Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-28 / 175. szám, szombat

1951 július 21 ——— UJ §10 A belügyi és töídmuvetésügyi megbízotti hivatalok különös ügye im ébe! Népbíróságról álmodoznak a szlávikovói kulákok Az Uj Szó májút 24-1 számában közölt cikkünkben rámutattunk a szlá­vikovói kulákok viselkedésére. Ebben a cikkben felhívtuk a figyelmet a ku­lákok szabotáló tevékenységére, valamint a községi vezetőség hiányossá­gaira. Június 9-én a Pravda is hozott hírt a szlávikovói viszonyokról. A Pravda felhívta a figyelmet arra, hogy ezekért a viszonyokért nemcsak a Párt járási bizottsága és a járási Nemzeti Bizottság a felelősek, hanem a Párt kerületi bizottsága és a besztet cebányai kerületi Nemzeti Bizottság is. Csaknem két hónapig vártuk, hogy a helyzet megjavuljon, hogy azok a hiányosságok, amelyekre felhívtuk a figyelmet, rövid időn belül el legyenek távolitva, azonban ez még a mai napig sem történt meg. Kénytelenek va­gyunk tehát még egyszer visszatérni erre a kérdésre és rámutatni arra a helyzetre, amelyben a szlávikovói EF Sz-nek működnie kell és azokra az eseményekre, amelyek az újságban megjelent cikkek után megtörténtek. Az Uj Szó cikkének megjelenése i cikk nem felel meg a valóságnak. után összejöttek a falu kulákjai egy közös gyűlésre, amelyre azonban senki másnak nem volt belépési joga és megtárgyalták, hogyan lehetne lelep­lezni a cikk íróját. Elhatározták, hogy összehívják a falu lakosságát, hogy mindenki írja alá azt a kijelentést, hogy az újságban megjelent cikk nem alapszik való tényeken. Aki nem írja ezt a határozatot alá, bizonyára az írta a cikket az újságba. Ezen a gyű­lésen azonban a kulákok kissé meg­járták, mert a falu lakossága Csucska Antal kijelentésére, hogy „amit főz­tetek magatoknak, egyétek is meg", otthagyta a gyűlést. A kulákok azon­ban ebbe nem nyugodtak bele, hanem a kulákok klikkje mozgósította a Pártba befurakodott embereit. Nem is csoda, hogy egynéhány elvtársat sike­rült megdolgozniok. Csakhogy mi is­mételten visszatérünk ehhez az ügy­höz, mert nemcsak az EFSz, hanem a falu helyzete is sokkal rosszabb, mint ahogy először leírtuk. Amíg mi a hely­zet javulását vártuk, addig sok min­den történt Szlávikovon. Amikor az Uj Szóban megjelent a cikk, a tornaijai elvtársak követelték, — amint ezt a politikai instruktor is megmondotta, hogy a kulákokat azonnal ki kell zárni a szövetkezet­ből. Amikor azonban a Pravda a tornaijai elvtársakat is felelősségre vonta, akkor azok a kulákok olda­lára álltak és elkezdték őket védeni. Ugy gondolták, hogy a szlávikovói EFSz kivétel, hogy itt meg van en­gedve az, hogy a kulákok basáskodja­nak a szegény, becsületes dolgozók kárára, mintahogy a mai napig is tet­ték. Ezek az elvtársak vettek maguk­nak annyi fáradságot, hogy eljöttek autóval Szlávikovóra. Ertekezletet hívtak össze, alighanem a kulákokkal való előzetes megbeszélés alapján. Er­re abból következtetűnk, hogy a kulá­kok egy nappal azelőtt szintén gyűlé­seztek és megbeszélték, hogyan fog­nak nyilatkozni, ha jön a vizsgálat. Hogy a tornaijai elvtársak nagyobb tekintélyre tegyenek szert, magukkal hozták az SNB járási parancsnokát is. Összehívták a lakosokat az iskolába és elkezdték olvasni a Pravda cikkét. Jegyzőkönyvvezetőnek Moniák Er­zsébetet nevezték ki, akiről ismere­tes, hogy egy volt nagykereskedő­nek, egy közismert reakciósnak a lánya. Az értekezleten megkérdezték a la­kosságtól, hogy igazak-e a cikkben felsorolt tények. Természetesen csak a kulákok feleltek, akik bizony hatá­rozottan kijelentették, hogy az egész­ből egy szó sem igaz. Voitak ugyan az értekezleten kis- és középföldmű­vesek is, de ők íéltek megmondani az igazságot A következményekre gondoltak és fé­lelmüket a tornaijai elvtársak viselke­dése mégjobban megerősítette. Végül pedig Csucska Antal felállt és a kö­vetkezőket mondotta: „Aíindenkit külön-külön kell kivizs­gálni, mert így az összesség előtt mindenki fél megmondani az igaz­ságot, mert Vontorcsikék bosszút állnának." És ezzel befejeződött a gyűlés, mert a kis- és középföldművesek elmentek. Meg kell jegyeznünk, hogy a vizsgá­lat "alatt a tornaijaiak közül hol az egyik, hol a másik kiment a helyiség­ből és érdeklődjek Vontorcsikéktól a kulálr-klikk ellen felszólaló^ kis- és kö­zépföldművesek kiléte felől. Az evtársak elmentek, a kis- és középfö'.dművesek pedig nemcsak Szlávikovén, hrnem az egész környé­ken vár'ák, l -y mi fog most történ­ni. A kulákok ezt a gyűlést azért rendezték, ho^v- meg tudják állapítani a cikk íróiát és hogv a lakosságtól ki tudják csikarni az aláírásokat, hogy a Fenyegetőztek, hogy a Párt segítsé­gével meg kell, hogy találják a cikk szerzőjét és hogy gondoskodnak arról, hogy az illetőt börtönbe zárják. De nemcsak ennyi. bíróságot rendeznek Szlávikovón, amelyen elítélik azt, aki 9 róluk „igazságtalanságot" próbált frnl. Nem tudjuk még, hogy mikor szán­dékoznak megvalósítani ezt a nép­bíróságot és hogy ki ad majd ezek­nek a kulákoknak engedélyt népbí­róság alakítására. Érdemes közelebbről felfigyelni ar­ra, hogy miért akarják a cikk íróját népbíróság elé állítani? Mindenek­előtt azért, mert bosszút akarnak áll­ni, amint azt az SNB járási parancs­noka jelenlétében a földművesek gyű­lésén Vontorcsik Ede az akicó-bizott­ság elnöke kijelentette: az illetőt bá­nyába küldik. Természetesen az is közrejátszik, hogyha a helyi Nemzeti Bizottság és az EFSz vezetőségbe kisföldművesek is bekerülnének, akkor a kulákoknak is dolgozniok kellene és nem basáskodhatnának úgy mint ed­dig. A szlávikovói kulákok állandóan A kulákok elhatározták, hogy nép­a legkegyetlenebb módon kizsáí^iráiyoiták a szegény népet Moniák Vendel kulák, aki mint ve­zető szerepel a társaságban, úgy bánt a cselédjeivel, mint az állatok­kal. A második világháború után földjeit bérbe adta Pataki Józsefnek és ő maga Tornaiján bor-, sör- és szesznagykereskedő lett. A kereskedelemben jó prakszlsa volt és főleg a feketézésben ismerte ki magát kitűnően. Igy tehát a nagyke­reskedés igen jól fizetett. A szegény­séggel érzett „rokonszenve" abban nyilvánult meg, hogy a kevésbbé raf­finált földművesek fölött védnökséget vállalt, de csak addig, amíg azoknak pénzük volt, ami az ő korcsmájába kerülhetett. Ismert például Makai János példája, vagypedig Leiigdon és Privar példája, akik egész birtokukat az 5 korcsmájában hagyták. Moniák házat is vett magának. Igaz ugyan, hogy közbe-közbe bele kellett nyúlnia a zsebébe, de hát a „dobj a kutyának csontot, székre kerülsz" közmondás kifizetődik. Egy csoport embert gyűjtött maga köré, akiknek a közbenjárására sikerült a tornaijai helyi Nemzeti Bizottság elnöki széké­re kerülnie. Igaz ugyan, hogy később a lakosság eltávolította ebből a funk­cióból, de viszont a sör nagylerakat­nak még a mai napig is ő az intézője. Moniák Vendelen kívül van itt még egy egész csoport kulák. Névszerint Jurcsák Vince 50 hektáros kulák, akinek csehszlovákiai birtokán kívül még Lengyelországban is van bir­toka. Az első köztársaságban gyak­ran találkozott dr. Szlávik György­gyei, aki ismeretes arról, hogy a munkásokba lövetett Jurcsák Vince ennek ellenére is még a mai napig is parancsol a faluban, családja segítségével. További jóma­dár Komanec József és a Kudjovec testvérek. Valamikor ezek nagyon elősegítették dr. Paucso Józsefnek, a „Szlovák" c. folyóirat főszerkesz­tőjének agitációs előadásait. A Kudjovec testvérek mindketten ku­lákok és még a mai napig is Jurcsák­kal és Vontorcsikékkal karöltve sza­badon rendelkeznek a faluban. Ismere­tes róluk az is, hogy Lipták István kisföldművessel eljátszatták építkezé­si telkét. A legnagyobb szerepet azonban eb­ben a kulák-klikkben Vontorcsikék játsszák, öten vannak testvérek. Birtokuk 50 kataszteri­holdat tesz ki. A földeken azonban nem tudtak olyan szép eredményeket elérni, mint a „politikában". Mert aki becsületes munkából akar élni, annak becsülete­sen kell dolgoznia is. Vontorcsikék­ról, főleg a Ferenc nevű testvérről, ismeretes, hogy nagyon szeretik a bort. Tevékenységük úgy Szláviko­von, mint a környéken nagyon isme­retes. Már az első kőztárssságban nagy oda­adással agitáltak az agrár-párt mel­lett, a felszabadulás után pedig elfoglalták a falu vezető helyeit. Vontorcsik Emil először a helyi Nemzeti Bizottságnak és a Párt helyi szervezetének elnöke lett. Később, amikor testvérei „politikailag" kifej­lődtek, erről a funkciójáról lemon­dott és az EFSz elnökségét szerezte meg magának. Vontorcsik Ede az akció-bizottság elnöke lett, Ferenc pedig a helyi Nemzeti Bizottság elnökének funk­cióját foglalta el. A Vontorcsik testvérek funkcióikat rögtön a felszabadulás után arra használták, hogy magns összegeket vettek fel háborús károsodás címén. Másoknak is „kijárták"'ezt a segélyt, de természetesen nem Ingyen. Ezen­kívül igazolványokat állítottak ki a politikai megbízhatóságról nemcsak sajátmaguk számára, hanem rokonaik számára is. A környék legnagyobb reakciósa, akitől a járási Nemzeti Bizottság először megtagadta a politikai meg­bízhatóság kiadását, szlávikovói ajánlásra mégis megkapta. A Vontorcsik testvérek ellenségeik­ről a legrosszabb információkat küld­ték a járásra, a kulákok azonban mind megbízhatók voltak. Mindannyian be­léptek a szövetkezetbe, csak Vontor­csik István maradt kívül, nehogy a szövetkezeti tagok „eladósftsák" az ő birtokát, mert hát a Vontorcsik va­gyon legnagyobb része az ő nevén van. Vontorcsikék tevékenysége a köz­ségben egyenesen a csodával határos. Az ő érdemük az, hogy a kis- és kö­zépföldművesek túlnyomórésze nem lépett be a szövetkezetbe. Vontorcsi­kék úgy járnak el, mint az igazi dik­tátorok. Amikor a fafu lakossága összegyűlt a helyi Nemzeti Bizottság elnökének a megválasztására, Vontorcsik Emil felállott és kijelentette, hogy test­vére, Ede lesz az elnök és tovább senkinek nem volt szabad szólnia. Vontorcsikék, a falu vezetői nem akar­nak senkit sem meggyőzni, ők diktál­nak. Amit ők egyszer megmondanak, annak úgy kell történnie, tekintet nél­kül arra, hogy a földművesek akar­ják-e, vagy nem. Amikor Zosák Péter kisföldművesnek meghalt a felesége, akinek a birtok fele a nevére volt írva, Vontorcsikék nem kérdezték meg tőle, hogy belép-e a szövetkezetbe, hanem egyszerűen a szövetkezet birtokához kapcsolták felesége földjét. Ismeretes az is, hogy mit csináltak Jablonszký Vitális kisföldművessel. Amikor Jab­lonszký azt mondotta, hogy birtoka felével belép a szövetkezetbe és hogy a kisebbik részét egyelőre sajátmaga fogja megművelni, azt felelték neki Vontorcsikék, hogy vagy beadja min­den földjét a szövetkezetbe, vagy pe­dig semmi keresni valója az EFSz­ben nincs. És tényleg, Jablonszkýnak gyárba kellett mennie dolgozni. Vagy pedig nézzük csak azt a tettét, ame­lyet a járási Nemzet; Bizottság segít­ségével sikerült elkövetnie Vyrvó kisföldművessel. A kát testvér között valamilyen család, félreértések vol­tak és mivel egy házban laktak, Von­torcsikék, mint hivatalos személyek, el akarták ezeket a félreértéseket si­mítani. A járási Nemzeti Bizottság útján elrendelték Vyrvópak, hogy a lakás­ba vezető ajtót falaztassa be, úgy- resztül kell járnia hogy ma a szegénynek ablakon ke- | Amikor a Nižné Slávikovó-i kisiőldmüveseknek egyrésze nem akart belépni a szövetkezetbe csak azért, mert a vezetők Vontor­csikék voltak, akkor ezek a funkcio­náriusok át akarták telepíteni őket Horné Slávikovóra, ők pedig b« akar­tak hurcolkodni helyükre. Amikor Juríákot, Chovancot és Pasztva Margitot kizárták a Pár* szlávikovói szervezetéből, hozzáse­gítették őket ahhoz, hogy Tornai­ján újból felvették őket a Pártba. A közellátási előadók mindenkire kivetették a beszolgál­tatási kötelezettséget, csak Vontor­csikékra nem, mert hát nekik meg volt a maguk „hivatalnoka". Vontorcsikék még más dolgokban is jóltájékozottak voltak és ahol csak leheteti idejében „segí­tettek". A ki/ákoknak hamis igazol­ványokat adtak ki, ellátva a helyi Nemzeti Bizottság és az EFSz pe­csétjével. Természetes, ha vizsgálatra kerül sor, bizonyára a legártatlanabb arcot fogják vágni. Vontorcsikék, mint „politikailag" megbízható embe­rek gyermekeiket különféle hivatalokba és iskoljkba küldték. Dudás Emília szegény özvegyasszony gyermekére azonban panaszokat küld­tek be az iskolába, hogy rosszabb je­gyet kapjon magaviseletből. Vontor­csik Emil sajá'cmagáról újságcikke­ket írt és képviselői mandátumot sze­retett volna kapni. A Vontorcsikék vezetése alatt álló szlávikovói kulákok az eredetileg (ól dolgozó szövetke­zetet oda juttatták, hogy ma az or­szág leggyengébb EFSz-el közé tar­tozik. A szövetkezet vezetősége még a mai napig lem számolta el a föld­művesek mult évi munkáját. Az 1950-es évben három gép csé­pelt. Az egyik gép például tizen­nyolc vagon gabonát csépelt ki, de annak ellenértékét még a mai napig sem egyenlítették ki. A mult évben egy traktor töb v mint 200.000.— korona bevételt hozott. Az ezzel járó üzem­költség kb. 100.000.— korona volt. Hol a többi pénz? És mi van a szárí­tóval, amely éppen épülőfélben van? A tervezett pénzösszeget, úgylátszik mái túl is haladták, de a szárító még ma sincs kész- A földeket istállótrá­gyával már 1949 óta nem trágyázzák. Es a kukoricát meg a burgonyát még egyszer sem kapálták meg. A széna­munkáknál is nagyon rossz a helyzet. É? a földmunkák? A szlávikovói szö­vetkezetben a kulák vezetőség érde­méből 50 katasztrális holdat nem vetettek be az Idén, annak ellenére, hogv en­nek a területnek a bevetésére több­ször felhívták őket. A gabonát az egyik kulák magtárában helyezték el. Természetes a kulcs is az illető kulákriál van, úgyhogy 6enki sem tudia, hogy tulajdonképpen meny­nyi gabona van a raktárban. De ez még nem elég. A szlávikovói EFSz az egyedüli országunkban, ahol nem a kis- és középföldművesek, ha­nem a Mákok zárják ki a földműveseket a szövetkezetből Ezekután természetesen senki sem mer szólni, mert elég egy szó ahhoz, hogy valakit kizár iának a szövetkezetbői. Amikor Széki Sándor politikai Instruktor a földművesek gyűlésén követelte Jur­csák, Moniák és a többi kulák kizá­rását, nagy kiabálás keletkezett, hogy Széki szétveri a szövetkezetet. Az eredmény az lett, hogy őt zárták ki pár nap múlva- Amikor Lasák Ferenc kisföldmüves ugyanezen a gyűlésen szót emelt a kulákok tevé­kenysége ellen, akkor neki is távoz­nia ke'lett a szövetkezetből. Chovancné és Pasztváné kulák-asszo­nyok azzal fenyegették meg Zaman­csikné kisföldmüvest, hogy lecsukat­ják, ha egv szót is próbál ellenük szól­ni A Kudjovec-testvérek pedig Sze­kerács József földművest megfenye­gették, hogy rendet csinálnak vele, ha mégegvszer valamelyik gyűlésen szót emel ellenük. Ezekután nem csoda, ha a kisemberek félnek felvenni a harcot ezekkel a raffinált fenevadakkal. A politikai funkciókat a községben még a mai napig is Vontorcsikék és a többi kulákok tartják a kezükben. Ketten közülök a Párt iárási bizott­ságának is tagja, sőt mi több. Mo­niák Erzsébet párttitkár. Még ezen a téren sem történt meg a tisztogatás. Ha valaki próbál szót emelni, azonnal megkapja a választ, hogy az EFSz-t akarja felforgatni. Ilyen a helyzet a szlávikovói EFSz­ben Azt kérdezzük, ki forgatja fel tu­laídonképpen a szövetkezetet? Azt kérdezzük, kik a dolgozó földművesek Szlávikovon? Ki tud elképzelni jobban dolgozó földművest, mint például Csucska Antal, Klíment János. Bialant János, Byrva Alojz, Jablonszký Vitá­lis, Szekerás József, Mihalica Antal és Vendel, Banyicki István és a többiek? Azt mondják a kulákok, hogv nem lesz, aki vezesse az EFSz-t, ha ők nem dolgoznak- Azt kérdezzük, ki dolgozik náluk? Talán Moniák Vendel, vagy talán a többi kulák? Amikor a dohány­ültetés volt, akkor a szegény nép dol­gozott, a kulákok pedig a vizet hord­ták a folyóból. Husz János ünnepe al­kalmából a kisföldművesek brigádot szervez­tek és szénát hordtak. Köztük volt: talín Moniák, Jurcsák Vendel vagy a többi? Szó sincs róla. Amig mi dolgoztunk, addig Vontorcsik Emil két hétre Lengyelországba uta­zott. Vontorcsik Ferenc pedig a rima­szécsi kocsma hű látogatója. Jogosan kérdezzük tehát, ki dolgozik Szláviko­von és ki kerüli a munkát, kérdezzük, ki forgatja fel a szövetkezetet, és ki csmál rendet? Vontorcsikék állandóan hamis célokra használják fel funkcióju­ka' és mostanié ők intézték a község íig-veit, de tovább intézni nem fogják. Szlávikovó és környéke földművesei­nek nincs szüksége olyan funkcioná­riusokra, mint Vontorcsikék, akik meféftiemelték vo'na már r^en hogy funkciójukból kidobják őket. Június 27-én például a sertés-leadás alkalmával Vontorcsik Ferenc a he­lyi Nemzeti Bizottság elnöke meglá­togatta „kocsmáját" és úgy berú­gott, hogy az országút-menti árokban hentergett állat módjára. Ez azon­ban nem egyszeri eset. Csaknem mindennapi­Ilyen az elnök. És az akcióbizottság elnöke, Vontorcsik Ede, világosan megmondja a földműveseknek az ér­tekezleten, hogy ahol csak lehet ül­dözni fogja őket. Lehet ilyen ember az akcióbizottság elnöke? És ki fog azért felelni, hogy a ku­koricát és a krumplit még a mai na­pig sem kapálták meg? Ki fog azért felelni, hogy a kulákok miatt a szö­vetkezet vezetősége nem vettetett be 50 kataszteri hold földet és hogy most csak gyom nő rajta. Ez nem szabotázs? Talán nem volt elég mun­kaerő a kapálásra, vagy talán nem volt elég vetőmag? Itt már nem se­gít semmiféle szépítgetés. A szövet­kezet vezetősége a kulák-klikkel együtt mindenért felelős, ami eddig történt. De nemcsak a szlávikovói, hanem a járási Nemzeti Bizottság, a Párt tornaijai járási szervezete és Besztercebánya is felelősek. A február 6-án kiadott kormány, rendelet, mint fő feladatot állítja a földművesek, de főleg a népi köz­igazgatás funkcionáriusai elé azt, hogy egy talpalatnyi föld se marad­jon bevetetlenül. Abban az esetben, ha nincs elég munkaerő, brigádo­kat kell szervezni. A kormányren­delet továbbá arra is felhívta a népi közigazgatás szerveit, hogy állan­dóan irányítsák a munkát és hogy ellenőrizzék azt, hogy a kulákok nem-e szabotálnak. Ez a kormány­rendelet és ezenkívül a törvény szigorú büntetéseket határoz meg a szabotálok ellen, valamint azok ellen, akiknek szabotálás esetén közbe kellett volna lépniök és nem léptek közbe. A földművelésügyi és a belügy! megbízotti hivatalhoz fordulunk és kérjük mennél rövidebb időn belül tegyék meg a szükséges intézkedé­seket. Erre az esetre még vissza aka­runk térni s ezért kérjük, hogy érte­sítsenek bennünket a végleges ered­ményről. Mi addig ntm nyugodhatunk, amíg az EFSz-ben helyre nem áll a rend, vagyis míg a szövetkezet nem a kis- és középföldművesek érdekeit szolgálja, hanem a kulákokét. Még jól emlékszünk azokra a szavakra, amelyek Chrámecon hangzottak el, amikor az EFSz megalakításáért agi­táltak a tornaijai elvtársak: „Mi csak akkor alakítjuk meg a szövetkezetet, ha a szlávikovói jól fog működni." Szlávikovó és a környék kis- és kö­zépföldművesei türelmetlenül várják, hogy végre rendet teremtsenek a szlávikovói kulákok körül

Next

/
Oldalképek
Tartalom