Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-01 / 102. szám, kedd

™ — ÜJ Síi A kassai vörös májusok nyomában Május elsejét a kassai dolgozók a munkásmozgalom iránti mélységes tisztelettel ünnepelték. A május elsejei nagyméretű felvonulásnak oly nagy hat? sa volt, hogy távoli községekből és falvakból érkeztek ide a dolgozók, munkások és parasztok egyaránt, gyalog vagy lóháton, hogy jelen legyenek Kassa váios dolgozóinak hatalmas májusi ünnepén. Ezen a napon a kapitalista hatóságok minden óvóintézkedé3e ellenére a dolgozók hatalmukba kerítették a várost, az ö akaratuk érvényesült és szenvedélyes nyíltsággal vágták kizsákmányolóik szemébe, hogy hatalmuk napjai meg vannak számlálva. És nem használt sem gumibot, sem rendörököl, a dolgozók felzárkózott sorokban, tízezres tömegekben tüntettek a munkára való jogért, a mindennapi falat kenyérért. A vörös május megünneplése hagvományá vált Kassán. Apáról fiúra szállt ez a hagyomány, felnőttről gyermekre és egészen a mult század végéig nyúlik vissza. Dokumentummal igazoljuk állításunkat, melyet a kassai forradalmi munkásmozgalmi múzeum bocsájtott rendelkezésünkre. A dokumentum eredetije 1897-ben megjelent lappéldány, amely a május elsejei dátumot jelzi. Terjedelme négy oldalnyi és szövege magyarszlovák és német nyelvű. A lap „Vörös irány" címet viseli, szlovákul „Červení smer'' és németül „Rote richtung". A lap alcímeként a következő jelmondatokat olvashatjuk szó szerint: „Minden ország munkásai egyesüljetek! A társadalom csak úgy gondoskodhatik a munkásosztály jobb létéről, ha az a helyzetét felfogván öntudatra ébred és a nélkülözött jogokat maga vívja ki." A legérdekesebb az, hogy az egész lap vörös újságpapíron van nyomva. A vezércikk így kezdődik: „Munkások és munkásnők! Május elseje munkásünnep! Ünnepeljétek meg a napot munkaszünettel. Fontoljátok meg a nyolcórai munkaidő előnyeit, és hogy azokat elérhessük, csoportosuljunk e nagy napon, tüntessünk munkaszünettel az általános titkos és közvetlen választójogért. össze a vörös lobogó alá ez ünnepen." A vezércikk további részében azzal foglalkozik, hogy minden segély és könyöradomány megalázó a munkásokra nézve és nyomatékosan kihangsúlyozza, hogy „munkát adjatok tisztességes bérrel, azaz: megélhetési jogunk biztosítékait." És végül a következő jelszavakkal fejezi be mondanivalóját: „Mindent a népért, mindent a nép által. Éljen a május elseje, mint a szebb jövőnek hajnala." É forradalmi célkitűzések ellenére az egyik cikkíró már becsempészi a szociáldemokrata párt programmját, hogy a társadalmi változást csakis „békés úton és nem erőszakkal'' hajtjuk végre. A vörös májusok forradalmi jellege A Nagy Októberi Forradalomnak és nyomában a magyar kommünnek kellett bekövetkeznie, hogy a május elseje vörös színéhez méltóan valóban fc-rradalmi jelleget öltsön. A forradalmi munkásmozgalom fejlődésének: összes szálai, finom hajszálerei ide, a Nagy Októberi Forradalomba futnak össze. A Nagy Októberi Forradalom vívmányaiból táplálkoznak ezután a kassai vörös májusok. Bármerre is nyúl aa ember, kutatásai során mindenütt ráakad a magyar kommün harcos veteránjaira. akik a Szovjetuniót tekintik követendő példának és onnan merítik e kitartó eröt, a szívósságot, hogy szakadatlanul harcoljanak a leninisztálini tanok irányvonaláért, hogy Pártunk bástyája és vára legyen a munkásosztály megalkuvás nélküli harcának. A vezető elvtársak renkívül nagy gondot fordítottak május elseje forradalmi jellegű megünneplésére. Tudták, hogy ez a ragyogó nap, amely virágköntösbe öltözteti a gyümölcsfákat és minden évben gyökeresen megváltoztatja a természet képét, rendkívül alkalmas arra, hogy a munka forradalmi lényegét érvényre juttassa, az öntudatra ébredést megindítsa a dolgozókban és összefogásra, egyöntetű felsorakozásra, serkentse dolgozóinkat, hogy fennhangon hirdessék a munka hatalmát, forradalmi alkotóerejét. Éppen ezért féltek, rettegtek anynyira a kapitalista hatóságok a május elsejétől. Dühükben, a tehetetlenségükben reszkettek, amikor látták, hogy a kassai dolgozók zöme a kommunista párt vörös zászlaja alá tömörül és forradalmi dalokkal elpusztíthatatlan jókedvvel és vidámsággal éljenzik a Szovjetuniót és vezetőjét, a nagy Sztálint. Vájjon nem-e volt ez a kassai munkások és a környező falvak parasztjainak részéről forradalmi tett akkor, amikor vörös zászlókkal, jelképes kocsikkal birtokba vették a város főutcáját és harsány hangon a legmélyebb tiszteletüket és szeretetüket juttatták kifejezésre olyan ország irí>nt, amelyet a csehszlovák burzsoa-kormány el nem ismert. Tökéletes arculcsapása volt ez a Benes-klikknek és mindazoknak az áruló csoportoknak, amelyek a Szovjetuniót rágalmazták és amelyek lépten nyomon próbáltak éket verni a csehszlovák és a Szovjetunió dolgozói közé. Május elseje megünnepléséért az egyik oldalon, a másik oldalon pedig annak megakadályozásáért és szétforgácsolásáért nyílt harc folyt a dolgozók s a kapitalista hatóságok között. Közvetlenül 1921 "után, a szakadás beállta után, külön felvonulást rendeztek a szocdemek, külön a katolikus legényegyesület, csak azért, hogy felaprózzák a nagy ünnepi menetet. Mindkét felvonulás szánalmas látványt nyújtott, oly elenyésző kisszámú ember vett részt ezeken a csonka felvonulásokon. Söt azok is, akiket megélhetésük kényszerített ebbe a táborba, a délutáni májusi gyűléseken, amelyeket a Légionárus-téren tartottak, ők is megjelentek és elvegyültek a hatalmas tízezrekre rúgó tömeg varázslatos bűvkörében. A veszély természetesen állandóan ott leselkedett, mert a hatóságok megtették a megfelelő intézkedéseket és mint alattomos útonállók bújtak meg a rendörök, meg a csendörök a közeli házak kapualjában, hogy megfelelő pillanatban a tömegre rárontsanak gumibotokkal. A megfelelő pillanat pedig mindig megérkezett, erről gondoskodtak a nagyfejű, reakciós zsoldosok, akik ezért kapták nagy fizetéseiket. A verekedés, a dulakodás, a gumibothistória minden évben megismétlődött a csendőrség és a dolgozók között, de ez nem gátolta a tömegeket, hogy ott legyenek a gyűléseken és meghallgassák a Kommunista Párt ünnepi szónokait. Siroky, Košik, Steiner, Major elv3eta ; Szabó rHŕl

a társak neve mindannyiszor felbukkant ez ünnepi szónokok sorában, mint valami nemes kötőanyag, amely összeköti a dolgozók tömegeit a Pá,rttal, a munkásosztály élcsapatával. Kampány május elseje méltó megünnepléséért Dénes Ferenc elvtárs, a Párt járási elnöke, majd a Tóth fivérek, az asztalosok, akiknek párttagsága épúgy, mint Dénes elvtársé a magyar komműnhöz fűződik, és végül Choleva elvtárs járási 'párttitkár számolnak be arról a lelkes kampányról, ameiyet az elvtrsak indítottak a vörös május megünnepléséért. Kipróbált elvtársak ezek, Dénes elvtárs hosszú esztendőket töltött a Szovjetunióban, a Tóth fivérek az üldözés évei alatt tántoríthatatlan hűséggel szolgálták a Pártot, Choleva elvtárs pedig, akinek az apja vasmunkás volt, olyan nevelésben részesült már gyermekkorában, hogy ha nem vett részt a Párt mesedélutániain, verést kapott az édesapjától. mint más gyerek, aki vasárnap A pártsajtó terjesztői a múltban elmulasztotta a misét. A Párt mesedélutánjain nevelték az új generációt. Az elvtársak gyerekeit vasárnap délután kirándulásra vitték a Csermelybe és a közeli erdőkbe és a gyerekek fegyelmezett sorokban felvonulva többek között a következő dalt énekelték: „Ki a zöldbe, ki a zöldbe proletárok, gyerekek, Nincs közöttünk egy sem gazdag, itt mindenkit szeretnek." így nevelt a Párt komszomolistákat, hogy a munkásosztály szilárd alapokon folytassa harcát. Az osztályharc módszeréhez tartozott május elsejének minél nagyobbarányú megünneplése. Tüntetés volt ez, erőgyűjtés, főpróbája a mozgósításnak, hogy a megfelelő időben a munkásosztály átvehesse a hatalmat. Choleva elvtárs hangsúlyozza, hogy a május elsejék a Párt irányítása mellett óriási béketüntetésekkel párosultak, és jól emlékszik még arra, amint a jómódú polgárok mily fölényesen mosolyogtak ezen. Azt mondották, hogy hát minek kell tüntetni a békéért, amikor békességben élünk. Persze, a fasizmus hatalomra jutása után a jómódú polgároknak leesett az álluk és kénytelen-kelletlen elismerték Pártunk előrelátását, politikájának helyes irányvonalát. Choleva elvtárs nyomatékosan kiemeli, hogy ezek a mjus elsejei béketüntetések bizonyítják Pártunk következetes békepolitikáját, egyben igazolják a Szovjetúnió békeakaratát, mert hiszen a vörös májusok a Nagy Októberi Forradalom példájából nyertek forradalmi lendületet. Ézek a vörös májusok voltak az előhírnökei a rrai Világbéke Tanácsnak, amelynek élén ott áll szilárdan a Szovjetunió és amelynek táborában ma százmilliók sorakoznak fel a világ összes nemzeteinek dolgozóiból. Éppen ezért a Párt vezető elvtársai óriási fontosságot tulajdonítottak a vörös májusi felvonulások megszervezésének. Már április elején alapos körültekintéssel megindult a szervező kampány. Koscs Nándor cimfestö elvtárs már hetekkel május elseje előtt abbahagyta a címfestést, hogy forradalmi jelszavakat fessen a transzparensekre, a Tóth fivérek pedig szögelték a léceket: egyszóval végezték az asztalosmunkát. A vásznakat, a papírokat, a léceket, a felvonulás összes kellékeit a munkások összekuporgatott garasaiból vásárolták. A legtöbb munkája természetesen Koscs elvtársnak volt a festéssel, és mert annyi ideje sem volt, hogy ebédeljen, a munkások gondoskodtak arról, hogy ételhez jusson. E lázas napokban olcsó disznótöpörtyűvel táplálták, mert hiszen egyébre nem tellett. A Kazinczy-utcai Munkásotthon e hetekben valóságos méhkas volt, mert a környező falvaktól is eljöttek az elvtársak tanácsot kérni, miként szervezzék meg a legjobban és legsikeresebben a májusi felvonulást. Tudni akarták, hogy milyen időpontban érkezzenek a városba, hogy a munkásosztály méltó szövetségeseiként ök is hatékonyan kivegyék részüket a munka megünneplésében. Futárok jöttek-mentek, a mindennapi gondok háttérbe szorultak a szebb és jobb jövót igérö május elseje előtt. A szervező munka egyre gyorsabb iramban halad előre. Április utolsó napjaiban már meg voltak szervezve az agitációs párok, a legjobb elvtársakból, akik házról házra jártak és megmagyarázták a dolgozóknak a májusi ünnep nagy jelentőségét. Felszólítottak mindenkit, hogy ott legyen azokon a gyűléseken, amelyeket a Párt rendez a peremváros különböző pontjain, a Pipa-utcán, a Gellért-téren, a város más nyomortanyáin, ahol a munkászenekar adta meg a jelt a gyülekezésre és a tömeg áhítattal hallgatta a Párt szónokainak felvilágosító mundanivalóit. E gyűlések május elsejének előestéjén zajlottak le. A Párt illegális röplapjainak az osztogatása itt indult meg, itt járt kézről-kézre rejtélyesen és titokzatosan a röplap, amely hirdette a tartós békét, hirdette az elszánt harcot a kapitalizmus ellen. A röplapokat egyik munkás a másiknak adta át, közönyös arccal, szívdobogva, alapos megfontolás után, nehogy valamely áruló spiclinek a kezébe jusson, nehogy a betolakodott detektív észrevegye, vagy a ragadozóként köröző rendőr rácsapjon valakire e fontos munka közepette. A röplapok terjesztése veszélyes munka volt, alapos körültekintést igényelt, mert az ellenség lesben állt és a veszély ott settenkedett a közelben. A házi agitáció dőntő eredményei E gyűlések a peremváros különböző pontjain, ahol a munkanélküliség áldozatai viskókban, kamrákban, kunyhókban nyomorogtak, a szervezés előkészítő munkáinak utolsó simításai voltak. Az ünnepi légkör megteremtését, a jogos harcra való ösztönzést jelentették ezek a Pipautcai gyűlések. Az elvtársak jól lemérték a napszámosok és gyári munkások súlyos helyzetét, és értettek hozzá, mikép tereljék helyes irányba elkeseredésüket, mikép változtassák át a mindennapi gondokat egységes harci erővé a májusi felvonulásokon. A Párt érdeke azt kívánta, Tóth István elvtárs hogy ezeken a gyűléseken minél többen vegyenek részt, ezért folytattak az elvtársak háziagitációt. E felvilágosító munka során az elvtársak igen értékes tapasztalatokat szereztek. Sok esetben bizony csakis a Párt nevelése, az elvtársak helyes és fegyelmezett magatartása volt az, hogy felvilágosító munkájukkal elérhették kitűzött céljukat. Choleva elvtárs megkapó példával szolgált, amely tökéletesen igazolja azt a tényt, hogy a Párt odaadó hívei csodákat tudnak művelni felvilágosító munkájuk révén. Choleva elvtárs a következőkép mondja el az esetet. — Kovai és Sulter elvtárs együttesen végeztek házi agitációt május elsejének előestéjén. Házról-házra járták és felszólítottak minden munkást és munkásnőt, vegyen részt a Pipa-utcai gyűlésen. Az egyik lakásban az asszony éppen súrolt, amikor bejöttek. Az asszony arca verejtékben fürdött és haragos tekintetében ott fészkelt mindaz a gond és nyomor, amiben a munkanélkülieknek részük volt. Amikor az elvtársak felszólították, hogy ő is jelenjen meg a gyűlésen, az asszony elkeseredésbe tört ki és azt válaszolta, — hogy hát hagyják őt békében, elég baja van neki így is, és távozzanak azonnal, különben a szemükbe vágja ezt a piszkos törlörongyot. — Az elvtársak azonban ettől a kifakadástól nem ijedtek meg, mert hiszen pontosan ismerték ingerültségének és elkeseredésének igazi okait. Söt, az elvtársak most látták éppen alkalmasnak az időt, hogy agitációjukkal teljesítsék feladataikat. Kovai elvtárs akkor igen talpraesetten azt válaszolta az asszonynak: — Szó sem lehet arról, hogy ök távozzanak. ök épp azért végzik a háziagitációt, hogy ilyen harcias aszszonyokat fedezzenek fel. Itt csupán az a baj, hogy a törlörongyot e hatásos harci fegyvert megfelelő alkalomkor kell használni. Nagyon ajánlatos lenne például az urak szemébe vágni ezt a szennyes rongyot akkor, amikor a háborúba akarják vihni az urát, olyan háborúba, amely a fegyvergyárosok és a háborús nyerészkedők érdekeit szolgálja. Az asszony nem válaszolt. Verejtékes arcán az elkeseredést az értelem, a világosság derűje váltotta fel. Az elvtársak felébresztették benne az együvétartozás érzését, irányt adtak neki és megjelölték hovatartozását, és bizony este a férjével együtt megjelent pontosan a Pipautcai gyűlésen és másnap ott látták öt bátran, felemelt fejjel menetelni a májusi felvonuláson. A házi agitáció jelentőségéről egy másik példával szolgál Tóth János elvtárs. Ez a példa azonban már a mi napjainkhoz fűződik és szoros öszszefüggésben van a békeharccal, amely a Központi Bizottság határozatának egyik főpontját képezi. A békeharc érdekében ma Köztársaságunk valamennyi üzemében, gyáraiban folyik a nagyarányú felvilágosító munka. Mindenütt szervezik, a házi agitációs párokat. Tóth elvtárs a kassai építőipar egyik vállalatánál káderes. így hát felszólította a vállalat munkásait, hogy vegyenek tevékeny részt a békéért folyó házi agitációban. Ekkor az egyik munkás vonakodott ennek a felszólításnak eleget tenni. — Már most — mondja Tóth elvtárs, — ha én ennek a munkásnak dühösen nekimegyek, akkor alig hl-