Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-20 / 221. szám, csütörtök

U J SZ O 1951 szeptember 15 A szocializmus építkezéseiről Javítsuk a toborzók munkáját a HUKO építésén Hogy a munkaerő-toborzás a Kelet­szlovákiai Kohászati Kombinát építé­sere nnnél sikeresebb legyen, Kassán toborzó irodát létesítettek. Ennek az Irodának feladata, hogy ismertesse a dolgozókkal a HUKO jelentőségét, a munkafeltételeket és azt, hogy milyen előnyökben részesülnek azok, akik a szocializmus e hatalmas művét a HUKO-t és a szocialista várost építik. A toborzó irodában hivatalnokok üdültek, cigarettáztak és nem igen törődtek azzal, hogy kellő felvilágosí­tást nyújtsanak az építkezésre érkező dolgozóknak. Néhány héttel ezelőtt a toborzó iro­dába egy fiatal elvtárs állított be. Gumikabátban volt és a sapkáját jól a szemébe húzta. Kint esett az esö. — Megázott. — Bágeres vagyok — mondja az elvtárs, szeretnék a Kohászati Kom­binát építésén dolgozni. — Hm ... Bágeres? ... — gondol­kodik a toborzó iroda egyik alkalma­zottja. — Szeretném tudni, mennvit fizet­nek 100 köbért? Milyenek a munka­feltételek és hasonlók .. A toborzó valahogy nem volt biztos a dolgában. — Tehát mennyit fizetnek? — kérdi ismét a bágeres. Senki sem tudta — Jöjjön máskor, akkor majd meg­mondjuk. — Tanácsolta a toborzó iro­da főnöke a fiatalembernek, aki azon­ban továbbra is nyugtalankodik. — Messziről jöttem, az út pénzem­be került, nem utazgathatok elvégre ide-oda. nem mondhatják meg mind­iárt? Nem — mert nem tudták. És így Ogurcsák elvtárs a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője, aki a bá­geres szerepét játszotta, megismerte, hogyan dolgozott a toborzó iroda. A munkások az építkezésen jogosan mu­tattak rá ezekre a hibákra. A toborzó-iroda dolgozói mindenek ellenére azt állították, hogy jól megy náluk a toborzás. Ogurcsák elvtárs bebizonyította, hogy munkájuk rossz. Ogurcsák képviselő, Chovaník és Cho­vancsík elvtársakkal Kassa utcáin 16 embertől megkérdezték, hogy mit tud­nak a HUKO-ról. Közülük kilencnek fogalma sem volt arról, hogy a közel­ben egv hatalmas Kohászati Kombi­nát épül. A toborzó irodában javulás állott be. Pilc elvtársat, a toborzó iroda fő­nökét, felmentették funkciójától, az irodát kidiszítették az üzemben dol­gozó élmunkások képeivel és egy akkordos fog dolgozni az irodában, aki ismertetni fogja az üj alkalmazottak­kal, hogy melyik munkahelyen mennvi bért kapnak. Amellett a toborzó iroda ismertetni fogja, hogy mi a HUKO. A CsKP Központi Bizottsága feb­ruári nagyjelentőségű ülésén határo­zatot fogadott el, hogy Szlovákián Kohászati Kombinát épül, amely már 1953-ban üzemképes lesz, és amely­nek építését 1955-ben fejezzük be. Sirokv elvtárs az SzKP Központi Bizottságának ülésén erről a követke­zőket mondotta: — A hatalmas Kohászati Kombinát alapja lesz az új Keletszlovákiai ipar­vidéknek és kapacitásával, amely évente több mint egymillió tonna nyersvas, jelentős mértékben hozzá­járul ahhoz, hogy Csehszlovákia az acéltermelésben egész világviszony­latban a hatodik helyen fog állani. Egy agitációs füzetben olvastam, hogy ilyen hatalmas lesz ez a Kohá­szati Kombinát. Több mint egymillió tonna vasat kitermelni évente ez napi 10 darab vassal megrakott vonatsze­relvényt jelent. Az építkezés méretei hatalmasak. A HUKO építésén annyi cementet fognak felhasználni, hogy ha a zsákokat sorba állítanák, Kassá­tól Kínáig terjedne soruk. Annyi fa­anyagot használnak fel az építkezésre, hogy 250 hektár területet tudnának befedni vele, tehát kb. olyan területet, melyre felsorakozhatnának katonai dísszemlére Csehszlovákig valamennyi felnőtt férfiai. A Kohászati Kombinát nemcsak óriási üzem, mellette egy új szocialis­ta város épül, melyben új emberek nevelődnek. A Szovjetunió példáját követve • Kohászati Kombinát mellett egy ha­talmas város éDÜl modern berendezé­sű lakásokkal, központi fűtéssel, fürdő­szobákkal, villanyvilágítással. Isko­lák, csecsemő otthonok épülnek, to­vábbá áruház, kultúrház, fürdő, moso­da, sporttelep és más éoületek fogják biztosítani, hogy a HUKO építésén dolgozó elvtársak, akik később a Ko­hászati Kombinátban dolgozhatnak, jól érezzék magukat az új szocialista városban. Az építkezésen új viszonyok között örömteli boldog emberek neve­lődnek, akik a munkát becsületbeli dicső és hősi ügynek tekintik. D. V. A dunaszerdahelyi járás gondosan készül a Sajtó Napjára Az első sajtó-tízperc a Kohókombinát építkezésén Az újonnan megnyílt áruház dolgozói minden reggel, munka előtt, sajtószemlét tartanak A buzinkai baraktábor ban laknak a nagyépítkezés dolgozói. A HUKO vezetősége megteremti először az alapfeltételeket ahhoz, hogy a munká­sok nyugodtan hozzáfoghassanak az építőmunkához, ami azt je'enti, hogy rendes lakásuk, élelmezésük legyen és kultúréletet élhessenek. A kész barakok között mindenütt felásott árkok, a vízvezetéket és csa­tornázást rakják le, mert a buzinkai baraktábor dolgozói központifűtése6, folyóvízzel, villanyvilágítással ellátott barakok'-^n laknak majd. A baraktábor központ /iban, közei az étkezőhöz, nagy épület készül a kultúrház. Gyű­léseket és kultúrelőadásokat fognak itt tartani. A baraktábor szovjet mód­szerrel nagv ütemben épül, valósággal a földből nő kl. A bejárat két oldalán ügyes kertészek vörös csillagot for­máltak virágokból, a két hatalmas vörös csillag messzire világít és hir­deti, hogy itt 6zociall6ta építőmunka folyik a vörös csillag, jegyében, a Szovjetunió segítségével, a szovjet­nép példáján és szovjet módszerekkel A munkásokról messzemenően gondoskodnak Tudják azt, hogy a dolgozóknak és családjaiknak egyéb szükségleteik is vannak mint a háromszori étkezés és ezért az Áruházak és a Zdroj nemzeti vállalat a HUKO segítségével jól fel­szerelt áruházat állított fel. Hatalmas barakot építettek és a nemzeti válla­latok berendezték azt. Büszkén mond­ja a vezető elvtárs, hogy ez az első fióküzletük, mdlyet pontosan a vállalt határidőre adtak át a forgalomnak. Tudatában voltak a HUKO jelentősé­gének. Az elosztó központ mint ked­venceit kezeli a HUKO munkásait. Mind a Zdroj-ban, mind az áruház osztályaiban mindenfajta áru kapható, a textilosztályon pl. jó árut vásárol­hatnak pontokra, szc'p szövetekkel, selymekkel, kartonokkal vannak tele az állványok Az áruházban élénk a forgalom örömmel látjuk a HUKO dolgozó'nak vásárlóképességét. Az áruház dn'"ozói mind fiatal nők, nagy­részt a CsISz-tagial. Ezen a munka­helyen sikerült először megszervezni a napi röpgyü'éseket. Az első röpgyü­lés iV-ifoélyes keretek közt folyt le. Lehr elvtárs, a vállalat kassai kerületi vezetőtérre képviseletében meleg sza­vakkal üdvözölte a dolgozókat. Meg­győző szavakkal felihívta az áruház dolgozóit vegyenek részt a CsISz- és a többi tömegszervezet munkájában. Rámutatott arra a fontos tényre, hogy a HUKO dolgozóit szolgálják ki és a legudvariasabban, a legelőzékenyebben végezzék munkájukat. Ezután Dobrota elvtárs, a CsISz titkára beszélt az újságolvasás fon­toss, ,W"'ól és jelentősé "őröl, továbbá ann'l' nevelő hatásáról Majd szerve­zeti kérdésekre tért át és bemerve-'­a z •{ M«árr! szervezetbe a még rmt­kíviV állókat. A gyűlés a Munk' d' 1"' nak eléneklésével ért véget. Az itt dolgozó lányok többnyire faluhelyről valók, öröm nézni, mi­lyen ügyesen mozognak a pult mögött, milyen jól kiismerik magukat az áru­fajtákban és a rontokban. Ezek is úgy átnevelődnek majd itt a HUKO-n, hogy rövidesen nem ismer rá régi kör­nyezetük. A vitában igen élénken résztvett a Zdroj üzletvezetője, egy fiatal kassai lány. Minden reggel autóbusszal jár a HUKO-ra. A 18 éves Gazdag Magda kérésünkre elmondta, hogyan került a HUKO ra. — Korán kezdtem dolgozni. Apám kommunista volt és elpusztult a kon­centrációs táborban. Beteg édesanyám­mal és kisebb testvéremmel kenyér­kereső nélkül maradtunk. Abba kellett hagynom a tanulást, munkába men­tem. A Zdroj vállalat már kétszer küldött politikai iskolára A második hathetes iskolát augusztusban fejez­tem be s mikor hallottam, hogy a HUKO-n nyílik egy Zdroj-üzlet, je­lentkeztem és szívesen jöttem ide. A HUKO dolgozóit igyekszem még job­ban kiszolgálni, mint eddig a város­ban tettem. Gondoskodom, hogv az üzlet a lehető legjobban el legyen lát­va áruval. Hálás vagyok a bizalomért, amiért ilyen fiatalon ilyen felelősség­teljes állásba tették. Anyám nyugdí­jából és az én fizetésemből szépen megélünk. Testvérem az állam segít­ségével tanul és remélem, szakképzett dolgozója lesz majd a HUKO-nak. Megismertük Krámer Rózsit i?, akit a CsISz vezetőségi tagjává választot­tak. Ügyes, készséges teremtés, 16 éves. A leányka itt a HUKO-n szép fejlődés előtt áll. Bátran, öntudatosan beszél. — Tőketerebesen lakom szüleimmel és három fiatalabb testvéremmel. 14 éves koromban kezdtem dolgozni. Nagyon szívesen jöttem a HUKO-ra dolgozni, amennyire csak erőmből telik segíteni akarok minden munká­ban. Szabad időmben orosz nvelvtan­folyamot akarok szervezni. Szeretek olvasni, most fejeztem be az »Arany­csillag lovagja« című szovjet könyv olvasását. Hiányzik nekem az Iskolá­zottság, politikailag tudatlannak ér­zem magamat és örülök, hogy itt a HUKO-n tanulhatok. TURI MARIA Dtinaszerdahelyen a járási pártbi­zottság magáévá tette az SzKP Köz­ponti Bizottságának azt a határozatát, amely a pártsajtó előfizetői számának emeléséről szól és kötelezettséget vál­lalt, hogy 4000 új előfizetőt szerez a Párt napilapjainak. A kötelezettségvál­lalást már nagyrészt teljesítette. So­kan vannak, akik egyéni kötelezett­séggel segítik a járási pártszervezet munkáját. Elsősorban meg kell emlí­teni Jancsik elvtársat, a Jednota szer­vező tisztviselőjét, aki az üzemi párt­bizottság segítségével eddig 249 Uj Szó és 19 Pravda előfizetőt, Stekler Jenő elvtárs pedig közel 100 előfize­tőt szerzett. Azonkívül még több ne­vet találtam a szervezők között, mint pl. a Kárpátia üzembizottsága, Nagy, Kyszel, Baumel, Brandl, Stern, Hla­vatý, Wetzler, Gelen, dr. Kilián elv­társak. A dunaszerdahelyi tanfelügyer lőség Is iparkodik a tanítóság 100%­os megszervezésére ée az összes isko­lákat is ellátták napisajtóval. A tan­felügyelőség és a gimnázium igazga­tósága a tanulóifjúságon keresztül a szülőket is meg akarja nyerni a párt­sajtó előfizetésére. Az országos sajtónap alkalmából a járás valamennyi funkcionáriusa be­kapcsolódik az agitkettősök közé. A posta is öt kettőssel fog szerepelni a munkában. A vállalt kötelezettség kis­sé nehéz, de Ferenczi elvtárs vezető titkár szerint elérhető. A járási sajtóelőadó, Erdei Mária elvtársnő, teljes igyekezetével azon van, hogy « sajtónapot alaposan ki tudja használni és jó szervezéssel a lehető legtöbb előfizetőt akar szerezni és realizálni kívánja a vállalt kötele­zettséget. Erre minden lehetőség meg van, ha a versenybe beállítják az EFSz-tagjait, a gépállomás, a föld­műves Raktárszövetkezet, az állami birtokok, a Kárpátia és a Baromfi­tenyésztő Szövetkezet dolgozóit. Bizonyos, hogy vannak a járásban még olyan elvtársak, akik felveszik e versenyt Jancsik és Stekler elvtársak­kal, még több előfizetőt gyűjtenek és elősegítik a járást vállalt kötelezettsé­geinek teljesítésében. Stark Imre, levelező, Léva. Járási pártnap Ipolyvisken Az ipolyvlski szövetkezetesek és az ipolysági járás dolgozói, vasár­nap járási pártnappal egybekötött békearatási ünnepségeket rendeztek. Ebből az alkalomból az állomástól vezető utat a Szovjetunió, és a né­pi demokratikus nemzetek színeivel díszítették feL Ezen a napon, mint a múltban már oly sokszor beigazolódott, hogy Ipolyvisk a kommunisták vezetése alatt megállja a helyét úttörő falu­hoz méltóan, politikai múltjához hiven. Az ipolysági járás dolgozói, s főleg az öreg elvtársak nagyon jól emlékeznek arra, hogy az ipoly­viski kommunisták az úrivilág ide­jén a földesurak ellen folytatott har­cokban hősiesen megállták helyü­ket és igen sokszor utat mutattak az egész járás dolgozóinak arra, ho­gyan keli harcolni az urak ellen, Új­major urai ellen. Az éhségmarsok és a munkanélküliség, vagy a föld­munkás satrájkok idején mindig a Párt zászlaja alatt vonultak fel, s ugyancsak azzal a zászlóval vonul­tak a fasiszta megszállás idején il­legalistába, hogy ott tovább harcol­janak zászlójukhoz híven a szabad­ságért. Mint tudjuk, Bartal elvtárs fegyverrel a kezében harcolt a fa­siszták ellen, s az ipolyviskiek mind­nyájan hűek maradtak zászlajuk­hoz akkor is amikor Horthy fasisz­tái, majd Szálasi nyilas pribékjei tobzódtak városainkon és falvainkon, ahol mást sem csináltak, csak rabol­Új munkamódszereket a rozsnyói bányák segédmühelyeibe is A Párt és a Szakszervezet vezető­ségének hozzá kell járulnia a techni­kusokkal együtt ahhoz, hogy a rozs­nyói bányában, és a műhelyekben ki­alakuljanak a szocialista munkaver­seny magasabb formái. Különösen a műszaki káderek törekedjenek arra, hogy tudások érvényesítésével köny­nyítsék a bányászok munkáját, a gé­pesítést és az új munkamódszerek bevezetését. A kovácsmühelyben egymásután szaporán zúdulnak le a kalapácsüté­sek a vörösre izzott sima fúrókra. Amint belépünk az István-telepi ko­vácsmühelybe, láthatjuk, hogy a fú­rókat még ma is úgy élesítik, mint husz-harminc évvel ezelőtt. A tech­nikai vezetők mintha megfeledkez­nének arról, hogy a legnagyobb ér­ték az amber és ma már azt a mun­kát, amelyet géppel meg lehet csinál­ni, nem szabad egy minden képesítés nélküli 50 esztendős embernek egye­dül végeznie. Már többször kért gé­pet Süri János, amit évek óta ren­delnek, de még ma sem jött meg. így nem csoda, hogy a fúrókat nem ké­pes úgy megélesíteni, hogy az élük tovább tartana és gép segítségével nem kellene ennyi erőt pazarolni erre a munkára. Sokkal nagyobb teljesít­ményt érnének el és a gép beállítása idő és anyag megtakarítását is jelen­tené. Nem szabad megfeledkeznünk pl. arról, hogy a fúrók rendes élesítésé­vel nagyban elősegítjük a bányamun­káknál a teljesítmény emelését. Csak úgy tudunk nagyobb teljesítményt elérni az István-telepi bányában, ha a műszakiak figyelembe veszik a hiányosságokat és újításokkal, gépe­sítéssel, a munka jobb megszervezé­sével egyszerűsítik a munkát. Közvetlenül a kovácsműhely mel­lett villanyforrasztó kékes szikrát szór, mintha csak csillaghullás lenne kora délelőtt. Amint a hegesztést nézzük, alig vesszük észre, hogy há­rom dróttal végzik a hegesztést. Ze­linek Béla fejére húzott védővel, ke­zében villanyhegesztövel három drót­tal végzi a munkát. Mert ha egy dróttal hegesztene, akkor háromszor kéllene rajta végigmenni és így az áram is háromszor annyiba kerülne. Megkérdeztük Zelina Bélát, kitől tanulta és hogyan jött rá a három dróttal való hegesztésre. — Brnoban jártam — feleli Zeli­na Béla —, résztvettem a dolgozók országos konferenciáján, ahol kicse­réltük tapasztalatainkat. Ott volt Doutnács elvtárs is, a Köztársaság legjobb hegesztője. Megmagyarázta a hármas dróttal való hegesztést és gyakorlatilag is megmutatta, ho­gyan kell végezni. 27 százalékos megtakarítást érek el az árammal. A komáromi Skoda-hajógyárban is voltam tanulmányúton, ahol tudá­somat még jobban kifejlesztettem. A munka zavartalan menetét csak úgy tudjuk biztosítani, ha a meg­rongált gépeket mindjárt a helyszí­nen javítjuk meg, mert így a gépe­ket hamarább tudjuk üzembe he­lyezni. Én még fiatal vagyok, 26 éves és az a vágyam, hogy tudáso­mat tovább fejlesszem és tapasztala­taimat másoknak átadjam. Kötele­zettséget vállaltam, hogy két tanon­cot tanltok be, akik munkamódsze­remmel fognak dolgozni, sőt többi munkatársamnak is átadom a há­rom és az öt dróttal való hegesztési eljárást. Kötelezettségemet, melyet szeptember 9-re vállaltam, 27 nap­pal hamarabb teljesítettem. Zelina elvtárs szabad idejét tanu­lásnak szenteli, mert pótolni akar­ja, amit elmulasztott a kapitalista rendszerben. — Csak az nagyon bosszant en­gem — mondja Zelina Bé'a —, hogy ha kötelezettséget vállalok, vagy versenyben állok, nem ellenőrzi azt senki sem, nincs minden nap kiér­tékelve a verseny és nem tudjuk, ki lesz az első. Itt van például a Bányásznapra vállalt köte'ezettsé­gem. Huszonhét napal előbb teljesí­tetem és nem közölték ezt mun­katársaimmal. Nem azért mondom ezt, hogy rólam dicshimnuszokat zengjenek, hanem a többi kötelezett­ségvállalásokról sem emlékeztek meg, ami elveszi az ember kedvét a versenyzéstől. Kell, hogy Rozsnyóbánya üzemé­ben is kialakuljon a munkaverseny és elsősorban a Párt és a szakszer­vezetek feladata, hogy kiszélesítsék a szocialista munkaversenyt, ami nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy a rozsnyói vasércbányák 100 százalé­kon felül teljesítsék feladataikat. Kelemen Béla, tak és a kommunisták után szag­lásztak. A korhadt-rohadt kapitalista tár­sadalmi rendszert azóta, az új szo­cialista társadalmi rend váltotta fel. Felszabadítónk a győzelmes Vörös Hadsereg volt. A fasizmus leverése után Bartal elvtárs, az ipolyviski EFSz mostani elnöke, munkához látott. A kezdet nehéz volt, de az ipolyviski kommunisták harcban acélosodott. tőről metszett elvtár­sak, nem riadtak vissza a nehézsé­gektől, nekivágtak a nehézségeknek és kioperálták azokat és igy jutot­tak előre lépésről-lépésre, egészen odáig, ahol tartanak. Nagy nehézsé­gekkel kellett megküzdeniök, mert falujukban akadtak kerékkötők is.De a kitartó és lelkiismeretesen végzett munka győzött és az ipolyviskiek to­vább jutottak. Ma azokon a földeken gazdálkodnak, amelyeken azelőtt a földesurak basáskodtak. A gondosan előkészített és elvégzett munka meg­hozta gyümölcsét, szövetkezetünk ma az egész járásban a leghaladot­tabb mind szervezési, mind politikai szempontból. A munka jó megszervezése lehető­vé tette, hogy az aratási és cséplési munkálatokat rekordidő alatt elvé­gezték. Az ipolyviski kommunisták itt is megmutatták, hogy hűek a Párthoz, a nép államához és Gott­wald elvtárshoz. Ezen a vasárnapon a gyönyörű napos idő is az ipolyviskieknek ked­vezett. Örült a falu apraja-nagyja, mindenki örült az elért sikereknek. A békemenet Kisviskröl jött az al­végről a felvégre. Legelői a szocializmus legifjabb neveltjei meneteltek, utánuk a Párt iárStsi vezetői, majd a szövetkezete­sek különböző falvakból érkezett csoportjai. Az ipolyviski kommunisták megint azon régi vörös zászlójuk alatt vonultak fel a tribün elé, ahoj Bar­tal elvtárs, az EFSz elnöke néhány szóval megnyitotta az ünnepi gyű­lést, majd a besztercebányai Kerüle­ti Nemzeti Bizottság elnöke, Bortel elvtárs üdvözölte a jelenlevőket. Be­szédében hangsúlyozta hazánk roha­mos fejlődésének óriási jelentőségét, s rámutatott arra, hogy mialatt mi építünk, az amerikai imperialisták öldöklik a gyarmati népeket és min­den igyekezetük arra irányul, hogy újabb vérfürdő színhelyévé tegyék, egész Európát, hazánkat is. Hogy Truman és lakájainak ter­vét keresztülhúzzuk, szükséges, b?gv az EFSz-einket megerősítsük és a meglevők mellé újabbakat alakít­sunk példás szövetkezeteink mintájí­ra. Ilyen példás szövetkezetek közé tartozik az ipolyviski EFSz is, amely élen jár hazánk szocialista építésében. Ez mind az ipolyviski kommunisták érdeme, akik a Párt körül tömörülve mozgósítani tud­ják a pártonkívülie';et és serkentik őket az új szocialista társadalmi rendszer építésében becsületes mun­kára. Az ünnepséer végén elénekeltük az Internasionálét, az ipolwiskiek vörös zászlaját meglobogtatta a szél s vi­lágosan líthatővá vált rajta jelmon­datunk: Világ proletárjai, egyesül­jetek! Hoksza István. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom