Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-13 / 112. szám, vasárnap

Ili SZÖ 1951 május 13 A szoviet „ötszázasok" a mi vasutasaink példaképei i Blazsenov elvtárs a plzeni vasutasok között — Cseszt práci tovariscsi! — köszöntött bennünket mosolygó arccal Blazsenov elvtárs. Da zdravsztvujte tovariscs Blazsenov! — üdvözöltük viszont a szovjet elvtársat. Blazsenov elvtárs magastermetü, délceg ember. Egész lényében, minden szavában benne rejlik a gazdag szovjet valóság, a hatalmas üzemek, a nagykiterjedésű, a bő termést hozó mezők élete, mely egybeköti s eggyé kovácsolja a szovjetembereket. S hogy felragyogott Blazsenov elvtárs arca, amikor a hatalmas méretű sztálini építkezésekről beszélt. Ahol azelőtt vad szelek dúltak a homoktenger felett, most hosszú erdősá.vok törik meg a szél erejét s a nap éltető fénye érleli a kalászok millióit. Blazsenov elvtárs egyszerű szavakkal beszél... A vasutasok kíséretében bejárja a rendezöpályaudvart és a műhelyeket. Kérdésekkel halmozták el s ö szeretettel válaszol rájuk. Az egyik műhelyben megállítja egy szerelőmunkás. Arcán a boldogság öröme ragyog, hogy szovjet sztahanovistát láthat. — Blazsenov elvtárs — szólította meg —, igyál a mi sörünkből... — s egy korsó pilzeni sört nyújtott feléje. A két kemény munkáskéz egybeszorult s egymásra mosolyogtak ... Nincs olyan erő, mely szétválaszthatna bennünket. Mi, szovjet vasutasok... — Az „ötszázasok" azért harcolnak, hogy mozdonyaikkal huszonnégy óra alatt ötszáz és még több kilométert tegyenek meg, amivel az eddiig teljesítményeket 40—50 százalékkal túlhaladhatják. — Az ötszázasok kezdeményezésére új menetrendeket vezettek be, melyek magukba foglalják a mozdonyok gyorsabb előkészítését a fűtőházakban, a technikai sebesség emelését, az időveszteségek csökkentését. Blazsenov elvtárs a moszkvai rendezőpályaudvar egyik mozdonyvezetője. Moszkva—Rjazanszk között közlekedik. A vasúti közlekedésben az új sztahanovista munkamódszerek bevezetéséért kilenc kezdeményező vasutast Sztálin-díjjal tüntettek ki. Közöttük volt Blazsenov elvtárs is, akit a szovjetdolgozók az Iránta tanúsított bizalmukat fejezve ki, 1950-ben a Legfelsőbb Szovjetek képviselőjének választották meg. A — A mi kollektívánk a háború utáni ötéves tervet — mondotta Blazsenov elvtárs —, a gépek javításában három és fél év alatt teljesítette. Az „ötszázas" mozdonyvezetők mozgalma kifejlesztésének köszönhetjük, hogy 1950-ben az 1946. évivel szemben a rendezőpályaudvarunkhoz tartozó mozdonyaink átlagos napi teljesítményét 129 kilométerrel, a technikai óránkénti sebességét pedig 11 kilométerrel emelhet, tiik. Az anya-rendezőpályaudvaron pedig a mozdonyok időveszteségét két órával csökkentettük. „Szilárdítják" a menetrendet — A „szilárdított" menetrendek gondolata onnan eredt — folytatja Blazsenov elvtárs —, hogy a Moszkva—Kybnoje—Moszkva útszakaszon vizsgálat alá vettük a mozdony járatának idejét (352 km). Ez a vizsgálat megmutatta, hogy a mozdonyok csak 42.5 százalékban voltak kihasználva, a többi időben használaton kívül voltak, a szállításra kerülő árukra vártak, vagy pedig javításban voltak. — Mi történt ezután? A Moszkva —Rybnoje—Moszkva útszakaszon két egész járatra emelték a mozdony teljesítményét. A teljesen megterhelt vagónokkal így már 704 km utat tettek meg egyhuzamban. — Két év alatt a mi mozdonyunkkal kilencszer szereztük meg az elsőséget az országos szocialista versenyben s mondonyunkat a legjobb mozdony címével, engem pedig egyúttal a legjobb mozdonyvezető címével tüntettek ki... A mi kitüntetett kollektívánk nagy megtiszteltetésben rész-sült, amikor megbíztak bennünket a sztálini építkezések, a vízierőművek, a csatornák építéséhez szükséges anyag szállításával. A Mi ösztönzi és lelkesíti a szovjetdolgozókat, hogy ilyen elragadtatással beszéljenek munkájukról ? — vetődött fel bennünk a kérdés. — A hazaszeretet, a kommunizmus Ugye — adott erre is választ Blazsenov elvtárs. — A kommunizmus alapjainak építése a Szovjetuniónak a békét szolgáló építkezéseit bizonyítja. Egy kapitalista ország sohasem tudott és nem tud ilyen hatalmasméretü építkezéseket végrehajtani s nekünk ez azért lehetséges, mert a Szovjetunió népei nem a háború gondolatával, hanem a béke építkezéseivel vannak elfoglalva. Még a legjobb mozdonyvezető sem érhet el nagy teljesítményt, ha nem nyújtanak neki segítséget — Még a legjobb mozdonyvezető sem érhet el nagy teljesítményt, ha nem nyújtanak neki segítséget. Kiváló eredmények csak úgy születhetnek, ha a gép-brigádok szorosan együttműködnek a többi szolgálat dolgozóival. — Az ötszázasok csoportjában három brigád váltja egymást. Azelőtt nem méltányolták a vonatvezető munkáját. A mi mozgalmunkban ez a feladat fontossá vált. A vonatvezető velünk együtt felelős a vonatszerelvénynek idejében való érkezéséért, a termékek biztonságos szállításáért. A kollektív tagjai jól ismerik egymást, komplex-brigádot alkotnak. A vonat indulása elAtt a vonatvezető kérdezi tőlünk, „van-e elég tüzelőnk, hol kell megállnunk vízért?" Mindez szükséges, mert ha a brigád tagjai tisztában vannak valamennyi kérdéssel, jobbéin megy a munka s mindnyájunkban növekszik a felelősségérzetet. — Közös gyűléseket tartunk, ahol tárgyalunk a hiányosságokról és anna kkiküszöbölésére lehetőségeket keresünk. Az ötszázasok mozgalma nálunk tömegmozgalommá vált, ami a vasúti dolgozóknak legfőbb munkamódszere lett. S munkánkban a legmesszebbmenő segítséget nyújt nekünk a SzK(b)P és a Szakszervezet. Az üzemi pártszervezet figyelemmel kiséri a mozgalom fejlődését s minden felmerülő kérdést a bizottsági és a tagsági gyűlés elé visszük. Sztahanovista iskoláink, röplapjaink, faliújságjaink vannak, melyek erősen segítik a mozgalmat. Minisztériumunk gyakran hívja egybe gyűlésre az ötszázasokat s a velük dolgozókat. Az utolsó Ilyen gyűlésen azzal foglalkoztunk, hogy ki nevezehető „ötszázasnak" ? — Hogy a mozdonyvezető „ötszázas" lehessen, nem szükséges — mondja Blazsenov elvtárs, — hogy huszonnégy óra alatt a mozdonnyal feltétlenül ötszáz kilométert tegyen meg, hanem elégséges, ha egész hónapban az új menetrend szerint közlekedünk, jól gondoskodunk a gépről, takarékoskodunk az anyaggal és nincs üzemzavar. — Milyen fizetést kapnak a mozdonyvezetők? — hagzott fel a kérdés a hallgatóság közül. — A mozdonyvezetők anyagilag jól vannak ellátva. A fizetés attól füg, hogy ki hány kilométert tesz meg. A leszolgált évek után a fizetés hetven százalékos átlagát kapják meg. A havi átlagos fizetés 3000— 3500 rúbelt tesz ki. A takarékoskodásért, a vonatszerelvény nagyobb megterheléséért külön járulékot kapnak. Évenként pedig a jó munka jutalmául még egy havi átlagos fizetésben részesülnek a mozdonyvezetők. A A leadóállomásokkal felszerelt mozdonyok — Már sokat hallottunk a biztosíték bélyegekről (záručné známky). Milyenek ezek a szocialista szerződések? — kérdezte újból Pech elvtárs. — Minden út alkalmával szocialista szerződést írunk alá. Ebben rejlik a közös felelősségérzet. A vonat indulása előtt biztosíték bélyegeket adnák ki, melyben valamennyi vasúti dolgozó, aki résztvesz ezen az úton, kötelezettséget vállal. Biztosítékot jelent ez, hogy a vonatszerelvény jól van összeállítva s hogy az úton nem történhetik baleset. A mozdonyok rádióval, leadóállomással vannak felszerelve és a diszpécser ezzel igazgatja az egész útszakaszt. Amikor úton vagyunk, beszélhetünk az előttünk és mögöttünk haladó vonat szermélyzetével. Vasutasaink kérdésére felel Blazsenov elvtárs — Nálatok is megállítják a vonatot az állomás előtt? — kérdezte egy ifjú plzeni vasutas. — Elvtársam, — válaszol neki Blazsenov elvtárs, — nálunk az nagyon ritkán történik meg. S ha ez néha előfordulna, fellármázzák emiatt az egész állomást s az osztályvezetők a legszigorúbb riasgálatot indítják meg, hogy ez hogyan történhetett meg. — S az idő megtakarításokkal hogyan álltok? — kérdezte Hemzsácsek elvtárs. — Betartjuk a menetrendet, ami a legfontosabb arra, hogy ne fordulhasson elő időveszteség. Az útszakasz alapos ismerete, a mozdony jó kezelése, s a géppel való gondos bánásmód mind hozzájárul ahhoz, hogy időveszteség nélkül közlekedjünk. A régi menetrend szerint a gépbrigádok a visszatérő állomáson mindig sokat időztek. Az új menetrend szerint csökkentettük a várakozási időt, mivel egy járatná) négy órát takarítottunk meg. A kisebb javításokat mi, saját magunk végezzük el, nem megyünk azzal a műhelyekbe. S ami a nagyobb sebességet illeti, a a sebességet az út profiljával egyeztetjük össze, a legnagyobb mértékben kihasználjuk az energiát és a mozdo nyok teherbíróképességét. A műszaki dolgozók nagy segítséget nyújtanak nekünk azzal is, hogy védnökséget vállalnak felettünk. 1948/49 telén kötelezettsééget vállaltunk, hogy a nyári menetrend szerint fogunk közlekedni. Jól sikerült. A teljesítményt tizennyolc kilométer re emeltük óránként. S mozdonyveze tők azt mondották akkor, hogy ez még kevés. A brigádok 24 óra alatt több mint 500 kilométert tettek meg... S akkor is beszéltünk arról, hogy nem elégséges az, hogy csak egyesek érjenek el kiváló eredményeket, hanem fokozniok kell a teljesítményt a többi mozdonyvezetőknek és a javító műhelyek dolgozóinak is. — Kérdezitek, hogy mit jelent nálunk az időmegtakarítás? Mozdonyunk brigádjai, melyek a „szilárdított" me netrend szerint dolgoznak, 1949 és 1950-ben az évi átlagos teljesítményt 48,300 km-el hadták túl, s emellett 731 tonna tüzelőanyagot takarítottak meg és terven felül 30.000 tonna árút szálli tottak. Csak ezzel az egy mozdonnyal 481.500 rubelt takarítottunk meg az államnak. * Blazsenov elvtársat kérdésekkel halmozzák el s ő meggondoltan, sokszor mosollyal az ajkán felel rájuk. Szereti az embereket, munkakörét és feszült érdeklődéssel várja az újabb kérdéseket. Herink mozdonyvezető a víz kérdést veti fel. — A gőz minősége attól függ, hogyan adagoljuk a vízbe a különleges szereket. Ha ezeket helytelenül hasz náljuk, nemcsak rosszabbodik a gőz, hanem más káros hatása is van. Az ellen a veszély ellen, hogy a katlanban kazánkő rakódjék le, nemcsak a mozdonyvezetők, fűtök, hanem a tu dósok is küzdenek. Rendszeresen ellen őrzik a katlanban a vizet. A szakem berek vizsgálják a katlanban a kazán követ s képződése szerint tesznek a vízbe különleges szereket, hogy a képződést teljesen kiküszöböljék. Min den hűtőháznál a víz viasgálatára laboratóriumokat létesítettek. Vizsgálják a víz összetételét, ellenőrzik a víz menynyiségét a mozdonyokban, s ha a mozdonyoknak a szokottnál több vízre van szükségük, ennek okát is azonnal vizsgálat tárgyává teszik. Hemzsácsek elvtárs még a mozdo donyok mosásáról is kérdezősködik. — Mivel az ötszázasok mozdonyai jobban meg vannak terhelve, a szov jetvasutasok fokozottab mértékben gondoskodnak róluk. A mozdonyokat minden megtett nyolcezer kilométer után kimossuk. Minden nyolcadik, ki lencedik kimosás után biztonsági ellenőrzést tartunk. A műszaki ellenőrzésre három órai időt állapítottunk meg. Ezalatt az idő alatt minden hibát ki kell küszöbölni, melyek gátolnák az ötszázasok feladatainak teljesítését. * — Amikor a szovjetembereket haljuk beszélni, — mondotta Pech elvtárs, — kiérezzük szavaikból a Szovjetunió hatalmas fejlődését, a szovjetembereknek a bék' iránti becsületbeli kötelezettség érzetét. Majer elvársnő azt a kérdést teszi fel, hogy milyen mértékben kapcsolódnak be a nők a vasúti közlekedésbe? Blazsenov elvtárs nyíltan felel erre is. — Nálunk ez már nem kérdés, — mondja, — a nők a férfiakkal egyformán dolgoznak a vasúti közlekedésben is, ahol az alkalmazottak számának, több mint harmincszázalékát teszik ki. Korai vova elvtársnő például velünk együtt kapta meg a Sztálin-dijat. — Mennyi nálatok a mozdonynak havi kilométer-teljesítménye? — kérdezi Blazsenov elvtárstól egy vasutas, — Nálunk Pech elvtárs ötszázas csoportja hatezerről kilencezerre emelte, május tizenöttől kezdve pedig 10.600 km-re emeli a mozdony havi kilométerteljesítményét. — Nálunk 12—15.000 km a havi teljesítmény, — hangzik a felelet. — Azelőtt, — mondotta későbben mosolyogva Blazsenov elvtárs, — az volt a legjobb mozdonyvezető, aki ponSzovjet vígjáték a Falu-Színház műsorán A Falu-Színház magyar színjátszó csoportja eddig egy mesejátékkal és két szlovák színdarabbal, Gregor Tajovskýnak »Ha asszonyé a gyeplő« című népi játékával és Ján Skalkának »Kecsketej« című vígjátékával járta be köztársaságunk magyarlakta vidékeit. Mindkét darabbal, a szlovák klasszikusnak minősíthető Tajovský-vígjátékkal és Skalkának a mai falut ábrázoló komédiájával a Falu-Színház magyar együttese megpróbált úttörő munkát végezni, falvaink dolgozói előtt az életet a maga teljes valóságában bemutatni, a multat érzékeltetni és a mát. ahogy a jövő felé vezet. Október óta nvolcvan helységben járt ez az együttes és 250 előadásban 50.000-nél több nézőnek, juttatott színvonalas, nevelő célzatú -Szórakoztatást. Ezek a számok már önmagukban igazolják, hogy falujáró színészeink fáradságos és derekas munkával segítenek az új kultúra terjesztésében és tehetségük teljes latbavetésével vesznek részt a szocializmus békeépítésében, falvaink szebb jövőjének kialakításában. Az induláskor bizalmat előlegeztünk a fiatal együttesnek, számoltunk az adottságokkal, a tagadhatatlanul fennálló nehézségekkel és ezért nem bolygattuk a darabválogatás hejves vagy helytelen voltát. A várakozás igazolta álláspontunk helyességét és ma abban az örvendetes helyzetben vagyunk, hogy alig nyolc hónappal indulásuk után beszámolhatunk már arról, hogy a Falu-Színház magyar együttese a legjobb úton van, amennyiben új darabjával, A. Arbuzovnak »Hat szerelmes* című pompás vígjátékával valóban már kitűnő ízelítőt tudott adni a szocialista kultúrából. Ugrásszerű fejlődés ez a színház rövid életében, fejlődés mind a helyes színházvezetés és darabválogatás, mind pedig a produkció, színészeink előmenetele, játékstílusuknak csiszolódása, elevenebbé, hitelesebbé válása szempontjából. A főérdem itt elsősorban a szovjetszerzőt illeti. A. Arbuzov komédiája lehetővé teszi, hogy a Falu-Színház hangulatos kis színpadán a szocialista valóság szépségei elevenedjenek meg és a tiszta hittel, a közös munka nemességével eltelt, becsületes és egyszerű emberek egy rendkívül ízesen megírt. mulatságos helyzetekben bővelkedő történet keretében elmondhassák egyszerű és közvetlen, ám annál mélyebben szántó szavakkal nézetüket a munkáról. az életről és az élet céljáról, a boldogságról. Egy viharos októberi éjszakán játszódik le ez a történet valahol a Volga partján Aljochina Petrövna járási politikai vezető dolgozószobájában, amelyben még a mult feudális öröksége kisért lovagi páncélzatok formájában. (Szovjetdarabra jellemző, hogy ez az »örökség« nem öncélú, a páncélzat szervesen összefügg a darab mondanivalójával.) Petrovna nehéz helyzetben van. traktoros-brigádja elvesztette az elsőbbséget és át kell adnia az élenjáró munkáért kapott zászlót a szomszédos traktoros-brigádnak, amelynek vezetője egy fital lány. Ezt a lányt, Lena Bogacsevát történetesen a vihar beűzi Petrovnához és a kacagtató jelenetek hosszú sora következik, mig minden félreértés kiderül és az érzésekben, a szívekben gyújtott vihar is elsimul; míg a forrófejű, heves Gajdar — a vesztett zászló tulajdonosa hiúságát leküzdve, ráébred arra, hogy becsületén nem esett csorba és így utat talál szerelmese szívéhez. Es Aljochina is utat talál a viharos éjszaka lecsitulásával a tőle nem elváltán, de távol élő munkába temetkezett férjéhez. És a kqmédiának többi szereplője, a könyvrájongó Belocskin, a kelekótya Gajdár pajtása és az aranyszívű öreg házvezetőnő is szerelmesek: az élet, a nagyszerű szovjetéleľszerelmesei, amelv a boldogságot itt a földön teremti meg öregnek s fiatalnak, hevülő szívűnek és megnyugodottnak egyaránt. A Falu-Színház ebben a szovjet vígjátékban hat színésznek ad alkalmat, hogy tehetségükről próbát tegyenek. Közülük hármat már ismerősként üdvözöltünk és különösen Kiss Józsefről elmondhatjuk, hogy ebben a szerepében rohamos fejlődésről tesz tanúságot. A féktelen természetű, hevesen kirobbanó. de lelke mélyéig gyermeki Gajdár alakját jól mintázta meg, egyaránt őszintén hatott a lírikus pillanatokban és kitöréseiben, amikor önuralmát vesztve szinte féktelen sírás vesz rajta erőt. Itt érezhető volt a biztos rendezői kéz is, amely ebben a féktelen természetben a gyermeki jót is felszínre hozta és nem engedte az olcsó hatás kedvéért a nevetségbe torzítani Gajdár rokonszenves alakját. A Belocskint játszó Turner Zsigmond is jól élt a szerepadta mulatságos lehetőséggel és remélhető, hogy a további előadások fojvamán egy-két túlzását lecsiszolja, hogy ezzel még jobban beleilleszkedjék az együttesbe. Fekete Gyula — a harmadik ismerősünk — ez a korábbi szerepeiben jól bemutatkozó népi tehetség, ezúttal fizikailag gátolva volt és így nem fejthette ki képességeit. Az úi színészeink élén a Lénát játszó Petrovau Mária áll. Színházi gyakorlattal rendelkező erős tehetséget ismertünk meg benne, akí a jelek szerint egyformán alkalmas mind drámai. mind víg szerepkörre. Hangjának őszinte melegsége, arcjátékának árnyaltsága kitűnően érvényesült a Falu-Színház kis színpadán. Meleg és őszinte sikere volt, ami remélhetőleg nem teszi elkapottá ezt a színes tehetséget, hanem áldozatosabb és jobb munkára fogja ösztönözni. Ugyanilyen rokonszenves tehetség a Szavisnyát alakító Husvárif Mária is. Rutin, kiforrottság, jó beszédtechnika és mozgáskultúra érzik játékán és megjelenésén. A Falu-Színház nyeresége ez a két új szereplő, akiknek további munkáját figyelemmel kell kísérnünk. Az Aljochinát játszó Michalenko Sára először állt színpadon és így érzett rajta az elfogódottság és gyakorlatlanság a már rutinosabban fellépő társai között, helyenként azonban már ő is jó hangot ütött meg és így remélhető, hogy idővel jól beleilleszkedik a Falu-Színház fejlődő együttesébe. A szereplők ígéretes fellépése és kellemesen ható összjátéka igazolja, hogy Broniszlav Korén, a Nemzeti Színház művésze, dicséretes rendezői munkál végzett. Különösen az első felvonásban sikerült az együttest jól összefognia, de mindvégig egységes hangulatot tudott teremteni és nem esett abba a kísértésbe, hogy burleszket formáljon, komédiát adott a javából, hiteles emberekkel, akik egész tehetségükkel azok voltak, hogy a szovjetélet egy vidám napját tárják a nézik elé. L. K. Zachar színpadképe jó keretet adott ennek a mulatságos játéknak. Fellegi István ízesen ható, gördülékeny fordítása is erősen hozzájárult a darab sikeréhez. Eredetinek érzett a szöveg és kitűnő lehetőségeket adott a színészeknek, hogy szerepüket jól árnyalva megjátszhassák. A Falu-Színház szovjet bemutatója Diószeg mozitermében folyt le ünnepi külsőségek közt, a közönség osztatlan elismerése mellett. A játékot számtalanszor nyíltszíni taps szakította meg és dolgozóink erős fejlődésére vall, hogy ez a taps mindig jó helyen hangzott fel, hogy nem az olykori túlzásokon mulatott, hanem a darab derűjén és meghatódott a szovjetíró hangjának mély emberiességén. A bemutatót vita követte, amely értékelte a Falu-Színház munkáját, a szovjetszerző mondanivalójának mély hatását. Valamennyien nyomatékosan hangsúlyozták az együttes fejlődését és azt az örvendetes tényt, hogy a szovjet vígjáték bemutatásával az együttes most küldetést indul végezni köztársaságunk magyarlakta vidékein. A szovjetkultúra és. így Arbuzov vígjátéka is iránytű a számunkra. Elmélyíti a szovjetnéphez fűzött igaz és hűséges barátságunkat, elmélyíti a tiszteletünket és a szovjetélet, a szovjetemberek megismerésével módot ad dolgozóinknak ahhoz, hogy a szovjetpéldákon okulva biztosabban és könnyebben vehesse ki részét a munka reá eső szakaszán azokban a nagv feladatokban, amelyeket Pártunk boldogabb jövőnk érdekében célul tűzött elénk. Egri Viktor tosan vezette könyvében a hibákat, ma pedig az a legjobb, aki minél kevesebbet ír abba bele. — Hogy van nálatok a fiatal mozdonyvezetőkkel? — kérdezi ezután Motl Franto. — Az idősebb mozdonyvezetők sokat segítenek nekik. Az első úton mindig mellettük vannak. Az oktató pedig nyolc—tízszer is elmegy velük... — majd még hozzá teszi, — én már húsz éves koromban mozdonyvezető voltam. Most harminchat éves. * Blazsenov elvtárs még számos kérdésre adott feleletet. Blazsenov elvtárs, az egyik legjobb szovjet vasútas adta át tapasztalatait, hogy a mi vasútasaink is teljesíthes. sék az állandóan fokozódó feladatokaL Blazsenov elvtárs, a nálunk járt szovjet sztahanovista segített. A szovjet, az önzetlen embert ismertük meg benne, akinek nagy örömére szolgált, hogy átadhatta tapasztalatait, hogy taníthatta a mi vasútasainkat, — akik dolgozóink millióival együtt a szocializmusért, a békéért harcolnak, — hogy ezzel nlég szorosabbra fűzhette a Szovjetunió és hazánk közötti szilárd testvéri kapcsolatokat. Petrőci Bálint