Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-17 / 192. szám, péntek

1951 augusztus 8 uj sie 5 Augusztus 9-én New Yorkban sajtóértekezleten számolt be tapasztalatairól az az amerikai szakszervezeti küldöttség, amely ez év júliusában a Szovjetunióban és több európai országban volt látogatóban. A küldöttségben képviselve voltak a legnagyobb amerikai szakszervezetek tagjai, a független szakszervezetek képviselői, az USA minden részéből. A küldöttség tagjai különféle iparágakból kerültek ki, és a legkülönfélébb oolitikai meggyőződéseket képviselték. Az amerikai szakszervezeti küldöttség öt hetet töltött Európában, ebből hármat a Szovjetunióban, azonkívül ellátogatott Franciaországba, Olaszországba és Lengyelországba is. A new yorki sajtóértekezleten a szakszervezeti küldöttség tag jai több mint egyhónapos tanulmányútjukról a következőkben számolnak be: „Minden országban, ahová ellátogattunk — mondja a többi között ez a jelentés — láttuk, hogy a nép szívesen teremtene baráti kapcsolatokat az amerikai néppel. A legfontosabb, aminek hazatértünk után való közvetítésére kértek bennünket, ez a béketörekvés volt." A küldöttség országonként sorolja fel tapasztalatait. Háromhetes szovjetunióbeli tartózkodásukról beszámolva, a jelentés elmondja, hogy a küldöttség tagjai a Szovjetunióban 6000 mérföldet utaztak be, látták Moszkvát, Leningrádot, Sztálingrádot és több más nagy várost; üzemeket, kolhozokat, áruházakat, lakóházakat, templomokat, gyógy- és kulturális Intézményeket tekintettek meg és többezer munkással beszéltek. A jelentésből kiderül, hogy a küldöttség tagjai utazásuk sórán főképp azt vizsgálták, megfelelnek-e a valóságnak azok a szovjetellenes rágalmak, amelyeket az amerikai hivatalos propaganda terjeszt. A jelentésben részletesen leírt tapasztalatokból kitűnik a küldöttség látogatásának fó'eredménye: az amerikai szakszervezeti küldöttek meggyőződtek a szovjet dolgozók szabad, megelégedett, boldog életéről, magas életszínvonaláról és egyöntetű békeakaratáról. „íme, ezeket a válaszokat kaptuk kérdéseinkre ,— mondja a jelentés. A munkások a Szovjetunióban jól élnek. Jól ruházkodnak, jól táplálkoznak, jó házakban laknak... Nem láttunk olyan izzasztó rendszert, amilyen az amerikai gyárak futószalagos üzemeiben van. Láttunk jól felszerelt modern gépeket és egészséges, biztonságos, munkafeltételeket: a gyárakban sok a levegő, fény, a gépek között elegendő hely van. Általában szólva az tizemeket és az utcákat nagyobb tisztaságban tartják, mint Amerikában a házaltat." A beszámoló ezután idéz abból a jelentésből, amelyet még 1945-ben James Carey és más ismert amerikai szakszervezeti vezetők adtak ki a Szovjetunióban tett látogatásuk tapasztalatairól. Carey-ró'l tudni kell, hogy ő ma a legelvetemültebb Szovjetellenes uszítók és rágalmazók közé tartozik. Hat évvel ézeló'tt kiadott jelentésében azonban még a következőket írta: „Nagy benyomást tettek ránk a szovjet szakszervezetek és az, hogy nagyszerűen működnek. felkeltik a munkásokban az érdeklődést a gazdasági élet, a társadalmi jólét és a kultúra kérdései iránt. Nagy benyomást tett ránk annak a társadalombiztosítási rendszernek a jellege is, amelynek célja, hogy megoltalmazza a dolgozókat s családjukat minden előre nem látott véletlentől, a bölcsőtől egészen a sírig." Küldöttségünk — állapítja meg a Szovjetunióban most járt szakszervezeti degelátusok jelentése — jelentékenyen nagyobb arányokban láthatta meg 1951-ben ugyanazt, amit ezek a szakszervezeti vezetők 1945-ben láttak. Éppen ezért — írják —, nem tudjuk megérteni, hogy ugyanazok a szakszervezeti vezetőit, akik azóta nem jártak a Szovjetunióban, hogyan tagadhatják meg mindazt, amit azelőtt mondottak és hogyan terjeszthetnek a szovjetunióbeli „rabszolgamunkáról" szóló Iíearst-féle elmeszüleményeket, amelyek nem egyebek képzeletük gyümölcseinél. A jelentés szembeállítja azt a teljes mozgási szabadságot, amelyben a küldöttségnek szovjetunióbeli tartózkodása során része volt, az Amerikában uralkodó állapotokkal. A jelentés rámutat, hogy több választott munkásküldöttnek, akinek a küldöttséggel együtt kellett volna utaznia, az amerikai hatóságok nem adtak útlevelet. „Kormányunknak a mozgási szabadság létfontosságú kérdéseiben meg kell változtatnia álláspontját" í— szögezi le a jelentés. Az amerikai szakszervezeti küldöttség egyes kérdésekben bírálja a Szovjetunió viszonyait, majd rátér a szovjet dolgozók mindenütt tapasztalható békevágyára. „Bárhol is utaztunk, mindenütt azt tapasztaltuk, hogy óriási a barátság vágya az amerikai néppel — írja a jelentés. — Nevetséges az a gondolat, amelyet sajtónk terjeszt, hogy a szovjet nép gyűlöl bennünket. Hasonlóképpen nevetséges az az országunk bizonyos köreiben elterjedt gondolat, hogy a szovjet kormány gyűlöl bennünket. Nyíltan kijelenthetjük azonban, hogy forró gyűlölet tapasztalható azokkal az amerikaiakkal szemben, akik háborúra buzdítanak a Szovjetunió ellen, akik az atombomba, ledobását kívánják, akik a koreai háború folytatását és kiszélesítését akarják. Ami az amerikai népet illeti, iránta csak tisztelet és barátság figyelhető meg." A jelentés ennek igazolására felhozza azt, hogy július 4-én a leningrádi szak szervezeti funkcionáriusok az amerikai szakszervezeti küldöttség tagjaival együtt ünnepelték meg az amerikai függetlenségi napot, majd így folytatja: „Ilymódon arra a következtetésre jutottunk, hogy valaki félre próbálja vezetni az amerikai népet. Ami a háborús készülődést illeti, azok a közlések, amelyeket országunkban terjesztenek, teljesen helytelen tájékoztatást nyújtanak. Mi csak békés gazdasági életet láttunk, semmi jelét nem láttuk annak, hogy a Szovjetunióban haditermelésre térnének át. Egy mozzanat teljesen világos küldöttségünk előtt: minden ember, minden nemzetiség abszolút egyenlősége. Ez különösen megnyilvánult a küldöttségünk néger tagjai iránt tanúsított figyelmességben." A küldöttek jelentése ezután elmondja, hogy amikor találkoztak és amikor elbúcsúztak, minden munkás, akivel csak elbeszélgettek, a békéről beszélt. Jaltában, ahol a szanatóriumban lá hadozó vagy szabadságon lévő munkások töltik pihenőjüket, összegyűltek az amerikai küldöttek körül és kérdezték, miért nem lehet békés módon rendezni mindennemű nézetei térést, amely a két társadalmi rendszer különbözősége folytán keletkezett. „Kérdezték tőlünk — hangoztatja, a jelentés — miért kötöttek katonai szövetséget — az Eszakat lanti Szerződést — a Szovjetunió ellen.Megkérdezték tőlünk, miért fordítanak dollármüliárdokat háborús készülődésekre. Kérdezték, miért hívnak fel háboriira a Szovjetunió ellen a kongresszus termeiben az amerikai kormány képviselői. Kérdezték tőlünk, miért engedik meg a csirkefogóknak, hogy megtámadják Malik, ENSz-ben működő szovjet megbízott és munkatársai gépkocsiját és hogy nyíltan ellenségeskedést tanüsítanak Irántuk. Megkérdezték tőlünk, miért szakította meg az amerikai kormány a békés kereskedelmet a Szovjetunió és az Egyesült Államok között." Az amerikai szakszervezeti küldöttek jelentésük további részében követelik az általános leszerelést, majd hangsúlyozzák: „Az egyetlen paktum, amelyet követelünk, barátsági paktum, amelyet nem pénz és nem önző szövetségek érdekében kötnek." Hangsúlyozzák, remélik, hogy ezt az üzenetet ugyanolyan széles körben fogják terjeszteni Amerikában, miként a Szovjetunióban terjesztették az amerikai küldöttségnek a szovjet néphez és a, szovjet munkásokhoz intézett üzenetét. „Mi önök elé terjesztjük ezt a beszámolót azzal a céllal, hogy így szolgáljuk legjobban az amerikai nép érdekeit" — mondja befejezésül a jelentés. Ä keszoni fegyverszüneti tárgyalásokról A keszoni fegyverszüneti tárgyalások 24-ik ülése augusztus 14-én, koreai időszámítás szerint 10 órakor kezdődött és 12.45 órakor ért véget. Nam Ir tábornok, a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek küldöttségének vezetője újból visszautasította az amerikai fél lehetetlen javaslatát, amely ragaszkodik ahhoz, hogy a katonai demarkációs vonalat és a demilitarizált övezetet a 38-ik széleségi körtől északra, a koreai állások mögött, állapítsák meg. Nam Ir tábornok ismét hangsúlyozta, hogy jól k het az ENSz haderők bizottsága ismételten kijelentette, hogy javaslataik bármikor módosíthatók és hajlandó minden olyan javaslat megtárgyalására, amelyek a jelenlegi állásokon és katonai helyzeten alapulnak, — a valóságban azonban a másik félnek az üléseken mondott kijelentései azt bizonyítják: a katonai demarkációs vonalra vonatkozó úgynevezett módosítás alatt azt értik, hogy a módosítást a 38-ik szélességi körtől északra a koreai fél állásai rovására hajtsák végre. Nam Ír tábornok kijelentette, hogy ameddig a másik fél ragaszkodik lehetetlen javaslatához és visszautasítja a koreai fél igazságos és észszerű javaslatainak megtárgyalását, addig a tárgyalások holtponton maradnak. Ha a másik fél őszintén kívánja,' hogy a holtpontra jutott tárgyalások sikerrel haladjanak tovább, akkor először is a katonai demarkációs vonalra vonatkozó lehetetlen javaslatáról kell lemondania. A kínai hírügynökség a keszoni fegyverszüneti tárgyalásokról A Sinhua hírügynökség külön tudósítója a keszoni fegyverszüneti tárgyalásokról a következő jelentést közli: Ujabb négy nap telt el a koreai fegyverszüneti tárgyalások újrafelvétele óta. Miután az amerikai küldöttek továbbra is ragaszkodtak ahhoz a lehetetlen köve élésükhöz, hogy a katonai demarkációs vonalat a mi állásaink mögött jelöljék ki, a tárgyalósok továbbra am hoztak eredményt. Hogy amerikai részről miért akadályozzák erőszakkal a tárgyalások menetét, ennek egyik oka az, hogy az amerikai küldöttek nem a békére törekednek, hanem meg akarják őrizni az amerikai „győzelem" látszatát A 38-ik szélességi körrel, mfnt katonai demarkációs vonallal kapcsolatban az "Egyesült Államok katonai és politikai vezetői Marshall, Bradley, Acheson és mások, Malik fegyverszüneti tárgyalásokra vonatkozó javaslata előtt többször kedvezően nyilatkoztak a 3S-il< szélességi kör mentén létesítendő tűzs^ü nettről. sőt ezt a kérdést az Egyesült Alliatr.ok „diadalának" tekintették. Acheson még Malik javaslata után is úgy vélekedett, hogy a 38-ik szélességi kör mentén létesített fegyverszünet a koreai háború -„győzelmes befejezését" jelentené. Miután azonban Nam Ir tábornok küldötségünk vezetője, a fegyverszüneti tárgyalások első ülésén Keszonban hivatalosan előterjesztette javaslatát, a 38-ik szélességi kör mentén létesítendő katonai demarkációs vonalra, amerikai részről azt az esztelen álláspontot foglalták el, hogy javaslatunk elfogadhatatlan és a javaslat elfogadása az amerikaiak „vereségét" jelentené. Mióta lelepleztük az amerikaiaknak azt a kísérlettét, hogy a katonai demarkációs vónalat a 38-ik szélességi körtől északra, a mi állásainkban kívánják megjelölni, küldöttségük a tárgyalásokon bizonytalanul utalt arra, hogy hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni a demilitarizált övezet bizonyos kiigazítására vonatkozólag, — az ENSz javaslatnak megfelelően. Világos azonban, hogy ezek a kiigazítások nem sokat jelentenének. Azáltal, hogy Amerika ilyen lehetetlen álláspontot foglal el, megakadályozza, hogy a koreai háború igazságom és észszerű feltétele' mellett fejea 1jenak be. Számtalan tény utal a*. i, — írja befejezésül a Sinhua hírügynökség keszoni tudósítója, — hogy az amerikaiak nem nyíltak és r?m őszinték a keszoni fegyverszüneti tárgyalások folyamán, hanem különféle olyan politikai fogásokat használnak fel agreszsziós céljaik megvalósítására, amelyeket nem mernek nyilvánosságra hozni. A Szabad Nép cikke a Titobanditák provokációiról Legutóbbi számunkban hírt adtunk arról, hogy a Magyar Népköztársa; ság külügyminisztere, a budapesti ju goszláv nagykövetségre tiltakozó jegyzéket juttatott el a magyar államhatároknak jugoszláv részről történt sorozatos provokációs megsértése miatt. A Szabad Nép augusztus 15-iki számában „Földön, vízen, levegőben a legelvetemültebb eszközökkel folytatják provokációikat déli határainkon a belgrádi fasiszták" cim alatt, ezzel kapcsolatban a következőket írja: Augusztus 7-én este 9 óra után a magyar—jugoszláv határon Kercaszomor körzetében a berkihegyi jugoszláv karola (őrs) hosszú géppisztolysorozatot adott le a veié szemben figyelőállásban lévő magyar járőrre. Ebben az időben a magyar őrsparancsnok lóháton éppen ellenőrző körútját végezte, s mikor meghallotta a lövéseket, azonnal a járőr felé lovagolt. Alig ért a járőr köze-lébe, amikor ugyanannak a karolának az irányából három géppisztolysoiozatot lőttek rá Tito-janicsárjai. A magyar őrsparancsnok leugrott a lóról és azonnal fedezte magát. Útját a földön kúszva tovább folytatta, mert meg akarta tudni, mi történt jáiőrével. A jugoszlávok újra meg újra lövéssorozatot zúdítottak az őrsparancsnokra, de az baj nélkül elérte a magyar járőr figyelőállását. Mejgállapították, hogy a lövéseket 200—250 méter távolságból a karola kilátótornyából, villámgéppisztolyból, vagy golyószóróból adták le. A lövedékek közvetlenül a magyar határőrök mellett csapódtak be, s minden egyes lövedék komolyan veszélyeztette életüket. Egyedül a magyar határőrök nyugalmán és alapos katonai szaktudásán mult, hogy a Tito-banditáknak ez a határmenti provokációja nem végződött gyilkossággal, vagy sebesüléssel. Azoknak a sorozatos határsértéseknetk egyike volt. ez az augusztus 7-i gyilkossági kísérlet, amelyeket Belgrádban agyai ki egymásután a Titobanda, s amelyeket a magyar—jugoszláv határon hajtanak végre Tito martalőcai. A magyar kormány augusztus 13-1 tiltakozó jegyzéke márciustól július 27-ig 96 olyan esetről emlékezik meg, amikor a jugoszláv határőrök provokációkat követtek el. Az említett kercaszomori határsértés már jóval ezután, augusztus 7-én történt, s a porovokációk jugoszláv részről azóta sem szűntek m

eg- így nem Qgészen öt és fél hónap alatt több mint százszor sértették meg hazánk határait földön, vízen, levegőben a Tito-fasiszták. Volt rá nem egy eset, hogy naponta háromszor-négyszer, sőt többszőr is elkövettek ha társértést. Július 24én például ötízben. Éjszaka egy óra előtt öt perccel Drávasztárától két kilométerre délre lövést adtak le a magyar járőrre. Hajnalban négy óra 45 perckor ugyancsak Drávasztárától egy kilométerre délre, a jugoszláv területen lévő vízimalomnál szolgálatot teljesítő titóista határőr célzott lövést adott le a magyar határőrökre. Reggel hat órakor Gáborjánházától két és fél kilométerre északra ugyancsak rálőttek a magyar határőrökre. Délelőtt féltizenegykor Farkasfától négy kilométerre délre egy jugoszláv katona sütötte el fegyverét határőreinkre. Délután háromnegyed hatkor Old községtől két kilométerre délkeletre puskalövés és két géppisztolysorozat zúdult jugoszláv területről a magyar járőrökre. Mind az öt esetben közvetlenül határőreink közelében csapódtak le, vagy szorosan mellettük repültek el a lövedékek, komolyan veszélyeztetve életüket. Ilyen véletlenek nincsenek. Egy napon, a nap különböző szakaszaiban, egymásután öt gyilkossági kísérlet magyar határőrök ellen; a legutóbbi 160 nap alatt több mint száz provokációs határsértés a Magyar Népköztársaság ellen — mindez napnál világosabban mutatja, hogy a Tito-banda nem fér a bőrében, hogy szervezett határsértésekkel igyekszik megzavarni a határmenti területek és az egész ország lakosságának békéjét. Az előre kitervezett, gyalázatosabbnál gyalázatosabb provokációk a jugoszláv határőrség ejgyre kihívóbb és egyre agresszívebb magatartásáról tanúskodnak. Július 21-én éjjel félti ze-nke t tőkör a ritkaházi magyar járőrre magyar területről tüzeltek a titóista határőrök. Június 7-én, éjjel két óra tájban Izabellaföldtől nyugatra három és fél kilométerre a dályoki jugoszláv kfirola közelében ugyancsak magyar területre hatoltak be a jugoszláv zsoldosok. Két katona olyan mélyen átjött, hogv a magukkal hozott távbeszélőkészülék vezetékét rákötölték a kisvasút mellett lévő magyar távbeszélő vezetékére. A két jugoszláv* katonát egy rajerejű fegyveres egység biztosította, végű' az egész banda visszahúzódott jugoszláv területre. A magyar határőrök éberen figyelték a titóista katonákat és csak bátor határőreink higgadtsága akadályozta meg, hogy általános lövöllözéssé fajuljon ez a titóista provokácia I Április 4-én, amikor az egész magyar nép lelkesen ünnepelte hazánk felszabadulásának hatodik évfordulóját s a felszabadító Szovjet Hadsereget — a Tito-banda egyik leggaládabb gaztettét követte el a határmenti lakosság ellen. Este 9 órakor Rábafür zes község közelében 105 milliméteres ágyúlövedék csapódott be északkeleti irányban magyar területre. A szakértőkből álló bizottság megállapította, hogy a kilövés Muraszombattól északkeletre lévő jugoszláv területen történt. A lövedék 40 méteres körzetben megrongálta a határt védő műszaki berendezéseket, tönkretette a környező gyümölcsfákat — de ha lakóterületen, Rábafüzes községben csapódik be, ahová a Tito fasiszták irányították, emberéletben és anyagiakban nagy kárt okoz. Nemcsak a rábafüzesi eset, hanem egész sor provokáció mutatja, hogy a Tito-banda egyik legfőbb célja': a határmenti lakosság békés, nyugodt munkájának a megzavarása. Április 6-án belőttek a tyarcsi állami gazdaság udvarába. Június 18-án rálőttek a barcsi állami gazdaság mintegy 50 főnyi dolgozójára, akik a Dráva innenső partján a kompra várakoztak. Állandó ,lövöldözésekkel próbálják elijeszteni földjeikről végig a határ mentén a dolgozó parasztokat. így akarják megakadályozni, hogy az egyénileg dolgozó parasztok és a termelőszövetkezetek elvégezhessék a soronlevő mezőgazdasági munkákat s hogv most sikerrel teljesíthessék a cséplést és a terménybeadást. Tito és Rankovics belgrádi boszorkánykonyháján forralt gyalázatos tervük azonban kudarcba fulladt. A jugoszláv határmenti magyar és délszláv dolgozó parasztság gyűlöli a Tito-bandát és tudja kötelességét saját állama iránt. Ezért vezet a jugoszláv határon fekvő Kelebia a községek begyűjtési versenyében, ezért ömlik mind több gabona a hombárokba nap mint nap déli megyéinkben is. És ugyanakkor kudarcot vallanak mindazok az agyafúrt provokációk, amelyeket a Tito-banditák a határ mentén a legkülönbözőbb módokon követtek e! ellenünk. Augusztus 9-én — alig néhánv nappal ezelőtt — egy kétmotoros jugoszláv repülőgép fényes nappal 41 percig tartózkodott Magyarország légiterében. Június 14- én Eperjes község közelében az árvízzel elárasztott völgyben kétszer, egymásután jugoszláv határőrök hatoltak be csónakon magyar területbe, bár a határjelző cölöpök magasán kilátszottak a vízből. Március 22-én délután 4 órakor a spitzbergí jugoszláv karola két határőre egy ház padlásának ablakából köveket dobott a határt védő műszaki berendezésre éppen akkor, amikor egy magyar járőr ment el a közelükben, hogy az aknák felrobbanjanak és megöljék határőreinket. Május 2-án Udvar község délkeleti kijáratánál egy jugoszláv tiszt fegyveres katona kíséretében uszító tartalmú fasiszta röpcédulákat, brosúrákat dobott át a magyar határon. Május 21-én a magyar-osztrák* jugoszláv hármas határtól egy kilométerrel délkeletre hat jugoszláv tiszt közvetlenül a magyar határon állva, fényképfelvételeket készített a magyar területről s mesterkedésüket tüzelőállásban fekvő jugoszláv katonák fedezték. És így sorolhatnánk tovább a száznál több, jóelőre megfontoltan végrehajtott gaztettet. De hiába a belgrádi fenevadak acsarkodása: provokációik sorra megtörnek népünk elszánt békeakaratán. A magyar nép nyugodt építő munkával tovább erősíti hazáját, de ugyanakkor megvédi határait és a határsérťesekbfll eredő minden következményért az amerikai imperialistákbelgrádi f-astasfea ügynökeit teszi felelőssé. Egységes Demokratikus Baloldali Koalíció létesült Görögországban A Szabad Görög Rádió közlése szerint a demokratikus elemek és csoportok egységes politikai koalíciót létesítettek, Egységes Demokratikus Baloldali Koalíció néven. Az Egységes Demokratikus BnloJdali Koalíció egész Görögországban választási listákat indít, hogy lehetővé tegye minden demokratikus állampolgárnak az oFszág minden részében, hogy szavazatával kifejezésre juttassa a békére, demokráciára és általános amnesztiára irányuló kívánságát és akaratát li amerikai szakszervezeti küldöttek meggy ozodtek a szovjet dolgozók szabad, megelégedeti; boldog éietériS iiaiis életszHivonaláril és eifiiteti lékeaSaratarél flz amerikaiak lehetetlen álfástoffaSása a tesxoni tárgyalásokon megakadályozza a koreai Mhmü mismm és észszerű befejezését A l.iMnS tnVíí rnÄl/ cA n I, ncTAíii o!."i/ií1i*rkWT

|blr úrívcTol/l/ol Q 4