Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-04 / 233. szám, csütörtök

1951 október 4 Norvégia szabadságáért elesett szovjelhősök emlékének megalázása Szovjet tiltakozó jegyzék a norvég kormányhoz III szo Amint a TASS ügynökség jelenti, A. J. Visinskij, a Szovjetunió külügy­minisztere október 1-én a moszkvai norvég nagykövetnek Helvedynek át­adta a szovjet kormány jegyzékét, amelyben tiltakozik a Norvégia fel­szabadításáért folytatott harcban el­esett és Norvégia területén eltemetett szovjetkatonák emlékének tiszteletben nem tartása ellen. Az utóbbi hóna­pokban a szovjet sajtó többször je­lentette, hogy a szovjet katonák holt­testeit exhumálják és a norvég kor­mány parancsára a távolfekvő Tjoeta szigetére szállítják. A szovjet kor­mány már ismételten tiltakozott a norvég hivatalok ezen eljárása ellen. A norvég kormány azonban a tiltako­zásokat elutasította és tovább folytat­ta a szovjet katonák exhumálášát és elszállítását. Az utóbbi hetekben a a norvég hivataloknak ezen cseleke­dete tömegjelleget öltött és számos helyen a Norvégia szabadságáért ele­sett szovjet hősök iránti kegyeletet durva módon megsértették. A szovjet kormány október 1-i jegyzékében újból tiltakozik a szov­jet katonák holttesteinek elszállítása ellen, amit különösen Norvégia északi részében Tromső és Finmarken és Nordland körzetekben hajtanak vég­re, ahol néhány ezer szovjet katona esett el. Tjoeta szigete ezektől a kör­zetektől mintegy 800—1000 kilométer­nyi távolságban fekszik. Ennek elle­nére azonban a norvég kormány a megelőző szovjet jegyzékekre adott válaszában intézkedéseit azzal indo­kolja, hogy a sírok áthelyezésével kapcsolatos munkákat már megkezd­ték és most már állítólag »a munkák beszüntetése nagy nehézségeket okoz' na«. A szovjet jegyzék ezt az »indo­kolást« elutasítja, mint teljesen meg­okolatlan érvelést. A jegyzék továbbá rámutat arra a durva módra, amellyel a szovjet katonák exhumálását és szállítását végzik. Számos helyen, ahol a sírok körül vannak kerítve és sírkővel vagy táblával vannak dí­szítve, ezeket a levegőbe röpítik és a sírköveket vagy emléktáblákat, ame­lyeket a felszabadulás után a norvég lakosság részvételével és közreműkö­désével állítottak fel, elpusztítják. Maga a norvég sajtó is jelentéseket közölt a szovjet katonák sírköveinek elpusztításáról és a szovjet sírok nyomtalan megsemmisítéséről. A jegy­zék továbbá rámutat egy esetre, amely a narviki temetőben történt, ahol 118 elesett szovjet katona földi maradvá­nyait exhumálták. A katonák fejét és a fejfákat papírzsákokba dobálták és a szovjet katonák sírjainak minden nyomát eltüntették és a sírokat a földdel egyenlővé tették. A jegyzék befejező részében hang­súlyozza, hogy a szövet kormány a norvég hivatalok egész eljárását, a szovjet katonák földi maradványainak tömeges exhumálásával kapcsolatban a Szovjetunió ellen irányuló ellensé­ges tettnek minősíti. A szovjet kor­mány kitart a mellett, hogy a norvég hivatalok azonnal szüntessék be a tö­meges exhumálás munkálatait. Egy­ben mindkét fél képviselőiből álló ve­gyes bizottság felállítását javasolja, amely gondoskodik a szovjet katonák sírjainak méltó gondozásáról és ápo­lásáról Norvégiában. A csehszlovák és a német nép barátságáért Weimari békeűnnep München évfordulójára München évfordulója alkalmából a weimari nemzeiti színházban békeün­nepet rendeztek. A nemzeti színház művészei béketémájú verseket sza­valtak. Az ünnepségnek különös jelen­tőséget adott az, hogy jelen volt a Német Demokratikuŕ Köztársaságban tartózkodó misszió vezetője, Emil Hršel, aki beszédében igen találóan jellemezte a müncheni eseményeket. Előadásának további részébein össze­hasonlítást tett a népi demokratikus Csehszlovákiai és a nyugatnémetors-zá­gi helyzet között és rámutatott a ba­rátság szükségességére a német nép és Csehszlovákia népe között. Előadá­sát a megjelentek nagy tetszéssel fo­gadták. Weimari tartózkodása alatt Hršel nagykövet koszorút helyezett a náciz­mus áldozatainak emlékművére a bunchenwaldi koncentrációs táborban, ugyancsak megkoszorúzta a nagy né­met költő, Goethe emlékművét is. Áremelkedések Nyugat-Németországban Nyugat-Németország újrafelfegy­verzésének fokozott költségei Nyu­gat-Németországban újabb drága­sági hullámot idéztek elő. Eddig úgyszólván az összes fontos életszük. ségleti cikkek árai emelkedtek. A Három hónap alatt másodszor emelkedtek az árak Nagy-Britanniában Az állandó fegyverkezés következ­tében egyre emelkednek a különféle szükségleti cikkek árai, leginkább a textilárak. Az angol nép életszínvo­nala ennek következtében egyre csök­ken. így például az élelmezési miniszté­rium közölte, hogy felemeli a hús­készítmények árait. A füstölthús árát például százszázalékkaJ emejték. A földművelésügyi minisztérium közlése szerint a london' tejbeszolgáltatást egytizedével csökkentették. Az angol kereskedelmi miniszté­rium közölte, hogy a cipők árait 30 százalékkal emelik. Augusztus végén a gyermekfehérnemű árát 5—10 százalékkal emelték fel. Ez már a má­sodik áremelkedés három hónap óta. A gyermekfehérnemű áremelkedése különösen a legszegényebb munkás­családokat sújtja a tél közeledtével. A nagykereskedők szövetségének el­nöke közölte, hogy a textilárak az év végéig tovább eme'kednek. Igen nehéz a hejyzet Angiiában a szénfronton is A 6zénellátási minisz­térium közlése szer'nt a szén ára új­ból jelentősen emelkedett. tej árának emelkedése következté­ben a tejfogyasztás jelentősen csökkent a hamburgi háztartások­ban. A nyugatnémetországi Fulde városban a háziasszonyok sztrájkot kezdtek a hús-árak emelése ellen. Hasonló sztrájkkal fenyegetődzik a frankfurti háziasszonyok szövetsé ge is. A nyugatberlini statisztikai hivatal jelentette, hogy augusztus közepétől szeptember közepéig a hús és füstöltárú árai 7 százalékkal emelkedtek. Október eljsejével a bonni kormány a cukor árát több, mint 15 száazlékkal emelte. Az esseni városi tanács a villa­mosjegyek árát emelte és szeptem­ber l-ig visszamenőleg a vizilletéket is. Az áremelést a szociáldemokraták a polgári pártokkal együtt szavaz­ták meg. Németország Kommunista Pártjának képviselői az áremelések ellen szavaztak. A bonni kormány az újrafelfegy­verzés fokozott költségeit a vámok, közlekedési illetékek emelésével és főleg az új adó bevezetésével akar­ja fedezni, amelyek számos élelmi­szer árát és más árucikekk árait is további 8, sőt 10 százalékkal eme­lik. A kormány eljárása ellen a kis­kereskedők szervezetének szövetsé­ge tiltakozó nyilatkozatot adott ki, amelyben rámutat arra, hogy a la­kosság vásárló ereje már teljesen kimerült. A TASS-iroda jelenti, hogy Uruguayban nagy előkészületek folynak a békeharcosok első konfe­renciájára. A helyi békeharc-bizott­ságok aláírásokat gyűjtenek az öt nagyhatalom békeegyezményét kö­vetelő felhívásra. Az izráeli mozgóképszínházak nagy sikerrel vetítik a „Győz az élet" című román filmet. A „Kol Haam" című újság üdvözli a fiatal román filmgyártás eme újabb alko tását. A TASS-iroda jelenti, hogy a nantesi kikötőbe befutott a „Law­rence Victory" nevű amerikai hajó amely hadianyagot hozott. A nan­tesi dokkmunkások nem rakják ki a szállítmányt. A Francé Presse hírügynökség közli, hogy kedden este, amikor az athéni Averof börtönben 8 halálra­ítélt kommunistát ki akartak vé­gezni, több mint 800 bebörtönzött erélyesen tiltakozott a görög mo­narcho-fasiszták újabb gyilkossága ellen és közösséget vállalt a 8 kom­munista élharcossal. A TASS-iroda jelenti: A „Kol Haam" című újság közli, hogy a telavivi rendörséghez naponta szá­mos jelentés érkezik öngyilkossá­gokról. A ' közlemények ezeket az öngyilkosságokat „lelki okokból" történőknek magyarázzák, azonban nem mutatnak rá azokra a körül­ményekre: az éhezésre és a nyo­morra, amelyek az izráeli dolgozók elkeseredését kiváltják. Koreai fcadiie&ntés A koreai Népi Demokratikus Köz­társaság néphadseregének főpa­rancsnoksága jelenti október 2-án, hogy a néphadsereg egységei szo­ros együttműködésben a kínai népi önkéntés csapatokkal az összes frontszakaszokon sikerrel visszaver­ték az amerikai-brit beavatkozók és a liszinmanisták heves támadásait és súlyos ember- és anyagvesztesé­geket okoztak nekik. Október 1-én a front középső sza­kaszán a néphadsereg egységei to­vábbra is elkeseredett harcokat vívtak az ellenséggel, amely több, mint 80 tankkal, légierővel és tü­zérségi támogatással vezetett táma­dásokat. A néphadsereg egységei egy el­lenséges torpedórombolót elsüllyesz­tettek és két torpedórombolót, ame­lyek barbár módon lőtték a Szond­zsin körzetében lévő partmenti fal­vakat megrongáltak. A néphadsereg légelhárító tüzér­sége és az ellenséges repülőgépekre vadászó lövészek október 2-án 7 ellenséges repülőgépet lőttek le, amelyek résztvettek Szonnima, Von­szan és más városok körzeteiben lévő békés falvak barbár bombázá­sában. A brazil nép kikényszerítette a brazil békeharcos nők kiszabadítását A „Imprenza Popular" c. lap köz­lése szerint a Legfelsőbb Bíróság négy szavazattal három ellenében felmen­tette Elis Branco békeharcosnó't, akit a mult évben ítéltek el, mivel a brazil katonáknak Koreába való küldése el­len nyilatkozott. Elis Brancot több mint egy éven át fogva tartották. Az újság rámutat arra, hogy Elis Branco kiszabadítása a brazil nép nagy győ­zelmét jelenti. A háború erőinek, — írja az újság, — nem sikerült végre­hajtani a szégyenteljes ítéletet, mely­nek értelmében Elis Brancot 4 évi és 3 hónapi szabadságvesztésre ítélték, mivel a brazil nép meghirdette a har­cot azoknak az asszonyoknak a kisza­badítása érdekébein. akik kifejezésre juttatták az emberek bäíg^aytát. ^ôidía tôhú rzíh Augusztus közepe jelé egy túlvilági vendég érkezett München­be. A nyugateurópai sajtó és a Francé Presse hírügynökség bőven tárgyalták az eseményt. Az új jövevényt a newyorki politika-, hul­laházból halászták elő, zsebeit teletömték dollárokkal és rendkívüli megbízatással küldték át Európába. Kiderült, hogy Kerenszkijröl, a Nagy Októberi Forradalom által elkergetett utolsó burzsoá orosz kormány áruló miniszterelnökéről van szó és hogy küldetésének célja a Nyugat-Európában található politikai hullák feltámasztása egy szovjetellenes, felforgató akció megszervezésére. A washingtoni külügyminisztérium már régóta gyakorolja a »ha ló nincs, szamár is jó« elvét. A Francé Presse hírügynökség munka­társát úgylátszik cserbenhagyta a franciákat általában jellemző humorérzék, amikor a világ legkomolyabb hangján tárgyalja az eseményt és, hogy tiszteletet gerjesszen Kerenszkij iránt, felsorolja azokat a newyorki szovjetellenes »csoportokat«, »ligákat« és más hasonló operettbe illó alakulatokat, ahol ez a politikai hulla vezető szerepet tölt be. Kerenszkij nyugateurópai feladata, hogy kémszer­vezeteket létesítsen a volt fehérgárdisták és a hitlerista csapatok maradványaiból, valamint a Szovjetunióból elmenekült kémekből és szabotőrökböl. A nürnbergi »8 Uhr B!aft« nyíltan megírja, hogy Kerenszkij út­ját az amerikaiak pénzelték. A »Die Neue Zeitung«-ban pedig ezeket olvashatjuk »Amerika rokonszenvvel látja és támogatni fogja a Ke­renszkij központi irányítása alá helyezett kémszervezetek működé­sét « A nyugateurópai sajtó értesülései szerint Kerenszkij szüntelen jön és megy müncheni főhadiszállása és a fontosabb nyugateurópai városok között. Megbeszélésemnek tárgyát a legnagyobb titokban tartják. Kerenszkij tevékenysége azonban a titkolózás ellenére sem titok Az a feladata, hogy kémeket és szabotőröket toborozzon Ameri­ka részére. De még az ilyen szennyes vállalkozással rokonszenve­zd nyugati sajtó sem képes csalódását leplezni. A Francé Presse hír­ügynökség kétségbeesett hangon kénytelen bevallani, hogy még a Kerenszkij által összeszedett siralmas figurák sem hisznek a vál­lalkozás sikerében, mert maguk is meggyőződtek Kerenszkij »poli­tikai tehetetlenségéről« és élénken emlékeznek az összes szovjetelle­nes diverzionista és rágalmazó hadjáratok teljes kudarcára. Kerenszkij nyugteurópai küldetése a washingtoni külügyminisz­térium aljasságának újabb bizonyítéka. De egyben jellemző politikai kudarcára is. Nagyon rosszul kell álljon a szénája az imperialista háborús fyujtogatóknak, ha olyan politikai hullákat kénytelenek harcbaállítani, mint a levitézlett Kerenszkij. Az iráni helyzet Hivatalos iráni körökben határo­zottan kijelentették, hogy nem tartják illetékesnek a Bizton­sági Tanácsot az olajállamositásoU kérdésében, mert az Irán belső ügye. Ennek ellenére — az amerikai rádiő jelentése szerint —, Irán képviselteti magát a Biztonsági Tanács ülésén. A küldöttséget maga Moszadik minisz- j terelnök vezeti, — aki,— mint a nyu­gati hírügynökségek jelentik — til­takozni fog az Irán belügyeibe való beavatkozás ellen. A Reuter és az AFP jelenti, hogy Husszein Makki, az iráni olajipar ál­lamosításával megbízott bizottság fő­titkára egy sajtókonferencián kije­lentette: „Az a tény, hogy Irán kül­döttséget küld a Biztonsági Tanács elé, nem érinti az angol szakemberek kiutasításával kapcsolatos ultimátu­mot. Ha a volt Angol-Iráni Olajtár­saság angol személyzete csütörtökig nem hagyja el Iránt, a rendőrség fog­ja a határra kísérni." A Star című londoni esti lap szom­baton közölte, hogy az angol tenge­részet szombaton blokád alá helyezi a Perzsa-öblöt, hogy megakadályoz­za az olaj exportálását Abadanból. Az Ates című lap beszámol arról, hogy Loy Henderson, az USA iráni nagykövete átadta Moszadik iráni miniszterelnöknek Truman levelét, amelyben „javasolják* 1 az iráni kor­mánynak, hogy vizsgálja felül az an­gol szakembereknek Iránból való ki­utasításáról szól határozatát. Az iráni külügyminisztérium több­ízben kérte, hogy hívják vissza a horramsahri angol konzult. Miután ez nem történt meg, az iráni külügy­miniszter szeptember 29-én közölte az angol nagykövettel, hogy e nap­tól kezdve Irán nem ismeri el a hor­ramsahri angol konzult. Az iráni nép vasárnap nagy tünte­téseken tiltakozott az ellen, hogy An­glia fenyegetéssel és „erő alkalmazá­sával" próbálja befolyásolni az iráni kormányt. A tüntetők ezrei „Le An­gliával!" kiáltással vonultak végig a városon. Különösen a parlament előtt tüntetett nagy tömeg. A jugoszláv fasiszták újabb gyilkosságai és provokációi a Román Népköztársaság határai mentén A belgrádi fasiszta kormány határ­menti szervei további provokációs tá­madásokat szerveznek és hajtanak végre a Román Népköztársaság terü­lete és a román határörök ellen. Legutóbb a Tito-klikk, amerikai gazdái parancsára több ízben meg­sértette a Román Népköztársaság szárazföldi és légi felségterületét és bűnös támadásokat intézett a Román Népköztársaság határvédelmi szer­vei ellen. 1951 szeptember 9-én, négy nappa.1 ezután, hogy titóista katonák golyói kioltották a megfigyelő helyen álló Rusu Avram Vasile román őrvezető életét, a titóisták újabb gyilkosságot követtek el: tüzeltek a román meg- I figyelőkre, akik Jimbolia szektorban a Jimbolia-úti 94. számú határkőnél teljesítettek szolgálatot és súlyosan megsebesítették Calin Ioan őrveze­tőt. A titóista katonák ezzel egyide­jűleg rálőttek egy másik román ha­tárőrre is, amikor az lejött a meg­figyelő helyről, hogy sebesült társá­hoz orvost hívjon. A Scanteia a továbbiakban újabb 12 olyan esetet sorol fel, amikor a titóista katonák orvul lőttek a ro­mán határőrökre. A román nép tud­ja — írja befejezésül a lap —, hogy a jugoszláv nép, mely napról-napra erőteljesebben harcol Tito és hordája ellen, megbélyegzi ezeket a gyilkosságokat és provoká­ciókat. Amerikai munkások a Szovjetunióról A szovjet szakszervezetek kiadó, hivatala ezekben a napokban bro­súrát adott ki „Amerikai munkások a Szovjetunióról" címmel, amely az amerikai munkásküldöttség tagjai­nak benyomásait tartalmazza, akik 1951 júniusában és júliusában a Szovjetunióban jártak. A küldött­ségben, amelyet az USA szűcs és bőrfeldolgozó ipari munkásai szak­szervezetei szövetségének alelnöke Leon Strauss vezette, az amerikai ipar legkülönfélébb szakjai voltak képviselve, mindenféle politikai és vallási meggyőződésű emberek, az Amerikai Munkafederáció és az ipa­ri szakszervezetek kongresszusához tartozó munkások és a független szakszervezeti szövetségek tagjai. A küldöttség azért utazott a Szov­jetunióba, hogy. részletesen megis­merkedjék az szovjetnép életkörül, ményeivel és munkafeltételeivel. A küldöttség tagjai maguk dol­gozták ki a Szovjetunióban tett út­juk programmját. Látogatásuk so­rán meglátogattak Moszkvát, Lenin­frádot, Sztálingrádot, Záporozsjet és a Krímet. Számos ipari üzembe és kultúrintézetbe, kórházba, szanató­riumba, pionírtáborba és kolhozba látogattak el. A brosúra közli a küldöttség tagjainak beszédeit, amelyeket Moszkva és Leningrád szakszervezeti tagjainak gyűlésein valamint a rádióban mondottak, a szovjet sajtó számára írott cikkei­ket, és a különféle vállatokban és hivatalokban tett látogatásaik be­nyomásait, valamint a küldöttség New-Yorkban tett nyilatkozatát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom