Uj Szó, 1951. június (4. évfolyam, 127-152.szám)

1951-06-15 / 139. szám, péntek

Egyszerű, keresetlen szavakkal... néhány szó Párkány, Ipolyság, Fülek és Rimaszombat ifjúságáról Régen — a kapitalisták vi. lágában — ha valaki sorrajár. ta az ország különféle pont­jait, akkor feltétlenül szen­zációt hajhászva kutatott a városok és falvak életében, hogy megírhassa olcsó élmé­nyeit és azt a lapok hangza­tos címekkel ellátva közöljék. Kissé kérkedve, nagyzolva „Száguldó Riporterinek ne­vezte el magát az ilyen cikk Írója a kőiben a kisvárosi ká­véház egyik zugában, vagy valamelyik szük hotelszobában irta meg édeskéshangú közle­ményeit, hogy gyors postával beküldhesse a szerkesztőség­nek, hol izgatottan várták a „nagy" riportot. A mult héten meglátogat­tam néhány járásunkat, Min­denhol bekapcsolódtam rövid­ke időre ifjúságunk munkájá­ba, Épp egy éve, hogy ilyen alaposan és mélyrehatóan be­tekintettem Ifjúsági Szövetsé­günk helyi csoportjainak mun­kájába. Büszkén és örömmel tapasztaltam, hogy valóban új ifjúság dolgozik mindenhol. Egy év távlatából tekintve if­júságunk életét, mozgalmát láttam, tapasztaltam, hogy hazánk egyre épül, erősödik. Erről szeretnék néhány szó­ban beszámolni. Szeretnék csillogó, pompázó szavakat papírra vetni, hogy mindezt hűen érzékeltessem. Szeretnék nagyon szépet írni, hogy mél­tóan vázoljam ifjúságunk munkájának eredményeit. De csak egyszerű, keresetlen sza­vakat találok és visszagondol­va inkább ifjúságunk hö3i munkájának eredményei zúg­nak fejemben, mint holmi „Száguldó Riporter"-féle ne­gédes ízű történeteeskék. Ezért egyszerűen csak beszá­molok és tudom, hogy ez a beszámoló mindennél többet ér majd, mert az életről, a való­ságról szól. Párkányban az Ifjúsági A.1­ikotóversenyen vettem részt. A járási titkárság kultúrveze­töje, Szórád Antal elvtárs nemrégen került Párkányba, de erős akarattal kezdettől fogva hozzálátott a munká­hoz és az első nagyobb tette az volt, hogy a versenyt meg­szervezte. Kissé gyorsan, sie­tősen dolgozott és ezért a gyors munka nyomai a legjobb eredmények mellett is meglát­szottak. Mindezek ellenére azonban jó eredményt ért el, mert a versenyen fellépő együttesek jól felkészülve, gazdag kultúr­műsorral léptek fel. A verse­nyen jól kiérdemelten első di­jat nyert a binyai tánccso­port. Igazi népi öltözetben, párták, szalagok és egyéb ci­comák nélküli ruhákban, igazi népi táncokat adtait elő. Sike­rük élvitatlahatatlan. Ha egyes táncmotívumokat kija­vítva, az énekeket zenekísé­rettel helyettesítve adnák elő, bármely országos versenyre be lehetne nevezni az együt­test. Remélem, hogy a jövő­ben úgy a közmüvelődésügyi, mint egyéb szervek részéről több figyelmet szentelnek majd e csoportnak és ennek nyomán elérjük majd, hogy hamarosan a bratisiavai vár­színpadon látjuk viszont a bi­nyai .tánccsoportot. Késő estig — mondhatnám éjtszakáig tartott a verseny. Zuhogó esőben, traktorral utaztunk az állomásra. A kö­bölkútiak tovább mentek a traktorral, mi pedig motoros­vonattal utaztunk Ipolyság felé. A binyaiak is velünk jöt­tek. A tánccsoport vezetőjé­vel — Radics Erzsébet elvtárs­nővel hosszan elbeszélgettünk a vonatban. Radics elvtársnö az új tanítók egyike. Szeptem­ber óta tanít és e mellett ta­nul is, sót gondoskodik az if­júsági csoport jő munkájáról is. Derék munkát végzett. És tudjuk, hogy a jövőben még jobb munkát végez majd. Ke­ményen kezetszorítva elkö­szöntünk ... és a vonat to­vábbszaladt velünk Ipolyság felé... Ipolyság ifjúsága nagysze­rűm berendezett Ifjúsági Ott­hont épített. A kongresszusra készült el. Egy műsoros Pető­fi emlékestet is előkészítettek Rozsnyó elvtárs vezetésével, Első pillantásra úgy gondol, nánk, hogy minden nagyon jól megy Ipolyságon. Percián elv­társ, a járási bizottság elnö­ke azonban gondos figyelem­mel követi nyomon az ifjúság életét és sok olyan apró hi­bát vett észre, mely kezdeti hiba ugyan, de ha nem orvo­solják, könnyen elhatalmasod­hat. Erről beszélgettünk Bul­la elvtárssal, Solnica elvtárs­nővel és a többiekkel. Igen, mindannyian látják a hibákat és kemény fogadást tettek, hogy minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy a kispol­gári szokásokat felszámolják és az Ifjúsági Otthont látó­gatottá tegyék. Segítségükre lesznek ebben a munkában Pintér és Nagy Emil elvtár. sak, akik a magyar középis­kolában tanítanak. Néhány napot töltöttünk az ipolysági járásban. Bozó elv­társsal együtt meglátogattunk néhány helyi csoportot és azon dolgoztunk, hogy minden köz­ségben felkészüljön az ifjúság az aratási munkálatokra. Füleken nemrégen alakult meg az Ifjúsági Szövetség já­rási titkársága. Kerekes elv­társ, aki a sastini iskolában végezte el a Szövetség-vezetö­képző iskoilázást, most került a járás élére kultúrvezetönek. Az inštruktori kart most fog­ják megszervezni. Az igazi munka még csak ezután kez­dődik majd Füleken. A Párt gondosan figyelem­mel kiséri az ifjúságot. Zele­nai elvtárs, a Párt járási tit­kára gondos apa módjára irá­nyítja a fiatalságot. Gondos­kodik az új káderek taníttatá­sáról, képzéséről. Jól megvá­logatja a Pátrba belépő fiata­lokat. Lassú, szívós munkával egyre erősíti a járást. — És Fülek megmutatja majd ...! Rimaszombatba este érkez­tünk. A járási titkárságon há­rom elvtársat találtunk élénk beszélgetésbe merülve. Már be­fejezték a napot, de a jóleső beszélgetés ott tartotta őket. Gérecz, Zacska és Kárász elv­társak esti beszélgetését nem zavartuk meg. Bekapcsolód­tunk. Az ipolyságiak problé­májához hasonló kérdésekről beszélgettünk. Arról, hogy a2 Ifjúsági Otthon és a Pionír Otthon felépítése fontos és szükséges. Arról, hogy nem elég kritizálni a városka ifjú­ságát, hanem lehetőséget kell adni a munkához, nevelni kell őket... Sok elvtárssal találkoztunk Rimaszombatban,'*' Idősebbek­kel, fiatalokkal egyaránt. Ku­ziner, Varga, Szabadi elvtár­sak már nem fiatalemberek, de munkájukon, harcos kiál­lásukon látszik, hogy velünk, fiatalokkal együttéreznek. — Rimaszombat feladata felépí­teni az Ifjúsági Otthont. Nagy munka ez, de ifjúságunk kar­öltve Kuziner, Varga, Szabadi elvtársakkal és a többi régi, igazi harcosokkal, • teljesíteni fogja feladatát.., A — Nem! Nem lehet elég so­kat és elég szépen írni ifjú­ságunk munkájáról, életéről. Kevés a szó, a betű ahhoz, hogy méltóan ábrázoljuk Gott­wald új ifjúságát. Hanem ifjúságunk hatalmas építkezései, az új ifjúsági ott­honok, az új ifjúsági vezetők, az ifjúsági csoportok által el­ért eredmények hirdetik majd a mának és jövönek egyaránt, hogy hazánk ifjúsága a Párt szavát követve új hazát, a dolgozók Csehszlovákiáját épí­ti. Hrubják Emil. Széljegyzete k A CsISz munkájának egyilt alapvető része a kultúrmunka. Különösen a falusi alapszerve­zeteknek kell mindent elkövet­niök, hogy a kultúrmunkát ki­szélesítsék. Jól végzett kultúr­munkával nagy sikereket érhe­tünk el a felvilágosító munká­ban. A parasztság körében a rsakció még mindig jelentős si­kereket ér el. Ezért nem elég csak jól megválasztani a kul­túrszámokat, betanulni őket, hanem ezt öntudatosan elő is kell adni; A nemespani CsISz tagjai megfeledkeztek erről az elemi követelményről. A közel­múltban előadták a „Kecske­tej" c. színdarabot. De a műsor megkezdése előtt ellátogattak a pani borospincékbe. Utána, ami már természetes, a színda­rab nem úgy sikerült, ahogy azt a közönség elvárta. Ellen­szenvet váltott ki a CsISz-leá­nyok közöt a fiúk viselkedése.­Sok elvtársunkat pedig elidege­nítették az ifjúsági szövetség munkájától. Nem említve azt, hogy alapot adtak a kulákok rá­galmainak. Ilyen fellépéssel csak árthatunk népi demkrá­ciánk fejlődésének és a reak­ciót erősítjük. H. K; A besztercebányai kerület egyik instruktora, mikor látta, hogy a magyar if júság szerve­zeti életének irányításával kap­csolatban nehézségek fordultak elő, egyszerűen — és valószí­nűleg meggondolatlanul kije­lentette: Nincs CsISz- és CSE­MADOK-probléma, — mert úgyis beszüntetik a CSEMA­DOK-ot. Nemcsak hiba, hanem való­ságos bűn volna így beszélni. Azóta már az instruktor elv­társ belátta tévedését, viszont még mindig felmerül a prob­léma, hogy hogyan is döntsünk a vitás kérdésekben. — Aján­latos, hogy az ilyen szervezeti kérdéseket ifjúsági vezetőinka CSEMADOK vezetőivel közö­sen oldják meg."Népi demokrá­ciánkban a tömegszervezetek, mint a fogaskerekek egymásba kapcsolódva működnek és dol­goznak egész országunk jövő­jéért. Tehát még véletlenül se adjunk teret az ellenségnek az ilyen könnyelmű kijelenté­sekkel. Alaposabb felkészültsé­get, elvtársak, a szervezési problémáknál! H. E. Egy hónappal ezelőtt a Nem­zeti Színház előtt egyik tagtár­sunk Szénási János' névre ki­állított tagsági könyvet talált; Egy hónappal ezelőtt történt ez! És azóta Szénási elvtárs még nem jelentette a tagkönyv elvesztését. Vigyázzunk a tagsági könyv­re. Ez az éberség elsőrendű kö­vetelménye. Ha elvesztettük,­azonnal jelentsükl — Gon­doljunk a hős komszomol­cokra, hogyan szeretik ők a tagsági könyvet. Sz. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom