Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-17 / 192. szám, péntek

rRANT/SEk necsäszek: — f

ORDÍTOTT A s P.SZUCá ŠUA (2. folytatás) így megóvták az ifjúságot a nemzetnek és megnyerték a szocialista eszmék számára. Jól érezték ott magukat és szívesen jártak oda." Ahogy Klement semmit sem vett könnyen az életben, öntudatosan lépett az új útra is, amelyik kitárult előtte. Itt tanulta meg, hogy a szegény embernek nem kell jogtalan rabszolgának lennie, hogy a dolgozók egységében hatalmas erö van. Ez nemcsak új út volt, hanem egy egészen új világ. Erről Li beszél B. Csepelka: „Hamar megmutatkozott, hogy a szocialista mozgalom az új elvtársakban lelkes utódokra talált. Megélénkültek a gyűlések. Meggyőző képessége, amivel a kétkedőket megnyerte annak az es: nének, amelyiknek helyességéről meggyőződött, már ekkor •megmutatkozott. A rendes gyűléseken kívül nyilvános gyűléseket is rendezett a szocialista ifjúság. így minden tavasszal antimilitarista megmozdulást. De nyilvános gyűléseken harcoltak a klerikalizmus ellen is és azért, hogy a tanonciskolákban ne esténként és vasárnap dél után legyen a tanítás, hanem egész nap. Klement mindig lázasan szervezte a cseh ifjúságot ezekre a gyűlésekre. Hamarosan kis csoport tehetséges barátot gyűjtött maga köré, akik a szervezet életét irányították. Megélénkült a szervezeti élet és színvonalasabbak lettek a viták. Az ifjúsági szervezetből az út a Munkás Tornaegylet tornatermébe vezetett. Ez a szervezet is — ahová Klement eljárt — mint a többi testvérszervezet egy vendéglő nagytermében tartotta összejöveteleit. A gyakorlatok megkezdése előtt a tornaszereket egy közeli fészerből kellett odahordani, utána pedig vissza. Az egyesület tagjai és az ifjúság szívesen vállalták ezt a munkát és örömmel jártak a gyakorlatokra. Minden órán a sorok elölt valaki rövid bevezetőt mondott és havonként egyszer előadás volt. A tornászok félkörben a földön ülve hallgatták az előadót, akinek beszédében mindig voltak szocialista gondolatok. Ilyen volt a környezet, amelyikben a bécsi cseh kisebbség munkásifjúságának öntudatosabb része felnőtt, ahol Klement Gottwald nevelkedett. H. A háború és a Nagy Októberi For radalcro tanulságai (1914—1918.) Eljött 1914 július 26-a. Kitört az első világháború. Az egyik oldalon Németország és az Osztrák-Magyar monarchia, a másik oldalon pedig Anglia, Franciaország és Oroszország között. A világ újrafelosztásáért, a haszon növeléséért, a piac és gyarmatok szerzéséért, a gyengébb nemzetek leigázásáért robbantották ki a kapitalista államok ezt a rabló imperialistaháborút. Ha piszkos, céljaikat népeik előtt háborús jelszavak mögé is rejtették, a haza védelméről, sőt demokráciáról beszéltek, de az egyszerű embereknek a háború valóságban semmi jót nem hozott, csak szenvedést és halált a harctereken, a hátországban pedi

f

f éhséget. Teljesen igazak Gottwald elvtárs 1932ben mondott szavai: ,,Az imperialista háború a tökésekne karra jó, hogy milliók vérét és szenvedését aranyra váltsák." A c»ehek, ha mindjárt nem is értették meg az imperialista háború igazi értelmét, de kezdettől fogva tudták.' hogy nem az ő érdekeikért folyik, hiszen a gyűlölt Osztrák-Magyar monarchia és annak csendőrei és tisztjei kergetik őket a frontra. Ä vagonokból, melyek az osztrák egyenruhába öltöztetett cseh katonákat szállították, bánatos, de lázadó ének hallatszott: Vöröslő kendőket tépi a széJ Megyünk az oroszra, nem tudjuk mért. Klement Gottwald dedici (M fvaország) szülőháza Klement a háború elején megkapja segédlevelet és hazamegy Moravába, ahol kisebb mestereknél dolgozik, asztalossegéd. Előbb Lipnikben, később Hranicen. 1915 áprilisában bevonul az osztrák-magyar hadseregbe a stájerországi 42-es tüzérzászlóaljhoz. A zászlóaljban kb. 35 cseh van, akiket nemzetiségűk miatt durván elnyomnak. A köztársasági elnök édesany/a, Klement gyerekkorában Gottwaldot, aki már tökéletesen beszél németül és „elfogadható" neve is van, hajlandók lennének osztráknak elismerni, de Gottwald nem adja el magát. Jog- és igazságszeretete, nemzeti öntudata fejlett, a bécsi elnyomás még jobban megerősítette. Az osztály- és szocialista öntudatnak ö a példamutatója. Gottwald rövidesen a stájerországi, majd a cseszkébudejovici csehek vezetője, tolmácsa lesz. A crJi katonák ragaszkodtak tisztelt vezetőjükhöz, aki mint őszinte barát és kitűnő énekes, szívüket is megnyerte. „Mindenki szerette és az történt, amit ő mondott" — emlékszik viszsza Antonin Poszpisü, egyik katonapajtása. Persze, nem lehet csodálkozni, hogy a merész kiállás es a cseh dal nem tetszett a vezetőségnek. Goftwaldot el is küldták, mint ^politikailag megbízhatatlant* a bécsi fényszóró osztaghoz, amelyik gyűjtőhelye volt a megbízhatatlan elemeknek. A fényszóró különítmény még 1915 őszén elmegy a keleti frontra. Ott 1916-ban mindjárt a Brusziiov-offenzíva elején Gottwald megsebesül. A kórházból Bécsbe utazik, ahonnan az olasz frontra küldik. Ezekben az években a más nemzetiségű katonák is ismerik az öntudatos, bátor embert, aki kiáll bajtársai jogaiért. Ilyesmi is előfordul: a fényszórós különítmény élelmét szégyenletesen meglopták. Gottwald őrvezető jelentette ezt az aljasságot, de a különítmény parancsnoka válaszul lecsukatta. Gottwald tudta, hogy a különítmény minden katonája tőle várja a megoldást és ezért, mikor kiszabadult a börtönből, kihallgatásra jelentkezett a hadtestparancsnokságon. Es lám,.a merész és szívós katona nyert — mikor a hadtestparancsnok látta, hogy olyan kirívó esetről van szó, amely felháborította az osztag katonáit, magához hivatta a parancsnokot és elrendelte a hiba gyors orvoslását. Gottwald elnök, mikor ma nevetve elbeszéli ezt az esetet, nevetve hozzáteszi: »Talán a legigazságosabb osztrák tábornokot sikerült kifognom.* Az 1918-as júniusi rettenetes piavei csata után, amely ezrek és ezrek életébe került, befejeződött Gottwald katonáskodása^ Még nyáron hazamegy szabadságra és többet vissza sem tér a katonasághoz. Otthon marad és mint szökevény bujkál. A háborús élmények szilárdan megmaradtak a fiatal katona emlékezetében és lelkében. Ugy ismerte a háborút, mint annak legegyszerűbb résztvevője, mint egv elnyomott nemzet fia. Ismerte értelmetlenségét, igazságtalanságát és népei lenességét.Azon gondolkozik, mi lehet az oka, hogy az európai munkásmozgalom olyan erőtlennek mutatkozott az imperialista háború elleni harcban. De egyre világosabbá válik előtte a szociáldemokrata vezetők árulása, akik' a háború alatt nyíltan eladták a munkásság és a nép érdekei! és a háborút vezető imperialista hatalmak segítőivé lettek. Hiszen ő Bécsben az antimilitarista gyűléseken már hallott az 1912-es bázeli kongreszszuszról,* ahol elfogadták a nemzetekhez intézett felhívást, hogv védekezzenek a háborús uszítás ellen. A kiáltvány világosan kimondja, hogy: »Semmiféle nemzeti érdek ürügyével nem lehet igazolni a készülő há— broút* — mert a »kapitalisták haszonérdekeiért és az uralkodóházak becsvágvnól« készítik. Világos következtetéseket is levon belőle. >Gazság lenne, ha a munkások egvmásra kezdenének lövöldözni* és ezért indítványozta »a kanitalizmus imperializmusával állítsák szembe á világ proletárjait, a proletariátus nemzetközi szolidaritását.* Igv beszéltek a szocialista vezetők 1912-ben. De mikor kirobbant a háború és s munkások nemzetközi szolidaritására a való-' ságban is szükség lett volna, nemcsak hogv nem szerveztek nemzetközi harcot a háború el^ len, de még a háborús hitelt is megszavazták a burzsoáziának* és segítettek saját dolgozóikai más dolgozó nének ellen űzni. A kínzó kérdések szövevényét, melyek ebben a komor valóságban felvetődtek, kardként hasítja szét az 1917-es nagV Októberi Szocialista Forradalom, amelv nagy visszhangra talált a frontokon és a hátországban is. Sztálin szerint ez a forradalom »alapvető fordulatot jelent • A II. Internacionálé kongresszusa 1912 november 24—' 25-én ülésezett Bazelban. A balkáni háborúval kapcsolatban hívták össze. A kongresszus megtárgyalta a nemzetközi helyzetet és a háború elleni közös harcot. (Folytatása következik) 1951 augusztus 17. - III. évfolyam, 34. szám BÉKÉÉRT, NÉPÜNK KENYERÉÉRT Soha ezelőtt nem vállalkozott parasztifjúságunk nagyobb és nagyszerűbb tettekre, mint napjainkban. Befejezéséhez közeledik parasztifjúságunk népünk jövőévi kenyeréért folytatott küzdelme. Ez a harc megmutatta: Ifjúsági Szövetségünk új ifjúságot nevel. Fiataljaink napról napra új emberekké, a béke és népünk elszánt harcosaivá formálódnak. Ez az ifjúság már nem hajlandó a régi módon élni, nem akarja végigjárni apáinak vesződséggel teli, eredménytelen életét. A régi, a megszokott életmód vaskorlátai napról napra düledeznek az ifjúság rohamai alatt. Ifjúságunk megmutatta, hogy az új élet a közös munkában és harcban eltöltött élet sokkal tartalmasabb, értékesebb és vidámabb a réginél. Ifjú brigádisták ezrei segítették az aratási munkákat és segítik ma a cséplés, a begyűjtés sikerét. Ezek a fiatalok már nem húzzák görnyedten apáik kicsorbult kaszáit, nem dolgoznak látástól vakulásig a kulákok szérűin, öntudatos, szabad dolgozói hazánknak és rendelkezésükre áll a technika minden vívmánya. Kombájnok és kötözőgépek, a cséplési munka új módszerei — mindezek könnyebbé teszik az aratási és a cséplési munkákat. Soha eddig nem vívott dolgozó parasztságunk nagyobb harcot, mint napjainkban, de ez a harc mégis könnyebb a réginél, mert államunk és munkásosztályunk minden erejével támogatja. Munkásosztályunk és államhatalmunk a legmodernebb gépekkel sietett parasztságunk segítségére. Az államhatalom minden eszközzel segíti parasztságunk és ifjúságunk békés munkáját, melyet egész dolgozó népünk kenyeréért vív. A múltban csendőrsortűz dörrent, ha a nyomorgó aratómunkások nagyobb darab kenyeret követeltek és kegyetlenül lecsapott az ispán korbácsa, ha az éhségtől és hőségtől kimerült cséplő- vagy aratómunkás pár percre abbahagyta munkáját. Ma tűzőrségek vigyáznak, nehogy az ellenség kárt tegyen jövő évi kenyerünkben. És erős hadsereg őrködik határainkon parasztságunk békés munkája, családi nyugalma felett, őrzi és védi államunk, az ország gazdáivá vált parasztságunk életét, munkájának eredményét. Parasztságunk és ifjúságunk harca a jövő évi kenyérért egész népünk ügyévé, a békeharc jelentős részévé vált. Minden mázsa elcsépelt és begyűjtött gabona erősíti országunkat, erősíti a békéért küzdő népek táborát. Parasztifjúságunk legjobbjai elmondták Berlinben a francia és angol, a koreai és vietnami fiataloknak nagyszerű eredményeinket hazánk építésében. Elmondták, hogy a mi ifjúságunk békés munkával akarja erösebbé ilevelek zöldjével (A III. Világifjásági Találkozónak) íme: ezüst kis hal táncrakél a habbal, fölibe is vetődik; napos légbe villan, fürge ívben csillan, sugárral kergetődzik, továbbsuhan aztán: a hullámok hosszán gyémántgömbök kísérik. Ô, de mily vak mélyben sínylődött sötétben, terhelték nagy vízfalak. Be soká börtönben, élt nyomasztó csöndben ólomszürke víz alatt, bénító bánatban sorsa mozdulatlan évezredes pillanat. Ifjak kacagása mint e halnak tánca: nevetésünk mélyről kél. Ifjak magas kedve könnyel keveredve bús multakról is beszél. Ha fennen éneklünk. a mi könnyű kedvünk súlyosabb a mély csöndnél Mint a repülőgép, járva felhők rétjét nehezebb a madárnál, de bár sokat hordoz, mit magával fölhoz, mégis sebesebben száll: úgy mi eleinkkel, ezer emlékünkkel nagy magasba értünk már. Szép hazánk! Mi voltál? Ifjak temetője. Ma éltető hű földjé. Jobbágyok sóhaja, rabok síró jaja tör a mélyből előre. Nem holt gerendákkal, zsendül sudár fákkal a jövendő erdője. Nagyvilág! Mi vagy ma? Egyik oldaladra veti fényét élő nap. A másik feleden sorvad az eleven, halottnál is halványabb. Itt van az ideje: érje a nap heve mindkét vágyó orcádat! Kiktől elválasztva, majd egybefonódva harcoltunk és harcolunk, világ ifjú népe! a jövő elébe veled együtt fordulunk. Régi sóhajtásunk, mai füzértáncunk, közös győztes holnapunk. Levelek zöldjével, lombok kendőiével integet a gazdag nyár. A magas füvekben sugaraknál szebben gida ugrál, bárány jár. Patqk, tó az égnek, lány szem a legénynek gyönyörűszép tükröt tár. Aki e tükörre véres habot verne, fusson vissza véresen! Ki haszonnak élve, hullákon henyélne, ne maradjon híre sem. Nem ködlő remények: hamariövő évek sújtanak rá győztesen. Levelek zöldjével, lombok kendőjével integetünk egymásnak. Mint a nap erdőket, szőni esztendőket ifjú karunk nem fárad. Tükrös tavat tárunk s bizakodva vágunk gyémántfénuű habjának. DEVECSERI GÁBOR és szebbé tenni hazánkat. De minden erőnket összegyűjtve, küzdünk, hogy a többi, a még imperialista járom alatt élő népek ifjúsága is békésen élhessen. A berlini találkozó, a Pártunknak tett igéretünk és az imperialista országok ifjúságának sanyarú helyzete keményebb és elszántabb küzdelemre kötelez! Fokozottabb mértékben kell segítenünk a begyűjtést. Vegyen ifjúságunk példát a csalovoi járás ifjúságától. A Párt vezetésével ifjúságunk a csalovoi járásban kemény harcot vív a Cséplési és begyűjtési munkák sikeréért. Topolníkon agitációspárokat szerveztek a fiatalokból. Ezek a fiatalok házról házra járva meggyőzik a falu dolgozó parasztjait a beszolgáltatás teljesítésének pontosságáról. De nemcsak a begyűjtés fontosságát propagálják, banem az EFSz-eket is. Munkájuk nem eredménytelen. Eddig négy dolgozó parasztot győztek meg az EFSz előnyeiről. Izek a dolgozó parasztok a beszolgáltatás! kötelezettségük teljesítése után azonnal beléptek az EFSz-be is. A topolníki fiatalok nem ültek le babérjaikon pihenni. Az eredmények további, még fokozottabb munkára lelkesítik őket. Propagálják a Párt és Ifjúsági Szövetségünk sajtóját. Több mint 30 előfizetőt szereztek az Uj Szónak és az Alkotó Ifjúságnak. így érdemlik ki kemény munkával a topolníki fiatalok az egész falu szeretetét és országunk megbecsülését. Lelkesítse ez a példa további küzdelemre egész ifjúságunkat* Kemény munka és küzdelem fo' lyik ma falvainkban. Ez a küz^ delem áldozatkész, lelkes fiatalokat követel. Olyan fiatalokat, akiket a hazaszeretet lelkesít munkájukban, napról napra nagyobb tettekre, önfeláldozó kemény munkára és harcra. Ebben a küzdelemben új hősök, új emberek születnek, akik népükért élne!' és dolgoznak. Szőke József

i