Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-27 / 123. szám, vasárnap

405 szeresen megtanítja őket, hogy az ellenőrzést min­denekelőtt segítségnek tekintsék, az oktatást élő, alkotó munkának. A helyzet természetesen sokkal bonyolultabb, de úgy hiszem világos, hogy hiányaink két főufea a nevelő és szervező munkában rejlik. Gottwald elvtárs feladatunkul tűzte ki, hogy száz és százezer ifjú embert neveljünk a szocializ­mus öntudatos és lelkes építőivé és a komszomoli példát állította elénk. Miért ért el oly nagyszerű sikereket a Komszo­mol és miért áll mindig és mindenütt az első so­rokban? Azért, mert egy pillanatra sem feledke­zik meg főfeladatáról, melyet a nagy Lenin tűzött ki az Ifjúsági szervezeteknek: Tanülni! Tanulni kell az osztályellenséggel folytatott harccal kap­csolatban, tanulni kell a szocialista, komunista építéssel kapcsolatban. Mi ma viharos megújhodáson megyünk át. De hogyan értsük meg ezt az újjászületést, ha nem ismerjük azokat az eszméket, amelyek mozgató erői. Hogyan értsük meg azokat az óriási távlato­kat, amelyek előttünk vannak, ha nem - ismerjük azokat az utakat, amelyek elérésükhöz vezetnek. Hogyan építhetjük ki az ifjúság szocialista szerve­zetét a marxizmus-leninizmus rendszeres, minden­napos mély tanulmányozása nélkül, anélkül, hogy rendszeresen, mindennap mély ismereteket ne sa­játítsunk el szülőpártunktól, amely ezeket az esz­méket valóra váltja, anélkül, hogy rendszeresen mindennap és mélyrehatóan ne tanulmányoznánk a Komszomol életét, amely már a kommunizmus építőinek első soraiban halad. Ez az egyetlen út mozgalmunk általános fellendítésére, munkánk ál­talános javítására, nagy szervezeti hibáink kikü­szöbölésére és kisöprésére, amelyek tevékenysé­günk minden szakaszán hiányokat okoznak. Ezért már ma a CsISz minden funkcionáriusa, aktív tag­ja és holnap minden CsISz-tag vegye kezébe Marx, Engels, Lenin és Sztálin műveit! Ezért már ma minden CsISz-funkcionárius, aktív tag és holnap minden CsISz-tag vegye kezébe Gottwald elvtárs művét! A marxizmus-leninizmus népszerűsítését a Szövetség tagjainak széles soraiban legfontosabb és legmegtisztelőbb feladatunknak tekintjük. Az ifjúság politikai művelődése — mondja Zsdánov elvtárs, — az a cement, amely a Komszomolt meg­szilárdítja, az ifjúság politikai nevelésének leg­jelentősebb eszköze, az ifjak és leányoknak a Párt körüli tömörítése. Csak így válik legelső segítőjé­vé és tartalékává a Pártnak. Utunk egyedül erre vezet a Pártba. A burzsoa-naclonalisták — a szlovákiai ífiúság ádáz ellenségei A marxizmus-leninizmus tanulmányozásának le­becsülése nemcsak azt eredményezi, hogy lassan és nem kielégítően haladunk előre, hanem közvet­len összefüggésben áll -a burzsoa-ideológia marad­ványainak megerősödésével az emberek tudatá­ban. Es, hogy az ilyen maradványok mennyi rosz­szat követnek el, mennyiben teszik lehetővé az ellenség kártevő tevékenységét, azt megmutatta Sling, Svermáné, Clemetis, Huszák és Novomesz­ky leleplezése. Az árulók e „nagy" ötös csoportja egyikének, Novomeszkynek az volt a feladata, hogy minde­nekelőtt az iskolás ifjúságot mérgezze és tévútra vezesse. Hogyan próbálkozott meg ezzel ? A bur­zsoa-nacionalista és kozmopolita ideológia konzer­válásával, és ahol lehetséges volt, megerősítésével, amellett állandóan változtatta az álarcot, hogy szándékát leplezze. Novomeszky feladata volt az iskolát a burzsoázia osztályuralmának eszközéből a társadalom szocialista átépítésének eszközévé tenni. Az ő feladata volt azoknak az ifjú emberek­nek nevelése, akik szívvel-lélekkel, odaadással vi­seltettesenek a szocializmus ügye iránt, ö azon­ban ezt meg sem próbálta. Sőt, nem szégyelte be­vallani, hogy semmi különbséget nem lát a burzsoá és a szocialista iskola között. 1947-ben Bratislavá­ban a kommunisták aktíváján mondott beszédében ezt mondta: „Mindenekelőtt senki nem győzhet meg bárkit arról, hogy csak a hivatalnokok, ügy­védek, orvosok stb., gyermekeik tehetségesek, még akkor sem, ha beismerjük, hogy ezekben a csalá­dodban az otthoni légkör jobban előkészíti a gyer­mekeket az iskolára." Miféle hivatalnokokról, ügyvédekről és orvosok­ról beszélt? Olyanokról, akik a népi demokratikus köztársaság, a Szovjetunió iránt odaadással visel­tetnek, vagy pedig, akik szembe fordulnak velük? Milyen iskola számára „készíti elő jobban"? A mi iskolánk számára a gyermekeket a legjobban a munkások, a kis- és középparasztok és a szocializ­mus ügyéhez hű értelmiség otthoni környezete ké­szíti elő. Es a legrosszabb otthoni környezet ellen­ségeink otthoni környezete, kezdve a volt, velünk szemben ellenséges álláspontra helyezkedett ügy­védéből a falusi gazdagokig. N>/or~eszky magát a nemzethez leghűbb ember­ne!: tüntette fel. Beszédeiben folytonosan Sturra hivatkozott. Leninre és Sztálinra egyetlen egyszer sem. Es a szög kibújt a zsákból — az egyik olda­lon Mach, a másik oldalon Truman. Ebből szá­munkra a következő nagy tanulság következik: Bármilyen hivalkodó „hazafiság", amely a. marxiz­U J SZÖ mus-leninizmustól eltér, végül puszta burzsoa-na­cionalizmussá vedlik, mint a kozmopolitizmus leg­közelebbi rokonává. Novomeszky kerülte az ideológiai kérdéseket, az iskolaügy építését mindig csak felületi szélessé­gi vonalon hangsúlyozta, a tanítás tartalmáról va­lahogy mindig „megfeledkezett". Emellett nem tett különbséget tanító és tanító között, mindig mindegyiket helybenhagyta. Ez természetesen gyengítette, eltakarta, elfojtotta az új iskolának a régivel folytatott harcát, küzdelmét, erősítette a reakciós elemeket, sőt az élre állította őket. Ter­mészetesen az ilyen légkör olyan éltető talajjá vált, amelyen évekkel a felszabadulás után is lehetséges volt, hogy a reakciós tanítók különféle áltudomá­nyos kigondolásokat verjenek az ifjúság fejébe, hogy eltérítsék az ifjúságot a politikai élettől, a szocialista építés iránti érdeklődéstől. Ha Novomeszky közvetlenül nem is hirdethette a reakciós ideológiát, már azáltal, hogy megaka­dályozta az ellene irányuló harcot, már azáltal, hogy raffináltan védelmezte bármilyen támadás ellen, tulajdonképpen lehetővé tette számára, hogy erősödjék, elburjánozzék és növekedjék. A reak­ciós ideológiát szüntelenül le kell verni. Ha az em­ber nem így cselekszik, akkor elburjánzik, mint minden gyom. Elvtársak és elvtársnők, ebben kell látnunk az SzKP Központi Bizottsága legutóbbi ülésének és Siroky elvtárs beszámolójának értel­mét, aki egész mélységében leleplezte Huszák és Novomeszky árulását. Állandóan azon kell len­nünk, hogy elsajátítsuk a marxizmus-leninizmust, mint a szocializmus építésének leghatalmasabb és leghathatósabb fegyverét, és mint leghatalmasabb és verhetetlen fegyvert az osztályellenséggel foly­tatott harcban. És mi következik a CsISz szlovákiai kongresszu­sából Novomeszkyre és Huszákra és Novomeszky és Huszák híveire? Ezek meg akarták fosztani a mai szlovák ifjú nemzedéket a dicsőséges Szovjet Hadsereg nagy győzelmének gyümölcseitől, a CsKP 30 éves forradalmi harcának gyümölcseitől. Ezt a büszke öntudatos ifjúságot el akartátok téríteni Sztálintól, Gottwaldtól, Sirokytól, a szocializmus építésétől. Mily nevetségessé váltatok e törekvés­tekkel. A szocializmus gigantikus építésével szem­ben odaállítottátok a kicsiny, mindenképpen kor­látolt klerofasiszta középkort. Ezért mélységesen megvetünk benneteket, gyűlölünk titeket és köte­lezzük magunkat, hogy a legrövidebb időn belül vasseprűvel söpörjük ki mindazokat a nyomokat, amelyek utánatok maradtak! Legközelebbi feladataink Kongresszusunk a CsKP Központi Bizottságá­nak februári ülésezése utáni történelmi időszakban ült össze, amely ülésezésen kitűzték az ötéves terv fokozottabb feladatait, mint ahogy erre rámuta­tott Bránik elvtárs az SzKP Központi Bizottságán mondott beszámolójában, amelyek nemcsak meg­gyorsítják, hanem megváltoztatják Szlovákia ipa­rosításának fő vonalát. A súlypont a lényeges ipa­ri ágazatokra tolódik át, — a szénre, vasércre, szí­nes ércekre stb. Ha teljesítjük ezeket a feladato­kat, mondotta Bránik elvtárs, „Szlovákiát már a legközelebbi évek folyamán a vas, a szén, a villa­mosáram országává változtatjuk, magasan fejlett gépipar és vegyipar országává, olyan országgá, amely haladó szocialista technikával van felszerel­ve." A terv fokozott feladatai azt jelentik, hogy az ipari termelés 1948-tól 1955-ig nem 83 százalék­kal emelkedik, mint azt eredetileg tervezték, ha­nem 168 százalékkal. A termelés kiterjedése a ne­héziparban a négyszeresére növekszik, az iparban az alkalmazottak száma eléri a 340 ezret, Szlová­kia 1955-ben annyi villanyáramot állít elő, mint a München-előtti egész Csehszlovák Köztársaság. A Dunán felépítjük a mi óriási Dnyeprosztrojunkat. Kelet-Szlovákiában hatalmas kohászati kombinát üzemet kezdünk építeni, amely az új hatalmas ipar­vidék alapjává válik. Fővonalaiban ez annak a nagyszerű távlatnak vázlatos képe, amely már ma kezd megnyílni a szlovákiai ifjúság előtt. Ilyen utakon Vezetik Szlo­vákiát Gottwald elvtárs és hű munkatársa, Siroky elvtárs. Három évvel a dicsőséges február után és 6 évvel azután, hogy a dicsőséges Szovjet Hadsereg felszabadított, megkezdődik Szlovákia történelmé­nek legdicsőségesebb 'korszaka. Igy az ifjúság előtt nem sejtett, beláthatatlan lehetőségek nyílnak meg. Már ma elképzelhetjük, milyen lesz Szlovákia arculata 5—10 év múlva. Fejlett ipari ország leszünk, gazdag és kulturált ország. Es még bátrabban tovább fogunk haladni a kommunizmus felé vezető úton. Büszkeséggel, boldogan és a Szovjetunió, Sztálin és a CsKP iránti mérhetetlen hálával dobban meg a Szövetség minden egyes tagjának szíve, minden egyes pionír szive, minden egyes szlovákiai fiú és leány szíve. Kongresszusunkat nemzetünk e hatal­mas korszakának küszöbén tartjuk meg. Szent kö­telezettséget vállalunk magunkra, hogy nem lesz egyetlen olyan ifjú ember, sem szlovák, sem ukrán, avagy magyar, akit ne ragadnánk magunkkal szo­cialista építésünk lelkes ügyéért. Mit kell tennünk ebben a helyzetben? E feladat teljesítésére vüágosan kijelölték útunkat — Gott­1951 május 23 wald elvtárs hat feladatával, amelyeket a CsKP Központi Bizottsága februári ülésén tűzött ki és külön irányelvekkel az Ifjúsági Szövetség tagjai számára, amelyeket a -CsISz-kongresszus tűzött ki a legközelebbi időszakra szövetségünk Központi Bizottságának áprilisi ülésezése. Feladatunk most teljes munkaütemben, haladá­sunk közben kiküszöbölni hiányainkat és azokra a gyenge pontokra összpontosítani figyelmünket, amelyek e feladatok és irányelvek teljes mértékű teljesítésében eddig akadályoztak bennünket. Ezzel kapcsolatban Szlovákiában mindenekelőtt a következő teendők állnak előttünk: 1. Lényegesen emelni kell egész mozgalmunkban a politikai, agitációs, propagációs és kultúrmun­kát. A funkcionáriusokat és az aktív tagokat, majd pedig fokozatosan az összes tagokat a mar­xizmus-leninizmus rendszeres, állandó és céltuda­tos tanulmányozására kell vezetni és Gottwald elv­társ életének és műveinek tanulmányozására. Cle­mentis, Huszák, Novomeszky áruló-csoportjának leleplezésével kapcsolatban erélyes és ádáz harcot kell folytatni a burzsoa-nacionalizmus és a koz­mopolitizmus ellen és a mult összes maradványai ellen, amelyek még az ifjú emberek tudatában gyö­kereznek. A Nemzeti Arcvonal összes tényezőivel együtt főként szélességben kell kifejleszteni az if­júság soraiban a békemozgalmat és mindent meg kell tennünk, hogy minden ifjú a béke szent ügyé­nek aktív harcosává váljék. Biztosítani kell azt, hogy a Smena teljes mértékben megkezdje kollek­tív-szervező és propagációs feladata betöltését és ez óv végéig az előfizetők számát 60 ezerre kell emelni. 2. Az egész mozgalomból ki kell küszöbölni nagy szervezeti gyengeségeinket éspedig azzal, hogy in­tenzívebben ültetjük át a CsISz cseh vidékeken szerzett tapasztalatait, továbbá tanulmányozzuk a Komszomol politikai és szervezeti munkájának el­veit, terjesztjük a Komszomol-sajtót, újjászervez­zük politikai iskoláink minden típusát, széleskörű kritikai, felvilágosító kampányt indítunk a CsISz szervezeti rendjének elveiért és megjavítjuk a Szö­vetség összes szervezeteinek munkáját. 3. Egyidőben azzal, hogy e két szakaszon kikü­szöböljük a hiányokat, az egész mozgalmat teljes eréllyel arra irányítjuk, hogy valóban a földmű­vesifjúság felé forduljon, éspedig: A falusi csopor­toknak munkájukban általában új tartalmat tű­zünk ki az új szocialista falu távlataival összefüg­gésben, az EFSz kiépítésének hangsúlyozásával és azzaj, hogy ezt mindenütt a Szövetség tagjai fi­gyelmének központjába állítjuk; továbbá az egész földművesifjúságot a falusi gazdagok elleni forra­dalmi harc első soraiba mozgósítjuk, általában in­tenzívebbé tesszük falvainkon az agitációs és pro­pagációs tevékenységet, tömegesen oktatjuk a fa­lusi csoportok funkcionáriusait, újjászervezzük a gyenge helyi bizottságokat, kampányt indítunk, hogy megnyerjük az ifjú kis- és középparasztok többségét a CsISz-nek és megjavítjuk az ifjú trak­toristák munkáját a gép- és traktorállomásokon. 4. Az üzemekben a szakszervezetekkel legszoro­sabb együttműködésben tömegesen terjesztjük az ifjúság közt a szocialista versenyt, a munka ter­melékenységének emelésére további tartalékokat tá­runk fel, sajtó útján, előadások, értekezletek és viták útján megismertetjük az összes üzemi cso­portokkal a legkiválóbb élmunkások, szovjet szta­hanovisták módszereit és formáit és arra indítjuk őket, hogy ezeket a példákat kövessék, az egész munkás ifjúságban vágyat ébresztünk szakképzett­ségük fokozására és a további művelődésre. Továb­bá segítséget nyujtunk a nagy és főleg az új üze­meknek azzal, hogy példás CsISz-csoportokat épí­tünk ki és megjavítjuk a politikai eljárást az új munkaerők toborzásában az ifjúság soraiból és minden gondunkat a munkásosztály ifjú nemze­déke nevelésének szenteljük, amely dolgozó ifjúsá­gunk központjaiban nő fel. 5. A főiskolákon a tanulókat a szovjet tudomány vívmányainak sokkal behatóbb tanulmányozására vezetjük, segítünk az ifjú tudományos dolgozók ki­keresésében és minden lehető módon gondosko­dunk róluk, tanítjuk őket arra, hogy alkotó mun­kával kapcsolják össze az elméletet a gakorlati életteL 6. A pionírmozgalomban újjászervezzük és kiszé­lesítjük az új csoportvezetők és osztályvezetők szá­mára felállított iskolák hálózatát, megjavítjuk a munkát a pionírok közt azzal, hogy szorosabb együttműködést hozunk létre az iskolává^ és az eddigi vezetőket átképezzük, továbbá még ebben az esztendőben megalapítjuk Bratislavában a pioní­rok központi házát. 7. A testnevelést és a sportot arra a megtisztelő helyre állítjuk, amely az ifjú nemzedék szocialista nevelésében megilleti. Ezzel kapcsolatban szoros együttműködésben a Szokollal, erélyesen harco­lunk a testnevelés következetes szocialista jellegé­ért, tömegalapjának további kiterjesztéséért. E mellett mindenekelőtt a legelhanyagoltabb szakasz felé kell fordulnunk — a falu felé. (Folytatás a 9. oldakm.) *

Next

/
Oldalképek
Tartalom