Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-19 / 167. szám, csütörtök

1951 július 19 Minden erőt fordítsunk az aratás gyors befejezésére (b. 1.) Alig két hete, hogy a búza és a rozs aratásával a tulajdonkép­peni aratást megkezdtük és sok he­lyen máris a befejezése előtt állunk. Már a mult hét végén, sőt a hét ele­jén jelentette Barsluzsányi, Apácasza kállas és a többi községek, hogy a zab kivételével az aratást befejezték. Ha összehasonlítjuk.az idei aratás idejét az elmúlt ivekével, különö­sen pedig a felszabadulás előtti idő­kével, amikor azokon a helyeken, ahol az idén 4—5 napig , azelőtt pe­dig 3—4 hétig tartott az aratás, örömmel állapíthatjuk meg, hogy ezen a téren egyre nagyobb sikere­ket és fejlődést érünk el. Nem szabad azonban, hogy eddi­gi sikereink most már elbizakodot­tá tegyenek és megszéditsenek ben­nünket. Nem szabad azt hinnünk, hogy mert már gépek végzik el he­lyettünk a munka nagy részét, hát most már a fák árnyékában feküd­hetünk egész nap és onnan nézhet­jük elégedetten, hogy az önkötöző­gép hány másodperces időközökben dobálja ki a kévéket. Nálunk nem áll fenn már az a veszély, hogy a dolgozó parasztság, meg az egyéni­leg gazdálkodók is rossz szemmel és bizalmatlanul néznének az arató­gépre és hogy nem fogadnák szíve­sen annak munkáját. Ezen már ré­gen túl vagyunk, hanem most sok helyen tapasztalni, hogy éppen az ellenkező végletbe estek, abba, hogy viost már minden munkát a gépre bíznának. Az ilyen káros megnyil­vánulások ellen pedig a leghatáro­eottabban küzdeni kell, különösen most az aratás utolsó napjaiban, amikor a gabona is, már nemcsak beérett hanem már túlérett és pe­regni kezd és az időjárás is esős lett, kedvezőtlenné vált. ĎuriB elvtárs földmüvelésügyi miniszter Nagyfö­démesen mondott beszédében hang­súlyozva hívta fel a figyelmet arra, hogy »sok községben és szövetkezet­ben azt hiszik, hogy most már min­dent megcsinál a traktorállomás, pedig kell, hogy az egyénileg gaz­dálkodók és a szövetkezeti tagok minden erejükkel és igájukkal teljes mértékben részt vegyenek az ara­tásban^ Az egyes helyeken fellépő Tcényelmeskedés eUen azonnal fel kell lépni és jó felvilágosító és meg­győző munkával, a vezetők szemé­lyes példamutatásával 0da kell hat­ni, hogy most a falu minden épkéz­láb embere és minden iga az ara­tás munkáiba be legyen kapcsolva, hogy ezáltal az aratás munkáit a lehetőségig meggyorsítsuk. Ki kell küszöbölni azt a hibát is, hogy egyes községek, megfelelő em. beri és gépi munkaerő állván ren­delkezésükre ahhoz, hogy aratási tervük teljesítését mindenképpen biztosítva lássák, kényelmes és las. sú ütemben végzik a munkát. Ta­pasztalni ezt különösen azokon a he­lyeken, ahol elegendő gép van s nin­csenek rászorulva arra, hogy kézzel arassanak. Emberi munkaerővel csak a kévék összehordását végzik el még akkor is, ha volna munka­erő és idő is arra, hogy a gépi mun­ka mellett még kézi kaszával is arassanak. Szigeti József magyarbéli levele­zőnk örömmel számol be az idei ara­tásról és arról, hogy az aratási munkákat sikerült úgy megszervez­niök, hogy az emberek csak reggel 5 órától 10 óráig, majd pedig dél­után 4 órától este 10 óráig dolgoz­nak. Mindenesetre örömteli dolog, hogy Magyarbélen ilyen jól állnak az aratással, azonban bármennyire is örvendetes, hogy az aratás mun­káját már ennyire gépesíteni tud­ták, hogy az emberek csak reggel és este dolgoznak — habár így is napi 11 órát dolgoznak le — mégis ez az eljárás helytelen, mert a ma­gyarbélieknek arra is kellene gon­dolniok, hogy ugyanakkor máshol mind az emberi, mind pedig a gépi munkaerő hiánya miatt elmaradtak az aratással, tehát azoknak segít­ségre volna szükségük. A magyar­béliek akkor jártak volna el helye­sen, ha azt a délelőtti 10 órától dél­után 4 óráig terjedő időt is felhasz­nálták volna a munkára, kézi ara­tással segítségére lettek vofria. az aratógépeknek s így legalább is 1— S nappal megrövidítették volna az aratás idejét s ezáltal, ha emberi munkaerőt nem• te, de a gépeket se­gítségül adhatták volna az elmaradó községeknek. Persze, itt rögtön közbevetheti va­laki, hogy miben nyilvánul akkor meg a gépi segítség, ha még most is reggeltől estig kell dolgozni a tűző napsütésen. Az ilyen álláspont nem­csak, hogy helytelen, hanem káros és hamis is, mert aki így gondolko­dik, az elfelejti azt, hogy azelőtt he­tekig aratott hajnaltól késő estig, ma pedig csak néhány napról van szó, — ez nedisr nagy különbség. A ttiagyarbélieknek is úgy kellett vol­na a munkát beosztani, hogy a reg­geli és az esti órák'ran, amikor még nem olyan nagy a hőség a gépek mellett kézzel is aratnak s a nap többi részében pedig a kévék össze­hordását végzik. A szűk látókört, amely csak a »mi szövetkezetünk«, legjobb esetben is csak a »mi községünk határáig« és csak a >mi érdekeinkig« terjed, mindenütt át kell törni és tovább, messzebre is kell nézni. Az egyes szövetkezetekben és községekben nemcsak azért kell az aratást az ös­szes lehetőségek felhasználásával mindjobban meggyorsítani, hogy ezáltal megakadályozzuk a gabona túlérésével beálló szemvezteséget, hanem azért is, hogy az aratás be­fejeztével a felszabadult gépeket és, hacsak a legkisebb lehetőség is van rá, akkor az emberi munkaerőt is azonnal bocsássuk az elmaradt szö­vetkezetek és községek, azokon be. lül pedig az egyénileg gazdálkodók rendelkezésére is. Előfordult már az is, hogyha a szövetkezet végzett az aratással, s akkor a helyett, hogy a gépeket azonnal tovább irányították volna, nekifognak a tarlószántásnak. Eljá­rásukat azzal indokolják, hogy az aratás befejezésével egyik legsür­gősebb munkájuk a tarlószánátás és a tarlótakarmányok vetése. Ez va­lóban igaz, sőt az aratási munkákat úgy kellett megszervezni, hogy a traktorosbrigádok két váltásban dolgozzanak, nappal arassanak, éj­jel pedig a tarlót szántsák, azonban kezdettől fogva állandóan hangsú­lyoztuk, hogy a tarlószántásnak nem szabad az aratás rovására történie. Márpedig, ha az egyik községben vé­geztek az aratással s utána a trak­torokat nappalra is tarlószántásra fogják, s ugyanakkor még a szom­szédos községekben bőven van arat­nivalő, akkor ez a tarlószántás is az aratás rovására történik. Az ilyes­mit pedig, ahol csak előfordul, a leg­sürgősebben ki kell küszöbölni. Nem szabad, hogy a traktorok addig, míg a gabona az egész környéken le nincs aratva, nappal is tarlót szántsanak. A traktorokat majd akkor lehet tel­jes mértékben nappali tarlószántás ba beállítani, ha az aratással már mindenütt végeztünk. Azt a kényelmeskedést, pedig hogy minden munkát a gépekre há­rítunk, különösen pedig most, az ara­tás utolsó napjaiban, amik 0r minden órai késés komoly szemveszteségeket okozhat, a leghatározottabban meg kell akadályozni és minden erőt mind az emberi, mind a gépi és az igaerö­ket összefogva és szükség szerint át­csoportosítva, el kell érni, hogy az aratást ezen a héten általában befe. jezettnek tekinthessük. Most nem le­het kényelmesdit játszom, a legna­gyobb bűn, ha a mezőgazdasági mun~ kők legforróján órákat szabunk meg a munkaidőre s bűnös korlátoltság, ha valahol is csak az orruk hegyéig látnak és nem törődnek az elmara­dók megsegítésével. Mindannyiunk közös célja az, és kell hogy ez a gondolat áthasson minden dolgozó parasztot, hogy most megragadva minden alkalmat és lehetőséget a közeli napokban az aratást ne csak helyenként, hanem mindenütt befe­jezzék. Nemcsak a falusi pártszervezetek és a helyi Nemzeti Bizottságok, ha­nem minden dolgozó paraszt is a legnagyobb éberséggel őrködjék a kulkok és a falu többi reakciós ele­mei felett s tartsák számon, hogy a kulák idejében elvégzi-e az aratást, sőt hogy egyáltalán megkezdte-e azt s hogy az aratás helyett nem őriz-e libákat a fák hűs árnyékában, mint ahogy azt az ekecsi kulákok tették. Az amúgy is egyre élesebbé váló osztályharcot az idei bő termés még jobban kiélezte, azaz a kulák látja a rendkívüli jó termést, amely a dolgozó nép győzelmét és a reak­ció újabb vereségét jelenti s mindent elkövet, hogy annak sikeres betaka­rítását megakadályozza. A kulákok szabotálásal ellen, a falu dolgozó népének a leghatározot­tabban fel kell lépnie s azonnali in­tézkedések foganatosításával meg kell akadályozaiia, hogy a kulák a termés betakarításában zavarokat és károkat idézhessen elő. A kulák szabotálásait a falu dolgozói ne ab­ból a szemszögből nézzék — ami ugyan ma még néhány helyen elöfor­dúlhat — hogy a kulák arat-e vagy nem, az az 6 dolga, mert hi­szen ha nem arat és hagyja kipe­regni a gabonát, akkor annak a ku­lák látja kárát és az ő gabonája megy veszendőbe — az a dolgozó pa­raszt, aki esetleg így gondolkodik, nemcsak, hogy akaratán kívül is a reakció szolgálatába szegődik és a dolgozó nép ellenségévé válik, ha­nem saját magának is kárt okoz ve­le. Ha a kulák búzája kipereg, azzal nem a kulák károsodik meg, — aa - UJ szo — Nagylúcs az első a dunaszerdahelyi járásban — UJSZ0 Július 14 én Nagylúcs községben jártam, mint a Csemadok járási ok­tatója. Ebben a községben ugyan még r.em alakították meg a Csema­dokot, mégis érdemesnek tartottam körülnézni az EFSz-ben. Amint be­értem a szövetkezet portájára Bar­tal Ferenc elvtárssal találkoztam. Megkérdeztem tőle, hogy mi újság a szövetkezetben": Erre Bartal Fe­renc arca örömtől sugárzott és nagy büszkén kijelentette: „Nagy öröm van most nálunk. Elsó'nek végeztük el az aratást a dunaszerdahelyi járásban, ftppen most kaptuk meg a vándorzászlét ls." A továbbiakban megtudtam Bartal elvtárstól, hogyan sikerült ezt a szép eredményt elérni. A nagylúosi szövetkezeti ta^jk már korareggel körülbelül 4 óra­kor kimennek a határba, és csak este 10 órakor térnek vissza. A/ 1 mondogatják egymás között, bogy most nagyon ki kell magukért tenni. Maid pihennek akkor, ha a gabona már a magtárban lesz. A szép siker eléréséhez az is je­lentős mértékben hozzájárult, hogy a szövetkezeti tagok csaknem kivé­tel nélkül öntudatos dolgozók, akik tudják', hogy ma már nem a nagy­birtokosnak dolgoznak kolduske­nyérért, hanem saját maguknak. TARCSI IMRE, Dunaszerdahely A sáríiai szövetkezeté lett az aratási verseny vándorzászléja A sárfiai EFSz tagjai a kedve­zőtlen időjárás ellenére is három nappal előbb befejezték az aratást, mintahogy azt eredeti­leg tervezték. Július lő-én tar­tották meg az aratási ünnepséget. Minek köszönhető az, hogy a sár­fiai szövetkezeti tagok a rossz idő­járás ellenére is sikeresen learat­tak? Csaknem az egész falu lakos­sága megértette az idei békearatás jelentőségét. Különösen az asszo­nyok érdemelnek dicséretet, akik­nek dalaitól hangzott a határ az aratás alatt. De a traktorosok, Ur­banovics és Fabrík elvtársak is ki­váló munkát végeztek. Nem egész 20 óra alatt két önkiSy tözővel learattak 33 hektár árpát. Ez nagyon szép teljesítmény és elő­segítette Gavlik elvtárs brigádve­zető céljának megvalósulását, hogy megszerzik a vándorzászlót még akkor is, ha a nagyfödémes! szö­vetkezeti tagok tízszeres zár alá fs teszik. A sárfiai szövetkezeti ta­gok nagyon jól dolgoztak és ezért elérkezett a nagy nap, amikor egye­nesen a földeken vették át a büsz­ke vándorzászlót a nagyfödémesi szövetkezeti tagoktól. Csertvenka és Horváth elvtársnök kijelentették, hogyha addig élnek is, de nem engedik meg, hogy a vándorzászlót valaki is átvegye tő­lük. Lelkes taps közepette a többi szövetkezeti tagok és szövetkezeti asszonyok is kifejezték együttérzé­süket a két elvtársnövel. A JTO Szokol is kiveszi a részét a munkában. Eddig a kévéket se­gítette keresztekbe rakni, most pe­dig elvállalta, hogy egy egész nap csépelni fognak. JEDINAK MIHÄL.T, Szene Aranyos és Nagykeszí példát muíai — Megyercs hátra marad A hét folyamán kint jártam Ara­nyoson és Nagykeszin előadást tartani. Ezekben a falvakban már 15-én elvégezték az aratást. Hogy tudták ezt elérni? A szövetke­zeti tagok bizony itt nem 8 órát dol­goztak naponta. Aranyoson például a CSEMADOK elnökétől, aki egyúttal az EFÍk einöke is, megtudtam, hogy a dolgozók már reggel 4 órakor kint vannak a határban és csak 9 órakor mennek haza. A CSEMADOK és a CsISz közös brigádot alakított és így segítették' elő az aratást Aranyoson vagy pedig Nagykeszin könnyű dolgunk van nekünk, akik a szövetkezeti termelésről folytatunk meggyőző tevékenységet. Ezekben a községekben a dolgozók öntudatosak és mindent megtesznek szövetkeze­tük fejlődéséért. Máskép van ez azonban ott, ahol a szövetkezeti földeket a gyom lepi el, mintahogy nálunk Gútán és Megyer­csen is van. Ha alacsony a termés és a földeket gyom lepi el, akkor a be­csületes munká6embernek el megy a kedve a szövetkezeti termeléstől. Gútán például 600 tagja van a szö­vetkezetnek, de ebből csak 150-en dolgoznak. Hol a többi? Miért van­nak olyan kukoricák, amelyeket, még egyszer sem kapáltak meg? Rendet kell teremteni ezen a téren, így nem lehet építeni, hanem csak rombolni. MOLNÁR GÉZA, Gúta, Befejezés előtt áll az aratás a somorjai járásban Járásunkban több olyan EFSz és állami birtok van, amelyekben pár napon belüt befejezik az aratást. Eddig a békéi EFSz vezet. Július 7-től julius 14-ig az összes gahonát le­aratták annak ellenére, hogy másfélnapig esett az eső. E szép teljesítményért dicséret ille­ti elsősorban a szorgalmas szövet­kezeti tagokat, csoportvezetőket és a vezetőséget, de nem kismértékben a csallóköcsütörtöki gépállomás dolgozóit is. A békéi szövetkezet eredménye anrlál figyelemremél­tóbb, mert munkaerőben nem na­gyon bővelkedik. A tagok közül so­kan Bratislavába járnak munká­ra. A békeiek azonban nemcsak az aratást végezték el Ilyen lelkiismeretesen, hanem a répájukat Is háromszor bekapálták már és lelkiismeretesen kiegyel­ték. A lucerna második kaszálása ls készen van, úgyhogy petren­cékbe rakva szárad a takarmány. E hó 16-án megkezdték a csép­lést is. Negyeden az egész falu az aratás mielőbbi befejezéséért harcol Az aratás országszerte folyik. A dolgozó földművesek lelkiismeretesen foglalkoznak egész évi munkájuk gyümölcsének a betakarításával. A földművesek még soha ilyen lelkese­déssel nem arattak mint az idén. A továbbiakban meglátjuk, hogy miért. Az aratás a múltban a földművesek számára egyik legnehezebb munkát jelentette- Ma azonban változott a helyzet. A gépek vígan dübörögnek a földeken és elvégzik a munka nehe­zebbik részét. Igaz ugyan, hogy min­den falura nem jutott kombájnt, de az önkötözőgépek mégis megszabadít­ják az embert attól, hogy korahajtaltól késő éjszakáig vágja a rendet é® a lányokat attól, hogy a végkimerülésig ha jolgassanak a marok felszedésében. A napokban meglátogattam Negyed községet. Este 7 órakor érkeztem- oda, de még akkor is vígan folyt az aratás a határban. Ügy tűnt fel, mintha a gépek az emberekkel versenyeznének. Es itt mutatkozik meg a táblás gaz­dálkodás előnye. A gépek minden időveszteség nél­kül járhatnak a nagv táblákon és nem kell parcelláról parcellára járkálniok. Éppen egy nagv búzatáblán fotvt az aratás. Ermvi földnek a learatása a múltban I hétnél ls tovább tartott, most pedig 25—30 ember rövid két nap alatt rendbeteszl. Mfve! a heíyi CSEMADOK-csopor­tot jöttem meglátogatni, felkerestem a CSEMADOK aratóbrigád ját is. Fia­talok, idősebbek egyaránt nagy lelke­sedéssel hordták össze a kévéket. Horváth Dezső asztalosmester, a CSE­MADOK-csoport elnöke, nagv meg­elégedéssel jelentette ki, hogy ma, amikor ilyen bő termést látnak szemük előtt és amikor tudják, hogy mindez egyedül csak a dolgozó nép tulajdona s nem a földbirtokosoké, őröm a munka. Senki 6em áll a hátuk mögött, hogy munkára nógassa őket. Mindannyian lelkiismeretesen dolgoznak, mert tudják, hogy saját maguknak dol­goznak. Es azért kapcsolódtak be 5k, Iparosok is a munkába, mert tudják, hogy mi­lyen sok függ az aratás gyors elvég­zésétől. Ugyanilyen örömmel nyilatkozik Pásztor Ferenc szabómester is. aki az aratási és cséplési munkálatok ideiében, mint brigádos dolgozik az EFSz-ben. ,,En nagy őrömmel dolgozom, — mondja Pásztor elvtárs, — hiszen a múltban is arattam már, csakhogy az­zal a különbséggel, hogv akkor azon kellett gondolkodnom, hogy va j ion mit fogok ebédelni. Most pedig ponto­san délben traktor hozza a jobbnál jobb ebédeket és a finom hideg sört. Ügy élünk itt a Vág partján, mint valarrti kiskirályok. Vígan megy a munka, merthát nekünk csak a kévét kell összehordani, a többit pedig el­végzi a rép." CSANDAL fSTVAN, AlsószeA­a legkisebb gondunk, hogy a kulá­kot károsodás éri-e, vagy sem — ha­nem dolgozó népünk kenyere lesz ki­sebb és ha a kulák elszabotálja ter­mése betakarítását, hagyja kipereg­ni és kárbaveszni gabonáját és nem teljesíti beszolgáltatást kötelezetsé­gét, azt az ellátatlan ipari'dolgozók milliói fogják megkoplalni. A köz­ségek összbeszolgáltatási tervének teljesítésért nemcsak az egyének, hanem a község, mint egész is fele­xa. Ezért érdeke minden dolgoaó pa^ rasztnak, hogy a kulákot állandóan figyelemmel tartsa, mert ha a kulák elszabotálja beszolgáltatását, azért a községre kivetett kontingenst be kell adni, s ez pedig már a kis- és kö­zép földművesek rovására megy. Te­hát, hogy mit csinál a kulák: beta­karítja-e rendesen a termést, vagy pedig hagyja azt kárba veszni, ez a kérdés a falu minden dolgozója előtt, mint a saját jól felfogott egyéni ér­deke álljon. A második példásan dolgozó szö­vetkezet járásunkban a nagyiégi EFSz. Itt is teljes iramban folyik a békearatás. Két munkacsoport dolgozik, melyek között a szocialis­ta munkaverseny is jól halad. A csoportokat jól megszervezték. Az egyik 44 főből áll. Huszonnégyen köziilök fiatalok, akik fürgén hord­ják össze a kévéket, amelyeket az­tán az idősebb tagok keresztekbe raknak. 4 munkaerő az öntözögé­pet kezeli. Engler Péter, Janikovics Sándor és Takács Miklós traktoro­sok bizonyára nagyon örülnek, hogy az idén már nem kell kis, szétdara­bolt parcellákon dolgozniok, hanem vígan arathatnák 8 nagy, egyesitett táblákon. Nagylég község dicséretet érdemel még abban is, hogy a szövetkezeten kívüliek közül la szép számban bekapcsolódtak a közös aratásba. így például ttal­gó István asztalos és Mészáros József szabó önként jelentkeztek a szövetkezetbe, hogy elősegítsék az idei nagyjelen, tőségü béfeearatás gyors befejezé­sét. A nagyiégi szövetkezetben az aratással egyidőben a tarló­szántást ls végzik. Mire a csép­lést befejezik, akkorra már tui'16 sem lesz a nagylégi EFSz föld­jein. Egy hibát azonban mégis találtam Nagylégen. A Csemadok és a CsISz helyi szervizt te nem fejt ki semmi­nemű tevékenységet. Valahol bizo. nyára hiba van. Vagy a vezetőség túlságosan el van foglalva munká­val, vagy pedig a mozgalmi munka kissé távol áll tőle. A harmadik példásan dolgozó EFSz járásunkban a nagypakai. Itt is kiválóan megszervezték a mun­kát. Különösen dicséretet érdemei­nek a nagypakai asszonyok, akik meg­értve a szocialista országépiíés Jelentőségét, szép számmal be­kapcsolódtak a munkába. Termés ae egész járásban J6 mu­tatkozik. A nagypakai EFSz-ben azonban feltűnően szép a gabona. Szerte az egész járásban már csak pár nap van hátra az aratás befejezéséig. A sikerek meggyőző­en mutatják a szocialista nagygaz­dálkodás előnyeit és a modern me­zőgazdasági gépek hasznosságit. Kis- és középföldművesek ma már meggyőződtek arról, hogy gépek se. gitségével fele annyi idő alatt sok­kal jobban és kevesebb fáradsággal el lehet végezni a földműves leg­nehezebb munkáját, az aratást. FARKAS KÄLMÄN

Next

/
Oldalképek
Tartalom