Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-30 / 152. szám, szombat

1951 június 30 U J SZ0 U J SZO IV Ml VILÁGUNK Lányod vagyok, s a szenvedések Iángragyuj^)tták rég szívem, és e lángokból dal fakadt; égő bokorból szép virág ... Hozzád beszélek s rólad én, ki lent fekszel a föld alatt, a bilincsbe vert csönd ölén. Kiáltok rólad s érted is, szavaid szerte úgy viszem, hogy széttépem a babonák szövedékét, és holt anyák sírjára új fényt pergetek, s a fény fcljít mi állunk fényben: új lányok, húgok, asszonyok, — s a nap tüzel, a hold ragyog... Kik vagyunk? Nem is ismered, csak álmaidból ezt a fajt: lásd, emberek lettünk mi végre, asszony-állatbcl emberek... kezünkben zeng a friss acél, s ha sínen csattog mozdonyunk, lobog a lelkünk s két szemünk — A bűvös anyag titkait ismerni lendül két kezünk, míg hő és fagy és fájdalom: a régi átkok mérge rág, szívünkön olykor, — de a tág világ szépsége mind szabad számunkra s érte harcba szállunk, mint párjaink, a férfiak. Neked családod volt hazád, nekünk a nemzet; egy csalad, munkába hajló férfi, nő, ezer, tízezer, millió s tegnap született k sgyerek. — Értük építünk szép jelent, velük alkotunk szebb jövőt; formáljuk vasból, szerelemből milliók együtt egyazon remény repíti szép szavunk, — Arad az ének, búg a dal, népünk és hazánk új dala, mintha csak távol valaki száraz szemekkel iszonyú — csodás dolgokról szólana... ölünk egyforma, — szól a dal, — s szívünk Is egy. bár aranyos, vagy ho'lószínű lágy hajunk — Fiat szülünk és népeket ölel szívünkre dús karunk: Paris utcáin lobogunk, Hellas szikláin tüzelünk, Kínában vívunk ős-falat, s Moszkvában kohók fényivel világítjuk az utakat, mert keli a béke s a kenyér, s mert új világ kell: emberi, napfényes, zengő, tág, szabad, ahol felnőnek lányaink, s a bánai végképp szétszakad. Csohány Gabriella. Kaso Mária elvtársnő, a Zsivena Csehszlovákiai Nőszövetség szervező-titkárnőjének üdvözlete Engedjétek meg, hogy a Zsivena — Csehszlovákiai Nőszövetség szerveze­te nevében melegen üdvözöljem az önök nagyjelentőségű ülését, vala­mint az önök szervezete, a CSEMA­DOK, magyar kultúregyesülete vala­mennyi tagját. A mi szervezetünk épúgy, mint az egész Nemzeti Arcvonal nagyrabe­csüli az önök egyesülelének, valamint a magyar nők áldozatkész munkáját, akik mostanáig oly mély megértéssel bekapcsolódtak hazánk felépítésének munkájába és így hozzájárultak mind­azokhoz a jelentős sikerekhez, ame­lyeket eddig elértünk. Ebből az alkalomból azonban, mint a Živena — Csehszlovákiai Nőszövet­ség képviselője, szeretném megálla­pítani, hogy a Csehszlovákiái "nők ed­digi bekapcsolódása a szocializmus felépítésének munkájába csak kezdet, csak felsorakozás és most kell — amint azt március 8-án, Gottwald el­nök elvtárs is mondotta, — hogy ez a felsorakozás áramlattá változzék. Olyan áramlattá,, amely iparunknak, mezőgazdaságunknak, politikai köz­életünknek új erőket ad.. Ezért a CSEMADOK II. közgyűlése alkalmából önökhöz fordulunk tisztelt elvtársak és elv.társnők, hogy a bol­dogabb jövő, gyermekeink jobb élete érdekében magyar nővéreink is még nagyobb mértékben kapcsolódjanak be az üzemek, az EFSz-ek, a közélet és a politikai élet munkájába, valamint női tömegszervezetünk, a Zivena, — Csehszlovákiai Nőszövetség munká­jába is, még pedig sokkal nagyobb mértékben, mint eddig. Tudjuk, hogy a CsKP és az SzKP IX. kongresszusáig számos akadály hátráltatta a magyar nők aktív mun­kájának kifejlődését. Ezek az akadá­lyok azonban hált 1 a CsKP-nek elhá­rultak és ma a CsKP és az SzKP Központi Bizottságainak nagyjelentő­ségű ülései után egész kormányunk, egész dolgozó népünk teljesíti az ülé­seken hozott határozatokat, meg­szüntetjük a burzsoá-nacionalizmus megnyilvánulásait életünk minden szakaszán. A mi szervezetünkben is találkoz­tunk a múltban és találkozunk még néha most is a burzsoá-nacionalizmus megnyi!vánulásai\al. Voltak' olyan ese­tek, amikor a nők munkáját meg akarták bontani és egy községben két nőszervezetet, szlovákot és ma­gyart akartak létesíteni. Tudatában vagyunk annak, hogy ezek egészségtelen tendenciák voltak, mert a nemzetiségi ellentétek támo­gatására vezethettek volna és így a szocializmus ügyének árthattak volna. Ezért ígéijúk, hogy mindig és mindenütt következetesen fogjuk megvalósítani azt az elvet, tibgy a ve­gyes nemzetiségű községekben a nők közös Nőszervezetben dolgozzanak, úgy, ahogy azt szervezetünk pro­grammja kimond :a, amely serint álla­munk összes női nemzetiségi, vallási, vagy fogialkozásbeh különbség nél­kül egy országos szervezetbe, a Csehszlovákiai Nőszervezetbe tartoz­nak. ígérjük, hogy szervezetünkben fo­kozzuk a magyar nőkről való gon­doskodást, gondoskodunk a magyar nők politikai nevelésének és iskolázá­sának megjavításáról. Ezért csak tő­lünk fog függni: a Zivena — Cseh­szlovákiai Nőszövetségtől épúgy, mint az önök CSEMADOK-szerveze­tétől, amely előtt oly nagy feladatok áManak a magyal polgárok politikai és kutúrnevelésébeii A Zivena — Csehszlovákiai Nőszö­vetség elnöksége, tisztelt elvtársak és elvtársnők ígéri önöknek, hogy megjavítja a magyar nőkről való gon­doskodását és minden erejével arra fog törekedni, hogy a sztálini nemzeti­ségj politika elvei átmenjenek falvaink mindennapi életének vérkeringésébe, hogy tartós és szilárd alappá váljanak, amelyből a nők között folytatott min­dennapi politikai munkánkban kiindu­lunk. Ezzel kapcsolatban azt is megígér­jük önöknek, hogy keményen fogunk harcolni a burzsoá-naeionalizmus és a sovinizmus minden megnyüvánulasa ellen, történjék az szlovák vagy ma­gyar tagok részéről. Nőinket a proie­tár internacionalizmus szellemében fogjuk vezetni és a világ haladó, bé­kéért harcolo nemzetei iránti szere­tetre tanítjuk őket, mindenekelőtt a Szovjetunió és korszakunk legnagyobb: embere, Sztálin elvtárs iránti szere­tetre. Tisztelt elvtársak és elvtársnők, a kiélesedett nemzetközi helyzet, az öt­éves terv fokozott feladatai követ­keztében kell, hogy a következő hó­napokban és években még aktívabb részt vegyünk a békeharcban, hogy még nagyobb segítséget nyujtsunk az új üzemek felépítésében, az ipar kifejlesztésében, az EFSz-ek megszi­lárdításában E feladatok teljesítés? számunkra, — Csehszlovákiai nők és anyák szá­mára — örömteli kötelesség, rnert kormányunk és Csehszlovákiai Kom­munista Pártunk iránti szeretet és há'a érzésével kezdiin-K e feladatok teljesítéséhez, amely életünket alapjai­ban megváltoztatta és új, örömteli kilátásokat nyit meg előttünk a jövőre nézve. Ezért éljen, erősödjön és hatalma­sodjon közös hazánk, — a mi drága szocializmus felé haladó Csehszlovák Köztársaságunk! Napról napra növe­kedjék és szilárduljon meg Csehszlo­vákia összes nőinek egysége! Egymást támogatva és egymást megértve építjük boldog jövőnket A CSEMADOK történelmi jelentő­ségű II- közgyűlése esemény a cseh szlovákiai magyar dolgozó asszonyok életében is. Ennek a közgyűlésnek jó hatása el fog jutni mindenhova, ahol magyarok élnek és dolgoznak. A ma­gyar asszonyoknak ma már nincs kü­lön problémájuk- A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületé­nek II. kongresszusa megvalósította azt. amire már régen vártunk, áttörte a falat a magvar dolgozók és Köz­társaságunk többi nemzetiségű dolgo­zói között és ahogv Racílek elvtárs mondotta, szabadon lélekzünk és ezzel ^Dreg m éli e s Virágos kert mélyén Ali az öreg méhes. Hajnalban már víg dongás ér Az ember füléhez. Kúpos kasok apró Ajtaján keresztül Kitódulnak a dolgos kis Méhek seregestül. Napsugárban csillog Szárnyuk aranv fátyla. Döngicsélve szálldogálnak Virágról virágra. Mindegyik keheívből Édes illat árad, Kalimpáló lábacskájuk El sohasem fárad­Virágpor jóságát Dicsérik az égig. Hej! Milyen sok boldog órát Gyűjtögetnek végig. Zsákmányt hazahord ják Estig a méhecskék. Vacsorára szürcsölgetnek. Jóízű mézecskét. SURANYI JÁNOS HÁROM KICSI KORSO Északkoreai népmese nyomán Három kicsi korsó minden hajnal­ban virárt ment a hegyi patakhoz. Elöl billegett Ügyeske, utána Okos. ka, leghátul csoszogott Lustácska. Kerek hasacskájukat megtöltötték a frissen csobogó paták kristálytisz­ta vizével s aztán lassan hazafelé in­dultak. A kis korsók, bármilyen óva­tosan döcögtek is lefelé, mégis min­den lépésnél kilöttyent egy kortynyi víz s mire hazaértek félig, vagy még addig sem voltak. A gazdasszony fejét csóválta, ami­kor felrakta őket a korsósz>ékre. — Mihez kezdjek ezzel a kevés víz. zel, ami bennetek maradt — mond. ta. A három kicsi korsó rosszkedvűen eresztette le fülét. — Pedig hogy igyekeztünk — mo­tyogta Ügyeske. — Bizony tele mertük magunkat — folytatta Okoska. — Mennyit 'fáradtunk hegyre föl, hegyről le, — méltatlankodott Lus­tácska. Aztán belekarolt Ügyeskébe, nagyot ásítottak s csakhamar el is aludtak. Másnap, mikor felébredtek, ismét elindultak a hegyre. Ott az­tán jó reggelt kívántak a pataknak, üdvözötlék a madarakat, őzet, mó­kust, vakondokat, megfürödtek a pa­takban és friss vízzel telve indultak hazafelé. De alig mentek néhány lépést, a hegy másik oldalán keskeny eret pil­lantottak meg, ahogy éppen utat akart tömi magánali lefelé a hegy. röL Einye. hiszen ez mifelénk is jö­hetne derült fel Okoska és szép sza­vakkal hívogatni kezdte a patakot. Kis patak, gyere le. Kertünké gyere be. Öntözd meg a virágágyat. Frissítsd fel a salátákat. Töltsd teli a gyomrunk. Nem lesz akkor grundunk. Gazdasszony főzhet, moshat. Kinek használsz, ahol most vagy? Kispatuk, gyere le. Kertünkbe gyere be. Ásunk neked széles medret, Csoboghatsz ott, ha van kedved, Hasznos leszel, ha Így teszel. Mindenkinek kedves leszel. A három kicsi korsó sokszor el­mondta a hivogatót, de a kis patak hancúrozva futott le a hegy másik oldalán. Az őz, mókus és vakondok odajöt. tek az énekhangra. — Látjátok — panaszkodott Okos­ka —, nem hallgat ránk a kis pa­tak, pedig milyen szépen hívogatjuk. — Hm, hm — töprengett az öz ­azt mondtátok a hívogatóba, hogy ástok neki medret. Tal^n, ha ígéret helyett valóban ásnátok, akkor arra folyna, amerre ti akarnátok. — Hogy tudnánk mi ahhoz fogni? — húzódozott Lustácska, hiszen nincs is ásónk. Hát ez mi ? — emelték fel a va_ kondok két első lábukat. — Az én patám se megvetendő! — mondta az öz. — Én meg majd tisztára seprem a medret, bozontos farkammal — tet­te hozzá a mókus. Ti meg partra szórjátok a kiásott homokot, kórsócskák — mondták kó­rusban az állatok. Ha valamennyien nekilátunk a munkának egy-kettöre meglesz a peták medre. — Kezdhetjük! — adták meg az utasítást a vakondok, és elkezdték ásni a földet. Az öz összekaparta, a mókus féloldalra seperte, a három kicsi korsó pedig partraszórta a ho­mokot. Munka közben egyre hívogat­ták a patakocskát: Kis patak, gyere le. Kertünkbe gyere be. Öntözd meg a virágágyat, Frissítsd fel a salátákat. Töltsd tele a gyomrunk. Nem lesz akkor gondunk. Gazdasszony főzhet, moshat. Kinek használsz, ahol most vagy? A vidám nótaszó mellett olyan gyorsan ment a munka, hogy észre sem vettiék, amikor leértek a völgy­be. A gazdasszony pedig, amikor meg. pillantotta a három kicsi korsóval és az állatokkal érkező csoborgó friss vizet, azt sem tudta, hova legyen örö­mében. Azonnal kapát hozott elö rög­tön a kamrából és hosszú árkot hú­zott a káposztáságyak között. — Gyere utánam — szólította a pa­takocskát — s ha már megöntözted a földet, menj a többi szomszédok fe­lé, vigyél örömet nekik is, tedd ter mékennyé a kerteket, adj inni az em_ bereknek, állatoknak, muzsikáddal al­tasd el a gyermekeket... Aztán a gazdasszony megvendégelte az őzet, mókust és a vakondokat, a három kicsi korsót pedig szeretettel megtö­rölgette, felrakta a korsószékre, s ta­lán még ma is ott pihennek egymást karonfogva. Bús Ilona. c/irafíísra Irta: V- Olga. Dübörögnek A traktorok. Üijong. dalol Ezer torok. Az öröm Az égig ér. Most születik A kenyér. Csurognak a verejtékek. Arcok, szemek Lázban égnek. Panaszt a fül Még sem hall, Mert — e munka Diadal. Ezer leánv. Ezer férfi E szent napon Bizton érzi. Hogy — a szorgos Jó munka Áldást hoz * Mindnyájunkra. Dolgozzatok Hát emberek. Arassátok A kenyeret. Építsétek A békét. Tőletek függ A jólét. a nagyszerű érzéssel fogunk hozzá fokozott lendülettel országépítő mun­kához, A Csehszlovákiai Magvar Dolgozók Kultúregyesületének II. évzáró köz­gyűlésén elhangzott beszédek nyo­mán a magyar dolgozó asszonyoknak is át kell törniök azt a falat, amely gátolta őket eddig abban, hogy szer­vesen bekapcsolódhassanak az építő-­munkába. Kaso Mária elvtársnő itt leközölt beszédéből láthatjuk, hogv a Zsivena, a Csehszlovákiai Nőszövetség szere­tettel várja a magvar asszonyokat és mindent meg fog tenni, hogv a legna­gyobb egyetértésben és megértés­ben közösen dolgozzanak a szlovák asszonvokkal a közös haza építésén. A magyar asszonyok egv része máris bekapcsolódott a Csehszlovákiai Nlő­szövetség munkájába és büszkén mondhatjuk, hogv nagyon ió munkát végeztek. Sőt tovább mehetünk. —. azok az asszonyok, akik már elindul­tak ezen az úton, nagy lelkesedést és lendületet visznek be a közös munká­ba. Egvre szeretném azonban csak felhívni a magvar nők figyelmét, hogv nagyon kevesen kapcsolódtak be még az építés, a fejlődés, a közös munka vonalába. / Mikor a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének II. év­záró közgyűlését figyeltük, rögtön szembe tűnt nekünk az a százalékban tény, ho<ry nagyon kis százalékban voltak női delegátusok. Ez azt jelen­ti, hogy a Csehszlovákiai Magyar Dol. gozók Kultúregyesületében aránylag nagyon kevés nő dolgozik aktívan. A lezajlott nagyjelentőségű közgyíL lésnek meg kell hoznia ezen a téren is az egészséges változást. Ma, ami­kor állandóan arról beszélünk és ar­ról írunk, hogy a nők a szocializmus­ban teljes egyenjogúságot élveznek és minden alkalmat megragadunk ar­ra, hogy a nőket bevonjuk a tanulás­ba, és megkapják a lehetőséget a fej. lődéshez, hogy vezető helyeket fog­lalhassanak el, akkor a nőknek meg kell tenni az első lépést, hogy bekap­csolódjanak a magyar dolgozók kul­tu mi un hájí-ba és a csehszlovákiai asszonyok építő munkájába. A nőknek különösen adottságuk van a kult lí­rához. A nőknf k kell magasra emel­niök a kultúra zászlaját, mert meg van bennük az a tehetség, hogy ma­gukkal tudják rarradní a többieket is. Elsősorban családjukat kell megnyer, niök és aktivizálnak, utána pedig egész környezetüket. Felhívjuk a magyar nőket, hogy most. ebben a felszabadult éš öröm­teli légkörben tömegesen lépjenek be a CSEMADOK-ba, ugyanakkor a Zi­vena, Csehszlovákiai Nőszövetségbe is. mert az egyik tagság nem zárja ki a másikat. Támogassák és erő­sítsék egymást, abban, ami minden becsületes magyar nőnek kötelessé: ge: egymást megértve és e«rym-í«t támogatva, a szlovák ass7onvtárs«.ik­kal együtt építsék a salát és pver­inekeik szebb és boldogabb jövffjét. TI KI MÁRIA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom