Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-10 / 186. szám, péntek

Jelenthessetek főiskolára A régi kapitalista Csehszlová­kia a ki váltságfosok tulajdonává tette a főiskolákat. A munkások és szegén y paraszt ok gyermekei csak kis számban és rendsze­rint csak osztályuk megtagadá­sával juthattak felsőbb iskolába. Az iskola szelleme és n í velése azután biztosította, iogy ezek­ből az egyénekből is híí kiszol­gálókat nevelhessenek a bur­zsoázia számára. Ma Pártu.iK és népi demokrá­ciánk teljes mértékben bizto­sítja dolgozó ifjúságunk számí­r p a főiskolai tanulás lehetősé­gét. Ma a munkásosztály ée a dolgozó parasztság fiainak ez­reiből lesznek mérnökök, taná­rok, orvosok vagv más terüle­ten dolgozó képzett szakembe­rek. A főiskolát végzett fiata­loknak ma már nem kell pro­tekció segítségével állást haj­hászniok, vagv protekció hiá­nyában állás nélkül ténfereg­niük, mint a múltban, mert szo­cializmust építő hazánknak na­gyon sok ÚJ, főiskolát végzett szakemberre van szüksége. An­nak ellenére, hogy soha még ennyi fiatal nem tanult főisko­láinkon, mint ma, állandó hiány van nálunk főiskolát végzett szakkáderekben. Nálunk ma nemcsak papfron van meg mindenki számára a továbbtanulás joga, hanem minden becsületes dolgozó szá­mára biztosítjuk ennek a jog­nak a kihasználását a gyakorlat­ban. Főiskoláinkon már régen megszűntek a magas tandíjak, vizsgadíjak és egyéb díjak, amelyek a múltban elzárták a munkások gyeimekei előtt a főiskolákat. Gyönyörű főiskolai internátusainkban ezrével he­lyezzük el a dolgozók gyerme­keit tanulmányaik folytatására. Népi demokratikus államunk hatalmas milliókat ad a főisko­lások ösztöndíjazására. Minden főiskolai hallgatónak, akinek anyagi helyzete megkíván |«, biztosítani tudjuk a tanulmányai zavartalan folytatásához szük­séges ösztöndíjat. A csehszlovákiai magyar dol­gozók eddig rr.ég nem használ­ták ki kellő mértékben ezt a népi demokráciánk által nyúj­tott lehetőséget. Főiskoláinkon még kevés a magyar nemzeti­ségű hallgatók száma. Az el­múlt iskolai évben először irat­kozott be nagyobb számú ma­gyar nemzetiségű hallgató a bratislavai és kassai főiskolákra. Ezeknek az elvtársaknak nagy többsége egyáltalán nem tu­dott szlovákul. Ezzel szemben ezek az elvtársak megmutat­ták, hogy a nyelvi nehézségek nem jelentenek legyőzhetetlen akadályt. Csaknem kivétel nél­kül megfelelő eredménnyel vizsgáztak le a Szlovák egye* tem minden fakultásán. A szlo­vák elvtársak segítségével vi­szonylag könnyen le tudták győzni a nyelvi nehézségeket. Példájuk legyen bizonyíték azok számára, akik még nem látják, hogy nálunk az egyetem is a dolgozóké. Egyre szélesebbé válik a ma­gyar középiskolák hálózata Köztársaságunkban. Ezért na­gyon 6ok új, szocialista tanárra van szükségünk a magyar ta­nítású középiskolák számára. Ma viszont még az a helyzet, hogy a bratislavai filozófiai fa­kultás magyar nyelv és iroda­lom tanszékének alig van né­hány hallgatója, mert kevés a jelentkező. A most következő iskolai év­ben a magyar tanárképzés leg­fontosabb központja a bratisla­vai egyetem Pedagógiai fakul­tásának magyar tagozata lesz. Itt a magyar nemzetiségű hall­gatók előtt már semmiféle nyel­vi nehézségek sem lesznek, mert mindenki anyanyelvén hallgathatja választott szaktár­gyait. Az Iskola-, Tudomány- és Míívészetügyi Megbízotti Hiva­tal azt is lehetővé tette a dolgo­zó fiatalok számára, hogy meg­felelő szellemi képzettséggel rendelkező tanulók közül olya­nok is beiratkoziiatnak. akiknek még nincsen éreltségi bizonyít­ványuk. ha az érettségi hiá­nyát később pótolni tudják. Szükséges, hogy CsISz- és CSEMADOK-szervezeteink meg­győző munkával elérjék, hogy tanulni vágyó fiataljaink minél nagyobb számban jelentkezze­nek főiskoláinkra. Csak fgy tud­juk kiküszöbölni azt a jelentős tanár- és szakemberhiányt, ami rohamosan fejlődő, szocializ­must építő hazánkban jelentke­zik. Csanda Sándor. IAKUB KOLASZ: A Komszomol harcosokhoz 0, ifjú sasok, ti, Jól ismerem én Bátor, vad erőtök A harc mezején. Az ostromotokra Reng méty s a magas. Ütéseitekre Meghajlik a vas. Hős komszomol ifjú. Tankista, tüzér, — Hegyek lavinája, Friss májusi szél. Földön, vizén, égen Győzött ez a had, Ragadva magával Nép, zászlaidat. Kreml csillaga vagytok A messze úton.. Hősök! Titeket már így ismer a hon. 0, ifjú sasok, ti, Vérünk, tüzelő, — Népünk szemefénye, S a büszke jövő! K. B. A békeharcos fiatalokkal egy'í #! Berlinben már megkezdődött a Világifjúsági Találkozó. Mi, akik itthon vagyunk, büszkén tekintünk Berlin felé, ahol nyolcvan nemzet ifjúsága talál­kozik, hogy kifejezésre juttassa az egész világ ifjúságának el­szánt békeakaratát. Mi is csat­lakozunk hozzájuk. Mi, a galán­tai járás ifjúsága elhatároztuk, hogy a VIT-et munkával ünne­peljük. A galántai Bútorgyárban tar­tottuk az első >ytgy VIT-gyü­lést. Motl elvtárs arról beszélt, hogy mit jelent számunkra a berlini találkozó, hogy munkás­osztályunknak milyen harcokat kellett a Párt >ezetésével vé­gigharcolnia, &míg- eljutottunk ide. Beszélt a kapitalista és gyarmati államok ifjúságának szomorú életérői. elszánt harcá­ról. Mindenki némán és figyelme­sen hallgatta. Az arcok megke­ményedtek, a Mtemek lángban égtek. A beszéd után a« egyik elv­társ jelentkezett ét, bejelentette, hogy a VIT tiszteletére nyolc órát ledolgozik a cséplésnél. Krunkó elvtárs mindjárt utána felállt, hogy sz neki kevés, ő megtoldja még egy néhány órával. Erre aztán Tord elvtárs odafordult a többiekhez és arról beszélt, hogy mi lenne, ha min­denki vállalna valamilyen köte­lezettséget. Mindjárt ki is szá­molta, hogy az 10.000 koronát jelentene. Felderült minden elv­társ arca. Elmegyünk — mon­dották és a 10.000 koronát fel­ajánlották a VIT gyarmati alap­jára. Ezenkívül kötelezték ma­gukat, hogy minden tag Fesz­tivál-bélyeget vásárol majd. Ugyanígy loglalkozik a töb­bi csoport is a berlini találkozó­val. Járásunk legjobb helyi cso­portja, Štefánikovo, 230 órát ajánlott fel a VIT-nek. A Rak­tárüzemek csoportja az EFSz szervezésében vállalt feladatot. Nyebojsza, Alsószeli és Fekete­nyék 5000 koronát küldött a Gyarmati-alapra. A Tanoncott­hon fiataljai 720 órát vállaltak. Járásunk ifjúsága a békehar­cos fiatalokkal együtt munká­val ünnepli az egész világ ifjú­ságának harcos békekiállását, a berlini VIT-et Munkánk a haza, a szocializmus építését jelenti, mert azt akarjuk, hogy Cseh­szlovákia erős támasza, bástyá­ja legyen a nagy Sztálin ügyé­nek, a békének Kosztolányi István. TI IS ÍGY CSINÁLJATOK ? Nemrégen tértem vissza az Ifjúsági Bányából, ahol néhány­hónapos brigádwumkát végez­tem. Munkám után hazajöttem Rimaszombatba és most itt az egyik állami birtokon dolgo­zom. Szabad időmben szétnéz­tem a járásban ée. megnéztem hogyan dolgozik a« ifjúság. Mindenütt csak panaszt hal­lok. Nem járnak at instrukto­rok. A kulturális élet sem az üzemi, sem a Helyi csoportok­ban nem fejk'Mik. Gyűlések is csak ritkán vann-ak. Valahogy úgy néz ki, mintha járásunk ifjúsága aludna. Ezek után felvetődik a kér­dés, hogy ki a Ivibás? Ki ea. oka annak, hogy ifjúságunk nem úgy dolgozik, alwgy kellene és nem él jó szervezeti életet? — A felületes szemlélő mindjárt a járási titkárt hibáztatja. Min-t ahogy ezt már jó néhány em­bertől hallottam. Persze ez helytelen elképzelés. A járási titkár feladata irányítani, ve­zetni az ifjúság munkáját. Os­toba elképzelés tehát azt várni, hogy a járási titkár dolgozzék a csoportok helyett. A legnagyobb hiba ott vari van — és ezt jó eg;,néhányan látták is, — hogy azok az ilja elvtársak és elvtársnők, akik kerületi vagy közj>onli Iskolá­zásban részesültek, nem dolgod­nak. Már elfelejtették fogadal­mukat, hogy „a tanultakat á 1­adjuk csoportunk minden tag­jának, megmulatjuk ifjúságunk­nak a helyes utat és mi, mint példakép mindenben előljárunk majd". Bizony itt a hiba! Az iskolázott elvtársak hazajövete­lük után két-három napig fitog­laíták tudományukat és aztán úgy látszik, elaludtak-, Joggal kérdezhetjük tehát ezektől az elvtársaktól, hogy miért nem dolgoznak? ha járásunk ifjúságának munkáját bíráljuk és azt látjuk, hogy « a munka kevés, elégtelen, ak­kor nyíltan megniondhaljuK, liogy ezeket az elvtársakat kell kritizálni és felelősségre vonn.. Járásunk dolgozik, de nem úgy, ahogy kellene. Szeretnénk, ha s központi es kerületi isko­lát végzett elvtársak bekapcso­lódnának a munkába és segíte­nének a jó eredmény kiharcolá­sán. Egy-két ember keveset tud tenni. De van 12 kiiskola­zott elvtárs. Ha mindannyian bekapcsolódnak a munkába, ha­marosan jó eredményt érünk el. Páll László.

Next

/
Oldalképek
Tartalom