Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-23 / 146. szám, szombat

1951 június 28 OJ sin UJSZÖ J)ugárzó arcok 00 Öntudatos dolgozókat a fodrászözemekbe Rimas-zécs és környékének ifjúsága, akik a középiskola IV. osztályát ebben az évben befejezik, ünnepi külsőségek közepette már .eíőző hetekben boldogan és szociális érzésektől áthatva és hevülve, sugárzó arccal, reményteljes bizalommal a szocialista jövőben, boldog megfontolással lépnek be napról napra osztályaik padjaiba. Egyszerű szürke padok ezek, amelyekben a szebb jövőért, szabadságért, országépítésért, haladásért, a közös munkáért, az általános szervezettségért tanulnak és a Kommunista Párt jövőbelátó, bölcs intézkedéseit magukévá teszik- Teljes nyugalom mindenfelé, látszik, az általános felkészültség, a szellemi tudás gyakorlati alapra való átültetése. Boldog minden leány és ifjú, mert tudatában vannak annak, hogy a szocialista országban mindenkit csupán és kizárólagosan tudása alapján ítélnek meg és küldenek a tehetségének megfelelő pályára. Tudja már mindenki, hogy az a világ megszűnt, amikor elég volt az érvényesüléshez az előkelő származás, illetőleg a családi név, a grófi, bárói címer. A marxistaleninista tanok a napnál fényesebben igazolják, hogv a feudalizmus korhadt imperialista szövevényei, mint száraz bogáncskoró, a lenini-sztálini szocialista eszmék tisztító tüzében nyomtalanul örökre eltűnnek. Június 8-án átlagos szürke hétköznapon, de a növendékek számára kedves és ünnepélyes napon az osztály minden növendéke megjelent. Amint belépünk a virágokkal, jelszavakkal és élmunkásaink képeivel díszített barátságos terembe, megragadja figyelmünket Gottwald elvtárs bölcs jelszava: „A Kommunista Párt útat mutat a boldog, szabad ifjúságnak, boldogabb országunk építésére, műveltségünk és életszínvonalunk emelésére. Gottwald elvtárssal előre a béke és a szocializmus megvédésére!" Az írásbeli vizsgálat tételeinek felírása után minden növendék lelkiismeretesen, tudásának megfelelően választja ki a neki legjobban megfelelő tételt. A várt időn Belül, sőt jóval hamarabb és a követelmények figyelembevételével oldják meg feladataikat. Az elbírálás után megmutatkozott, hogy a dolgozatok reményen felül silkerültek- Csak két tanuló írásbeli do!» gozatából idézek annak bizonyságául, hogy a jó nevelési mennyire hozzájárul a tudás és gyakorlatiasság fejlesztéséhez. Többek között Zádori Ilona írásbeli tétele ez volt: „írj levelet iskolánkról a szovjetpioníroknak!" — „Az ifjúság bízik a szebb jövőben és igyekszik ezt az iskolában és munkahelyein kiépíteni és feladatát teljesíteni. A komszomolisták az egész világnak megmutatták, hogy a szocialista nevelés sokkal derekabb és öntudatosabb embereket nevel, mint aminőket a Kapitalista rendszer valaha is nevelni tudott. Mi, a gottwaldi új ifjúság nagy örömmel követjük a szovjet komszomolistákat, mert közelről és világosan látjuk az igazi hajnalcsillagot: az ötágú vörös csillagot". Lóska László dolgozata bizonyságot ad arról, hogy tisztában van a napi események fontosságával, szívén hord\i a szocializmus ügyét. „Szocialista hazánk építésében szorgalmas munkává! és tanulással biztosítom a békét hazánk számára és ezzel nyújtok segítőkezet a hős koreai népnek és a vilák összes békeharcosainak. Az évvégi záróvizsgák után önkéntesen fogok jelentkezni brigádba és így fogom szocialista hazánkat építeni. Hogy ma szebb és boldogabb szocialista jövőnket építhetjük, ezt a szovjetnépnek, a szovjethaza nagy fiának, a világ bölcs vezérének és tanítójának, Sztálin elvtársnak köszönhetjük!" A fentiekből kedves olvasóink meggyőződhetnek, irányvonalunk, az építés, a dolgozó osztály iránti hűségünkről és arról a törekvésünkről, hogy mindazokat az eredményeket, amelyeket annyi véráldozat, annyi hős szovjetkatona, a világ annyi békeszerető munkása és mártírja megteremtett, sértetlenül megőrizzük, ápoljuk és átadjuk nemzedékről nemzedékre. Nők az építkezéseken A Teniczer-kerettel való falazás úgy megkönnyíti a munkát az épületeken, hogy nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a nők mindig nagyobb számban kapcsolódjanak be ebbe a munkába, amelyről eddig azt tartották, hogy nehéz a nőknek. Az építés új módhogy a nők számára is megfelelő az építkezési munka. Ugyancsak a Tenczer-módszerben dolgozó csoportban rakja a téglákat egymás mellé szaporán Wolf Mária Stupaváról. Azelőtt takarítónő volt, de mostani munkáját sokkal jobban szereti és úgy érzi, szerei, de főleg a Tenczer-keretben való falazás lehetőséget nyújt arra, hogy a nők ugyanúgy megfeleljenek az építőmunkában, mint a férfiak. Vrábel Mária Gányból, aki csak 17' éves, elhatározta, hogy a Tenczerkeretben való falazásnál bekapcsolódik egy hármas csoportba és mivel munkáját sikerrel tudja elvégezni, sőt szép teljesítménnyel, láthatjuk ebből, hogy képességeineK is sokkal jobban megfelel, örömmel tölti el őt, ahogy emelkedni látja az újonnan felhúzott falakat. Ezenfelül a jövedelme is sokkal nagyobb. Az építkezésnél 1600 koronát keres hetenként. Rúzsa Emília is elsajátította az építkezési munka új módszereit és így segíti az ipari építkezéseket, az ötéves terv felemelt feladatainak teljesítését. A torkos gólya Irta: V. Olga Egyszer egy kis torkos gólya Halászni ment ki a tóra, Bár hogy tiltotta is anyja, Nem hallgatott a parancsra. Megérkezvén körül nézett Milyen zsákmányt küld. a végzet? S im, a tóban, nem is messze Felcsillant egy kis hal teste! Megörült a torkos gólya, Tüstént begázolt a tóba S a halacskát éhes csőre Bezabálta egy-kettőre. Igen ám, csakhogy a kis hal Néha kitol a torkossal! [gy történt ez most is éppen Megrekedt gólyánk begyében. Mert a kis hal csalétek volt Nem tó szülte, csak horgászbot Acél horog volt a körme Csukát csaltak vele tőrbe. / így aztán a szegény gólya Horgászoknak lett a foglya Kalicka lett a lakása S az étele száraz kása. Am egy hasznot hozott mégis: Megtanultuk te is — én is Hogy annak ki engedetlen Sok baja lesz az életben. Gyerekek az erdőben Két testvér, egy kisfiú és egy kislány iskolába indult Gyönyörű, árnyas erdőn át vezetett az útjuk. Az országúton hőség volt és por, az erdőben vidámság, madárfütty^ és hűvös levegő. — Tudod mit? — szólt a kisfiú a húgához. — Még úgy is korán van. Maradjunk itt. — Hallod a madarak énekét? És nézd ott a mókust, milyen fürgén Ugrál át az ágakon! Ne menjünk oda, húgocskám? — A kislánynak igen tetszett az ötlet. És a gyerekek a fűre dobva ábécés könyvüket, kézenfogva beszaladtak a zöldelő bokrok közé. A madarak valóban szakadatlanul daloltak, a mókusok az ágakon ugrándoztak és a rovarok a fűben sürgölődtek. A gyerekek hosszasan figyelték az aranybogarat, majd így szóltak hozzá: — Gyere velünk játszani. — örömmel mennék — válaszolta a bogár, — de nincs időm, meg kell szereznem az ebédre valót. — Játszál velünk — szóltak a gyerekek a sárga méhecskéhez. — Nincs időm a játékra — válaszolt a méhecske. — Össze kell gyüjtenem a mézet. — Es te sem akarsz játszani velünk? — fordultak a gyerekek a hangyához. De a hangya oda sem figyelt, lázasan cipelt egy nálánál kétszer nagyobb szalmát, hogy felépítse lakását. A gyerekek a mókushoz siettek és megkérték, de a mókus csak legyintett hosszú farkával és azt válaszolta, hogy télire való mogyoró^ kell összegyűjtenie. A galamb így szólt: — Én fészket építek a gyermekeimnek. A földieper virága sem akart a gyerekekkel foglalkozni. Kihasználva szép időt, hamarosan előhozta nedvesés ízes gyümölcsét. A gyerekek unatkozni kezdtek, mi vei senki sem akart velük játszani. Odafutottak a patakhoz. A patak kavicson csörgedezve, vidáman keresztüljárta az egész erdőt. — Neked valóban nincs semmi dol god — szóltak hozzá a gyerekek. — Gyere velünk játszani. — Mi? Hogy nekem nincsen dolgom? Ö, ti lusta gyerekek. Jegyezzétek meg, hogy én éjjel-nappal dolgozom, nincs egy percnyi ráérő időm. Vájjon nem én itatom az embereket és az állatokat? Ki más mossa a fehérneműket, ha nem én? Ki forgatja a vízimalom kerekét, ki hordozza a csónakot és ki oltja el a tüzeket? Nekem annyi dolgom van, hogy azt sem tudom, hol áll a fejem — fejezte be a patak és tovább csörgedezett. A gyerekek egyie jobban unatkoztak és elhatározták, hogy jobb ha elindulnak az iskolába és majd visszafelé jövet ismét benéznek az erdőbe. De ekkor észrevették a vörösbegyet, amint a zöldelő ágon üldögélt. Látszólag nyugodtan üldögélt, nem volt semmi dolga, szebbnél, szebb dalokat fütyörészett — Milyen vidám vagy, te kis énekes —• szóltak a vörösbegyhez a gyerekek. — Neked úgylátszik semmi dolgod, gyere játszál velünk! — Mi? — felelt a vörösbegy sértődötten —, hogy nekem nincs dolgom. Vájjon ki fogdossa össze a szúnyogokat napszámba, hogy legyen mivel táplálni a gyerekeket. Olyan fáradt vagyok, hogy még a szárnyamat sem tudom már felemelni és mégis itt ülök és altatódalt dalolok a kicsinyeimnek. De. ti .lusták, ti mit csináltok most itt? Nem mentek az iskolába, nem tanultok semmit, csak futkároztok és beledugjátok az orrotokat mások dolgába Menjetek csak az iskolába, ahová küldtek benneteket és emlékezzetek rá. hogy csak azok számára kellemes a pihenés és a játék, akik már elvégezték a tennivalójukat. A gyerekek elszégyelték magukat és elsiettek az iskolába és bár késve érkeztek, többet és jobban tanultak, mint máskor. Fordította: Rákos Edit. A szocializmushoz vezető úton, amikor minden törekvésünk, arra irányul, hogy a dolgozók életszínvonala emelkedjék, hogy a dolgozó emb^r, a munkás és paraszt elér je azt az életszinvonalat, amely azelőtt csak a kiváltságos osztálynak jutott, küfeőnk ápolása és testi higiéniánk is elmaradhatatlan szükségessége a fejlődésnek. Minden dolgozó asszonynak ma már, hogy úgy mondjam, egyik fontos szükségérzete, hogy haját és kezét rendben tartsa. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a fodrászüzletek állandóan zsúfolva vannak és ott találjuk a dolgozó nőket a munka minden szakaszáról. Eddig a dolog rendben is volna. A fodrász- és manikürüzleteket államosították, ami szintén egv természetes következménye a szocialista fejlődésnek. Az államosított fodrászüzemeknek azonban az a küldetésük és feladatuk, uogy legelsősorban a dolgozó nőknek álljanak rendelkezésükreAz államosított fodt ászüzem vezetősége meg is tette a kellő intézkedéseket, hogy a dolgozó nők zavartalanul hozzájuthassanak hajuk és kezük rendbetartásához. De nézzük a dolgokat közelebbről. Az üzletek ugyan nyitva vannak kora reggeltől esti 10 óráig, ami azt jelenti, hogy az alkalmazottak két műszakban dolgoznak. Még emellett az időbeosztás mellett is 2—3 órát kell eltölteni a fodrászüzletekben, hogy az ember sorra kerüljön. De ezt az időt az ember legalább most már nem a munkaidejéből pazarolja. Azonban az alkalmazottak munkamorálja nagyon sok helyen igen erős kritikát érdemel. Még pedig az a szellem uralkodik általában, hogy a közönséget nem szolgálják ki 'lelkiismeretesen és előzékenven, és olyan gesztusokkal végzik munkájukat, hogy kiérezni belőle azt: ,,hát látod, ilyen a szocializált üzem." Azonban konkrét dolgokra akarok rámutatniHa egv dolgozó nő 3 órát tölt egy fodrászüzletben, akkor ezen idő alatt szeretné a kezeit is rendbehozatni. Manikűrözni a fodrászüzletek alkalmazottai közönséges halandót nem akarnak. Csak a nekik szimpatikus vagy egyéb okokból megfelelő vendégeket és „rossz az ollóm", „orvoshoz megyek", „nem az én vendégen" felkiáltással — három órai Időtöltés után sem lehet manikürözéshez jutni. A napokban a következő eset történt meg velem a Masaryktéri „Sluzba" fodrászüzetben. ahol városunk egyik legjobb fodrásza dolgozik, aki becsületesen, lelkiismeretesen elvégzi munkáját, hízelkedés és alázkodás nélkül. Óriási forgalmat bonyolít le az üzlet az ő érdeméből. Azonban az üzemben külön manikűröző nincs. Akik tudnak manikűrözni, azok csak annak manikűröznek, aki valamilyen oknál fogva a vezetőnő kegyeit bírja. A vezetőnő pedig — nem ismerjük a múltját, — de feltételezzük, hogy dolgozó ember volt egész életében — ma a szocialista világban, amikor boldognak ke'lene lennie és örülnie, hogy őt mint embert és mint munkást megbecsülik és vezető helyre állítják, még mindig a régi kapitalista világ „dámáit" tömjénezi és amikor nekem a legszemtelenebbül megtagadta azt, hogy az ott töltött 3 óra alatt a kezeimet rendbehozzák, olyan válaszokat adva udvarias kérésemre: „nemtísak maga akar egyedül manikűrözni és nem fogok a központban térdencsúszva könyörögni manikűrös nőért, ilyen a szervezés ma", ugyanakkor a mellettem levő asztalnál körüludvarolt és körültáncolt egv „hölgyet", akinek szerettük volna megnézni a munkakönyvét, platinaszőke hajjal, csokoládészínűre lesült bőrrel, „parancsol kézitükröt, meg van elégedve a hajszínnel, remekül áll a rövidrevágott haj, jó színe van a lakknak?" kérdésekkel ostromolta és kikísérte egész az ajtóig- A ,,hölgy" hirhedt alakja Bratis:avának és azt szeretném tudni, hogy a munkahivatallal szembeni kötelezettsegének eleget tesz-e, s milyen anyagi forrásai vannak arra, hogy ilyen életet folytathasson, mint amilyent közismerten folytat. A fizetésnél az üzletvezetőnő még azt mormogta az orra alatt, „majd manikürözéssel fogunk normázni?" Mindebből láthatjuk, hogy a szocialista üzletnek ez a vezetőnője még mindig a régi világ alakjainak a kiszolgálója és viselkedésével azt akarja hangsúlyozni, hogy nézzétek, milyen rossz a szocialista üzem. Holott egy kis jóakarattal, egy kis szervezési javítással minden mehetne szépen úgy, hogy megmutassuk azt, igenis, a szocialista üzem a dolgozó nőknek ugyanazt nyújtja, vagy még jobbat, mint a magánüzletek a kapitalista világ ingyenélőinek. Lélektanilag kellene kielemezni, hogy a fodrászüzletek alkalmazottai, akik mind munkások és ma szépen keresnek 8 órai munkával, mindenki szépen beszél hozzájuk, miért húznak azokhoz az elemekhez, akik a múltban vérig szekírozták őket, ha egy haitincsük egy milliméterrel másképp feküdt, mint ahogy ők elképzelték, vagy a frizurájuk a jobb profiljuknak megfelelt, de a bal profiljuknak nem volt előnyös. Igaz, hogy ebben az üzletben a kereszt jegyében dolgoznak. A vedúca nyakában kis kereszt lóg, amihez ugyan mindenkinek joga van, a kedvenc alkalmazottnak azonban olyan kereszt lóg a nyakán, amilyen méretűt azelőtt csak falakra raktak. Ennek a keresztnek már nem vallásos, hanem demonstratív jellege van. Azonban kritikám szól a fodrászüzemek központi vezetőségének isigaz, hogy nem lehet ilyen rövid idő a'att öntudatos munkásokat kinevelni. Azonban lehet olyan intézkedéseket toganatosítani, amelyekből ezek az ellenséges elemek okulhatnak. Már mi tettünk egy ízben panaszt bizalmasan a központban két munkásnőnek ilyen lehetetlen, a szocialista munkaerkölcsnek meg nem felelő ellenséges viselkedéséért, nem akartunk a nyilvánosság előtt foglalkozni ezzel, azonban ez eredménytelen maradt. Engedje meg nekünk a fodrászüzemek központi vezetősége, hogv megjegyezzük azt, hogyha egy-két ilyen elemet nyolcórai fodrászmunka helyett a munkahivatal rendelkezésére bocsátanának az építkezésekhez, meggondolnák magukat a többiek, hogy ilyen mérgezően viselkedjenek ott, ahol az asszonyok nagy tömege fordul meg. Meg kell jegyezni még azt, hogy ugyanakkor, amikor a dolgozó nőknek így megtagadnak munkát az üzletekben, a napjuk szabad óráiban, — mert hisz vagy reggeltől délig, vagy déltől estig dolgoznak szervezetten —• a nemdolgozó asszonyokhoz, akik otthon vannak a háztartásukban, járnak privát dolgozni. A szocialista építés folyamán komoly és nagv problémáink vannak. Dolgozó asszonyaink mindig nagyobb és nagyobb számban veszik ki részüket ezeknek a komoly problémáknak a megoldásából. Miért ne lehetne akkor megszervezni ezt a szektort úgy, hogy amikor do'gozó asszonyaink becsü^tes munkateliesítésük után bemennek egy ilyen üzletbe, zgalom nélkül, sértés nélkül és felesleges megjegyzések kísérete nélkül legyenek kiszolgálva. TURI MARIA* Hogyan segítsenek a szülők az ipari tanulóískoláknak Ma az űj szakmunkások nevelését modern, jól berendezett ipari tanulóiskolákban pedagógusok végzik. A tanárok lelkiismeretesen oktatják a jövö szakembereit. Sajnos azonban, igen sok esetben a tanárok a szülőktől nem kapják meg a szükséges támogatást. A szülök ipari tanuló gyermekük magaviselete, tanulmányi előmenetele iránt keveset érdeklödnek. Igen sok még az olyan szülő, aki — annak ellenére, hogy gyermeke egykét éve tanul — az ipari tanulóiskolát, gyermekének tanárát, osztályfőnökét, igazgatóját még egyetlen alkalommal sem kereste fel, nem érdeklődött, nem kért tanácsot gyermeke neveléséhez. Pedig minden ipari tanulóiskolában havonta egyszer szülői értekezlet van, amelyre minden szülőt meghív az iskola. Különösen azok a fiatalok fegyelmezetlenek és gyenge, vagy éppen rossz tanulók, akiknek szülei nem tartanak kapcsolatot az iskolával. Ezeknek a szülőknek többsége még gyermekük ellenőrző könyvét sem nézi meg rendszeresen. így aztán nem tudják figyelemmel kísérni fejlődésüket, magatartásukat. Nem értesülnek időben a hibákról, csak akkor, amikor a tanulót iskolakerülés, vagy súlyos fegyelmi vétség miatt kizárják — a tanulás elhanyagolása miatt rossz osztályzatot kap, vagy megbukik. Ilyenkor pedig már nem könnyű segíteni. Mi tehát a feladata a szülőnek, hogy gyermeke neveléséhez segítséget nyújtson? A szülőknek éreznlök kell, hogy joguk van az iskolába rendszeresen eljárni, az igazgatóval, az osztályfőnökkel és tanárokkal megbeszélni a gyermekkel kapcsolatos nevelési problémákat, nehézségeket, hogy ezáltal elősegítsék a tanárok nevelő munkáját és a tanárok segítséget nyújthassanak a szülőknek az otthoni neveléshez. A szülök ne hanyagolják el ipari tanulógyermeküket azzal az indokkal, hogy az már „nagy fiú, nagy lány", nem kell vele annyit foglalkozni, mint a kisebbekkel. A 14—18 évesekkel még fokozottabban kell törödni, hiszen ebben a korban választanak életpályát, hivatást. Ilyenkor a gyermek minden iránt érdeklődik s a szülőnek résen kell lennie, hogy ezt az érdeklődést helyes irányba terelje, hogy öntudatos, szorgalmas ember váljék gyermekéből. i