Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-19 / 142. szám, kedd

2 Ili SZO 1951 június 19 Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottsága Elnökségének május 28-i határozata a nemzeti és középiskolák tankönyveiről Az iskola és az iskolai nevelés hazánk szocialista építésében nagy jelentőséggel bír. Az iskolának kell vezetnie a küzdelmet Csehszlovákia legifjabb nemzedékének fejlődéséért. Ezt a nemzedéket úgy kell kinevelnie, hogy ebből új szocialista emberek nőj jenek, az új társadalmi viszonyok, az új kultúra és erkölcs nemzedéke. Olyan ifjúságot kell nevelnie, mely tisztességes, szorgalmas, hős, becsületes, munkaszerető, hazáját védelmező, népéhez odaadó és a szocializmus építésébe bekapcsolódott. Ilyennek gondolja Klement Gottwald élvtárs és a Csehszlovákiai Kommunista Párt a mi ifjúságunkat, mely hűséges szövetségünkhöz a Szovjetunióhoz és követője Lenin és Sztálin nagy tanításainak. Egyidejűleg hazánk nagy szocialista átépítésével és kiépítésévél az iskolának ki kell nevelnie öntudatos szocialista dolgozókat, munkásokat, parasztokat és alakítania kell új, szocialista értelmiséget. — Az iskola a főtényező Köztársaságunk új polgárainak nevelésében. — Így elemezte az iskola jelentőségét Klement Gottwald elvtárs, köztársasági elnök. Ma az iskolának és a tanítóknak meg van minden alapfeltétele ehhez a munkához. Törvényünk van az egységes iskolára és felső iskolákra. Az iskolák jóváhagyott tantervek szerint dolgoznak és az egyes tantárgyak számára nagyobbrészt új tankönyvek jelentek meg. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség az iskolákon úttörőcsoportokat és iskolacsoportokat alakít, amelyek fokozatosan az iskola jelentős segítőivé válnak. Az iskolákba sok új, fiatál, lelkes tanító került. A további tanerők folyamatosan jönnek, amit biztosítanak az új pedagógiai gimnáziumok és az új pedagógiai fakultások. Egész sor pedagógiai szakfolyóirat jelenik meg és az utóbbi időben az iskolai dolgozók számára tanító hetilap jelenik meg. A tanítók fizetése oly módon van rendezve, ahogy a kapitalista rendszer sohse tudta volna rendezni. Most mór csak az kell, hog% ezekkél a vívmányokkal jól gazdálkodjunk, hogy állandóan jobban és jobban kihasználjuk őket, hogy iskoláink válóban új, szocialista nemzedéket neveljenek. Különösen jelentós feladat vár a nemzeti és középiskolákra. Ezekben kötelező a tanulás az ifjúság számára. A középiskola elvégzése után ifjúságunk nagy része az üzemekben, a gyárakban és mezőgazdaságban fog elhelyezkedni. A tanulók másik része a harmadik fokú iskolában tovább tanulA nemzeti és középiskola feladata, hogy egész ifjúságunknak egységes és általános alapismeretet adjon, mely nélkül az új munkás, paraszt és dolgozó értelmiség nem tud fejlődni. Ennek «gyik elkerülhetetlen feltétele, hogy a nemzeti és középiskolák minden tantárgy számára jó és állandó szakkönyvet kapjanak. A tankönyv a népi demokratikus iskola nevelő és tanító munkájába jelentős helyet foglal el. A tankönyv kiegészíti és elmélyíti a tanító szemléltető magyarázatait. A tanulónak ez jelentős forrás, melyből megismerheti, ismételheti és fokozhatja tudását. A tankönyv vezeti a tanulót ahhoz, hogy önállóan tanuljon, lelkesen dolgozzon és a tankönyv pótolhatatlan, a kultúrember számára a szocializmus szakaszában. Tankönyv nélkül a tanuló nem sajátíthatja el semilyen vezető szakban a tudás szilárd alapjait. Hála a dicső Csehszlovák Kommunista Pártunk kezdeményezésének, mely anya' gondossággal törődik az iskolai ifjúság nevelésével, az idei tanévre új tankönyveket adtak ki a nemzeti- és középiskolák minden főtantárgya számára. Ha az új tankönyveket összehasonlítjuk a mult, München-előtti burzsoá köztársaság tankönyveivel, hatalmas lépést jelentenek előre. Ismereteket közölnek ifjúságunknak népi demokratikus Hazánkról, a dolgozó népről és a mi hatalmas és hű szövetségesünkről, a Szovjetunióról, az egész világ népeiről, amelyek a békéért és szabadságért harcolnak. Tanítják fiatalságunkat arra, hogy tiszteljék a munkát, elsősorban munkásaink és parasztjaink munkáját, melynek segítségével fejlődik mindannyiunk boldog és örömteli élete. A tantárgyak magyarázásánál felhasználják a szocialista építés életéből vett jelenségeket és példákat, legfőképpen üzemeink és falvaink munkáját. A könyvek áttekinthető részekre vannak osztva és az átvett tananyag egyesítve van tömör következtetésekben. Ezenkívül kérdések vannak bennük és megoldani való feladatok. Az új iskolakönyvekben vannak ugyan hiányosságok is és ezeket szükséges lesz a munka folyamán kijavítani és az új kiadásokban elkerülni. A legnagyobb hiányosság az, hogy a nemzeti és középiskolák összes tankönyveiben észlelhető a" marxizmus«teninizmus alapelveiben és világnézeti kérdéseiben az engedésre és megalkuvásra való hajlam. Találhatunk bennük részeket, amelyek különféle burzsoá ideológiák hatását mutatják. A tankönyvekből tanulóifjúságunk nem nyer elég tiszta képet arról a nagy változásról, mely véghezment nemzeteink történelmében, hogy a hatalom már nem a kapitalistáké és a nagybirtokosoké, hanem a kormányzást átvette a munkásosztály és a doígozO nép. Nincsen még kellően és világosan ismertetve az az óriási különbség, amely a München-előtti köztársaság és a jelenlegi Csehszlovák N#pi Demokratikus, szocializmust építő Köztársaság között van. Nincsen még eléggé hangsúlyozva a mai társadalmi, állam: és gazdasági rendszerünk túlsúlya. Nincs elég meggyőzően kifejezve az, hogy a szocializmus mily magasan álľ a kapitalizmus felett. Ezzel kapcsolatban nincs elégségesen megvilágítva a München előtti Köztársaság ideológiája, amelyet főleg T. G. Masaryk és dr. E. Bene(s képviselt, valamint a tudományos szocializmus világnézete közötti alapvető különbség. A tudományos szocializmus jelenti az igazi humanizmust, a nép boldogságáért és egyidejűleg a nemzet függetlenségének biztosításáért folyó küzdelmet, amelyet csak a nagy Szovjetunióval és az egész világ békeerőivel való szövetségben biztosíthatunk, míg az imperialista nyugattal kötött München előtti szövetséget, a kapitalisták és nagybirtokosok uralmát álhumanizmussal és áldemokratikus maszkkal takarták, amely a tömeges munkanélküliséget, nyomort, a munkások elleni sortüzeket, a dolgozó paiasztok tömeges végrehajtását és végül a müncheni és a védnökségi katasztrófát jelentette. Az iskolai nevelés tartalmában szüntettük meg ezeket a hiányokat és országunk életén, a Szovjetunió dicsőséges útján és a szocialista tábor növekvő erején mutassunk rá a marxizmus-leninizmus eszméinek óriási fölényére, mutassuk meg azt, mennyi harcra és áldozatra volt szükség egész nemzedékeken át, míg elértük a mai eredményeket, hogy az ifjúságot a Kommunista Párt iránti tiszteletre és szeretetre taníthassuk, a Párt iránti szeretetre, amely az új élet előharcosa, hogy az ifjúságot megtaníthassuk korszakunk nagy vezetőférfiai J. V. Sztálin és Klement Gottwald iránti szeretetre és hűségre. Az iskolai nevelés tartalmában ugyanígy kell leküzdeni a tudományt meghazudtoló sötétség és babona befolyásait. Támogassuk az ifjúság nevelését iskoláinkban sokkal szilárdabban és következetesebben a tudományos világnézettel, a történelmi és dialektikus materializmussal. Felszabadult népünk felentős ünnepei a május elseje, a november hetedike, a május 9-e és a többi ünnepek, amelyek az új szocialista korszakot jelzik, kell, hogy megtalálják helyüket a tankönyvekben és a tanításban. Jóval erősebben kell elmélyíteni a szocialista hazafiasságra való nevelést és érvényesíteni nemzeteink történelmének nagy haladó hagyományait. Gyujtsuk fel az ifjúság lelkében a haza és népünk iránti szeretet és odaadás tüzét. Az ifjúságot a felszabadító szovjethadsereg és új népi demokratikus hadseregünk, valamint a Nemzet! Biztonsági Testülethez való szeretetre neveljük, mert ezek állnak őrt szocialista országépítésünk nagy müvének vártáján. Az iskolai nevelés, az úttörő csoportok tevékenységével együtt erősítse meg a tanulóifjúság testi ellenállóképességét és egészségét, tanítsa a diákságot fegyelmezett munkára, önfeláldozásra és áldozatkészségre a munkában és haza védelmében. Az eddigi tankönyvekben továbbá még az a súlyos hiány is észlelhető, hogy a diákokkal nem ismertetik meg rendszeresen és szemléltető módon gazdasági életünk kulcságazatainak, nehéziparunknak fontosságát. Az iskolai nevelés tartalmának az ifjúságban élénk érdeklődést kell keltenie a technika iránt, fel kell ébreszteni benne azt a vágyat, hogy becsületesen, élenjáró módon álljon helyt a szocializmus építésében, hogy kívánja azt hogy bányász, martinász, gépgyári munkás, traktoros, stb. legyen. A tananyag szövegezését összefüggésbe kell hozni a munkával, főleg a nehéziparral és meg kell ismertetni az ifjúságot a nagv szövetkezeti mezőgazdaság vívmányaival, a micsurini tudomány alapjaival is, éspedig főleg a falusi iskolákban iskolai Micsurinkörök gyakorlati berendezésével, esetleg az Egységes Földműves Szövetkezetek munkáiában nyújtott segítség útján. E tekintetben nagy feladat vár a természettudományi és társadalomtudományi tankönyvekre. A tankönyvek további hiányai tartalmi és módszertani hibákból szárnak, amelyeket a tankönyvek szerzői nagy számban követnek el. Ezeket a hibákat azonban nagyrészben a tanítás eddigi rendszerének rovására kell írnunk az egységes Iskolákban, amit főleg a tantervek okoztak. Ezért az új tankönyvek megítélése legyen egyúttal a tantervek kritikája is. Az anyanyelvi tanítás új tankönyvei a nemzeti és középiskolák gyermekeit új, aktuális nyelvi anyag szerint tanítják. Sztálin a marxizmusról és a nyelvtudományról írt cikkeinek fényénél azonban ezeket is kritika alá kell vonni. A nemzeti iskolák számára írt tankönyvekben rendkívül nagy figyelmet szentelnek a megjelenő szövegek tartalmi magyarázatának, az egyes szavak jelentőségének és szócsaládok alkotásának. Ezziel szemben az alaktani és mondattani magyarázatokra fektetnek kellő súlyt ez második helyre jut csupán és a tanítók nem szentelnek ennek elegendő időt, amire pedig a diákoknak a nyelvtan alapjainak elsajátításához szükségük lenne. A szövegek nehezek a diákoknak. A nyelvtani tanulságokat rendkívül bonyolultan, a gyermek számára nehezen érthető nyelven formulázzák. A tankönyvek az anyanyelv oktatását felesleges részletekkel , a szabályoktól való különféle apró eltérésekkel nehezítik, úgyhogy a gyermek a tananyagot nem képesek elvégezni és igy tudásuk felületes, ingadozó marad. A középiskolák számára írt anyanyelvi tankönyvek ugyancsak nehezek, terjengősek és tele vannak jelentéstani, mondattani és alaktani magyarázatokkal, ami a nyelvköny. vek rendszeres fejtegetéseit csak zavarja. Sztálinnak a marxizmusról és nyelvtudományról írt cikkei arra buzdítanak bennünket, hogy felülvizsgáljuk nemcsak az anyanyelvi oktatást, neveléstani gyakorlatát, de e tanítás rendszerét is az egységes iskolákban. Az anyanyelv oktatása kell, hogy a nemzeti iskola fötartaJmát alkossa. Ha a gyermekek az első öt esztendőben megtanulnak rendesen olvasni, írni és gondolataikat gramatikailag helyesen kifejezni, akkor a továbi művelődés könnyebb lesz nekik és határozott irányítást ad nekik a nemzeti irodalom, a tudomány alapjainak megismerésére, szocialista országépítésünk felfogására. Ezért a nemzeti iskolában a tanítás három első évéban a tantárgyakat, a beszéd és értelemgyakor. latokat, a honismeretet és az anyanyelvi oktatást agyetflen tantárgyba foglaljuk össze, amelyben a legnagyobb figyelmet szenteljük az olvasásnak, írásnak és a legalapvetőbb nyelvtani elemeknek. A környező világ tárgyairól és jelenségeiről szóló tanítás az anyanyelvi oktatással a legszorosabb kap. csolatban történik. A további években főleg a középiskolákon egyre nagyobb súlyt kell fektetnünk a nyelvtan rendszeres tanítására, éspedig úgy, hogy a nyelvtan anyaga minden osztályban fokozatosan kapcsolódjék az előző osztályba átvett tananyaghoz, -hogy rendszeresen kitérjedjen és elmélyüljön és egyszerű, áttekinthető nyelvtani rendszerré rendeződjék. A nyelvi tankönyv alapja az ábécés könyv. A nemzeti iskolák első osztályában ez idő szerint az »otthon és az iskolában* cimü régebbi ábécéskönyvet használják, amely a tanításnak úgynevezett »globális« módszerét alkalmazza. E módszer védelmezői azt állítják, hogy megkönnyíti az olvasás tanítását. Ez a módszer azonban további következményeivel megnehezíti az ifjúság művelődését, mert lehetetlenné teszi az alaovető nvelvtani ismeretek alapos elsajátítását és a gyermekeket az iskolai munkában felszinességére szoktatja. Ezért iskoláinkból ezt a módszert el kell távolítani. Az új ábécés könyv amelyet meggyorsítva kell előkészítenünk és kiadnunk, kell hogy a legjobb szovjet tapasztalatokra, 'valamint a mi tanítóink tapasztalataira támaszkodjék. A középiskolában a diákság már az első osztálytól kezdve következe, tesen ismerkedjék meg nemzeti irodalmunk alapvető müveivel, szerzőivel és általános, de céltudatos elképzelésre tegyen szert irodalmunk helyzetéről. Ebből a szempontból kell megítélni azokat a tankönyveket, amelyek nem lehetnek a legkülönbözőbb szerzők írásaiból való mutatványok mozaikjai, hanem a világirodalom, valamint hazai irodalmuk főművei erejének és szépségének képei. Főleg a magasabb osztályokban ismerje meg az ifjúság más országok haladó szerzőinek legjelentősebb munkáit, mindenekelőtt a szovjet szerzők dicsőséges müveit. * Az orosz nyelv tanítása új tankönyve jól tanítja az Ifjúságot, Tolsztoj, Puskin, Gorkij, Lenin és Sztálin nyelvére, amely egész népünkhöz közelálló nyelv. Megismerkednek belőle a Szovjetunióval, a szocializmus és a kommunizmus kiváló harcosainak életével, megtanulják szeretni a nagy szovjetországot, hazánk szocialista építésének erős támaszát. Olyan nyelvet tanulnak, amely lehetővé teszi, hogy az ifjúság kapcsolatot találjon nemcsak a szocializmus országával, hanem a népi demokráciákkal és a vüág egész haladó táborával is. Az orosz nyelv tankönyveinek vannak azonban hiányai is. A nemzeti iskolák negyedik osztálya számára szerkesztett tankönyvben láthatóak az olvasás globális módszerének maradványai, mert a gyermekeket ezek szerint arra vezetik, hogy olvassák a szöveget anélkül, hogy abban felismernék az azbuka minden betűjét. Az orosz nyelv minden tankönyvében, főleg a nemzeti iskolák, valamint a középiskolák alsóbb osztályai számára Írottakban, a cikkek mellett, amelyek a Szovjetunió életéből merítik témájukat, kell, hogy az ifjúság az orosz nyelvet országunk eseményein keresztül is tanulja, amelyek a gyermekek számára közeliek és ismertek. Főleg ki kell emelni népünk tántoríthatatlan barátságát a szovjetnép iránt és végtelen szeretetünket a nagy Sztálin iránt. A középiskolák magasabb osztályaiban az orosz nyelv tanítása többet támaszkodjék az áttekintő nyelvtani részre. Az orosz nyelv tanításának rendszerét úgy kell módosítani, hogy a nemzeti iskola negyedik osztályától kezdve az ifjúság rendszeresen tanulja az azbuka írását és olvasását, hogy a Szovjetunió dolgozó népének és ifjúságának életéről é« munkájáról szóló egyszerű cikkeken keresztül tökéletesítse magát az írásban és az orosz nyelv beszélésében. A tanításnál a tanítók utaljanak az orosz és cseh nyelv, valamint az orosz és szlovák nyelv rokonságára és a gyermekeket figyelmeztessék erre.. A középiskolákból való távozáskor a gyerekek kell, hogy megértve tudják olvasni az orosz ifjúsági irodalmat és egyszerű szavakkal ki tudják magukat fejezni orosz nyelven szóban és írásban. * A társadalomtudományok tanításának alapja, mindenekelőtt a földrajz, történelem és polgári neveléstan nagyban hozzájárulhatnak a diákság hazafias neveléséhez és ahhoz, hogy megértsék a proletárinternacionalizmust. Ezen tárgyak tanításának azonban nagyon sok hiányosságai vannak, amelyeket el kell távolítani. A földrajzkönyvek a nemzeti és középiskolákon a tanítás ideje alatt háromszor is változnak. Emellett nagyon keveset frnak a Szovjetunióról és a népi demokráciák országairól. . gy Kínai Népköztársaságról csupán néhány oldalon foglalkoznak. A kapitalista országokrol szóló földrajz tanításánál érezhető a burzsoá objektívizmus és kozmopolitizmus hatása. A képeket is gondosabban kell kiválogatni. Az eddigi képek a kapitalista országok életét szépítik, az ország szép vidékeit és a technika haladását mutatják, azonban elrejtik a kapitalizmus igazi arcát, nem veszik észre a nyomort, an elyben ezen országoknak dolgozó népe él. A tankönyvek ezenkívül másodrendű dolgokkal vannak teletömve, amelyek nincsenek jól feldolgozva és egyáltalán nem is tartoznak az általános földrajzi műveltséghez. Mélyebbre kell hatolni az alapkérdésekben. A földrajztanítás módszerét úgy kell megjavítani, hogy a nemzeti iskolákon sajátítsak el a gyerekek a földrajz alapfogalmait, amelyekre a középiskolai földi a jz tanulásának elmélyítésénél szükségük van. A köztársaság térképével való munkát nagyon megkönnyíti. A tanulók megtanulnak a térképről olvasni és egyidejűleg áttekintést nyernek hazánk vidékeiről. A középiskolán sokkal jobban meg kell szervezni a földrajztanítás egész módszerét. Egy egész évfolyamnak foglalkoznia kell a Szovjetunióval, a szocializmus győzelmes országával, amelynek népe megváltoztatja a természetet és építi a kommunizmust. A tanulóknak tüzetesen meg kell ismerniök a népi demokráciák országait, mindenekelőtt a hatalmas Kínai Népköztársaságot. A kapitalista országok földrajzának átvételénél, főleg a nagyobb államoknál rá kell mutatni az országban uralkodó viszonyokra, a dolgozók elnyomására, szabadságharcára a függő- és gyarmati országok elnyomására és nemzeti függetlenségi harcukra. Nagyon részletesen meg kell ismerniök a tanulóknak a Csehszlovák Köztársaságot, ásványgazdagságát, iparát, • mezőgazdaságát és szocialista építési tervünk sikereit. A nemzeti iskolák részére szóló történelemkönyv apró történelmi képekkel ismerteti a gyerekekkel nemzeti történelmünk legjelentősebb korszakaszait és egyéniségeit. A középiskolák tankönyvei folyamatosan ismertetik a diáksággal az emberiség történelmét az őskortól egész a mai időkig. Ezen keretben megvilágítják a cseh és a szlovák nép történetét is. A középiskolai tankönyvek nem foglalkoznak kellőképpen a Szovjetunió és a népi demokráciák országainak történelmével. Nem mutatják be a nagy Októberi Szocialista Forradalom óriási nemzetközi jelentőségét és főleg befolyását a mi nemzeti felszabadulásunkra. Nem foglalkoznak kellőképpen a szovjetnép nagy vezéreinek, Leninnek és Sztálinnak életével és műveivel. A magasabb osztályok tankönyvei a történelmi feljegyzések legkülönfélébb apróságaival foglalkoznak, amelyek között elvész a történelmi fejlődés fő és döntő jelentősége. A történelemkönyvek nyelve nem elég fordulatos, nem lelkesítő, kevésbbé emeli ki a szabadságukért harcoló néptömegek nagyságát és dicsőségét. Nemzeti történelmünk leírása sem elég meggyőző, ahhoz, hogy a diákokban törhetetlen hazafias büszkeséget ébresszen népünk forradalmi hagyományai iránt. A történelemtankönyvek legfőbb hibája azonban a nyilvánvaló megalkuvás az emberi társadalom fejlődése történelmi materialista fogalmazásának kérdésében, ami a legjobban észlelhető nemzeti történelmünk tanításának magyarázatánál. Ezt a megalkuvást tankönyveinkből gyökerestől kl kell frtani Mindenekelőtt lehetetlen mindig óvatosan átsiklani a München-előtti köztársaság igazi helyzetének ecsetelése fölött. Világosan fel kell tárni azon idők kormányainak burzsoá, népellenes és szovjetellenes politikáját és meg kell mutatni T. G. Masaryk és dr. E. Benes igazi reakciós arcát. Ezzel ellentétben magasan ki kell emelni történelmünkben a Szovjetunió haladó politikáját, rá kell mutatni a Csehszlovákiai Kommunista Pártnak a kapitalista járom alóli felszabadulásáért és a szocializmus felépítéséért folyó dicső harcára hazánkban. A történelemtanítás anyagát a középiskolákon úgy kell beosztani, hogy több időt szenteljen a mai történelemnek, a nagy Októberi Forradalomtól napjainkig. A cseh és szlovák nép történetét nemcsak felületesen kell a világtörténelem mellett megemlíteni, hanem a történelemtanítás magvát kell hogy képezze. Ami a polgári neveléstant illeti, (Folytatás a* 5. oldalon)