Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-01 / 102. szám, kedd

ti j §z@ 1951 május 1 Május ©/se/e Moszkvában A BÉKÉÉRT! A KOMMUNIZMUSÉRT! Május elsejére — az egész világ dolgozói szolidaritásának, az összes országok munkásai testvériségének ünnepnapjára az országban az előké­születek már rég az ünnepnap köze­ledte előtt megkezdődtek. Még hóta­karó födte a mezőket és szántófölde­ket és a folyamokon jégréteg csillo­gott, de a városokban és falvakban, az üzemekben, a bányákban, a kolho­lista Munka Hősei, Sztálin-díjasok, ki­váló sztahanovisták, tudósok, írók, művészek, színészek, tábornokok és tengernagyok Itt foglalnak helyet a határontúli országokból ideérkezett vendégek is Ök erre a nagy ünnep­napra azért jöttek Moszkvába, hogy tolmácsolják elvtársaik üzenetét — Kína, Lengyelország, Bulgária, Cseh­szlovákia, Németország, Ausztria, Moszkva népe a kommunizmus építésében étért győzelmét ünnepli. zokban és a gép- és traktorállomáso­kon már fellángolt a májuselőtti szo­cialista verseny Szovjethazánknak új győzelmeket hozott ez a májust elő­készítő szocialista verseny, amely győzelmeket és sikereket, szabad és örömteli munkát hozott magával. Es eljött az a nap, amikór leálltak a gépek a gyárakban és üzemekben, a hallgatók elhagyták az egyetemek ta­nulótermeit, és az ország mérhetet­len mezőségein, a beláthatatlan szán­tóföldeken a barázdákat szántó trak­torokon elhallgattak a motorok. A szovjetnép büszkén elért eredményei­re és jövőjébe vetett biztos hittől át­hatva kilépett, hogy megünnepelje május elsejének nagy napját. Ugy látszott, mintha ezekben a na­pokban maga a természet is örök szö­vetségre lépett volna velük. Az orosz szépséges nyírfák lágy zöld színben pompáztak, a topolyafák is zöld ünne­pi ruhát öltöttek, a nap sugarainak özöne árasztotta el a földet, amelyen a szovjetnép épít és amelyet ő tesz i széppé és pompázóvá, ez a munkát j szerető nép Moszkva, a mi nagy hazánk főváro- ! sa — az egész világ dolgozó emberi- i ségének fénylő reménye - csodála- i tos ünnepi díszbe öltözött. A május • elsejére virradó éjjel utcáin, terein szüntelenül csengett az ifjúság éneke, az ifjúság dalai, amelyek a hazaszere­tetről, a nemzetek bölcs atyjáról, Sztálin elvtársról, a testvériségről és barátságról, a bátorságról és hűség­ről szólottak. Amikor május elsején a nap első sugarai bearanyozták az utcákat, ezek a dalok új erőve< törtek fel. Moszkva lakóii-ák százezrei, azok az emberek, akik munkában és vidám szórakozás­ban »gyaránt fáradhatatlanok, — el­árasztották a főútvonalakat, hogy ün­nepi menetben vonulhassanak fel a Vörös-térre és kifejezésre juttassák a szovjethaza iránti határtalan oda­adásukat, a nagy és dicsőséges Bolse­vik Párt és annak vezére és az egész haladószellemű emberiség tanítója és barátja, Sztálin elvtárs iránti végte­len, odaadó szeretetükét. A Vörös-tér, a maga hatalmasságá­ban komoly és méltóságteljes. Emel­vényein a szovjetnép dicső fiainak és leányainak ezrei foglalnak helyet — a Szovjetunió és a szövetséges Köztár­saságok Legfelső Tanácsainak küldöt­tei, a Szovjetunió Hősei és a Szocia­Franciaország, Olaszország, Anglia, Dánia, Belgium dolgozóinak üzenetét. Ez az üzenet a szovjetnépnek szól, hogy biztosítsa arról, hogy fáradha­tatlan és kitartó békeharcában az egész világor száz. és százmillió test­vér áll mellette, akik a földkerekség minden országában ugyanúgy gondol­koznak és ugyanúgy akarják a békét, mint a szovjeinép. A jelenlévők zúgó tapsviharral kö­szöntötték a Lenin-mauzoleum emelvé­nyén megjelenő Joszif Visszariono­vics Sztálint. Az éljenzés hosszan zú­gott, szünet nélkül éltették a nagy vezért, azt az embert, akinek lángel­méje és fonadalmi erélye vezette hazánkat a háború borzalmas vészein át és vezeti ma országunkat az alkotó, békés, építőmunkában, a kommuniz­mus magaslatai felé. Ez a pillanat Moszkvai tavasz mélységes jelentőségű, amikor a nép lelkesen köszönti végtelenül szeretett Atyját és Tanítóját Sztálin elvtárssal együtt felléptek a mauzóleum 'emelvényére legközelebbi munkatársai is. V, M. Molotov, G M. Malenkov, I.. P Berija, K. E. Vo­rosilov, A. I. Mikojan, L. M. Kagano­vics, N. A. Bulganyin, A. A. Andre­jev, N. Sz. Hruscsev, A. N. Koszigin, N. M. Svernyik, M. A. Szuszlov, P. K. Ponomarenko, M. F. Skirjatov. Pontosan tiz órakor kezdődött a katonai díszszemle. A katonai dísz­szemlét Sz M. Styemenko hadsereg­tábornok, a Szovjet Hadsereg vezér­kari főnöke tartja. Felhangzik P. A. Artyemjev vezérkari ezredes vezény­szava, aki a díszszemlét vezényli. Stye. menko elvtárs elhalad a katonaság előtt és üdvözli őket az ünnepnap al­kalmából. Ezután Styemenko elvtárs fel lép a mauzóleum emelvényére és beszédet tart a fegyveres erők kato­náihoz, a szovjetnéphez, az ünnep­ségre érkezett külföldi vendégekhez. Styemenko elvtáis befejezte beszé­dét, végig zúgott az üdvlövések soro­zata, hatalmasan zengett a Szovjet­unió Himnuszának dallama — és meg­kezdődött a katonaság ünnepélyes fel­vonulása. Népünk forrón szereti hős hadsere­gét. Tudja azt, hogy a Szovjet Had­sereg, a repülő-flotta, a hadi-flotta, mindig változatlan határozottsággal és elszántsággal védik meg a mi gyö­nyörű Hazánkat, bármilyen támadó betörése ellen, becsülettel teljesítik szent kötelességüket, amelyet a világ első szocialista államával szemben vállallak. A népnek a Fegyveres Erők iránti szeretete, a katonaság díszfelvonulá­sa közben is különféleképpen jutott kifejezésre. A jelenlévők megtapsolták a katonai Akadémia nagyszerűen me­netelő neveltjeit, akik a Nagy Honvé­dő Háború után harci tapasztalataikat a sztálini haditudománnyal gazdagí­tották. Moszkva lakosai roppant elragadta­tással figyelték a légierők díszfelvo­nulását. A napsugaras kék égben tün­dökölve úsztak a hatalmas gépmaida­rak a Vörös-tér felé. A légi erők dísz­szemléjét V. I. Sztálin gárdatábornagy vezette. A levegőben nehéz négymótoros gépek húznak el és a motorok zúgá­sától remegő levegőbe a dicsőséges sztálini sólymokat köszöntve emel­kednek fel a gyermekek színes lég­gömbjei. És a Vörös-téren már a nép más szeretett fiai menetelnek, — a tenge­részet matrózai és a haditengerészeti iskola tanfolyamának résztvevői. Nekik is — a büszke sasok nemzedékének — lelkesen és gazdagon tapsolnak Mosz­kva lakosai és a külföldi vendégek. Határozott léptekkel a mauzóleum emelvénye felé tekintve halad el az idők folyamán híressé és dicsőségessé vált szovjetgyalogság. Altalános lel­kesedést váltanak ki a szuvorovisták és nahimovisták, — a jövendő tisztek. Kiváló felkészültségről tesznek bi­zonyságot a lovasság tagjai, akiknek dicsősége a polgárháború borzalmas éveiben született. A téren szakadatlan folyamkénft áradnak a különféle fegyvernemek­hez tartozó katonák, a fegyverekkel együtt, felvonulnak a nagyszerű „ka­tyusák", aknavetők, tankelhárító pus­kák, légelhárító ágyúk, végül a tan­kok hosszú-hosszú sora ... A hatalmas, legyőzhetetlen hadi­i technika reményteljes és mesteri ke­zekben van: ilyen benyomást tett a május elsejei nagyszerű katonai dísz­felvonulás. Ojra és újra megmutatta azt, hogy a dicsőséges Szovjet Had­sereg éberen őrködik a béke vártáján és nagy hazánk biztonságán és hogy fáradhatatlanul tökéletesíti harci és politikai felkészültségét. N'agyszerűségében soha nem látott méreteket öltött a moszkvai dolgozók május elsejei felvonulása. Több mint egy millió ember vett részt benne. És minden egyes dolgozó mélységes ér­zést hordozott szívében, amely minden egyes szovjetember szívében ott buzog, — a haza, a Sztálin iránti vég­telen szeretet érzését, a megdönthe­tetlen erkölcsi és politikai egység ér­zését és azt a határozott készséget, hogy Lenin zászlaja alatt, Sztálin ve­zetésével előre — a kommunizmus felé akarnak haladni,­Moszkva kiváló emberei ünnepé­lyesen vitték a moszkvai tanács zász­laját, amelyet a Lenin-rend díszített. És abban a percben a hatalmas téren felhangzott a trombiták érces hangja és a szaggatott dobpe. gés. Jönnek a pionírok — a kislányok és fiúk pom­pás élénk színű sorai, akik oly türel­metlenül várták ezt az örömteli pilla­natot. Arcuk boldogságtól sugárzik: zetek, színházak kollektívái és soraik végeláthatatlanok A transzparensek ezrei és tízezrei felirataikkal üdvözlik Sztálinjukat, a bölcs Bolsevik Pártot, a népi demo­kráciák dolgozóinak pártját, a nagy kínai népet es a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóit! Az emberek feje felett magasan, mint harci jelvények lebegnek V. I. A kohók és gyárak munkássága a munka termelékenységének emelésével küzd a békéért az erkélyen ott áll a drága, forrón szeretett Joszif Visszarionovics . és lágy tekintetével, mintha megölelné ezeket a gyermekeket. Két kis pionír — egy kisfiú és kis­leány — felszaladnak az emelvény lép­csőjén és hatalmas virágcsokrokat nyújtanak át Joszif Visszarionovics Sztálinnak és Vjacseszlav Mihajlovics Molotovnak. Az összes jelenlévők tekintete e felé a csoport felé fordul, amely jelképesen oly mély jelentőségű és elragadóan szép: Sztálin és a gyermekek, Sztálin és a mi jövendők, a mi legszentebb reményeink, Sztálin és az ifjú nemze­dék — a szovjetifjúság, amelyre igen nagy feladat vár, megvalósítani az emberiség leg mélységesebb elgondolá­sait — befejezni a kommunista társa­dalom felépítését. És ezért áll a szov­jetgyermekek e két kis küldöttének törékeny alakja oly kézzelfogható va­lóságként a mauzóleum díszemelvé­Lenin, és I. V. Sztálin arcképeinelt százai. A felvonulásban ott látjuk a népi demokráciák vezető férfiainak arc­képeit és a kapitalista országok mun­kásai és dolgozó parasztjai vezetőinek arcképeit. A 6zovjetemberek hűen, a nemzetek lenini-sztálini szövetségéhez, a prole­tár-internacionalizmus elvéhez ünnep­lik és üdvözlik a világ összes dolgo­1 zóit, békeharcosait. Szüntelent zúg az éljenzés a Vö­rös-téren át, a szívből, lélekből jövő üdvözlés hangján: — Éljen a nagy Sztálini I — A mi drága Sztálin elvtársunk* nak — hurrá!! — Éljen a hatalmas Szovjetunió! Az egész országban ugyanilyen lel­kes, örömteli ünnepélyes hangulatban ünneplik május elsejét. Katonai dísz­szemléket és máius elsejei felvonulá­A Szovjetunió népe a béketábor élén nyén a Párt és a Kormány vezető té­nyezőinek körében. A tér egyik végétől a másikig a vörös zászlók tengere hullámzik. Az egyes kerületek vonulnak fel zászlók­kal és a zászlódísz e mélytüzű hátte­réből még jobban kidomborodik Sztá­lin elvtárs óriásj, tavaszi virágokkal díszített arcképe. A szivárvány minden színében pom­páznak az egyes sportegyesületek csoportjai. Az erős és ügyes szovjet­sportolók vonulnak itt fel. Különféle színű ruhákba öltözve a nagy teret csodálatos virágos kertté varázsolják. A sportolók hosszasan és lelkesen tap­solnak Sztálinjuknak és ő integetve köszönti őket. És egyik csoport a másikat követi, egyik menetelő oszlop a másik után sorakozik fel, egymással versengnek változatosságban és a formák pompá­jában, végigvonulnak a Vörös-téren •át a moszkvai üzemek, gyárak, totó­sokat rendeznek Leningrádban, Kiev­ben, Minszkben, Bakuban és a többi szövetséges köztársaságok fővárosai­ban. Ezen a napon nagyszerűen ünneplik meg május elsejét a népi demokrati­kus országokban. A nagy kínai nép 1950-ben ünnepelte első -zabad má­jusát. Es mindenütt, ahol ezen a av pon az emberek kimennek az utcákra és terekre, hogy megünnepeljék a munkások nemzetközi szolidaritásának ünnepnapját, viharosan éljenzik a Szovjetuniót, amely a béke hatalmas táborának élén áll, éljenzik ;z embe­riség élenjáró csapatát — a <o nmu­nistákat, a kommunizmus nagy vezé­rét — Sztálin elvtársat.' (Az Ogonyok 1950 május 19-i számában megjelent cikk nyomán,)

Next

/
Oldalképek
Tartalom