Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-04 / 181. szám, szombat

2 1951 augusztus 4 gadták, és az érte járó jutalmat ki is fizették nekik. A munkásság- szociális helyzeté­nek megkönnyítése céljából az üzem autója a kenyeret helybe hozatja. Rövidesen megnyílik a Vesna el­áursító boltja is. A közeli falvak Munkásait autóval hozzák a mun­kahelyre, ahonnan az csak lehetsé­ges. Kár, hogy néhány faluban az odavezető rossz út miatt ezt nem lehte bevezetni. Emiatt sokan más munkahelyre távoztak el. Kacera elvtárs véleménye az, hogy a lesze­relő katonák visszatérése és az új kompresszor munkába állítása nagy lökést fog adni az üzem termelésé­nek. Lapunk egyik számában Kurali József munkáslevelezönk levele alapján kritizáltuk a bánya vezető­ségének egy részét kicsapongó élet­módja miatt, ami nagy visszatet­szést szült a munkásság között. Akit eddig megkérdeztem, akár munkást, akár vezetőségi tagot, ki­vétel nélkül nagyon egészségesnek mondották a kritikát. A vállalat igazgatója, Jelinek elvtárs, önkritikájában nyilváno­san beismerte hibáját és meg­ígérte gyökeres megváltozását. Megígérte azt is, hogy a többi hivatalnokokra is igyekezni fog befolyást gyakorolni ezen a té­ren. A munkások bíznak abban, hogy ez a változás tartós lesz, és nem fordul elő olyan eset töb­bé, hogy a pártszerevezet elnöke, Baranyai elvtárs, nyilvános vere­kedésbe keveredik, mint aliogy ez nemrégen megtörtént. Még ha az illető hibás volt is, akkor sem szabad ilyen drasztikus mó­don önbiráskodni. Ezzel könnyen elveszti a munkások bizalmát, másrészt pedig kárt oko­zott nemzetgazdaságunknak, mert huzamosabb időre munkaképtelenné tette egy munkatársát. Ilyen esetet többet is hallottam. Sok munkás véleménye az, hogy aki kinyitja a száját, annak ráütnek. Érdemes leírni Huckel Jánosnak, az üzemi betegszállító autó soffőr­jének szavait is. Elbeszéli, hogy a betegszállító kocsival sok fekete utat kellett megtennie az üzemveze­tő parancsára. Személyszállításokat végzett, és bevásárló körutakat tett a betegszállító kocsival. Emiatt hagyta el állását is, mert a gond­jaira bízott autót, amit betegszál­lításra kapott az üzem, nem akarta ilyen magánutakra felhasználni. Molnár doktor egyszer figyelmez­tette is Knotekot, hogy a sanitka nem ilyen célokra való, de az üzem­vezető ezt nem vette figyelembe. Elmond egy érdekes esetet ezzel kapcsolatban. Az üzemvezető pa­rancsára egy este a füleki karmes­tert, aki ittas állapotban volt, el kellett volna neki Fülekre szállíta­nia. Ő ezt megtagadta. Másnap Knotek magához hivatta az irodá­ba, és ittas állapotban erősen meg­dorgálta amiatt, hogy egy alkal­mazott ő vele, az üzemvezetővel szembeszállt. Pedig ebben az eset­ben a soffőr eljárása teljesen he­lyénvaló volt. A betegszállító autó arra való, hogy azon betegeket szállítsanak, nem pedig arra, hogy magánutakat tegyenek rajta. A munkások szerint jó lenne, ha Knotek elvtárs is mielőbb önkriti­kát gyakorolna és erélyesebben hoz­zálátna feladata elvégzéséhez. Gyak­rabban el kellne látogatni a munká­sok közé és orvosolni minden hiá­nyosságot. (G-L) Waiíson volt angol mester éles kritikája a Labour kormány politikájáról A Reuter-iroda jelentése szerint Harold Wilson volt kereskedelmi mi­niszter az angol alsóház július 26-i ülésén Nagy-Britannia gazdasági hely­zetét ecsetelve, a következő kijelenté­seket tette: Az amerikaiak túlnyomó többsége nem érti a népek kölcsönös támoga­tásának koncepcióját, egyesek pedig nem is akarják megérteni. Az ameri­kaiaknak meg kell érteniök — folytat­ta Wilson, hogy az angoloknak nem áll szándékában Kelet-Európa gazdag nyersanvag forrásait feladni, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a brit nemzetgazdaság szempontjából. Az amerikaiak mind erőteljesebben kö­vetelik a Kelet-Európa elleni kereske­delmi blokádot Kifejezésre kell jut­tatnunk — hangsúlyozta Wilson —, hogy mi nem vagyunk hajlandóak ezt a követelést magunkévá tenni. A Szovjetunió a legutóbbi évek so­rán Nagy-Britanniát a szükséges ta­karmány egyharmadával látta el, vi­lágos, hogy Nagy-Britannia nem ad­hatott dollárokat a takarmány meg­vásárlására. Ennek ellenére azonban el kellett utasítani a gabonát, amely­ben hiányaink voltak és ehelyett át kellett vennünk a »szükséges« tojás­port pusztán azért, mert az ameri­kaiak kijelentették, hogy Nagy-Bri­tanniának nem lehetnek kereskedelmi kapcsolatai a Szovjetunióval. Wilson szavaiból világosan kitűnik, hogy »a nyugati fegyverkezés mai méretei, főleg az USA ellenőrizhetet­len civilfogyasztása mellett, a nvuga­ti világ gazdasági katasztrófájához vezet« B®rtieauxban a franci kmmmy ^afna^got vsnuKat fe8 az éíifeér iraft sztrájkoló munkások e! en A L'Humanité jelentése szerint Bordeauxban a közlekedési alkalma­zottak általános sztrájkba léptek, bér­emelést és munkafeltételeik megjaví­tását követelve A sztráj kólók egysé­ges akcióját az ú. n köztársasági biz­tonsági osztagok megzavarni akar­ták, de a bordeauxi dolgozók harci elszántságán minden provokációjuk megtört. A hivatalok további katonai segítséget kértek Bordeaux lakossága a sztrájkolok oldalán áll és teljes mértékben támogatja őket. A sommei departementben lévő Vi­neu ipari központban kedden ugyan­csak kétezer munkás lépett sztrájba, hogy a bérek felemelését elérjék. mámam "" Monica Felton: Amit Koreában láttam A közelmúltban jelent meg Monica Feltonnak, a közismert angol béke­harcosnőnek könyve: ,,Amit Koreában láttam". Monica Felton írásaiban leleplezi azokat az állati gyilkosságokat, amelyeket az ENSz zászlaja alatt a Koreába betört katonák a koreai nép ellen elkövetnek és felszólítja a brit népet, hogy határozottan követelje a koreai békét, követelje, hogv az egész világon teremtsék meg a békés légkört. Monica Felton könyve fényképeket is közöl, amelvek akkor készültek, mikor Koreában iárt. A képek az amerikaiak és li-szin-manl banditák által lemészárolt áldozatok tetemeit mutatja. A könyv beszámol azokról a borzalmas bombázásokról és gyujtogatá­sokról, amelyeknek következtében városok, falvak, kultúremlékek pusz­tultak el Koreában, megemlékezik azokról az állati kegyetlenséggel elkö­vetett tömegmészárlásokról, amelyet az angol-amerikaiak a koreai nép ellen elkövettek- Az angol békeharcosnő könyvének befejező részében hangsúlyozza, hogy bár a fő felelősséget mindazért, ami Koreában tör­tént, az amerikai intervenciósok viselik, mégis bizonyos felelősség a brit kormányra és a brit népre is hárul. Koreai tartózkodásom ideje alatt egy percre sem tudtam megfeled­kezni arról, — írja Monica Felton, — hogy mi is egyszerű angol férfiak és asszonyok felelősek vagyunk azért a tengernyi borzalomért, amit Koreában az elmúlt év során elkövettek. Társfelelősek vagyunk ezért a háborúért, amelv nemcsak aljas bűncselekmény a koreai nép, hanem az egész emberiség ellen. Ez a háború lábbal tiporta az emberiesség min­den törvényét. — Most, amikor mindannyian azt reméljük, hogv a háború befejezé­séhez közeledik, nem nézhetjük tétlenül a dolgok fejlődését. Az emberek mi'l'ói megdöbbenve tekintenek a harcokra, amelyek a fegyverszüneti tárgyalások alatt is folvnak. Feladatunk az, hangoztatja Monica Felton — hogv mindent elkövessünk a fegyverszüneti tárgyalások sikeres befejezé­séért, a valódi béke mielőbbi megvalósításáért. E békének olyannak kell lennie, hogy necsak lehetővé tegye a koreai népnek, hogy felépíthesse újból városait és élete folyását normális kerékvágásba hozza, hanem megszilárdítsa a kölcsönös megértést is és oldja meg azokat a problémá­kat, amelyek ma a nemzetközi légkör feszültségét előidézik és az embe­riség jövőjét veszélyeztetik- I' Milan Polák egészségügyi megfeiitt traiite Mlla Mint a Csehszlovák Sajtóiroda jelenti, csütörtökön, augusztus 2-án p tragikusan elhúnyt Milán Polák egészségügyi megbízott. Délelőtt 11 órakor családjával Kiszucébe indult, ahol az évi szabadságát tol- ^ . tötte 12.30 óra körüf Kösztolná és Záblatie községek között az autó, amelyen utazott, szerencsétlenül iárt. A balesetnek tragikus követ­kezményei voltak. Miián Polák mebízott a helyszínen meghalt, a gépkocsinak többi három utasa megsérült. Mindnyájukat a tren­cséni állami kórházba szállították. Végrehajtották az Ítéletet a babicei gyilkosok felett Nyygat-Mémetorsiág lakosainak tízezrei éjiéi-nappal menetelnek Berlin felé Max Reiman, a VIT előkészületeiről A legfelsőbb bíróság 1951 augusztus 1-én hozott döntésével helyben hagyta az állambíróságnak ez év július 14-én hozott Ítéletét, mellyel a hazaárulás, többszöri gyilkosság, gyilkossági kí­sérletek, rablások és szabotálás bűn­tettével vádolt Antonín Mityskát, An­tónia Plichtát, Drahoslav Nemecet, leássátok szabadon Henry Martint! A dolgozók százezrei követelik Franciaország nemzeti hősének szabadlábra helyezését Henry Martin, a hős francia tengerész elítélése "egész Francia­országban a dolgozó nép felhábo­rodását és haragját váltotta ki. Országszerte Henry Martin ki­szabadítása érdekében bizottságok alakulnak, amelyek Henry Martin azonnali szabadlábra helyezését követelik. Bár a jobboldali szocia­lista pártok vezérei helyeslik Hen­ry Martin elítélését, a párt egysze­rű tagjai a leghatározottabban til­takozásuknak adnak kifejezést, hogy a francia tengerészetügyi ka­tonai bíróság elítélte ezt a béke­harcost, mert felemelte tiltakozó szavát a vietnami nép ellen viselt aljas háború miatt. A Saint Marcellin városában megalakult bizottság tagjai sorá­ban helvet foglalnak a jobboldali szocialista pártok városi képvise­letének tagjai is. Cardet városá­ban az egész városi tanács, a kommunisták, szocialisták és a függetlenek egy emberként követe­lik a francia kormánytól: bocsás­sátok szabadon Henry Martint. A francia gyárakban és üzemek­ben szakadatlanul folyik a kam­pány, amely céljául tűzte ki, hogy kiszabadítja Franciaorsz-/; nem­zeti hősét a fasiszta börtönből. A francia munkások a levelek ezreit küldik a katonai bírósághoz, mely­ben tiltakoznak Henry Martin el­ítélése' miatt. A francia dolgozók­kal együtt a világ mindmegannyi békeharcosa csatlakozik ahhoz az akcióhoz, amely Henry Martin szabadlábrahelyezését követeli. A haladó gondolkodású, becsületes emberek százmillióinak tiltakozá­sa tör utat a francia bíróságok fe­lé: »Ne békeharcosaitokat, ne orszá­gotok jobb jövőjének bátor úttö­rőit vessétek a tömlöcökbe, hanem a francia nép kártevőit és árulóit, a béke veszett ellenségeit, a vérre spekuláló háborús uszítókat.* František Kopuletit, Antonin Skrdlát, Václav Drbolát és František Pariit halálra ítélte- Az ítéletet végrehajtot­ták. Harriman újból Teheránban Négynapos londoni tartózkodás után Harrimaii külön repülőgéppel is­mét visszatért Teheránba. Max Reimann, a német Kommunis­ta Párt elnöke augusztus 1-én meglá­togatta a III. Világifjúsági és Diák Béketalálkozó előkészítő bizottságát a berlini Köpenick városrészben. Reimann elvtárs érdeklődött afelől, hogyan "folynak az előkészületek és mit kell még tenni annak érdekében, hogy a nyugatnémetországi haladó if­júságnak minél kellemesebbé tegyék a német fővárosban való tartózkodá­sát. —• Az, ami a nčpokban Nyugat-Né­metországban lejátszódik, egyértelmű a hősiességgel — jelentette ki többek közt Max Reimann Köpenickben tett látogatása alkalmából. — A nyugat­németországi fiatalok jogaikért har­colnak, hogy mint németek szabadon éljenek Németországban. Max Reimann továbbá kijelentette, hogy annak, ami most Nyugat-Német­országban történik, a történelemben még nem volt párja. —A mi országunkon tankok jár nak keresztül-kasul, hogy megfélemlít­sék ifjúságunkat, mely az összes nem­zetek ifjúságával közösen akarja ki­fejezni békeakaratát és szebb jövő irátni vágyódását. Sok besúgót küld­tek a vonatokra, hogy megállapítsák, kik utaznak Berlinbe. Ilyen utasok százait kihurcolják a vonatokból és visszaküldik őket. Ennek ellenére a fiatalok újból és újból kísérleteznek és igyekeznek eljutni Berlinbe. Nyu­gat-Németország lakosainak tízezrei éjjel-nappal menetelnek Berlinbe. Minden tilalom, terror és üldöztetés ellenére nem. kétséges, hogy el is jut­nak oda. A spanyol mezőgazdasági munkások nyomora Spanyolországban hozzávetőlegesen három és félmillió mezőgazdasági munkás van. Túlnyomó többségük va­lamikor földdel is rendelkezett. A köztársasági kormány a polgárhábo­rú súlyos esztendeiben ötmillió hek­tár nemesi, egyházi és nagybirtokos zött. A fasiszta puccs kikergette őket e birtokaikból és a földeket Francó visszajuttatta a klzsákmányolóknak. Ezek a mezőgazdasági munkások ma elképzelhetetlen nyomorban élnek. Több mint 500.000, egész éven át rab­szolgaként dolgozik egyházi, illetőleg nemesi nagybirtokon. A mezőgazda­sági munkások túlnyomó többsége azonban évente mindössze három­négy hónapig dolgozik. Napibérük átszámítva 28—36 csehszlovák koro­na, ugyanakkor a kenyér ára kilónként 26 korona. A mezőgazdasági munkások szörnyű nyomortelepeken, viskókban, sőt földalatti lyukakban is laknak. Nem csoda, hogy ezek a mezőgazdasági munkások Spanyolországban 35 éves korukban öreg emberek és a fasiszta „szociális gondoskodás" jóvoltából lassú éhhaláŕa vannak elítélve. Siovjet földművest k levele Joszif Visszarionovics Sztálinhoz A Szovjetunió és a világ béketáborának nagy vezére, Sztálin generalisz­szimusz naponta a levelek ezreit kapja, amelyekben a Szovjetunió dolgo­zói örömmel számolnak be a terv tel jesítésének sikereiről. Természetesen a szovjet kolhozosok sem mulasztják el írásban felkeresni Sztálin elvtársat, hogy számot adjanak ragyogó munkasikereikről. A sztavropolszki kerület mezőgazdasági dolgozói egyik legutóbbi levelükben jelentik Joszif Vissza­rionovics Sztálin elvtársnak, hogy kötelezettségeiket határidő előtt teljesí­tették és így a gabona felvásárlásának tervét 20 nappal hamarább fejez­ték be. A kerület kolhozai és szovhozai 3,602.500 métermázsa gabonával tSbliet szolgáltattak be, mint az elmúlt évben. A búza felvásárlási tervét 1147,,-ban teljesítették és hazájuknak 2,456.250 métermázsával több búzát adtak, mint a mult esztendőben. A kolhozok és szovhozok idejében ellátták magukat vetőmaggal és most különféle közös alapokat létesítenek, hogy gazdaságukat tovább szilárdít­hassák, tovább fejleszthessék. A közös gazdálkodás és az általános fejlődés eredményeképpen rohamosan nő a kolhoztagok anyagi jóléte, emelkedik a munkaegységek után járó termé­szetbeli és pénzbeli jutalom. A Párt, a szovjetek, a mezőgazda­sági szervek mind a kolhozokban, szovhozokban, mind pedig az állami gépállomásokon, most minden erejü­ket arra összpontosítják, hogy a sztavropolszki kerület sikeresen fejez­ze be a gabona és a takarmányok be­hordását, hogy eredményesen végez­zék munkájukat a gyapotmezőkön, valahogy már ma megtegyék a szük­séges intézkedéseket, a jövő évi ter­més sikere érdekében. Sztálin elvtársnak írt levelükben a Sztavropolszki földművesek, kolhoz­tagok, az állami gépállomások és szovhozok dolgozói ígéretet tettek Sztálin elvtársnak, hogy minden rá­juk háruló feladatot sikeresen fognak befejezni, hogy így megteremtsék az 1952-es év mezőgazdasági tervtelje­sítésének még sikeresebb feltételeit. Indiai költők üdvözlete a VIT résztvevőihez . Huszonhat indiai költő üdvözlő levélben fordult a berlini III. Világ­ifjúsági Találkozó résztvevőihez. A Hindustan Times jelentése szerint az indiai költök levelükben ezeket írják: »Az emberiesség, a béke, a szabadság és az igazság nevében köszön­tik India költői és kultúrmunkásai a fesztivált és sok sikert kívánnak. Mi, delhi költők ugyancsak odaadó harcosai vagyunk a béke és az emberies­ség ügyének. Szívünk mélyéből, kösz öntjük a fesztivált és teljes mérték­ben támogatjuk ezt a nagy, jelentős kezdeményezést.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom