Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-01 / 102. szám, kedd

UJSZ0 1951 május 1 szem, hogy elérhettem volna nála eredményt De mert azzal a jó­akarattal, türelemmel éa fegyelme­zettséggel szóltam hozzá, amelyre a Párt nevelt bennünket, az eredmény azonnal megmutatkozott Azt a kér­dést tettem fel neki, vájjon az apja, vagy nagyapja milliomos volt-e, to­vábbá azt kérdeztem tőle, volt-e va­laha haszna családja bármelyik tag­jának is abból, hogy háborúba kellett vonulnia élete kockáztatásával. Per­sze a feltett kérdésekre a munkás nemmel válaszolt Erre aztán meg­kérdeztem tőle, nem kötelezi-e őt erőteljes fiatalsága arra, hogy meg­védje anyja és testvérei életét olyan háborútól, amelyet az imperialista i háborús nyerészkedők készítenek elő csak azért hogy szenvedéseinkből még több profitot, még több hasznot Bajtoljanak ki. Nem kötelezi-e öt a mai válságos helyzet amikor az ame­rikai Imperialisták újra szabadlábra helyezik a fasiszta gyilkosokat, fe­nevadakat hogy erejének és tudásá­nak teljes latbavetésével harcoljon j az elvtársak oldalán a tartós béke megvédéséért ? — Ez a munkás, — folytatta Tóth elvtárs, — e meggyőző érvek előtt meghajolt Habozás nélkül felém nyújtotta a kezét és megígérte, hogy tevékeny részt vesz a békeagitáció­ban és nem fér kétség hozzá hogy idővel a béke egyik legkiválóbb har­cosává válik. Természetesen foglal­koznunk kell vele. S engem azért állított ide a párt, hogy ezt megte­gyem. A felvilágosító munka pótol­hatatlan, és Pártunk legerősebb fegy­vere. — Emlékszem, elvtárs, — hogy a kommün bukása után rettenetes levertség vett raj­tam és fivéremen erőt és bizony ha nem akadunk össze Egri Zsigmond asztalos elvtárssal, akkor talán örök­re elkallódunk. De mert Egri elv­társ szakadatlan felvilágosító mun­kával vezetett, irányított bennünket, lépésről-lépésre, előkészítette a fel­tételeket ahhoz, hogy elvtársakká fejlődhessünk. A Vörös Május ünnepi ébresztője Május elsején Kassa város dolgo­zói már hajnalban talpon voltak. Ezekben az órákban a peremváros proletárházai májusfákkal, lobogó vörös papírszalagokkal voltak feldt szítve. A díszítés az éjszaka leple alatt történt és többnyire a gy-rekek végezték, akik nem akartak lema­l idni és a felnőttekhez hasonlóan ők ís ki akarták venni részüket május elsejének ünnepi feldíszítéséből. Az Izgalom és ünnepi feszültség légköre uralkodott az egész városban. Ezek­ben a hajnali órákban tiszta inget váltottak a munkások és a legjobb ruhadarabokat vették fel erre az al­kalomra. Akinek nem volt rendes nadrágja vagy kabátja, az kölcsön kapott a társától. Az ünnep izgalma a munkásságot egybeforrasztotta és minden kicsinyes nézeteltérést eltün­tetett. Reggel öt órakor már teljesen fel­öltözötten álltak a házak kapui előtt csillogó tiszta és bátor tekintettel, melyet a május elsejének ünnepe va­rázsolt a szemükbe. Várták az éb­resztőt, lestek a ragyogó kék má­jusi eget, vájjon nem fenyeget-e felhő. Reggel hat órakor megszólalt a munkászenekar. Ez volt az éb­resztő, a jel, Indulók forradalmi hangja adta hírül a kassai munkás­ságnak, hogy az ünnep megkezdő­dött, hogy a gyárak és üzemek mun­kássága. birtokba veszi a várost amely az övé, mert minden kövéhez, minden talpalatnyi földjéhez az ő munkájuk, az ő verejtékük tapad. Ezután népesedni kezdtek az ut­cák, munkások és gyerekek serege indult meg lassan a Kazinczy-utcai Munkásotthon felé, ahol a gyüleke­zés kezdődött. Kilenc órakor a Ka­zinczy-utca már tarkállott a nagy tömegtől, a vörös zászlók, a jelké­pes kocsik, a felhíszített vörös bi­ciklik és a hatalmas feliratok százai­tól. K^osa utcáit ellepték a pártsajtó terjesztői, akik hónuk alatt hatal­mas tömeg újságpéldánnyal kivonul­tak az utcára és árulták a Párt lap­jait, a Munkást, a Pravda Chudo­by-t, sőt egy német illusztrált párt­lapot is terjesztettek. A szlovák és magyar elvtársak között a legna­gyob egyetértés uralkodott, — hang­súlyozza Tóth János elvtárs. — Az a sztálini szellsm uralkodott Pár­tunkban, amely a különböző nemze­tiségű dolgozókat összeforrasztotta és felbonthatatlan egységgé ková­csolta az osztályharcban. Minden munkás kötelességének tartotta, hogy a pártsajtót megvásárolja. In­kább a szájától vonta meg a falatot de a pártlapot megvette. Mindany­nyian pontosan tudták, hogy rajtuk, az ö fillérjeiken áll a pártsajtó léte­zése. Azt is tudták, hogy a pártsajtó, amely leleplezte a kapitalisták igazi arculatát hatalmas fegyver a mun­kásosztály számára. A fehér cenzú­rázott foltok a pártlap hasábjain többet mondtak a munkásságnak, ínint bármely kifejező szöveg. A ?Auet Bctímuks Bykov ehrim PMkemmu — Dorogié tovariscsü — kezdte Bý­kov Boriszovics Pál, a Sztálin-díjas sztahanovista gyorsvágó sokszor a be­szélgetést Podbrezován is. Nemcsak a szavaiból, de egész lényé­ből kiérződött az emberek iránti sze­retete. Középtermetű ember. Tekintete éles és vizsgálódó. Túlkomolynak és szigorúnak tűnik. Hirtelenében azt gon­doltuk, hogy egyáltalán nem is tud fel­I melegedni, — csak tekintetéből sugár­zott állandóan felénk a barátság érze­fejezl be Tóth B} e v \ ? *™ ko r. ™ á, r az üze m\. a, műh e,' lyek kozelebe ertünk — ismertük csak meg igazi természetét. Szinte feltüzese­dett s a munka izgalma lett rajta úr­rá. Ez az ő igazi környezete — a mun­kások és a gépek ... Csodáltuk őt, hogy milyen elevenség fogta el s milyen jól­esően mosolygott, amikor jó munkát látott. A pieszoki gépészeti üzemben vol­tunk. Molnár mérnök kísérte Bykov elvtársat s felvilágosításokat adott az üzem életéről. Az esztergák és maró­gépek között egy új Skoda-gyártmányú esztergagép ragyogott. Szlabej elvtárs állt a gép mellett, aki az esztergályo­sok oktatója lett ebben a nagy műhely­ben. Mosolyogva, keménven kezet szo­rított nagy mesterével, Bykov elvtárs­sal. Bykov elvtárs, mint a gyermekek ar­cát szokták, gyengéden megsimogatta a gépet. A közelben dolgozó ifjú esztergályo­sok nem tudták elfojtani érdeklődésü­ket, oda-oda nézegettek, míg végül is Szlabej gépe köré csoportosultak. A pár perces mulasztást majd behozzák, fon­tosabb, hogy Bykov elvtársat közelről láthassák és hallhassák szavait. Szlabej elvtárs elkezdte a munkát. Egy bizonyos sebesség elérésénél a kés feltüzesedett, a forgács meg szemet ve­szélyeztetve röppent szét a kés alól. — Pozitív szögű kést vegyél és úgy próbáld megtartani a sebességet és hogy az áttüzesedést elhárítsad, a szer­számra erős sugárban hűtő folyadékot bocsáss, ez elősegíti a forgácsvételt is — yezényelte a munkát Bykov elvtárs. Valóban a forgács vétel megjavult, a sebesség meggyorsult. Szlabej elvtárs ezután elóesztergá­lvozás céljából egy 200 mm-es átmérő­jű acéltárcsát tett fel. Bvkov elvtársat nem elégítette ki a sebesség. A legnagyobb fordulatszámra kap­csolj! — mondotta. Es Bykov elvtárs tovább figvelt, ma­gyarázott. Egyszerre csak, amikor lát­ta. hogy Szlabej elvtárs kézzel való elő­tolást alkalmaz, idegességében szinte a fogát csikorgatta. Ez helytelen, — ejtette ki gvorsan tanító szavait — a gyorsvágásnál csak gépi előtolást alkalmazzál, mert ha kést s ezáltal a forgácsolás feltételei változnak Tovább megyünk. Bvkov elvtárs figyel és észrevételeit őszintén megmondja. Tanítja dolgo­zóinkat. Mitterpach gépjénél is megáll. — A homlokot miért nem vágod po­itív szögű késsel? Igy kiküszöbölöd a sok időveszteséget, többet termelsz és többet keresel. Mitterpach erre keresgélni kezd. Nem találja a kést. — Már egy napra előre kell tudnod, hogy másnap mit csinálsz, hogy előké­szíthessék számodra a munkádhoz szükséges szerszámokat. Majd bevezetnek bennünket egy kis műhelybe, ahol kordinál fúrógéppel dol­goznak. — Szép és fontos a gép — mondja Bykov elvtárs s a szovjetembereket annyira jellemző szavakkal folytatja, — de a produkció a termelés kezébe van letéve ... • Az üzem megtekintése után a legjobb esztergályosok részvételével vitát ren­deztek az ebédlőben. — Mi, szovjetemberek — mondotta bevezetésül Bykov elvtárs — soha sem nyugszunk meg az elért eredmé­nyekben — s elmondotta, hogy miként emelte 250 méteres percenkénti vágási sebességet 2400 méterre. De nemcsak a maga munkájával törődött, hanem a Párt, a szakszervezet, a sajtó, a rádió, szükséges anyag, ha eltörik a kés s a munka emiatt félbeszakad, mindezért a mester a felelős S az esztergályosok ezekre a szavak­ra erősen tapsolnak, igenlően bólogat­nak és felcsillanó szemmel mondják egymásnak, hogy így lesz ez most ná­lunk is. — Már több üzemben voltam itt nála­tok, Csehszlovákiában, sok jó munkas­sal találkoztam De észrevettem, hogy nem népszerűsítitek kellően legjobb dol­gozóitokat. nem terjesztitek népszerű módon az új munkamódszereket. Ná­lunk minden dolgozó gépén fel van tün­tetve a munkaeljárás s a táblán ott olvasható, hogy »itt dolgozik Bykov elv­társ, törekedjetek elsajátítani munka­módszerét.* S a szomszéd gépeken ott láthatjátok felírva a munkás neve mel­lett, hogy például Bykov elvtárs mun­kamódszere szerint dolgozik. S amikor kötelezettséget vállalunk, egyúttal kér­jük a mestert is, hogy ebben és ebben a dologban legyen a segítségünkre. A mester pedig köteles minden módon se gíteni bennünket, hogy teljesíthessük a felajánlást. Abban az esetben pedig, ha valaki nem tudná teljesíteni kötele­zettségét, a komplex-brigád nyújt neki segítséget. A mi munkahelyeinken a mester a műhely, a kollektív irányítója és gazdálkodója. Szlabej elvtárs, Szlovákia egyik leg­jobb gyorsvágója szinte szégyenkezve mondja: brosúrák segítségével széles tömegek közt elterjesztette új, forradalmi mun­kamódszerét. — Komplex-brigádokat alkottunk, melyek az új munkamódszerek eleven terjesztői lettek. A Szovjetunióban nem­csak egy Bykov, de száz és százezer Bykov van. Most, amikor hozzátok jöt­tem Csehszlovákiába, egyik tanítvá­nyom túlhaladta teljesítményemet, 2600 méteres percenkénti vágási sebességet ért el. A szovjetmunkások érzik, hogy őket a Párt, a szakszervezet minden­ben segíti és ez is ösztönzi őket állan­dóan a teljesítmények emelésére. Majd az üzemben szerzett tapaszta­latait ismerteti. Az egyik esztergapad­nál eltörött a kés. A munkás hiába ku­tatott a szekrényében, utánpótlást nem kézzel csinálod, nem tudsz egyenlete- 1 talált, sen előtolni, nem tolod egyenletesen a I — Ha nincsen biztosítva a munkához — Nem volt gondosan előkészítve az anyag... — Láttam, hogy dolgozik az elvtárs — felelt erre Bykov — az anyageiőké­szítésröl már szóltam, ami a mestei és a műszaki dolgozók feladata. Szla­bej elvtárs jó gépen dolgozik. De ná­lunk, amikor a tervezők magas fordu­latszámú gépet szerkesztenek — mond­ja Szlabej elvtárs gépjére gondolva — a tudósok egyszersmind oly kemény ötvözetű kések gyártására adnak ter­vet, melv bírja a nagyobb sebességet. És hogv biztosítsuk a ióminősé­gű anyagot, mi fémmunkások ver­senyre hívjuk a kohászati munkáso­kat, hogy a legjobb minőségű anvagot adják nekünk. Igy nyujtunk egymás­nak kölcsönösen segítséget. Federko György ifjúmunkás túrel­hogy mennyi tit­a kizsákmányoló munkásság látta, kölni valója van burzsoáziának. De még mennyi a titkolni valója! A leleplezés, a kritika és önkritika igazán nem tartozott a kapitalista erénycsőszök tulajdonságaihoz. Ezért gyűlölettel viseltettek a pártsajtó iránt és üldözték is terjesztőit. Ám tehettek, amit akartak, a lapok ter­jesztői nem voltak szívbajosok, ed­zett, tapasztalt elvtársak voltak ők, jól ismerték a kassai házak, terek és utcák rejtett zugait. Ha mene­külni kellett a felfegyverzett csend­őrök elöl, egyszerre eltűntek mind, mintha a föld nyelte volna el őket. Ám az alkalmas pillanatban újra ott voltak őrhelyükön, egyszerre ki­nőttek az utcák kövezetén, mint a gombák az erdőben eső után. Május elsején a pártlapok tízezres számban fogytak el Kassán. Minden dolgozó zsebében mint titkos fegyver ott volt a pártlap és a röplap, amely következetesen hirdette a megalku­vás nélküli osztályharcot* Május elsején Kassán a házak fa­lai is hirdették óriási vörös betűk­kel a Párt programmját és célkitű­zéseit. Hiába álltak lesben a cirkáló rendörök, akik éjjel-nappal ügyeltek arra, hogy a tiszteletreméltó polgá­rok házfalait meg ne szentségtele­nítsék kommunista jelszavakkal, a város május hajnalán arra ébredt hogy a házak is magukra öltötték a Párt vörös köntösét. Róják elvtárs, aki 1922 óta párttag, a következő érdekes esetet mondja el a falfestés­sel kapcsolatban, hogy miként jár­tak túl a hekusok eszén. Éppen a Kovács-utca végén há­rom elvtárssal együttműködve nagy buzgalommal festették a jelszava­kat, amikor egyszerre csak észrevet­ték, hogy a rendőrőrszemek közeled­nek feléjük a Fő-utca felöl a fal mellett lapulva. Az elvtársak erre futásnak eredtek és az utcák keresz­teződésénél a Tinódi Sebestyén és a Vizi-utca sarkán különböző irány­ba menekültek. A rendörök óriási füttykoncertet rendeztek és már in­nen is onnan is felbukkantak újabb rendőrök futólépésben. Válságos volt a helyzet, mert a járókelők is csoportosultak, az üldö­ző rendőrök pedig lihegve ordítot­ták: „Fogják meg!" De a menekü­lő elvtársak viszont a járókelőknek azt mondották: „Kommunisták va­gyunk!" Ez a járókelőkre varázs­szóként hatott és nemcsak, hogy nem siettek a rendőrök segítségére, ha­nem ellenkezőleg meggátolták a rendőrzsoldosok munkáját. Róják elvtársat a járókelők cso­portja mentette meg a Tinódi és a Fő-utca sarkán. Róják elvtárshoz már oly közel volt a rendőr, hogy a Fő-utca sarkán nem tehetett egye­bet, mint hogy beállt a csoportba. A buzgó rendőr, amikor a Fő-utcára ért, már nem tudott a menekülő Ró­ják elvtárs nyomára akadni, mert a csoport tagjai magukközé fogadták és senki sem tudott felvilágosítást adni a rendőrnek, merre, melyik irányban tűnt el az a „bitang kom­munista". metlenfll vár, hogy kérdést tehessen fe' Bykov evtársnak. Már többször szólásra emelte kezét. De amikor annyian jelentkeznek... Felállt és Bykov elvtárs közelébe ment, míg végre rá került a sor. — Bykov elvtárs, milyen, negatív vagy pozitív szögben köszörűit kést ajánlasz nekünk? — kérdezte az ifjű elvtárs. — Mi a Szovjetunióban túlnyomó részben pozitív szögű késsel dolgo­zunk. csak kivételes esetekben, az edzett acél megdolgozásánál haszná­lunk negatív szögű kést. A negatív szögű kés nem adhat olyan nagy munkatermelékenységet, mint a pozi­tív szögű kés. Jól tud játok, hogy a ne­gatív szögű kés az anyagot nem vág­ja. hanem nyomja, s ezért a nyomás ereje sokkal nagyobb, mint a pozitiv­szögű késnél. A gépnek emiatt két­szer olyan erősnek kellene lennie. Ha a régi tipusú esztergagépbe kétszer olyan erős motort tennétek, a motor ugyan kibírná a gyorsvágást, de a gép alkatrészei megrongálódnának. A marógépeken is használjátok a ke­ményötvözetű késeket? — kérdezte Dubeci elvtárs. — Igen, — minden marógépen használjuk a keményötvözetű kést, ha a marógép kibírja a gyorsasá­got. De ha meg is állapítjuk, hogy a gép nem bírja ki gyorsaságot, a termelékenységet akkor is növeljük, még pedig úgy, hogy egyszerre két munkára adjuk ki az anyagot és a munkás, amíg az egyikén dolgozik, elő tudja a másikat készíteni. — Hogyan küzdtök a munkától való távolmaradás ellen, — kérdezi egy­szerre csak Guzma esztergályos. — Nálunk ez nem fordul elő, — je­lentette ki Bykov elvtárs, — ez esetleg csak azoknál az ifjúmunkásokkal tör­ténhetik meg, akik csak néhány hete dolgoznak a gyárban, de őket a Párt és a szakszervezet meggyőzi a mun­kaidő betartásának fontosságáról. Dubeci esztergályos újból szólásra nyújtja a kezét. Jól esett hallania, hogy a Szovjetunióban nem is beszél­nek „abszenciáról". — Mondd elvtárs, milyen meggyő­ződéssel sikerült ez elérnetek? — Nálunk a Szovjetunióban, —• hangzott az öntudatos válasz, — min­den dolgozó szereti munkáját, szereti hazáját és a népét. Üjból erős tapsvihar tört ki. A pod­biezovai esztergályosok felállva éltet­ték Sztálin elvtársat, a Szovjetuniót Számos kérdésre ad még választ Bykov elvtárs. Szeretettel, őszintén válaszol, útbaigazítja dolgozóinkat, hogy ők is forradalmi módon teljesít­hessék feladataikat. Majd Murár elv­társ felolvassa a Bykov elvtárs tiszte­letére vállalt kötelezettségeket. Szlabej Gyula felajanlotta, hogy a 2222. számú központban . lévő nehéz esztergagépeknél jó oktatómunka ki­fejtésével 150 méteres percenkénti vágási sebességre emeli az átlagot „Megtanítom dolgozótársaimat, — hangzik továbbá a kötelezettség, — hogy a gép mellett beírják az elő­készített táblákra a vágási feltétele­ket, és a szerszámok életképességét. Ezután Paska Antal, Surdák, Alex, Fábry, Kovácsik s a többi esztergá­lyos felajánlását halljuk, akik a vágá­si sebesség növelésével 5—10 száza­lékkal emelik a munka termelékeny­ségét. — Kedves elvtársak, — mondotta búcsúzóul Bykov elvtárs, — ml, szovjetemberek tudjuk valamennyien, hogy ti a termelési sikereitekkel nagy­ban hozzájárultok a béke fenntartásá­hoz az egész világon! ... Bykov elvtárs nálunk járt, By­kov elvtárs tanította dolgozóinkat. Nemcsak Podbrezován, de Dubnicán, a csakovicei Aviában. a kladnói acél­gyárban, a ČKD Sztálingrádban és Scv kolovóban, a plzeni Skoda-művekben és még több más üzemünkben adta át eddig is tapasztalatait. Miért teszi ezt? M ; ösztönzi őt erre? A szovjetembe­rek jelleme, a szovjetnépek nagy aka­rása, a Pártba, a békébe, a kommuniz­mus ügyébe vetett erős hitük és Sztá­lin elvtárs iránti szeretetük. Az önzet­len szovjetembert ismertük meg By­kov elvtársban is, aki nem tartja ma­gának „művészetét", hanem minde­nütt, nálunk is, mint tavaly Magyar* országon is tette és évekkel ezelőtt a Szovjetunióban cselekedte, járta az üzemeket s a propagáció minden esz­közét felhasználva, terjesztette forra­dalmi munkamódszerét, hogy min­denütt növelhessék a termelékenysé­get, a szebb élet alapját, ahol a szocia^ lizmusért, a kommunizmusért, a béké­ért harcolnak. — it—*

Next

/
Oldalképek
Tartalom