Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-17 / 192. szám, péntek

Erdőn, folyón, szakadékon át \ Vége felé közeledik már a V1T, de még mindig újabb és újíibb csoportok érkeznek Nyugat-Németországból. Fiatalok, akik idejekorán indultak útnak, de akiket négyszer, ötször, tízszer elíogoit és visszakergetett a nyugatnémet határőrség. És akik most ötödször, hatodszor, tizenegyedszer próbáltak meg átjutni, s el is jutottak Berlinbe. Akad köztük fiú, lánv, 13 éves és 25 éves, van köztük olyan, aki úszva jöt át az Elbán. Három leány, aki úszni nem tud, éjszaka, csónakon lopakodott át. Akad olyan is, akit maga a nyugatnémet határőr engedett át — hiszen a nyugatnémet határőrségben nem egy olyan embsr van, akinek hazája egysége és a béke ügye kedvesebb Adenauerck háborús uszításánál. • Horst K. stuttgarti fiú még csak 17 éves, de negyedszer szökött át a zónahatáron. Itt járt tavaly is a német ifjúság pünkösdi béketalálkozóján, itt volt az FDJ konferenciáján, a Nemzetközi Diákszövetség ülésén és most megint itt van. Megkérdem, mit szólnak mindehhez a szülei? Kissé csodálkozva néz rám, úgy feleli: „Mit szólnának? ök is békaharcosok." Horst az egyik stuttgarti FDJ-szervozet vezetője. Lakalostanuló. Odaát az FDJ most illegálisan működik. Adenauerék betiltó rendelete utáni napon a stuttgarti pályaudvar épületének magas tornyáról eltiifn avo amerikai zászló és helyette odatűzte valaki az FDJ kékszínű zászlóját. Az amerikaiak hatalmas tűzoltókészültséggel vonultak ki leszedni ... de az amerikait nem merték visszatenni a helyébe. — Huszonnégyen jöttünk át együtt a hatáior. — mesélte Horst. — Tulajdonképpen csak tizenöten indultunk együtt, de útközben csatlakoztak hozzánk olyanok, akik már háromszornégyszer próbáltak átjutni, de nem sikerült. Nyolc órát mentünk gyalog . £n már jól ismertem az utat. Mentünk, mentünk. Úttörők is voltak velünk. Éhesek voltunk, szomjasak, de senki sem panaszkodott. Sziklákon másztunk át. Egy kislány elesett, megütötte a lábát. Öt a hátunkon felváltva hoztuk tovább. Aztán egyszerre embereket láttunk. £zok már a népi rendőrölt voltak, meleg éteJt, virágot adtak, autóbuszokba ültettek ... Minden rendben volt, itthon voltunk ... • .Klaus F., Kasse! város közelében lakik. Negvvenen jöttek együtt s nem volt olyan vezetőjük, aki az utat ismerte volna. Azt a vezetőt, akivel a határ átmászását megbeszélték, előző éjjel elfogta a határőrség. Koromsötét volt az éjszaka, a csillagok állásából tájékozódva igyekeztek egyre kelet felé. Körülbelül három kilométerre a határi ol, amerikai jeepek vonultak fel, fényszórózták az utakat, ök bevetették magukat a gabona földekre és több, mint egy kilométert tettek meg hasoncsúszva. A szántóföldeken túljutva, mezőn, alacsony bokrok között kúsztak tovább. Több, mint 500 méteren át csalánnal benőtt területen kellett átvergődniök. A gyerekek csupasz lábát, karját, arcát véresre marig a csalán. Sok fiatal lány is volt a csoportban, egy árva jajszót sem szólt egyikük sem Az eső megeredt, kúszva, átizzadva, esőtől csuromvizesen érték el a határi, de átjöttek valamennyien. • És ime még egy; valósággal regénybe illő eset; a békeszerető német ifjak leleményességének ragyogó bizonyítéka. Gotthold G. Frankfurt am Mainból való. FDJ-vezetőjétől azt az utasítást kapta, hogy szálljon fel a Velence — Milánó — Basel — Frankfurt Hamburgvonalon közlekedő nemzetközi expresszre, persze nem kék FDJ-ingben és rövid nadrágban, hanem kikenve-feinve, mint afféle „gentleman". Gotthold fel is szállt és az utasítás szerint gondosan figyelt, mert úgy szólt a parancs, hogy ha valami rendkívüli történik, akkor tegye azt, amit a többiek. Göttinga közelében, akis Eichenbert községben valóban történt is valami rendkívüli. Valaki megrántotta a vészféket, a hatalmas expressz hirtelen lefékezve megállt, bőröndök repültek le a csomagtartókról, kövér méltóságos asszonyok és nagykereskedőnek á jultak el, egy hang hasította a levegőt és száz hang ismételte: „Fiatalok, békeharcosok, hazánk fővárosa, Berlin hív bennünket... előre Berlinbe.

:Gotthold azt tette, amit a többiek ... Futva indult fel a domboldalon. Nyolcszáz méterre voltak csak a Német Demokratikus Köztársaság határától. Azok, akiknek eszük ágában sem volt a demokratikus Németországba menni, az expressz „igazi" utasai, bankárok és egyéb csőcselék, első ijedtükben együtt futottak a FDJ-sokkal, fújtatva, lihegve .. Mire ráébredtek, mi történt, a 400 ifjú békeharcos átlépte a határt. Klaus, Gotthold és sokezetr társuk példája is csak azt mutatja, hogy & békeharcosoknak — a békének 6em szakadékokkal, sem gyalázatos rendeletekkel, sem szuronyokkal nem tudják az adenauerek, titók, trumanok útját állni. Fehér Ktára. • n Öntözés és mesterséges eső Régi tapasztalat, hogy a növényeknél a felülről való öntözés a legredményesebb. A növények levele, ága, szára a felülről jövő napfényhez és a felülről jövő esőhöz alkalmazkodott, vagyis a vizet a növény nem csupán gyökerein át szívja fel e talajból. Az eső nemcsak a talajt nedvesíti meg, hanem a talaj feletti levegőt is párákkal telíti, amelyek a növényi életben sok fontos életfolyamatot váltanak ki. a növények levelein, szárain végigfoJyó esőcseppek pedig lemossák a kártevő gombákat, a port. Mindezek figyelembevételével a Szovjetunió Földművelésügyi Kutatóintézete kidolgozta az öntözés mesterséges eső alakjában való alkalmazásának technikai módszerét. Egyik ilyen készülék például harmincnegyvee hektár zöldséges földet képes mesterséges esővel megöntözni. Egy traktorhoz vízvezető cső van erősítve, amely állandó összeköttetésben marad a kúttal, vagy patakkal, ahonnan a traktor-motor a szükséges vizet szivattyúvá. A traktorra körben mozgatható öntözőcső van szerelve, számtalan apró nyílással és a magasból sűrű cseppekben fröcscsenti szét a vizet. A szerint, hogy a traktor milyen lassan í vagy gyorsan halad, lehet szabályozni a mesterséges eső mennyiségét. Akár enyhe permetezést, akár sűrű cseppekben ömlő esőt tudnak eképpen utánozni. A felülről való öntözés alkalmával oldott műtrágyát is lehet használni és a mester6ége^ esővel így egyszerre megy az öntözés és trágyázás. Az éveken át folytatott kísérletek után már nagyobb arányokban alkalmazzák a mesterséges esővel való öntözést és a tapasztalatok szerint ez a módszer három-négyszeresre emeli a zöldségfélék termését. Moszkva vidékén egy ilyen mesterséges esővel öntözött földről hektáronként 620 q káposztát hordtak be, a céklatermés pedig 700 q-t tett ki. Az ukrajnai és a kaukázusi kolhozokból és állami gazdaságokból Is hasonló eredményeket jelentettek s ma már sokezer mesterséges esőt adó készülék van munkában a Szovjetunió minden részén, sok százezer hektárnyi földön. Kábítószeres ifjúság „Az amerikai középiskolások között katasztrofális mértékben elterjedt a kábítószerek élvezete. A kokain, heroin, liasis és a többi kábítószer közkincsévé (!) vált a tjz és húsz év közötti fiataloknak, hogy a koldulástól és a prostitúciótól, 6Őt még a gyilkolástól sem riadnak vissza, a szükséges pénz megszerzése érdekében .." „Kentucky város egyetlen kórházában 440 súlyosan beteg fiatalt kellett az elmúlt év folyamán elvonókúrának alávetni" — írja a Volksrecht című reakciós svájci lap. S még a háborús uszítók, az amerikai életforma bajnokainak szócsöve — a nagytőkés „New York Times" című amerikai lap — sem képes letagadni ezt a nyilvánvaló igazságot és június 13-1 számában többek között részleteket közöl egy tizenhat éves amerikai lány vallomásából, amelyet egy különleges bizottság előtt tett. — Tizenhárom éves voltam, amikor a bronxi középiskolában, osztálytársaim biztatására először kábítottam magam ópiummal. Utána kokaint, majd heroint injekcióztam magamba. — Tizennégy éves koromban már nem tudtam leszokni a mérgekről — jelentette ki á lány —, de nem is nagyon akar* tam, hiszen láttam, hogy az iskolában, meg a felnőttek körében is milyen sokan élnek mérgekkel. A lány elmondta még, hogy a lopáson és betörésen kívül egy öreg férfitől „szerzett" pénzt; hogy kifizethesse azt a napi 4—5 dollárt, ami a rendkívüli drága mérgekre kellett. Barátnői, osztálytársnői Is hasonló módon szereztek pénzt, ha kellett nekik. Az újság cikkéb<3 azt is megtudhatjuk, hogy legalább ötezer, de valószínűleg sokkal több amerikai középiskolás él rendszeresen kábítószerekkel. Egységbe ifjúság! Előre a tartós békéért, az új háború veszélye ellen Ml ÍGY DOLGOZUNK ... Messze, távol Csehországban, Karlové Vary körtékén Rotava községben működik egy magyarnyelvű ifjúsági csoport. Ez a csoport eleinte szervezési nehézségekkel küzdött és csak lassú fejlődés után jutott el arra a fokra, hogy most már valóban jó munkát végez. Ennek természetesen az az oka, hogy messze Bratislavátől nehéz volt a vezető elvtársaknak egyedül jó munkát végezni. Most már azonban megtalálták a helyes munkamódszert és dicséretreméltó munkát végeznek. Tőlük kaptuk az alábbi levelet: Tagságunk létszáma szépen emelkedik. A brigádozás is jól megy. A mai napig a szövetkezetnek és az épülő fürdőnek több mint háromszáz brigAdórát dolgoztunk. A berlini Világtalálkozó tiszteletére 50 q széna lekaszálását és begyűjtését vállaltuk. A mul t vasárnap közösen résztvettünk a sportanyaggal nem rendelkestafétán, ahol minden tagunk átlagosan 8 km-t lefutott. Mindannyian új élménnyel és bő tapásztalatokkal tértünk haza. Ott volt Zápotocky és Kopecky elvtárs is. És még sokan mások. Délután nagyon szép kultúrprogramm volt. Elhatároztuk, hogy szombaton meglátogatjuk a környéken levő Pionír-várost. Ez a városka most épül és mi őket is segítjük majd brigádmunkánkkal. Az aratást nálunk már befejezték. Cséplésre készülünk. A cséplési munkálatokat úgy szerveztük meg, hogy önálló munkát fogunk végezni. Kapunk külön gépet és azon éjtszakánként dolgozunk, mert nappal mindannyian munkahelyeinken dolgozunk. Szervezési munka terén ís jól haladunk, bár egyelőre még spor-anvffgal nem rendelkezünk. Mi ugyanis úgy gondoltuk, hogy a szervezési munkák összekötjük a sportmunkával, így egész biztos, hogy eredményt érünk majd el, hisz a fiatalság nagyon szeret sportolni. Már szövetségi zászlót is rendeltünk, hamarosan megkapjuk és így igazán szervezett egységet képez majd csoportunk. A tagság politikai nevelését is tervbevettük. Megszerveztük a politikai szemináriumokat. Ezek a szemináriumok még nehezen működnek és nem tudnak lépést tartani, mert a magyarnyelvű politikai anyag késik. Ügy gondolom, hogy helyi csoportunk, megfelel a követelményeknek és nem hoz szégyent a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségre. A jövőben még jobban fogunk dolgozni. Laczí Kornél, Rotava. Magyarországi űüöiők jártak Felsőpatonyfean A magyarországi úttörők, akik nyári szünidejükben egy hónapig Csehszlovákiában tartózkodtak, augusztus 8-án ellátogattak Felsöpatonyba is. Autóbusszal érkeztek. A falu lakói lelkesen fogadták a magyar vendégeket. A Párt, a CsISz. az EFSz és a Pionírszervezet képviselői virágcsokrokkal köszöntötték a magyar úttörőket. A falu nevében Mrva János elvtárs üdvözölte őket. Pionírjaink pedig énekkel köszöntötték a vendégeket, majd Verdenich elvtárs vezetésével ellátogattak az EFSz műhelyébe, a traktorállomásra, az istállókba és megnézték kollektív gazdálkodásunk eredményeit. Ezután a sportpályán közös kultúrműsor volt, amelyen a szentmihályfalvai és a nagyabonyi pionírok is résztvettek. Magyarországi vendégeink népi táncokat mutattak be, szlovák és magyar dalokat énekeltek. A műsor Iván tanító elvtárs beszédével ért véget. Ezután az óvoda udvarára mentünk, ahol az árnyas diófák alatt már terített asztalok vártak. A konyha felöl paprikás csirke ínycsiklandó illata terjengett. Az ügyes szakácsnők nemsokára hozták is már a párolgó tálakat. Mint egy nagy család ült az asztal körül a 180 résztvevő. Mindenki boldog volt. Pionírjaink nyakkendőt cseréltek, emlékeket adtak magyarországi vendégeinknek. Kellemes szórakozással gyorsan eltelt a délután. Könnyes szemmel búcsúztunk tőlük. Kikísértük őket az autóbuszhoz, ahol Chrenkó Rudolf, az EFSz elnöke búcsúztatta el kedves vendégeinket, kiemelve, hogy a csehszlovák-magyar barátságnak egy igen szép eseménye volt a magyar úttörők látogatása. Elmentek ... Porfelhő szállt utánuk, de szívünkben szép emlékként marad meg a magyarországi fiatalokkal kötött barátság. A falu még sokáig hangzott a „Nech žije súdruh Gottwald" és „Sztálin, Gottwald, Rákosi, ök a béke örei" kiáltásoktól. Polák Margit Arccal a HUKO felé! Sok évvel ezelőtt, még a tökéselnyomás idején megmondta Široký elvtárs, hogy népünk nyomorán csak nagyarányú iparosítással lehet segíteni. Az akkori uralkodórendszer számára azonban elfogadhatatlan megoldás volt ez. Tudták az urak, hogy több gyár, több munkást jelent s egyben erösebb osztályöntudatot és harcot a kizsákmányolás ellen. Ezért maradt Szlovákiában még sokáig ez a progtamm: gyárleszerelés, munkanélküliség. Ahhoz, hogy hazánkból is virágzó ország válhassék, ki kellett ragadni a tőkések kezéből a hatalmat; a munkásosztály győzelme után most már hatalmasan érvényesülhet a Kommunista Párt vezette nép kezdeményező és alkotó ereje. Ma azokon a vidékeken, ahol azelőtt nem ismertünk mást, mint tehénfogatot, faekét, sovány legelőket és szegénységet, nagyszabású építkezések törnek az égnek, hogy átlendítsék országunkat a szocializmusba. Osztrava megnövekedett iparvidéke, óriási vízierőmüvek és duzzasztógátak — harcosainak, vezéreink legmerészebb álmai valósulnak meg egymásután. S a dicső februári győzelem harmadik évfordulóján újabb távlatok nyíltak meg előttünk, amikor Dolanszky elvtárs a CsKP központi bizottságának ülésén -bejelentette: „Szlovákiában új kohómüvek létesülnek évi egymillió tonna nyersvastermeléssel, aminek alapján egész új iparvidék keletkezik — oly területen, ahol eddi^- alig iparosítottak s ahol nagy a munkaerőtartalék. A kombinát már 1953-ban megkezdi a termelést; építése 1955-ben fejeződik be." Évi egymillió tonna nyersvas oly csoda dolog, amely egyszeriben a legforradalmibb és legboldogabb vidékié varázsolja a szegénység, elmaradottság és írástudatlanság hazáját. A kassai kerületben, ahol a kohómüvek épülnek, megannyi új traktor lendíti magasba az alacsony fokon álló mezőgazdaságot. Mozdonyok futnak szét az országba, egyúttal gépeket szállítanak üzemeinkbe s a külföldi keresletet is ellátják. A kohómüvek ^ kapcsán azonban új ipartelepek is létesülnek, főleg vegyi és fémmegmunkáló üzemek. Megnő a vasérctermelés, cementgyártás és a fakitermelés. Tengerré dagadnak a folyók, hogy kilenc viJlanvtelepen át elegendő energiával lássák el gyárainkat és a máig is sötétben élő falvakat. Kelet-Szlovákia rövidesen a béke hatalmas erődítménye lesz. A szlovákiai fiatal nemzedék nem egy alkalommal megmutatta már. hogy helyt tud állni a harc legnehezebb szaka-szain is. Az Ifjúsági Szövetség elküldi legjobbjait a HUKO építkezéseire. Ez egyik legnagyobb vállalkozásunk s ezért egész emberekre van szükség ott. Olyan építőket kíván, akik hősiesen valósítják meg a merész terveket, akik a jövőben látnak és nem vesztik el erejüket a mindennapi nehézségekkel vívott küzdelemben. Olyan elvtársakat vár a vasmű, akik kérlelhetetlenül leleplezik a faiusi gazdagok mesterkedéseit, melyekkel gátolni igyekszenek a hatalmas mű megszületését. Betonozókra, gépészekre, robbantókra, ácsokra, kőművesekre, kútásókra, vasasokra, lakatosokra, kováesokr" traktoristákra és sofforôľ van szükség, akik minden tudásukkal és erejükkel építik a vasmüvet. Mi, a szocializmus nagy építkezésein edzetS"CsISz-esek vagyunk azok, akikre most az élvonalban szükség van. HUKO — a vasmű szlovák elnevezésének (Hutny kombinát) rövidítése. Üj fogalom, amelyet ma talán még kevesen ismernek, de holnap harcos jelszava lesz minden becsületes ifjúnak, aki kitüntetésnek veszi majd, hogy a kohómüvek építkezéséből kiveheti részét. A HUKO valamenvnviünk hősi feladata, mert népünk jólétének alapjait teremti meg. Ezért indulunk keletre, Kassa mellé, oly lelkesedéssel. aminövel a bolsevik párt-és a kormány szavára a komszomolcok indultak Távolkeletre, hogy messze otthonuktól, az Amur partján felépítsék Komszomolszk városát. Bennünket is hív a Párt. hív az Ifjúsági Szövetség, és a hívó szóra méltóan válaszolunk. Lázár György