Uj Szó, 1951. október (4. évfolyam, 231-256.szám)

1951-10-04 / 233. szám, csütörtök

UJSZ0 A szocializmus építkezéseiről Tanulással, szakismereteik növelésével készülnek fel a Kohászati Kombinát építői nagy feladataikra 1951 október 4 Kitűnően beváltak a női munkaerők Legfontosabb feladataink egyike, hogy hatalmasan fejlődő iparunkban gondoskodjunk a szakemberek megfelelő utánpótlásáról. Építkezéseinken, új gyárainkban, bányáinkban, az újonnan beállított modern gépek mellé nagyon sok szak- és betanult munkásra van szükség. Kőműveseket, ácsokat, villanyszerelőket, lakatosokat, szerelőmunkásokat, norniázókat és más szakmunkásokat kell kiképeznünk a legrövidebb idő alatt. Emelnünk kell a meglévő szakkáderek elméleti és gyakorlati tudását, politikailag: fejleszteni kell őket, hogy jó tanítói legyenek az új, szakmunkaerőknek. Az üzemi munkaiskolák hivatása e nagy feladat megvalósítása. Népi demokráciánkban majdnem minden üzem keretén belül meg vannak szervezve az üzei iskolák, ahol a munkások ezreit képezik ki az ipar minden szakaszára. A HUKO építésének megkezdésénél a vezetőség előre látta, hogy rengeteg szakmunkásra lesz szüksége. Az üzemi munkaiskolát ezért úgyszólván a legelőször felépült épületben helyezték el. A képekkel és szocialista jelszavakkal feldíszített tanteremben már mostanáig is nagyon sok segédmunkás sajátította el választott szakmája alapismereteit, és most a különböző munkahelyeken, mint szakmunkások dolgoznak és tökéletesítik tudásukat. Mozgalmas élet folyik az iskola irodájában is. Mindennap új Jelente kezők jönnek az irodába és töltik ki a jelenkező íveket különféle tanfolyamokra. Hétfőn kezdődik az ácstanfolyam, melynek ezideig 35 jelentkezője van. Külön magyar és szlovák nyelvű tanfolyamokon képezik ki a tanulókat az ácsszakmára. A szlovák osztály vezetője Csepek elvtárs, a magyar osztályé pedig Propper elvtárs lesz. Előreláthatólag a két csoport tagjai versenyezni fognak egymással a tanulásban. Az iroda falán kifüggesztett táblán látni lehet a tervbe vett tanfolyamok sorrendjét és időpontját Betonozó, normázó, tetőfedő, telefonos stb. tanfolyamokra készülnek. Nemrég fejezték be a raktárosi és az egyik kőműves tanfolyamot. A tanteremből vidám énekszó hallatszik ki. A most folyó kőműves tanfolyam tanulói énekszóval fejezik be a tanulásj. A kitáruló ajtón jegyzeteikkel a'kezükben ragyogó arccal lépnek ki a tanulók. Fiatalok, idősebbek, egyforma komolysággal é<j igyekezettel tanulnak az iskola padjaiban és a gyakorlati munkában. Minden tanfolyamnak nagyon sok cigány hallgatója van. őket az elmúlt kapitalista rendszerben úgyszólván emberszámba sem vették. Mindenben mellőzték és legfeljebb, mint segédmunkásokat alkalmazták őket, a legrosszabbul fizetett helyen. Nálunk már megszűnt a faji megkülönböztetés, mindenkinek egyforma lehetősége nyílik a tanulásra és a fejlődésre. Ezt úgy hálálják meg az itt dolgozó cigányok, hogy igyekeznek jól tanulni és hűségesen dolgozni. Gazsik Ilona, a kőműves tanfolyam női haligatója Középkorú, nyilt tekintetű aszszony. Jegyzeteit gondosan elteszi, csak azután válaszol arra a kérdésemre, hogy tetszik neki új munkaköre. Meguntam a raktárban való üldögélést, ahol az utóbbi időben dolgoztam, — feleli — és kezét férfi módra nadrágzsebébe süllyeszti. — Ügy éreztem nehezebb, felelősségteljesebb munkát is el tudnék végezni. A kőművesekre nagy szükség van az építkezésnél, s nekem annyira megtetszett ez a munka, hogy elhatároztam, jelentkezem a kőműves tanfolyamra. Gondoltam, mint kitanult kőműves sokkal hasznosabb munkát végezhetek, mint eddig. Nem mondom, kezdetben sokan csodálkozva és kissé gúnyouan néztek rám. De amikor látták, hogy jól belejövök a munkába és úgy dolgozom, mint a férfiak, akkor á kétkedés elismeréssé változott át. Azt hiszem sok nő fogja követni a példámat. Többen mondták már nekem is, hogy ők is kitanulnak kőművesnek. Négyen már jelentkeztek mostanáig. Nem olyan lehéz mesterség ez, mint az első pillanatban látszik, csak akar ni kell és megy, mint a karikacsapás. Nemcsak szaktanfolyamokon tanulnak a HUKO-iminkások • Alig fejeződött be a kőművesek tanulási ideje, máris gyülekeztek a másik tanfolyam tanulói. Ezek legnagyobb részben cigányokból tevődtek össze és Írni-olvasni tanulnak, öröm látni, milyen kedvvel és örömmel jönnek a tanfolyamra. A múlt rendszer nem törődött azzal, hogy a cigányok is tanuljanak. Akkor az volt róluk a vélemény, hogy muzsikálni analfabétáknak is lehet. De ma már megváltozott a helyzet. A cigányok ma éppen olyan megbecsült munkások, mint bárki más. Meta Ferenc egészen fiatal fürge cigányfiú. Komoly ábrázattal várja a tanítás megkezdését. Nem tud írni, még a nevét sem tudja leírni. Szemmel láthatólag restelli is a dolgot, erősen. De most elhatározta, hogy ha törik-szakad, de megtanulja az írás tudományát. — Hol dolgoztál eddig, — kérdeztem a fiútól. — Mindenfelé, — feleli, legutóbb, Csehországban, Česká Tŕebován. Ott dolgozott apám is. De mikor kezdetét vette a HUKO építése, hazajöttünk, mert itt lakunk a szomszéd faluban. Jobb itt dolgozni, mint idegenben. — Örülsz-e, hogy tanulhatsz? — — Hogyne örülnék, — válaszolja. Legalább nem csaphat be senki. Még soha életemben nem olvastam újságot. Ügy nézek a betűkre, mint a rejtvényre. Ha megtanulok írni, könynyebb lesz valamilyen szakmát kitanulni, amire itt a HUKO-n lehetőségem nyilik. Holub János csak félig-meddig tud írni. ö is most tanul szorgalmasan. Nagy elhatározás érlelődött meg benne. Elhatározta, hogy amint rendesen megtanul olvasni, sajtótízperceket fog tartani a munkahelyén. Ez pedig 1 már csak alig pár nap kérdése. A munkások kőzött nagyon nagy az érdeklődés a tanfolyamok iránt Kázmér Ferenc !s elhatározta, hogy szakmát tanul. Később el akar menni pár hónapra Vitkovicére, ahol még jobban tökéletesítheti tudását. Kázmér Feri alig 18 éves, és martinász szeretne lenni. Ruskovcéről jött ide, ahol raktári munkás volt és a CsISz helyi csoport titkári teendőit látta el. Most dolgozza ajs első napokat a szocialista város alapjainak építésénél. — Eddig nem ismertem a gépesített építkezést, — mondja fiatalos hangján. Jó itt dolgozni, mert nagyon sokat tanul és tapasztal az ember. Véglegesen itt akarok maradni a HUKO-n. Tanulni fogok, hogy a felépülő üzemben jobb munkát végezhessek. Asztalos István nehéz kézitáskát cipel a kezében az udvaron keresztül. Óvatosan kikerüli a nagyobb sártócsákat, nehogy besározza ünneplő ruháját. Amikor meglát, örömmel int felé és megáll néhány pillanatra. Vigyázva teszi le a táskát egy tiszta betonlapra. — Hová készülsz Pista, akarom tőle kérdezni, de megelőzött a válaszszal. — Megyek haza, őszinte örömmel és szinte ragyog az arca. Nem értettem az egész dolgot. — Haza mész és annyira örülsz ennek? Hiszen nem régen azt mondtad, hogy jól érzed magad itt és örülsz neki, hogy dolgozhatsz ezen a nagy szocialista építkezésen. — Hogyne őrülnék, válaszol gyorsan és fölemeli a táskát, mert az országúton feltűnt az üzemi autóbusz, amelyen elutazni készült. — Hiszen hétfőn megyek Vitkovicére, — teszi még hozzá. Az üzem küld ki bennünket, hogy megismerkedjünk a magaskemencék szerkezetével és megtanuljuk a kohó kezelését. Pár hónap múlva gazdag tapasztalatokicai jövünk majd viszsza a HUKO-ra. Körösi András is elhatározta, hogy véglegesen szakít a szabőmesterséggel és férfi emberhez jobban illő foglalkozás után néz. — Eredetileg három havi brigádmunkára jelentkeztem a HUKO-ra, beszéli Körösi, de azt hiszem véglegesen itt fogok maradni. Nagyon tetszik itt nekem a inunka, bár ilyen helyen még soha nem dolgoztam. A kőműves szakmát fogom kitanulni, már jelentkeztem is a tanfolyamra. Mégis csak más munka, hatalmas épületeket csinálni, mint egész napon át a tű fölött görnyedni. A nagy áruház előtt két siető, idősebb férfivel találkoztam. Többször találkoztunk már és jó ismerősként üdvözöltük egymást. — Honnan Paulina bácsi, — kérdezem a barátságos kézfogás után. — A sajtó agitátorok iskolázásán voltunk válaszol az öreg. Most fejeztük be a napi tanulást és megyünk vacsorázni. Társa, Lupa József kitűnő munkás. 373 százalékos teljesítménnyel dolgozik. De nemcsak a munkában akar jó példával előljárni. — Hétfőtől kezdve megkezdjük munkahelyünkön a pártsajtó kőzős olvasását — mondja Lupa — és én fogom vezetni. Szükséges, hogy az építkezés munkásai mindennap olvassák és vitatkozzanak a cikkekről, mert a pártsajtó segítséget nyújt nekünk a munkában. Minden munkacsoportnak külön agitátora lesz, akik a közös olvasást vezetik. Elbúcsúztam tőlük és bementem a tanterembe, amelyben a kölcsökönyvtár van elhelyezve. Magyar és szlovák könyvek állanak itt a munkások rendelkezésére. A szekrény előtt néhány munkás könyveket válogat. Azsajev „Távol Moszkvától" című könyvét keresik többen is. Sajnos sem magyar nyelven, sem szlovákul nem találják. Még nincs meg, mondja a könyvtáros. Pedig ezt kellett volna legelőször beszerezni. A HUKO munkásai szeretnek olvasni és leginkább a nagy szovjet építkezésekről szóló könyveket keresik. Az udvaron gyakran lehet találkozni az iskola felöl jövő munkásokkal, akik könyvekkel a hónuk alatt igyekeznek szállásuk felé. Rövid százméteres úton hárman is megkérdezték tőlem, hol van a könyvtár elhelyezve. Fontos, hogy állandóan növeljék a könyvek számát a könyvtárban, ha a nagy érdeklődést ki akaják elégíteni. — Az olvasással nemcsak kitűnően elszórakozunk, — mondja mellettem egy fiatal munkás, — de egyúttal tanulunk és műveltebbek leszünk. (g. I.) a galántai bútorgyárban Fél tiz van. A munkások serege siet az ebédlőbe. Tízperces reggeli szünetet tartanak. Észrevettem, hogy a munkások között milyen sok a női munkaerő. Kíváncsi voltam, vájjon milyen munkakört töltenek be a galántai bútorgyárban. Reggeli után felkeressük az egyes osztályokat. Először a kárpitosműhelybe mentünk. A munkások háromnegyed része nő. ök végzik a garnírozást. Odalépek az egyik fiatal kislányhoz, akinek olyan fürgén mozognak az újjai, hogy öröm nézni munkájukat. Szabó Marika napi teljesítménye eléri a 160—170 százalékot. — Nem akarok lemaradni a többiektől, — mondja — mert ha lemaradok, nem teljesítem a százalékot és kevesebbet is keresek. Meg aztán a többtermeléssel én is építem mindannyiunk szebb jövőjét. Pethő Angela és Pataky Irma a legnagyobb teljesítményt érik el a szabásnál. 170 százalékra teljesítik normájukat, ök a legrégibb munkások a műhelyben. Tőlük tanulnak a fiatalabb munkaerők. Sok lány van itt együtt, vidámak, elégedettek, víg nótaszó hallatszik munkaközben. De a kezük is ügyesen mozog. Otthagyjuk a nótázó lányokat és egy rettenetesen zajos, gépektől dübörgő terembe lépünk. Fülsiketítő zaj, munkában a gyaluk. Itt már nagyobbrészt férfiak dolgoznak. De az egyik sarokban észreveszek két kislányt, amint szorgalmasan dolgoznak egy óriási gyalugép mellett. Szabó István elvtárs, a terem mestere egy pillanatra leállítja a gépet, hogy szót válthassunk. A 18 éves Riecsica Erzsébet kezeli a gyalugépet Segítőtársa, a kis Hroncsok Annusaka, még fiatalabb. Mindketten 125 százalékra teljesítik normájukat. Kérdésemre, nem nehéz-e ezen a vastagsági gyalun dolgozni, Erzsike azt feleli: Kezdetben bizony nehéz volt, meg aztán nehéz volt megszokni ezt a fülsiketítő zajt. De mostmár nagyon szeretek Itt dolgozni, nem cserélnék semilyen más munkával. Ha szorgalmasak vagyunk nagyon jól keresiinfe is. Közben megindul a gép. Nézem a két kislányt, akik fiatalságuk dacára, férfi munkát végeznek. De ök vidáman fáradhatatlanul dolgoznak. Mert tudják, minden szál deszkával és a munkának minden kihasznált percével ők is segítenek építeni a szocializmust. A furnírozó teremben is többségben leányok dolgoznak. Először is meg kell említenem Bagi Esztert, aki 1947 óta dolgozik a galántai bútorgyárban. Ö a legrégibb női munkaerő. Elmondja, hogy amikor ő idejött, még alig dolgoztak nők a gyárban. Napi teljesítménye 160 százalék ós 150 koronát keres naponta. — Nagyon meg vagyok elégedve — mondja Eszti — munkahelyemen kitűnően érzem magam. Mint legrégibb munkásnő, én tanítom be a kezdőket és gondoskodom arról, hogy jól érezzék itt magukat, szeressék munkájukat. Társa, Takács Aranka, szintén az egyik legrégibb munkásnő. Naponta 160 százalékot ér el ő is. Közben egy fiatal lányra leszek figyelmes, aki nagy szorgalommal, de kissé még lassan dolgozik. Odamegyek hozzá. Udvaros Tilda mosolyogva néz rám és rögtön azt mondja: — Ugy-e milyen lassan dolgozom. Mert csak két napja vagyok itt. Önként jöttem a termelésbe dolgozni, mert tudom, milyen fontos, hogy mi nők is bekapcsolódjunk a termelésbe, hiszen tudom, hogy milyen nagy szükség van a munkaerőkre. Nagyon megszerettem munkámat, — meséli tovább Tilta, — a lányok mind nagyon kedvesek hozzám, mind azon iparkodnak, hogy minél jobban érezzem magam közöttük. Nem bántam meg, hogy idejöttem dolgozni, látom van értelme munkámnak. Én is részese lehetek a szocializmus, a boldogabb jövő építésének. Fontos munkahelyeket töltenek be ezek a fiatal leányok. És milyen vidáman, öntudatosan dolgoznak. Látszik, hogy tudatában vannak munkájuk fontosságának. Tudják, hogy maguknak dolgoznak, egy boldogabb jövőért, szebb életért, melynek alapja a becsületes élénkütemű munka. P. I. A piesoki géproüvekben jó meggyőző munkát fejtenek ki a pártsajtó terjesztésénél A piesoki gépmiivek üzemi pártsze rvezete megértette, hogy a munka tökéletesítésére, valamint a szocializ must aktívan építő százezrek általános politikai színvonalának emelésére nag y jelentősége van a pártsajtónak. Zábránszky Náthán, az üzemi pártszervezet elnöke, elmondja, hogy a pártsajtó terjesztésére nagy figyelmet f o rdítottak. Az előirt példányszámot a járási pártbizottságtól kapták, s ezt az előírt számot nemcsak elérték, de túl is lépték. 150 példány volt előírva a mi üzemünkre, — mondotta Zábránszky elvtárs. — Ezt már teljesítettük, de nem állunk meg, tovább fokozzuk a pártsajtó előfizetőinek szám át. Be kell vallanom, hogy azelőtt a mi Üzemünkben i kevés volt a párt sajtó előfizetőinek számi. Sőt, még párttagok is voltak, akik nem járatták De ma már ott tartunk, hogy nemcsak a párttagok, hanem a pártonkívü liek is megértették, hogy a sajtó a dolgozó nép hűséges segítője. Az agitkettősök sikeresen látták el feladataikat. Felkeresték a munkásokat a gépek melleit és a jó politikai felvilágosító munka után még olyanok is előfizetőkké váltak, akik azelőtt nem értették a pártsajtó terjesztésének fontosságát. A jó politikai meggyőző munkának az lett az eredménye, hogy ma már nemcsak a párttagok terjesztik a sajtót, hanem a pártonkívüliek is. Például Kucsera István, pártonkívüli a Párt érdekében mindent megtesz és segítő kezet nyújt a sajtó terjesztésénél. Szervez és agitál a munkások között. Gyurik János gépszerelő ezeket mondja: — Mi nagy fontosságot tulajdonítunk a pártsajtónak. A pártsajtó nevel, tanít bennünket és ezért fontos a pártsajtó terjesztése. Szemléltetően mutatja nekünk mily hathatós és jelentős fegyver a kritika és önkritika. Én kezdettől fogva olvasom az Uj Szót és rhondhatom, hogy szinte alig várom, hogy kézhez kapjam. Érdekel, mert a mai sajtó a munkásokról, a dolgozók mindennapi életéről ír. De különösen az a cikk érdekel, amely az én munkámmal, az újítókkal és tapasztalatátadásukkal foglalkozik. A sajtóból tudjuk meg, hogy a munkánk során előadódó hibákat, hogyan javítsuk ki. Figyelemmel kísérjük, mert a mai sajtónak élénk kapcsolata van a dolgozó néppel. Sokszor felhívja a figyelmünket azoki a a fogyatékosságokra, gyenge pontokra, amelyek a kitűzött feladatok teljesítését akadályozzák. Hasonló véleményt mond Vona Kálmán: — Én nem vagyok párttag, de a pártsajtót már két éve olvasom és előfizetője vagyok Most pedig, hogy a sajtóterjesztés akcióját megindítottuk, nemcsak a Pravdát, hanem az Uj Szót is megrendeltein. Ezenkívül bekapcsolódtam én is a pártsajtó terjesztésébe. Rövid gondolkodás után kijelentette, hogy a pártsajtó terjesztését versenyszerűen fogják ezekután végezni. — Kötelezettséget vállalok, hogy 20 előfizetőt szerzek a Pravdának és 20 előfizetőt az U j Szónak. Ezenkívül bevezetjük a műhelyekbe a 10 perces sajtóismertetést, amelyet rendszeresen mindennap megtartunk. Abból a tapasztalatból indulunk ki, hogy minél jobban elsajátítjuk a marxi-lenini elméletet, annál jobban tudjuk megoldani a termelésben felmerülő problémákat, annál áldozatkészebbek é6 rátermettebbek leszünk ós sikeresebben tudjuk teljesíteni mindennapi feladatunkat. A kapitalista rendszer alatt a pártsajtó szálka volt az ellenség szemé-: ben. Minkéit dolgozókat felháborodás fogott el, amikor a pártsajtóban a fehér foltokat láttuk. Nagyon sokszor láttuk ezt a feliratot, ós a lap hasábjain nagyon sokszor olvastuk: „Elkobozva". Aki a pártsajtót terjesztette, azt lázadónak, elégedetlenkedőnek bélyegezték és ez sokszor állásvesztés veszélyével is járt. A pártsajtó segített megszervezni a sztrájkokat, a tüntetéseket, az éhség eJleni harcot, ezzel kihívta a burzsoázia gyűlöletét, de egyúttal a dolgozók szeretetét is kiérdemelte. Ma a dolgozó nép minden tüzpróbát kiállt és a harcok dicsőségével övezett Csehszlovák Kommunista Párt vezetésével, a szovjetnép diadalmas hadseregének védőszárnyai alatt a szocializmus építésével szebb életet épít. A pártsajtó, mint a múltban, úgy ma is segítségünkre van, ezért vagyunk lelkes terjesztői. Tudatában vagyunk, hogy Pártunk és dolgozó népünk a jeüenben csak akkor teljesítheti feladatait hazánkban a szocializmus felépítéséért és a viliágbékéért folytatott harcban, ha ideológiailag fejlettek leszünk Felfogjuk számolni végérvényesen a maradi gondolkodásmódot üzemünkben. Meg fogjuk kedveltetni az újságolvasást minden egyes dolgozóval Široký elvtárs felhívása lebeg a szemünk előtt és akit még neim tudtunk meggyőzni az első beszélgetésünk alatt, felkeressük másodszor és harmadszor és mindaddig, míg csak helyes útra nem tereljük. K. I.