leány is megsajnálta. Az egy tündérleány volt. Tündér Ilona küldte a patakra, hogy mossa ki a szennyes ruhát. Gondolta ee a tün­dérleány, hogy ö már nem szolgál­ja többé a tündéreket, hanem in­kább elmegy a legénnyel. Azt mond­ja neki: — Én már betöltöttem a tizen­nyolc esztendőt, ha kapnék egy tisztességes embert, aki engem meg­becsülne, elmennék a házába. Andrisnak tetszett a kisasszony, de hogy ő olyan földhözragadt volt, azt mondta: — Igen ám, de miből élünk? — Ne félj semmit — mondja ne­ki a tündérlány, — mert van énne­kem furulyám. Annak olyan ereje van, hogy még a kő is táncol, ha fújják. Megyünk egyik faluból a másikba, aztán furulyálunk ma­gunknak kenyeret. No így már Andris belement. Azt mondta a lánynak — ásókapa vá­laszt csak el bennünket és elindul­tak ketten. Délfelé volt már az idő, beértek a faluba. Ott éppen nagy csődület volt. Azt mondja Andrisnak a leány: — Gyerünk be a nép közé és szerezzünk magunknak valami ételt, mert igen megéheztem. Bementek a nép közé. Andris elő­vette a furulyát és rázendített. I Egyszerre a népek mind körülse­reglették, hogy hallgassák. No, fúj­ta Andris, mindenkinek jó kedve Drávniček elvtárs felhívást intézett a munkatársaihoz, hogy válassza, nak a gépekhez külön munkásokat, akik mindig a gépnél maradnak, mert így ezek nagy gyakorlatra tesznek szert és meggyorsíthatják a termelést. Rózsikát is megkérdezték, hogy ne m vállalna.e egy kicsit még komo­lyabb munkát mint a gyalugép. — De hogy is nem — felelte öröm­mel és mosolygós arccal a fiatal leány és szinte látni lehetett rajta a boldog megelégedettséget, hogy mun­katársai ilyen bizalommal vannak hozzá és még komolyabb munkát is rábíznak. Elhatározta erős akarattal, hogy ennek a feladatnak is eleget Mielőtt az iskolába jöttem, őszintén megvallom, egy kicsit féltem az egé&z­tőll. Az ellenséges propaganda min­denfelé aizt hangoztatja, hogy fiatal leánynak nem való a politika, mert a politika megmérgez' az ifjúságot. Most örömmel tapasztalom, hogy mindebből semmi sem igaz, mert bi­zony ebben az iskolában olyan szép ég fontos előadásokat hallottunk, amelyek minden- ifjúra nagyjelentősé­güek és egy egész más világ nyílt meg előttünk. E két hét alatt, amíg a komáromi járási politikai iskolában tanultunk, megisJiiírtük a munkásság­nak évszázadokon keresztül tartó igazságos harcát a kizsákmányoló kapitalisták ellen. Megtanultuk, hogy gyermekek is munkakedvelők lesznek. Ha azonban a felnőttek a gyermeke­ket munka alól mentesítik, mindent ök'^maguk tesznek meg helyettük, do­logtalanokká, semmittevőkké nőhet­nek fel, mert hiányzik a nevelés alap­ja, a munkára szoktatás. Hogyan, milyen módon tanul meg a kisgyermek járni, futni, mászni, be­szélni? Fokozatosan, folytonos gya­korlással. Eleinte csak egyes hango­kat ejt ki, majd egyes szavakat, végül mondatokat. S vájjon hogyan tanul meg írni-olvasni? Hogy lesz belőle la­katos, gépész, szabó, könyvelő, vagy orvos? Csakis folytonos, kitartó gya­korlással. A szülők azt szeretnék, hogy gyermekeik pontos és derék emberek­kerekedett töH egyszer csárdást, egyszer szirbát. Táncolt az egész nép, még a lovak is rúgták a port. Mikor már fújt vagy tizet, abba­hagyta, hogy pihenjen. Akkor azok is abbahagyták a táncot. Mikor me­gint fújni kezdte, azok is táncolni kezdtek. Aztán tovább már nem fúj­ta, mert a szeme kéket-vereset lá­tott az éhségtől. Azt mondta ott azoknak: — Én már fújtam eleget, de a torkom kiszáradt. Enni-inni kérek. — No, kínálgatták ott jószívvel mind, hogy olyan szépen furulyáit. Adtak a tündérfeleségnek is. Még valami pénzt is kapott tőlük. Igy éltek ők már ezután. Egyszer azt mondja Andris az asszonynak: — Már én szeretem ezt a kóbor­lást. Menjünk haza, az én szüleim házához, oda telepedjünk. Hazamentek. Ami pénzük maradt, azon vettek egy tehenet, meg egy disznót. Éltek együtt az öregekkel No, egyszer a gróf megtudja, hogy hazajött az ö juhásza. Tehene is van, disznója is. üzent neki, hogy jelenjen meg előtte. Megy Andris a gróf elé, hogy számot adjon a juhokról. A kas­télyban éppen nagy mulatozás volt, mert nevenapja volt a grófnak. Azt mondja a gróf az uraknak, mikor a juhász belépett: — No, én most előttetek meg­büntetem ezt a bitangot, mert a juhaimat elhagyta. — Kiáltott a szolgáknak, hogy fogják meg And­rist és verjenek rá huszonötöt. N\ vertek is rá huszoötöt láncos korbáccsal, Akkor kérdi tőle a gróf: — Bevallod-e bitang, hogy elpré­dáltad a juhaimat s te magadnak tehenet, disznót szersztél ? No, a szegény meg volt némulva, de rázta a fejét, hogy nem. — Vágjatok rá még huszonötöt, hogy megpuhuljon! Még rávertek huszonötöt. No, már akkor a vére is meg­eredt, de nem vallotta bo. A gróf igen megmérgelődött, azt paran­csolta a szolgáknak, hogy akasszák fel Andrist a lábárfál fogva. No, ácsolták hamar a keresztfát, hogy fog tenni és most ez a kislány a ma. rógépen dolgozik. Reggel látjuk, amint mosolyogva lép be az asztalosműhelybe és este ugyanígy mosolyogva távozik. Tuda­tában van annak, hogy a munka te. rén eleget tesz az öntudatos ember kötelességének és még kultúrtéren is ki akarja venni részét a munkából. Beszélgetésünk végén kezet fogtam vele és azt a kívánságomat fejeztem ki, hogy továbbra is ilyen becsülete­sen és öntudatosan segítsen a szo­cializmus építésében. Ezzel a munká­jával erősíti a békét és felel a hábo. rús uszítóknak és biztosítja mind. nyájunk szebb és boldogabb jövőjét. CSAPUHA LAJOS. nekünk, az ifjúságnak kötelességünk az építő nagy szocialista munkaver­senyben való részvétel és nekünk kell elsősorban harcolni a békéért, mert a mi életünk és jövőnk összehasonlítha­tatlanul szebb és gazdagabb, mint a kapitalista világ ifjúságáé volt. Még meg kell emlékeznünk arról, hogy ezt a szép két hetet a komáromi járási pártiskolában és azt a 6ok ér­tékeset, amit itt tanultunk, jnind a mi dicső Kommunista Pártunknak köszön­hetjük és ígérem, hogy nem fog ben­nem csalódni, mert én be fogok kap­csolódni az ifjúság építő munkájába. MATYÓ ILONA, a komáromi pártiskola hallgatója. ké nevelődjenek. Ne feledjék: ezeket a tulajdonságokat a folytonos gyakor­lat fejleszti ki. Ha például a gyermeket kis korától rendszeresen hozzászoktatjuk a szoba kitakarításához, ahhoz, hogy segítsen az idősebbeknek, átadja helyét a vil­lamoson a rokkantaknak, hogy édes­ségeit pajtásaival megossza, stb. a véghezvitt cselekvésnek minden eset­ben bizonyos nyoma marad agyvele­jében. Ismétlődéseknél ezek a nyomok, emlékképek, mindig mélyebbre vésőd­nek — s igy jön létre a belénknevelt szokás, amelynek erejénél fogva azu­tán mindig így cselekszünk. L. V. PISZAREVA. arra felhúzzák. Akkor megszólalt Andris. — Tisztelt gróf úr, mielőtt fel­húznának, engedje meg, hogy fúj­jak egyet. No, a gróf szerette a komédiát, gondolta, hadd fújjon egyet a bo­lond. Akkor Andris elővette az ö kis furulyáját és beléfújt. Azt mondja a gróf: — Ez neked az utolsó! Andris azt felelte vissza: — Csak a gróf úrnak ne legyen az utolsó! Aztán elkezdi fújni a talp alá valót. Ahogy fújta, az urak mind billegetni kezdték magukat. A gróf is rakta a lábát. Olyan tánc kere­kedett ott hirtelenében, hogy csak úgy porzott a kastély földje. Tar­tott éjfélig. Akkor azt mondja a gróf: — Tovább ne fújjad, mert elfá­radtunk ! Andris visszaszólt: — Nem úgy, gróf úr! Eddig ma­ga fújta s mi táncoltunk, most mi fújjuk s maguk táncolnak. Rázendített egy sebes táncra, s járták azok, hogy kiütött rajtuk a verejték. Mikor már alig bírták a lábukat, fújni kezdett egy sebeseb­bet. Akkor kezdődött csak isteniga­zában. A gróf könyörgött, hízelgett, hogy hagyja abba, minden vagyo­nát reá Íratja, de Andris nem. Könyörögtek az úri kisasszonyok is, már a vér elöntötte a cipőjüket, de Andris fújta virradatig. Akkor már a gróf nem bírta tovább, nagy kö­vér ember volt őkelme, megütötte a guta. A vendégek ijedtükben mind el­takarodtak onnan. Igy már a kas­tély gazda nélkül maradt — a grófnak nem volt p-yermeke _ lett belőle faluháza. Andris hazament és éltek tovább békében a feleségével. Született nekik sok gyermekük, s egytöl-egyig- mind olyan szépek voltak, mivelhogy tündér volt az anyjuk. Andris a furulyával igen jól járt. Mikor valami vendégség volt a faluban, csak üzentek érte. Jól meg Í3 fizették, mert senki úgy mint ő. nem tudott furulyázni. Hol­nap legyen a kendtek vendége is! MOSZKVA FELETT Alattunk — vas és beton. Felettünk — beton és vas. Zúgnak a gtpek, lel­ieülángol az elektromos íorrasz'.úk tüze. A felvonók szüntelen járnak le ós fel, cementet, léglát és vasat szál­lítva az építőknek. — Várniok kell — szól a leány, — ha nincs ellene kifogásuk. Mit tehet a vendég tizenkilenc eme­let magasságban? Várn. kell, hát vár. A leányka mégsem szeretné, ha félreértenék szavait. — Ezidőtájt ritkán veszik igénybe a liftet, ezért kell várni egy kis ideig. A felvonóban tisztaság, ragyog minden. A lvcgőbe 1 cementpor kava­rog s állandóan törölgetni kell. A leány (Natasa Kuznyecova a ne­ve) leül a felvonó sarkába elhelyezett padra, kezébe vesz' könyvét. — Natasa! Kérdőn tekint reánk. Szürke szeme fáradtnak látszik. Kendője, amely alól > kilátszanak sötét fürtje:, szintén po- * ros a cementtől. Hány éves Natasa? Valószínűleg nem több tizennyolcnál. Megerősíti feltevésünket, igen, mindössze tizen­hét. — Régóta dolgozik itt? Azt szeretnők tőle .megtudni, miért döntött a munka és nem a tanulás mellett. Natasa, mintha megsejtette volna gondolatainkat, elmondja: — Apám a B?ltividéken pusztult el... a háborúban ... Anyám tiszt­viselőnő. Rajtam kívül még' két gyer­meke van és hát őket neveljük. — És micsoda könyv van magánál? — Ez itt, algebra. Natasa becsukja a vasajtót s már emelkedünk felfelé. Huszonegyedik, huszonharmadik emelet.. Megígérte, hogy felvisz bennünket egészen az egyetem épületének kupolája alá, ahonnan Moszkvát mintha a tenye­rünkön látnánk. Magasra szállunk, egyre magasabb­ra. Visszatérünk Natasa könyvéhez. Vizsgára készül talán? Natasa válla fellett néz ránk. — Egyetemre fogok járni, ugyanerre, amely itt épül. A tízévesben tanulok, helyben az ' építkezés mellett... Lám, meg is érkeztünk Kilépünk a kis térségre, amelyen acéltorlaszok, vascsövek, kátránvozott fenyődeszkák tornyosulnak ... Zúg a kompresszor, arnelj a csövekbe hajtja, a sűrített levegőt. Felülről víz folyik — betonozzák al egyetem kupoláját.J Natasa kifut felvonójából. Telefo­nál. — Tánya? Te vagy, kedvesem? Mi az első óránk ma? Én is úgy tu­dom ... Jól van, pontos leszek ... — Natasa leteszi a kagylót, az épület ku­lad a felvonóhoz. Innét, az épület ku­polája alól, egész Moszkvát látni. Moszkva felett a Lenini Hegyek hatalmasodnak. A Lenini Hegyeken az épülő egyetem emelkedik. Borús az idő és felhők úsznak el az ablak alatt, amelynél állunk .. Felettünk acélt szegecselnek, alat­tunk jobbról és balról hatalmas szo­borművek számára készítik a talap­zatokat és még lejjebb — tornyok, melyekre óriási, kilencméteres órákat szerelnek. Moszkva elvész a déli borúban. Csak a Kreml tornyal látszanak a tá­volban és mellettük, úgy tűnik fel, mintha élnének, fehérlenek a kőházak a Szmolenszki-téren, a Kotyelnyicai rakparton, a Vörös Kapunál. Időközben leértünk. Mit üzen Tányának, Natasa? — Adják át üdvözletemet, — mond­ja. — És hol találjuk meg? — Ahogy áthaladnak az előcsarno­kon, — magyarázza Natasa, — ott meglátják. Márványt csiszol. Az egyetem nagy csarnokát vörös márvány ékesíti A munkásnők gon­dosan csiszolják az egye6 kőtáblákat. Tanyát keressük. Igen, valószínűleg ő az ott, az oszlop mögött... Am ketten vannak. Vájjon melyikük Tá­A közelebb állóhoz lépünk. — Mondja kérem nem Tánya ön? — Nem, ezidáig Zinának neveztek. — De nekünk Tánya kell, aki egye­temre készül. Zina elneveti magát. — Itt sokan készülnek. De megle­het, hogy ismerem — És Zina. az egyik távoli sarokban dolgozó leány­ra mutatva, megkérdi barátnőjét: — Nem Tánya a neve? A csarnokban sürgés-forgás. Siet­nek itt a befejező munkálatokkal. Mintázzák a mennyezetet, a nárkány­zatot. ékesítik a falakat, márványt csiszolnak, vasat forrasztanak, betont vá jnak ... S a lány igyekszik túlkiabálni a zajt, megismétli kérdését: — Nem Tánya a neve? Amaz tagadólag rázza fejét. — Jól van Zina, ne fáradjon. De mondja meg, kérem, mi lesz ma az első óráiuk? — Irodalom, — fejeli Zina. — Miért kérdi? — Ebben az esetben nem ismerheti Tánvát. Náluk algebra az első óra... (Ogonyok). Fordította Szántó György. A CSODÁLATOS FURULYA (Székely népmese) Kecl oes Szerkesztőség!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom