Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-01 / 205. szám, szombat

UJSZ0 Smiíkszik még, c^mlmis ái f?... 1951 szeptember 2 II J sin Meleg vasárnap délután van. Az al­istáli Egységes Földműves Szövetke­zet irodája udvarán székek és lócák sorakoznak. Az ember azt hinné, hogy valamilyen mozi vagy színielőadás készül. Igen, az alistáli szövetkezet színi előadást tart. Olyan színi elő­adást, amelyen a szövetkezet rombo­lóit, élősködőit mutatják be^ a falu dolgozó népének. Az alistáli szövetkezet kis- és kö­zépföldművesei el fogják soraikból tá­volítani a kulákokat, akik eddig a szö­vetkezet leple alatt mézes-mázos sza­vakkal iparkodtak romboló munkát vé­gezni. Meg tudták csinálni, mert ipar­kodtak a szövetkezet élére kerülni, a vezető helyekre befurakodni. Az alistá­li szövetkezetet teljesen magukhoz ka­paritották. A hat gyönyörű mákvirág mind a szövetkezet élén ékeskedett Hájas koponyájukat jobbra-balra bil­legették, de arra nagyon ügyeltek, hogy finom kezecskéjüket a kasza, vagy a kapa nyele fel ne törje. A szövetkezet élén, mint elnök a 33 hektáros Szuchánsky állt. A munkake­rüléstől elhízott, valódi kuláktipus, aki életének legnagyobb részét azzal töltötte el, hogy mindenféle vadász­felszerelésekkel díszítse kastélyát. Amikor szerencsétlen cselédjei verej­téktől vörösre mart testtel túrták a földjét, 6 vadászgatott vagy legrosz­szabb esetben kiment a cselédekhez parancsokat osztogatni De nem volt különb a hat közül egyik sem, mind csak arra volt alkalmas, hogy a kocs­mában jó bor mellett azzal dicseked­jenek, hogy kinek a szolgája tud na­gyobb rendet vágni. Ezek a kulákok. mikor látták, hogy szorul a hurok a nyakuk körül, ipar­kodtak a szövetkezetbe befurakodni, ott ls a vezető helyekre. Azzal az ürüggyel, hogy a szövetkezetet csak olyan ember tudja vezetni, akinek leg­kevesebb 30 hektár földje volt. Per­sze. el ls vezették volna a gazemberek a szövetkezetet a pusztulásba, az ösz­szes tagokkal együtt. Amikor a szö­vetkezet megalakult, a.' kulákok ipar­kodtak túladni összes marháikon, csak a csupasz földet adták be a szövetke­zetbe azért, hogy a szövetkezeti tagok majd megdolgozzák, ők pedig tovább­ra is munka nélkül, jó fizetéssel hiz­lalják pocakjukat. De ezek a kulákok nem elégedtek meg azzal, hogy élősdi módjára éljenek a szövetkezet keretén belül, hanem, ahol lehetett, a munkát is szabotálták. A jószívű kulák vezetők nagy szaktudásukkal azt is be tudták bizonyítani, hogyan lehet a takarmányt kint a mezőn megrothasztani. Azt is bemutatták, hogy ha a herét nem ka­száliák le, az gazzá változik és rövid idő alatt kivész a földből. A takarmá­nyoknál az ilyen intézkedésekkel több mint 1,000.000 korona kárt okoztak a szövetkezetnek. A szövetkezet tagjai szemükre ve­tették, hogy nem akarnak dolgozni. Erre a kulákok, mint a felingerült puly­kakakasok kezdtek kurrogni, hogy így meg úgy, akkor hogy lehet nekik na­ponta 4—5 munkaegység is ledolgoz­va. Ha nem dolgoztak volna, akkor az elnök nem irta volna alá. Erre azt mondhatjuk, hogy varjú a varjúnak szemét ki nem ássa. A munkaegysége­ket beírták, de hogy értük munkát nem végeztek, az egyszer biztos. Ha a mun­kaegységekre kiszabott munkát el­végezték volna, akkor az egymillió ko­rona értékű takarmány nem rothadt volna kint a földön. Annak sem lett volna szabad megtörténni, hogy az év közepére kitervezett munkaegységek 75—80 százaléka elfogyjon. De ezen mi nem csodálkozunk, mert a kulákok taktikáját nagyon jól ismerjüf és az alistáli szövetkezeti tagok is átláttak a kulákok szitáján. Nem tűrik tovább garázdálkodásukat, lerántják róluk a leplet és nyíltan szemükbe vágják a dolgozó nép ellen elkövetett minden gazságukat. Ott ül a tömegben, behúzott nyak­kal Ambrus György is. De hiába húzza be a nyakát, mert Mozganl Mihály szeme megtalálja és fejére olvassa gaztetteit. Emlékszik-e még Ambrus úr arra, mikor a rengeteg lencséjét csépeltük? Es mikor fizetni kellett volna érte, akkor azt mondotta, men­jek el majd karácsonykor és akkor majd ad nekem lencsét. Emlékszik még arra a karácsonyra, Ambrus úr, ami­kor elmentem a lencséért és maga kész­ségesen kiadta a kialkudott lencsét. De amikor el akartam jönni a lencsé­vel, akkor felszólított, hogy a lencse kilójáért 20 koronát fizessünk. Ezután egy idősebb, munkától rán­cos arcú asszony állott fel és az em­lített kulák úrnak nyíltan a szemébe vágta, hogy még most is tartozik a kulák cselédjei után végzett mosásért. A hős kulák, akinek a fejére olvasták gaztetteit, szóhoz sem jutott. Csak a ravasz szemével nézett úgy, mintha keresztül akarná szúrni vele a beszé­lőt. De az a szerencsénk, hogy a ra­vasz kulákok még azt nem tudták ki­spekulálni, hogy a szemükkel ölni is tudjanak. A sorok közül egy fiatalember áll fel, aki szintén Ambrus úr fejére ol­vassa bűneit. Elmondja, hogy a kulák hogyan harácsolta el utolsó tehenü­ket, amelyet aztán később a megala­kult EFSz-be adott be, hogy ne mond­hassák, hogy marhát nem adott be. A saját marháit pedig eladogatta. A kulákok, mikor érezték, hogy a fe­jükön lévő vaj olvadozni kezd a szö­vetkezeti tagok beszédétől, hatalmas kiabálással akarták az ügyet eltussol­ni. Erre a tömeg mozgolódni kezdett Igy aztán a kulákfrakció jobbnak látta, ha alább hagy a nagy hanggal, mert érezték, hogy az olvadozó vaj még meg is égetheti a fejüket. A szövetkezeti tagok a hat kulákot örökre kiseprűzték soraik közül. Saját bőrükön meggyőződtek, hogy amíg a szövetkezetben kulák van, addig hala­dásról, jobb életről beszélni sem lehet. SZARKA ISTVÁN A zsírosparaszt megmutatja igazi arcát Pereden van egy f ól Ismert kulák, név szerint Darázs Menyhért, aki az utóbbi időben csodálatos módon kö­zépparaszttá vedlett át. Annak ellené­re. hogy jelenleg ls 25 hektár és 80 ár földje van, mégis csak 8 hektáron és 12 áron gazdálkodik családjával. Hogy hol van a többi föld? Ott. ahol eddig volt. Csakhogy most ezt a többi föl­det 16 kisgazda műveli a községből és a fi kuláknak haszonbér fejében hol­danként 120 kg gabonát vagy annak árát fizetik. Darázs Menyhért így akar elismerést szerezni magának a kisgaz­dák között és igy akar középgazda lenni, tehát báránybőrbe öltözni, hogy a becsületes dolgozó nép ne lássa, hogy kulákkal, a falu ellenségével van dolga. Azok azonban, akik ismerik már ré­gebb idő óta, most is belelátnak a kulák gyomrába. A föld az övé. Ezek szerint tehát neki kell viselnie a beszolgálta­tási kötelezettségek terhét is. 0 azon­ban hű marad elveihez — a beszolgál­tatást szabotálja. Az előírt 128.40 má­zsa búzából eddig csak 21.10 mázsát és a 15950 mázsa árpából pedig csak 30.11 mázsát szolgáltatott be. De a többi terményfajtában is hűen tartja magát elveihez. 5400 darab tojásból csupán 1800 darabot, 1550 kg sertés­húsból 220 kg-ot, 3700 liter tejből 1204.5 litert és 142 kg szárnyasból pe­dig csak 12 kg-ot szolgáltatott be mindössze. Pedig aki háza előtt el­megy, láthatja, mennyi baromfi futká­roz az udvarán. A kulák úr azonban azt mondja, hogy nincs kukoricája, amivel az állatokat etesse. Pedig hát mi ebben az esetben nem kukoricát ké­rünk tőle, hanem baromfit, ebben pe­dig ö nála nincs hiány. Kukoricát csak később kell beszolgáltatnia, a törés után. Amint a fentiekből kitűnik, a sertés­húst sem szolgáltatta be. Malacokat azonban tudott eladni magánosoknak /jó pénzért*. A dolgozók azonban rá­jöttek a kulák feketézésére és megkap­ta a büntetést. 15 napi szabadságvesz­tést js 3000 korona pénzbüntetést. Darázs Menyhért tervel világosak. Le akarja rázni a nyakáról a földet, amelyet nem tud, vagy nem akar meg­művelni és így szabadulni akar a te­hertől, amit neki kellene viselni és azt a kisföldmüvesek vállára akarja hárí­tani. Ez a kizsákmányolás egyik faf­tája. Darázs Menyhért terveivel kapcso­latban ennyit szeretnénk felelni: a föld azé. aki megműveli. Es ti kis­gazdák, Darázs bérlői, ti is ébredjetek tudatára ennek. Lépjetek be a gond­jaitokra bízott földdel az EFSz-be, amely a ti falutokban igazán jól mű­ködik és boldog, szabad ember tesz belőletek. Igy önmagatoknak fogtok dolgozni, nem pedig Darázs Menyhért kizsákmányolőra. Eljött a leszámolás Ideje. Leszámol­tunk Darázs kulákkal is. mégpedig olyan módon, hogy soha többé nem fogja szabotálni élelmezésünket. Olyan emberek, mint Darázs Meni ''ért, nem érdemlik meg, hogy azt a levegőt szív­ják, amit becsületes munkásaink a szebb jövő építése közben. Ezeket az embereket nem fogja megmenteni a lelkiismeretes dolgozók kemény öklé­től még a i>Fehér Ház« sem. : PITTICH GÉZA, Vágsellye \ A „joszivu zádori kulák Zádor községben van egy kimondot­tan »jószívű« kulák, névszerint Betes Antal, aki ezideig feleségével együtt mindig csak a hasznot leste. Ahol csak tudott, kizsákmányolt. Még a kútjábót a vizet is pénzért adta azoknak a sze­gényembereknk, akiknek a kútjukban nem volt jó ivóvíz. Most, az aratás és a hordás alkal­mával bebizonyult, hogy milyen jóem­ber volt ő. Az aratással nem törődött. Arra várt, hogy maid a falubeliek le­aratják gabonáját. Még azt sem bánta volna, ha minden kint rothad a földön, de ő kaszát nem fogott. Csakhogy a kulák úr egy kicsit csalódott. A köz­ség dolgozói ugyan learatták gaboná ját, de ez alkalommal nem ingyen. A kulák úrnak jól meg kellett fizetnie az aratókat. Mikor fizetésre került a sor, feleségével együtt a földhöz verte ma­gát, mert azt szerette volna, ha mint eddig is, most is csak egyszerűen ki­kiabálhatta volna a községbe, hogyha nem jönnek hozzá dolgozni, hiába mennek tarisznyával búzáért, ö azt sem bánja, ha az egész falu éhen döglik. Felesége életében sohasem dolgo­zott. Nyáron, amikor mindenki kint izzadt a földeken, ő a folyóba járt áz­tatni a lábát. Mi az ilyen munkakerü­lőket nem tűrjük. Nem engedjük meg, hogy vérünket szipolyozva élősködje­nek rajtunk. Megmutatjuk Betes An­talnak és a hozzá hasonlóknak, hogy aki nem dolgozik, nem is fog enni. (P-) Leleplezték a spekuláló Csiba Györgyöt Csiba György, a jókal helyi Nemze­ti Bizottság mezőgazdasági előadója 7.20 hektár földön gazdálkodik. A terv szerint 1.94 hektár búzát kellett vetnie és ezen terméstervezete 35 mázsa volt. Cséplési eredménye azonban 50.08 má­zsa búza lett. Rozsvetési előirányzata 0.57 hektár, terméstervezete pedig 9.20 mázsa. A csépléskor azonban kitűnt, hogy rozs is túlságosan sok termett a vetésterülethez viszonyítva: összesen 25.93 mázsa. Zabot egyáltalán nem vetett és mégis 307 kg-ot '•sépelt ki a szomszédoknál. Mint a helyi Nemzeti Bizottság me­zőgazdasági előadója a beszolgálta­tások szétirásánál ügyelt arra, hogy ne tegyen túlságosan magas kontin­gense. Árpából például csak 8 mázsát íratott elő magának, pedig összesen 24.33 mázsa árpája termett. Feltűnő körülmény Csiba Györgynél az is, hogy két családtagot beíratott önellátási adagra, annak ellenére, hogy lánya, akiről szó van, már férj­nél van, fia pedig katona. A dolgozók azonban rájötiek Csiba György okoskodására. Mindenki előtt világos, hogy nagyobb terjedelmű el­titkolt földje van. Ezért Csiba Györ­gyöt a Nemzeti Bizottságon betöltött funkciójától megosztották. (Levelezőnktől) Eredményeink bebizonyították a közös munka és a szövetkezeti gazdálkodás előnyeit Egy éve annak, hogy Gömörpa­nyiton megalakult az EFSz. Ez al­kalommal az EFSz és a helyi párt­szervezet gyűlést tartott, melyen Barci Béla párttitkár ismertette a szövetkezet eddigi működését. A gömörpatonyi szövetkezeti tagok jól munkálkodtak. Egy év alatt 147 tag áttért a III. típusra. Ha visszaemlékezünk arra, hogy mi­lyen anyagi körülmények között kezdtünk dolgozni, akkor büszkén állapithatjuk meg, hogy szövetke­zetünk meggazdagodott. Van már saját traktorunk és több más érté­kes gazdasági felszerelésünk. A közös istállóban 40 szarvas­marhát helyeztünk el. Folya­matban van már az új istálló építése is, ahol 20 szarvas­marhát fogunk elhelyezni. Sertés­tenyésztésünkben is szép eredmé­nyeket értünk el. Összesen 97 sertésünk van. Ezenkívül 170 juh­val is dicsekedhetünk. Jelenleg egy nagy sertéshizlaldát építünk, ahol 200 sertést fogunk elhelyez­ni. A szövetkezeti tagok csak azzal nincsenek megelégedve, hogy az egyénileg gazdálkodók nem hasz­nálják ki teljes mértékben földjei­ket. Sok föld hever ugaron. Ezen­kívül a megművelt földek sem ad­nak olyan termést, mint amüyent el lehetne érni. Nem is csoda ez, ha az egyénileg gazdálkodók nem adják meg a földnek a rendes mun­kát és a műtrágyát. Az idén a gö­mörpatonyi szövetkezet 2.5 vagon vetőmagot adott az egyénileg gaz­dálkodóknak. Most a termés beta­karítása után, amikor a kölcsönyt vissza kellene adni, a szövetkezeti tagok ezt a választ kapják, hogy nincsen, nem termett. Ez nagy hi­ba, mert elképzelhetetlen az, hogy a szövetkezeti tagok dolgozzanak a hanyagul dolgozó egyénileg gaz­dálkodókra. Vagy pedig vessünk csak egy pil­lantást a cséplésre. Falunk két cséplőgépet kapott: a z egyik a szövetkezetnek, a másik pedig az egyénileg gazdálkodóknak csépel. Amíg mi, szövetkezeti tagok 9 vagon gabonát kicsépeltünk, ad­dig az egyénileg gazdálkodók csupán 90 mázsát. Itt világosan megmutatkozik az idő és üzem­anyag pocsékolás, amely a gé­peknek egyik helyről a másik helyre való átvontatása által keletkezik. A gömörpanyiti EFSz 77 mázsa vetőmagból kitermelt 7 vagón gabonát. Ebből a közellátás­ra bocsájtott 385 mázsát. Ugyan­akkor gondoskodva van a tagok ellátásáról is. Fürjes János szövetkezett tag például 20 mázsa természetbeni jutalmazást kapott. Ez azonban csak a kenyérgabona­Fürjes János és a többi szövetkeze­ti tag még megkapja a részét a takarmánygabona félékből is, ami körülbelül 12 mázsát tesz ki. Az egyénileg gazdálkodók belát­hatnák már végre, hogy mennyivel előnyösebb a közös munka és hogy a szövetkezet megadja a dolgozók­nak a nyugodt, gondtalan életet. A szövetkezeti tagok jelenleg gyermekeik számára biztosítják a szebb jövöt. Gömörpanyiton mint­egy 140 iskolásgyermek van. Jelen­leg az iskolák átrendezésével van­nak elfoglalva. Kiszélesítik az is­kolaudvart, hogy ez a gyereksereg mind tanulás közben, mind játék közben nyugodtan készülhessen jö­vendő hivatására. PROKSZA ETEL, Tornaija. A szelőcei szövetkezet készül az őszi munkákra Nemrég a szelőcei EFSz-ben jártam. Körülnéztem egy kicsit és mikorra az udvar végére értem rá­találtam Ribanszki Gézára, aki a kocsi tetején törölgeti a homlokát, miközben a szénát rakja le a sze­kérről. Megkérdeztem tőle, hogy hát a többiek hol vannak. Megtud­tam, hogy a csépléssel vannak el­foglalva. Tovább megyek az iroda felé. Ott is csak egy embert talá­lok, Szőke Jenő pénztárnokot. Tőle tudtam meg, hogy a szelőcei szö­vetkezeti tagok egy nap múlva el­végzik a cséplést. Sőt mi több, ez­után a szomszédos zsigárdi EFSz-be mennek segíteni. 24 ember és 5 pár fogat megy át a szomszéd faluba, hogy ott is meggyorsít­sa a termés betakarítását. Szőke elvtárs büszkén jelentette ki, hogy ők nem úgy dolgoznak mint a kulákok, hogy segítenek egy napot és te segítesz vissza 6 napot, ök öntudatosan dolgoznak, mert tud­ják, hogy a dolgozók számára csak­is a többtermelés biztosítja a szebb életet. Estefelé ismét ellátogattam a szövetkezet irodájába. Ekkor már nemcsak egy embert találtam ott, hanem egy egész csoportot. Strebe László elvtárs vezetése alatt készítik a szövetkezeti tagok az őszi munkák tervét. Ez dicséretükre válik a szelőcei szövetkezeti tagoknak, mert csakis a terv szerinti munka hozza meg a gyümölcsét. CZANIK LÁSZLÓ tanító, Szelöce, Zalaba András muzslai földműves mondja: Maga ellen vét az a földműves, aki nem tartja be a vetési tervet Üzemünkből néhányan szabadsá­gunkat arra használtuk fel, hogy a falunkban lévő EFSz-ben segítsük betakarítani a termést. Én is azzal a gondolattal jelent­keztem a muzslai EFSz-ben, hogy tehetségem szerint kivegyem a ré­szemet a kenyércsatából. Csakhogy nem ment minden olyan simán, mintahogy kellett volna. Eredetileg közös cséplés volt tervezve, de ezt valamilyen technikai okokból nem le­hetett megvalósítani. Ez természe­tesen meglassította a cséplést, mert a cséplőgépeknek egyik helyről a másik helyre való vontatásával nagy időveszteség keletkezett. A hordás körül is bajok voltak. A Párt javaslatára a Nemzeti Bizott­ság felhívást intézett a lakosság­hoz, hogy gyorsítsa meg a gabona betakarításának menetét és hogy az egyénileg- gazdálkodók is ala­kítsanak szabadidejükben brigá­dokat az EFSz megsegítésére. Viszonzásul az EFSz előnyösebb feltételek mellett és hamarább bocsájtotta rendelkezésére a gé­peket azoknak az egyénileg gaz­dálkodóknak, akik tehetségük szerint segédkeztek a szövetke­zetnek. A gabonafelvásárlásnál is nehéz­ségekbe ütköztünk. A legnagyobb nehézség az volt, hogy a szomszéd községbe Bélára kellett a gabonát vinni és az odavezető út elég mere­dek. Később azonban a Nemzeti Bizottság úgy próbált segíteni a nehézségen, hogy a 10 hektáron aluliak a helyi kultúrházban raktá­rozták el gabonájukat. A másik hi­ba pedig az volt, hogy a földműves raktárszövetkezet gabonaátvevője nem fizette kJ mindjárt kezdetben a kontingen­sen felüli gabona után a maga­sabb árat. Ez természetesen rossz hatással volt a földművesekre. Komoly fel­világosító munkára volt szükség, amíg a felvásárlás visszazökkent a rendes kerékvágásba. A földműves raktárszövetkezet még egy hibát követett el. A ki­kölcsönzött zsákokért 2.50-et kért naponként. A gazdák ezt drágulták és gabonájukat a csépléskor inkább a magtárba kiforgatták. Ennek az lett a következménye, hogy nem tartották be a jelszót, mely szerint az elcsépelt gabonát egyenesen a gép alól a földműves raktárszövet­zetbe kell szállítani. A helyi Nem­zeti Bizottság elnöke megpróbálta helyrehozni ezt a hibát, ami sike­rült is. A földműves raktárszövetkezet ezentúl díjtalanul kölcsönöz zsá­kokat. Ezután a felvásárlás lé­nyegesen meggyorsult. 45 száza­lékról egyszerre felszökkent a 67 százalékra. Végül pedig Zalaba András föld­műves szavait szeretném idézni és országunk minden egyes dolgozó parasztjának a figyelmébe ajánlani: „Az állam tudja mit csinál. Elő­írta, hogy mennyit vessek és hogy mit vessek. Én eleget tet­tem kötelességemnek. Lett Is jó termésem. Az előírt gabonameny­nyiséget be tudom szolgáltatni, és még magamnak Is marad any­nyi, amennyire szükségem van. Maga ellen vét az a földműves, aki nem tartja be az előírt veté­si tervet." PATKÓ GYULA, Bratislava,

Next

/
Oldalképek
Tartalom