Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-04 / 233. szám, csütörtök

ÖJSI© AZ ÚJ SZÓ FÖLDMŰVES LEVELEZŐI ÍRJÁK .951 október 4 J A leleszi traktorosbrigád elfogadja a Deák-brigád versenykihívását Kedves Deák elvtárs! Mi, a királyhelmeei traktorállo­2iásnak a leleszi EFSz-ben dolgozó brigádtagjai örömmel fogadjuk el versenykihívásodat. Egyúttal köte­lezettséget vállalunk, hogy egy centi­méterrel sem maradunk hátra mö­göttetek. Veletek együtt építjük a szocializmust hazánkban és veletek együtt erősítjük a világbékét. Meg vagyunk győződve arról, hogy ötéves tervünk harmadik évében sikerrel tel Jesítjük feladatainkat. SZEPESI ISTVÁN brigádvezető. A nagypakai szövetkezptnek nagy hasznot hoz a dohány­termelés Nemrég meglátogattam a nagypa­kai EFSz dohányszárítóját, ahol ügyes női kezek kötözik rudakra a dohányt. Az első asztalnál Lipták Irén áll. Ügyszintén ott van Monosi Vincéné, Lelkes Vilmosné, Kollár An­talné és Szengan Ica, akik közül ne­héz lenne megállapítani, hogy ki dol­gozik ügyesebben. Mindegyikük le­dolgozott már jó egynéhány munka­egységet. Naponta 120 százalékos teljesítményt is elérnek. Itt van még Bárányi János is, aki nappal a ko­vácsmühelyben üti a vasat, éjszakán­ként meg a dohányszárítóban fűt. ö tehát két helyen dolgozik és termé­szetes, így keresete is kétszeres. Csak a dohányszárítóban havonta előlegként megkeres 3.200 korooát. A dohánytermelés nagy hasznot hoz a szövetkezetnek. A dohányter­melésen kívül van még a nagypakai­aknak baromfifarmuk és sertéshiz­laldájuk is. Hasonlóképpen egy új te­hénistállő építése is folyamatban vaun, mert a szövetkezet tehenei még min­idig Itt-ott vannak elhelyezve a falu­ban. Ezt a gazdasági fejlődést népi de­mokratikus rendszerünknek köszön­hetjük. Ezért a jövőben Is minden erőnkkel azon leszünk, hogy a gaz­dálkodás terén mennél szebb eredmé­nyeket érhessünk el és hogy így men­nél jobban meggyorsítsuk a szocia­lizmus kiépítését hazánkban. XARÄ8Z ZOLTÁN, Nagypaka. A dereski dolgozó parasztok példát mutattak a beszolgáltatás teljesítésében Deresk község kis- és középföld­müvesel példásan jártak el a ter­ménybeszolgáltatásban. Ez arról ta­núskodik, hogy megértették az ál­lam iránti kötelességük teljesítésének fontosságát. Tudják és megértették, hogy azt, amit az államnak adnak, saját maguknak adják. Sajnos másfelől olyan dereski la­kókról is kell beszámolnunk, akik a régi kapitalista rendszer hívei és nem akarnak a magukéból engedni egy tapodtat sem. Ilyenek például Fákly és Lesták urak, akik még min­dig félre akarják vezetni a munkás­népet. Csakhogy nekünk ezekre a jó madarakra lesz gondunk. Es hogy beszámolóm teljesebb le­gyen, még egy hibát kell megemlíte­nem. Ugyanis Deresk község fiatal­sága, vagyis a CsISz-szervezet úgy­látszik elaludt. Nem tudom mikorra akarnak felébredni. Űgylátszik félnek a feladatoktól. Pedig hát mindig csak a kezdet a nehéz. Dereski fia­talok! Ha bennetek meglesz SCZ Stk rat, akkor a kultúrház építése is megvalósul. Csak össze kell fogno­tok és tudnotok kell, hogy amit épí­tünk, azt saját magunknak építjük. Munkára háti Miért késik a bélai mozi megnyitása? Még a mult év folyamán szó volt arról, hogy községünk állandó mozit kap. Tavaly azonban nem volt ehhez megfelelő helyiség. Ez év tavaszán azonban találtunk egy olyan helyisé­get, amely megfelelne mozinak és szövetkezetünk tagjai elhatározták, hogy rohambrigádot szerveznek és a szükséges javítási munkákat elvég­zik a helyiségen és hogy a szövetke­zet saját költségén bevezetteti a vil­lanyt. Mindezt jelentettük az állami film nemzeti vállalatnak, amely kl is küldött egy szakértőt, aki a helyisé­get megfelelőnek találta. Részletes utasításokat adott az épület Javítá­sára. Ugyanekkor elrendelte, hogy minden javítási munkát június 2-ig fejezzünk be, hogy aztán ünnepélyes keretek közt meg lehessen nyitni a mozit. Mindenki várta ezt a napot Sajnos azonban hiába várta. Szövet kezeti tagjaink 900 órát dolgoztak le brigádban, de ez is hiába. Hogy kinek a nemtörődömsége okozta azt, hogy még a mai napig sem kaptunk vetítőgépet, azt nem tudjuk. Mindenesetre azonban ez a körülmény nagyon rossz hatással van a szövetkezeti tagokra, annál is in­kább, mert az új mozi a „Kino JRD" nevet viselte volna. Kérjük, hogy az illetékesek hassa­nak oda, hogy ez az ígéret most már, ha késve is, de végre megvalósuljon. A bélai EFSz tagjai. Tanulmányoztuk a csörgői állami birtok rizstermelését A lapogosi gazdasági iskola hall­gatói nemrégiben a csörgöi állami birtok rizstelepét tekintették meg. A rizstáblákon éppen az aratás folyt. Pácer és Horvát elvtársak szakí­tottak egy kis Időt, hogy megmagya­rázzák nagyjában a rizstermeléssel összefüggő kérdéseket és közöljék a csörgöi állami birtok dolgozóinak a rizstermelésben szerzett eddigi ta­pasztalatalt. A csörgői állami birtok 33 hektáron termelt rizst. Hektáron­ként 90 kg vetőmagot használtak. Az elvtársak elmagyarázták, hogy a tábla elárasztásánál milyen fontos, hogy a víz egyenlő mértékben legyen elosztva. Ha valahol alacsonyabb a talaj, akkor ott több víz gyülem­lik össze és bizony éppen ez a körül­mény a csörgői birtok rizstermelésé­ben ls károkat okozott. Erről saját­magunk is meggyőződhetünk, mert ahol sok volt a víz a földön, ott a ka­lászok kisebbek voltak, a növények ritkábbak. Ennek ellenére is hektá­ronként 30—35 q rizs termett. A munkások nagy őrömmel művelték a rizsföldeket, mert akkordmunkájuk­kal naponta 300 koronát ls kereshet­nek. A munkások még arról beszél­tek, hogy a rizsföld mellett jó volna védőerdőövezetet létesíteni, mert a rizs érésekor a szél úgy nem tudna károkat okozni. További beszélgeté­sünk folyamán megtudtuk, hogy e virágzó rizstáblák azelőtt kihasz­nálatlan földterületek voltak. Ez a körülmény számunkra, a mezőgazda­sági Iskola hallgatói számára, nagy tanulságot jelent, hogy mire képes a szocialista gazdálkodás. TÓTH JÓZSEF, a lapogosi gazd. isk. hallgatója Szódó a szocializmus útján haiad A jó eredményeket látva, az egész falu belépett a szövetkezetbe Egy évvel ezelőtt alakult meg Szó­dón az Egységes Földműves Szövet­kezet. A kis- és középföldmüvesek sok töprengés után be ls léptek, el­lenben a falu nagyobb része kívülma­radt. Olyan híreket terjesztgettek ezek az egyénileg gazdálkodók, hogy a szövetkezeti tagoknak nem lesz mit enniők és majd ha koldulni men­nek, mindenütt zárt ajtókra talál­nak. Ennek ellenére is a szövetkezet lassacskán működni kezdett, össze­sen 200 hektár föld képezte az EFSz vagyonát. Eleinte Igen nagy nehéz­ségeket kellett leküzdeni. Nem vol­tak lófogatok é3 Így a legkisebb munkát is a traktorállomásnak kel­lett végeznie. Ezek a nehézségek még a vezetőség tagjai közül is pá­rat annyira elkedvetlenítettek, hogy elvesztették a szövetkezeti termelés iránti bizalmukat. Az őszi vetés azért mégis csak meg lett valahogy. A következő évben aztán a tavaszi munkák már lényegesen Jobban mentek. A szövetkezet ugyanis olyan lovakat vásárolt, hogy mindenki Irigyelte. Hasonló­képpen a tehénállomány ls gyönyö­rű volt. Ez fokozott munkakedvre budította a szövetkezeti tagokat. Az aratási és cséplési munkákat már minden fenn­akadás nélkül elvégezték. Ezenkívül elkészült a nagy kukorica-szárító ls. Jelenleg nagyban folyik a kukoricahordás. A tagok mind megkapták a mun­kájuk után járó igazságos jutal­mat. Mindenkinek bőven biztosít­va van a megélhetése. Látva ezt az egyénileg gazdálkodók gondol­kodni kezdtek. Hinni sem akartak annak az ered* ménynek, amit a szövetkezet elért. Hisz elég csak megemlíteni az idei jó termést, ha mindjárt éppen bur­gonyából is. Az idén pl. a szövetkezetnek annyi burgonyája lesz, hogy bőven marad a kontin­gens teljesítése után Is. Az egyénileg gazdálkodóknak már nem lehetett kifogásuk a szövetke­zet ellen. Elhatározták tehát, hogy mind belépnek, ami annyit Jelent, hogy a következő gazdasági évben Szóďó földművesei már mind kö­zösen fognak dolgozni. Büszkék vagyunk erre, mert Sződd most már tényleg a szocialista falu útján halad. KOVÄCS LAJOS, Szódó. Készüljünk fel idejében a baromfi-oltásokra A háború utáni időszakban több különféle állatbetegség terjedt el Kö­zépeurópában. Az egyik Ilyen veszé­lyes betegség a baromfi-pestis. Pa­rasztságunk már nagyon Jól ismeri ezt a betegséget, mert sokszor elő­fordult, hogy az egész udvar barom­fiállománya pár napon belül a föld alá került. Mindez természetesen megmutatkozik a dolgozók tojással és hússal való ellátásában ls. A be­tegség veszélyessége miatt állator­vosaink már többízben kísérletet tet­tek a járvány leküzdésére, de sajnos mindeddig többé-kevésbbé eredmény­telenül. Most azonban alighanem sikerül­ni fog a baromfipestist egyszersmin­denkorra eltávolítani. A népi demo­kratikus Magyarországon egy-két év alatt teljesen elejét vették a betegség­nek, mégpedig olyan módon, hogy minden egyes baromfit beoltottak egy új oltóanyaggal, az úgyneve­zett H-vakclnával. Magyarországon szerzett tapasztala­tok alapján hazánkban Is megvaló­sítjuk ,a H-vakclnával való oltást, mégpedig teljesen díjtalanul. Barom­fi tenyésztőinktől függ, hogy minden egyes éldf, egészséges ba­romfit, amely nyolc hétnél Idősebb, alávessék az oltásnak. A már meg­A dögösi állami birtok dolgozóihoz beköltözött a jólét és a boldogság Olomsziirke felhő borítja az eget. Az őszi eső úgy hull alá, mintha szitán keresztül jönne a földre. A dögösi ál­tatni birokhoz vezető úton apró víz­tócsák fénylenek. A rossz idő miatt a mindig élénk udvar most kihalt volt. Mindenki iparkodott födél alá kerülni a cudar idő elől. Az udvar közepén lévő tejhűtőház felől hallottam csak valami életjelt. A hűtőház ajtajában pirospozsgás arcú, nagybajuszos em­ber állott. Kíváncsian nézett felénk. Ez a bajuszos, mosolygós képű ember segített aztán megkeresni a birtok po­litikai megbízottját. A birtok politikai megbízottját, Sós elvtársat a kultúrteremben találtuk meg. Ez egy tágas terem, Valamikor a birtokon lévő szeszgyárhoz tarto­zott. Ebben a teremben szórakoznak a munkások, ide térnek be egy-két pohár sörre munka után és itt tárgyal­ják le ügyes-bajos dolgaikat. A terem közepén egy ping-pong-asztal van, ezt pedig a birtok fiatal dolgozói ve­szik igénybe. A kultúrteremben, ami egyben a kantint is helyettesíti, elég szép számban voltak emberek. Kopo­gott a ping-pong labda, a birtok fia­tat dolgozói mérték össze ügyességü­ket és tudásukat. A ping-pongozó cso­port között volt Sós elvtárs is. A te­rem távolabbi részében a birtok idő­sebb dolgozói üldögéltek egy-két po­hár sör mellett és tárgyalták a napi eseményeket. Sós elvtárs örömmel fogadott és magyarázni kezdte, hogy a nappali órákban csak azért tartózkodnak itt, mert az eső esik. Ha az eső nem esne, ezt a szórakozást estére hagyták vol­na. No de kell is ez az eső, mondja Sós elvtárs. Nekünk már az eső nem árt, csak használ. A dohánytöréssel végeztünk. 28 hektár őszi árpát is el­vetettünk és erre bizony t:ell az eső. Beszélgetés közben Sós elvtárs megkérdezi, hogy hát most miről fo gok Irnl? Nem mehetek a határba a munkások közé, nem tudok most a napi munkájukkal foglalkozni. Sós elvtársnak igaza van, a munká­jukkal nem tudok foglalkozni, de tu­dok azzal, hogy munkájuk után ho­hogyan élnek. El is indultunk a munkáslakások felé. A lakásokat az orgonabokroktól és a gyümölcsfák sárguló leveleitől alig lehetett látni, öt, szép stílusban épült családi ház sorakozott egymás mellett. A házak előtt virágos kertek, tele különféle virágokkal. Az ablako­kon sárga zsalugáterek. S6s elvtárs elmondja, hogy ezeket a házakat a birtok ispánjainak, gazda­tisztjeinek és a szeszgyár hajcsárai­nak részére építették. A munkások &sz­szezsúfolva laktak a birtok másik ré­szében. A birtok tulajdonosának el­sőbb volt az, hogy a hajcsárok és a naplopók legyenek meg elégedve és megelégedettségükben még a bőrt is lehúzzák a cselédekről. A felszabadu­lás után a hajcsárokat a munkások kisöprűzték és azóta a ház azoké, akiknek a munkája után épült. Mindjárt az első házat meg akar­tam nézni belülről is. A drótkerítés között észrevettem a kis vaskaput és benyitottam az udvarra. Az udvaron egy fiatal asszony állt elém. Észre lehet venni az arcán a meglepetést. Megkértük, engedje meg, hogy laká­sában egy kicsit széjjelnézzünk. Kecs­késné erélyesen kezdett a kérésünk ellen tiltakozni. Bizony ő most senkit sem enged be, mert nagymosást ren­dezett és most nagy rendetlenség van a lakásban. Másképpen sikerült a dolog Szalcti Istvánéknál. Szalai bácsi és felesége kint babráltak éppen az udvaron, amikor benyitottuk a rácsos kaput. Szataiéknak nem is kellett mondani, hogy engedjenek be a lakásukba, ha­nem ők tessékeltek be mindakettőnket. A lakásba három betonlépcső vezet fel. A felső lépcsőn feltűnően van el­helyezve a cipötörlő. Ez figyelmezteti a belépni készülőket, hogy először pucolják meg a lábukat, aztán lépje­nek be a lakásba, mert a ház lakói szeretik a rendet és a tisztaságot. Gondosan lepucoltuk mi is a cipőin­ket és csak így mertünk belépni a la­kásba. Kis előszobába nyitottunk be. A színes betonkockákkal kirakott elő­szobából a konyhába mentünk, amely szintén betonkockákkal van kirakva, és márványszerűen fényesre volt pu­colva. A konyhában minden ragyo­gott a tisztaságtól. Az ablak két ol­dalán virágváza tele virágokkal. Az ablakot függöny takarta. Szép fehér konyhabútorral van tele a konyhájuk. Mivel már egy kicsit sötétes volt, hogy jobban lássunk, Szalai bácsi készségesen bekapcsolta a villanyt. Szép nikkelezett keretű tűzhelyen csillant meg a villanyfény. A tűzhely körül rengeteg edény, szép rendben. Az asztalon pedig egy 11.000 koronás rádió. A konyhából egy terrasz-szerű szo­bába értünk. Ebben a helyiségben csak rengeteg virágot láttunk. A mus­kátlitól kezdve a pálmáig mindent meg lehetett itt találni. Ebből a szo­bából átmentünk a következőbe. Ott szintén a virág volt, amit elsőnek megláttunk és a bútorok között egy szépen rendbentartott varrógép ls colt. Itt már padló van. A falak szé­pen ki vannak festve. Kitekintek a zsalugáteres ablakon: a ház előtti kis­kertben szintén orgonabokrok és virá­gok. A szoba falán vízcsapot látok. Kinyitom a csapot, hát tényleg jön is a víz rajta. y>Jó ez a vízcsap, — mondja Szalaibácsi — nem kell az asszonynak vízért még ki sem menni a lakásból*. Közben Szalainé még egy ajtót nyi­tott ki előttünk. Ebben volt Szalaiék gyönyörű keményfa bútora elhelyezve. A két szobát egymástól elválasztó falba cserépkályha van beépítve, ügy, hogy a kályha mind a két szobát egy­szerre fűti. Majd újból visszatértünk a konyhá ba. Ott tudtam meg aztán beszélgetés közben, hogy Szalai István már 30 éve lakik a birtokon és a felszabadu­lás óta lakik a kis villában. Szalai István most negyedmagával lakik a négyszobás lakásban. A virágok után is kezdtem érdeklődni, hogy hát ki­csoda szereti náluk olyan nagyon a virágot? Szalainé válaszolt a kérdés­re: »A dolog úgy áll, hogy van nekem két lányom, az egyik most jár a har­madik polgáriba, a másik pedig a nyáron végezte a dolgozók főiskoláját és most Alsószeli községben tanítónő. Ezek a lányok gondozzák a virágokat, ha egy kis szabad idejük van*. Amikor indultam kifelé a lakásból a szembenlévő falban kis ajtót vettem észre. Szalai bácsi készségesen nyitot­ta ki az ajtót és azt mondotta: »Ez a pincelejárat, mert a ház alatt pince is van*. Kiértünk az udvarra, az eső még mindig esett, de azért egy kicsit az udvaron is széjjelnéztem. Az udvar végében gyümölcsöskert van. Az ud­var másik részében baromfiólak van­nak elhelyezve. Az eső crak nem akar elállni és kezdett sötétedni is, ezért rövid búcsúzás után elváltunk Szalai­éktól. Meglátogattam még több házat is. Például Villár bácsiéknál szintén megtaláltam mindazt, amit Szalaiék­nál. A vízcsapot, a rádiót, a pincét, stb. A birtok minden egyes dolgozójá­nak van rádiója a lakásában. Valami­kor ezek az emberek rádió helyett csak az éhes gyermekeik sírását hall­gathatták. Ha pedig rádiót akartak hallgatni, akkor ezt csak a birtok urá­nak ablaka alait hallgathatták. Ma a birtokon minden dolgozó lakásába beköltözött a villany és a rádió. De beköltözött a villannyal és a rádió­val a kultúra, a boldogság és a jólét is. SZARKA ISTVÁN fertőzött baromfikat nem oltják be, mert a H-vakclna nem gyógyít, hanem megakadályozza a betegség beálltát. Az országos oltási akció előtt a ba­zinl Járásban kísérleteket tettünk* melynek eredményei teljesen kielégl­töek. Kiindulva ezekből a tapsztala­tokből és a Magyarországon szer­zett tapasztalatokból 1951 október 8-án megkezdődik az oltási akció. A sorrend a követke­ző: a bratlslaval kerületbem októ­ber 8-tól október lfl-lg, a zsolnai kerületben október 19-től október 30-lg, majd következik az eperjesi, a kassal, a besztercebányai és végül a nyitral kerület. Az egyes kerü­letekben a x oltási akció 10—12 na­pig tart. A szervezési bizottság mindent meg­tett az akció sikeréért. Biztosított elegendő mennyiségű állatorvost, il­letőleg állatorvostan hallgatót, akik az oltást végzik majd. Természetesen a siker eléréséhez a helyi Nemzeti Bizottság segítségén kívül a földmű­vesek segítségére is elkerülhetetlenül szükség van. Ezalatt azt értjük, hogy ne rejtegessék el a baromfiakat, hanem az oltás napján csukják be őket, hogy az oltást a lehető legrövidebb időn belül lehessen elvégezni. A má­sik fontos dolog, hogy ne titkolják el a már megfertőrfitt baromfiakat, hanem azokat a fel­vásárló szereknek adják el. A föld­művesek ezen akció keretében el­adott baromfiakért 180 százalékos árt kapnak. Ezenkívül előnyben részesülnek a ta­vaszi baromfi felvásárlásnál, hogy állományukat egészséges fajtájú ba­romfiakkal fejújithassák. Hasonlókép pen a tojás kontingens előírásánál la figyelembe fogjuk venni ezt • körül­ményt. A megfertőzött udvarokat S felvásárlás után fertőtlenítik. Milyen feladatok várnak ebben aa akcióban a népi közigazgatásra? A helyi Nemzeti Bizottságok megszer­vezik az egyes falvakban a Nemzeti Arcvonal szervezetei és a pártszerve­zet közötti szoros együttműködést, hogy ezek meggyőző tevékenységet folytassanak a baromfitenyésztők kő­zött, hogy minden egyes egészséges baromfit beoltassanak. Erre a célra I a helyi rádiót is fel kell használni. Az oltást állatorvosokból, Illetve állatorvostanhallgatókból álló cso­portok fogják végezni. A helyi Nemzeti Bizottság minden egyes csoport rendelkezésére bocsát egy személyt valamelyik tömegszer­vezetből. Azokban a községekben, ahol nincs nyilvános étkezési lehető­ség, ott a helyi Nemzeti Bizottság gondoskodik az oltócsoport tagjainak elhelyezéséről és élelmezéséről. Aa oltási csoport tagjainak számát a Já­rási állatorvos előre megmondja, hogy a helyi Nemzeti Bizottság idő­ben tudjon intézkedni. Azokban a községekben, ahol nem jár vonat vagy autóbusz, a helyi Nemzeti Bi­zottság gondoskodik egy lófogatról, amely aa oltási munkacsoport szük­ségletére készenlétben fog állni. Hasonló fontos feladatok várnak az oltási akcióban a nőszövetségre és az Ifjúsági szervezetre. Az asszo­nyit szolt, akik legjobban Ismerik a barc nfipestls pusztító hatását. Ezért meg kell érteniök, hogy milyen fon­tos a H-vakcinával való oltás és ezért járjanak élen a baromfiak előkészí­tésében és röviden: az egész akció sikerének megvalósításában- .. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom