Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-10 / 186. szám, péntek

HARC A ZÁSZLÓÉRT A nap utolsó sugarai elvesztették hevítő erejüket. A Vág völgyére ráereszkedett az alkonyat. A rejtelmes esti csendet itt is, ott is megtöri a brigádosok csengő éneke. Parancs után a munkacsoportok együtt énekelnek, olvasnak. Jólesik ilyenkor este elbeszélgetni, énekelni, örülni az életnek. A 159. brigád 4. munkacsoportjának tagjai ma nem énekelnek. Nem azért, mintha rosszkedvűek lennének, hanem, mert fontos, nagy dologra készülnek. Demeter László munkacsoportvezető megbeszélésre hívta öszsze a csoport tagjait. — Elvtársak — kezdi Demeter elvtárs —, tapasztalhattuk, hogy eddig bármennyire is szorítottuk a munkát, normánkat nem sikerült emelnünk. Szeretném 1— bizonyára ti is valamennyien '—, ha közösen vitatnánk meg ezt a kérdést. Mi lehet ennek az oka? ... A vitához Petrovics József elvtárs szólt elsőnek. — Ugy gondolom, elvtársak, hogy nehéz normánkat emelni. A betonozás nehéz munka. — Mi az, hogy nehéz — kapcsolódik be a vitába Varga elvtárs. — Nem lenne az nehéz, ha szervezettebben dolgoznánk. Láthattátok, hogy kiküldtek bennünket a betonozókba és sokan voltunk hozzá. Néhányan dolgoztunk, a többi pedig ide-oda ténfergett. — Ez igaz, — mondja Seres, aki a sarokban gubbasztott. — En is eleinte csak ténferegtem, nem találtam a helyemet, valahogy segíteni kellene magunkon — Elvtársak, azért, hogy a brigádban az utolsó helyen kullogunk, olyan furcsán érzem magam — emelkedik fel helyéről Bóna elvtárs. — Lenne egy ötletein. Osszuk két részre munkacsoportunkat. Tizenegy ember dolgozzon délelőtt, tizenegy pedig délután. — Helyes — zúgják » Gsapat többi tagjai is. — Én is gondoltam erre — szól közbe Demeter — befejezzük a gyűlést és máris lemegyek a munkabeosztóhoz. * Másnap reggel a korai órákban tizenegy ember indult gyors léptekkel a betonkeverőkhöz. i — így kellett volna mindjárt az első nap kezdeni — mondja társának Molnár — nem lettünk volna utolsók. — Behozzuk mi azt hamarosan, nem gondolod? — kérdezi Forgantól Veszelovszky — persze, hogy be. Este már vizslaszemekkel figyelem, hogv a grafikon mennyit emelkedett. Kiértek a munkahelyre és megindították a betonkeverőt. Két ember a keverő alá állt, öten mentek kavicsot hordani, egy a cemeritadagoláshoz és három a betonozó gödörbe. A mun ka megindult. Nem sokat beszéltek, de a kezük annál gyorsabban járt. — Fiúk — kiabál a betongödörből Molnár János —, ha kidöglöttetek, szóljatok és mi állunl' a helyetekre. Minden kétórában cserélü >k így biztos, hogy lendületünkből egy cseppet sem veszítünk. Petrovics, aki a cementet adagolja, már teljesen egybeolvadt a cement színével. Csak szemüvege csillog a nap perzselő fényétől, de ő nem akar engedni, nagyokat tüsszent és nyomja veszettül a gépbe ládánként a cementet. A kavicsnál Seres elvtárs törli le tenyerével gyöngyöző verejtékét. — Csak szorítsuk fiúk! Tizenegy óra! Délig, ha nehéz is ez a tempó, de kibírjuk. — Én úgy érzem, mintha most fogtunk volna hozzá — veti oda munka közben Ferenc — akinek izmai csak úgy feszülnek a kaviccsal teli talicska tologatásában. Tizenkettőt ütött a puehovi toronyóra. A fiúk letették szerszámaikat és hazaindultak. Útközben találkoztak csoportjuk másik részével, akik helyükre álltak. — Szorítsátok, fiúk, — kiabálták át hozzájuk. — A versenyzászló nyelét már a kezemben érzem — harsogja Varga, — aki jó humorával mulattatja a társaságot. — Ma még nem lesz a miénk — csillapítja Vargát Paksi elvMint a szemünk fényére, úgy vigyázzunk a békéért vívott harcunkban megnyilatkozó egységre, minden erőnkkel és szenvedélyünkkel napról napra jobban erősítsük a béke ügyét, azt a nagy ügyet, amelyért az egész haladószellemfl emberiség harcol és amelyet Sztálin elvtárs szívósan és következetesen védelmez. — Legyen a VIT a békeharc új állomása! Fejlessze ki táborunk új erőit. .Táruljon hozzá a népek közötti barátság megerősödéséhez és az öthatalmi békeegyezmény megkötéséért folyó harc sikeréhez. NYIKOLAJ MIHAJLOV elvtárs, a Komszomol főtitkárának berlini beszédéből. társ —, de ha így dolgozunk továbbra is, akkor a miénk lesz hamarosan a versenyzászló, * A negyedik csapat másik fele elfoglalta munkahelyét. Csupa izmos, keményarcú fiú, akik még csatájuk első felével is versenyezni akarnak. Adám, aki már lapátolja a kavicsot talicskájába, hamarosan rendezi a kavics őrségét. — Tudjátok mit, hárman rakjuk a talicskákat, ti pedig ketten tolni fogjátok a keverőkhöz. Ha elfáradtok, váltunk. Ebbe mind az öten beleegyeztek. A betonkeverő motora felbőrült, de bármennyire is nyögött, nem tudta meggyőzni a fiúkat. A hőséget leküzdve, a gépet egy percig sem járatták üresen. öt óra felé Csurkó biztatja társait, habár erre nem sok szükség van, mert valamenynyien lelkesen dolgoznak. — Még egy nyomás és hat óra. Befejezzük. Ugy gondolom, hogy nem maradtunk le délelőtti társaink mögött, sőt... — Persze, hogy nem — dörmögi Biricskai. A mesternél pedig okosan írjatok be mindent, Varga elvtárs! Azzal letették szerszámaikat és hazatértek. Harmadnap feszült érdeklődéssel figyelték a grafikont. Petrovics nagy robajjal rontott be a szobába. — Fiúk! 151 százalék! Felugráltak és rohantak a grafikonhoz. — Valóban — jegyzi meg Benkó elvtárs — nem ugrasztott bennünket. Valamennyiünket megelégedéssel tölt el a 151 százalékos eredmény. — Még egy nagy hajrá — mondja Csurkó —, aki szakértője a kőfejtésnek — és a zászló a kezünkben lesz! * A i59-es brigád negyedik csapata látja munkája értelmét. A népi demokráciához való ragaszkodás buzdítja őket fokozottabb munkájukban. A negyedik csapat tagjai érzik, hogy brigádmunkájuk gyorsabb ütembe indítja Szlovákia iparosítását, az elmaradottság felszámolását. Tisztán látják, hogy normájuk emelése kiegésztíő része a Fesz-" tivál sikerének. Mács József