Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-13 / 112. szám, vasárnap

1951 május 13 UJSZO < Állítsák bíróság elé Mac Arthurt, Ridgurayt és az amerikaiak koreai agressziéjáriak többi vezetőjét A Korea* Népi Demokratikus Köztársaság kormányénak tiltakozása &z Am&uka! A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya a következő tiltakozást juttatta el az ENSz elnökéhez és a Biztonsági Tanács elnökéhez: „A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya erélyesen tiltakozik az Egyesült Nemzetek Szervezeténél az amerikai beavatkozók újabb szörnyű bűncselekménye — a baktériumfegyver alkalmazása miatt a koreai nép elleni háborúban. Közismert tény, hogy a távolkeleti amerikai főparancsnokság már régen készült erre a bűncselekményre. Mac Arthur parancsára Japánban megszervezték a baktériumfegyver tömeggyártását. Sajtójelentések szerint Mac Arthur főhadiszállása másfélmillió jent költött a baktériumfegyver előállítására és a megrendeléseknél a japán kormányt használta fel/ közvetítőnek. Li-Szin-Man hadseregének főhadiszállása, melyet az amerikai tanácsadók hoztak létre és irányítottak, még jóval az Észak-Korea elleni támadás megkezdése előtt titkos baktériumháborút tervezett Észak ellen és> intézkedéseket foganatosított ezeknek a terveknek megvalósítására. Erre vonatkozólag megcáfolhatatlan bizonyítékokat tartalmaznak a néphadsereg által a Li-Szin-Man kormány titkos irattárából Szöul felszabadításakor zsákmányolt okmányok, amelyeket a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma „A koreai polgárháború gyujtogatóit leleplező okmányok és anyagok" cimü gyűjteményben közzétett, így a felderítő szolgálat 1950-re szóló „A-muhkaterve", amelyet a délkoreai hadsereg főhadiszállása felderítő osztályának harmadik ügyosztálya dolgozott ki, feladatul tűzte ki, hogy meg kell fertőzni baktériumokkol: 1. a tábori konyhákat, 2. a rendőrség étkezőhelyiségeit, 3. azokat a helyiségeket, amelyekben a kormány, a hadsereg, a Párt ünnepi összejöveteleket tart stb., 4. a. városi víztárolókat, a folyókat, 5. a kormány és a Párt vezetőinek házait. (Lásd a fentemlített gyűjtemény 18. számú okmányát.) A délkoreai hadsereg főhadiszállása felderítő osztályának „B„ munkaterve konkretizálva a fentemlített „A" tervet, haláltokozó baktériumok alkalmazását irányozta elő az ÉszakKorea területén fekvő Nampfo, Vonszan, Szinzsi-Csu, Phen-Jan, HamHin, Cson-Zsin, Csholvon, Hecs-Zsu, Hinnan, Szoncsin és más városokban, valamint a néphadsereg egységeinél végzendő diverziós munkánál. (Lásd a fentemlített gyűjtemény 19. sz. okmányát.) Magától értetődik, hogy ezeket a bűnös terveket az amerikaiak tudtával és utasítására dolgozták ki és az amerikaiak látták el a liszinmanistákat baktériumfegyverrel. Az USA képviselői nem egyízben fenyegették meg az amerikai agreszszió ellen hősiesen harcoló koreai népet az atombomba és a baktériumfegyver alkalmazásával. A szétvert és az emberiség által elítélt japán báborús bűnösök útján haladva Mac Arthur, Ridgway és csatlósaik megvalósították ezt a fenyegetést és alkalmazták a baktériumfegyvert. Orvosi szakértők megállapítása sze-í rint, amikor az amerikai csapatod a mult év decemberében visszavonultak Észak-Koreából, himlöfertőzés terjesztésére vetemedtek ' a lakosság között Észak-Korea ideiglenesen megszállt területein és ilyen módon igyekeztek himlőjárványt elterjeszteni a néphadsereg és a kínai önkéntesek csapatai között. A felszabadulás utáni négy év során Észak-Korea területén egyetlen egy himlőmegbetegedési j eset sem fordult elő. 1950 december közepén és 1951 januárjában azonban himlömegbetegedések jelentkeztek, mégpedig egyidejűleg több vidéken 7—8 nappal azután, hogy ezeket a vidékeket felszabadították az amerikai megszállás alól. Járvány tört ki Phenjanban, Phen-Jan tartomány északi és déli részén, továbbá Kan-Von. •Dél-Hangen és Kvan-Hen tartományokban. A himlőmegbetegedések száma gyorsai} növekedett. Áprilisig meghaladta a 3500-at és a megbetegedések 10 százaléka halálos kimenetű volt. Különösen elterjedt a himlő Kan-Gon tartományban (1126 megbetegedés), Dél-Hangenben (817 eset) és Kvan-He tartományban (602 eset). / Az a tény, hogy a baktériumfegyver alkalmazásához folyamodtak, arról beszél, hogy az USA uralkodó köreinek agresszív kalandorpolitikája csődbe jutott. A támadók arra számítottak, hogy a baktériumfegyver alkalmazása aláássa a koreai nép erejét. Az intervenciósok azonban mind ebben, mind minden másban keservesen elszámították magukat. A hadviselés bűnös módszerei nem félemlítik meg a szabadságszerető koreai népet és nem mentik meg az amerikai beavatkozókat az elkerüld hetetlen vereségtől. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának az a meggyőződésé, hogy az amerikai beavatkozók Koreában elkövetett újabb gaztette kirívó megsértése a nemzetközi jog és a hadviselés szabályainak és a világ közvéleménye felháborodottan elítéli ezt az emberiség elleni súlyos bűncselekményt. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya követeli, hogy tartóztassák le és állítsák bíróság elé Mac Arthurt, Ridgwayt és az amerikaiak koreai támadásának többi vezetőjét, akik bűnösek a baktérium-fegyver alkalmazásában a békés koreai lakosság ellen. Nemcsak a béketábor harc az amerikai életet, az imperialist beli állapota zavart, mert a ezt s maguk az amerikaiak is ni arról, hogy államuk kormány magukhoz, akik végveszélybe népét és a világ békés fejlődé nadai békenagvgyűléssel kapcso rencián hangsúlyozta: Amerika hogy a nyugati hatalmak veze ge és harcos elhatározása a bé és meg fogja hozni az egész ne Jellemző, nagyon is jellem amerikai vezető politikusok elme az egyik nyugati napilap hozott sült Államok Ohio államának sz szerről tárgyaltak. Ezen az ülé külsejű férfi* aki a szomszédos szenátusi vita során felszólalás engedélyt és beszédében Ohio sen, ami felettébb bosszantotta a ülés befejeztével hír érkezett, megszökött egy bolond és az állam szenátusának politikusai beteg „politikai fe!szólalásá"-ba az a politika, amelyet ma Ame Marshall irányit, az elmebete os tagjainak megállapítása az, hogy ák politikáját irányító tényezők elmepéldák, az események igazolják mindmindinkább kénytelenek meggyőződának rúdját oly emberek ragadták akarják sodorni az Egyesült Államok sét. Dr. Christopher Woodard, a kalatosan Ottavában tartott sajtókonfeés Anglia népei már tisztán látják, tőit agybetegség bántja, a nép egyséke megmentésére azonban meg tudja mzet gyógyulását. ző az amerikai forrestalizmusra — a t betegségére — az a kis eset, amelyről a közelmúltból rövid hírt. Az Egyeenátusában a szenátorok az adórendsen megjelent egy magas, elegánsállam szenátorának adta ki magát. A ra jelentkezett, meg is kapta rá az állam belügyeivel foglalkozott tüzetejelenlevőket. Közvetlenül a szenátusi hogy a város elmegyógyintézetéből volt a vendégfelszólaló. Az ohioi semmi szokatlant nem találtak az elmen. De hisz ez nem is csodálatos. Hisz rikában folytatnak és amelyet Truman, gek politikája. * Harc a békéért — minden becsületes újságíró feladata A Nemzetközi Újságíró Szövetség végrehajtóbizottságának ülése Budapesten JCLmunt Q&ttWüLdL 1931-kui <jl Iwjfizáxmzia képAxLitlöikez,; Rend és nyugalom csak akkor lesz, ha titeket a pokolba söpörtünk A kosuti események húszéves évfordulójára Húsz évvel ezelőtt — 1931 pünkösd hétfőjén a Galánta járásbeli Kosuton csendörsortűz dördült el. Négy halálos áldozata és egész sor sebesülje volt ennek a gyalázatos cselekedetnek. Ugyanúgy, mint Duxban, itt is a kapitalistáknak, a szociál-fasiszta minisztereknek az volt a céljuk, hogy megfélemlítsék a népet. Csendőr golyókkal akarták a munkásokat, a zselléreket elriasztani a munkáért, kenyérért, földért és szabadságért vívott harctól. A gazdasági válság dühöngött. Nyomasztott a munkanélküliség, elbocsátás, bérleszállítás, éhség, drágaság és nyomor. Es a munkásosztály Kommunista Pártja vezetésével ez ellen vette fel a kérlelhetetlen harcot. Míg a szociáldemokraták vezérei visszataszító módon az uralkodóosztály, a burzsoázia legjobb, leghűbb kiszolgálói voltak és nyíltan helyeselték a munkások gyilkolását, addig a Kommunista Párt élén Gottwald elvtárssal a legélesebb küzdelmet folytatta a burzsoázia, a milliomosok, a gyárosok és földbirtokosok hatalma ellen, amely golyókkal, puskatussal, szuronyokkal és gumibottal felelt a munkásság jogos követeléseire. A kizsákmányolt milliók mindjobban tudatosították, hogy csak a Kommunista Párt harcol következetesen jogaikért, munkáért és kenyérért. Látták, hogy csak ez a bolsevik típusú párt, amely a dicső SzK(b)P tapasztalataiból merít, vezetheti győzelemre a proletariátust, harcolhatja ki a boldog életet. Es ezért volt hiábavaló a tőkésurak minden igyekezete, hogy a Kommunista Pártot megsemmisítsék. Hiába akarták a kosuti események után is feloszlatni. A munkásosztály pártját nem lehetett megdönteni, mert a zászlaja alatt felsotakozott legjobb harcosok és az őket követő tömegek j:ól tudták, hogy ez a párt a szabadság, a lóiét, a rend és nyugalom harcosa. A duxi események után éppúgy, mint előtte a Párt annak a mondatnak jegyében harcol a proletárdiktatúráért, amelyet Klement Gottwald elvtárs 1931 február hetedikén mondott a parlamentben a burzsoázia, a kormány képviselői felé fordwva: — Rend és nyugalom csak akkor lesz, ha titeket a pokolba söpörtünk! Es eljött az az idő. amikor tényleg pokolba söpörtük a hatalmas Szovjetunió segítségével az urakat, a tőkéseket. Ma boldogan és szabadon építjük országunkat, a dolgozók országát. Klement Gottwald elvtárs vezette Pártunk irányításával merész, gyors léptekkel haladunk a szocializmus felé Es építési igyekezetünket, lelkesedésünket fokozza az ha visszatekintünk a mult harcaira, megemlékezünk azokról, akjk életüket áldozták a mi boldog jelenünkért éíj gyűlöletet ébreszt bennünk azok elten, akik vissza szeretnék állítani a régi átkos kapitalista rendszert. Húsz évvel ezelőtt Kosuton csendörsortűz dördült el. Erről a húsz év előtti pünkösdhétfőről ir Hrdlica Sándor munkáslevelező, a kosuti események résztvevője: 1931 május 25-én történt. Kosutra erre a napra népgyűlést hívott egybe a Kommunista Párt. A galántai járásban a földmunkások ezt megelőzőleg sztrájkban állottak és engedményekre kényszerítették a földbirtokosokat. Kosuton kellett volna kihirdetni és méltatni a tárgyalás eredményét, bejelenteni a sztrájk. végét. Több községből jöttek össze a földmunkások, a szegényparasztok, a munkások. En a* elvtársakkal Hegyből indultam Kosut felé. Velünk ment Major elvtárs kommunista képviselő is. Már a kosuti temetőnél láttuk, hogy az árokban csendörörszemek vannak. Ezek adtak hírt megérkezésünkről. Mi tovább mentünk. Mire beértünk a községháza elé, már ott várt ránk a csendőrség, az a csoport is, amely a temetőnél bujkált, meg egy másik a községházáról Jánosik főhadnagy vezetésével. A csendörök kordont álltak. A nép látta, hogy nem akarják engedélyezni gyűlésünk megtartását és ezért zúgolódott, tüntetett. Major elvtárs valamiről tárgyalt Jánosik főhadnaggyal, egyszerre csak láttuk, hogy a csendőrparancsnok leütötte Major elvtársat. Zsabka elvtársunk odaugrott hogy felsegítse, de ekkor az egyik csendőr szuronnyal szíven döfte. A csendörök Jánosik parancsára tüzelni kezdtek és nekimentek a tömegnek. Engem is puskatussal leütöttek. Amikor egy kicsit magamhoz tértem, a földön kúszva egy holttestbe botlottam. Gyevát János diószegi ifjúmunkás volt ez. Ott feküdt Zsabka Sándor komszomolista és Thurzó földmunkás holtteste is. Öten súlyosan megsebesültek — közülük még egy később meghalt és néhány könnyebb sebesültje is volt ennek a véres eseménynek, amely nemcsak Kosut és környékének, nemcsak az egész Csehszlovák burzsoá köztársaságnak munkásságát és földmunkásait háborította fel mélységesen, hanem visszhangra talált az egész nemzetközi munkásmc'zgalomban. Kosuton mi földmunkások éppúgy, mint másutt az éhhalál ellen harcoltunk a cseh, szlovák és magyar mágnások rabszolgai kizsákmányolása ellen, a falat kenyérért. Harcunkat a Kommunista Párt vezetésével győzelemre vittük. Ezért lőttek közénk. Ezért kellett négy elvtársunknak meghalnia. Azért, hogy a diószegi cukorgyár milliomos tulajdonosainak, a Móriczoknak, Schreibereknek, a Kufleroknak ne csökenjen milliós nyereségük. Ezért haltak meg négyen a csendőrfegyverek tüzében, mert nem akartak éhenhalni, mert egy falat kenyeret akartak. Ma gondoljunk vissza erre, és szabadságunk fejlődési lehetőségeink tudatában még nagyobb lelkesedéssel és igyekezettel folytassuk munkánkat. A kosuti komtnunist harcosok vére is kötelez minket erre. A Nemzetközi Ojsägíró Szövetség végrehajtó bizottsága első ülésén a Magyar Üjságírók Országos Szövetségének székházában húsz ország békéért harcoló újságíróinak küldöttsége vett részt, élükön a Szovjetunió küldöttségével, melynek tagjai: Konsztantyin Szimonov, D. Zaszlavszkij, V. Jermilov és V. Gromek, A végreha jtóbizottság ülését J. M. Hermann, a Nemzetközi Üjságiró Szövetség elnöke nyitotta meg. Elismerésselt szólt az újjászületett szabad magyar sajtó fejlődéséről, majd hangsúlyozta: a nemzetközi helyzet megkétszerezi ennek az ülésnek a fontosságát. Betlen Oszkár elvtárs, a Szabad Nép szeikesztöbizottságának vezetője felszólalásában hangsúlyozta, hogy a magyar újságírók azzal érdemelték ki az olvasók milliós tömegeinek bizalmát, hogy igyekeznek minden leírt sorukkal és betűjükkel szenvedélyesen küzdeni a népek közötti barátság eszméjéért, a békéért, nékünk további felemelkedéséért hangsúlyozta Betlen elvtárs. Jífi Hronek, a Szövetség főtitkára előterjesztette a főtitkár beszámolóját. Megállapította, hogy a szövetség hat hónappal ezelőtt helsinki kongresszusa óta a Szövetség tagjai jelentős mértékben kivették részüket a nemzetközi békeharcból, a Varsóban és Berlinben hozott határozatok megvalósítására irányuló küzdelemből. A főtitkári beszámoló után Derek Kartun, a Daily Worker szerkesztője, tartotta meg referátumát: „Harc a békéért — minden becsületes újságíró feladata" címmel. Ismertette a hírhedt „sárga sajtót", amelynek bér tol In okai a háborús uszítás szolgálatában állanak. Szemelvényeket olvasott fel különféle nyugati újságokból, amelyek a béke ügye ellen intéztek aljas támadásokat. Majd a következőket mondotta: Különös szeretettel üdvözöljük a Szovjetunió sajtóját, amely a felelősségérzetnek és békeszeretetnek kiváló példáját szolgáltatja, azt a sajtót, amely teljesen szakított a szenzációt hajhászó újságírással, a bün és sexualitás dramatizálásával és korunk fontos eseményeit tárgyilagosan, józanul és a nép érdekeinek szem előtt tartásával tárgyalja. Ezután J. M. Hermann, a Nemzetközi Üjságiró Szövetség elnöke, bej számolt a szervezet tevékenységéről, kifejtvén, hogy több más kérdés mellett a szövetség olyan nemzetközi alapszabályzat kidolgozásával is foglalkozott, amely minden újságíró részére biztosítja a tisztességes megélhetést és olyan munkakörülményeket,' hogy emberi méltóságuk megőrzésével, függetlenül gyakorolhassák hivatásukat. Az elnöki beszámoló után vita következett. A szovjet újságírók részéről D. Zaszlavszkij elvtárs szólalt fel.Foglalkozott a reakciós egységbontók megfutamodásával, akik elhagyva a Nemzetközi Üjságiró Szövetség sorait, azt hitték, hogy nélkülük ez i szervezet megszűnik létezni. A demokrácia erői azonban hatalmasabbaknak bizonyultak, mint az imperialista agresszió erői. Zaszlavszkij elvtárs felszólalását teljes terjedelmében közöljük lapunk mai számának első oldalán. A londoni május elseje Részlet a londoni május elsejei ünnepségről. A kép a Szovejlunióbu. gol munkásdelegáció ttyvonulását mutatja be. •irt an-