Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-01 / 102. szám, kedd

UJSZ0 1951 május 1 szem, hogy elérhettem volna nála eredményt De mert azzal a jóakarattal, türelemmel éa fegyelmezettséggel szóltam hozzá, amelyre a Párt nevelt bennünket, az eredmény azonnal megmutatkozott Azt a kérdést tettem fel neki, vájjon az apja, vagy nagyapja milliomos volt-e, továbbá azt kérdeztem tőle, volt-e valaha haszna családja bármelyik tagjának is abból, hogy háborúba kellett vonulnia élete kockáztatásával. Persze a feltett kérdésekre a munkás nemmel válaszolt Erre aztán megkérdeztem tőle, nem kötelezi-e őt erőteljes fiatalsága arra, hogy megvédje anyja és testvérei életét olyan háborútól, amelyet az imperialista i háborús nyerészkedők készítenek elő csak azért hogy szenvedéseinkből még több profitot, még több hasznot Bajtoljanak ki. Nem kötelezi-e öt a mai válságos helyzet amikor az amerikai Imperialisták újra szabadlábra helyezik a fasiszta gyilkosokat, fenevadakat hogy erejének és tudásának teljes latbavetésével harcoljon j az elvtársak oldalán a tartós béke megvédéséért ? — Ez a munkás, — folytatta Tóth elvtárs, — e meggyőző érvek előtt meghajolt Habozás nélkül felém nyújtotta a kezét és megígérte, hogy tevékeny részt vesz a békeagitációban és nem fér kétség hozzá hogy idővel a béke egyik legkiválóbb harcosává válik. Természetesen foglalkoznunk kell vele. S engem azért állított ide a párt, hogy ezt megtegyem. A felvilágosító munka pótolhatatlan, és Pártunk legerősebb fegyvere. — Emlékszem, elvtárs, — hogy a kommün bukása után rettenetes levertség vett rajtam és fivéremen erőt és bizony ha nem akadunk össze Egri Zsigmond asztalos elvtárssal, akkor talán örökre elkallódunk. De mert Egri elvtárs szakadatlan felvilágosító munkával vezetett, irányított bennünket, lépésről-lépésre, előkészítette a feltételeket ahhoz, hogy elvtársakká fejlődhessünk. A Vörös Május ünnepi ébresztője Május elsején Kassa város dolgozói már hajnalban talpon voltak. Ezekben az órákban a peremváros proletárházai májusfákkal, lobogó vörös papírszalagokkal voltak feldt szítve. A díszítés az éjszaka leple alatt történt és többnyire a gy-rekek végezték, akik nem akartak lemal idni és a felnőttekhez hasonlóan ők ís ki akarták venni részüket május elsejének ünnepi feldíszítéséből. Az Izgalom és ünnepi feszültség légköre uralkodott az egész városban. Ezekben a hajnali órákban tiszta inget váltottak a munkások és a legjobb ruhadarabokat vették fel erre az alkalomra. Akinek nem volt rendes nadrágja vagy kabátja, az kölcsön kapott a társától. Az ünnep izgalma a munkásságot egybeforrasztotta és minden kicsinyes nézeteltérést eltüntetett. Reggel öt órakor már teljesen felöltözötten álltak a házak kapui előtt csillogó tiszta és bátor tekintettel, melyet a május elsejének ünnepe varázsolt a szemükbe. Várták az ébresztőt, lestek a ragyogó kék májusi eget, vájjon nem fenyeget-e felhő. Reggel hat órakor megszólalt a munkászenekar. Ez volt az ébresztő, a jel, Indulók forradalmi hangja adta hírül a kassai munkásságnak, hogy az ünnep megkezdődött, hogy a gyárak és üzemek munkássága. birtokba veszi a várost amely az övé, mert minden kövéhez, minden talpalatnyi földjéhez az ő munkájuk, az ő verejtékük tapad. Ezután népesedni kezdtek az utcák, munkások és gyerekek serege indult meg lassan a Kazinczy-utcai Munkásotthon felé, ahol a gyülekezés kezdődött. Kilenc órakor a Kazinczy-utca már tarkállott a nagy tömegtől, a vörös zászlók, a jelképes kocsik, a felhíszített vörös biciklik és a hatalmas feliratok százaitól. K^osa utcáit ellepték a pártsajtó terjesztői, akik hónuk alatt hatalmas tömeg újságpéldánnyal kivonultak az utcára és árulták a Párt lapjait, a Munkást, a Pravda Chudoby-t, sőt egy német illusztrált pártlapot is terjesztettek. A szlovák és magyar elvtársak között a legnagyob egyetértés uralkodott, — hangsúlyozza Tóth János elvtárs. — Az a sztálini szellsm uralkodott Pártunkban, amely a különböző nemzetiségű dolgozókat összeforrasztotta és felbonthatatlan egységgé kovácsolta az osztályharcban. Minden munkás kötelességének tartotta, hogy a pártsajtót megvásárolja. Inkább a szájától vonta meg a falatot de a pártlapot megvette. Mindanynyian pontosan tudták, hogy rajtuk, az ö fillérjeiken áll a pártsajtó létezése. Azt is tudták, hogy a pártsajtó, amely leleplezte a kapitalisták igazi arculatát hatalmas fegyver a munkásosztály számára. A fehér cenzúrázott foltok a pártlap hasábjain többet mondtak a munkásságnak, ínint bármely kifejező szöveg. A ?Auet Bctímuks Bykov ehrim PMkemmu — Dorogié tovariscsü — kezdte Býkov Boriszovics Pál, a Sztálin-díjas sztahanovista gyorsvágó sokszor a beszélgetést Podbrezován is. Nemcsak a szavaiból, de egész lényéből kiérződött az emberek iránti szeretete. Középtermetű ember. Tekintete éles és vizsgálódó. Túlkomolynak és szigorúnak tűnik. Hirtelenében azt gondoltuk, hogy egyáltalán nem is tud felI

melegedni, — csak tekintetéből sugárzott állandóan felénk a barátság érzefejezl be Tóth B}

e v \ ? *™

ko

r. ™

á,

r az üze

m\.

a, műh

e,' lyek kozelebe ertünk — ismertük csak meg igazi természetét. Szinte feltüzesedett s a munka izgalma lett rajta úrrá. Ez az ő igazi környezete — a munkások és a gépek ... Csodáltuk őt, hogy milyen elevenség fogta el s milyen jólesően mosolygott, amikor jó munkát látott. A pieszoki gépészeti üzemben voltunk. Molnár mérnök kísérte Bykov elvtársat s felvilágosításokat adott az üzem életéről. Az esztergák és marógépek között egy új Skoda-gyártmányú esztergagép ragyogott. Szlabej elvtárs állt a gép mellett, aki az esztergályosok oktatója lett ebben a nagy műhelyben. Mosolyogva, keménven kezet szorított nagy mesterével, Bykov elvtárssal. Bykov elvtárs, mint a gyermekek arcát szokták, gyengéden megsimogatta a gépet. A közelben dolgozó ifjú esztergályosok nem tudták elfojtani érdeklődésüket, oda-oda nézegettek, míg végül is Szlabej gépe köré csoportosultak. A pár perces mulasztást majd behozzák, fontosabb, hogy Bykov elvtársat közelről láthassák és hallhassák szavait. Szlabej elvtárs elkezdte a munkát. Egy bizonyos sebesség elérésénél a kés feltüzesedett, a forgács meg szemet veszélyeztetve röppent szét a kés alól. — Pozitív szögű kést vegyél és úgy próbáld megtartani a sebességet és hogy az áttüzesedést elhárítsad, a szerszámra erős sugárban hűtő folyadékot bocsáss, ez elősegíti a forgácsvételt is — yezényelte a munkát Bykov elvtárs. Valóban a forgács vétel megjavult, a sebesség meggyorsult. Szlabej elvtárs ezután elóesztergálvozás céljából egy 200 mm-es átmérőjű acéltárcsát tett fel. Bvkov elvtársat nem elégítette ki a sebesség. A legnagyobb fordulatszámra kapcsolj! — mondotta. Es Bykov elvtárs tovább figvelt, magyarázott. Egyszerre csak, amikor látta. hogy Szlabej elvtárs kézzel való előtolást alkalmaz, idegességében szinte a fogát csikorgatta. Ez helytelen, — ejtette ki gvorsan tanító szavait — a gyorsvágásnál csak gépi előtolást alkalmazzál, mert ha kést s ezáltal a forgácsolás feltételei változnak Tovább megyünk. Bvkov elvtárs figyel és észrevételeit őszintén megmondja. Tanítja dolgozóinkat. Mitterpach gépjénél is megáll. — A homlokot miért nem vágod poitív szögű késsel? Igy kiküszöbölöd a sok időveszteséget, többet termelsz és többet keresel. Mitterpach erre keresgélni kezd. Nem találja a kést. — Már egy napra előre kell tudnod, hogy másnap mit csinálsz, hogy előkészíthessék számodra a munkádhoz szükséges szerszámokat. Majd bevezetnek bennünket egy kis műhelybe, ahol kordinál fúrógéppel dolgoznak. — Szép és fontos a gép — mondja Bykov elvtárs s a szovjetembereket annyira jellemző szavakkal folytatja, — de a produkció a termelés kezébe van letéve ... • Az üzem megtekintése után a legjobb esztergályosok részvételével vitát rendeztek az ebédlőben. — Mi, szovjetemberek — mondotta bevezetésül Bykov elvtárs — soha sem nyugszunk meg az elért eredményekben — s elmondotta, hogy miként emelte 250 méteres percenkénti vágási sebességet 2400 méterre. De nemcsak a maga munkájával törődött, hanem a Párt, a szakszervezet, a sajtó, a rádió, szükséges anyag, ha eltörik a kés s a munka emiatt félbeszakad, mindezért a mester a felelős S az esztergályosok ezekre a szavakra erősen tapsolnak, igenlően bólogatnak és felcsillanó szemmel mondják egymásnak, hogy így lesz ez most nálunk is. — Már több üzemben voltam itt nálatok, Csehszlovákiában, sok jó munkassal találkoztam De észrevettem, hogy nem népszerűsítitek kellően legjobb dolgozóitokat. nem terjesztitek népszerű módon az új munkamódszereket. Nálunk minden dolgozó gépén fel van tüntetve a munkaeljárás s a táblán ott olvasható, hogy »itt dolgozik Bykov elvtárs, törekedjetek elsajátítani munkamódszerét.* S a szomszéd gépeken ott láthatjátok felírva a munkás neve mellett, hogy például Bykov elvtárs munkamódszere szerint dolgozik. S amikor kötelezettséget vállalunk, egyúttal kérjük a mestert is, hogy ebben és ebben a dologban legyen a segítségünkre. A mester pedig köteles minden módon se gíteni bennünket, hogy teljesíthessük a felajánlást. Abban az esetben pedig, ha valaki nem tudná teljesíteni kötelezettségét, a komplex-brigád nyújt neki segítséget. A mi munkahelyeinken a mester a műhely, a kollektív irányítója és gazdálkodója. Szlabej elvtárs, Szlovákia egyik legjobb gyorsvágója szinte szégyenkezve mondja: brosúrák segítségével széles tömegek közt elterjesztette új, forradalmi munkamódszerét. — Komplex-brigádokat alkottunk, melyek az új munkamódszerek eleven terjesztői lettek. A Szovjetunióban nemcsak egy Bykov, de száz és százezer Bykov van. Most, amikor hozzátok jöttem Csehszlovákiába, egyik tanítványom túlhaladta teljesítményemet, 2600 méteres percenkénti vágási sebességet ért el. A szovjetmunkások érzik, hogy őket a Párt, a szakszervezet mindenben segíti és ez is ösztönzi őket állandóan a teljesítmények emelésére. Majd az üzemben szerzett tapasztalatait ismerteti. Az egyik esztergapadnál eltörött a kés. A munkás hiába kutatott a szekrényében, utánpótlást nem kézzel csinálod, nem tudsz egyenlete- 1 talált, sen előtolni, nem tolod egyenletesen a I — Ha nincsen biztosítva a munkához — Nem volt gondosan előkészítve az anyag... — Láttam, hogy dolgozik az elvtárs — felelt erre Bykov — az anyageiőkészítésröl már szóltam, ami a mestei és a műszaki dolgozók feladata. Szlabej elvtárs jó gépen dolgozik. De nálunk, amikor a tervezők magas fordulatszámú gépet szerkesztenek — mondja Szlabej elvtárs gépjére gondolva — a tudósok egyszersmind oly kemény ötvözetű kések gyártására adnak tervet, melv bírja a nagyobb sebességet. És hogv biztosítsuk a ióminőségű anyagot, mi fémmunkások versenyre hívjuk a kohászati munkásokat, hogy a legjobb minőségű anvagot adják nekünk. Igy nyujtunk egymásnak kölcsönösen segítséget. Federko György ifjúmunkás túrelhogy mennyi tita kizsákmányoló munkásság látta, kölni valója van burzsoáziának. De még mennyi a titkolni valója! A leleplezés, a kritika és önkritika igazán nem tartozott a kapitalista erénycsőszök tulajdonságaihoz. Ezért gyűlölettel viseltettek a pártsajtó iránt és üldözték is terjesztőit. Ám tehettek, amit akartak, a lapok terjesztői nem voltak szívbajosok, edzett, tapasztalt elvtársak voltak ők, jól ismerték a kassai házak, terek és utcák rejtett zugait. Ha menekülni kellett a felfegyverzett csendőrök elöl, egyszerre eltűntek mind, mintha a föld nyelte volna el őket. Ám az alkalmas pillanatban újra ott voltak őrhelyükön, egyszerre kinőttek az utcák kövezetén, mint a gombák az erdőben eső után. Május elsején a pártlapok tízezres számban fogytak el Kassán. Minden dolgozó zsebében mint titkos fegyver ott volt a pártlap és a röplap, amely következetesen hirdette a megalkuvás nélküli osztályharcot* Május elsején Kassán a házak falai is hirdették óriási vörös betűkkel a Párt programmját és célkitűzéseit. Hiába álltak lesben a cirkáló rendörök, akik éjjel-nappal ügyeltek arra, hogy a tiszteletreméltó polgárok házfalait meg ne szentségtelenítsék kommunista jelszavakkal, a város május hajnalán arra ébredt hogy a házak is magukra öltötték a Párt vörös köntösét. Róják elvtárs, aki 1922 óta párttag, a következő érdekes esetet mondja el a falfestéssel kapcsolatban, hogy miként jártak túl a hekusok eszén. Éppen a Kovács-utca végén három elvtárssal együttműködve nagy buzgalommal festették a jelszavakat, amikor egyszerre csak észrevették, hogy a rendőrőrszemek közelednek feléjük a Fő-utca felöl a fal mellett lapulva. Az elvtársak erre futásnak eredtek és az utcák kereszteződésénél a Tinódi Sebestyén és a Vizi-utca sarkán különböző irányba menekültek. A rendörök óriási füttykoncertet rendeztek és már innen is onnan is felbukkantak újabb rendőrök futólépésben. Válságos volt a helyzet, mert a járókelők is csoportosultak, az üldöző rendőrök pedig lihegve ordították: „Fogják meg!" De a menekülő elvtársak viszont a járókelőknek azt mondották: „Kommunisták vagyunk!" Ez a járókelőkre varázsszóként hatott és nemcsak, hogy nem siettek a rendőrök segítségére, hanem ellenkezőleg meggátolták a rendőrzsoldosok munkáját. Róják elvtársat a járókelők csoportja mentette meg a Tinódi és a Fő-utca sarkán. Róják elvtárshoz már oly közel volt a rendőr, hogy a Fő-utca sarkán nem tehetett egyebet, mint hogy beállt a csoportba. A buzgó rendőr, amikor a Fő-utcára ért, már nem tudott a menekülő Róják elvtárs nyomára akadni, mert a csoport tagjai magukközé fogadták és senki sem tudott felvilágosítást adni a rendőrnek, merre, melyik irányban tűnt el az a „bitang kommunista". metlenfll vár, hogy kérdést tehessen fe' Bykov evtársnak. Már többször szólásra emelte kezét. De amikor annyian jelentkeznek... Felállt és Bykov elvtárs közelébe ment, míg végre rá került a sor. — Bykov elvtárs, milyen, negatív vagy pozitív szögben köszörűit kést ajánlasz nekünk? — kérdezte az ifjű elvtárs. — Mi a Szovjetunióban túlnyomó részben pozitív szögű késsel dolgozunk. csak kivételes esetekben, az edzett acél megdolgozásánál használunk negatív szögű kést. A negatív szögű kés nem adhat olyan nagy munkatermelékenységet, mint a pozitív szögű kés. Jól tud játok, hogy a negatív szögű kés az anyagot nem vágja. hanem nyomja, s ezért a nyomás ereje sokkal nagyobb, mint a pozitivszögű késnél. A gépnek emiatt kétszer olyan erősnek kellene lennie. Ha a régi tipusú esztergagépbe kétszer olyan erős motort tennétek, a motor ugyan kibírná a gyorsvágást, de a gép alkatrészei megrongálódnának. A marógépeken is használjátok a keményötvözetű késeket? — kérdezte Dubeci elvtárs. — Igen, — minden marógépen használjuk a keményötvözetű kést, ha a marógép kibírja a gyorsaságot. De ha meg is állapítjuk, hogy a gép nem bírja ki gyorsaságot, a termelékenységet akkor is növeljük, még pedig úgy, hogy egyszerre két munkára adjuk ki az anyagot és a munkás, amíg az egyikén dolgozik, elő tudja a másikat készíteni. — Hogyan küzdtök a munkától való távolmaradás ellen, — kérdezi egyszerre csak Guzma esztergályos. — Nálunk ez nem fordul elő, — jelentette ki Bykov elvtárs, — ez esetleg csak azoknál az ifjúmunkásokkal történhetik meg, akik csak néhány hete dolgoznak a gyárban, de őket a Párt és a szakszervezet meggyőzi a munkaidő betartásának fontosságáról. Dubeci esztergályos újból szólásra nyújtja a kezét. Jól esett hallania, hogy a Szovjetunióban nem is beszélnek „abszenciáról". — Mondd elvtárs, milyen meggyőződéssel sikerült ez elérnetek? — Nálunk a Szovjetunióban, —• hangzott az öntudatos válasz, — minden dolgozó szereti munkáját, szereti hazáját és a népét. Üjból erős tapsvihar tört ki. A podbiezovai esztergályosok felállva éltették Sztálin elvtársat, a Szovjetuniót Számos kérdésre ad még választ Bykov elvtárs. Szeretettel, őszintén válaszol, útbaigazítja dolgozóinkat, hogy ők is forradalmi módon teljesíthessék feladataikat. Majd Murár elvtárs felolvassa a Bykov elvtárs tiszteletére vállalt kötelezettségeket. Szlabej Gyula felajanlotta, hogy a 2222. számú központban . lévő nehéz esztergagépeknél jó oktatómunka kifejtésével 150 méteres percenkénti vágási sebességre emeli az átlagot „Megtanítom dolgozótársaimat, — hangzik továbbá a kötelezettség, — hogy a gép mellett beírják az előkészített táblákra a vágási feltételeket, és a szerszámok életképességét. Ezután Paska Antal, Surdák, Alex, Fábry, Kovácsik s a többi esztergályos felajánlását halljuk, akik a vágási sebesség növelésével 5—10 százalékkal emelik a munka termelékenységét. — Kedves elvtársak, — mondotta búcsúzóul Bykov elvtárs, — ml, szovjetemberek tudjuk valamennyien, hogy ti a termelési sikereitekkel nagyban hozzájárultok a béke fenntartásához az egész világon! ... Bykov elvtárs nálunk járt, Bykov elvtárs tanította dolgozóinkat. Nemcsak Podbrezován, de Dubnicán, a csakovicei Aviában. a kladnói acélgyárban, a ČKD Sztálingrádban és Scv kolovóban, a plzeni Skoda-művekben és még több más üzemünkben adta át eddig is tapasztalatait. Miért teszi ezt? M

; ösztönzi őt erre? A szovjetemberek jelleme, a szovjetnépek nagy akarása, a Pártba, a békébe, a kommunizmus ügyébe vetett erős hitük és Sztálin elvtárs iránti szeretetük. Az önzetlen szovjetembert ismertük meg Bykov elvtársban is, aki nem tartja magának „művészetét", hanem mindenütt, nálunk is, mint tavaly Magyar* országon is tette és évekkel ezelőtt a Szovjetunióban cselekedte, járta az üzemeket s a propagáció minden eszközét felhasználva, terjesztette forradalmi munkamódszerét, hogy mindenütt növelhessék a termelékenységet, a szebb élet alapját, ahol a szocia^ lizmusért, a kommunizmusért, a békéért harcolnak. — it—*