Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-09 / 108. szám, szerda

UJSZÖ Tiszteletadás a szovjethosöknok akik eSestek hazánk szabadságáért 1951 május 9 A Cseltszlovék Kommunista Párt Központi Bizottságának távirata a Román Munkáspárt Központi Bizottságához Minden évben májusban, amikor a csehszlovák nép ünnepli a hős szovjethadsereg által történt felszabadulásának évfordulóját, Prága fővárosunk dolgozói és ifjai virágokkal díszítik fel azoknak a sírjait, akik életükkel váltották meg népünk szabadságát. Az idei ünnepségek keretében az olsany temetőben az elesett vörös katona emlékmüvénél kegyeletes megemlékezést tartottunk. Az emlékszobor előtt a csehszlovák hadsereg tagjaiból összeállított díszőrség állt és zászlóval ünnepi szakasz vonult fel. 11 órakor a síremléken a köztársasági elnök koszorúját helyezte el Antonín Zápotocky miniszterelnök, Bohumil Cservicsek a köztársasági elnöki iroda vezetője és Szatorie János hadseregtábornok, a köztársasági elnök katonai irodájának vezetője. A szovjet küldöttség, melynek tagjai Iván Sztyepanovics Konyev, a Szovjetunió marsallja, Valerián Alexandrovics Zorin, a Szovjetunió külügyminiszterhe;vettese és Ľudmila Dobrovinová, a Szovjetunió népművelésügyi miniszter helyettese, M. A. Szilin a Szovjetunió prágai nagykövete voltak, a többi követségi tagok kíséretében megkoszorúzta a síremléket. Ugyancsak koszorút helyeztek el az emléken Kína és a többi népi demkoratikus és baráti államok követségeinek tagjai, éspedig Bulgária, Románia, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság és Albánia követségének tagjai. Koszorút helyeztek el továbbá a Nemzetgyűlés, a Csehszlovák Kommunista Párt, a Nemzeti Arcvonal központi akció bizottságának és a csehszlovák hadseregnek képviselői. A megjelentek megemlékeztek azokról a hős vörös katonákról, akiknek érdeme az, hogy ma szabadon, függetlenül építhetjük hazánk boldogabb jövőjét. Hálával gondolunk az elesett hősökre, kiknek kiontott vére meghozta népünk szabadságát. A kegyeletes megemlékezés a csehszlovák és szovjet himnusszal fejeződött be. Mielőtt az ünnepi közönség a felszabadulás emlékmüvéhez ment, külföldi vendégeink megtekintették a katonai temető többi részét is. I. Sz. Konyev. a Szovjetunió marsallja meglátogatta a májusi forradalomban elesett hösok síremlékét, és bolgár testvéreink emlékművét, akik elestek a csehszlovák nép szabadságáért folytatott harcban. * A zsizskovi ismeretlen katona síremlékénél a kegyeletes emlékünnep 11.45-kor kezdődött. Azoknak a tiszteletére, kik hősi halált haltak a náci megszállók és a fasiszták ellen folytatott harcban, katonai díszszázad vonult fel zászlóval. Az ismeretlen katona sírjánál díszőrség állt és koszorúkat helyeztek el a köztársasági elnök megbízásából dr. Oldrich John, a nemzetgyűlés elnöke, Cservicsek Bohumil, a köztársasági elnök irodájának főnöke, és Ján Szatorie, hadseregtábornok, a köztársasági elnök katonai irodájának vezetője. A szovjet küldöttség nevében I. Sz. Konyev, a Szovjetunió marsallja, Valerián Alexandrovics Zorin, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese és Ľudmila Dubrovinová, a Szovjetunió népnevelésügyi miniszterhelyettese helyeztek el koszorút. Ugyancsak koszorúkat helyeztek el Kína és a népi demokratikus országok nagykövetségeinek 'tagjai, a Nemzetgyűlés a cseh>zlovák kormány, a csehszlovák hadsereg, a CsKP Központi Bizottságának és a Nemzeti Arcvonalnak, valamint több minisztériumnak küldöttei. A kegyeletes megemlékezés a csehszlovák és szovjet himnusszal zárult be. A nemzetvédelmi miniszter napiparancsa a díszszemlén résztvett osztagokhoz! »Katona, tizedes, altiszt, tiszt és tábornok elvtársak! A csehszlovák véderők főparancsnoka, Klement Gottwald köztársasági elnök, megbízott, hogy hazánkban a szovjethadsereg általi felszabadítása hatodik évfordulója ünnepségein rendezett díszszemle sikeres véghezviteléért a csehszlovák véderő összes résztvett alakulatainak köszönetet és elismerést fejezzek ki. A szemlén bebizonyítottátok, hogy a legyőzhetetlen szovjethadsereg, felszabadítónk példája szerint, dolgozó népünk békeigyekezetének szilárd és biztos védelmezői vagytok. Magas har^ fe* I*. ÄL..- JÉ i;;;, i, & 4 ^ " ľ, Dr. Alexei Cepiika hadserestábornok, nemzetvédelmi miniszter üdvözli a felsorakozott egységeket. Dicsőség és tisztelet a Vörös Hadsereg hőseinek Felszabadulásunk nagyszerű ünnepe elválaszthatatlanul és szervesen öszszefügg a Szovjetunióval, a Szovjetunió dicső és legyőzhetetlen hadseregével. A fasizmus borzalmaitól a Vörös Hadsereg szabadított fel bennünket. Felszabadított bennünket ezer és ezer ragyogó, reményteljes élet feláldozásával. örömteli felszabadulásunkat úgy ünnepelhetjük méltóan, ha a legmélyebb és legtiszteletteijesebb hálával adózunk a szovjetbősök emlékének. Párkány városa felszabadulásunk hatodik évfordulóját valóban így is ünnepelte. Délelőtt 9 órakor a város központjában felsorakozott nép'i hadseregünk díszszázada, a Párt, a járási Nemzeti Bizottság, a helyi Nemzeti Bizottság, a Csehszlovák Nőszövetség, a pionírok, a CsISz és az összes vállalatok kiküldöttei gyönyörű koszorúkkal. Mögöttük felsorakozott a város haladószellemű lakossága, amelv az induló hangjai mellett elindult megkoszorúzni a szoviethősök síremlékét. A párkányi katonai temetőben számtalan a vörös csillaggal megjelölt hősi sír. Mélv megilletődéssel olvassuk az egyszerű feliratokat: Alexander N. Szemenovics alhadnagv, Jarinkanov gárdahadnagv, Zínkovszky hadnagy, stb. Egvszerre a szemünkbe tűnnek a tömegsírok. A síremléken a következő felirat: »818 harcos vöröskatona testvéri közös sírja. Örök dicsőség a hősöknek.® Csendes szemlélődés közt megállunk ecv síremlék előtt, amelv kitűnik a többi egyforma sírkövek között. Magas márvánvemlék. rajta fiatal, fekete, lelkes arcú hadnagv képe. Fátvolos szemmel olvassuk a feliratot: »ltt nyugszik a német fasiszták elleni harcban, a fronton elesett Zsuravlev Jurij Níkolájevics tankista hadnagy. Született 1924 szeptember 12-én Charkovban és meghalt súlyos sebesülésében 1945 április 8-án Ersekújvárott. Drága fiúnk, szeretett fiacskánk, itt voltunk puszta és friss sírhantodnál két hónappal a halálod után Mama, Papa és nővérkéd, Rima. Vártunk Téged, de Te itt maradtál, azonban a szíved nálunk van. Bocsáss meg, búcsúzunk Tőled, Apád.« Ebben a temetőben, amelynek sírhantjai drága, fiatal életekről beszélnek. 6400 szovjethős fekszik. A felszabadulás után az egész nyitrai kerületből idehozták az elesett hősöket és ennek az ifjú tankista hadnagynak tetemét, aki szép, reményteljes életét 21 eves korában fejezte be. Apja, mint szovjetőrnagy harcolta végig a háborút, ő emelte ezt a síremléket és azóta minden évben ellátogat fia sírjához. A himnuszok hangja visszahív az ünnepség színhelyére. Fábry elvtárs, népnevelési előadó nyitotta meg az ünnepséget és átadta a szót a hadsereg megbízottjának, egv fiatal hadnagynak, aki szlovákul fejezte ki háláját a Szovjetunió és az itt nyugvó hősök iránt és beszélt arról a fejlődésről, melyet népi demokratikus államunk a felszabadulás óta megtett. Utána egy másik fiatal tiszt magyarul értékelte az ünnepséget. Ezután mély, tiszteletteljes csendben megkoszorúzták a közös síremléket. Befejezésül az egybegyűltek elénekelték az Internacionálét. A hivatalos ünnepség véget ért és a megjelentek mindegyike gondolataiba mélvedve, csendes kegyelet érzésével tért vissza m városba. Tur i Mária ci készséget, politikai fejlettséget, fegyelmet és határozottságot mutattatok fel, bebizonyítottátok, hogy készek vagytok a szocializmus felépítésének nagy művét megvédeni az amerikaiangol imperialisták és ügynökeik bármilyen háborús provokációi ellen. Elvárom, hogy {ovábbra is fokozni fogjátok igyekezeteteket néphadseregünk építésében, harcképességének szilárdításában. Még jobban és kitartóbban sajátítsátok el és érvényesítsétek az új katonai rendszabályokat, még következetesebben tanuljatok a szovjethadsereg nagy harci tapasztalataiból. Álladóan fokozzátok politikai fejlettségteket,' harci készségteket, még jobban szilárdítsátok meg hadseregünk testvéri kapcsolatát a dolgozó néppel, egy pillanatra se feledkezzetek el védeni szövetségünket és barátságunkat a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal. Lelkesítve az elért sikerektől, mélyítsétek és szélesítsétek ki még jobban a világbéke megbízható őrzőinek, a példás katonáknak mozgalmát. Éljen főparancsnokunk, Klement Gottwald köztársasági elnöki Dicsőség felszabadítónknak és nemzeteink legnagyobb barátjának, a nagy Sztálinnak! Prága, 1951. május 6. Dr. Alexei Cepiika hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter Dr. Jaroslav Procházka hadseregtábornok, vezérkari főnök.« !hi & hiim>? Még április 3-i számunkban foglalkoztunk ebben a rovatban Strjbik Ferenc kéméndi lakos esetével, aki 1949 november' 8-án munkája közben megsérült és a komáromi Nemzeti Biztosítótól majdnem egy és fél évig nem kapott sem balesetbiztosítást, sem betegsegélyt. Rámutattunk arra, hogy ez a tény a Nemzeti Biztosítóban uralkodó bürokráciát bizonyítja. Erre a kritikai cikkre feleletet kaptunk a Nemzeti Biztosító sajtószolgálatától, amelv mindenképpen azt igyekszik bizonyítani, hogy ebben az esetben nem bürokráciáról volt szó, hanem Stríbik Ferencnek és alkalmazójának gondatlanságáról. Végeredményben ez a felelet is meggyőzött minké*, arról, hogy egyes hivatalainkban túlságosan csak az előírásokra bízzák magukat, hogy nem látják az elintézésre váró dolgok mögött az élő embert. Még ha Stríbik Ferenc helytelenül is járt volna el, a Nemzeti Biztosítónak nem szabadott volna engednie, hogy ez a dolog egy és fél évig húzódjék Ezt önkritikailag el kell ismernie mind a komáromi Nemzeti Biztosítónak, mind a Nemzeti Biztosító sajtószolgálatának. Különben Stríbik Ferenc közben megkapta a neki kijáró 50.000 korona biztosítási díjat és ígv az egész ügy elintézést nyert. M. L. Kedves elvtársak! A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága a román Kommunista Párt megalakításának 30 éves évfordulója alkalmából forró üdvözletét küldi. Pártotok 30 éves fennállása történelmi harcot jelent, melyet a fasiszta diktatúra és a gyűlölt monarchia letöréséért folytattatok. Romániának a szovjethadsereg által való felszabadítása és a munkásosztály egyesítése után a román munkáspárt a Szovjetunió baráti segítségével a román dolgozó nép győzelmes harcának az élén halad, melyet a szocialista iparosításért és hazája mezőgazdaságának szocialista átváltoztatásáért folytat. Pártotok megalakításának harmincéves évfordulója alkalmából, amely jelentős esemény a román nép életében, kívánunk nektek, kedves elvtársak, Románia boldog szocialista építésének útján további nagy sikereket. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága. A kassal Vörös Hadsereg-üzemben testesítették májusi kötelezettségüket, de továbbra is fokozzák a verseny ütemét Kassa, az ősi város a koratavaszi napfényben olyan, mint egy ékkövekkel kirakott diadém. Csillognaka fehér házak, a kassai dóm órája lassan mutatja az idő múlását. Az utcákon koratavaszi pezsgő, vidám élet, a dolgozók sietnek munkahelyükre, a háziasszonyok vásárolni térnek be az üzletekbe, a villamosok csikorogv a szaladnak sineiken és viszik a dolgozókat az üzemekbe. Mi is elindulunk, hogy felkeressük Kassa azon dolgozóit, akik túlteljesítik a normákat, akik az új üzemeket építik, akiktől függ ötéves tervünk teljesítése. A Vörös Hadsereg hatalmas épülő üzeme előtt vagyunk. A bejárati tábla előtt hatalmas vörös betűk hirdetik, hogy ez az üzem a Vörös Hadsereg- szeretett nevét viseli. Az üzem egyik részében még a kőművesek, ácsok, betonozok dolgoznak, míg a másik részében a hatalmas csarnokokban már a gépeket szerelik és a kész gépeknél dolgoznak. Az üzem kapujában beszélgetek az üzem régi szakmunkásaival, Pajor Pál mesterrel, Zsehalitz Alfréd hegesztő-mesterrel, Majer és Lehotzky elvtársakkal. Pajor Pál, aki egyike az üzem legrégibb munkásainak, elmondotta, hogy nagy nehézségekkel kellett megküzdeniök, amikor az üzemrészt felépítették, mert kevés volt a szakember és nem is lehetett az élmunkás anyaüzemtől elvonni szakmunkásokat, mert akkor ott akadt volna meg a munka. Ezért úgy oldották meg a kérdést, hogy a szakmunkások csoportokat alakítottak fiatal tanoncokból és ezeket tanították be. Eleinte csak két csoport működött, majd a két csoport négy csoporttá vált s ma már két műszakban dolgoznak. Hat hét alatt, ameddig az általános oktatás tart, nem lehet sokat elsajátítani. Mégis, az instruktorok és a mesterek közös erőfeszítésének eredményeképpen, a hat hét után a termelésbe került tanoncok munkájukat normán felül teljesítik. Hogy lehet, séges ez? Ennek az üzemnek a munkásai szakadatlanul meggyőző munkát folytatnak, hogy azt a 200 faluról felkerült fiatalt meggyőzzék, hogy munkájuk milyen fontos. És ez eredményezi azt, hogy a tanoncok jő munkát végeznek. Van közöttük nő is, Mlchallk Erzsébet, aki mint hegesztő dolgozik az üzemben, éspedig akkordban dolgozik. És ő is túlteljesíti a normáját. Miért? Ezek a tanoncok faluról kerültek fel, soha azelőtt gépet nem láttak, soha azelőtt gyárba nem jártak és mégis dolgoznak, többet termelnek, mint amennyi elő van nekik Írva. Azért, mert ezek a faluról felkerült munkások örömmel veszik, ha a szakmunkások velük foglalkoznak, szeretik új munkájukat, odaadással dolgoznak. Jobban érdekli őket a gép, mint a falusi munka, amelyet a szövetkezetben sokkal kevesebben el tudnak látni, mint azelőtt. Mondta is Kristóf, az egyik fiatal munkás: — Mi mindig szerettünk volna felkerülni a városba, bekerülni a gyárba, de a föld nem engedett bennünket. A felszántani való barázda, a learatni való búza nem eresztett bennünket. De most, hogy a gyárak hívását meghallottuk és hogy mindenütt fellendült a szövetkezeti élet. most örömmel jöttünk, hogy szolgáljuk a haza építését. Zsehalicz Alfréd, aki 160 százalékot teljesít és jobban él, mint azelőtt, a következőket mondotta: — Ne emlegesse nekem senki a multíit, akkor jó világ csak a burzsoáziának volt. Jól emlék• szem, hogy a népkonyhára jártam enni és hogy munkanélküliségem Idején 20 koronás utalványokat kaptam. Nem kegyelemkenyér kell nekünk a gazdagoktól, hanem becsületes munkánkért járó munkabér. Ezt pedig ma megkapjuk. Amikor Kassán jártunk a Vörös Hadsereg üzemében, akkor mindenütt a májusi verseny lázában égtek. A dolgozók arról beszéltek, hogy május elseje tiszteletére befejezték a normánfelüli bányakocsik gyártását és porszívógépek készítését. A Vörös Hadsereg üzemének dolgozói olyan egyéni és általános kötelezettségeket vállaltak május elsejére, amelyek egész évre kötelezők számukra. De a többi üzemek, a Magnezitka vagy a Keletszlovákiai Gépgyár is, amely élüzem, kimagasló teljesítményeket értek el május elseje tiszteletére, amit továbbra is meg akarnak tartani. Nemcsak arról van szó, hogy a márciusi tervet 110 százalékra, az áprilisit 115 százalékra és a májusit 120 százalékra teljesítik. Kötelezettségeik között szerepel az is, hogy a szocialista versenyeket és az élmiinkás-mozgalmat fejlesztik, hogy nagyobb mértékben bevezetik az új munkamódszereket, dolgozni fognak Szvoboda és Szlabej elvtársak módszere szerint. De főleg az jelentőségteljes, hogy kötelezettséget vállaltak arra, hogy továbbra is megtartják az „éiüzem" címet, ami azt jelenti, hogy az üzem munkásságának 90 százaléka állandóan élmunkás kell, hogy legyen. Az élüzemben nemrégiben készült el a kötelezettségvállalásban szereplő orvosi rendelő, amely kétségenkívül Kassa városának is egyik legmodernebb rendelőintézete. A Keletszlovákiai Gépmüvek öntömühelyében, ahol a folyékony acél ömlik a formákba, beszélgettünk Csajka Ferenccel, aki ennek az üzemrésznek mondhatni legjobb élmunkása, aki állandóan 160—170 százalékot teljesít. Csajka Ferenc szájában az elmaradhatatlan pipával elmeséli, hogy a gyár adott neki jó lakást és ö most ennek mennyire örül. — De szép dolog az, hogy a munkásnak jó lakást ad a népi demokrácia, hogy családja tiszta, világos, egészséges lakásban lakik. A munka is jobban megy. Már pedig én régen dolgozom. 31 éve vagyok a gyárban, 11 éves korom óta. Az ózdi vasgyárban kezdtem. A villany, daru mellett. Tavaly még szabadságot sem vettem, mert olyan szükség volt a munkámra. Hogy kritikával is éljek, a mi üzemünkben jó munka folyik, de vannak hibák is. Ezeket a hibákat mi, munkások igen jól látjuk. Itt van mindjárt az, amikor a termelési bizottság ülését összehívják és azt kellett látnunk, hogy ezen az ülésen csupán egy munkás vett részt, a többiek mind mesterek, irodisták voltak. Több munkás kell a termelési bizottságba, megjavul a munka mindjárt. Nagyobb műhely is kellene az öntöde számára, mert itt már alig tudunk mozogni. Szeretnék még arra is rámutatni, hogy a munkások panasza az, hogy kevés bakancsot, kevés munkaruhát kapunk. Gyárunkban a technikusok és a munkásság között nincs meg a kellő összhang és sokszor előfordul, hogy a tervezés hosszabb ideig tart, mint a munka tényleges elvégzése. Sokszor anyaghiány is előfordul. A munkásság hő vágya az, hogy a technikusokkal és a mesterekkel együtt építse a dolgozók országát. Csak együttes munkával, együttes erőfeszítéssel tudunk megfelelni nagy felada. tainknak. Vidor István.