Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-12 / 111. szám, szombat

II J S10 1951 május 12 Össz-szlovákia< kongresszusra készül az ifjúság Nyolcvan brigácfost vállaltak, de száztizén Jelentkeztek a komáromi gimnázium magyar csoportjában A mult és a jelen viaskodik egymással a komáromi gimnázium falai között. A mult nemcsak a bencés-gimnázium, nemcsak a klerikális reakció; a mult a burzsoá világnézetek maradványaiban. az osztályharc formáiban is megnyilvánul. Es a jelen a feltörekvő gottwaldi ifjúság. Százhúsz vagy ennél valamivel több magyar fiatal, akik a déli járásokból összeverődve a komáromi gimnáziumot a szocialista tudás tűzhelyévé teszik. Olyan értelmiség nő fel Itt, amely méltó lesz majd a munkásosztály és a dolgozó parasztság bizalmára. Ez a fiatalság az ő soraikból származik és fejlődik s a Párt tanítása és irányítása nyomán válik igazi gottwaldi ifjúsággá. A mult és jelen harcában győz a jelen, a fiatalok egészséges optimista akarása, mert megtelnek a lenini-sztálini tanítás kristálytiszta eszméivel és ezeket az eszméket érvényesítik a gyakorlatban is. Megtisztítják soraikat az oda nem való elemektől, az iskolában lassan és fokozatosan leleplezik a kulákok beférkőzött csemetéit, akik bomlasztó hatással vannak a fejlődésre, zavart keltenek és akadályozzák az Ifjúsági Szövetség munkáját is. Résztvettünk a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség komáromi gimnáziumi szervezetének ünnepi taggyűlésén, melyen ötven fiatalnak osztották ki a kék tagkönyvecskéket és a fiatalok e tagkönvvecskék birtokában fogadalmat tettek. Ezen az ünnepi taggyűlésen hirdették kl az osztályok közti verseny győztesét és átadták az iskola pirosbársony versenyzászlaját is. Mi azonban ezeket az eseményeket csak megemlítjük, ezekkel hosszabban fog^ lalkozni nem fogunk. ^ Fontosabbnak tartjuk ennél azt, hogy foglalkozzunk az ifjúsági Szövetség egy szervezetének tagsági életével, foglalkozzunk azzal, hogyan érvényesül o fejlődés törvénye, a bírálat és az önbírálat, hogyan válik mozgató erejévé az Ifjúsági Szövetség komszomoli munkájának. Erről szeretnénk beszámolni úgy, ahogyan azt a járási oktató beszámolója után történt vitában láttuk, amely jól és egészségesen alakult ki és amelynek lefolyása után azzal a meggyőződéssel távoztunk, hogy ebben az ifjúsági szervezetben megvan a tehetőség a jó szocialista nevelömunkára. ügy kezdődött, hogy a fiatalság Mészáros Sándor külpolitikai beszámolójára nem reagált hozzászólásokkal és figyelmen kívül hagyta Mészáros Sándor elvtárs kérését is, aki azt kérte, hogy a szervezet lássa el őt útravalóval a Szövetség össz-szlovákiai kongreszszusára, amelynek ő is egyik küldötte Ezután felszólalt Katz elvtárs járási oktató, aki az egyik komáromi nyomdának munkása és aki igen világosan és értelmes szavakkal, de éles kritikával 'mutatott rá azokra a hibákra, amelyek a kongresszusi kötelezettségvállalások körül adódnak. — Mi, a nyomdászifjúság — mondotta Katz elvtárs — 100 százalékban teljesítettük, amit vállaltunk, de amint látom, ti ne mteljésítettétek így. Voltak olyan felajánlások, amelyek magukban véve már rosszak és teljesíthetetlenek voltak, viszoni azt sem említettétek meg a gyűlés folyamán, hogy pl. az ifjúsági brigádba nyolcvan embert vállaltatok, de száztizén jelentkeztek, ami csaknem az iskola 100 százalékos részvételét jelenti. Katz elvtárs felszólalása után megindult a vita, amelynek csupán az idő rövidsége tudott gátat vetni. Varga István a következőket mondta: A külpolitikai beszámolóhoz azért nem szóltunk hozzá, mert nem mondott semmi konkrétumot a békcharcról és más kérdésekről. Ami pedig a felajánlásokat illeti, akármilyen kevéssel is maradtunk el, de a sok kicsi sokra megy, mint ahogy iskolai munkánkban is, amivel elmaradtunk, az év végére jól összegyűl. Mészáros Sándor a felajánlások teljesítéséről beszélt Sok felajánlás rossz volt, megvalósíthatatlan. így pl. nem tudtuk megvalósítani a Jilenmnicky jelvényszerző verseny eredményeire benyújtott kötelezettségünket és pedig csupán azért nem. mert mind a mai napig még nincs magyar vizsgáztató bizottság. Mészáros elvtárs bírálta a járási Szokol-szervezetet is, amely semmi segítséget sem nyújtott a gimnázium fiatalságának. Nem kapták meg még a szükséges felszerelést sem. Mindezek ellenére azonban Mészáros elvtárs határozottan kijelentette, hogy a két harmadik osztály a kongresz

r szusig feltétlenül megszerzi a TOZjelvényt. Teleki Tibor a vezetőségnek hibájául rój ja fel azt, hogy a fiatalságot nem tájékoztatta a kongresszusi felajánlások teljesítésének állásáról és így nem is tehettek oly lépéseket, hogy az egyes felajánlások teljesítését meggyorsítsák. Teleki Tibor szoros együttműködést javasol az úttörőkkel, mint ahogyan a szlovák szervezet elvtársai ezt az együttműködést már megvalósították. Teleki Tibor elvtárs bírálta ezután a CsISz kultúrpropaganda osztályát, hogy az kevés magvar anyagot ad és fgy sokáig nem tudták, hogy az olvasókörök milyen anyagot használjanak fel. Végül ők maguk szerezték be Leninnek és Sztálinnak az ifjúságról szóló mondásait és ezeket veszik át. A nyitrai kerület sem gondoskodik a kcmáromi gimnázium magyar csoportjáról. Nem küldenek ki magyar küldötteket, akik elő tudnák adni az Ifjúsági Szövetség központi bizottságának irányelveit. Demeter László a komáromi gimnázium szervezetének május elsejei agitációjával foglalkozott. Vidámságot vittek be a májusi menetbe, jó faliújságokat szerkesztettek, stb. Demeter elvtárs bírálta Béres elvtársat, aki az' I. a. osztály nevében vette át a versenyzászlót, azonban ez alkalommal nem mutatott rá arra, hogy milyen harcot vívnak azokkal, akik a szocialista versenynek gátat akarnak vetni. Fegyelmezetlenek, ablakon ugrálnak ki, nem becsülik meg a májusi gárdista címet. Itt rámutatott arra, hogy a III. b.ben is vannak olyanok, akik a fegyelmet bontják és ahol nincs fegyelem, ott rossz a tanulmányi eredmény is. Több kitűnő tanulóra van szükségünk — mondotta. — A rendet és fegyelmet ne csak a májusi gárda tartsa fenn, hanem az egész kollektíva valósítsa meg. Aki jampecként öltözködik, nem való közénk és megtaláljuk a módját annak, hogy eltávolítsuk innét. Hideghéti Mária néhány technikai kérdésről beszélt. Az iskolában rossz a becsöngetés. Háromszor is csöngetnek és bizony nincs mindegyikünknek órája, hogy ellenőrizni tudják, kinek szól. Igen sokszor bemegyünk az osztályba, amikor pedig kint kellene lennünk és így felírnak bennünket. Egymásután hangzottak el a tárgyhoz szóló konkrét felszólalások. Az Ifjúsági Szövetség gimnáziumi szervezete az iskolai munka jó segítőtársa akar lenni. Segítséget akar nyújtani az iskola tanári karának, a szocialista ifjúság nevelésében. Befejezésül még ..»két kérdéssel foglalkozunk. Az egyik kérdést a gimnázium tanulóival folytatott beszélgetésben maga az Uj Szó vetette fel és ez az élmunkások szereplése a tanulóifjúság előtt. Burger elvtárs megemlítette, hogy bírja a komáromi Skoda-művek és más üzemek i legkiválóbb élmunkásainak ígéretét, " hogy beszélni fognak az ifjúság gyűlésein és tanítani fogják a fiatalokat a komáromi munkásmozgalom múltjára, a Párt szeretetére, élmunkásmozgalom tapasztalataira. A másik kérdés a diákokkal folytatott beszélgetés folyamán merült fel. Miért van ebben az iskolában oly kevés komáromi és komáromkörnyéki VERA INBER: EGY IRÁNI SZŐNYEGSZÖVŐ MŰHELYBEN , Itt szövik hát a drága szőnyeget! Fülledt műhely, bolhával tele szalma. Háromszáz gyermek, eltikkadt sereg, egyetlen korty friss vízért mit nem adna! Egy csorba korsó a sarokban áll. mindig megposhad a víz benne délre! a szomjúság mint tűzpiros fonál szövődik a minták szín-tengerébe. És vézna kislánykák is ülnek itt: hatévesek és már robotba törnek; tüdejük gyapjúszállal megtelik, kis testük megtörten előregörnyed. A pompás mintákat némán szövik, reggeltől késő estig így vesződnek, gennyes szemüket meg-megdörgölik, — de még sokára lesz készen a szőnyeg! Képes Géza fordítása. A CSEMADOK HÍREI A szocialista kultúra terjesztése a békeharc egyik eszköze A CSEMADOK baracskai kultúrcsoport jának meghívására a CSEMADOK pozbai kultúrbrigádja Baracskára látogatott. A kultúi gárda Szigligeti Ede „Liliomfi" című darabját adta elčf nagy sikerrel. Különösen jó teljesítményt nyújtott Szabó Ernő és Tóth Irma. A kultúrgárda mozgalmi indulók éneklésével fejezte be műsorát. Ezúton is köszönetet mondunk a SzKP helyi szervezetének és elnökémunkás- és parasztgyerek? Hol vannak ezek a gyerekek? A komáromi-gimnáziumban a háború előtt 4—500 tanuló volt állandóan és ezek kizárólag Komáromból és környékéről kerültek ki. E kérdésre Kocsis elvtárs, az igazgató adta meg a választ búcsúzáskor, amikor azt mondotta, hogy ez a burzsoá nacionalista iskolapolitika eredménye. Es mindjárt tudatta, velünk azt is, hogy ősztől fogva ez másképpen lesz. Két első osztályt terveznek és hiszi azt, hogy ebbe a két első osztályba bőségesen jelentkeznek majd Komáromból és környékéről is a munkásság, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség gyermekei. Horváth László Kétszázötven méter vászon Ez még a koreai műszak idején történt. A gyár újságjainak szerkesztője odament Bartánéhoz, aki ötszázalékos többtermelést ajánlott fel. „Miért vállalta?" — kérdezte. „A gyermekemért, a békéért" — hangzott a válasz. B rtáné nem szeretett sokat beszélni, ennyit mondott csak. A szerkesztő feljegyezte, másnap már meg is jelent ez a sokszor hallott mondat a kis üzemi lapban. Bartáné hazavitte, büszkén mutatta meg a férjének, ' aki egyébként levélhordó. „Menhyi ez méte ben?" — kérdezte a férfi „Ugv egy méter körül naponta, egy évben Körülbelül 250 méter" — válaszolta az aszszony. „Hát ezzel nem sokra megy a béke" — legyintett Barta és kérte a vacsorát. Az asszonyt bántotta ez a lekicsinylő hang, de nem tudta megmagyarázni, miről van szó. Evés közben el is sírta magát, otthagyta az asztalt. „Nem becsülsz te engem" — p:u.nszkodott. Barta nem állhatta a könnyeket, felállt ő is és nagymérgesen lefeküdt. Két napig feszült volt köztük a viszony. " És teltek, múltak a hetek, a hónapok. Eljött az ősz. 2. V Barfa hosszú idő óta járt a levelekkel ugyanazokba a házakba, ismert körzetétől már csaknem minden lakót személyesen. Egyikkel-másikkal el-elbeszélgetett, ha a munka nem sürgette túlságosan. Ugy október elején lehetett, már éppen menni akart a nagy, szürKE*

1 házbó,, mikor csak hallja a nevét szólítani. Nöhrerné emlegette: „Barta bácsi, jöjjön csak." A postás visszabaktatott. „Nézze csak, mit ír a Panni Vasvárról — mutatta Nöhrerné —, tudja, a nagyobbik lányom, aki a tavasszal ment férjhez. Kihúzták a tervkölcsönét és mindjárt kistafírozta magát. Vett ágyneműt, alsóruhát az emberének, két terítőt a szobába. Vagy húsz méter vászonra telt a pénzből. Azt írjál még az unokámnak is eltett belőle vagy ötöt. Gyerek lesz, jól kell tartani, nem úgy, ahogy én a nyomorúságban pólyaztam szegénykérňet." Barta elgondolkodva folytatta útját: mekkora örömet tud 20 méter vászon okozni. 3. A kis Horváth Zsófit hosszú idő után először találta otthon. A csengetésre a lány nyitott ajtót, átvette a körzeti DISZ szilveszteri mulatságára szóló meghívót. „Hogy-hogy itthon, Zsófika, beteg talán?" — kérdezte a kihordó. „Cg" hét szabadsagot kaptam a hivatalban — mondta a lány — januárban lesz az első kollokviumom az egyetemen, arra készülök." Barta már csak úgy udvariasságból is megkérdezte: „És mi az a tudomány, amit most tanul?" A lány felmutatta a vaskos kötetet: Lenin válogatott műveinek első részét. A postásban felötlött: Valamikor ő is de szívesen tanult volna. Csakhát akkor nem lehetett. „Micsoda erős vászon — mutatott a könyv kötésére —, ha százszor végigolvassa, se szakítja szét." Mikor már a harmadik házban járt, jutott eszébe a felesége munkája: megint csak a vásznat dicsérték, amit az asszony csinál. 4. A KÖZÉRT-fiók pénztárosát, Kócziánnét tiszteli az egész környék. Tudja róla mindenki, hogy a huga mint ápolónő Koreába ment a kórházvonattal. Míg nyílott a virág, gyakran hoztak is neki az üzletbe, persze a figyelmesség nem Kócziánnénak szólt, inkább bátor testvérének. Barta számára igen nagy esemény volt, ha levelet hozott neki Koreából. „Mit ír?" — kérdezte ilyenkor és illedelmesen várt, míg Kócziánné felolvasott neki egy-egy különösen érdekes részt. „Karácsony másnapján hat amerikai gép bombázta a várost — így szólt a legutóbbi levél — pedig itt se gyár, se laktanya nincs, csak gyilkolni akartak. Két utcát szórtak végig gyújtóés robbanóbombákkal, már vagy tizedszer egy hónap leforgása alatt. Rengeteg volt a sebesült, éjjel nappal munkában voltunk valamennyien. Kötözőhelyünk is elpusztult, ócska rongyba törölték az orvosok kezüket, kitéve annak, hogy a seb beszennyeződik és a beteg elpusztul. Szerencsére néhány óra múlva befutott az új hazai küldemény, benne a szép fehér magyar vászon: volt tiszta törülközőnk már. Ti otthon nem is tudjátok, hány életet mentetek meg vele, egy-egy ilyen vászondarabbal. És Bartának újra csak felötlött a lelkiismereti urdalása, mennyire lebecsülte nemrégiben azt a 250 métert. Sándor János rendőr a Nyírségből való volt, akárcsak Barta. Sógorozták hát egymást, bár ez volt az egyetlen kapcsolatuk. „Mit ír a sógor?" — kérdezte a postás egy nappal azután, hogy levelet hozott Sándor János^ bátyjától, aki tavaly huszadmagával tszcs-t alakított falujában. A rendőr felmutatta neki a nagy ákom-bákom betűkkel rótt sorokat: „Jancsi öcsém — ezt írta —, ti nem iiittetek ikem a nyáron, mikor lent voltatok. Nem hittek sokan a falubeliek közül. Most már igazolt engem az eredmény, mert megvolt az elszámolás, 8660 forint jutott nekem és az asszonynak az elmúlt évre. Feri bácsi, aki eddig legjobban húzódott a közöstől, háromszor is eljött megnézni a 30 méter vásznat, amit másnap mindjárt megvettük Nyíregyházán az első pénzből. Most már, hogy látják, boldogulunk, skoan jelentkeznek, ők is be akarnak lépni a csoportba." 6. Kitavaszodott. A hosszú eső, hűvös március után a szokottnál melegebb április köszöntött be. Barta hosszú levelet hozott Rudovicsnénak katonafiától. Másnap újra találkozott az aszszonnyal, aki szőnyeget porolt az udvaron. „Nem megmondtam, hogy nem szabad — kiabált rá a házmester —, a lakók megfulladnak, olyan port csinál." De az asszony már végzett, öszszehajtogatta rongyszalagból szőtt kincsét és vitte, mint, aki jól végezte dolgát. „Mit ír a Sanyi?" — szólította meg a postás. „Nem izzadnak meg a nyáron, mint én ebben az átkozott porolásban — büszkélkedett Rudovicsné —, azt írja, hogy már megkapta a csapat a jó nyári vászonruhát, abban gyakorlatoznak majd, ha melegebb lesz. Emlékszem, szegény boldogult uram, mit szenvedett a régi hadseregben nyaranként a hőségtől. Három méter vászon és hogy megkönnyíti a nyári katonaéletet." 7. „Három méter vászon — számolta otthon Barta feleségével — ennyit adott össze a ház az április 4-iki dekorációra." Megvették fehérben, szép pirosra befestették. A régi partvis rúdját megfaragta, arra erősítette fel a beszegett anyagot. Már 2-án kitették az új zászlót a házra, lobogjon, hirdesse a felszabadulást. Eddig csak piros papírral dekoráltak, az idén van a kis háznak először komoly zászlaja. Elégedetten nézték, hogyan lengeti a friss tavaszi szél. „Lehet, hogy éppen és szőttem a vásznát" — nevetett az asszony. Barta nem szólt semmit, de az járt a fejében, hogy talán éppen a felajánlott 250 méterből, az egykori háborúság tárgyából lehet itt is egy darab a házon, meg talán Koreában is, a kötözőhelyen és Vasváron is, a fiatalok háztartásában. „Mit ajánlottál fel május I-re?" — kérdezte átmenet nélkül feleségét. Az asszony régen hallott melegséget fedezett fel hangjában. Máté György. nek, Szkacsan János elvtársnak, hogy felismerve a szocialista kultúra terjesztésének jelentőségét, támogatást nyujtotak a vendégszereplőknek. ifj. Cslria Jenő, Pózba. A királyhelmeci má jus elsejei ünnepségen, a dolgozók seregszemléjén hatalmas tömeg vett részt, amely lelkesen tüntetett a szocializmus, a béke ügye mellett. Az ünnepi beszédet magyar nyelven Benedek elvtárs, járási párttitkár mondotta. Ismertette a május elseje jelentőségét s a világ dolgozóinak összefogását a béke jegyében. Rámutatott arra, hogy a békeszerető népek 800 milliós tábora, élén a nagy Szovjetunióval és bölcs Vezérével, Sztálin elvtárssal állhatatosan harcol a világ békéjének megőrzéséért. Ezután a Szövetségi Vasút ifjúságibrigád parancsnoka, Zdrzsiková eivtársnő mondott üdvözlő beszédet. A CSEMADOK helyi csoportjai szép számban vettek részt a manifesztáción és kultúrműsoi ral tették meg elragadóbbá az idei május elsejét. Verner István népnevelési felügyelő, Királyhelmec. Kultúrával a szocializmusért. Sajátkészítményű hirdetmények és a helyi rádió hirdeti Diószegen a CSEMADOK helyi csoportjának alakuló közgyűlését. Egyik ismerőröm megállít, s azt kérdezi: — Nem akartok ti velünk áprilist járatni? — Szó sincs róla, — mondom. — M

: komoly munkába fogtunk s komoly munkát akarunk végezni. Kl akarjuk venni részünket abból a hősi munkából, amely a szocializmust építi hazánkban. Nincs az a munkakör, ahol ne lehetne a szocializmus építésébe belekapcsolódni. A kultúra ápolása pedig a szocializmus építésének szerves része. Népi demokráciánk éppen ezért fektet oly nagy gondot a népnevelésre, a kultúra ápolására. Mindent elkövet, hogy a dolgozók kultúrnivóját emelje. A kultúra terjedése haladás előre, a tudatlanság pedig elmaradottság, sötétség, a kapitalista kizsákmányolók felforgató működésének melegágya. Ezért igyekeztek és igyekeznek a kapitalisták a dolgozó tömegeket a lehető legnagyobb tudatlanságban hagyni és nem adtak nekik lehetőséget a művelődésid. Mi tudjuk, hogy a tudás, a felvilágosodás nyitja meg a dolgozók szemét, csak a tudás fegyverével felvértezett dolgozó láthatja a helyes útat, csak az veszi észre a reakció sötét céljait, amit könynyű elrejteni a tudatlan tömegek előtt, de könnyen átlát lyukas szitájukon a kellőképpen felvilágosodott dolgozó. Azért alakítjuk meg mi is Diószegen a CSEMADOK helyi csoportját, hogy a kultúra magvetőivé váljunk és egyengessük a szocializmus útját falvainkban. Kultúra nélkül nincs szocializmus, főleg falun nincs, ahol a lakosság ezen a téren a város mögött kullog. Be kell hoznunk a hátrányt, mert csak így jutunk el népifnk szebb jövőjéhez. Előadásokkal, kultúnműsorral, színdarabokkal fel kell világosítani a falu dolgozó parasztságát, rá kell vezetni a helyes útra. Ez 2 mi csoportunk célja. Alakuló közgyűlésünkön ezt a célt tűzzük ki magunk elé. Ürge Pál titkár, Diószeg.