Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-19 / 246. szám, péntek

Magasabb elméle'í tudással jobban dolgozunk CsISz alapszervezeteink mindenütt készülnek az 1951-52es oktatási évre. A galántai gépállomás CsISz szervezete is tisztában van azzal, hogy az elméleti tudással jobb munkát ér el és ezért erőteljesen hozzáláttak az oktatási év előkészítéséhez. A vvezetőségi gyűlésen foglalkoztak a politikai és olvasókörök megszervezésével. A járási CsISz-bizottság úgy segített az alapszervezetnek, hogy megbízta Pavló elvtársat, a járási bizottság földműves előadóját, segítsen előkészíteni a7 évi közgyűlést és az oktatási évet. A vezetőségi gyűlésen látták, hogy csak úgy tudják biztosítani az oktatási év zavartalan folyását, ha gondoskodnak megfelelő káderekről. Ezért elhatározták, hogy Jenega elvtársat kerületi iskolára küldik, ahol megtanulja a körök vezetését Az iskolából visszatérve pedig kétnapos iskolát szerveznek a traktorállomáson az olvasókörök vezetői számára. A galántai Traktorállomás CsISz vezetősége úgy számít, hogy sikerül 18 olvasó- és 5 politikai kört szervezni. Eddig a traktorállomáson semmiféle hosszabb politikai iktatásban nem részesültek a fiatalok, ezért hatáozták el, hogy törekedni fognak minél több ifjút, CsISz-tagot és szervezeten kívüli ifjút bevonni a körök munkájába. Mivel a politikai körök anyaga ez évben elég nehéz, úgy határoztak az elvtársak, hogy oda azokat a CsISz-tagokat szervezik be, akik már valamilyen CsISz politikai iskolázáson résztvettek, illetve dolgoztak már olvasókörben. Ez a módszer biztosítja, hogy a galántai Gépállomás CsISz-szervezetének politikai körei színvonalasak lesznek. A politikai körök vezetőit pedig járási iskolára küldik. A szépen tervezett munka bizonyára sikerrel fog járni. 55 új brigácfost toboroztunk! A nyitrai kerület CsISz Bizottságának érsekújvári iskoláján tanuló CsISz-tagok megértették Központi Vezetőségünk határozatát az ifjúsági építkezésekről. Elhatározták, hogy segíteni fognak az újvári járás CsISz vezetőségének a brigádisták toborzásában. Az iskola hallgatói agitációs kőrútra mentek és a helyicsoportok vezetőinek segítségével hozzáláttak a brigádosok toborzásához. Az első alkalommal 38 brigádost toboroztak. Ezzel az eredménnyel azonban nem voltak megelégedve. Elhatározták, hogy elmennek a sellyei járásba is. Munkájukat itt is siker koronázta. Tizenhét brigádost sikerült itt is toborozniok. Munkájukat tovább fogják folytatni. Levelükben így írnak: *Munkánkat még nem fejeztük be. ígérjük, hogy a

i iskola befejezése után odahaza, csoportjainkban folytatni fogjuk a brigádosok toborzását. Ezt az útat ajánljuk az öszszes járási funkcionáriusainknak. Ragadjanak meg minden alkalmat és módszert a brigádisták sikeres toborzására. Sztálin elvtárs arra tanit bennünket, hogy a nehézségek arra valók, hogy legyőzzük őket. Ezért, ha munkánkat azonnal nem koronázza siker, ne veszítsük el fejünket, ne mondjunk le a további munkáról, hanem változtassuk meg munkamódszerünket és folytassuk tovább. A nehézségek elől nem szabad megfutamodni* IRÉNA ELMEGY A HUKÓRA Amikor először hallotta a szót, nevetni kezdett. »Huko... jaj, milyen nevetséges név... Miniha ijesztésnek szánnák...« Es újból elnevette magát, úgy, hogy a copfjai is belerázkóätak »Ha tudnád, hogy mi az, akkor nem nevetnél. Micsoda elmaradott falusi vagy. . — mondotta Károly felindultan, akit bosszantott a nevetés és nem fogadta el a tejet, amit Iréna nyújtott felé. »Az orrod előtt építik az üzemet és semmit sem tudsz róla. Ez ls azért van, mert ki se dugod Orrodat a viskódból.« De most már engedékenyebb volt a hangja. »Hány éves vagy?* — kérdezte szigorúan a kislánytól, akivel most találkozott etössör. »Tizenhét« — vetette oda Iréna s nem lehet tudni, miért, űjból kibuggyant belőle a nevetés. Azután elmondotta, hogy apja hathektáros gazdaságában dolgozik, szüleivel, meg a bátyjával. »Itt vannak a tartalékok* — szólalt meg Károly, de Iréna ezt egyáltalán nem értette »Öriási tartalékok* — Ismételte, majd megérdeklődte. hogy van-e szim) kezet ük é< milyen típusú. De a lány nem titdta. Azután így szólt: »Tudod mit, gyere, nézd meg a szkrérveremet, amellva' dolgozom. Óriási dolog. Ott van a falu mögött, az utat fogom Vele csinálni...» A lány újból nevetett De Károly megfogta a feoV* »Ne hahotázz, gverr Iréna nem akart menni, de azután mégis követte a fiút. bár közben sűrűn körülnézegetett, mert jaj, valaki még meglátja, hogy egy idegennel a mezők felé tart. Károly közben a hatalmas üzemről beszélt neki, amelyben vasat és acélt fognak termelni, akkora területen, hogy végig sem lehet látni. ^Egymillió tonna lesz a termelés* — mondotta határozottan. De amikor látta, hogy Iréna elképzelni sem tudja ezt a mennyiséget, igyekezett jobbhan megmagyarázni: »Prágáig futó vasúti sínt lehet belőle készíteni. Vagy még hosszabbat is.» »Jujj...» — mondta Iréna és csodálkozva pislogott. Eközben a géphez érkeztek, amely úgy festett, mint egy erős traŕ tor, csakhogy lánc volt a kerekein és valami furcsa kanalat vonszolt maga után. »Hát remek gép« — vetette oda Károly és 19 éves korának ruganyosságával a gépre szökkent »Mielőtt megkezdeném a munkát, mondanék neked valamit. A munkánál lányokra ts szükség van. Neked is ott kellene dolgoznod. Vasárnap eljövök a faluba toborozni. Jelentkezz!* Ezután dübörögni kezdett a gép és a nagy kanál belemart a földbe. Iréna most már elhitte. hogy ez a fiatalember igazán el fogja készíteni az utat. Pedig csak két évvel idősebb nála »Ha máskép nem megy, hát kiverem belőled az építkezést« — szidta Kovácsné lesütöttszemű lányát. Az apa csak akkor szólt bele a vitába, amikor Iréna azzal jött haza este, hogy a faluból két másik lány is az építkezéshez megy és nem érti, hogy őt miért nem engedik. ^Megváltozott a világ, feleségem. Iréna már nem itthon akarja megvárni, hogy eljöjjön érte a kérő. És annak a pár koronának is meg van a helye. Legalább jól kiöltözik a lány.* Igy került Iréna az épülő kombináthoz. Az építkezésen a mester intézkedett. »Egyik lent marad, a másik felmegy. Mégpedig te . . .« — mutatott Irénára. »A lenti teszi a téglát a transzportőrre, te meg fenn fogod összerakni* Iréna felballagott a furcsa deszkaléocsőn, a mester után. A kőművesek úgy jártak az itt-ott alátámasztott, összetákolt deszkaalkotmányon, mint a földön. Iréna óvatos volt. »Jujj, most dől össze! Eltörik -ilattaml Nem, ezen nem lehet iárni« — sóhajtott nagyokat De nem volt ideje tovább ijedezni, mert a transzoortör egyre hordta a téglát, fimelvet neki kellett összeraknia és odaadnia a kőműveseknek. Már mosolyogva csinálta. A hónap végén majd háromezer koronát vitt haza. Apja azt mondta, hogy vegyen magának az első keresetéből azt, amit akar. Iréna Kosicera ment vásárolni. ^Nadrágot hozott magának!« — ijedezett az anyja, amikor kicsomagolta az összevásárolt holmit. Négyízben szólt rá lányára, amikor felhúzta a munkanadrágot Négyízben nem engedte, hogy abba menjen munkába. De ötödszörre belenyugodott. Legközelebb az aratási ünnepre ment haza Iréna. Résztvett ezen az egész falu. meg sok vendég is. Kovácséknak is volt vendégük — Károly, Iréna hozta. Ebéd után elmentek táncolni. Iréna egyszer csak így szólt: »Meg akarok veled beszélni valamit A mester megkérdezte, nem lenne-e kedvem kőművestanfolyamra menni. Nemsokára kezdődik a dolgozók iskolájában. És én nem tudom. .« »Szeretnél .. .?« »Igen « »Akkor tanulj. Annyi lesz itt a munka, hogy ki se látszol majd belőle. Sokezer ember költözik ide. Tudod, egv ilyen nagy Üzem ... Gyönyörű kultúrház, színház ... Hát igen, kislány, sok munka vár itt rád . . *« Iréna úgy elnevette magát, hogy a copfjai is megrázkódtak. Azután a haja tövéig elpirult. mert Károly megfogta a kezét. »Tudod-e, mi jutott eszembe?* — szólalt meg a fiú egész halkan. »Az, hogy mi ketten majd együtt fogunk lakni az egyik házban, amelyet építesz ... Es én a szkréperemmel csinálok hozzá egy gyönvörű új utat « (A Rudé Právo nyomán)