Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-27 / 123. szám, vasárnap

1951 május 27 •i . i'i U J SI© 9 c BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG A CsISz szlovákiai kongresszusa fokozza erőkifejtésünkéi a békefrarciian Bratislava forró szeretettel üdvözöl­te egész Szlovákia ifjúságának legjobb küldötteit, akik a műhelyekből, az is­kolákból. a traktoroktól jöttek el, hogy értékeljék eddigi munkájukat és továb­bi bátor feladatokat tűzzenek ki. Köz­tük ott voltak hadseregünk tagjai is, mellükön a példás katonák jelvényé­vel, A kék és zöld szín ezen a kongresz­azuson egybeolvadva kifejezte ifjúsá­gunk hatalmas lelkesedését és szerete­tét szövetségük iránt. Az elmúlt va­sárnap és hétfő során a szövetségi ta­gok tízezrei hozták el a Smena váltó­futásában legszebb üdvözleteiket a CsISz szlovákiai kongresszusára, jelen­tést tettek kötelezettségvállalásaik tel­jesítéséről. , Miért készült ifjúságunk olyan lelke­sedéssel erre a kongresszusra? Azért, mert jól tudta, hogy a kongresszus a békéért harcoló ifjúság erejét mutatja be. Még sohasem volt olyan közel ifjú­ságunk legmerészebb terveinek megva­lósításához. Nem üldözi sem nyomor, sem munkanélküliség. A népi demo­kratikus haza az ifúság számára biz­tosítja a munkára, a megérdemelt juta­lomra való jogát és a többi jogokat, széles kaput tár a boldog jövő felé. Ezért fejezték ki köszönetüket a szlo­vák ifjúság küldöttei a dicső szovjet­hadseregnek és a Szovjetunió népének, amely hazánk felszabadításával megal­kotta örömteljes életünk feltételeit. A küldöttek hálájukat fejezték ki az egész világ ifjúsága legjobb barátjának, a béketábor vezetőiének, Sztálin genera­lisszimusznak. Kifejezték hálájukat a munkásosztály és élcsapata, Csehszlo­vákia Kommunista Pártja iránt, amely Klement Gottwald elvtárssal az élen né­pünket győzelemre vezette. A Cseh­szlovák Ifjúsági Szövetség, bár fiatal, mégis minden fiatalember megbízható támaszát képezi. Soraiban rövid időn belül az élmunkások és újítók ezrei nőt­tek fel, a Köztársaságnak a bátor embe­rek százait adta, akik résztvesznek a falu szocializálásában. Hány fiú és leány tekint fel csodálattal és büszke­séggel olyan emberekre, mint pl. Szvo­boda elvtársra, Miszka elvtársra. Lok­ša elvtársra és a többiekre, akik a leg­szebb példát szolgáltatják számukra. Hadseregünkben is az Ifjúsági Szö­vetség nagyszerű sikerek előkészítője, ami különösen a legutóbbi időben mu­tatkozott meg. így pl. Szvoboda élmun­kás mellett ott áll Holly elvtárs, példás tüzér, aki kongresszuselötti kötelezett­ségvállalásának teljesítésén kívül, hogy példás katonává válik, még két további felajánlást tett. Három példás tüzért nevel ki és a katonai alapszolgálat be­fejezése után megmarad a hadsereg­ben. A parancsnokoknak új, nagyszerű tíousai nőttek fel, mint pl. Krivcsik tiszt, az Ifjúsági Szövetség tagja, aki fccrfőbb kötelességének tartja, hogy pondoskodjék a példás katona mozgal­mának fejlődéséről. Már három elvtár­sai készített fel a példás katona jelvé­nyének elnyerésére. És felsorolhatnánk továDoí «s további ilyen újarcú tiszte­ket. Az ifjúság szlovákiai kongresszusa rámutatott eddigi munkájuk hibáira és hiányaira is. Nem mindig sikerül moz­gósítanunk az ifjúságot az előttük álló feladatok teljesítésére. A kongresszus tárgyalt azokról a feladatokról is, ame­lyek ránk várnak. Kitűzte az utat, hogy még bátrabban és jobban folvtassuk a béke megszilárdításáért folvó harcot. A CsISz előtt, amely az egész csehszlo­vák ifjúságot képviseli, nagv feladat áll. Az ifjúságban, a fiatal emberekben állandóan fejlesztenie kell a forró ha­zafiúi érzelmet. Még szorosabban fel kell sorakoznia Csehszlovákia Kommu­nista Pártja mellé. Az ifjúságot a szov­jetifjúság gyönyörű tapasztalatai sze­rint kell tanítania, hogy különösen a hadseregben levő szövetségi tagjaink ragyogó példát lássanak Matrozov­ban, Zoja Koszmogyemjanszkájában, az Ifjú Gárdában, Gastello elvtársban, ra­gyogó példáját lássák a haza iránti hűségnek, odaadásnak és szeretetnek, amely gondolkodás nélkül a legna­gyobb áldozatot is meg tudja hozni a nép érdekeiért. A Csehszlovák If júsági Szövetség tagjait a proletár nemzetköziség szel­lemében, más nemzetek haladó ifjúsá­gra iránti szeretetre neveli. Sohasem szabad elfelednünk, milyen nehéz kö­rülmények között él az ifjúság a tőkés államokban. Éppen egy évvel ezelőtt tartották meg Berlinben a sza­bad német ifjúság kongresszusát. Mi­lyen nehezen jöttek össze a német if­júsági szövetség tagjai. Ahhoz, hogy valaki Nyugat-Németországból Berlin­iin demokratikus részébe kerüljön, nagy bátorságra és gyakran élete koc­káztatására is szükség volt. Hfsz a nyugatnémetországi rendőrségnek az volt az érdeke, hogy a fiatal némete­ket ne engedje oda, ahol a nyugat­németországi urak piszkos ténykedését lepleznék le, akik eladják az orszá­got az amerikai imperialistáknak. Ez­ért a rendőrség felhasznált minden eszközt a gummibottól kezdve a pus­kagolyóig. Sok fiatal német, akiket a határ átlépésénél elfogtak, sokat be­szélhetne a bebörtönzés alatti kínzás­ról. Ennek ellenére ezen a kongresszu- [ son Nyugat-Németországnak több mint 35.000 fiatalja vett részt és tün­tetett a világbékéért. Ez minket is kötelez arra, hogy fo­kozzuk építő törekvéseinket és tény­kedésünket, hogy más országok ifjú­sága is örömteljesen és szabadon él­hessen. A CsISz szlovákiai kongresszusa if­júságunknak újabb nekilendülését (e­lenti az új, bátor feladatok teljesítésé­re, hoerv ísrv még közelebb kerüljünk a szocializmushoz. A kongresszus megalkotta annak feltételeit, hogy még hatalmasabban acélozzuk meg a béketábor bástyáit, békearcvonalunkat és valamennyi fiatal hazafíainkat még jobban fellelkesítette a világbéke megtartásáért és meg­szilárdításáért folyó harcban. K. J. A perbefei dolgozók üzenik katonáinknak Először tartottatok a felszabadítás évfordulójának napján olyan nagymé­retű hatalmas díszszemlét, mint az ez év május 6-i volt. Egész országunk területén minden dolgozónk büszke fá­tok, katonák. Ezen a szemlén is meg­mutattátok, hogy a Szovjetunió olda­lán a népi demokráciák erői olyan na­gyok, hogy ezektől megrettennek az imperialisták. Megmutattátok azt Is, hogy hadseregünk a béke hadserege, mert a dolgozó nép vívmányait, sza­badságát és függetlenségét védi. Itt nálunk is, Prágától néhányszáz kilomé­terre mintha hallottuk volna feszes ke­mény lépteiteket épúgy, mint Köztár­saságunk más részében is. De meg­hallották ezt a nyugati imperialisták, a háborús uszítók, Trumanék, Titóék, Churchillék é© a többiek, akik fegyver­csörtetésükkel akarnak minket meg­ijeszteni. De mi nem félünk. Kitartóan és lelkes munkával haladunk célunk felé, a boldog jövő, a szocializmus fe­lé. És haladásunkat ezen az úton nem eátolhatia meg senki sem, mi éberen őrködünk és tudunk a békéért har­colni. Bajtársaim! A nagy májusi béke­szemlét komolyan vegyétek. Tudato­sítsátok azt, hogy a tőkések uralma idejében is voltak nagy díszszemlék, de ezek csak azt akarták bemutatni, hogy az imperialista hadseregek ké­szek támadó, harácsoló jellegű háborút indítani, készek az imperialisták érde­keiért vérüket ontani. Akkoriban én is résztvettem ilyen díszszemlén, mint katona. Jól emlékszem, hogv bántak velünk a tisztek. Jól emlékszem, hogy milyen volt az ellátásunk, milyen ke­evetlen volt a kiképzés és hogy nem vettek minket emberszámba. Tinektek mint a néphadsereg tagjai­nak egészen más a sorotok. Egészen más körülmények között tartottátok meg nagy díszszemléteket is. És ml büszkék vagyunk rátok. Üzenjük nek­tek, hogy mi dolgozók munkahelyün­kön, akár a gyárakban, üzemekben, földeken, akár másutt abban a biztos tudatban dolgozunk, tel fesít jök ter­veinket, nyugodtan végezhetjük mun­kánkat, mert ti ott álltok a béke őr­helyén, Őrködjetek, hogy az imperia­listák szét ne rombolhassák azt, amit mi építünk. Szorgalmasan tanuljátok és sajátítsátok el a katonai Ismerete­ket, legyetek fegyelmezettek, köves­sétek parancsnokaitok szavát, mert ezt követeli tőletek a béke védelme. Fe­gyelmetek ma már nenj jelent bedresz­szirozást, mint a kapitalisták ideje alatt, hanem annyit hogy feladatoto­kat mindannyian öntudatosan, tudato­sítva fontossságát, teljesítitek. Még egyszer üdvözlünk benneteket, mi perbetei dolgozók, üdvözöljük bé­kél védő néphadseregünk minden egyes taeját. SÜTTl JÓZSEF munkáslevelező, Perbete. čJól készüljetek (el elvtársak! Ezt ismételte beszédében a század­parancsnok. Először vesznek részi huszonnégy kilométeres menet gyakorla­ton — mondotta, majd így folytatta: — Tartsák emlékezetükbe mindazt, amit említettem és gondoljanak a most ol­vasott »Volokolamszki országúU című könyv parancsnokának tanítására. Kocsis László izgatottan várta a haj­nali indulást. Mint üzemi dolgozó be­vonulása előtt bizony nem sokat gyalo­golt és attól tartott, hogy másnap ne­héz napja lesz. A háztetők és a gyárak kéményei még fekete körvonalakkal rajzolódtak a sö­tétkék égre, amikor útnak indultak. De mire hátuk mögött maradt a város, egészen kivilágosodott. Bárcsak meg­állnánk már — gondolta Kovács elv­társ — sietve vettem fel a kapcát és alaposan bántja a lábamat. — Mit csinálsz elvtárs? — kérdezte tőle Kocsis Ferenc, amikor az első négy kilométer után leültek a sarjadó fűre — csak nem húzod le a csizmádat? — Dehogy is nem, — felelte — a te lábadat biem nyomja a kapca? — Nyímja egy kicsit, de annyit csak kibírok. Félóra pihenő után újra elindultak. Most már nem ment olyan könnyen a menetelés, mint a városban. Kocsis elv­társ el is maradt a sortól. Időnként ne­kiiramodott, hogy beérje a többieket. Ilyenkor ugyancsak érezte a nehéz fel­szerelés súlyát. Hirtelen eszébejutottak a századparancsnok szavai: Az együte­mű szabályos lépés megkönnyíti a me­netelést. Ne rázódjunk ide-oda, mint pattogatott kukurica a rostán, hanem haladjunk egyvonalban a sorral. Megnyújtotta kissé a lépést, hogy ne maradjon le és egyszerre elmúlt a fá­radtsága. Most már ő is csatlakozott az éneklőkhöz s a dal ritmusára még könnyebben haladt előre. Mintha a sor egyetlen testté forrt volna össze. Csak Kovács elvtárs húzta nehezen a lábát. Most már kegyetlenül fájt a sarka. Meg­bánta, hogy nem tartotta be a század­parancsnok intelmeit. Visszaemlékezett a »Volokolamszki országút« Beurdzsán­jának szavaira is, hogy milyen kínt tud okozni egy rosszul felvett kenyér­zsák vagy egy szabálytalanul hajtoga­tott kapca. Tizenegy óra körül, 10 kilométeres gyaloglás után, kis erdő mellett álla­podtak meg. Kit a tavaszi nap melege, kit a helytelenül felcsatolt felszerelés izzasztóit meg. Ezek kimerülten ültek le a fák tövébe. Kovács Ferenc lehúzta a csizmáját s most már nagy gonddal csavarta lábára a kapcát. Mások taka­rójukat hajtogatták, vagy a kenyérzsák szíját szabályozták. — Adj egy kis vizet — szólította meg Kovács Ferenc Kocsis Lászlót — én már megittam a magamét. Kocsis elvtárs restelkedve csapott a homlokára. — Hű, a kutyafáját, elfelejtettem megtölteni a kulacsomat. — Gondosabban kell felkészülni, — szálúit meg mögöttük a rajtbizalmi. A bajtársak feléje fordultak és egyre na­gyobb érdeklődéssel hallgatták. A raji­bizalmi elvtárs megmagyarázta a me­netgyakorlat politikai jelentőségét. Most már valamennyien megértették, hogy a hazának képzett, fáradtságot nem is­merő, edzett harcosokra van szüksége. A kiadós ebéd és pihenő után frissen indultak útnak. Többé senki sem »rázó­dott<r a sorban, egyformára nyúltak a lépések, egyszerre zengett a dal. Ko­vács elvtárs sem emlegette már, hogy *ha civil lennék, most már leülnék az árokpartra pihenni«, hanem frissen, ru­ganyosan lépdelt. Pedig most követ­kezett a neheze. Sziklás, meredek hegy­gerincre kapaszkodtak fel. Az első sza­kaszban Kocsis haladt elől. Kinyuitot­ta puskáját és egymásután húzta fel a nehezebb részeknél maga mellé az elvtársakat. Másképpen nem boldogul­tak volna. Az a tudat, hogy szüksé­gük van egymásra, hogy segíteniök kell egymást, megtízszerezte erejüket. Most már nem érezték a fölszerelés sú­lyát, a nap melegét. Túl a hegyen már sík volt a talaj, bevetett búzatáblák következtek. A bajtársak visszagondol­tak parancsnokuk szavaira, gondosan megkeresték a keskeny ösvényeket, ne­hogy kárt tegyenek a termésben. így érkeztek ki az országútra és elindultak hazafelé. Este elérték a várost. Itt rö­vid megbeszélés következett. Kiértékel­ték az elvtársak magatartásának jó és rossz oldalait. Azután a sziporkázó csil­lagok fényénél átvonultak a városon. Mintha nem is hagytak volna maguk mögött huszonnégy kilométert. Fesze­sen, keményen léptek és harsogva szólt énekük. — A béketábor legyőzhetetlen, a bé­ke útja biztos út. Es Kocsis elvtárs ls tudta már, hogy ha pontosan betartja parancsnoka uta­sításait, a menetelés szabályait, ha igaz bajtársiasággal segítik a többie­ket, akkor könnyűszerrel győzi le ez­után is a nehézségeket és erős, fárad­hatatlan védelmezője lesz népének, ha­zájának. STA UDINGER JOISEF őrnagy Néhány szóban... Mint katona küldöm az Uj Szó ol­vasóinak soraimat és mindazoknak, akik néphadseregünkben szolgálatot teljesí­tenek, vagy ez évben bevonulnak. Csak néhány szóban szeretném felhozni azt, hogy milyen óriási a különbség B ml népi demokratikus hadseregünk és a kapitalisták hadseregei között. Nálunk minden katonának meg vannak a jogai, minden különbség nélkül. Az elméleü oktatás is úgy folyik, hogy mindAki megértse, tehát a katonák anyanyel­vén. Nem beszélve nagyszerű ellátá­sunkról, a rólunk való anyagi gondos­kodásról. De a legfontosabb ax, hogy néphad­seregünk katonáinak egészen más a hivatása, mint a kapitalista hadseregek katonáinak. Minden katonánkat új szellem hatja át, bevonulása után új légkörbe kerül, amelyben állandóan fejlődik. Fejlődik mind politikai, mind kultúrtéren. Tisztjeink elvtársi módon bánnak velünk éi bajtársias viszony fejlődik ki köztük és a legénység kö­zött. Laktanyáinkat második ottho­nunknak tekintjük, melyben az ebédlőn és a legénységi szobákon kívül ren­delkezésünkre állnak a kultúr- és ol­vasótermek, ahol szabad időnkben ta­nulhatunk, szórakozhatunk, sőt film­előadásokat is látunk. Mi mindannyian átérezzűk felada­tunkat ebben az új rendszerben, ebben az új világban, mindannyian a győz­tes szovjethadseregtől, felszabadítónk­tól tanulunk. Tudatában vagyunk azok­nak a nagy áldozatoknak, melyeket ha­zánk felszabadításáért a Szovjetunió hozott és ennek tudatában öntudato­san állunk a béke őrségén. Erősnek kell lennünk, hogy megvédjük vívmányain­kat, hogy őlent tudjunk állni az im­perialisták támadásainak. Nem bízzuk el magunkat, éberek vagyunk. A mi hadseregünk a béke hadserege és ne­künk legnagyobb feladatunk, hogy a nagy Szovjetunió oldalán békénket megvédjük. Pásztó István katona. MMMM>tMMMWHMH»Wt Ht Mt MHW >t WM ÜJ SZO, a csehszlovákiai magvar dolgozók napilapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava, Jesenského 8-10. sz. Telefon: szerkesztőség 352-10 és 347-16, kiadóhivatal 262-77 Fő­és felelősszerkes7tö Lőrlncz Gvula. Feladó és Irányító postahivatal: Bra­tislava II Nyomja és kiadja a Prav­da Nemzeti Vállalat Bratislava Kéz­iratokat nem adunk vissza Előfize­tés 1 évre 540.—, l7, évre 270.—, '/ 4 évre 135.—, I hónapra 45.— Kčs. A hetilap (csütörtöki szám) előfize­tése 1 évre 150—, '/, évre 75.—, i/ 4 évre 40.- Kčs. A KÉPESKÖNYV előfizetése egv évre NEPNAPTAR-ral egvütt 100 Kčs. SZEPLŐK Teljesen ártalmatlan szer a gon* dosan összeállított, a szeplőket a legrövidebb időn b^lül elszintelenf­tő és eltüntető JAVANA-krém. Ez a szer az arcbőrt gyönyörűen meg­fehéríti és minden sötét foltot, szeplőt, májfoltot tökéletesen eltün­tet. A legjobb kozmetikai gyárt­mány. A krém ára 35.— korona, postán küldve 43.— korona. Hasz­nálati utasítás mellékelve van. A szállítást utánvét mellett a J. Kukla cég intézi, Praha I. Perlová-u. 39. A Javana-krémet csak átvétel után fizeti. Legyen ön is szép. 1824/v. (Folytatás a 8. oldalról.) Köztársaságunk egész ifjúsága szilárd egységben, a Komszomol példája nyomán és a Párt vezetésével úi munkába indul Elvtársnők és Elvtársak! Engedjétek meg, hogy beszédemet befejezzem. Hejzlár elvtárs, a CsISz Központi Bizottságának elnöke a CsISz Központi Bizottsága legutóbbi ülésén, ez év áprilisában a CsISz szlovákiai kongresszusáról a következőket mondotta: „A szlovákiai ifjúság előtt rendkívüli távlatok nyilnak meg azáltal, hogy hazánk gyor­sabban halad a szocializmus felé. A szlovák nem­zet történetében olyan időszakot él át, amelyről a mult nemzedékek nem is álmodtak. Ifjúsági Szö­vetségünkön múlik, hogy a kongresszussal össze­függésben megmagyarázza a szolvákiai ifjúságnak történelmi hivatását és fellelkesítse és felbuzdítsa a szocializmus építésének merész munkájára, még szilárdabban egybekapcsolja a cseh vidékek dolgo­zóival a szocializmus építőinek és a béke harcosai­nak egységes frontjában. Ez az összefonódás Szlo­vákia boldog jövőjének biztosítéka". Hejzlár elv­társ e szavaira mi így válaszolunk: Szlovákia ifjú­sága jól tudja, hogy Csehszlovákia dolgozó népe nem haladhatna oly bátran előre a szocializmus felé és elképzelhetetlen lenne Szlovákia oly nagy­vonalú iparosítása, ha nem létezne a cseh és a szlo­vák munkásosztály szilárd és összefonódó egysége, ha nem lenne a cseh és a szlovák ifjúság egységes. Szlovákia ifjúsága jól tudja, hogy Szlovákiában és az egész Köztársaságban a szocializmus felé való merészebb és gyorsabb haladás megkövetelik a cseh és a szlovák nép, a cseh és a szlovák ifjú­ság még szilárdabb összefogását. E kongresszus egyik legfőbb hivatása, hogy hozzájáruljon e még szilárdabb és felbonthatatlanabb egység kialakítá­sához. Mi ma kimondhatatlanul boldogak vagyunk és kimondhatatlanul le vagyunk kötelezve a CsKP­nek és Gottwald elvtársnak azért, hogy erős kéz­zel földre tiporta a kártékony, mérgező ellenséget, amely a cseh és szlovák ifjúság rabszolgasorba való döntésére szőtt terveket. Mi ma kimondhatatlanul hálásak vagyunk &z SzKP-nek és Siroky elvtársnak, az SzKP elnöké­nek azért, hogy bennünket mindig a proletár-inter­nacionalizmus és a szocialista hazafiasság gott­waldi útján vezettek és elvezettek ahhoz a naphoz, amikor egységesen, erősen és a mi gyönyörű cseh­szlovák hazánkra büszkén, a cseh és a szlovák if­júsággal együtt, a sztálini korszak gigászi szovjet­építkezései felé tekintve, még nagyobb eltökéltség­gel elindul azon a bátc: ás nagyszerű úton, amely a szocializmus felé, a- 1 imunizmus felé, az örök béke felé és a világ összes embereinek testvérisége felé vezet! »

Next

/
Oldalképek
Tartalom