Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-09 / 108. szám, szerda

Világ proletárjai egyesüljetek! 1 '•••i&jS* • ff r • t . R '-H-f ••'tó , LÄÍ/^V t Ľ^JiÁ'ý" p 0 ľvi'íjjM & .',v * j é •: • W 5jf w F Bratislava, 1951 május 9, szerda 2 Kčs IV. évfolyam, 108. szám Az ország köszönti a szovjet küldöttséget Konyev marsall a CsKD Sztalingrád-üzem munkásai között Dolgozó népünk lelkesen ünnepelte köztársaságunk felszabadításának hatodik évfordulóját. Dolgozóink örökké hálásak a szovjethadsereg, a szov­jetnép segítségéért és ezeken az ünnepségeken kifejezték népünk szeretetét és odaadását a Szovjetunióhoz és a nagy Sztálinhoz. A Szovjetuniónak és a nagy Sztálinnak köszönhetjük, hogy felszabadítottak bennünket a nácik jár­ma alól, a Szovjetuniónak, hős hadseregének és Konyev elvtársnak, Prága felszabadítójának köszönhetjük, hogy hat évvel ezelőtt kiűzték Prágából a fasiszta megszállókat, a Szovjetuniónak és hadseregének köszönhetjük, hogy felszabadult köztársaságunk és békésen, boldogan építjük szocialista jövőnket. A szovjet sztahanovistáknak köszönjük, hogy a szovjetmódszerek felhasználásával gazdaságosabbá tesszük termelésünket és hogy az új munka­módszerek bevezetésével, az ötéves terv feladatainak teljesítésével és ipa­runk kiépítésével emeljük dolgozóink életszínvonalát. Hétfőn, május 7-én, a délelőtti órák­ban a szovjet kormányküldöttség tag­jai: Iván Sztyepanovics Konyev, a Szovjetunió marsallja, Valerián Ale­xandrovics Zorin, a Szovjetunió kül­ügyminiszterhelyettese, Ľudmila Dob­rovina, a Szovjetunió népművelésügyi miniszterének helyettese, akik reszt­vettek a Csehszlovák Köztársaság szov­jethadsereg általi felszabadítása hato­dik évfordulójának megünneplésén, meglátogatták e viszocsanyi CsKD Sztálingrád-üzemet. A kedves vendégek Antonín Zápotoc­kv miniszterelnök, Gusztáv Kiiment ne­hézipari miniszter, N. I. Guszev, a prá­gai szovjet nagykövetség katonai atta­séja és mások kíséretében érkeztek az üzembe, ahol a viszocsánvi CsKD Sztá­lingrád-üzem nevében Snobl evtárs képviselő, az özem igazgatója és Peli­kán elvtárs üzembizottsági elnök fo­gadták a vendégeket. A kedves vendégek azután resztvet­tek az üzem dolgozóinak ünnepi gyűlé­1 sén, melyen a dolgozók lelkes »£ljen a Szovjetunió!*, »Eljen Konyev marsallk kiáltásokkal üdvözölték annak a had­seregnek parancsnokait, amely meg­hozta Prága és köztársaságunk sza­badságát. A duklai harcosokról elnevezett kö­zépiskola első osztályának úttörői az­után szeretett Konyev elvtársnak, a Szovjetunió marsalljának virágokat és úttörő kendőt adtak át. Pelikán József üzembizottsági elnök bevezető beszéde után az üzem igazgatója, Jindrich Snobl elvtárs beszélt. Beszédében ki­emelte a szovjetvendégek látogatásá­nak jelentőségét és tudatta, hogy a vi­szocsanyi CsKD Sztálingrád-üzem dol­gozói készülnek arra, hogy a gottwal­di ötéves terv harmadik évének fel­adatát november 7-re, a Nagy Októbe­ri forradalom évfordulójára teljesítik. Azután a megjelentek éljenzése kö­zepette I. Sz. Konyev marsall szólalt fel. aki átadta a szovjetnép és a szov­jethadsereg jókívánságait a Sztálin­grád-üzem dolgozóinak és jókívánsá­gait fejezte ki felszabadításunk hato­dik évfordulója alkalmából. Beszéde során megemlítette, hogy a csehszlovák és szovjetnépnek egy kö­zös célja van, a szocializmus és a kom­munizmus kiépítése és egy közös szer­ződés egyesíti mindkét ország baráti népét a nagy békeharcban. Konyev elv­társ a szocializmus építésében további sikert kíván a CsKD Sztálingrád-üzem dolgozóinak. Konyev elvtárs beszédét lelkes taps és éljenzés követte. Gusztáv Kliment nehézipari minisz­ter beszédében rámutatott arra, hogv milyen nagy jelentőséggel bír az, hogy a szovjetvendégek meglátogatják üze­meink munkásait és dolgozóit. Ez lel­kesíti dolgozóinkat arra, hogv még na­gyobb mértékben felhasználják a szov­jet sztahanovisták értékes tapasztala­tait. Beszéde zárórészében Gusztáv Kliment nehézipari miniszter a követ­kezőket mondotta: Köszönöm 1. Sz Konyevnek, a Szovjetunió marsalljá­nak, V. A. Zorinnak, a Szovjetunió kül­ügyminiszterhelyettesének és Dobrovi­nova Ludmilának, a Szovjetunió nép­nevelésügyi miniszter helyettesének kedves látogatását. Szükséges, hogy a szovjetnép és a szovjethadsereg lássa azt, hogy érdemesek vagVuuk mindar­ra, amit értünk kiharcoltak. Gusztáv Kliment nehézipari minisz­ter beszéde után a munka dalával be­fejeződött a dolgozók ünnepi gyűlése. Korabelnyikova módszere alapján az anyagtakarékossági verseny sikereket ér ei Fejlesszük tovább a májusi felajánlásokat Lídia Korabelnyikova módszere, »rr.ely egyre nagyobb tért hódít az oi­ezág szemeiben, a májusi verseny ®orán komoly sikereket eredményezett, többek között a zsolnai fűtőház moz­donyvezetői és fiitői között, akik má­jusi felajánlásaik teljesítése keretében résztvesznek az anyagtakarékossági akcióban. Az év első négy hónapjában esaknem ötmillió korona értékű sze­net, olajat és más értékes fűtő- és hajtóanyagot takarítottak meg. A 86olnai fűtőház dolgozóinak sikerei az anyagtakarékosság versenyében azt bizonyítják, hogy a Korabelnyikova módszerével igen nagy sikereket ér­hetünk el a gottwaldi terv harmadik évének végéig és jelentősen emelhet­jük a munka termelékenységét. Azonban nemcsak az üzemek vagy a fűtőházak dolgozói között terjed ez u mozgalom, de jó eredményekkel jár a mezőgazdaságban is, főleg az állami gépállomásokon. A puchói állami gép­állomáson a traktoristák már egy egész napot tudnak ledolgozni havon­ta megtakarított üzemanyaggal. A meg­takarított üzemanvag havonta egy napra 23 traktor egész napi teljesítmé­nyére elég. Négy traktorbrigád ugyan­ezen az állomáson havonta 672 liter hajtóanyagot takarít meg. A puchói traktoristák egyszersmind anyagtaka­rékossági versenyre kihívták a többi traktorállomásokat is. Korabelnyikova módszerének helyes alkalmazása a puchói Matador-üzemben is érvényesül, ahol megtakarított anyagból havonta négy napot tudnak már dolgozni. Érdekes a hulladék fel­használása, amelynek segítségével ma már kisebb körabrancsokat tudnak csi­nálni, míg azelőtt ez az anyag csupán az abroncsok javítását szolgálta. A Matadorban ma már csak olyan hulla­dékot használnak javításokra, amelyet már semmiképpen sem lehet má6 cé­lokra felhasználni. A Makyta-üzemben Is komoly eredményeket értek el, ahol több mint egymillió koronára terjed a nyersanyagmegtakarítások értéke. A rózsahegyi Supra cellulóze- és papírüzemben is kezdenek takaré­koskodni az anyaggal. Láncos Ist­ván például a szállítási osztályon újítási javaslatot nyújtott be, amely­lyel lehetővé teszi az iparvasút lo­komotívja gőzének felhasználását a vizitatásnál. A javaslat lényege ab­ban áll, hogy 25 atmoszféra nyomás mellett itatják meg másodszor a mozdonyt az eddigi 40 atmoszféra helyett, ezzel naponta 15 atmoszfé­rát spórolnak meg, ami a kisebb gözhasználat mellett évente 302 mé­termázsa szenet jelent. Ugyanitt a Supra-üzembera 1200 kilogramm színesfémet, főleg rezet és cinket takarítottak meg ebben az évben. A mesterek is résztvesz nek az anyagtakarékosság versenyé­nek kiterjesztésében, úgyhogy ma már itt is havonta egy napot tudnak megtakarított anyaggal dolgozni. A r agy o lei fiatalok a Szövetség kongresszusára készülnek A Csehszlovák ifjúsági Szövetség üzemcsoportjainak tagjai kollektív és egyéni kötelezettségvállalásokkal ké­szülődnek a szlovákiai kongresszusra.A szocializmust építő ifjú úttörők a termelés fokozásával készülődnek arra a napra, amikor Szlovákia CsfSz-tagjai értékelni' fogják az eddigi munkát és felhasználva Pártunk útmutatásait, újabb feladatokat tűznek ki a Szövetség munkájában. . .4 ragyolci CsISz-szervezet tagjai a füleki Drevoindustriában negy­vennégyen 7—7 órát dolgoztak le, összesen 308 órát. A fülekkovácsi CsISz-szervezet hattagú csoportja pedig 24 órát dolgozott le. A fiata­lok segítették brigádmunkájukkal üzemünk tervfeladatainak teljesítését. Mi, a füleki DreVoindustria dolgozói örültünk annak, hogy a fiatalok kongresszusa előtti kötelezettségvállalásukkal, brigádmunkával segítik a mi munkánkat, mert tudják, hogy közös munkánk megteremti ötéves tervünk időelőtti teljesítését és a szocializmus gyors kiépítését. FERENCZ ISTVÁN munkáslevelező. Fülek. A német dolgozók milliói felszabadulásuk ünnepét fokozott békeharccal ünneplik A német népnek a fasiszta iga afól történt felszabadulása hatodik évfor­dulóján Köztársaságunk elnöke, Kle­ment Gottwald elvtárs, továbbá dr. Oldrich John, a csehszlovák nemzet­gyűlés elnöke, Antonín Zápotocký miniszterelnök és Viliam Široký kül­ügyminiszter, miniszterelnökhelyettes üdvözlő táviratokat küldtek a NDK vezető államférfiainak. Köztársasá­gunk elnöke, Klement Gottwald elvtárs Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnökéhez intézett táv­iratában ezeket írja: „A Német Demokratikus Köztársaság állami ünnepén, a szovjethadse­reg által történt felszabadításának hatodik évfordulója alkalmából magam és az egész csehszlovák nép nevében ősz !nte üdvözletemet és szívélyes jókivá­nataimat küldöm az egész német nép további sikeres munkájához. A dicső­séges szov jethadseregnek a német fas izmus felett aratott történelmi győzel­me Csehszlovákia népeit is hozzásegítette, hogv elindulhassanak gvőzelmes útjukon a szocializmus felé. Ez a győzelem egyidejűleg tehetővé tette, hogy a Német Demokratikus Köztársaságb an a német nép szabadon dönthetett valóban demokratikus és békés holnap járól. Csehszlovákia népei igen nagyra értékelik a Német Demokratikus Köz­társaság és az imperialisták által rabságban tartott Nyugat-Németország dolgozói nagy többségének határozott békemozg almát, főként küzdelmüket, melyet Nyu­gat-Németország felfegyverzése ellen folytatnak, törekvésüket, amellyel az egységes, demokratikus és békeszerető német állam létrejöttén fáradoznak. A mindkét ország népei között ál! andóan elmélyülő barátság a világ bé­ketáborának szempontjából jelentős tényező, amely napról napra újabb és úiabb harcosokat nyer meg sorai számára, akik a legyőzhetetlen Szovjet­unióra támaszkodnak, bogy védjék és megvédjék a világ tartós békéjét." A német nép kezében most világ­történelmi jelentőségű döntés van: új háború eszközévé, ágyútöltelékké akar-e ismét válni, hagyja-e országát ismét nyomorba, szenvedésbe dönteni, idegen imperialista érdekek szolgála­tában, vagy csatlakozik a békétakarók hatalmas táborához és keresztülhúzza a háborút tervező gonosztevők aljas szándékait. A remilitarizáció elleni német köz­ponti bizottság április 14-én Essenben kiadott felhívása megrázó szavakkal mutat rá a nagy háborús veszélyre, amely ismét fenyegeti a német népet. A békeszerető német lakosság akarata ellenére német katonai egységeket ala­kítanak, felújítják a háborús termelést, — ír ja a felhívás. A remilitarizáció már ma a nyomor fokozódását jelenti és hol­nap háborút és pusztulást fog jelente­ni. Mivel a nyugatnémet kormány a nemzet akarata ellenére az alapvető de­mokrata jogokkal ellentétben elutasítja a népszavazás megtartását, a nemzet­nek magának kell döntenie. Ezért min­denkinek lelkiismerete és felelősségér­zete szerint, a német haza iránti sze­retete szerint igenlően kell felelnie ar­ra a kérdésre: Németország remilita­rizációja ellen és a Németországgal való békeszerződés 1951-ben valő mekötése mellett van-e. Ez a felhívás villámgyorsasággal terjedt el egész Nyugat-Németország­ban. A népszavazás megvalósítására alakult bizottsághoz a levelek és táv­iratok százai érkeztek egész Nyugat­Németországból, amelyekben a német dolgozók politikai és világnézeti kü­lönbség nélkül helyeslik a népszavazás megtartását egész Németországban. Az a hatalmas visszhang, amelyet ez a felhívás az egész német nép körében keltett, arról tanúskodik, hogy a né­met lakosság túlnyomó többsége meg­értette, hogy mily nagyfontosságú döntésről van szó. Németország és a német nép jövője, sőt létezése forog kockán. Hisz nem kétséges, hogy a remilitarizáció, mely az amerikai impe­rialisták, nagytőkések és németországi szolgái aljas gonosztevő szándékait támogatja, a német népre ismét a szenvedés, a halál, pusztulás hatalmas, mindent elborító hullámát zúdítja, Né­metország sajgó testére az új háború­val még nagvobb és elviselhetetlen csa­pást mér s a német anyák és asszo­nyok még könnytől nedves arcát a fájdalom, a fiaik, férjük életét féltő aggodalom könnyei fogják boiítani. Annakidején sok német nem helyeselte Hitler esztelen gyilkos politikáját és programmját, azonban passzív maradt és a nácik örjöngéSének nem vetett gátat. A német nép passzivitásáért drága adót fizetett. Ma már jól tud­ja, hogy azonnal és határozottan kell sorsát maga kezébe vennie, tettekre van szükség, ha el akarja hárítani a remilitarizáció következtében feje fö­lött függő veszélyt. Ez az öntudatra­ébredés visszatükröződik abban a ha­tározottságban, amellyel Nyugat-Né­wetyszág doJjjozói m íéfüsavaiá*ra való felhívásra válaszoltak. Adenauer hivatalainak legdühödtebb hazug propa­gandája és fenyegetései és a rágalom­hadjárat, amelyet mindjárt * felhívás kiadása után indítottak » népszavazás megtartása ellen, nem tévesztette és nem félemlítette meg Nyugat-Német­ország lakosságát. A német nép poli­tikai hovátartozásra való tekintet nél­kül szembeszállott a megszálló had­sereg és az Adenauer bábkancellár ál­tal megvalósított amerikai intézkedé­sekkel. Adenauer kormányának minden igyekezete hiábavalónak bizonyult: Nyugat-Németország népét ne:n tudta meggyőzni politikájának helyességéről. Hiába ígérgetett és hiába félemiitette meg és tartóztatta le az aktív béke­harcosokat. A Béke Híveinek mozgal­ma mind nagyobb rokonszenvvel ta­lálkozott Nyugat-Németország lakossá­gának körében. Amikor Adenauer, az amerikai imperializmusnak ez a talp­nyaló lakája, látva, hogy máskép nem ér célt, belügyminiszterével a parla­ment elé javaslatot terjesztett a nép* szavazás eltiltására, azzal a megoko­lással, hogy az ilyen szavazás „nem egyezik meg a nyugatnémetországi al­kotmány demokrata alapelveivel." Ade­nauerék tehát leálcázták magukat. A népszavazást — a nemzeti akarat nyilx vánításának ezt a legdemokratikusabb módját — antidemokratikus intézke? désnek nyilvánították. Ezzel azonban csak azt bizonyították, hogyha Ade­nauerék és amerikai kenyéradóik biz­tosak leimének afelől, hogy egész prew paganda és rendőri gépezetükkel si« kerül a szavazás eredményét a magu'i javára fordítaniok, Adenauer nem kény­szerült volna erre a lépésre. A remilitarizáció ellen a békeszerző­dés még ez évi megkötéséért vívott harc tovább folyik. A nyugatné­metOTszági Béke Hívék elérték első nagy győzelmüket. Kényszeritették Adenauert, hogy kimutassa páni félel­mét a nép akarata megnyilatkozásától, kényszerítették Adenaueréket és ke­nyéradóikat annak keserves bcvailá-: sá.a, hogy a német nép elveti gonosz­tevő politikájukat. Nehéz, küzdelmes harcot vív Nyu­gat-Németország békét akaró népe. Azonban ott áll mögötte szilárd tá­maszként a Német Demokratikus Köz­társaság. S az egész világ Béke Hívei* nek sokszázmil'iós béketáborára tá* maszkodhatik, amelynek élén a hitleri fasizmus legyőzője, a világ legnagyobb hatalmassága, a Szovjetunió áll. Nehéz e harc, de célja és kilátásai nagyok és felbecsülhetetlen értékűek. E Irarc cél­ja az egységes, demokratikus békesze­rető Németország megalakítása, ahol többé nem az új-fasiszták, az új há«­borúra készülő imperialisták és szol­gáik parancsolnak, hogy a háború veszé­lyébe sodorják a német népet, hanem ahol az egész német nép vállvetve dol­gozik jobb jövőjéért, jólétéért s bé­kés építőmunkával megteremteni azt a német hazát, amely szilárd része lesz a vil áj; hatalmas béketáboránait

Next

/
Oldalképek
Tartalom