Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-09 / 108. szám, szerda

UJSZÖ Tiszteletadás a szovjethosöknok akik eSestek hazánk szabadságáért 1951 május 9 A Cseltszlovék Kommunista Párt Központi Bizottságának távirata a Román Munkáspárt Központi Bizottságához Minden évben májusban, amikor a csehszlovák nép ünnepli a hős szovjet­hadsereg által történt felszabadulásá­nak évfordulóját, Prága fővárosunk dolgozói és ifjai virágokkal díszítik fel azoknak a sírjait, akik életükkel vál­tották meg népünk szabadságát. Az idei ünnepségek keretében az ol­sany temetőben az elesett vörös kato­na emlékmüvénél kegyeletes megem­lékezést tartottunk. Az emlékszobor előtt a csehszlovák hadsereg tagjai­ból összeállított díszőrség állt és zász­lóval ünnepi szakasz vonult fel. 11 órakor a síremléken a köztársa­sági elnök koszorúját helyezte el An­tonín Zápotocky miniszterelnök, Bo­humil Cservicsek a köztársasági elnöki iroda vezetője és Szatorie János hadse­regtábornok, a köztársasági elnök ka­tonai irodájának vezetője. A szovjet küldöttség, melynek tagjai Iván Sztye­panovics Konyev, a Szovjetunió mar­sallja, Valerián Alexandrovics Zorin, a Szovjetunió külügyminiszterhe;vet­tese és Ľudmila Dobrovinová, a Szov­jetunió népművelésügyi miniszter he­lyettese, M. A. Szilin a Szovjetunió prágai nagykövete voltak, a többi kö­vetségi tagok kíséretében megkoszo­rúzta a síremléket. Ugyancsak koszo­rút helyeztek el az emléken Kína és a többi népi demkoratikus és baráti államok követségeinek tagjai, éspedig Bulgária, Románia, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság és Albánia követségének tagjai. Koszo­rút helyeztek el továbbá a Nemzet­gyűlés, a Csehszlovák Kommunista Párt, a Nemzeti Arcvonal központi akció bizottságának és a csehszlovák hadseregnek képviselői. A megjelentek megemlékeztek azok­ról a hős vörös katonákról, akiknek érdeme az, hogy ma szabadon, függet­lenül építhetjük hazánk boldogabb jö­vőjét. Hálával gondolunk az elesett hősökre, kiknek kiontott vére meghozta népünk szabadságát. A kegyeletes megemlékezés a cseh­szlovák és szovjet himnusszal fejező­dött be. Mielőtt az ünnepi közönség a fel­szabadulás emlékmüvéhez ment, külföl­di vendégeink megtekintették a katonai temető többi részét is. I. Sz. Konyev. a Szovjetunió marsallja meglátogatta a májusi forradalomban elesett hösok síremlékét, és bolgár testvéreink em­lékművét, akik elestek a csehszlovák nép szabadságáért folytatott harcban. * A zsizskovi ismeretlen katona sír­emlékénél a kegyeletes emlékünnep 11.45-kor kezdődött. Azoknak a tiszteletére, kik hősi ha­lált haltak a náci megszállók és a fa­siszták ellen folytatott harcban, katonai díszszázad vonult fel zászlóval. Az is­meretlen katona sírjánál díszőrség állt és koszorúkat helyeztek el a köztársa­sági elnök megbízásából dr. Oldrich John, a nemzetgyűlés elnöke, Cservi­csek Bohumil, a köztársasági elnök irodájának főnöke, és Ján Szatorie, hadseregtábornok, a köztársasági el­nök katonai irodájának vezetője. A szovjet küldöttség nevében I. Sz. Konyev, a Szovjetunió marsallja, Vale­rián Alexandrovics Zorin, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese és Ľudmila Dubrovinová, a Szovjetunió népnevelés­ügyi miniszterhelyettese helyeztek el koszorút. Ugyancsak koszorúkat he­lyeztek el Kína és a népi demokratikus országok nagykövetségeinek 'tagjai, a Nemzetgyűlés a cseh>zlovák kormány, a csehszlovák hadsereg, a CsKP Köz­ponti Bizottságának és a Nemzeti Arc­vonalnak, valamint több minisztérium­nak küldöttei. A kegyeletes megemlékezés a cseh­szlovák és szovjet himnusszal zárult be. A nemzetvédelmi miniszter napiparancsa a díszszemlén résztvett osztagokhoz! »Katona, tizedes, altiszt, tiszt és tá­bornok elvtársak! A csehszlovák véderők főparancsno­ka, Klement Gottwald köztársasági el­nök, megbízott, hogy hazánkban a szovjethadsereg általi felszabadítása hatodik évfordulója ünnepségein ren­dezett díszszemle sikeres véghezvite­léért a csehszlovák véderő összes résztvett alakulatainak köszönetet és elismerést fejezzek ki. A szemlén bebizonyítottátok, hogy a legyőzhetetlen szovjethadsereg, fel­szabadítónk példája szerint, dolgozó népünk békeigyekezetének szilárd és biztos védelmezői vagytok. Magas har­^ fe* I*. ÄL..- JÉ i;;;, i, & 4 ^ " ľ, Dr. Alexei Cepiika hadserestábornok, nemzetvédelmi miniszter üdvözli a fel­sorakozott egységeket. Dicsőség és tisztelet a Vörös Hadsereg hőseinek Felszabadulásunk nagyszerű ünnepe elválaszthatatlanul és szervesen ösz­szefügg a Szovjetunióval, a Szovjet­unió dicső és legyőzhetetlen hadseregé­vel. A fasizmus borzalmaitól a Vörös Hadsereg szabadított fel bennünket. Felszabadított bennünket ezer és ezer ragyogó, reményteljes élet feláldozásá­val. örömteli felszabadulásunkat úgy ünnepelhetjük méltóan, ha a legmé­lyebb és legtiszteletteijesebb hálával adózunk a szovjetbősök emlékének. Párkány városa felszabadulásunk ha­todik évfordulóját valóban így is ünne­pelte. Délelőtt 9 órakor a város köz­pontjában felsorakozott nép'i hadsere­günk díszszázada, a Párt, a járási Nem­zeti Bizottság, a helyi Nemzeti Bizott­ság, a Csehszlovák Nőszövetség, a pio­nírok, a CsISz és az összes vállalatok kiküldöttei gyönyörű koszorúkkal. Mö­göttük felsorakozott a város haladó­szellemű lakossága, amelv az induló hangjai mellett elindult megkoszorúzni a szoviethősök síremlékét. A párkányi katonai temetőben szám­talan a vörös csillaggal megjelölt hősi sír. Mélv megilletődéssel olvassuk az egyszerű feliratokat: Alexander N. Sze­menovics alhadnagv, Jarinkanov gárda­hadnagv, Zínkovszky hadnagy, stb. Egvszerre a szemünkbe tűnnek a tö­megsírok. A síremléken a következő felirat: »818 harcos vöröskatona test­véri közös sírja. Örök dicsőség a hő­söknek.® Csendes szemlélődés közt megállunk ecv síremlék előtt, amelv kitűnik a többi egyforma sírkövek között. Magas márvánvemlék. rajta fiatal, fekete, lel­kes arcú hadnagv képe. Fátvolos szem­mel olvassuk a feliratot: »ltt nyugszik a német fasiszták elleni harcban, a fronton elesett Zsuravlev Jurij Níkolá­jevics tankista hadnagy. Született 1924 szeptember 12-én Charkovban és meg­halt súlyos sebesülésében 1945 április 8-án Ersekújvárott. Drága fiúnk, sze­retett fiacskánk, itt voltunk puszta és friss sírhantodnál két hónappal a halá­lod után Mama, Papa és nővérkéd, Ri­ma. Vártunk Téged, de Te itt maradtál, azonban a szíved nálunk van. Bocsáss meg, búcsúzunk Tőled, Apád.« Ebben a temetőben, amelynek sír­hantjai drága, fiatal életekről beszél­nek. 6400 szovjethős fekszik. A felsza­badulás után az egész nyitrai kerület­ből idehozták az elesett hősöket és en­nek az ifjú tankista hadnagynak tete­mét, aki szép, reményteljes életét 21 eves korában fejezte be. Apja, mint szovjetőrnagy harcolta végig a hábo­rút, ő emelte ezt a síremléket és azóta minden évben ellátogat fia sírjához. A himnuszok hangja visszahív az ünnepség színhelyére. Fábry elvtárs, népnevelési előadó nyitotta meg az ün­nepséget és átadta a szót a hadsereg megbízottjának, egv fiatal hadnagy­nak, aki szlovákul fejezte ki háláját a Szovjetunió és az itt nyugvó hősök iránt és beszélt arról a fejlődésről, me­lyet népi demokratikus államunk a fel­szabadulás óta megtett. Utána egy másik fiatal tiszt magyarul értékelte az ünnepséget. Ezután mély, tisztelet­teljes csendben megkoszorúzták a kö­zös síremléket. Befejezésül az egybe­gyűltek elénekelték az Internacionálét. A hivatalos ünnepség véget ért és a megjelentek mindegyike gondolataiba mélvedve, csendes kegyelet érzésével tért vissza m városba. Tur i Mária ci készséget, politikai fejlettséget, fe­gyelmet és határozottságot mutattatok fel, bebizonyítottátok, hogy készek vagytok a szocializmus felépítésének nagy művét megvédeni az amerikai­angol imperialisták és ügynökeik bár­milyen háborús provokációi ellen. Elvárom, hogy {ovábbra is fokozni fogjátok igyekezeteteket néphadsere­günk építésében, harcképességének szi­lárdításában. Még jobban és kitartób­ban sajátítsátok el és érvényesítsétek az új katonai rendszabályokat, még következetesebben tanuljatok a szovjet­hadsereg nagy harci tapasztalataiból. Álladóan fokozzátok politikai fejlettség­teket,' harci készségteket, még jobban szilárdítsátok meg hadseregünk testvé­ri kapcsolatát a dolgozó néppel, egy pillanatra se feledkezzetek el védeni szövetségünket és barátságunkat a Szovjetunióval és a népi demokráciák­kal. Lelkesítve az elért sikerektől, mélyít­sétek és szélesítsétek ki még jobban a világbéke megbízható őrzőinek, a pél­dás katonáknak mozgalmát. Éljen főparancsnokunk, Klement Gott­wald köztársasági elnöki Dicsőség felszabadítónknak és nemze­teink legnagyobb barátjának, a nagy Sztálinnak! Prága, 1951. május 6. Dr. Alexei Cepiika hadseregtábornok, nemzetvédel­mi miniszter Dr. Jaroslav Procházka hadseregtábornok, vezérkari főnök.« !hi & hiim>? Még április 3-i számunkban fog­lalkoztunk ebben a rovatban Strj­bik Ferenc kéméndi lakos ese­tével, aki 1949 november' 8-án munkája közben megsérült és a komáromi Nemzeti Biztosítótól majdnem egy és fél évig nem ka­pott sem balesetbiztosítást, sem be­tegsegélyt. Rámutattunk arra, hogy ez a tény a Nemzeti Biztosítóban uralkodó bürokráciát bizonyítja. Erre a kritikai cikkre feleletet kaptunk a Nemzeti Biztosító sajtó­szolgálatától, amelv mindenképpen azt igyekszik bizonyítani, hogy eb­ben az esetben nem bürokráciáról volt szó, hanem Stríbik Ferencnek és alkalmazójának gondatlanságá­ról. Végeredményben ez a felelet is meggyőzött minké*, arról, hogy egyes hivatalainkban túlságosan csak az előírásokra bízzák magukat, hogy nem látják az elintézésre váró dolgok mögött az élő embert. Még ha Stríbik Ferenc helytelenül is járt volna el, a Nemzeti Biztosítónak nem szabadott volna engednie, hogy ez a dolog egy és fél évig húzódjék Ezt önkritikailag el kell ismernie mind a komáromi Nemzeti Biztosító­nak, mind a Nemzeti Biztosító saj­tószolgálatának. Különben Stríbik Ferenc közben megkapta a neki kijáró 50.000 ko­rona biztosítási díjat és ígv az egész ügy elintézést nyert. M. L. Kedves elvtársak! A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága a román Kom­munista Párt megalakításának 30 éves évfordulója alkalmából forró üdvözle­tét küldi. Pártotok 30 éves fennállása történelmi harcot jelent, melyet a fasiszta diktatúra és a gyűlölt monarchia letöréséért folytattatok. Romániának a szovjethadsereg által való felszabadítása és a munkás­osztály egyesítése után a román munkáspárt a Szovjetunió baráti segítségé­vel a román dolgozó nép győzelmes harcának az élén halad, melyet a szocia­lista iparosításért és hazája mezőgazdaságának szocialista átváltoztatásáért folytat. Pártotok megalakításának harmincéves évfordulója alkalmából, amely je­lentős esemény a román nép életében, kívánunk nektek, kedves elvtársak, Románia boldog szocialista építésének útján további nagy sikereket. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága. A kassal Vörös Hadsereg-üzemben testesítették májusi kötelezettségüket, de továbbra is fokozzák a verseny ütemét Kassa, az ősi város a koratavaszi napfényben olyan, mint egy ékkö­vekkel kirakott diadém. Csillognaka fehér házak, a kassai dóm órája lassan mutatja az idő múlását. Az utcákon koratavaszi pezsgő, vidám élet, a dolgozók sietnek munkahelyükre, a háziasszonyok vásárolni tér­nek be az üzletekbe, a villamosok csikorogv a szaladnak sineiken és vi­szik a dolgozókat az üzemekbe. Mi is elindulunk, hogy felkeressük Kassa azon dolgozóit, akik túltel­jesítik a normákat, akik az új üzemeket építik, akiktől függ ötéves tervünk teljesítése. A Vörös Hadsereg hatalmas épülő üzeme előtt vagyunk. A bejárati tábla előtt hatalmas vörös betűk hir­detik, hogy ez az üzem a Vörös Hadsereg- szeretett nevét viseli. Az üzem egyik részében még a kőmű­vesek, ácsok, betonozok dolgoznak, míg a másik részében a hatalmas csarnokokban már a gépeket szere­lik és a kész gépeknél dolgoznak. Az üzem kapujában beszélgetek az üzem régi szakmunkásaival, Pa­jor Pál mesterrel, Zsehalitz Alfréd hegesztő-mesterrel, Majer és Lehotz­ky elvtársakkal. Pajor Pál, aki egyike az üzem legrégibb munkásainak, elmondotta, hogy nagy nehézségekkel kellett megküzdeniök, amikor az üzem­részt felépítették, mert kevés volt a szakember és nem is lehetett az élmunkás anyaüzemtől elvonni szak­munkásokat, mert akkor ott akadt volna meg a munka. Ezért úgy oldották meg a kérdést, hogy a szakmunkások csoportokat alakítottak fiatal tanoncokból és eze­ket tanították be. Eleinte csak két csoport működött, majd a két cso­port négy csoporttá vált s ma már két műszakban dolgoznak. Hat hét alatt, ameddig az általános oktatás tart, nem lehet sokat elsajátítani. Mégis, az instruktorok és a meste­rek közös erőfeszítésének eredmé­nyeképpen, a hat hét után a terme­lésbe került tanoncok munkájukat normán felül teljesítik. Hogy lehet, séges ez? Ennek az üzemnek a munkásai szakadatlanul meggyőző munkát folytatnak, hogy azt a 200 falu­ról felkerült fiatalt meggyőzzék, hogy munkájuk milyen fontos. És ez eredményezi azt, hogy a ta­noncok jő munkát végeznek. Van közöttük nő is, Mlchallk Erzsébet, aki mint hegesztő dolgozik az üzemben, éspedig akkordban dol­gozik. És ő is túlteljesíti a nor­máját. Miért? Ezek a tanoncok faluról kerültek fel, soha azelőtt gépet nem láttak, soha azelőtt gyárba nem jártak és mégis dol­goznak, többet termelnek, mint amennyi elő van nekik Írva. Azért, mert ezek a faluról felke­rült munkások örömmel veszik, ha a szakmunkások velük foglalkoznak, szeretik új munkájukat, odaadással dolgoznak. Jobban érdekli őket a gép, mint a falusi munka, amelyet a szövetkezetben sokkal kevesebben el tudnak látni, mint azelőtt. Mond­ta is Kristóf, az egyik fiatal mun­kás: — Mi mindig szerettünk volna felkerülni a városba, bekerülni a gyárba, de a föld nem engedett ben­nünket. A felszántani való barázda, a learatni való búza nem eresztett bennünket. De most, hogy a gyárak hívását meghallottuk és hogy min­denütt fellendült a szövetkezeti élet. most örömmel jöttünk, hogy szolgál­juk a haza építését. Zsehalicz Alfréd, aki 160 száza­lékot teljesít és jobban él, mint az­előtt, a következőket mondotta: — Ne emlegesse nekem senki a multíit, akkor jó világ csak a burzsoáziának volt. Jól emlék­• szem, hogy a népkonyhára jár­tam enni és hogy munkanélkülisé­gem Idején 20 koronás utalványo­kat kaptam. Nem kegyelemkenyér kell nekünk a gazdagoktól, hanem becsületes munkánkért járó mun­kabér. Ezt pedig ma megkapjuk. Amikor Kassán jártunk a Vörös Hadsereg üzemében, akkor minde­nütt a májusi verseny lázában ég­tek. A dolgozók arról beszéltek, hogy május elseje tiszteletére befe­jezték a normánfelüli bányakocsik gyártását és porszívógépek készíté­sét. A Vörös Hadsereg üzemének dolgozói olyan egyéni és általános kötelezettségeket vállaltak május el­sejére, amelyek egész évre kötele­zők számukra. De a többi üzemek, a Magnezitka vagy a Keletszlová­kiai Gépgyár is, amely élüzem, ki­magasló teljesítményeket értek el május elseje tiszteletére, amit to­vábbra is meg akarnak tartani. Nemcsak arról van szó, hogy a márciusi tervet 110 százalékra, az áprilisit 115 százalékra és a májusit 120 százalékra teljesítik. Kötelezett­ségeik között szerepel az is, hogy a szocialista versenyeket és az élmiinkás-mozgalmat fejlesztik, hogy nagyobb mértékben beveze­tik az új munkamódszereket, dol­gozni fognak Szvoboda és Szlabej elvtársak módszere szerint. De fő­leg az jelentőségteljes, hogy köte­lezettséget vállaltak arra, hogy továbbra is megtartják az „éi­üzem" címet, ami azt jelenti, hogy az üzem munkásságának 90 szá­zaléka állandóan élmunkás kell, hogy legyen. Az élüzemben nemrégiben készült el a kötelezettségvállalásban sze­replő orvosi rendelő, amely kétsé­genkívül Kassa városának is egyik legmodernebb rendelőintézete. A Keletszlovákiai Gépmüvek ön­tömühelyében, ahol a folyékony acél ömlik a formákba, beszélgettünk Csajka Ferenccel, aki ennek az üzemrésznek mondhatni legjobb él­munkása, aki állandóan 160—170 százalékot teljesít. Csajka Ferenc szájában az elma­radhatatlan pipával elmeséli, hogy a gyár adott neki jó lakást és ö most ennek mennyire örül. — De szép dolog az, hogy a munkásnak jó lakást ad a népi de­mokrácia, hogy családja tiszta, vi­lágos, egészséges lakásban lakik. A munka is jobban megy. Már pedig én régen dolgozom. 31 éve vagyok a gyárban, 11 éves korom óta. Az ózdi vasgyárban kezdtem. A villany, daru mellett. Tavaly még szabadsá­got sem vettem, mert olyan szükség volt a munkámra. Hogy kritikával is éljek, a mi üzemünkben jó mun­ka folyik, de vannak hibák is. Eze­ket a hibákat mi, munkások igen jól látjuk. Itt van mindjárt az, amikor a termelési bizottság ülését össze­hívják és azt kellett látnunk, hogy ezen az ülésen csupán egy munkás vett részt, a többiek mind mesterek, irodisták voltak. Több munkás kell a termelési bizottságba, megjavul a munka mindjárt. Nagyobb műhely is kellene az öntöde számára, mert itt már alig tudunk mozogni. Szeret­nék még arra is rámutatni, hogy a munkások panasza az, hogy kevés bakancsot, kevés munkaruhát ka­punk. Gyárunkban a technikusok és a munkásság között nincs meg a kellő összhang és sokszor előfor­dul, hogy a tervezés hosszabb ideig tart, mint a munka tényle­ges elvégzése. Sokszor anyaghiány is előfordul. A munkásság hő vá­gya az, hogy a technikusokkal és a mesterekkel együtt építse a dol­gozók országát. Csak együttes munkával, együttes erőfeszítéssel tudunk megfelelni nagy felada. tainknak. Vidor István.

Next

/
Oldalképek
Tartalom