Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-01 / 102. szám, kedd

1951 május 1 UJSZ

0 15 AZ OSZTÁLYHARC ÉLESEDÉSÉRŐL J. V. SZTÁLIN A SzK(b)P Központi Bizottságának és Központi Ellenőrző Bizottságának 1929 áprilisi plénnmán mondott beszédéből Buharln második hibája, amely el•A hibájából következik, az, hogy helytelen, nem marxista szempontból vizsgálja az osztályharc élesedéBének kérdését, azt a kérdést, mely a tőkés elemeknek a Szovjethatalom szocialista politikájával szemben fokozódó ellenállására vonatkozik. Miről van itt szó? Nem arról-e, hogy a tőkés elemek gyorsabban cövekednek, mint gazdaságunk szocialista szektora és ennek következtében fokozzák ellenállásukat, aláássák a szocialista építést? Nem, nem erről van szó. Hiszen nem is Igaz, hogy a tőkés elemek gyorsabban növekednek, mint a szocialista szektor. Ha ez igaz volna, akkor a szocialista építés már a pusztulás szélén állna. Itt arról van szó, hogy a szocializmus sikeresen támadja a tőkés elemeket, a szocializmus gyorsabban nő, mint a tekés elemek, a tőkés elemek viszonylagos súlya ennek folytán csökken és éppen azért, mert a tőkés elemek viszonylagos súlya csökken, a tőkés elemek érzik a halálos veszélyt és fokozzák ellenállásukat. Ellenállásukat pedig egyelőre még fokozhatják, nemcsak azért, mert a világkapitalizmus támogatja őket, hanem azért is, mert bár viszonylagos súlyuk csökken, bár növekedésük a szocializmus növekedéséhez képest viszonylagcsökken, abszolút számban mégis növekednek, ezípe<üg bizonyos lehetőséget nyújt nekik arra, hogy erőt gyűjtsenek az ellenállásra a szocializmus növekedéséve! szemben. Ez az lapja annak, hogy a fejlődés adott szakaszán, az erőviszonyok adott körülm|ényei között, az osztályharc élesedik és a város és falu tőkés elemeinek ellenállása fokozódik. Buharinnak és barátainak hibája abban áll, hogy nem értik ezt az egyszerű és nyilvánvaló igazságot. Az a hibájuk, hogy nem marxista módon, hanem nyárspolgárok módjára nézik a dolgot, amikor az osztályharc élesedését mindenféle véletlen okkal, mint például a szovjet apparátus „alkalmatlanságával", a vidéki elvtársak „vigyázatlan" politikájával, a keUő rugalmasság „hiányával', „túlkapásokkal" stb. stb. próbálják magyarázni. Lássunk például egy idézetet Buharin „A szocializmushoz vezető út" című brosúrájából, amely megmutatja, hogy Buharin egyáltalában nem marxista módon magyarázza az osztályharc élesedésének kérdését: „A falusi osztályharc hol itt, hol ott korábbi megnyilvánulási formáiban lobban fel, s ezt az élesedést rendszerint kulák elemek idézik elő. Amikor például a kulákok, vagy a mások rovására gazdagodó és a Szovjethatalom szerveibe befurakodott emberek a falusi levelezőkre kezdenek lövöldözni — ez az osztályharc legélesebb megnyilvánulási formája. (Ez nem igaz, mert a harc legélesebb formája a felkelés. — I. Sztálin.) Az ilyen esetek azonban rendszerint ott fordulnak elő, ahol a szovjet helyi apparátus még gyenge. Amilyen mértékben javul ez az apparátus, amilyen mértékben erősödnek a Szovjethatalom alsó sejtjei, amilyen mértékben javulnak és erősödnek a helyi falusi párt- és komszomol szervezetek — az ilyen jelenségek, s ez teljesen nyilvánvaló, egyre ritkábban fognak előfordulni, míg végül nyomtalanul eltűnnek. Eszerint az osztályharc élesedésének okai az apparátusban: alsó szervezeteink alkalmasságában vagy alkalmatlanságában, gyöngeségében vagy erejében keresendők. Eszerint például a Sahti-ügy, a burzsoa-intellektuelek kártevése, amely a burzsoá elemek részéről a Szovjethatalommal szemben kifejtett ellenállásnak és az osztályharc élesedésének formája, nem az osztályerőviszonyokkal, nem a szocializmus növekedésével magyarázandó, hanem azzal, hogy rossz az apparátusunk. Eszerint, mielőtt a Sahti körzetében elkövetett tömeges kártevés kitudódott, apparátusunk jó volt, később azonban, amikor a tömeges kártevés kitudódott, az apparátus, ki tudja mi okból, egyszerre csapnivalóan rossz lett. Eszerint a mult évig, amíg a gabonagyüjtés magától ment és az osztályharc különösebb élesedése nem volt észlelhető, helyi szervezeteink jók, sőt talán idealisak voltak, de a mult év óta, amikor a kulákság ellenállása feltűnően éles formákat öltött, szervezeteink egyszerre rosszak, sőt csapnivalóan rosszak lettek. Ez nem magyarázat, hanem a magyarázat kicsúfolása, ez nem tudomány, hanem kuruzslás. Akkor hát valójában mivel magyarázható az osztályharcnak ez az élesedése? Két okkal. Az egyik ok: előrehaladásunk, támadásunk, a szocialista gazdasági formák növekedése mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, növekedésünk, mely a város és falu bizonyos tőkés osztagainak megfelelő kiszorításával jár együtt. A dolog úgy áll, hogy Lenin formulája szerint élünk: „ki-kit?" —' mi fogjuk-e őket, a tőkéseket, kétvállra fektetni és — mint Lenin mondta — mi mérjük-e rájuk a végső, döntő csapást, vagy pedig ők feketnek bennünket kétvállra. A másik ok az, hogy a tőkés elemek nem akarnak önként távozni a színről: ellenállást fejtenek ki és fognak is kifejteni a szocializmussal szemben, mert litják, hogy utolaó napjaik közelednek. Ellenállni pedig egyelőre még tudnak, mert bár viszonylagos súlyuk csökken, abszolút értelemben mégis gyarapodnak: a városi és falusi kispolgárság, mint Lenin mondotta, minden nap, minden órában tőkéseket és kistőkéseket termel ki soraiból, és ezek a tőkés elemek mindent elkövetnek, hogy létüket megvédjék. Még nem fordult elő a történelemben, hogy a halódó osztályok önként távoztak volna a színről. Még nem fordult elő a történelemben, hogy a halódó burzsoázia létének védelmére ne vetette volna latba minden csepp maradék erejét. Akár jó lesz alsófokú szovjet apparátusunk, akár rossz — előrehaladásunk, támadásunk ritkítani fogja a tőkés elemek sorait és ki fogja őket szorítani, ők pedig, a halódó osztályok, bármi történjék is, ellenállást fognak kifejteni. Ez az osztályharc élesedésének alapja országunkban. Buharin és barátai abban tévednek, hogy ők a tőkések .ellenállásának növekedését azonosítják viszonylagos súlyuk növekedésével. De ennek az azonosításnak nincs semmiféle alapja. Nincs alapja azért, mert ha ők, a tőkések, ellenállnak, ez még korántsem jelenti azt, hogy erősebbek lettek, mint mi. Éppen ellenkezőleg. A letűnő osztályok nem azért fejtenek ki ellenállást, mert erősebbek lettek, mint mi. hanem azért, mert a szocializmus gyorsabban növekszik, mint ők és ők gyengébbé válnak, mint mi. Es éppen azért, mert gyengébbé válnak, érzik, hogy utolsó napjaik közelednek és kénytelenek minden erővel minden eszközzel ellenállni. Az adott történelmi helyzetben ilyen az osztályharc élesedésének és a tőkések ellenállásának a mechanikája. Mi legyen a párt politikája, ha ígj állanak a dolgok? Az, hogy a munkásosztályt és a falu kizsákmánvolt tömegeit felébressze, harcképességüket fokozza, és mozgósítási készenlétüket fejlessze — harcra a város és a falu tőkés elemei ellen, harcra az ellenálló osztályellenségek elien. Az osztáyharc marxista-leninista elméletének — egyebek közt — éppen az az előnye, hogy megkönnyíti a munkásosztály mozgósítását a proletárdiktatúra ellenségei ellen. Miért káros az a huharini elmélet, hogy a tőkések belenőnek a szocializmusba, miért káros az osztályharc élesedése kérdésének buharini értelmezése? Azért, mert elaltatja a munkásosztályt, aláássa országunk forradalmi erőinek mozgósítási készenlétét, leszereli a munkásosztályt és megkönynyíti a tőkés elemek támadását a Szovjethatalom ellen. A PARASZTSÁGRÓL Buharin harmadik hibája a parasztság kérdésére vonatkozik. Ismeretes, hogy a parasztság kérdése politikánk egyik legfontosabb kérdése. A parasztság a mi viszonyaink közt különböző szociális csoportokból áll, mégpedig: szegényparasztokból, középparasztokból és kulákokból. Érthető, hogy ezekhez a csoportokhoz való viszonyunk nem lehet egyforma. A szegényparasztság a munkásosztály támasza, a középparasztság szövetségesünk és a kulák osztályellenségünk — ilyen ezekhez a szociális csoportokhoz való viszonyunk. Mindez világos és köztudomású. Buharin azonban kissé másképpen ítéli meg ezt a dolgot. A parasztsag jellemzése során kiesik nála a parasztság rétegeződésének ténye, valahová eltűnnek a szociális csoportok és csak egy falunak nevezett szürke folt maradt. Nála sem a kulák nem kulák, sem a középparaszt nem középparaszt, hanem valami általános nyomorúság van a faluban. Itt is ezt mondotta beszédében: hát lehet a mi kulákunkat kuiáknak nevezni? Hiszen ez a kulák koldus — mondotta. És a mi középparasztunk — hát hasonlít az a középparaszthoz? — mondotta itt Buharin, — Hiszen ez a középparaszt koldus, aki éhezik. Világos, hogy a parasztság ilyen jellemzése gyökerében téves, ez a nézet összeférhetetlen a leninizmussal. Lenin azt mondta, hogy az egyéni gazdálkodást folytató parasztság az utolsó tőkés osztály. Igaz-e ez a tétel? Igen, feltétlenül, igaz. Miért minősítjük az egyéni" gazdálkodást folytató parasztságot az utolsó tőkés osztálynak? Azért, mert a közül a két fő osztály közül, amelyekből társadalmunk áll. a parasztság az az osztály, amelynek gazdasága a magántulajdonon és a kis árutermelésen alapszik. Azért, mert a parasztság, amíg egyénileg gazdálkodó, kis árutermelést folytató parasztság marad, soraiból állandóan és szakadatlanul tőkéseket termel ki, s ez nem is lehet máskép. Ez a körülmény ránk nézve döntő jelentőségű a munkásosztály és parasztság szövetségének problémájával kapcsolatos marxista állásfoglalásunk kérdésében. Ez azt jelenti, hogy nekünk a parasztsággal nem akármilyen szövetség kell, hanem csakis olyan szövetség, amely a parasztság tőkés elemei elleni harcon alapszik. Amint látják, Leninnek az a tétele, hogy a parasztság az utolsó tőkés osztály, nemcsak nem mond ellent a munkásosztály és parasztság szövetsége eszméjének, hanem ellenkezőleg, megokolja ezt a szövetséget, mint a munkásosztálynak és a parasztság többségének a szövetségét, mely általában a tonés elemek ellen, s különösen a falusi parasztság tőkés elemei ellen irányul. Lenin azét t állította fel ezt a tételt, hogy megmutassa, hogy a munkásosztály és a parasztság szövetsége csak abban az esetben lehet tartós, ha az éppen azok ellen a tőkés elemek ellen folytatott harcon alapszik, amelyeket a parasztság magából kitermel. Buharinnak az a hibája, hogy nem érti és nem fogadja el ezt az egyszerű dolgot, megfeledkezik a falu szociális csoportjairól, látóköréből eltűnik a kulákság és a szegényparasztság s csak egy csupa középparasztból álló tömeg marad nála. Buharin itt kétségtelenül jobbfelé hajlik el, ellentétben a trockÍ6ta „baloldali" elhajlással, mely a falun nem lát más szociális csoportot, csak szegényparasztságot és kulákságot, s amelynek látóköréből eltűnik a középparasztság. Mi a különbség a trockizmus és a Btiharin-csoport között a parasztsággal való szövetség kérdésében? Az, hogy a trockizmus a kőzépparasztság tömegeivel való tartós szövetség politikáját ellenzi, a buharinista csoport pedig általában a parasztsággal való akármilyen szövetség híve. Felesleges bizonyítani, hogy mindkét álláspont helytelen és az egyik annyit ér, mint a másik. A leninizmus feltétlenül a parasztság zömével való tartós szövetséget, a középparasztsággal való szövetséget akarja, de nem akármilyen szövetséget akar, hanem a középparasztsággal kötött olyan szövetséget, mely biztosítja a munkásosztály vezetőszerepét, erősíti a proletariátus diktatúráját és megkönnyíti az osztályok megszüntetésének művét. „A munkásosztály és a paraszt, ság megegyezésén — mondja Lenin — mindenki azt érthet;, amit akar. Hanem tartjuk szem előtt, hogy a megegyezés, a munkásosztály szempontjából, csak akkor megengedhető, helyes és elvileg lehetséges, ha az a munkásosztály diktatúráját támogatja s egyike azoknak a rendszabályoknak, melyek az osztályok megszüntetésére irányulnak — akkor a munkásosztály és a parasztság megegyezésének tétele természetesen olyan tétel, amelyet a Szovjethatalom valamennyi ellensége és a diktatúra valamennyi ellensége is érvényre juttat nézeteiben" (XXVI köt. 387. old.). Továbbá: „Most — mondja Lenin — a proletariátus tartja kezében a hatalmat és azzal vezet. Vezeti a parasztságot. Mit jelent az — vezetni a parasztságot? Ez először azt jelenti, hogy az osztályok megszüntetésére, nem pedig a kistermelőre vesszük az irányt. Ha letérnénk erről a döntő és fő vonalról, akkor nem lennénk többé szoc'alisták és azoknak a kispolgároknak táborába, az eszeA nagymegyeri EFSz válaszol az Új Szó kritikájára Kedves Elvtársak! Az Űj Szó április 5-i számában egy cikkben felhívtátok figyelmünket, hogy a munkaegységekre év közben mennyi előleget lehet kifizetni. Köszönjük, hogy ezzel is hozzájárultatok szövetkezetünk fejlődésének előmozdításához, csak azt kifogásoljuk, hogy a oikkbd an tűnik tei, mintha figyelmünket teljesen elkerülnék a Párt Központi Bizottságának határ oeatai, vagy hogy nom olvasnánk s Párt lapjait. Ez peáig nem ígV van, mert hogyan is lehetne akár a Párt határozatainak betartán, akár pedig a Párt lapjainak olvasása nélkül szövetkezetet veeetwi 4e J* szövetkezeti munkát végezni f Szövetkezetünk belső helyzete megkívánta, hogy aJkahna

mmk Btám«zky elvtárs beszédének azt a részét, hogy a szövetkezetek, amennyiben azoknak tagjai gazdaságilag gyengén állanak, abban az esetben a munkaegységek tervezett értékének a 70 százalékát kifizethetik előlegként. Sajnos szövetkezetünk tagjainál döntő részben ez a helyzet. Szövetkezetünk vezetősége arra törekedett, hogy a munkaegységek értékének csak 50 százalékát fizessük ki előlegként, de taggyűlésünk úgy határozott, hogy az évvégi elszámolásig ebből meglenni nem tudnak, mert tagjaink legtöbbje ellátatlan s így a megélhetésre nagyobb összegre van szükségük. Ennek alapján hoztuk aztán azt a határozatot, hogy a munkaegységek tervezett értékének 70 százalékát fizetjük ki év közben, mint. e.b.eget. Visszamarad tehát még 30 százalék, ezenkívül pedig a munkaegységekre megállapított természetbeni juttatások is. úgyhogy lényegében a munkaegységek tervezett értékének az 50 százalékát év közben nem fizetjük fci. Az Űj Szó cikkének megjelenése után rendkívüli taggyűlést hHt*nk össze, amelyen a cikkben foglaltak álapján javaslatot tettünk a közgyűlés előbbi határozatának megváltoztatására, azonban szövetkezetünk tagsága a fentemlített okok miatt azon változtatni nem tudott. Ugyanekkor szötvekezetünk tagjai hangsúlyozták, hogy ez nem eltérés Pártunk irányvonalától, hanem a szükség hozta magával, hogy a taggyűlés ilyen határozatot hozzon. A nagymegyeri szövetkezet tagjai egy emberként állnak Pártunk mögött és munkájukkal arra törekednek, hogy az előttünk áUó feladatokat a magunk és egész dolgozó népünk felvirágoztatására minél sikeresebben oldják meg. ÁRVÁI JÓZSEF, az EFSz etnölie, Ifagymegyer. Cserge Imre traktoros a szocializmus első harcosa a zsolnai kerületben A pribovcei állami traktorállomáson 1950 január 1. óta dolgozik a kerület legjobb traktorosa, Cserge Imre. A mult évben kitüntetést szerzett a nyári és az őszi munkák versenyében is azzal, hogy normáját, 280 százalékra teljesítette. Amellett, hogy a munkahelyén elsőrendű munkát végez, nagy gondot fordít az új traktoroskáderek nevelésére is. Szocialista szerződésben kötelezte magát, hogy az 1951-es évben 800 hektárt megművel. Az ő kezdeményezésének köszönhető az is, hogy a pribocei traktorállomás alkalmazottai kivétel nélkül bekapcsolódtak a szocialista munkaversenybe. Cserge Imre traktoros már január elsején hozzálátott a tavaszi munkák előkészítéséhez. Eddig 1/88 hektárt müveit meg, vagyis normáját már eddig S08.6 százalékra teljesítette. Emellett begyakorolt három fiatal traktorost is, akik ma már szintén az 6 módszerével dolgoznak. Cserge Imre az új szövetkezeti tagok szerzésében is nagy érdemeket szerzett. Meggyőző tevékenységet folytatott a kis- és közép földművesek között, akik egyre többe« jelentkeztek az EFSz-be. Cserge Imre munkáscsaládból származik. Hat kistestvére mellett nehéz viszonyok közt nevelkedett. Télen mint bányász dolgozott, nyáron pedig mint traktoros. 19b"! óta most már csak mint traktoros dolgozik. A pribovcei állami traktorállomás legjobb brigádjának a vezetője. Ez a brigád ISO százalékra teljesiti a normát. összesen 6 traktor van rendelkezésére bocsájtva a csoport 11 traktorosának, akik két váltásban dolgoznak. A tavaszi munkákban 90 százalékkal több üzemanyagot takarítottak meg, mint amennyit terveztek. Ezt úgy tudták elérni, hogy az üzemanyagot állandóan magukkal hordják, hogy ne kelljen érte az állomásra visszajárni. A legnagyobb üzemanyag megtakarítást azonban az agregátok használatával sikerült elérniök. Cserge Imre traktoros munkáját szorosan egybekapcsolja a békéért, folytatott harccal. Felajánlotta, hogy úgy szaktéren, mint politikailag tovább képzi magát és egyben gondoskodni fog új tra.ktoroskáderek neveléséről is. „A béke ügye — mondja Cserge — mindannyiunk ügye, akik boldogabb és szebb életet akarunk kiépíteni saját magunk és gyermekeink számára. Ezt csakis akkor tudjuk elérni, ha munkafeladatainkat a szocializmus építésében lelkiismeretesen teljesítjük." Az ipolysági állami birtok az elsők között fejezte be a tavaszi munkákat Az ipolysági állami birtokon míf április 18-án 1563 hektár földön befejeztük a tavasziak vetését A munka jó megszervezésének és a birtok munkásai odaadó munkájának köszönhetjük, hogy a besztercebányai kerületben az elsők között fejeztük be a tavaszi r«tést. A birtok dolgozói azort,

^ voltak, hogy a sokszor kedvezőtlen időjárás ellenére is a munkákat minél gyorsabban elvégezzük és ezáltal biztosítsuk a jó termést. Ha a helyzet úgy kívánta, még vasárnap is dolgoztunk, mint például április 15-én, amikor is ezen a napon 41 hektár földet műveltünk meg. Finta Sándor traktoros megmivelt 11 hektár földet és azt napraforgóval be is vetette. Az ipolysági állami birtok dolgozói magukévá tették Pártunk és Gottwald elvtárs szavait, hogy termelj többet, jobbat, olcsóbbat, ezáltal biztosítjuk a tartós békét és a dolgozó nép életszínvonalának az emelését. Gazdaságunk munkásai felismerték a normarendszer bevezetésének a jelentőségét, amely úttal jelentós mértékben tudjuk emelni a munka termelékenységét s így a jövedelmünket is. Igaz, hogy nálunk is akadnak még olvanok, akik hátráltatják fejlődésünket, de azon vagyunk, hogv az ilyeneket a sorainkból eltávolítsuk. Az ipolysági állami birtok munkásai még visszaemlékeznek a kesercts múltra-és maguk előtt látják boldog jövőnket s éppen ezért úgy dolgoznak, hogv >zt a boldog jövőt minél hamarabb meg i« éljük. MAJOR LAJOS. ipolysági állami birtok rek és a mtnsevikek táborába jutnánk. akik most a proletariátus legádázabb ellenségei" (ugyanott, 399 —400. old.). Ez Lenin álláspontja a parasztság zömével való szövetség, a középparasztsággal való szövetség kérdésében. A középparasztság kérdésében Buharin csoportjának az a hibája, hogy nem látja a középparaszt kettős természetét, a munkásosztály és a tőkések között elfoglalt kettős helyzetét. „A középparaszt ingadozó osztály" — mondotta Ler.in. Miért? Azért, mert a középparaszt egyrészt dolgozó, s mint ilyen, közelebb ál! a munkásosztályhoz, másrészt tulajdonos, s mint ilyen, közelebb áll a kulákhoz. Innen erednek a középparaszt ingadozásai. És ez nemcsak elméletileg 'gaz. Ezek az ingadozások a gyakorlatban is, minden nap, minden órában megnyilvánulnak. „A paraszt — mondja Lenin — mint dolgc zó a szocializmushoz húz, szívesebben látja a munkások diktatúráját, m:nt a burzsoázia diktatúráját. A paraszt, mint gabonaeladó a burzsoáziához, a szabadkereskedelemhez húz, vagyis visszafelé húí a „megszokott", régi, „ősidőktől" való kapitalizmushoz" (XXIV. köt. 314. old. 5a). Ezért a kozépparaszttal vató Követség csak abban az esetben lehet tartós, ha a tőkés elemek ellen, ha általában a kapitalizmus ellen irányul, ha biztosítja a munkásosztály vezető szerepét e szövetségen belül, ha megkönnyíti az osztályok megszüntetését. Buharin csoportja ezekről az egyszerű és világos dolgokról megfeledkezik.