Uj Szó, 1951. augusztus (4. évfolyam, 178-204.szám)

1951-08-17 / 192. szám, péntek

4J' UJSZG 1951 augusztus 17 Ezekben a hetekben és az elkövetkezendő hónapokban egész az év végéig országunk dolgozó népe függetlenül attól, hogy tagja-e a Kommu­nista Pártnak, vagy pártonkívüli, munkás, EFSz-tag, egyénileg gazdál­kodó kis- és középparaszt, az állami birtokok, traktor- és gépállomások dolgozója, haladó értelmiségei hőséggel és odaadással hazánkhoz és dicső Kommunista Pártunkhoz őszinte lelkesedéssel veszi ki részét abból az akcióból, amelynek célja — a Szlovákiai Kommunista Párt Központi Bi­zottsága folyó évi április havában megtartott ülésén hozott határozatá­nak végrehajtása, hogy a pártsajtó előfizetőinek számát S00 ezer főre emeli. A pártsajtó a munkásmozgalom­ban mindig jelentős tényező volt. Felvilágosította a dolgozókat a bel­és külföldi napi eseményekről, soha egy pillantra sem szűnt meg harcol­ni az elnyomás és kizsákmányolás ellen a dolgozó nép felszabadításáért. Nem véletlen, hogy ez a sajtókam­pány szorosan egybeesik Csehszlo­vákia Kommunista Pártja megalaku­lásának 30 éves évfordulójával, ami­kor dolgozó népünk hálásan emlék­szik vissza azokra a nehéz időkre, amikor a pártsajtó munkásai súlyos üldöztetésnek, meghurcoltatásnak, fegyháznak és börtönnek voltak ki­téve csupán azért, mert felemelték szavukat az elnyomók, kizsákmányo­lók ellen és bátran síkra szálltak az itt élő dolgozók életszínvonalának emeléséért, az emberi jogokért. Tudatosan hangsúlyozom ki a kommunista sajtó nagy jelentőségét, mert vissza emlékezve pártsaitónk történelmi harcára, a dolgozók jól is­merik a különbséget az elnyomott? k és kizsákmányoltak sajtója között. Amíg a polgári sajtó és az áruló jobboldali szociáldemokraták sajtóía a burzsoázia szekerét tolta, a kizsák­mányolók, a gyárosok, bányatulajdo­nosok, bankárok, földbirtokosok ér­dekeit szolgálta, hazu°r jelszavakkal megtévesztette és félrevezette a munkásságot és a dolgozó parasztsá­got, addig a kommunista saitó mindig hűséges maradt a munkásoszt^lv­hoz. Magasra emelve Lenin-Sztá­lin zászlaját, bátran és elszántan, megalkuvás nélkül harcolt a kapi­talizmus telies szétzúzásáért, a szocial'sta társadalmi rend megva­lósításáért. A sajtót rendszeresen olvasó dolgozó saját szemeivel látta a nagy különb­séget a burzsoá sajtó és a kommunis­ta sajtó kőzött. Naori'i' napra megállanitotta a bur­zsoá saitó szemen szedett hazugsá­gait, olvashatta alias uszításait a dolgozó nép ellen és undorító felki­nálkozását és talpnyalásait a bur­zsoázia felé. Ugyanakkor azonban — és ezt dolgozó népünk nem fogja elfelejteni — a cseh Rudé Právo, a szlovák Pravda Chu­doby, majd később a Pravda, va­lamint a magyar nyelvű Kassai Munkás és a Magyar Nap bátran szembeszálltak a kapitalista reak­cióval és állandóan rámutattak ar­ra. hogv a burzsoázia uralma ve­szélyezteti az itt élő dolgozók for­radalmi vívmányait, hogy a burzsoázia, a munkásságnak, a dolrroző parasztságnak, valamint a haladó értelmiségieknek könyörtelen ellensége, mindent, elkövet, hogy a szo cializmus felé való fejlődést megaka­dályozza. Á súlyos gazdasági válságok ide­jén, amikor Csehszlovákia dolgozói az első köztársaságban iosraik kihar­colásáért sztrájba indultak, a kom­munista sajtó volt az, ameiven ke­resztül az ország dolgozó népe tudo­mást sz^r^ett arról, hory a legválsá­gosabb időkben miiven hősiesen vette fel a harcot a munkásság és a vele szövetséges dolgozó parasztság a !e féktelenebb terrorral szemben is a szólás- és gyülekezési szabad­ságért, a munkabérek leszorítása el­len, a szabad sajtóért, a munkanél­küliség, a kizsákmányolás, a városi ós falusi nép ingóságainak elárvere­zése ellen. A kommunista sajtóból tudta meg dolgozó népünk s.et is, — amikor a müncheni gyalázat idején, a polgári és jobboldali szociáldemokrata áru­lók sajtója teljesen a fasiszták felé fordult és a lapok hasábiain napról­napra a leggyalázatosabb nemzet­gyalázást és hazaárulást követte el, — hogy egyedül a kommunisták voltak azok. akik ké­szek voltak fegyverrel a, kezükben harcolni az ország szétrobbantésa és a dolrozó nénnek Hitler kezére való kiszolgáltatása ellen. Amikor tehát legnagyobb szükség lett volna arra, hogy a sajtó báto­rítson, vezessen, lelkesítse és buzdít­son, a polgári sajtó elárulta a hazát, a kommunista sajtó azonban akkor is bebizonyította, hogy csak egyedül ö képes hirdetni az igazi hazafiságot, hogy egyedül a munkások és parasz­tok sajtója tud, és akar harcolni a fasiszta megszállás ellen. Az idő a kommunista sajtót igazol­ta. Ezért fordult dolerozó néoünk oly nagy szeretettel a Vörös Hadsereg által történt felszabadulás után a kommunista sajtó felé, mert tudta, hogy a kommunista sajtó még soha el nem árulta a dolgozó népet, hogy évti­zedek óta megalkuvás nélkül a szo­cializmusért, a békéért és a nem­zetek teljes szabadságáért harcol. Ezért fokozottabb figyelmet kell szentelnünk pártsajtónk kérdésének. Tudatosítanunk kell a dolgozók leg­szélesebb rétegében, hogy a pártépítés és a szocializmus épí­tésének út ián elengedhetetlen fegy­ver a saitó, hogy a pártsajtó rend­szeres olvasása nagyban emeli a dolgozók politikai és ideológiai színvonalát. Široký elvtárs az 3951. évi áprilisi Központi Bizottsági ülésen megtar­tott történelmi nevezetességű beszé­dében, rámutatott arra, hogy párt­sajtónk nincs kellőképpen terjeszt­ve, hogy a mai alacsony példány­szám semmiképpen sem felel meg a párttagság számának, már azért sem, mert hazánkban gyorsabb tem­póban építjük a szocializmust, és mert az országépítés gigantikus feladatait is csak ügy tudjuk idejére teljesíteni, ha meg­felelő politikailag és ideológiailag képzett és a marx-leninizmus ta­naival felvértezett káder áll rendelkezésünkre. Ez pedig csak úgy képzelhető el, ha elsősorban is a Párt tagjai a kommunista irodal­mon kívül rendszeresen olvassák a pártsajtót is. A pártsajtó kiépítésével megerősít­jük a Párt kapcsolatait a dolgozó nép széles tömegeivel, és így nem­csak a párttagokat, de a Párton kívül álló dolgozókat is megismertethetjük a szocializmus építésének feladataival, a napi prob­lémákkal, bel- és külpolitikai esemé­nyekkel. A Kommunista Párt e nagy feladatát csak a meggyőzés és felvi­lágosítás fegyvereivel kívánja meg­valósítani. Alaposan előkészített rendszeres agitáció, öntudatos felvi­lágosító munka az egyetlen helyes és célravezető út arra, hogy a napisaj­tó számára újabb előfizetőket szerez­zen. Sztálin elvtárs azt tanítja:,, „A sajtó a legerősebb fegyver, melynek segítségével a Párt a maga nyelvén mindennap, minden órában beszél a munkásosztállyal." A dolgozó tömegek kapcsolatát a Párttal állandóan erősítenünk, elmé­lyítenünk kell, hogy így mind jobban és jobban elmélyítsük a hatalmas béketábor harcát, mely­nek élén a világ békebástyája a Szovjetunió áll. Terjesszük és tegyük hatalmassá napisajtónkat, hadd tudják és hadd lássák meg azon keresztül a dolgozó tömegek, hogy ez az ország az ö ha­zájuk, és hogy itt minden a dolgozó nép jobb és boldogabb jövője érdeké­ben történik. A sajtó nemcsak a na­pi problémákat tárja elénk, hanem egyszersmind neveli, vezeti, irányít­ja, oktatjr és szervezi a dolgozó tö­megeket az állami élet minden szaka­szán. Át kell vinnünk a jól megszerve­zett agitációt, a meggyőzést és fel­világosítást a város és falu munká­saira, dolgozó kis- és középparaszt­jaira, mert valóban eredményes és ió munkát csak akkor végezhetünk, ha ezeket a dolgozó rétegeket is megszerezzük a sajtó olvasótábora számára. Ennek az agitációs munká­Ahol lelepleződnek az égről szóló régi babonák A Moszkvai Csillagvizsgáló Intézet munkájáról Moszkva egyik legszélesebb éa legszebb főútvonalán a Szadovo­Kudrlnszkaja-utcában szokatlan for­májú, tojás alakú ezüstkupolával fe­dett épület emelkedik a magasba: A Moszkvai Csillagvizsgáló Intézet. ... Vasárnap. Emberáradat özönlik a fasoron keresztül a csillagvizsgáló­hoz. A soron következő előadásra, vagy bemutatóra sietnek az emberek. Az előcsarnokban megnézegetik a világegyetem fejlődését és szerke­zetét bemutató kiállítás anyagát. Egy tudományos munkatárs elmagyarázza L. G Posehonov új műszerének a szerkezetét, mely alkal­masabb a föld tengelykörüli forgásá­nak szemléltetésére, mint a közismert Foucau!t-inga. Mikor megszólal a csengő, a kö­zönség betódul egy nagy köralakú, fekete bársonnyal bevont, 25 méter átmérőjű, félgömb alakú, fehérváezon kupolával fedett terembe. A falat moszkvai épületek árnyképei díszftik. A terem közepén hatalmas hangyá­ra, vagy búvárruhára emlékeztető, óriási vetítőkészülék áll. Ez a pla­netárium, mely lényegében több motor által mozgatott vetítőívlám­pák bonyolutt rendszere. A z előadó a planetáriummal vetíti rá a kupolaalakú vászonra a csillagos ég pontos képét. A Csillagvizsgáló Inté­zet tudományos munkatársai újabban olyan műszerekkel tökéletesítették a készüléket, amelyeknek segítségével ábrázolni lehet a csillagok szikrázá­sát, a nap és hold-fogyatkozást, a csillaghullást, az északi fényt, az üstökösöket, a napkeltét és nap­nyugtát. a felhők mozgását, stb. De figyeljünk a vetítésre ... Kele­A szovjet bányászo k életéből Áoton Porohnya kombájnvezető A 7>Csisztyakovantracit« tröszt »Lutugin«-bányája — mint a Do­nyec-medence sok más szénbányá­ja — a legmodernebb szovjet mű­szaki berendezéssel van felszerelve. A bányában nagyteljesítményű szénkombájnok és rakodógépek dol­goznak. Gépesítették a szénterme­lés legtöbb munkát igénylő műve­leteit: a szén szállítását és a csil­lék megrakását. A szenet szállító­szalagokon nagyteljesítményű vil­lanymotorok szállítják az aknához. A munkásokat is földalatti villa­mosvonatok viszik az aknától mun­kahelyükre, a fejtésbe. Guorsan suhan az úton a ragyo­gó új Pobjeda-autó. A kormánynál tulajdonosa, Anton Porohnya, a Lutugin bánya kombájnvezetője ül. Két évvel ezelőtt még réselő gépet kezelt. Mikor a bánya megkapta az első szénkombájnt, Porohnya kérte, hogy ezt a gépet vezethesse. A bo~ nyolult gép működését nem volt könnyű megismerni, de a bányász nem hátrált meg a nehézségek elől s hamarosan el is érte az első ered­ményeket. Porohnya ma már hires arról, hogy kiválóan vezeti a kom­bájnt s vműszakonként 310—320 tonna kőszenet fejt ki. Az autó oszlopokkal díszített, emeletes épület előtt áll meg. Ez a hánya kultúrháza és ellátó-kombi­nátja. A bányász kilép a kocsiból és a széles lépcsőn felmegy az eme­letre. A nagy, világos teremben már sok bányász ül. Egyesek az asztalokon elhelyezett újságokat és folyóiratokat olvassák, mások be­szélgetnek. A bányászok ebben a teremben kapják meg napi felada­tukat a bányába való leszállás előtt. Hosszú szirénahang jelzi, hogy félóra múlva kezdődik a műszak. Anton Porohnya megkapja a bánya­mestertől feladatát s elkészül, hogy leszálljon a bányába. A tágas öl­tözőben magas szekrények állanak. A munkás levetkőzik, beakasztja ruháját a szekrénybe s átmegy a szomszéd szobába, ahol másik szekrényben tartja a bányamunká­hoz szükséges ruhadarabjait és a gumicsizmát. A munkaruhát és a csizmát ingyen kapják a szovjet bá­nyászok, ezek javítása és mosása is ingyenes. Anton Porohnya még betér útközben a vízüzembe, meg­tölti üvegét szódavízzel és leszáll a bányába. A kombápn gépésze a földalatti villamoson elérkezik munkahelyé­he? s váltótársától átveszi a gé­nét. Gondosan megvizsgálja, meg­keni s bekapcsolja a motort. A gép rtcél réselőkaria behatol a szénré­tepbe s a szállítószalagra ömlik a *zén. A szénfejtésben lágy nappali fényt árasztanak a neonlámpák. Nagyteljesítményű ventilátorok szállítják ide a friss levegőt. A szénkombájn munkája közben szén­por keletkezik. A tudomány embe­rei itt is a bányászok segítségére siettek: a makejevkai tudományos és kutatóintézet permetező és por­talanító berendezést tervezett, a munkafiziológiai intézet pedig spe­ciális keveréket talált fel a szénpor nedvesítésére. Most már jelentősen csökkent a szénpor mennyisége azokban a fejtésekben, melyekben kombájnok működnek. Dolgozik a kombájn. A rakodóké­szülék megragadja a szenet s a szállítószalagra rakja. A földalatti vasútvonalakon dübörögve rohan­nak a nehéz teherrel megrakott vil­lamosmozdonyok s szállítják a sok csilléből álló kőszénvonatokat. A központi munkairányítóból telefo­non adnak rendelkezéseket vala­mennyi munkahelynek. Pontosan, egybehangoltan. ütemesen szervez­ték meg a bánya termelési folya­matát. Vége a munkanapnak. Anton Po­rohnya ma is nagyszerűen dolgo­zott: több mint két normát teljesí­tett. S ez így van minden egyes mű- | szakban i Az aknafelvonó simán emeli fel a bányászt a föld felszínére. Most zökkenő nélkül megáll a kas. An­ton Porohnya munkatársaival együtt visszatér a bánya ellátó­kombinátjába. Néhány percig a for­ró tus alatt fürdik, majd a besu­gárzóba megy, ahol a »magastati napfényt« árasztó speciális lámpák ultraibolya sugaratit élvezi. A mun­kás a bányában néhány órán át nélkülözi a napfényt — a besugár­zó pótolja ezt a veszteséget. A bányász a besugárzóból az in­halatóriumba megy át. Itt fenyves­levegőt vagy tengeri levegőt lélek­zik be. Az inhalatóriumokban kü­lönleges készülékek segítségével elporlasztott gyógyszerek gőzeit szívja be — ezek megtisztítják a tüdőt és a légcsövet a szénportól. A bánya ellátó-kombinátjában nagyszerűen berendezett étterem, borbélyműhely és cipészműhely van, melyben a bányász a bánya költsé­gére javíttathatja cipőjét. Az orvosi rendelőben az orvosok és ápolónők éjjel-nappal ügyeletes szolgálatot tartanak. A kombinát földszintjén van 0 gőzmosoda és a varrómű­hely. Ilyen ellátó-kombinátok nemcsak a Donyec-medence bányáiban, hanem a kuznyecki medencében, az Urai­ban, Karagandában és a Szovjet­unió más szénmedencéiben is van­nak. Az állam hatalmas összege­ket fordít az ellátókombinátok épí­tésére, bővítésére és fenntartására. A bányászok jótétben élnek. Ke­resetük igen nagy. Anton Porohnya például hat-hétezer rubelt keres ha­vonként. Sok bányásznak saját au­tója, motorkerékpárja van. Évről évre nagyobb lesz a szovjet mun­kások jóléte, még izebbé válik éle­tük. nak során különös figyelmet szentel­jünk a falvak dolgozó parasztságának. őket már nemcsak az egyszerű napi események érdeklik, hanem határo­zott érdeklődést mutatnak a Kommu­nista Párt politikája iránt, és sokkal nagyobb érdeklődéssel viseltetnek az ország- ügyei iránt, mint bármikor azelőtt. Érdekli őket az ötéves terv, az EFSz-ek, az állami birtokok gaz­dálkodása, a traktor- és gépállomások segítőmunkája és a szocializmus épí­tése a falun. El kell tehát juttatni a dolgozó pa­• rasztság asztalára is a Pravdát vagy az TTJ Szót, a szerint, hogy milyen nyelven ért és beszél a leg­szívesebben és legjobban. Ne felejtsük el, milyen nehéz har­cot folytatott a kommunista sajtó a dolgozók felszabadításáért a múltban és hogy a sajtónak hány becsületes harcos munkása szenvedett börtönök­ben és halt martirhalált e harc so­rán. Minden egyes párttag legyen tehát egy-egy agitátor, induljon bátran lelkesedéssel r.z agitációs munkába a Pravdának és Uj Sző-nak terjesz­téséért és megerősítéséért. Kozine r Imre ten pirkad, a horizonton feljön e nap, és gyorsan felemelkedik az égen. A planetárium 144-l-szorosra gyor­sítja a mozgást. Egy nap itt mind­össze 4 percig tart. De az időt még jobban Is össze lehet sűríteni, egy napot egy perc aiatt le lehet vetíteni. A nap most elérte, pá­lyájának legmagasabb pontját. Dél van. Az előadó „megállítja" a napot, és közérthetően ismerteti méreteit, hőmérsékletét, energia-forrásait és jelentőségét a föld szempontjából. Előadását színes diapozítivek és nép­szerű tudományos kisfilmek vetíté­sével tarkítja A nap most nyugovóra tér. Eltűnik a horizont mögött. Leszáll az alkony. Mikor teljesen besötétedik, a vászon­kupolán felragyog az éjjeli ég elbű­völő képe, sokezer hunyorgó csillag­gal. Az előadó világítópálcával mutat rá a csillagképekre, majd bekap­csolja a motort, ami mozgásba hoz­za az eget. Keleten új csillagképek tűnnek fel. Az előadó elmagyatázza, hogy a csil­lagok csak látszólag mozognak és hogy az emberek valaha azt hitték, földünk áll a világ központjában, kö­rülötte forog a nap, körülölte kerin­genek a bolygók és a csillagok. Erre a helytelen álláspontra helyezkedik a vallás is. Ezért üldözte az egyház a lengyel Nicolaus Kopernikust és követőit, akik döntő csapást mértek erre a tudományellenes elképzelésre. Az előadó most a bolygók természe­tét ismerteti és a kiváló szovjet tu­dósi, Gavriil Andrijanovics művei a.lapján bebizonyítja, hogy létezik növényi élet a Marson. Közben lassan elmúlik az éjszaka. Ke­leten egy világos csík jelzi a hajnali közeledtét. Pirkad. Egyre ragyogóbb színekben tündöklik a hajnal. Újból feljön a nap, s ezzel végetér az elő­adás. A teremből kitóduló közönség kö­»ül sokan felnéznek az igazi nagy égre, mely most közelebb került hoz­zájuk, érdekesebbé vált számukra. Sokan átmennek az udvaron lévő asztronomiai-térre, ahol a telesz­kóppal meg lehet nézni a napfolto­kat, a Vénusz fázisait, a hold krá­tereit és tengereit, a kettős csilla­gokat. V A Moszkvai Csillagvizsgálót a Moszkvai Tanács építette 1929-ben. Az Intézet alapvető feladata a tudo­mányos nevelőmunka, a tudomány­ellenes elképzelések, babonák és elő­ítéletek leküzdése, ami elősegíti a materialista világnézet megszilárdulását. A planetáriumban minden nap 4—5 különféle fizikai kísérletekkel, diapo­zitív és népszerű kisfilm vetítéssel összekötött csillagászati előadást tar­tanak. Az előadások körülbelül 40 téma­kört fognak át. Legnépszerűbbek a világegyetem szer­kezetéről, a bolygók életéről, a föld és a bolygók keletkezéséről, a szovjet csillagászat sikereitől, és a bolygók közti közlekedés lehetőségeiről szóló előadások. A Moszkvai Csillagvizsgáló Intézet az ország legtávolabbi pontján lakó emberek is szívesen keresik fel. A planetáriumban az elmúlt 21 év alatt több mint 30 ezer előadást tartottak 14 millió főnyi közönség előtt. A látogatók között sok a munkás és a diák, akik gyakran kollektíven ke­resik fel az intézettet. Sokan megír­ják a vendégkönvvbe, milyen hatást gyakorolt rájuk a csillagvizsgáló. „Mindaz, amit a planetáriumban láttam és hallottam, felejthetetlen benyomást gyakorolt rám, — jegyezte fel Nya­ritnyik mérriök. — Az előadások hoz­zásegítik a hallgatókat a világ meg­ismeréséhez és felébresztik bennük a ludás vágyat". A Moszkvai Csillagvizsgáló Tntézet­gyakran látja vendégül a népi de­mokratikus országok, a távoli Kína és Korea küldötteit is. A lengyel parasztküldöttek mondották a mult nyáron: „Meggyőződtünk a szovjet tudomány magas fejlettségé­ről és arról, hogy a tudás a nagy tö­megek számára is hozzáférhető". A Lengyel Ifjúsági Szövetség küldött­ségének tagjai ezt írták: ,,A tudomány itt bemutatott csodál elhomályosítják mindazokat a „cso­dákat", melyeket az emberek félre­vezetésére gondoltak ki. Azt kívánják a Csillagvizsgáló Intézet dolgozóinak, hogy egyre jobban sza­badítsák fel az embereket a hazugsá­gok, félrevezetések nyomása alói és nyissák meg az emberi értelem előtt a merész felfedezéseknek, s a titkok feltárásának útját az emberiség érde­kébein." J. Gingyin, a Moszkvai Csillagvizsgáló Intézet igazgatóéi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom