Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)
1951-07-19 / 167. szám, csütörtök
0 II J SZU ARATÁS NAGYLÉGEN 1951 július 19 Szombaton is forrón tűzött a nap a nagylégi határban, mely aranysárgára érlelte a gabonatáblákat. A faluban nagy volt a mozgolódás, ahol néhány gazda kivételével az egész falu tagja a szövetkezetnek. Veszélyben forgott az aratási terv. — Mit csináljunk, kevés a gép. — vakargatták a feJuSet a szövetkezet tagjai. — Az aratással pedig nem késlekedhetünk, — jelentette ki, mint tizenegy nappal ezelőtt is, Mihalik elvtárs, a szövetkezet elnöke. Az önkötözőgépek segítségével tizenegy nap alatt, szombatig 190 ha rozsot, 130 ha tavaszi árpát, 85 ha árpát (a tagokét) és 38 ha őszi árpát arattak le s ez alatt az idő alatt 150 hektáron elvégezték a tarlószántást is. — A szovjet hernyótalpas Sztálinyec traktorral, —. mondja Engler Dezső, a csütörtöki gépállomástól ide beosztott második traktoros-brigád vezetője, — egy váltás alatt tizennégy hektárt is felszántottunk. Most még egy ilyen traktort kapunk. Éjjel-nappal fogunk dolgozni, hogy teljesítsük a tervet. A nagylégi szövetkezet Irodájában beszélgetünk. — Hetekkel ezelőtt, — folytatja az elvtárs, — amikor a falunkban járt a szovjet kolhorparaszt küldöttség, be/széltem Aplajev elvtárssal, aki szintén traktorista brigádvezető. Mi is az ő munkamódszere szerint kezdtünk dolgozni. A traktorokat kint a földön, a barázdák közt tankoljuk. Ezzel sok időt megtakarítunk. Nem kell, mint eddig tettük, a faluba futkároznunk a géppel naftáért... A cséplést pedig vilanymotorral fogjuk végezni, hogy a most arató traktorok is szánthassák a tarlót. Kevés időnk van beszélgetésre. Dt ha már a szovjet kolhozparasztoknál tartunk, Mihalik, az elnök is közbeszól. — Ha nyakig is vagyunk as aratásban, már most is foglalkozunk az öszi munkálatokkal. Nem topoghatunk egy helyen. Haladnunk kell, mert csak igy fejleszthetjük szövetkezetünket. Amikor elbúcsúztunk a szovjet kolhozparasztoktól, a szövetkezet vezetősége rögvest összeült és tárgyalt a tapasztalatok átvételéről • Krinickii elvtárs, aki a Micsurin-kolhoz egyik mezei brigádjának vezetője, mondotta, hogy náluk keresztbevetéssel hektáronként 40 mázsás gabonatermést sikerült elérni ru£g a régi vetési forma szerint hektáronként csak 28—30 mázsa volt a termés ... Az ősszel már mi ls alkalmazni fogjuk a keresztbevetést, hogy jobban kihasználjuk a földet, nagyobb eredményt érjünk el. Parafilm elvtárs, kolhozelnök tanácsára a cUKorrépe földjeinket már mélyebben kapáljuk, az állatjainkat pedig, mint ahogy Demin elvtárs mondotta, előre megállapított fejadag szerint etetjük. Mi is fejleszteni akarjuk állatállományunkat. V Ameddig 1 ezeket a szavakat mondotta, vidámság ragyogott a szemében. Jól esett visszaemlékezni a szovjet vendégekre, akikkel tanulságos órákat tölthetett S most egyszerre csak, mintha viharfelhők vonultak volna be a szemébe, anynyira elkomorodott. Látszott rajta, hogy már máson töri a fejét. S gondolatait lassú szavakkal ki is mondja. Halkan beszél, mintha csak magának mondaná... hátha így többet süt ki. — Már tizenegy napja aratunk. Nagy határunk van. S kint a mezőn csak négy önkötözö géppel dolgozunk. Az árpa már túl is érett. A búza ép most a legjobb ... Dolgozunk ameddig lehet, még este tízig is... S kintről egyszerre csak traktorok dübörgését hallja. — Mi a szösz, tán csalt nem hagyták abba az aratást? De nem töprengett sokáig. A traktorosok ismeretlenek voltak. A csütörtöki gépállomás húszas brigádja futott be. Vajasvatáról jöttek. Gyökeres Lajos a brigádvezetö. A kislányát is magával hozta, ö is ott fent ül a traktoron. Mosolyognak mind a ketten. Kisegíteni jönnek! Mihalik elvtárs azonnal visszafordul. Már boldogabban lélekzik. Bent az irodában előveszi az aratási tervet, talán csak a többiek kedvéért, mert ö ismeri azt fejből is. Zsebéből előkotorja a ceruzát. Számlál, szoroz és most már felviduló arccal jelenti ki: — Keddre készek leszünk az aratással s kezdődhetik a cséplés! Engler Dezső pedig Gyökeressel beszél. Miről is folyna másról közöttük a sző, mint a traktorokról. Nemcsak a kezük, de még az arcuk is olajos lett a nagy munkában. — Több mint egy hónappal ezelőtt, — mondja Engler, aki derék, nyúlánk ember, — elromlott az egyllt traktorunk s az ivánkai gépállomásra küldtük javításba. Azt ígérték, hogy négy nap múlva visszakapjuk. Várhattunk Ls rá egy hónapig. Csak máma hozták vissza. így ls örültünk neki, „legalább gyorsabban learatunk" gondoltuk... Be is osztottam a gépet, az meg — mi a fene — állandóan csak kivágta a vizet. Hibásan küldték vissza. Nem lehetett megterhelni a traktort... S most az egyik traktorosunk visszavitte újból Ivánkára... — Hibának nagy hiba ez. Meg kellene róni őket az ilyen munkáért, — mondja Gyökeres Lajos, — de Jó, hogy legalább itt vagyunk mi, egy egész brigád, segítünk nektek... Többet nem is szóltak. Csak öszszemosolyogtak. Ezer szó helyett is többet mondottak ezzel egymásnak, Az aratás sikeréért mindent megtesznek. Kint a határban, ahonnan nem is látni a falut, mert eltakarják előlünk a veit grófi park magas, lombos fái, — négy traktor dübörög. Harmincnyolc hektárnyi táblán búzát aratnak. Körbe-körbe járnak a traktorok, mintha kergetnék egymást «Sietnek. Nemcsak a verseny kedvéért, inkább a gabonáért, hogy raktáraink minél előbb megteljenek teli zsákokkal. Az országút szeli át ott a határt. S azontúl a cukorrépa földek nyúlnak a messzeségbe. Ezt csak mondják. Nem látjuk. S egyszerre C3ak 1 lovak és mögöttük emberek buk kanak ki a távolból. Éppen fordulnak s ismét eltűnnek. Most már elhisszúk. Az egyifc szövetkezeti tag mondja is, hogy már negyedszer ka pí.iják a cukorrépát. Jól gazdáikod nak a szövetkezet tagjai. Gondos kodnak minden munkáról. Miiyen nagy és gazdag a határ! — Látod őket? — kérdi egyszerre tőlem Mihalik elvtárs s a tátíla végén feltűnő gyalogosokra mutat. A kévéket rakják össze. A traktorok után ök is körbe járják a táblát. A pár perccel előbb még az apró alakoknak tűnő emberek már a közelünkbe értek. Elől fiatal Iányok és fiúk haladnak. Jobbra-ballra futnak ki, mint a kitáguló harmonika s kévét markolva térnek viszsza, lerakják őket, utánuk pedig a férfiak rakják a kereszteket. Köz ben tréfák hangzanak el és nagyokat kacagnak. Kacag az egész határ. Hosszúak a kévék sorai, melyek között a piros és fehér blúzt öltött lányok úgy hatnak, mintha a gabonatáblák széleit ékesítő pipacsok mezei pirágok lennének. S a kévék sorai egyre csak fogynak, oly iramban, mint ahogy a kalászok ezrei tűnnek el percek alatt az önkötözbgépek ölelésében és csak a tarló marad utánuk. Estére már ide is kidübörög az egyik Sztaünyec s belehasítja az új ba rázdákat a száraz rögbe. Csintalankodnak a lányok Ä traktoristákkal. Amikor a közelükbe érnek, nem hagyják őket szó nélkül elfutni. így történt ez most is. Az egyik leány rákiáltott Varga Lászlóra, a Skoda 30-as vezetőjére. — De büszkén nyargalsz a vaslo von! Varga csak visszamosolyog és tovább megy. Molnár István, az önkötözőgép kezelője ád neki feleletet. — Mi tegnap kilenc hektár arattunk le! — Mi meg tegnap délután negy venegyen, — kiáltja feléje Nagy József, a gyalogmunkás csoport vezetője, — húsz hektáron hordtuk össze a kévét... Nem mosolyog Nagy József. Komolyan szervez és irányít. Azelőtt haszonbéres földön gazdálkodott, mint annyi sok falubelije. Benyovszky grófnak dolgoztak. Akkor nyűggel volt teli életük ... Társaira néz. Sok köztük a volt haszonbéres, de eíegen vannak azokból is, akik földdel együtt léptek be a szövetkezetbe. Mondja is Nagy József: Csak most tndfuk igazán, hogy magunknak dolgozunk amikor több mint 1400 hektárnyi szövetkezeti földön gazdálkodunk ... Ha csoportvezető is vagyok, éppen úgy tiolgozok mint a többi... Most látjuk csak, hogy mennyire megváltozott a világ ... A munkacsoportok versenyeznek egymással. A rozsban Szabó Vincéék győztek. A búzában? Az majd elválik a végén... Néhány nap és felbúgnak a cséplőgépek. Megnyílnak a telt kalászok s aranyló magokkal telnek meg a zsákok, zsákokkal a raktárak. Hogy örülnek ennek a szövetkezet tagjai. Már nem is arról tárgyalnak, hogyan teljesítsék a kontingenst, hanem azt forgatják az eszükben, mennyivel tudnak majd többet adni az államnak... PETRÖCI BÁLINT Az alístálí szövetkezet nyolc nap alatt elvégezte az aratást Az állami birtokok dolgozói kenyérgabonát, burgonyát és tejet kapnak a gazdaságokon A földművelésügyi minisztériufň értesítése szerint a hivatalos közlönyben egy hirdetmény jelent meg, melvnek értelmében a szocialista mezőgazdasági szektor dolgozói bizonvos árucikkeket vásárolhatnak a gazdaságokon. A hirdetmény a következőképpen szól: A földművelésügyi minisztérium megegyezésben a belkereskedelemügyi minisztériummal az állami bérpolitikáról szóló 244/48-as számú törvény 1. paragrafusa és az állami bérpolitika, valamint az állami bérbizottság elrendezéséről szóló 27/5l-es számú kormányrendelet 2. paragrafusa szerint elrendeli: i. 8. 1. A szocialista mezőgazdasági szekíor üzemeiben az alkalmazó köteles az állandó és a szezonmunkásoknak a következő mezőgazdasági terménveket hivatalos árcn kiadni: a) havonta 10.5 kilogramm búza az alkalmazott számára és 7.5 kilogramm búza minden egves családtagja számára, b) havonta 10-5 rozs az alkalmazott számára, és 7.5 kilogramm rozs családtagjai számára, c) havonta 20 kilogramm burgonya (esetleg a megállapodás szerint részben takarmánvburgonva) az alkalmazott számára és ugyanilven mennyiség a családtagok számára. d) félliter tel naponta az alkalmazott számára, 'U liter tej a 2 éven aluli családtagoknak, Vt liter te i a 2—20 éves családtagoknak és '/< liter tej a 20 éven Feiüli családtagoknak. 1 A fentemlített mezőgazdasági terménveket nem lehet felvásárolni azon családtagok számára, akik alkalmazásukból kifolvólag sarátmaguk ls jogosultak ezen hirdetmény értelmében a fentemlített árúcikkel felvásárlása, vagv akik má« munkaviszonyban vannak. 3. Családtagoknak számítanak (feltételezve, hogv az alkalmazottak egv háztartásban élnek) a következő személyek: feleség (élettárs), ellátatlan gverekek (örökbefogadottak is), akik után az alkalmazott családi pótlékot is kap. 4. Állandó alkalmazottak azok a mezőgazdasági munkások, akiket egész évre vettek fel az illető vállalatba és az egész nap folvama alatt alkalmazásban vannak. Szezonmunkások azok a dolgozók, akiket a tavaszi, nvári és az őszi mezőgazdasági munkára vettek fel. 5- A fent Maoroft terménjiket nem vásárolhatják azok az alkalmazottak, akik a fizetési, bérszabályzat értelmében úgyis részesülnek természetbeni juttatásban. 6. A fent felsorolt terménveken kívül az alkalmazott eladhat azoknak az alkalmazottaknak, akik baromfit tenyésztenek, ' évente 1 mázsa ocsút 180 koronáért. 7. Búza és rozs helyett a Jogosult személy kérheti az alkalmazót, hogv lisztet és korpát adjon el neki az előírt mennyiségben az őrlési kiadások térítését feltételezve. l 8. Azok t személvek, akfk Jogosultak a fentemlített gazdasági terménvekre, nem kapnak élelmiszer jegyeket lisztre, kenyérre és tejre. 3. 5 Július havában azok a mezőgazdasági dolgozók, munkások, akik a hetedik közellátási időszakra rendesen felvették élelmiszerlegveiket, még külön 3 kilogramm búzában és 3 kilogramm rozsban részesülnek, a családtagok pedig 1-5 kilogramm rozs juttatást élveznek. 4. 5. Ez a hirdetmény a kihirdetés napján lép érvénybe. Az alistáli EFSz tagjai 8 nap alatt 700 hektáron befejezték az aratást. A szövetkezeti tagok az aratást három munkacsoportban végezték, melyeknek Szászik József, Beke János és Brezník István voltak a veztői. A munkacsoportok közül a legjobb teljesítményt Brezník István csoportja érte el. A munkacsoportokban a tanítók és a tanítónők is résztvettek. Hogy az alistáli EFSz az aratást ilyen rövid idő alatt befejezte, ez a munka jó megszervezésének és annak köszönhető, hogy a traktorosbrigádban olyan traktor'.sták voltak, mint Vágó János, Lehoczky András, Rásó József és Kázmér Béla traktorosok, akik aratási normájukat 301 százalékra teljesítették. Nagy segítséget nyújtott az aratásban a szovjet kombájn is, amely három nap alatt három vagón búzát aratott le és csépelt ki. Azzal, hogy a kombájn mindössze csak 4 embert foglalkoztatott, óriási munkaerőt takarítottunk meg Külön meg kell emlékezni az alistáli halastó munkásairól, akik, mint ahogy a növényápolási munkákban is, igen nagy segítséget nyújtottak azzal, hogy 73 hektár kukoricát brigádmunkában megkapáltak, állandó segítséget nyújtottak az aratási munkákban is. Az aratásukat közös munkával végző egyénileg gazdálkodók aratása még nem fejeződött be teljesen, mivel nincs elég gép, de azért az aratás itt is jól és gyorsan halad. SKIRBEK JÁNOS, AlistáL Miéit nem arat Zemléni József méhi kulák? ' A tornaijai járásban lévő méh! községben Zemléni József 22 hektáros kulák, ahelyett hogy a sürgőssé vált aratásához fogna, állandóan aratómunkás után mászkál és folyton csak azt hajtogatja, hogyha nem kap aratót, akkor ő ugyan hozzá nem fog az aratáshoz. A kulák ilyenformájú szabotálásának sürgősen véget kell vetni és kénysze.rfteni kell, hogy aratását végezze el, ha pedig nem teszi, akkor a legszigorúbb eljárást kell megindítani ellene, a gabonáját el kell kobozni és le kell arattatni. PUPÁK JÁNOS. Tornaija. Tudunk mi kulákok nélkül is aratói A bod. ogszerdahelyi EFSz-ben is teljes lendülettel folyik az aratás. Termés jó mutatkozik. Alig férnek el a keresztek a gabonaföldeken. A munkából mindenki kiveszi a részét. Ott vannak a CsISz-tagok, akik éppen azzal akarnak hozzájárulni a berlini VIT sikeréhez, hogy segítenek az aratásban. Ott vannak az aszszonvok, a hivatalnokok, akik így egyenesen a munkahelyen harcolnak a munkásság és a dolgozó értelmiség szoros kapcsolatáértAz idei aratást bátran nevezhetjük békearatásnak. Minden egves dolgozó tudja nálunk, hogy mi így fejelünk meg a kapitalista háborús uszítóknak. Sőt bebizonyítiuk a volt rendszer híveinek, a kulákoknak, hogy nélkülök is tudunk aratni és hogy gépeink segítségéve! jobban, rövidebb időn belül és kevesebb fáradsággal elvégezzük az aratást, mint annakidején az ő jármuk alatt. Mi nem hagyunk már magunknak mégegyszer parancsolgatni holmi kulákoktól. Célunkat világosan látjuk és aki bennünket hátráltatni próbál egyenes útunkon, azzal könyörtelenül leszámolunk. Különösen a kulákokkal szemben kell ébereknek lennünk, nem szabad előfordulnia, hogy szövetkezetünkben holmi spekuláns egyének dúsláljanak. Ezen a téren még van mit tennünk Munkára tehát az osztályharc kiéleződéséért és a szocializmus mennél előbbi megvalósításáért. KUCZIK PAL. B odT ogszerdahely. A mihályfai CSEMADOK újabb kötelezettséget vállalt Még az aratást teljesen be sem fejezte a mihályfai EFSz, amelyből a CSEMADOK-tagjai is derekasan kivették a részüket máris újabb kötelezettséget vállalt a CSEMADOK. A szövetkezetnek 1? hektár olyan kukoricája van, amelyet nemesíteni fognak. (Ez úgy történik, hogy a vetéskor mindéin negyedik sor nemesített mag, majd pedig a közbeeső kukorica soroknak a cimervirágját levágják s így ez a közbeeső három sor is a nemesített kukorica virágjától porzik be.) Ennek a munkának az elvégzését vállalta el a CSEMADOK-csoport azzal a tudattal, hogy ezzel is segítségére lesz a szövetkezetnek és hogy hozzájárul vele a minél korszerűbb gazdálkodás megteremtéséhez. ( t. 1.) Előlegműtrágya juttatások A földművelésügyi megbízotti hivatal azonnali érvénnyel engedélyezi az előlegműtrágya szétosztását 1951 őszére, mégpedig az 1950—1951. évi műtrágya-jogosultság 30 százalékát. A műtrágyát egyenesen azoltfiak az EFSz-eknek, földműveseknek, 111. mezőgazdasági vállalatoknak kell átadni, amelyek a műtrágya-juttatásra jogosultak. Az állami birtokok nem a földművesraktár-szövetkezetekben, hanem egyenesen vagonokból veszik át a műtrágyát a hivatalos elosztás irány mutatása szerint. A helyi Nemzeti Bizottságok .haladéktalanul értesítsék erről az EFSzeket és a földműves szövetséget! A kulákokat nem a középparasztok kozl kell keresni! Hegysúr községben a tervszétírásoknál alighanem hiba történt. Kiemelem példának okáért Szakái Dezső földművest, aki 7.5 hektár földnek a tulajdonosa. A hegysúri helyi pártszervezet elnöke, Egri elvtárs, Szakái De?sőt, kuláknak tünteti fel. Igaz, hogy 6 nemcsak nem tartotta be a vetési tervét, de 90 ár kukoricából nehezen lehet 28 mázsát beszolgáltatni. Az, hogy földműveseink sok esetben nem tartották be a vetési területet, egyrészt a helyi Nemzeti Bizottság, másrészt pedig a Párt helyi szervezetének a hibája, amelyek 'nem gondoskodtak idejében arról, hogy a vetési terv be legyen tartva. Nekem van egy megjegyzésem ebben az ügyben. Pártunk arra tanít bennünket, hogy a szocializmus építésében nagy figyelmet kell fordítani a középföldművesre, aki Ingadozik a kulákság és a kisföldművesek között. Olyan módon azonban, ahogy azt Egri elvtárs képzeli, aligha lehet megnyerni a középföldműveseket a szocializmus építése ügyének. Nem lett volna-e helyesebb, ha már Szakái Dezső, ha nem tartotta be a vetési tervét, reális beszolgáltatási kötelezettséget írni elő neki és ezzel egyidejűleg a hibájára rámutatni, esetleg a helyi Nemzeti Bizottság útján azonnal közbelépni. Hisz, hogyha a fent nevezettnek 28 mázsa kukoricát kel-, lene beszolgáltatni, akkor nem maradna neki egy szem sem, sőt 28 mázsa kukorica 90 ár földön meg sem terem. Nekem úgy tűnik fel, hogy Egri elvtárs nem ismeri az osztályellenséget, mert amint a fentiekből kitűnik, ő a középföldművesek soraiban keresi a kulákot. Szakái Dezső az elmúlt évben a következőképpen tett eleget beszolgáltatási kötelezettségének. Búzából 100 százalékra, rozsból 100 százalékon felfii, kukoricából 100 százalékon felül, sertéshúsból százszázalékra, baromfi-, húsból százszázalékia. Én tehát semmi esetre sem látok Szakái Dezsőben spekulánsot. Szerintem csupán több meggyőző tevékenységre lenne szükség. JEDINÁK MIHÁLY, Szene.
