Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-02 / 179. szám, csütörtök

1S51 augusztus 2 lism A termés helyes elosztásával az EFSz-ek megszilárdításáért és a további síkerekért (b. I.) Most, hogy az aratás Szlovákia déli részein mindenütt a befejezéshez közeledik, teljes lendülettel megindult a cséplés és a gabona beszolgáltatása. Nemcsak az egyénileg gazdálkodók, hanem az EFSz-ek is ezekben a napokban és hetekben, ahogy a cséplés folyik, a termés elosztásával vannak elfoglalva. Ez a munka pedig az EFSzekben nagy körültekintést, előrelátást és pontos tervszerűséget igényel. Az idén sok magasabb típusú szövetkezetben első ízben került szétosztásra az egész évi közös munka eredménye. Éppen ezért, mert első ízben történik és a szövetkezetek tagjainak, valamint a vezetőségnek sincsenek még meg a kellő tapasztalatai ezen a téren és mert az idei termés, illetve annak jövedelme helyes szétosztásától függ • nagy mértékben a szövetkezetek további fejlődése, — erre a munkára a szövetkezetek vezetőségének és tagjainak éš a falusi pártszervezeteknek ls a legnagyobb figyelmet kell fordítani. Ha a szövetkezet megkezdte a cséplést, éppúgy, sőt még fokozottabb mértékben, mint az egyénileg gazdálkodóknak, az első feladata az állam iránti kötelesség teljesítése legyen. A beszolgáltatásra előírt gabonamennyiséget már a cséplőgéptől a földműves raktárszövetkezetbe kell szállítani. Az EFSz-ekben a gabonának a cséplőgéptől a földműves raktárszövetkezetbe való szállítása annál is fontosabb, mert a pár száz, sőt pár ezer hektáron gazdálkodó EFSz olyan nagy menynyiségű gabonával rendelkezik és olyan nagy mennyiséget kell beszolgáltatnia, hogyha azt először a szövetkezet maktárába, majd pedig onnan a földműves raktárszövetkezetbe szállítják, akkor az olyan tetemes munkát s így költségtöbbletet igényel, hogy jóformán többe kerül a leves, mint a hús. Hogy az EFSz-ek a beszolgáltatásra kerülő gabonát azonnal a cséplőgéptől egyenest a földműves raktárszövetkezetbe szállítsák, az annál ls fontosabb, mert hiszen az EFSz-ek nem is rendelkeznek olyan raktárhelyiségekkel, hogy abban tárolni tudnák egész évi termésüket. Hogy egy szövetkezetnél menynyi gabona kerül a beszolgáltatáson felül beszállításra, errfil már nagyjában a cséplés alatt áttekintést nyerhet a szövetkezet vezetősége. Ha a gabona a tervezettnél jobban fizet, akkor természetesen ennek arányában a beszolgáltatáson felül többet is szállít be a szövetkezet. Annak sincs semmi értelme, hogyha a szövetkezet vezetősége látja, hogy van gabona a kontingensen felüli beszolgáltatásra és azt még sem szállítja be, lianem visszatartja azzal, hogy majd meglátjuk, hogyan alakul még a helyzet. Az ilyen helytelen eljárás ellen a leghatározottabban fel kell lépni és oda kell hatni, hogy a vetőmagon, a takarmány szükségleten és a munkaegységekre járó gabonamennyiségen felüli minden gabonát azonnal a földműves raktárszövetkezetbe szállítsanak. A szövetkezeteknek arra kell törekedniök, hogy vetőmag szükségleteiket saját termésükből fedezzék. Ha az EFSz nem rendelkezik megfelelő fajtájú és minőségű saját termésű vetőmaggal, akkor is a vetéshez szükséges mennyiséget kicserélés céljából tartalékolni kell. Vetőmagnak az EFSz-ek a mult évi terv szerinti mennyiséget vegyék alapul, azonban számoljanak azzal, hogy esetleg vetésterületeiket növelni fogják, hogy az idén majd nagyobb területeket vetnek be gabonával, mint a mult évben. A vetésterületek megnövekedésével különösen azoknak a szövetkezetekn?k kell számolniok, ahol nincsen még bent a szövetkezetben a falu minden földművese és új tagok belépésével számolhatnak, ami által a szövetkezet földjei is szaporodni fognak. Az EFSz-ben a vetőmag tartalékolásánál és tárolásánál fontos, hogy azt, különösen pedig a nemesített vetőmagot a többi gabonától elkülönítve tartsák, nehogy a vetőmag összekeveredjék és ezáltal élkor csosodjék. Az EFSz-eknek tartalékolni kell állatállományuk számára az egész évre való, a jövő évi termésig szóló takarmánymennyiséget is. A ta- j karmányszükséglet biztosításánál figyelembe kell venni a szövetkezetnek nemcsak azt, hogy most mekkora az állatállománjnk, hanem azt is, hogy az hogyan fog szaporodni. A takarmánygabona biztosításánál tehát nagyon is előrelátónak kell lenni és az előzetes tervek szerint kell eljárni. A beszolgáltatáson, vetőmagon és a takarmánygabona szükségleten felüli gabonamennyiséget pedig a a szövetkezeti tagok között a végzett munka arányában, a munkaegységek szerint fogják szétosztani, Az EFSz-ekben nagyon kell ügyelni, hogy minden egyes tag gabonajutalmazását az utolsó szemig megkapja. Halogatni ennek szétosztását semmiesetre sem szabad, már csak azért sem, mert a szövetkezeti tagoknak ez a közös gazdálkodásból származó haszon egy része s ennek hiánytalan kiadásával újabb tanúbizonyságát adjuk annak, hogy a szövetkezeti tag magának dolgozik és egyrészt olyan jövedelemben részesül, amilyen eredményeket a szövetkezeti gazdálkodás hoz másrészt pedig, amilyen mértékben a tag résztvesz a szövetkezet munkájában, vagyis úgy részesül a haszonból, ahogyan dolgozott. Az EFSz-ek tagjainak a munkaegységekre járó természetbeni juttatásokat az évi terv alapján keli szétosztani. Ha tehát annak idején a szövetkezeti közgyűlés úgy határozott, hogy a munkaegységek tervezett érték© például 120 korona, 5 kg búza, 3 kg árpa és 4 kg zab akkor most a szövetkezet minden egyes dolgozó tagja az eddig ledolgozott munkaegységeinek megfelelően ezt a gabonamennyiséget megkapja. Például, ha egy szövetkezeti tag eddig 200 munkaegységet dolgozott le, akkor az előbbi példa szerint kapnia kell 10 q búzát, 0 q árpát és 8 q zabot. Aliány munkaegységet ledolgozott a szövetkezeti, tag, annyiszor kapja az évi tervben feltüntetett természetbeni jutalmazást. Természetesen a most kiosztásra kerülő természetbeni jutalmazások még nem véglegesek, mert hiszen még csak az év első felének a végén vagyunk és most csak az eddig ledolgozott munkaegységek után kerül kiosztásra a természetbeni jutattás. Az ezentúl az év végéig ledolgozásra kerülő munkaegy ségek után majd az év végén, az évi elszámolásnál kell aztán újra — és akkor majd véglegesen — a természetbeni juttatásokat szétosztani Éppen azért, mivel az EFSz-ekben az év végéig nagyon sok munka s így nagyon sok munkaegység ledolgozása van hátra, a szövetkezetnek a majd ledolgozásra kerülő munkaegységek után járó természetbeni jutalmazásokra szükséges gabonamennyiséget tartalékolnia kell. Éspedig annyit kell tartalékolnia, hogy a® majd feltétlenül elég legyen. Az EFSz-ek tagjainál most válik kézzel fogható valósággá, hogy az a szövetkezett tag, aki jobban iparkodott, magáénak tekintette a szövetkezetet és azon fáradozott, hogy a ^gövetkezetet minél jobban felviráA-.íassa, az jóval nagyobb jutalmiVisban részesül, mint aa, aki csak kerülte a munkát és a szövetkezetben csak kelletlenül, muszájból dolgozott. Annak a szövetkezeti tagnak, aki iparkodott és jól dolgozott, sok lett a munkaegysége is és most a természetbeni jutalmazásból is eimek megfelelőem részesül. Éppen ezért sok olyan szövetkezeti tag lesz, aki már most, az év közepén több gabonát kap, mint amennyire szüksége lenne. Ezzel kapcsolatban az is előfordul majd, néhány helyen, hogy az ilyen tagoknak nem karják kiadni az egész természetbeni jutalmazásukat, hanem csak annyit, amennyire éppen szükségük van. Ez pedig nagyon helytelen eljárás és az Ilyesmit nem szabad megengedni. A szövetkezeti tagoknak nem a szükségleteik szerint, hanem a ledolgozott munkaegységek után kell a természetbeni jutalmazást kiadni, akár szüksége van arra a tagnak, akár nincs. Ha tehát egy család, ahol van férj és feleség s ezenkívül egy gyermek és a szülők mindketten a szövetkezetben dolgoznak és már most anynyi ledolgozott munkaegységük van, hogy arra például 20 mázsa búzát kapnak, akkor természetes dolog, hogy mind a 20 mázsát ki kell adni ennek a tagnak, fügetlenül attól, hogy ennek a családnak a kenyérgabona szükséglete nem több mint 7—8 mázsa. Viszont ugyanakkor minden szövetkezeti tag tartsa kötelességének, hogy a szükségleten felüli gabonát szállítsa be' a földműves raktárszövetkezetbe, annál ls inkább, mert hiszen gabonájáért már a beszolgáltatáson felüli árat kapja, tehát a búza métermázsájáért nem 400, hanem 600 koronát kap. Sok EFSz-ben nagyon sok a „papír-tag", a támogató tag, akik nem dolgoznak a szövetkezetben és legnagyobb részük csak azért lépett be a szövetkezetbe, hpgy a szövetkezeti tagoknak nyújtott előnyöket kihasználja. Ezt akarják tenni majd most is. Jogot próbálnak formálni A rimaszombati járás legjobb szövetkezetében A rimaszombati járás egyik legrégibb községe Ozsgyán. Hosszú évek során a falu lakossága ki volt szolgáltatva a földbirtokosok kénye-kedvének. Ha az öreg házak mohával benőtt nádfedelei beszélni tudnának, bizony nagyon sok szenvedést elmondhatnának, különösen a dolgozó parasztság életéről, s a régi világ nyomoráról, a létfe-ntartás nehézségeiről, amiben része volt a bárók elnyomása alatt lévő parasztságnak Büszkén állnak még az öreg házak, mert ma már dróthuzalok vezetnek egyikről a másikra, s ha eljön az este, villanyfény mellett mondogathatják az emberek egymásnak: „Látjátok, az úri világ csak azzal törődött, hogy minél jobban kizsákmányolhassa 3 dolgozó parasztot, de azzal, hogy a dolgozó napi munkája után még olvashasson is, avagy rádiót hallgasson, nem törődtek. A jelszavuk az volt a régi báró uraknak, hogyha a munká^ sok kissé megokosodnak, akkor az urak fejére másznak. A felszabadulás óta Ozsgyán községben egészen más lett az élet. Nem kell már rettegni az intéző úr előtt levett kalappal, hogy vájjon kapunk-e munkát vagy nem, s nem bocsát-e el a hét közepén fizetés nélkül. Tudja a szövetkezet minden tagja, hogy ma már ha igyekszünk a munkák elvégzésévei, magunknak tesszük. Ha néha sürgős a munka, mint ahogy az aratásban is volt, — mondja Orosz József, a helyi Nemzeti Bizottság elnöke, — akkoi bizony megfogjuk a komolyabbik végét. Az idén meg-meg kellett húzni az aratásnál is, mert egy-egy sötétebb felhő átvonulásánál úgy dült az eső, mintha dézsából öntötték volna. Ilyenkor aztán mindig vesztettek a tervezett időből. No, de azért a tervezettnél mégis négy nappal előtt elvégezték az aratast. Igaz, hogy egyik csoport sem ismert aztán akadályt, ha az eső elállt, a munkacsoportok minden tagja szívvel-lélekkel hozzálátott a munkához. A cséplést ls megkezdték már, de az állandó esőzések miatt zavartalanul csak két nap csépelhettek még. A gar bonát azonnal a raktárakba szállítják. Idáig 320 métermázsa búzát szállítottak be. Igy tehát a búzából előirt kontingenst tnár teljesitették — De nem elégszünk meg a százszázalékkal, —- mondja nagybüszkén Orosz elvtárs. — mert versenyben állunk a rimaszombati EFSz-tel, hogy melyikünk tud több gabonát beadni, s melyikünk lesz a győztes a kontingensen felüli beadásban. Van még két tábla búzánk, ami nincs kicsépelve és számításunk szerint 500 métermázsáig tudunk beadni búzát. Tisztába vannak a szövetkezeti tagok azzal, hogy minden szem túlteljesített gabonával hozzájárulnak dolgozóink életszínvonalának emeléséhez és a béke megszilárdításához. Az ott tartózkodásom alatt is állandóan esett az eső, s emiatt nem tudták folytatni a cséplést. De ezt az időveszteséget is pótolják brigádmunká-kkal. A következő vasárnapra is a Szokol-egyesület 50 tagú brigádja, Boris Béla Szokol-titkár vezetésével segíteni fog a szövetkezetnek csépelni, s így helyrepótolják azt az időt, amit az esőzések miatt talán elmulasztottak. De azt sem mondhatjuk, hogyha esik az eső és a cséplést nem lehet folytatni, hogy akkor a munkacsoportok talán tétlenül volnának. Mert van a szövetkezetben olyan munka js, amit most is lehet végezni. Például a len nyövésének és betakarításának is itt az ideje. 12 hektár lent termelnek. — Ígéretet kaptak ugyan a traktorállomástól, hogy kapnak len-nyövögépet. A géppel ugyan rövidebb idő alatt végezhettek volna, de hogy a munkacsoportok ne álljanak munka nélkül, hozzáláttak a len nyövéséhez. Csakis ilyen jól megszervezett munkacsoportokkal, a munkaidő teljes kihasználásával tudja az EFSz a munkákat tervszerűen és idejében elvégezni. Az idejében és jól végzett talajmunkák eredménye az a hét és félhektár gyönyörű dohány is, amilyent az egész környéken nem lehet találni. Embermagasságú a dohánykóró, a levelek olyan zöldek, mint a harmat. — Már régen dolgozom a szakmámban — mondja Ondrusek József, a dohánymester, — de nem tudok visszaemlékezni ilyen gyönyörű dohányra, amióta dohányos vagyok. Az már nagyon szép dohány volt, ha egy dohánytőről le tudtunk szedni 14—15 levelet. A mi dohányunkról még 22— 23 levelet is leszedünk egy-egy tőről. A levelek hosszúsága 80—90 centiméter, sőt találtunk már 100 centiméter hosszú leveleket Is. Rendbein is volna minden, csak egy baj van amire nem számítottunk, hogy annyi dohány fog teremni, hogy kevés lesz a dohányszárító pajta. Még a felét sem szedtük le éo a pajta máris megtelt Megjegyzem nem az a baj, hogy sok a dohány, mert ennek csak örülünk, csak pillanatnyilag nincs még egy másik helyiségünk, amelyben a dohányt szárítani tudnánk. Sürgősen közbe kell járni az illetékeseknek, hogy a szövetkezetünk egy dohányszárító pajtát kapjon, különben óriási értékek vesznének kárba. A tervezettnél körülbelül 90 százalékkal több dohányunk lesz, s csak ebből közel kétmillió korona jövedelemre számítunk, A dohányban 10 tagbői álló munkacsoport dolgozik. Az egyes tagok jutalmazása úgy, mint a gabonaféléknél, a ledolgozott munkaegységek szerint történik. A munkacsoportban többnyire aszszonyok és lányok dolgoznak. Nekik a dohány fűzése megy a legügyesebben. Megy is ám ez ügyesen, ha hozzá fognak a munkához. Csak úgy ég a munka a kezükben, ahogy azt szokás mondani. A csoport legöregebb tagja Kucsera Anna. 58 éves létére sohasem marad le a fiatalabbak mögött — Nem esik nehezére már a mjunka? — Nekem? — kérdezi sértődöttem Bárcsak több időm volna, hogy állandóan dolgozhatnék a csoportban. Nagyon szeretjük és megértjük egymást. örülök annak is, hogy munkástársaimtól megtanultam a magyar nyelvet. Csak az a baj, hogy mint öregre mindig rám marad a házimunka és csak annak wi elvégzése után jöhetek dolgozni a dohányba. Ha állandóan járhatnék a munkába, havonta 3000—4000 korona pénzbeli jutalmat is kaphatnék.' Bár fiatal koromban is így élhettem volna, most 10 évvel fiatalabb volnék és még többet segíthetnék a szövetkezetnek. Már nagyon elkalandoztunk a dohányba, melynek egyik oka az, hogy nem bírok betelni a szép dohánynak a nézésével, a másik pedig, hogy a dohánymester megkínál az idei szűzdohányból, én pedig olyat sodortam* mint egy 6zivar és füstölök, mint a gyárkémény. Közben már ott vannak a csopoi* tagjai és azokkal beszélgetünk. •— Nem akarok panaszkodni, — töri meg a csendet Földi Istvánné, — csak egy kérésem volna, hogy az igért munkaköpenyeget minél előbb megkapnánk, mert a dohányszedésnél nagyon kopik ám a ruha. — Ugyan már — feleli Ambruska Jánosné, — megint panaszkodik, hisz elég jól keresünk, hogyha elkopik a ruha, hát veszünk helyette másikat. Ö a legvidámabb a csoportban, a 3 -tartja a csoportot szellemes tréráivalj Neki is volna panasza. Először vonakodik és nem akar beszélni, de a dohánymester noszogatására bevallja,hogy neki legjobban hiányzik a férje, akit a német fasiszták lőttek agyon 1944-ben. — Soha nem felejtem el, hogy az,aki a legkedvesebb volt nekem, a fasiszták golyója által pusztult el. Azért, mi asszonyok mindig készek vagyunk arra, hogy minden erőnkkel hozzájáruljunk a béke megvédéséhez. Tudom azt is, ha becsületesen végezzük munkánkat, azzal is szilárdítjuk a békét és bitzositjuk gyermekeink jövőjét és biztosítjuk a szebb és boldogabb életet a szocialista hazában. MÉRY FERENC. Megyercs község villanyi kapott A mult héten Megyercsen jártam. Amint beértem a faluba, találkoztam az egyik régi ismerősömmel, aki nagy örömmel újságolja, hogy mi történt Megyercsen. Villanyt kapott a község! Beszélgetésbe elegyedtem vele. Elmondtam neki, hogy a mult alkalommal, amikor itt jártam, beszélgettünk a falu szocializálásáról. És most, lám! Amit Pártunk és kormányunk megígér, azt valóra is váltja. Megyercs község is villanyt kapott. Ez az első lépés ahhoz, hogy a megyercsiek életszínvonala is olyan legyen, mint a városiaké. A továbbiakban pedig arról beszélgettünk, hogy a falu szocializálásának a meggyorsításához mindanynyiunk-nak hozzá kell járulnunk. Meg kell szilárdítanunk szövetkezeteinket, hogy az egyesített nagytáblákon a gépek segítségével mennél többet tudjunk termetei. MOLNÁR GÉZA, Gúta. A leleszi Hatatok {okozott munkával segítík elő a berlini Világ Ifjúsági Találkozót Dús keresztek borítják a határt. A keresztek azonban nem heverhetnek sokáig a földeken, mert a szekerek gyorsan közelednek. A gabona a szekerekre kerül, majd a cséplőgéphez. Egy alkalommal kora reggel érkeztem Leleszre. A cséplés ekkor már javában folyt. A gépnél fiatalok dolgoztak. Megalakítottak egy 16 tagból álló cséplési brigádot, melynek vezetője Kázsmír Gyula elvtárs. A fiatalok jó kedvvel dolgoznak. Eddig már két vagon búzát és 4.5 vagón árpát csépeltek ki. Kázsmír elvtárssal folytatott beszélgetésem közben megtudtam, hogyan sikerült a leleszi fiataloknak ezt a brigádot megszervezniük. Maga a szövetkezet elnöke fa jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a fiatalok kedvet kapjanak a műnk áh oi. Ugyanis megengedte nekik, hogy mindannyian egy gépnél dolgozzanak. A brigádban különösen jó munkát végez Szarvas János, Világi Imre, Vartek Jolán, Vasal József, Blrke József, de egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy a többiek hátramaradnának. Gyorsan kerülnek a kévék a cséplődobba, a fiatalok sürögnek-forognak. A cséplődob alól a gabonát egyenesen a földműves raktárszövetkezetbe viszik, mert a leleszi EFSz versenyben áll a gabona beszolgáltatásban. A leleszi fiatalok annak tudatában láttak ilyen gyors ütemben a munkához, hogy elősegítsék a berlini Világifjúsági Találkozó sikerét. EPERJESI OTTÖ, KlráJyheJmec. maguknak a természetbeni Juttatásokra, le«ralább ls a fejadagot szeretnék megkapni. A szövetkezet dolgozó tagjainak azt sehol sem szabad megengedniök. A támogató tagoknak nem szabad adni gabonafélét. Természetbeni jutalmazásban csak a dolgozó tagok részesülnek a ledolgozott munkaegységeik számának megfelelően. Ezekben a napokban a cséplés után az EFSz-ek tagjainak a munkaegységek természetbeni jutalmazása lesa a szövetkezeti élet egyik legfontosabb eseménye. A természetbeniek helyes és igazságos elosztására minden EFSz-ben igen nagy gondot kell fordítani, mert az a' szövetkezet további fejlődésére, a munkafegyelem megszilárdítására és újabb egyénileg gazdálkodók meggyőzésére igen nagy hatással lesz. A természetbeniek helyes szétosztásával újabb csapást mérünk a reakcióra, eloszlatjuk azt a sok ostoba kulák rémhírt, hogy „teremhet a szövetkezetben akármennyi búza, azért a tagok mégis csak jegyre vesznek kenyeret" és az ehhez hasonló többi kulákostobaságofc, Most, a természetbeniek szétosztásánál egy újabb és minden beszédnél meggyőzőbb bizonyítékát adjuk annak, hogy a szövetkezet és annak jövedelme a tagoké és hogy minden tag úgy részesül a szövetkezeti jövedelemből, amilyen mértékben munkájával hozzájárult annak eléréséhez.