Uj Szó, 1951. szeptember (4. évfolyam, 205-230.szám)

1951-09-20 / 221. szám, csütörtök

1951 szeptember 20 U J SZ

U Kommunista sajtóval a szocialista faluért A felszabadulás óta eltelt hat év alatt forradalmi változásokon ment át a falu. A dolgozó parasztság a munkásosztály vezetésével és annak segítségével megdöntötte a földbirtokosok kizsákmányoló és a bankok uzsorauralmát, harcba lépett a falu dolgozói felett kisistenkedő kulákok ellen és teljesült minden dolgozó paraszt évszázados vágya: a föld és annak jövedelme azé lett, aki azt megműveli. Ezek az óriási változások, amelyek gyökerében megváltoztatták a dolgozó parasztság eddigi életét és az ezt követő szocializmus tervszerű felépítésének megkezdése, amely a jövő csodálatos perspektíváit mutatta meg, — tehát az anyagi fejlődés, a dolgozó paraszt mindennapi életében aprólékos dolgokban is megmutatkozó anyagi emelkedés sokkal gyorsabb ütemű, mint a dolgozó parasztság politikai és kulturális fejlődése, amely pedig biztosítéka a további anyagi felemelkedésének. Másszóval a dolgozó parasztság, amely a kapitalizmus idején nemcsak az anyagi elnyomás szörnyűségeit élte, hanem az uralkodó burzsoázia még annál is nagyobb elnyomásban tartotta, mert hiszen az úri világ tisztában volt azzal, hogyha a paraszt öntudatra ébred, ha többet tud mint azt, hogyha esik az eső az eresz alá álljon, akkor könynyebben és hamarább felismeri elnyomatásának igazi okozóit, — az ilyen szellemi sötétségben tartott dolgozó paparasztság kulturális fejlődésében a felszabadulás óta eltelt időben nem hozta be olyan mértékben ezt az elmaradottságát, mint amennyit anyagi téren már el tudott érni. A dolgozó parasztság politikai és kultúrális elmaradottságát pedig a lehető leggyorsabb ütemben fel kell számolni és el kell érni, hogy a parasztság kulturális fejlettsége ne csak elérje, hanem túl is haladja anyagi fejlődésének eredményeit. Az erre való törekvésnek egyik leghatásosabb eszköze a kommunista sajtó mindennapi állandó és rendszeres olvasása. A kommunista sajtó olvasása annál is fontosabb, mert hiszen az nem csak a kulturális fejlődést segíti elő, hanem minden sora össze van kötve az élet mindennapi problémáival, a termelés, az anyagi felemelkedés kérdéseivel. Ha pedig azt akarjuk, — és ezt nemcsak akarjuk, hanem szocializmust építő népi - demokráciánknak ez a célkitűzése, — hogy anyagi felemelkedésünk az elért eredményeknek megfelelően állandóan fokozódjék, akkor kell, hogy minden dolgozó olyan kultúrális, politikai és szakismeretre tegyen szert, amellyel ennek megvalósítását biztosítani tudjuk. Sok kérdés vetődik fel napjainkban falun, amelyekre a dolgozó paraszt feleletet vár és ezeknek a kérdéseknek a tisztázásától függ sok dolgozó paraszt további útjának megválasztása. A szövetkezeti gazdálkodás által a termelésben elért eredmények, a tagok jövedelmének rohamos emelkedése egyre több dolgozó parasztot győz meg a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről, azonban nemcsak az új tagok, hanem még a régebbi tagok közül is sokan nincsenek tisztában a szövetkezeti élet és a szövetkezeti gazdálkodás egyes alapvető kérdéseivel és ez sokszor visszatartja őket attól, hogy szívvel-lélekkel részt vegyenek a szövetkezeti életben. Nem beszélve a még szövetkezeten kívülálló egyénileg gazdálkodók nagy tömegéről, akiket a tájékozatlanság, a szövetkezeti gazdálkodás kérdéseinek nem ismerése tart vissza attól, hogy rálépjenek a szövetkezés útjára. Sok egyénileg gazdálkodót, aki a szemléltető példákon már meggyőződött a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről, csupán az tartja vissza a szövetkezetbe való belépéstől, hogy nem tudja, mi történik a földjével, ha belép a szövetkezetbe. „Sokat nyomorogtunk ám ezért a néhány barázda földért és és most másnak adjuk oda?" Ezt hallani az egyénileg gazdálkodóktól, ha okát keressük annak, hogy miért nem akarnak belépni a szövetkezetbe. S ezek a dolgozó parasztok keserves vívódásnak vannak kitéve, mert csábítja őket a szöszövetkezet "tagjainak jövedelme, de visszatartja őket az, hogy „elveszik a földet, ha belépnek a szövetkezetbe." A kommunista sajtó fáradhatatlanul küzd a reakció hazug híresztelései ellen és cikkekben konkrét példákra hivatkozva fejt ki felvilágosító munkát és győzi meg a dolgozó parasztokat arról, hogy akkor válnak földjük igaza tulajdonosává, ha a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépnek és nemhogy elveszítenék néhány hold földecskéjüket, hanem ellenkezőleg, hatalmas nagykiterjedésű szövetkezeti földek társtulajdonosává válnak és hogy földjük értékét, jövedelmezőségét megsokszorozzák azzal, hogy a szövetkezeti gazdálkodás útján lehetőségük nyílik arra, hogy földjeiken korszerű, nagyobb hektárhozamot biztosító gazdálkodást folytassanak. A kezdeti nehézségekkel küszködő szövetkezetek tagjai nincsenek tisztában a munka megszervezésével és a munka jutalmazásának kérdéseivel és ebből kifolyólag nem egy esetben súlyos hibákat követnek el. A párt lapjai állandóan közölnek cikkeket ezekről a kérdésekről, példákkal magyarázzák meg a munka megszervezésének helyes formáját, ismertetik azokat a szövetkezeteket, amelyek bevezették a munkaegység rendszert és ennek alapján igazságosan valósítják meg a tagok munkájának jutalmazását. A kommunista sajtó nemcsak ismeretterjesztéssel segíti elő építésünk ütemét, hanem felszínre hozza a fejlődést akadályozó okokat, azok előidézőit, leleplezi a szövetkezetekbe, állami birtokokra és gépállomásokra befurakockitt ellenséges elemeket és kritikájával hozzájárul ezek eltávolításához és a munka megjavításához. A hibák feltárásában és a tömegek és a sajtó közötti kapcsolatok megteremtésében igen nagy része van a paraszt- és falusi levelezőknek. Levelezőink kritikája nyomán már igen sok hiba került felszínre, sok osztályellenséget lepleztünk le és ezáltal ezeken a helyeken rásegítettük a dolgozókat az akadályok leküzdésére, a fejlődés, a haladás előmozdítására. A cséplés idején a rimaszombati járásba tartozó Petrovcéról írta Nagy Béla, hogy a feledi traktorállomás nemhogy nem halad a csépléssel, de tudatosan szabotálja. A levél alapján megindított vizsgálat megállapította, hogy a levélben foglaltak nemcsak, hogy megfelelnek a valóságnak, hanem a traktorállomáson igen nagy hibákra jöttek rá. Kiderült, hogy a legnagyobb munkák idején a traktoroknak több mint 30 százaléka üzemképtelen, rossz és azok is, amelyek még valahogy működtek tetemes üzemanyagot pocsékolnak. Kiderült az is, hogy a traktorosokat roszszul fizetik, hogy a vezetők és a brigádvezetők sokkal több fizetést kapnak, mint amennyi jár nekik és az is kiderült, hogy honnan származnak ezek a bajok. Az állomáson a bérelszámoló egy grófnő volt, a vezetőségben földbirtokosok, kulákok és volt géptulajdonosok voltak, akik tudatosan szabotálták az állomás munkáját. A levél nyomán erélyes tisztogatás indult meg az állomáson és a munka azonnal megjavult. Molnár Géza levelezőnk írta, hogy Gútán az egyénileg gazdálkodók egy csoportja közös munkával műveli földjeit és ennek a csoportnak vezetője egy 15 hektáros kulák, akinek 3 lova van s aki nem engedi meg, hogy a földeket olcsó gépi erővel műveljék, mert akkor elesne a lovainak munkája után járó napi 600 koronától, ami magasan felette van a kézimunkáért járó jutalmazásnak, — tehát nyilvánvaló, hogy a kulák kizsákmányolja a csoport tagjait. Ha a csoport dolgozó paraszt tagjai rendszeres olvasói volnának a kommunista sajtónak, akkor nem tűrnék tanácstalanul a kulák zsarolását, mert tudnák, hogy a kulák nem közéjük való és ismernék Pártunknak erre vonatkozó

1 iránymutatását, hogy a kézimunkát mindenkor előnybe kell részesíteni a fogattal való munka jutalmazásánál. Szocializmust építő munkánk minden szakaszán s igy falusi politikánkban a mezőgazdaság korszerűsítésében is felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak a Szovjetunió gazdag tapasztalatai. A szovjet tapasztalatoknak minél szélesebb körben való ismertetése és terjesztése kommunista sajtónk egyik legfontosabb feladata, amit mind nagyobb mértékben valósít meg. A szovjet mezőgazdaság tapasztalatainak ismertetésével, azoknak nálunk való felhasználásával, mérföldes léptekkel viszszük előre dolgozó népünket a boldog jövőt biztosító szocializmus felé. Lenin elvtárs tanítja: „Meg kell változtatnunk a sajtót —• és mi megváltoztatjuk —, a szenzációk lapjából, a politikai újdonságok közlésének közönséges eszközéből, a burzsoá-hazugságok elleni harc napilapjából a tömegek népgazdasági átnevelésének fegyverévé, a munka új módon való megszervezése ismeretének fegyverévé." Kommunista sajtónk igyekszik ezeknek a feladatoknak megfelelni, hogy segítségére legyen dolgozó népünknek a szocializmus mielőbbi megteremtésében. A kommunista sajtó hatalmas fegyver a dolgozó nép kezében. A kommunista sajtó, amely a kapitalizmus idején a párt vezetésével harcba vezette a dolgozókat a kizsákmányolás megdöntésére, most harcba visz a kiharcolt jogok megtartásáért, az építés feladatainak teljesítéséért, a béke megvédéséért. Eppen ezért állandóan, de különösen a most meginduló sajtóterjesztési kampányban minden faluban meg kell, hogy valósuljon Sztálin elvtárs tanítása: „A sajtónak nem naponta, de óránként kell növekednie, — ez Pártunk legélesebb és leghatalmasabb fegyvere." Nehéz volt elszakítani a szánktól az de a kommunista sajtóért meghoztunk Ä kommunista sajtó a kapitalista rendszerben nagy segítségére volt a munkásosztálynak a burzsoázia elleni harcban. Jól tudta ezt a burzsoázia is és ezért iparkodott a kommunista sajtót és annak terjesztőit tűzzel-vassal kiirtani. Csakhogy minél jobban tiltakozott a burzsoázia a kommunista sajtó ellen, annál nagyobb kitartással és önfeláldozással iparkodtak a szenvedésben és nyomorúságban megedződött kommunisták a pártsajtót a nép széles tömegei közé eljuttatni, v Ilyen kitartó terjesztője volt a kommunista sajtónak Konus Tamás elvtárs is. Konus Tamás mint szegény munkáscsalád gyermeke vett részt már 1928-ban egy sztrájkban. A sztrájk letörése után Konus elvtárs börtönbe került. A börtön sötét falai között tanulta meg tulajdonképpen, hogy miért is küzd a Kommunista Párt. A börtönben ismerte meg a pártsajtó fontos szerepét is az elnyomók elleni harcban. A börtönből Konus elvtárs mint tapasztalt kommunista került ki. A börtön nem riasztotta el a további tevékenykedéstől. sőt ellenkezőleg, a kapitalizmus elleni harc tüzét még nagyobb hévvel kezdte szítani. A fiatal elvtárs, mint vas a tűzben, olyan acélossá edződött a börtön falai között. Megismerkedett a pártsajtó fontossáságával és ezt a fontos tapasztalatot igyekezett átvinni a tömegekre is. A legöntudatosabb kommunisták a rendőrspiclik legnagyobb iparkodása és ravaszsága ellenére is tanították a munkástömegeket a sajtó olvasására. Sokszor megtörtént, hogv félig lehúzott füstölgő petróleumlámpa fényénél, pincék mélyén, estétől-reggelig olvasták a kommunista sajtót Szemüket véresre marta a csípős petróleumos füst, fájt a szemük a rossz világítástól, de ezzel nem törődtek. Tudták jól, hogy a kommunista sajtó csak akkor válik igazán a munkásosztály legyőzhetetlen fegyverévé, ha a munkásosztály megtanulja kellően olvasni. $ A munkásosztály hamar megtanulta olvasni a sajtót és meg is szerette. Látták, hogy a kommunista sajtó a legnagyobb fegyver a kezükben. A kommunista sajtó' hangjától retteg a kapitalizmus, mert a sajtó teljes mosdatlanságában mutatja be a munkásosztálynak. Megmutatja a munkásosztálynak a kapitalizmus minden cselszövényét, amit a munkásosztály öntudatának elhomályositására rendez. De nemcsak a veszélyt mutatja meg, hanem a kivezető utat is a hínárból. Sőt megmutatta a kapitalizmus legérzékenyebb pontjait is, ahol a munkásosztálynak rá lehetett csapnia. Konus elvtárs ezt a nagyszerű fegyvert iparkodott a körzetében minél nagyobb mértékben terjeszteni. Természetesen a pártsajtót postán nem lehetett küldeni, mint ma. Elég volt a pártsajtó egyetlen foszlánya arra, hogy akinél megtalálták a börtön fenekére kerüljön. Ezért Konus elvtársnak kellett végezni a posta szerepét is. Ha Vágszereden megjelent, az ottani dolgozóknak már megdobbant a szivük. Tudták, hogy Konus elvtárs kabátja alatt ott van a várvavárt fegyver, a »Munkás«, vagy a »Rudé právo* másolata. Sötét kapuk alatt vagy istállókban történt meg a kézbesítés. Nem volt akadály, hogy valamelyik munkásnak nem volt pénze. A rossz kereseti lehetőség és munkanélküliség miatt még azt a pár fillért is, amit az újságért kellett fizetni, hárman-négyen tették öszze, de megvették. A Rudé Právo másolata lkoronába került. Akkor ez a munkás szemében nagy öszszeg volt, de pár darabot azért ebből is megvettek. A Rudé Právo másolata aztán kézről-kézre járt, addig, míg csak papírfoszlánnyá nem tépődött. Ha valaki kezébe vette az újságot, jobban vigyázott rá, mint a szemefényére, mert tudta, hogy ő utána még rengetegen várják a sajtót. Konus elvtársnak mirrdíg több és több újságot kellett magával vinnie, mert a vágszeredi munkások már annyira megszerették a sajtót, hogy rendszeresen vásárolták. Azok a munkások, akik alkalmazásban voltak, minden fizetésükből rendszeresen félretették az újság árát, de később már a keresetnélkül lévő társaik részére is megvették az újságot. Ennek a nagy ragaszkodásnak aztán az lett az eredménye, hogy Konus elvtárs annak ellenére, hogy csak titokban árulhatta a sajtót, két óra alatt 150 darabot is eladott a vágszeredi dolgozók között. Verseny fejlődött ki a sajtóterjesztők között. Mindenki azon iparkodott, hogv minél több munkást szereljen fel a Párt leg- ' erősebb fegyverével, a kommunista sajtóval. Konus elvtárs ma már őszülő fejjel még mindig kiveszi részét a sajtó terjesztéséből. A Párt Központi Bizottságának felhívása óta a mai napig már 90 előfizetőt szerzett a pártsajtónak. Konus elvtárs elhatározta, hogy a sajtókampány ideje alatt ő sem fog egy koronát is, minden áldozatot tétlenül ülni, hanem azokat a házakat látogatja meg, ahol az előző kettes csoportok nem tudnak eredményt elérni. Itt próbálja meg aztán régi tapasztalatait érvényesíteni. • Csambal Szilveszter, a kismácsai helyi pártszervezetnek volt az elnöke és a Vörös Szakszervezetnek a terjesztője. Az újságot elsőnek a párttagok rendelték meg, kötelességüknek tartották jó példával járni elől. Az elvtársak kötelezettséget vállaltak, hogy minden elvtárs egy-két munkással megismerteti ezt az újságot és megtanítja használatára. Csauval elvtársék meglátogatták a munkásokat a munkahelyeken és ott jó meggyőző munkát végezve terjesztették a Vörös Szakszervezeti lapot. Ahol azt látták,-hogy a munkások unottan kezelik a lapot, ott a legfejlettebb elvtársak rendeztek a munkások között felolvasásokat. Az újság felolvasása után mindig hatalmas vita indult meg és a vita közben megvilágították az újságcikkek tartalmát. Ilyen felolvasások után a munkások tömegesen rendelték meg a lapot. Látták, hogy milyen hatalmas erő van a cikkekben, csak tudni kell ezeket a cikkeket használni. Csambal Szilveszter a múltban szerzett tapasztalatainak segítségével készül ma is a sajtókampány sikerének biztosítására. Csambal elvtárs a sajtókampány idejére kettes csoportokat szervez. Minden csoportra 15—16 ház jut. Ezeknek a kettes csoportoknak kell a körzetükbe tartozó házak lakóit felvilágosítaniok a sajtó fontosságáról. Aleg fogják magyarázni a falu dolgozóinak, hogy milyen fontossággal bír a pár-tsajtó a szocializmus építésében. Mindenkor segíti a falu kisés középföldműveseit a kulákok és a spekulánsok elleni harcban és a nagyobb terméshozam elérésében. Ma a sajtó terjesztésben Konus és Csambal elvtársak abban látják a legnagyobb hibát, hogy a kommunista sajtót maguk a párttagok sem olvassák rendszeresen. A széles tömegek pedig elfeledkeznek a múltról. Nem érzik már a nyakukon a kapitalizmus vasjármát, elfeledkeznek arról, hogy a kapitalizmus nem pusztult még ki gyökerestől és csak az alkalomra vár, hogv ismét a munkásosztály nyakába tegye a jármot. A második hiba az, hogv a járási és helyi szervezetek nem fejtenek ki kellő felvilágosító munkát. Mindent csinálnak, csak éppen azt nem, ami hivatásuk legfőbb célja. Nem iparkodnak a széles tömegek közé bevinni a pártunk szellemét. Nem tanítják a tömegeket a pártsajtó olvasására és felhasználására, az építés frontján. (-i-n.)