Uj Szó, 1951. július (4. évfolyam, 153-177.szám)

1951-07-19 / 167. szám, csütörtök

2 OJ sin 1951 július 19 Könnyebb libát őrizni, mint aratni mondják és teszik az ekecsí kulákok A nagymegyeri járásban folyik a tisztogató munka. Naponta zajtanuk le a népbírósági tárgyaiások. amelyeken a legalattomosabb, a legkegyetlenebb osztály ellenségekre, a siaboláló kula­kokra sujt le a falu becsületes dolgozói­nak ökle. A falu kis- és középgazdái saját maguk tnondják ki az ítéletet a zsarnok kulákok fölött. Minden tárgya­láson újabb és újabb formában látják a kulákok rosszmájúságát, ördögien gonosz lelküket. Látják, hogy a kulák szép szavak mögé re/ti valódi énjét. De a népbírósági tárgyalásokon leránt­ják a leplet róluk és gonoszságuk tel­jes meztelenségében állnak a falu dol­gozói előtt. Tisztán látják a falu dol­gozói a báránybőrben meglapuló tigri­seket. De hogy ezt elérhessék, először le kellett a fenevadakról húzni a bá­ránybőrt, N amiben meghúzódva várták az alkalmas pillanatot, amikor a békés falust dolgozókra vethessék magukat. A tárgyalásokon látják tisztán a falu kis- és középföldművesei azt a sok ar­cátlanságot, amit a kulákok velük szemben és rajtuk keresztül az egész dolgozó népünkkel szemben tanúsítot­tak. Sok ideig a kulákok mézes-mázos szavakkal megtévesztették a jalu kis­és középföldműseit. Voltak sokan, akik azt hitték, hogy a kuliknak csak az a bűne, hogy sok földje van. Sok ideig nem vették észre azt, hogyan nyúzza őket különféle formákban a kulák. A tárgyaláson azonban felnyitották a fa­lusi dolgozók szemeit, tisztában vannak már azzal, miért-kell sok esetben még a kivetett beszolgáltatási kötelezettsé­güket is túlteljesíteni. Látják, hogy en­nek az az oka, hogy a kulákok nem tart­ják be a vetési tervet, a földjük után kiszabott beszolgáltatási kötelezettsé­güknek nem tesznek eleget, a birtokuk­hoz mérten kötelező állatállományt egyetlen egy kuláknál sem találjuk meg. Iparkodnak még a meglévő állat­állományukat is minél hamarább ki­pusztítani. Abban a szép reményben ringatóznak, hogy ha kipusztítják az állataikat, nem fognak a piacra sem­mit sem adni, üz ipari dolgozók nem tudnak húshoz jutni és emiatt a szocia­lizmus ellen fognak fordulni. De szám;- l tásukban csalódtak, mert szövetkeze­teink és a becsületes egyénileg gazdál­kodó. kis- és középföldmüveseirik segít­ségével rendes áron tudunk megfelelő húsmennyiséget juttatni dolgozóink aszta'ára. A kulákokat a szabotálásokért és fe­ketevágásukért nem büntették meg ed­digelé kellőképpen. Azt lehet mondr.ni, kesztyűs kézzel bántak velük. Ettől a kesztyűs kézzel való bánásmódtól kaptak kedvet az ekecsí kulákok is ahhoz, hogy ne elégedjenek meg csak azzal, hogy a vetési tervet nem tartot­ták be, a beadási kötelezettségüknek nem tettek eleget, sem terményben sem húsban, hanem még az aratás sza­bntálásával is megpróbál kőzzenek Hogy olyan termésünk van, amilyenre régen nem emlékezünk, bosszantotta az ekecsi kulákokat. Gondol tik egyet és elhatározták, hogu minden erejükkel azon lesznek r hogy a jó termésen vala­hogy rontsanak. Ekecs község határában is szépen megérett a búza. Mindenfelé az aratási előkészületek nyomai vo'.tak láthatók. A kis- és középgazdák udvarairól kaszo pengése hallatszott, az Egységes Föld­műves Szövetkezet udvarán pedig a gondosan rendbehozott aratógépek vár­ták a pillanatot, hogy késedelem nélkül megkezdhessék az aratást. A falu három kulákja is készülődött az aratásra. Névszerint Ábel László 48 hektáros, Köles Ferdinánd 20 hektáros és Bittér Károly 20 hektáros kulák. Csakhogy ezeknek a kulókoknak az előkészületei eltértek a falu többi gaz­dáinak az előkészületeitől. Az udvaruk­ban nem lehetett kaszapengést hallani, sem aratógépet nem javítottak. A kulá­kok' szorgalmasan guűitögették a liba­haitó vesszőket A falu dolgozó paraszt­jai egymás között iókat nevettek a ku­lákok szorgosko^ásán. Mondogatták egumás között: Miluen iók lettek ezek a kulákok. már a tibanásztorukr><k is gondoskodnak libahaitó vesszőről. Elkövetkezett az aratás ideie is és akkor sült ki, hogy a kulákok miért gyűjtögették a libahajtó vesszőket, ahe­lyett, hogy kaszáikat készítették volna elő az aratásra. Ekecs község lakosai kaszákkal a vállukon indultak ki a me­zőre. hogu a szén termést idejében le­arathassák. hogy a túlérés által bekö­vetkezhető szemkihullásának elejét ve­gyék. A kulákok kapui. is sorban megnyíl­tak és nekiindultak a kuláko'-. maguk előtt nagy sereg libákat terelve, a vál­lukon kasza helyett az aratási előké­születek alatt összeszedett vesszők. Ha­ialmas kurjongatás közepette terelgetik a tibáp'iat a IthalrgiJő felé Útközben, akik meglátták őket, mind mosolyog­tak la'tuk A kulákok o;rf g olyan sz'u­szaggató hangon panaszkodtak, hogy még a kőszikla is könnyezett volna a ranaszik után, ha' -i panaszok nem cv ö szájukból erednek. Uton-úlfélen azt panaszolgatták, hogy most a legna­gyobb munkaidőben, akiikor a termés már megérett, aratni kellene, nekik pe­dig libát kell őrizni. No, de Isten látja lelkünket, mondogatják a kulákok, ml nem vagyunk bűnösek, ha nem kapunk libapásztort, hát kénytelenek vagyunk a szegény libákat magunk kihajtani hogy libáinknak a begyét egy kicsit rendbehozza a zöld. Nem tehetjük tönk­te drága libáinkat azzal, hogy csak ár­pát és zabot etessünk velük. A libalegelön a kulákok egy fa alá te­lepedve figyelték az úton elhaladó, ka­szákkal felszerelt gazdákat. Több gaz­dának azt a kijelentest tették, hogy ül­jenek hozzájuk, ne siessenek, ráérnek, úgy sem maguknak dolgoznak, mert hi­szen termésüket úgyis be kell szolgál­tatni. Voltak aztán olyanok is, a kis­gazdák között,-akik megkérdezték, hogy hát ők mikor számítanak aratni, hi­szen már a kalászokból kihullnak a szemek. A kulákok csak legyintettek és azt felelték, ha kihullanak a szemek, akkor is marad még annyi, ami nekünk és libuskáinknak elég lesz. Ezek a gazember kulákok. mikor más gazdák arattak, libapásztorságot ját­szottak. Azt várták, hogy a szem a túlérés következtében kihulljon a kalá­szokból. Csak annyi maradjon, amivel az ö haszontalan életüket fel tudják tartani. De nem ment soká a kulákok játéka. Hamar beleuntak. Ha az ekecsi Nemzeti Bizottság taglai szemet Is hunytak fölöttük, de annál erélyesebben felléptek az ekecsi CsISz tagjai. A Nemzeti Bizottságot a járási pártszer­vezet segítségével feloszlatták, mivel hivatásának semilyen téren nem tett eleget. Az egész község vezetését az ifjúsági szervezet vette át Faraga elvtárs járási párttitkár sza­vai szerint nincs olyan emberekre szük­ségünk a vezető helyeken, akik a hala­dás kerekét meg akarják állítani. A ku­lákok is felhagytak a libapásztorkodás­sal. mivel a fa alatt sem voltak kellően megvédve a napsütéstől. A mult héten pénteken kisérték be a három iórnada­rat a nagymegyeri üdülőtelepre. A li­buskáik siraltaqs gágogással búcsúz­tak hűséges gazdáiktól, akik olyan nagy gondot fordítottak ráiuk. Ekecs község lakosai pedig a kulákok letar­tóztatásának hírére, a tervezett aratási időt. két nappal megrövidítik, hogy le­gyen idő a kulákok gabonájának leuta­lására is. A második típusú Egységes Földműves Szövetkezet tagjai pedig százszázalékban aláírták a harmadik típusú szövetkezeti gazdálkodást. De ez nemcsak Ekecsen van jgy. Néz­zünk csak széjjel a, híres Fehérvári Ig­nác kiücsodi kulák körül is. Fehérvári Ignác szintén a kulákok jobbfajtájából való. Mikor az Uj Szó kritikája nyo­mán már ráirányult a figyelem, hogy embereket zsákmányol ki, siránkozva kijelentette, hogy ő soha nem tartott embereket a szolgálatában. Most pe­dig, mikor az arafás menetét ellenőr­ző bizottság meglátogatta és Fehérvá­ri Ignácot munka nélkül találta otthon és kérdőre vonta, hogy miért nem arat hiszen a szemek már mind kihullanak az érett kalászból. Fehérvári Ignác si­ralmas hangon így panaszkodott: Jaj. »űrfiak«, nem győzöm én ezt egyedül, adjanak nekem részaratókat. Hiszen mindig négy-öt alkalmazottam szokott lenni, most hogy kívánhatják, hogy egyedül végezzem el azt a tömérdek munkát. Kapott is aztán Fehérvári Ig­nác részaratókat, de nem olyanokat, akik az ő magtárába gyűjtenék a gabo­nát. Fehérvári Ignácot pedig elhelyez­ték olyan helyre, ahol még a napsuga­rak sem zavarhatják a kulák méltósá­gos nyugalmát. Sok helyen megtörtént az Is, hogy mikor a kulákok látták, hogy büdös a levegő körülöttük, betolakodtak az EFSz-be. Az EFSz-ek leple alatt akar­ták továbbfolytatni romboló tevékeny­ségüket. így történt ez Csicsón is. A kulákok megrohanták a szövetkezetet, mert ott a beszolgáltatási kötelezettség­től mentve érezték magukat. A csicsói szövetkezel dolgozói látták, hogy a szövetkezetben is csak hátráltatják a munkát és ezért a járási pártszervezet segítségével a kulákokat kisöprüzték a szövetkezetből. Az öt kisöprűzött ku­lák azt hitte, hogy mint a többi kulá­kok, ők is majd elhelyezkednek a föld­műves raktárszövetkezetben, a DVP­ben, vagy valami állami birtokon inté­zőnek vagy munkavezetőnek. De téved­tek, mert még munkásnak sem kellenek sehol, nem hogy vezetőnek. Csicsó köz­ségben pedig nemcsak hogy munkát, de még lakást sem hajlandók nekik a köz­ségben tovább adni. Így a kulákok mint gazdátlan, kivert kutyák kénytelenek búcsú nélkül még a falu tájékáról is elsomfordálni. SZARKA ISTVÁN A nagymagyari traktoros-brigádot sürgősen meá kell tisztítani a befurakodott kulákoktól Gömörpanyií község fiataljai élen haladnak az aratásban Amikor végignéztem a hatalmas bú­zatáblán, ahol éppen nagy lendülettel folyt a munka, akaratlanul is az a gon­dolat töltött el, hogy az idén biztosít­va lesz a dolgozók kenyere. Községünk­ben III. típusú EFSz van. A szövetke­zeti tagok lelkes munkája mellett az ifjúság sem marad hátra. Szabó Imre brigádja például már reggel 6 órakor dolgozik. Minden fiatal nagy szorga­lommal hordja össze a kévéket. Az egyik kereszt tetején büszkén lengedez a CsISz zászlaja. Ez még nagyobb munkalendületre buzdíjta a fiatalokat. Amikor csoportom tagjaihoz értem, nagy örömmel fogadtak. Csakhogy va­lamit mégis észrevettem. Rövidesen meg is szólalt az egyik fiú és habár jó­akartúlag, de mégis kissé megsértett. Azt mondotta, hogy ebben a forróság­ban nem nekem való az aratás. En aztán megfeleltem kijelentésére: — Pista, te tudod, hogy én munkás­tanítónő vagyok? — Dehogyis nem, hiszen mesélted. — Akkor miérti beszélsz ilyen hangon velem. Te jól tudod, hogy munkában nevelkedtem és dolgozó nő vagyok, nem pedig holmiféle »úrinö«. — En nem... én nem azért mond­tam. — Vagy talán úgy gondoltad, hogy megalakítom a brigádot, én meg majd a hűs fák alól fogom nézni, hogyan ha­1 ladtok. Hát nem itt van az én helyem is köztetek? A brigád egy darabig szótlanul dol­gozott, de nemsokára víg nóta csen­dült fel. Közben elkezdtünk beszélget­ni a versenyről. Vajion ki fogja meg­nyerni? Ezekről gondolkodva még lel­kesebben folyt a munka. Másnap a járási elnökségi gyűlésre kellett mennem. Társaim nagy izgalom­mal vártak vissza. A gyűlésről egyene­sen hozzájuk mentem, fel&llottam a pótkocsi tetejére is elmondottam ne­kik, hogy a mi csoportunk viszi az el­sőbbséget a környező CsISz-csoportok között. Erre olyan nagy lett a lelkesedés és a fiúk meg a lányok olyan gyorsan hordták össze a kévéket, hogy ki sem lehet mondani. A CsISz-tag traktoro­sok is dolgoztak gépeikkel, mint a vil­lám. Mikor például Poborik Tibi meg­szomjazott, még akkor sem akart meg­állni. Csak odaszólt a vizhordónak: »Gyorsan már azt vizet, nem állhatok a gépemmel.« A legutóbbi Időben a kedvezőtlen időjárás kissé megzavart bennünket Ha ez közbe nem jött volna, akkor va­sárnap délben már az utolsó szem ga­bona is keresztekbe lett volna rakva. PROKSOVÁ ETELKA, Oörrlőrpanyit Nagymagyaron az aratás éppen egy nagy búzatáblán íoly;k. A szövetkezet tagjai az aratást korszerűen munka­csoportokkai végzik. Vlahi István ve­zetése alatt, egy 34 tagból álló munka­csoportot alakítottak, amelybe a szö­vetkezeti asszonyok is szép számmal bekapcsolódtak. Az aratók között vannak fiatal CsISz-tagok is, mint például a 16 éves Bagyora Feri, aki bizony egy cseppet 6em marad hátra a munkában. A munkakedv, a tagok között nagyon jó Szép eredményeket érnek ell." Naponta csaknem mindannyian le­dolgoznak két munkaegységet. Termés jó mutatkozik a r.agyma gyári EFSz földjén. Az aratással egy­idejűleg • a tarlószántást is végzik se héten inár a cséplést is megkezdik. Beszélgetésünk közben megakadt a szemem az egyik aratógépen, amely ott áll a fö'.d szélén. Megkérdeztem, liogyhát azzal miért nem dolgoznak. Erre aztán Blah: István munkacso­port vezető elmondotta, hogy a gép rossz és hogv a legnagyobb baj a z aratásban az, hogy állandóan elromlik valamelyik gép. Az őszi árpa aratásánál is az önkötöző csak minden második kévét kötötte be, így hát sok időt kellett feleslegesen elvesztegetni. Ez a dolog is csak azt igazolta, hogy a nagvmagyari traktoros-brigád­ból az utóbbi időkben a szerkesztősé­günkbe beérkezett panaszoknak ko­moly alapja van és hogy a traktoros-brigád körül komoly bajok vannak A helyi Nemzeti Bizottság éppen jelenlévő elnöke részletesen elmon­dotta, hogy miben látja ő a hibát a helyi traktorosbrigádban. A traktorosok nagyrésze kulák­csemete, akik igen rossz szemmel nézik a köztük lévő Rigó Nándort, aki egészen szegény családból származik és aki mint a munkás­osztály öntudatos fia, tisztán átlát a kĽlikok mesterkedésén. Ezért, ahol csak lehet ártanak neki és nevetségessé próbálják tenni. Az egyik alkalommal például döglött hörcsögöt raktak a traktorába. Négy napig bűzlöt benn a gépben, mikorra megtalálták. Vagy érdekes a másik eset is.i Az egyik reggel Rigó élvtárs utolsónak tankolt és hogyan, hogyan nem, víz került a naftás kannába, úgy­hogy Rigó elvtárs traktora a föl­dön másfélóra múlva leállt. Máskor mindig Adamcsek Márta, az állomás gazadasági. vezetője, szokta kiadni a naftát, de hát ez alkalommal, vagyis pontosan akkor, mikor Rigó Nándor utolsónak tankolt, nem ért ra. Felkerestük Adamcsek Mártát is. Kérdezzük tőle, hogyan kerülhetett a naftába víz? Azt felelte, hogy ebben kizárólag csak Rigó Nándor a hibás. Miért nem nézte meg mi van a kan­nában? Aztán a többi traktoros felől ér­deklődünk. Arra a kérdésre, hogy igaz-e, hogy a traktorosok kulákok fiai, azta feleletet kaptam, hogy egy sinc6 köztük kulák, ezek mind szegény, egyszerű munkásemberek. Csakhogy aztán a végén 6ok minden kisült. Még az is, hogy magának Adamcsek Mártának sincs keresnivalója, mint gazdasági veze­tőnek a traktoráiíomáson. Apja szintén kulák és spekuláns. Föld­jeit beadta a szövetkezetbe ő maga pedig sofförködik. Felkerestük Rigó elvtársat. Éppen a/csallóközcsütörtöki traktorállomáson volt. ahol gépét javították. A be­szélgetésre odahívtuk az üzemtanács elnökét és Pagács agronómust is. Mégegyszer letárgyaltuk az ügyet. Az üzemtanács elnöke szintén Rigót hibáztatta és az agronómussal együtt feltűnően a nagymagyari kulák­traktorosok oldalára állott Azt mondták mindketten, hogy azok nem kulákok, hanem mind becsületes családból származnak és kiválóan dolgoznak. Hogy ~ egyelőre jód dol­goznak ez igaz, mert az állandó gép­sérülésektől eltekintve most még ren­desen elvégzik munkájukat. Csakhogy meg kell nézni az érem másik fe'ét is. Ezekután Hornyák Istvánnal, az á'lomás politikai vezetőjével beszél­tünk. Végre egy valaki, aki mélyeb­ben lát a dolgokba és aki ebben az egész jól megszervezett csallóköz­csütörtöki nagymagyari kulák klikk­ben nem azzal kezdte, hogy minden­ben Rigó a hibás. Hornyák elvtárstól pontosan meg­tudtuk a nagymagyari traktoros­br gád tagjai,iák igazi mivoltát. Nézzük csak. Lúcs Pál apja vitény­pusztai kulák. Molnár György apja madarászi 110 holdas kulák. Szó'cs József apja szintén kulák. Jeskó Gyrh apja pedig Felsőpatonyon ku­lákoskodik. No, és végül Fördó's János, több tanú előtt egy alkalom­mal ezt a kijelentést tette: „Nekem, 150 holdas gazda fiának ezen a rot­hadt traktorállomáson kell dolgoz­nom." Fördős Jánosról ismeretes az is, hogy gyakran részegeskedik és részeg állapotban már két trak­tort összetört. Vagy tekintsünk be ezeknek a híres traktorosoknak a tavaszi működésébe. Amikor árpát fuvaroztak, feltűnt az akkori éjjeli őrnek, hogy a garázsban is van egy zsák árpa, «* raktárban is és még több más he­lyen is. Nemsokára nyilvánvalóvá vált, hogy lopásról van szó. A traktorosokat mindössze csak meg­dorgálták, de további következmé­nyei nem lettek az árpa-ügynek. Ellenben az éjjeli őrnek, aki min­denről tudott és belelátott a kulák­csemeték dolgába, távoznia kellett állásából. A kép tehát tiszta Itt egy jól megszervezett kulák társaságról van szó, amely nem nézheti azt, hogy Rigó Nándor, egy ilyen „senki", legyen köztük. Azért került hörcsög Rigó traktorába, hogy nevetségessé tegyék, azért került víz a naftába, hogy Rigó gépe elromoljon és azért kapja Rigó mindig a legrosszabb gépet, hogy ne tudja megállni helyéi, a versenyben. A kulák-banda nem tűrheti maga között az éjjeli őrt sem és senki mást, aki átlát a szitájukon. Igaz ugyan, hogy a fent felsorolt jómadnrak rendesen végzik munkáju­kat. Ez nem csoda, hisz jól értenek ők a politikához Ha rögtön, a földe­ken szabotálnák a munkát, akkor könnyű lenne igazi énjüket leleplezni. Dehogyis! ök jól dolgoznak, hogy így hírnévre tegyenek szert és hogy az­tán minden út nyitva legyen előttük, hogy mennél jobban be tudjanak fu­rakodni a becsületes dolgozók közé. Majd csak eljön a kellő pillanat, ami­kor felfordíthatják a rendet. Itt az ideje, hogy kádertéren tisztogatást végezzenek a naevma­gyari traktorosok és a csallóköz­csütörtöki traktorállomás vezetősé­ge között. Nem szabad megengednünk, hogy az ellenség befu rakor1 jék soraink közé. Tarthatatlan helyzet az, hogy ma a dolgozók országában úgy hánynak a munkást, mint aho«y a kulák-klikk bánik Rigó Nándorral. S. J. Azonnali vizsgálatot a deáki állami birtokon Szombaton, július 15-én 5 óra körül a vágsellyei járásban lévő Deáki községben az állami birto­kon kigyulladt egy 70 hektár ter­mését magába foglaló herekazal és még vasárnap is égett. A birtok intézője azt állítja, hogy a kazal magától gyulladt ki és oltani nem lehetett, viszont az alsószeli dolgo­zók azt mondják, hogy a kazal olyan nehezen fogott tüzet, hogyha az intéző úr, rögtön odarendeli a birtok munkásait, akkor a tüzet el lehetett volna oltani és a takar­mányt megmenthették volna a pusztulástól. Ezzel szemben sem a tűz kelet­kezésekor, sem pedig a további ol­tási munkálatokra az intéző a bir­tok munkásait nem rendelte oda, úgyhogy elsőknek az alsószeli tűz­oltók jelentek meg a veszély el­hárítására. Mivel azonban a közeli kútból a fecskendő a vizet hamar kiszívta és más víz nem volt kö­zelben, így a tüzet eloltani ők sem tudták. A sürgős aratási munkák ellenére is a határban dolgozó alsó­szeliek közül több mint ötvenen siettek az oltáshoz, de sem Deáki lakossága, sem pedig az állami birtok dolgozói az oitási munkák­ban nem vettek részt. Ugyanekkor a birtok intézője és munkatársai hintóval és motorke­réppárral futkostak ott, ahelyett, hogy a birtok igavonóival tartá­lyokban vizet hordattak volna. Az intéző már akkor nagy hibát követett el, amikor a 70 hektár here termését egy kazalba hordatta ösz­sze. Másodszor pedig hibát köve­tett el azzal, hogy mindjárt az eső után a herét nedvesen összehordat­ta és így a here, aminek az értéke, több mint félmillió korona, a rot­hadás előtt állt. Éppen ezek a sorozatosan elkö­vetett bűnös mulasztások megköve­telik, hogy ebben az ügyben azon­nal vizsgálat induljon meg és fényt derítsenek ne csak arra, hogy a birtok munkásai miért nem voltak az oltásra odarendelve, hanem arra is, hogy ennek a nagyértékű here­kazalnak miért kellett megrothad­nia. (cs. 1.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom