Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-20 / 168. szám, péntek

1951 július 20 Ut a szakértelemhez Az ,'L. M. Kaganovics" mechanikai öntődében dolgozik Antonvina Zsandarova kiváló sztahanovistanő, akinek nevét a Szovjetunió határain túl is széles körben ismerik. Antonvina annak az ú i hazafias mozgalomnak a kezdeményezője, amelv a munka magasfokú termelékenvségéért, a váltótársaknak nvűjtott szocialista segítségért lolvikAz üzem hatalmas gépműhelyének egvik esztergapadja fölött tábla látható a következő felirattal: „733-as számú sztahanovista esztergapad, amelyen Antonvina Zsandarova és Olga Agafonova, a munka magasfokú termelékenységének kezdeményezői dolgoznak. A háborúutáni sztálini ötéves terv alatt mindkét szahanovlsta hét és félévi normáját teljesítette." A gép mellett Olga Agafonova éppen befejezi a nappali műszakot, mi közben Grebenkin mérnök, a részleg vezetője, röviden elmagyarázza a két sztahanovistanő nagyszerű munkamódszerét. — Ennek a módszernek a lényege az, — mondja a mérnök, — hogy az egy gépen dolgozó váltótársak kollektív módon gondoskodnak a gépi felszerelés legtökéletesebb kihsználásárót. Zsandarova és Aeafonova olyan pontos munkaszervezési rendszert dolgoztak ki, amely kizárja a munkaidőveszteséget- Nemrégen még, amikor a műszak végetért. a munkás leállította a gépet, és úgy adta át a helyét a váltótársának. A váltó, mielőtt munkához látott volna, elment az újonnan megköszörült késekért, majd a félkészgyártmánvokért, azután ellenőrizte a gép beállítását, hogy nem rázódott-e szét a nyolcórás munkaidő alatt. Ehhez 40—50 percre volt szükség és a munkás csak ezután fogott hozzá az alkatrészek megmunkálásához Most az értékes munkaidő ilyenfajta veszteségeit teljesen kiküszöböltük. Hoevan? Nézzen körül ebben az új míiszakelőtti félórában és sok mindent meg fog érteni.. • Közelebb lépünk Agafonova gépéhez. ahová a műhelv hosszában közlekedő daru éppen most bocsát le óvatosan egv félkész gyártmányokkal megrakott hatalmas fémládát. — Ez az első lépés. — magvarázza a mérnök. — Agafonova idejében beadta ígénvlését az ellátó részlegnek, és ígv biztosította váltótársa számára a zavartalan munkához szükséges félkész gvártmánvkészletet. Ugvanígv iárt el az esztergakésekkel is, amelyeket szintén odakészített a péphez a váltóia számára. Most pedig flpvelie Agafonova utolsó ténykedéseit a váltás számára. Amíg a gép önműködően esztergálta a befogott alkatrészt, a fiatal munkásnő kiilön ládába gvfiitötte a felhalmozódott fémforgácsot, fénvesre törölte a gépet és valamennyi forgó részét megkente. Ez történt a műhelv többi eépe mellett Is. Közben megérkezet Antonvina Zsandarova, barátságosan üdvözölte szaktársnőiét és Grebenkin mérnököt, azután eev pillantást vetett a munkaversenvtáblára. ahol a műszak kiemelkedő eredményei voltak feltüntetve. Olpa Aeafonova ezen a napon 172 százalékra teljesítette a műszakra eső feladatát— Szép eredmény és nekem fel kell zárkóznom hozzá... — mondja mosqlyogva Zsandarova, azután odalép a géphez és átveszi szaktársnőiétől a munkát. Antonvina Zsandarova 1950-ben. kivívta mapának a gyár legjobb esztergályosa címét és ezt a kitüntetést most is szilárdan tartja. A fiatal munkásnő rövid idő alatt érte el ezt a kiváló eredményt, hiszen mindössze öt éve. hopy az ipariskola befejezése után elsőízben átlépte a Kaeranovicsgvár műhelyének küszöbét. — Első oktatóm Sznecivcev művezető volt. — mondja Antonvina Zsandarova. — O tanított meg a gépmunka első önálló fogásaira és ő oltotta belém a szakma szeretetét. Fejlődésemet ezután mérnökök és technikusok, a részleg vezetője és a műhelvfőnök kísérték figyelemmel, ezenkívül a párt- és komszomolszervezet is állandóan érdeklődött munkám iránt. Rövidesen a műhelv egész kollektívája szívemhez közelálló családdá vált. — Mi ösztönözte az újításra? — Egy időben részlegünk az egész műhely munkáját fékezte — válaszol a leány elgondolkozva — Egyes esztergályosok nem bírtak megbirkózni a feladattal és mivel mi végeztük a munka első műveletét, feltartottuk a többi műveletek elvégzését is. Én magam ugyan túlteljesítettem az egyes műszakra eső teladataot, mivel azonban a Komszomol tagja vagyok, nem elégedtem meg enyivel. Elgondolkodtam, miképpen lehetne a munka termelékenységét emelni. Az első, amire Agafonovával együtt felfigyeltünk, az értékes munkaidő elvesztegetése volt. Elhatároztuk, hogy a munkaidő teljes kihasználása érdekében kollektív módon gondoskodunk a gép karbantartásáról és elvtársi segítséget nyújtunk egymásnak azzal, hogy előkészítjük a gépet a következő műszakra. Gépünket ezután közvetlenül menetközben adtuk át egymásnak, néha még a munkadarab is be volt fogva. Azután fokoztuk a vágási sebességet, felhasználtuk Bortkjevics és Bikov sztahanovista módszerét. Mindez nagymértékben emelte munkánk termelékenységét. Kezdeményezésünket széles körben elterjesztettük, először a műhelyben, azután az egész gyárban. Mi magunk különböző előadásokon adtuk át munkamódszerünket az üzem többi dolgozóinak ... — Ezzel a sikerrel azonban nem elégedtünk meg, — folytatta beszámolóját Antonyina Zsandarova. — Láttam, hogy az esztergapad teljesítőképességét még mindig nem használjuk ki teljes egészében. Kiszámítottam, hogy egy befogással lehetne elvégezni a munka három műveletét, az esztergálás!, a homlokfelület megdolgozását és a fogazást, ehhez azonban át kell alakítani a gépet. A műhely vezetői helyesnek tartották elgondolásomat és rövidesen elkészítették a szükséges készüléket, egy speciális tartótüskét, aminek a felhasználásával a munka termelékenysége tovább emelkedett. Míg addig 150— 170 százalékra teliesftettük a normát, a három mü"e!et egyesítése után 200 százalékot, sőt még magasabb ered ményt is elértünk egy műszak alatt... Antonyina Zsandarova élenjáró termelési munkamódszerének széleskörű terjesztése azt eredményezte, hogy a gépműhely három műszaka helyett, két műszak végzi el termelési feladatát, a többi dolgozót pedig a gyár más munkaterületén 1 lehet felhasználni. A fiatal sztahanovista nő munkamódszere már a/ egész Szovjetunióban, sőt számo6 külföldi országban is elterjedt. A nagyszerű szovjet leány pedig tovább képezi magát, hogy még jobb eredményeket érjen el. Termelőmunkája mellett most a munkásifjúság esti iskoláján tanul, ezenkívül sokat olvas, szépirodalmat, ideológiai műveket és műszaki könyveket egyaránt. Természetesen a közösség' munkában is részt vesz. Megválasztották a városi szovjet küldöttjének, a szakszervezet moszkvai kerületi tanácsa és a városi komszomol-szervezet vezetősége tagjának, ió munkáia elismeréseként pedig az idén a Pártnak is tagja lett. Antonyina Zsandarova munkanapját mindig azzal fejezi be, hogy elolvassa és megválaszolja azt a számos levelet, amelyet a Szovjetunió különböző városaiból, valamint külföldről kap. Nemrégiben a távoli Kínából is kapott levelet. Az egyik vasúti kocsijavítóüzem ifjúmunkásai küldték neki üdvözletüket és beszámoltak arról, hogy alkalmazzák módszerét gyárukban. — Örömmel tölt el — mondja szerényen a fiatal szovjet leány, — hogy munkamódszerünk ilyen széles körben elterjedt. Azonban egyáltalán nem szándékozom megállni az elért eredménynél. Még sok mindent tehetünk, hogy megjavítsuk a termelést és jobban kihasználjuk elsőrendű gépi felszerelésünket. Nem kíméljük erőnket, hogy szeretett Hazánk és a béke megszilárdítása érdekében újabb sikereket érhessünk el. P. Grigorjev. UJ §10 —Egy szovjet naftaipari munkás családjának költségvetése Magerram Alyogly Nagijev 25 éves. Életének nagyobb részét az Azerbajdzsán köztársaság zangendani járásának Kenlik nevű közsegében töltötte. Nagijev családja mindmáig ott éi és gyapottermeiéssel foglalkozik. Magerram Nagijev 1940-ben elhatározta, hogy ipari munkás lesz és elhagyta szülőfaluját, elment a legnagyobb ipari központba, Baku városába. Itt a sztálini kerület fúróscsoportjának munkásai közé lépett. Eltelt hat év. Ezek az évek voltak Nagijev számára az alkotómunka iskoláinak évei Először mint egyszerű munkás kezdte, majd a minőségjavító tanfolyamon tanult, később pedig az üzem sztahanovista iskolájában. Magerram Nagijev mindig szívesen vette át az öreg szakképzett fúrómunkások munkamódszerét és tapasztalatait. Ezenkívül nagyon sok műszaki irodalmat olvasott. Körülbelül egy fél év múlva a fiatal naftamunkást előmunkásnak, később segédfúrónak nevezték ki, ma pedig mint fúrómunkás dolgozik. Nagijev családja — Fatyma a felesége, Aziza négyéves kislánya és Ajdyn fia, aki nemrég mult egyéves — nagyon jól berendezett házban lakik, nem messze a családfő munkahelyétől. Kétszobás lakásuk el van látva villannyal, gázzal és vízzel. A havi bérlet Nagijev keresetéhez viszonyítva 22 rubelben van megállapítva. A villany, gáz és a víz további 32 rubelbe kerül. A lakással kapcsolatos összkiadások havonta 51 rubelt tesznek ki. A család havi megélhetéséhez szükséges összeg 1100—1200 rubel, mert Nagijev semmit sem von meg magától. Asztalára naponta kerül vaj, hús, tej, zöldség és gyümölcs. Ehhez még hozzá kell számítani a kakaót, cukorféléket, a gyermekek részére szükséges ételeket és a házigazda számára egy üveg bort. Közel 150 rubel szükséges Nagijevnek a színház és mozilátogatásra, ahova hetenként körülbelül kétszer jár. Mindezek a kiadások összesen 1400 rubelt tesznek ki. Mennyit keres Magerram Nagijev? Nagijev munkáját, mint a tö'jbi fúrók munkáját is, progresszív norma módszere szerint fizetik. Az állami katalógus szerint egy fúrómunkás havi keresetének alapja 1331 rubel. Ezenkívül minden százalékért, amennyivel a tervet túllépi, felemelt fizetést kap. Ennek köszönhető, hogy a munkás jutalma jelentősen emelkedik. Minél többet és jobban dolgozik, annál magasabb a bevétele. Nagijev nagyon jól tudja azt, hogy szülőhazájának dolgozik és minél jobb és termelékenyebb a munkája, annál inkább erősíti, építi hazáját — a nemzemtMHMMHU

tf

MMItWWH

mW

MW

mW HÍREK . «. / i F TI ik.ii..... ^ Alma-Ata (Kazahsztán fővárosa). Az alma-atai műszaki gyár megbízást kapott, hogy nagyobb mennyiségű erős, pnematikus kalapácsot készítsen a dél-ukrajnai és az észak-krimi csatorna építkezései részére. Ez a két csatorna a volga-do. ni csatorna mellékcsatornája. A gyár kollektívjére nagy hatást gyakorolt ez a fontos rendelés. A legjobb sztahanovisták Liszikov, Hramkov, Kazacsenkov és Szamnikov versenyt indítottak egymás között a reájuk bízott magas teljesítmény mielőbbi elvégzésére. Az ő példájuk nyomán a gyár többi munkásai is versenybe kezdtek. Ma már próbálják az üzemben az eddig elkészült pneumatikus kalapácsok teljesítőképességét. A munkaközösség jól megszervezte a versenyt és ennek köszönhető, hogy a gépek a fele idő alatt, lettek készen a munkával, mintahogy elő volt írva. — Kisinyev. A kisinyevi gépgyár amely „Kotovszkij"-nak, a polgárháború hősének nevét viseli, a mult évben a kujbisevi vízierőmüvek részére nagymennyiségűi nehéz gépet készített. Azóta az üzem nemcsak Kujbisevnek, hanem az összes nagy építkezéseknek szállít, főleg a volgadoni csatornának. A megbízásokat a gyár mindig idő előtt teljesiti. — Odessza. A város 16 üzeme nagy lelkesedéssel teljesíti a volgadoni csatorna és a többi nagy építkezések megrendeléseit. Az acélkészítő-gyár már sokezer méter acélkötelet küldött ezen építkezések részére. A tartálykészítő-gyár nagy mennyiségű őriástartályt küldött. — Riga A rigai gépépítőgyár a tervbevett idő előtt elkészített a kujbisevi vízierőmüvek részére két nagy úszó emelődarut. E nagy munkaifeladat keresztülvitelében résztvett a gyár egész munkaközössége. tek biztonságának és békéjének bástyáját és ezzel együtt nő az ő boldogsága. Minden gondja az, hogy minél termelékenyebb munkát fejtsen ki. Hasonlóképpen gondolkoznak a csapatban lévő elvtársai is, és hónapról hónapra túllépik a megállapított normát és a tervet idő előtt teljesítik. Az állam jól fizeti a naftaiparban dolgozókat. Magerram Nagijev bevétetele az utolsó 12 hónap alatt több mint 60 ezer rubelt tett ki. Ez annyit jelent, hogy minden hónapban átlag több mint 5000 rubelt kapott. Ha ebből leszámítjuk az élelmiszerre szánt összeget, a tagsági díjak öszszegét a komszomolban és a szakszervezetben, az adót, az újságok és folyóiratok előfizetésére szánt összeget, az állami sorsjegyre befizetett összeget, akkor a fiatal naftamunkásnak körülbelül 3000 rubel marad. Ez még nem a család összes bevétele. Nagijev családjának nagy összeg marad meg azáltal, hogy a Szovjetunióban az orvosi kezelés minden polgár részére teljesen ingvenes. Ez olvan tény, ami a munkás költségvetésében világosan visszatükröződik. Nemrégen Ajdvn fia kórházban volt gyógykezelésen. Az ápolás, ellátás, szakképzett ápolónői kezelés, orvosságok és röntgenezés, mindez Magerramnak egy kopekjába sem került — minden költséget az állam viselt. Nagijev keresete lehetővé teszi, hogy szépen ruházkodjanak és kényelmesen rendezzék be lakásukat. Az utóbbi év alatt a család teljesen új berendezést vásárolt — két nikkelezett ágyat, az ebédlőbe asztalt, ebédlőszekrényt és ruhaszekrényeket, faliórát, rádiókészüléket, néhány szőnyeget, székeket és más egyebet. Télen a férfi és a nő is szép erős anyagból készült télikabátot hordtak, tavasszal pedig Nagijev a feleségének szép tavaszi kabátot csináltatott, lakkcipőt vett, sok fehérneműt, valamint gyapjú- és selyemruhákat. Nagijev a maga részére két ruhát csináltatott, két pár lábbelit vett és vásárolt egy aranvórát. Nem feledkezett meg gyermekeiről sem. A gyermekek ízlésesen, tisztán tannak öltözve, meleg kabátkájuk és puha sapkájuk van. Sok játékuk és könyvük van. Pillanatnyilag Nagijev azon gondolkozik, hogy autót vásárol. A pénz rövidesen összegyűl rá. • Nagijev a naftaforrások fúrómunkása korán reggel jár munkába. Fatyma, a felesége, kikíséri őt és sok szerencsét kíván neki. Mosolyog rá és Magerran is mindjg víg Milyen boldogság az, ha látod, hogy sajátmagadnak dolgozol, munkád a nép érdekét szolgálja, amelyet az állam olyan magasan értékel. A szovjet üzemek munkája a nagy építkezések reizsre TAMBOV. A sztálingrádi, kujbisevi és kahovBzki vízierőművek, valamint a volga— doni és a Turkmén főcsatorna építői jól ismerik és állandóan használják a mozgó villanytelepeket, az elektromos forrasztógépeket, a vágóműszereket, amelyeket a tambovi »Forradalmi Munkai nevű gyár készít. Nem régen a gyár dolgozói feladatot kaptak, hogv a nagy építkezések részére hamarosan egy nagyobb szállítmány gépet készítsenek el. Ez a hír az új feladatokról gyorsan elterjedt az egész gyárban. A gyűléseken, amelyeknek az volt a céljuk, hogy ezen új feladatok teljesítését politikailag alátámasszák, a termelés élenjáró munkásai megígérték, hogy még a tervbevett idő előtt elkészítik a szükséges mennyiségű gépeket. Azonnal szocialista verseny indult meg a műszakok és a különféle üzemrészek között A verseny eredményeit mindennap közölte a gvár faliújságja, a plakátok és a termelési táblázatok. A munka üteme napról napra fokozódott. A kitűzött feladatok nagyobbik részét már elvégezték és a gépeket elküldték a nagy építkezések heiyére. Uj pályaudvar épül Sztálingrádban Megkezdődött Sztálingrád új vasútállomásának építése. Briszkin és Kurovszkij építészek tervei szerint épül. Az állomás falait márványlapokkal vonják be és színes üvegekkel díszítik. Az építőmunkás-kollektívum kötelezettséget vállalt, hogy az építést pár hónappal tervbe vett idő előtt befejezik. Sztálingrád dolgozói támogatják az építőmunkások kötelezettségvállalását és megígérték, hogy minden tekintetben segítségükre lesznek. • Az uralí Autómobilművek munkásai példát mutatnak. Az uráli Automobil-művek munkásai azt javasolták, hogy meg kell hosszabbítani az autók munkabírásának idejét. Ez a javaslat a Szovjetunió összes automobil-üzemeiben, többek között a minszki teherautógyár kollktívjánál is nagy visszhangra talált. A minszki nagy teherautók a kujbisevi vízierőműek és a Volga—Doncsatorna építkezésénél dolgozó mérnökök és technikusok alaposan áttanulmányozták az autók legkisebb részeinek szilárdságát. A tanulmányozás eredménye az volt, hogy több mint 70 újítójavaslatot adtak be, ami az autók használhatósági idejét meghosszabbítja. A gyár munkásainak kollektívje most azon dolgozik, hogy az autók használhatósági idejét kétszeresére hosszabbítsák. A kommunizmus nagy építkezéseinek anyagi alapjára. A kaliningrádi vagongyár munkaközössége megkezdte a szocialista versenyt az építőanyaggal való takarékosságért. A verseny már nagyon szép eredményeket mutat. A vagongyár dolgozói 30 tonna fémet, 125 tonna szenet takarítottak meg Elkészítettek és idő előtt elküldtek a cimljanszki vízierőmű részére egy nagy szállítmány vagont, amelyek önműködően szórják ki a homokot. Ha üzlet — hát legyen üzlet! Az amerikai gyárosok lapja, az „United States News and World Report" nemrégiben táblázatot közölt az amerikaiak Koreában elszenvedett veszteségeiről. Az első pillanatra jelentéktelennek tűnő számoszlopok azt mutatják, hogy a koreai agresszió, az amerikai üzletemberek véleménye szerint, nem követelt sok áldozatot. A vesztességeket szépítő táblázat az eddig elpusztult 51 ezer emberrel szemben felhozza, hogy az első világháborúban 350 ezer, a második világháborúban pedig 1 millió 100 ezer amerikai vérzett el. A folyóirat, melynek legfőbb célja, hogy az amerikai milliomosok még nagyobb hasznot húzhassanak a háborúban elpusztult katonák véréből, nem törekszik túl nagy pontosságra. Ezrekben számol, nehogy elrontsa a kerek számokat Ezzel szemben az Amerikai Biztosító Társaságok Szövetsége más álláspontot képvisel. Hírül adta, ezentúl nyilván fogja tartani az elhúnytakat, hogy meglehessen állapítani, ki volt köztük a legszerencsésebb. Mindenki tudja, hogy az amerikai nyárspolgárokra milyen mágikus hatást gyakorol a milliós számjegy. A Biztosító Társaság ezért nagy reklámdobot verve, közhírré tette, hogy hatalmas biztosítéki járulékot fizet annak, aki olyan szerencsés lesz, hogy milliomodik helyre kerül az elhúnytak névsorában. A biztosítást vezető üzletemberek visszautasítják a gyárosok újságának adatait és kijelentik, hogy az „utóbbi háborúkban" — ide számítva a koreai hadjáratot is — 994 ezer amerikai katona halt meg. Ugyanekkor kifejezésre jutatják azt a szilárd meggyőződésünket is, hogy ezen a tavaszon már a millomodik amerikai katona is el fog esni. A Biztosító Társaság reklámja végül a következő bátorító felhivást intézi az amerikai polgárokhoz: „Fizesse pontosan a biztosítási díját! Biztosan ön lesz a legszerencsésebb halott.'

4