Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-27 / 123. szám, vasárnap

1951 május 26 mint azt hinni, hogy a főiskolákon már elvégeztünk valami különleges munkát. Csupán megteremtettük a nagy teendők előfeltételeit s ezeket nagy dolgoknak kell követniök. Főiskoláink munkája elszakadt a gyakorlattól. Ha a gyakorlat a főiskolákra konkrét követelményeket ró, ez még nem a tudomány és a gyakorlat kapcsolata, ez még csak az ilyen kapcsolat kezdete. A tudomány és a gyakorlat kapcsolatáról, a főiskolák és a gyakorlat együttműködéséről csupán akkor lehet beszélni, ha a tudomány és a főiskola azonnal reagál a gyakorlat kezdeményezéseire. Azonban egyenesen meghökkentő, hogy fakultásszervezeteink nem lázadnak fel néhány professzor régimódi előadásai ellen, pld. arról, hogyan építettek hidakat, utakat, házakat, milyen géptípusok voltak 20, 30, 50 évvel ezelőtt, míg azóta a szovjet sztahanovisták, a szovjet tudomány, a mi Tenczer és Szlabej elvtársunk mérföldes léptekkel haladt előre. Mi haszna lesz ebből az ötéves tervnek, ha főiskoláinkról olyan mérnökök fognak kikerülni, akik azt fogják tudni, hogyan nem építenek ma? Arra van szükségünk, hogy főiskoláink újtípusú embereket neveljenek, akik nem állnak meg és pem elégszenek meg az elért eredményekkel. A tanárok egész sora van már, akik bátran kiléptek a haladás útján, főleg a biológia, a vegytan, a technika és a matematika néhány ágazatában. Ezek vezetése alatt velük együtt még bátrabban kell kilépnünk az új, szocialista főiskoláért folytatott harcban. A feladatok, amelyek főiskoláink előtt állanak, óriásiak. Néhány hónap múlva az első évfolyamokba több, mint 3000 új főiskolás jön, közöttük új munkáskáderek, akik igen jól beválnak. A CsISz keäl, hogy mindenütt segítsen, kezdeményezéssel járjon elől. Még egy megjegyzés: A CsISz a főiskolákon még szorosabban zárkózzék az «gész szövetség életéhez. A CsISz a főiskolákon nem útitárs, hanem az ifjúsági mozgalom szerves része. Feltűnnek még különféle jelenségek, amelyek azt a benyomást kelthetik, hogy a főiskolások még nem mentesek a többi ifjúság fölött való magasabbrendüség burzsoá érzésétől. Kritikailag és önkritikailag kell megvizsgálni ezt a dolgot. Magasabbrendűségi érzése főiskolásainknak csupán a burzsoá értelmiséggel való összehasonlításban lehet. Üj értelmiségünknek ugyanis aránytalanul nagyobb lehetőségei vannak, aránytalanul nagyobb a komolysága, mert nem függ légüres térben, nem kell hajlongania senki előtt, mert szoros kapcsolatban áll a néppel, mert annak elválintkatatlan része. A CsISz teljes mértékben felelős a pionírszervezet munkájáért Gottwald elvtárs ötcdik irányelve a pionírmozgalom építésére, a gyermekek többségének beszervezésére vonatkozik. Pionírszervezetünknek ma már 90 ezer tagja van, tehát a 9—15 éves tanulóifjúságnak kb. egyharmada tartozik az ifjúpionírok soraiba. Megállapíthatjuk, hogy pionírcsoportjaink igen rövid idő alatt tekintélyt tudtak szerezni az iskolában és a közéletben is. Igen sok iskolában a pionírok tanítóik támaszaivá váltak, egyre javítják tanulási eredményeiket, nagy gonddal díszítik iskolájukat, dolgoznak a körökben, általános kultúrtevékenységet fejtenek ki, kiállításokat rendeznek stb. A közélet számára hasznos munkát is végeznek; nagy sikereket értek el a gyűjtésekben, faültetésben, parkok és játszóterek rendbehozásában. Politikai fejlettségüket bizonyítja az a segítség, amelyet az EFSz-nek nyújtottak, továbbá, hogy szüleiket meggyőzték a beszolgáltatási kötelezettségek teljesítésének szükségéről, és más hasonlók. De pionírjainknak érezniök kell azt, hogy tetteik, kezdeményezéseik gyakran megnemértéssel találkoznak éspedig nemcsak a közéletben, hanem az iskolában és a CsISz-ben is. A pionírokat ugyan meghívják minden lehető ünnepségre (határozottan többet éme, ha kevesebbszer hívnák meg őket!), ahol lelkes munkájukról beszélnek; a bátrabbak még szerényen kérésekkel is előállnak, — de ezzel aztán készen is van minden. Elvtársak és elvtársnők, igen sok tartozásunk van a pionírok számláján.Ugy hiszem, a mai kongresszuson ezekről a tartozásokról részletesen kell beszélnünk és világosan meg kell mondanunk, hogy mit hogyan törlesszünk le. Nyíltan meg kell mondani, hogy a CsISz pionírmozgalmának nem segít eléggé. Igen sok olyan csoportunk, sőt járási bizottságunk is van, amelyek úgy dolgoznak, mintha piaonírok és gyermekek nem is léteznének, mintha a CsISz-nek semmi köze se lenne a népiskolák és középiskolák tanulóiról való gondoskodáshoz. A kerületi Bizottságok és a Köz ponti Bizottság sem szentelt ennek a kérdésnek kellő figyelmet A pionírmozgalom építésében e bátortalan ütemnek meg kell szűnnie és a kongresszus után bátor építő haladássá, a hiányok erélyes kiküszöbölésévé kell változnia. Melyek ezek a hiányok? A fő hiányok a vezetőkben mutatkozik. Először is kevesen vannak. Másodszor sokan közülük nem végeztek alapos iskolát és így nem ismerkedtek meg alaposan a pionírmozgalom munkájával. Harmadszor a vezetők bizonyos része helytelenül van kiválasztva, nem elég lelkesedéssel végzi munkáját UJSZÖ 404 A gyermekek között. Negyedszer, nem segíti őket a CsISz szervezet. A pionírcsoport és osztag vezetőjének vezetnie, nevelnie és a pionírok legjobb barátjának kell lennie. Erre a hivatásra az ifjú embereket igen alaposan elő kell készíteni. Ebből az következik, hogy a jövőben sokkal jobban kell megválogatnunk a vezetőket és a legrövidebb időn belül ki kell terjesztenünk a vezető káderek nevelésére felállított pioníriskolák hálózatát és meg kell javítani minőségüket. De a legjobb vezetők sem érhetnek el sikert ha nem segít nekik a CsISz. Ezért legfőbb ideje, hogy összes alapcsoportjaink és magasabb szerveink tudatára ébredjenek annak, hogy az ifjú pionírok vezetését az Ifjúsági Szövetségre bízták. A legjobb vezetőnek sem lehet sikere, ha a tanítóhoz való helyes viszonyt nem találja meg. A pionírcsoport sem az igazgatónak, sem az osztályfőnöknek nincs alárendelve. Önálló vezetése van. Fő feladata azonban, hogy az igazgató és a tanító legjobb segítőjévé váljék az egész iskolai munkában. Ez természetesen csak úgy lehetséges, ha a csoport, a szakasz vezetője a legszorosabban együttműködik az igazgatóval és a tanítókkal és minden lépését megtanácskozza velük, ha a pionírok kezdeményezésében és alkotásában a közös örömteli és hálás munka tárgyát fogják látni. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a vezetők és a tanítók is ebben a tekintetben még igen sok komoly hibát követnek el. Vannak olyan vezetőink, akik egyáltalán nem működnek együtt a tanítókkal, egyszerűen tudomásul sem veszik őket. Erre éppen Bratislavában igen sok példát találunk. Teljesen talányos, vájjon ezek a vezetők voltaképpen mit titkolnak a tanítók előtt Másrészt vannak olyan igazgatóink és tanítóink, akik a vezetőket dirigálják és velük és a pionírokkal szemben úgy viselkednek, mintha az osztályban tanórát tartanának, egyszerűen parancsolgatnak nekik és dirigálják őket. Az ilyen igazgatók és tanítók nem értik a pionírszervezet lényegét, értelmét. 541 tanító és tanítónő vezeti közvetlenül a pionírcsoportokat vagy osztagokat Ez is helytelen és az ilyen állapotot csak átmenetileg lehet elfogadni. A mindenféle félreértéseket, hibákat a leggyorsabban úgy lehet majd kiküszöbölni, hogy a pedagógiai gimnáziumokban, a filozófiai és pedagógiai fakultáson, a tanítók különféle tanfolyamain a pionírszervezet és a CsISz kérdésének lényegesen nagyobb figyelmet szentelünk általában. Habár vezetőinknek a Smena könyvkiadóvállalat egész könyvsorozatot nyújt a szovjet pionírok munkájáról, habár rendelkezésünkre áll a „Práca piönírov" (pionírok munkája) című folyóirat, a csoportok és szakaszok sok gyűlése nem elég érdekes, száraz, egyoldalú. Nem osztanak ki minden pionír számára feladatokat, nem fejlesztik ki minden fiú és leány kezdeményező és alkotóképességét. Itt a pionírszervezet valamennyi magasabb szerveinek minden tekintetben segíteni kell a pionírvezetőknek. Nagy hiány, hogy eddig Szlovákiában még nincs központi pionírházunk. Központi pionírház nélkül, amelyben kiváló pedagógusok működnének és amelyben a vezetők és maguk a pionírok is látnák, hogy a gyermekek alkotóképességének fejlesztésére mily széles és gazdag lehetőségek állnak rendelkezésükre és hogyan lehet a gyermekekben a tudomány, a technika, az irodalom, a művészet, a testnevelés és sport iránti érdeklődését felébreszteni, lehetetlen előrehaladni. Ugyancsak nem lehetséges központi pionírház nélkül kerületi és járási pionírházakat létesíteni. Itt, úgy hiszem, a szlovák központi bizottság elé ki kell tűzni azt a feladatot, hogy gondoskodjék még ebben az esztendőben a pionírok központi házának felállításáról. A pionírmozgalom nem fejlődhet tovább csak különféle akciók egymásra halmozásával, meg kell végül kezdeni a rendszeres nevelőmunkát és a tapasztalatok elméleti feldolgozását. Röviden még legalább két dologra kell felhívni a figyelmet: a másodfokú iskolák záróvizsgáira és a gyermekek nyári üdültetésére. A záróvizsgákról részletesen tárgyalt a CsISa központi bizottsága áprilisi ülésén. Rámutatott jelentőségükre és feladatainkra a vizsgák előkészítésével kapcsolatban. A vizsgák néhány nap múlva megkezdődnek. Arról van szó, hogy mind a pionírszervezet, mind a CsISz ezeket a záróvizsgákat ebben az időszakban a legfontosabb feladatoknak tekintsék. Tíz és tízezer ifjú emberről, jövőbeli munkájukról és jövendő sorsukról döntenek itt. Ezért szükség van arra, hogy minden figyelem az osztályok, a harmad- és negledosztályosok felé forduljon, akik néhány nap múlva kilépnek az életbe, vagy pedig tovább folytatják tanulmányaikat. A Szövetség tiszteletbeli feladata, hogy minden lehetőt megtegyen, hogy a másodfokú iskolákon a záróvizsgák, a lányok és fiúk jövendő útjáról való döntés életük legörömtelibb eseményévé váljék. Es a vizsgák befejeztével helyes lenne, hogy a CsISzcsoportok ünnepélyes taggyűlések, esték és hasonlók keretében köszöntsék a jövendő bányászokat, kohászokat, diákokat stb., életüknek e döntő lépése alkalmából. — De engedjétek meg, hogy e kongresszusról is sok sikert kívánjak a vizsgákhoz és jövendő hivatástokhoz és szívélyesen üdvözöljem mindazokat a pionírokat és tanulókat, akik vizsgáikra készülnek. Egyszersmind engedjétek meg, hogy üdvözöljem és köszönetet mondjak tanitóinkna késtanítónőinknek munkájukért és teljes sikert kívánunk nekik is a vizsgákhoz. A másik megjegyzés a gyermekek nyári üdültetésére vonatkozik. Ebben az esztendőben 42.780 gyermek megy üdülni (tavaly 10.092-en voltak). CsISz-csoportjainak feladata, hogy e kongreszszus szellemében az egész nyár folyamán gondosan figyelemmel kísérjék és mindenféle tekintetben segítsék kellemessé tenni a pionírok és tanulók nyaralását Továbbá helyes lesz, ha gondoskodunk azokról a gyermekekről is, főleg a városokban, akik még ebben az esztendőben sem mennek üdülni. Hiányaink oka: elmaradozunk a nevelő és szervező munkában Az öt feladatnak a teljesítését, amelyről itt szó volt, Gottwald elvtárs a CsISz-kongresszuson a legjobb segítségnek jelezte „hazánkban a szocializmus építésében, és az egész világ haladószellemű ifjúságának a tartós békéért folytatott harcában." Most a kongresszusnak kell megítélnie, hogy a CsISz kongresszusán vállalt mérhetetlenül felelősségteljes feladatokat, hogyan teljesítette Szlovákiában. Nem vitás, hogy az Ifjúsági Szövetség Szlovákiában mult év óta jelentős utat tett meg előre. De teljesen helytelen volna így ítélni a dolgokról és ebből a szemszögből értékelni az elvégzett munkát A kérdést másképpen kell felvetni. A Szövetségnek a CsISz kongresszusa idején több mint 300.000 tagja volt Mint a felolvasott jelentésből kitűnik, sohasem sikerült tagjainkat egészében, hanem legfeljebb egyharmadát vagy felét aktivizálni. Mivel az ötéves terv fokozottabb feladatai megkövetelik az egész CsISz mozgósítását az éfűtőfeladatok teljesítésére, sőt az egész ifjúság mozgósítását, ezért itt ma igen bírálóan és önbírálóan meg kell mondanunk, miért maradtunk le és hogyan haladjunk tovább. Ebben nem a mi gyöngeségünket kell látni, ellenkezőleg, abban van az erőnk, hogy semmit sem titkolunk, semmit sem szépítünk. Ez a biztosítéka annak is, hogy hibáinkat és hiányainkat gyökerestül kitépjük és a szemétdombra vetjük. Komoly hiányok mutatkoznak majdnem minden egyes fontos szakaszon, a legkomolyabbak azonban a falu szakaszán. Semmiesetre se beszéljük be magunknak, hogy hibáink és hiányaink szervezetünk rohamos növekedésének kísérő jelenségei. Az igazi okok másutt rejlenek éa úgy hiszem, hogy nagyon észrevehetők. Miben rejlenek ezek az okok? Vegyük például járási bizottságaink többségének bármelyikét. Milyen emberek vannak bennük? Lelkesek, a Párt és a Szövetség iránt odaadok, becsületseen iparkodnak munkájukban. De munkájuk nem megy. A járási bizottság nem ülésezik rendesen, az elnökség határozatát esak időnként teljesíti. A munkatervet a járási bizottság elnöksége kidolgozta ugyan, tde már régenu megfeledkezet róla. Egyik akció a másik után zúdul rá és a funkcionáriusok, főként a járási titkárok nem tudják, hol áll a fejük. Ha a járási titkárság véletlenül a besztercebányai kerülethez tartozik, akkor a kerületi bizottság oktatója azzal a felkiáltással siet „segítségére": eljöttem, hogy megkergesselek. Alulról viszont a csoportok nyomást gyakorolnak, magyarázatot követelnek, kezdeményező javaslatokkal állanak elő. Mit csináljon azonban a szerencsétlen titkár? És gyakran ilyen tanácstalanság uralkodik, Ily komoly tévedéseket követnek el, ha sokszor más változatban? is a kerületek és a központ munkájukban. Ki sinyli meg ezt leginkább? Ki érzi meg ezt legjobban? Az alapcsoportok, a Szövetség egyszerű tagja. Erzi, hogy „fent" valami nincsen rendben, hogy valaki nem tud, nem akar dolgozni, vagy szándékosan rosszul dolgozik. Kezdi elveszíteni bizalmát az egyes felsőbb, vagy pedig saját funkcionáriusai iránt, sőt néha egész szervek iránt is. Es ha egyszer már kezdeményező javaslata, kérése, kérvénye valahol elkallódod, ha már egyszerkétszer vagy tízszer rossz tapasztalatot szerzett mindennel szemben bizalmatlan. De a Szövetség jó tagja és jó munkát szeretne végezni. Igen, ott a Szövetség egyszerű tagjánál dől el a mozgalom ereje, vagy gyenge volta. Az a funkcionárius, aki nem látja minden egyes munkájánál a Szövetség eme egyszerű tagját, rossz funkcionárius és nem lehet sikere. Nálunk ma első az ember. Az, aki nem rajta, az emberen keresztül nézi a mozgalmat, nagyon hamar elveszíti ítélőképességét. A helyes munka megköveteli az ügyek olyan intézését, hogy a Szövetség minden egyes tagja jól érezze magát a CsISz-ben. Ez akkor lesz így, ha mindenki felelősségteljes feladatot teljesít, ha mindenkinek munkacsoportja működni fog, ha a bizottság és alapcsoportja megfelelő magaslaton lesz. Azonban az ilyen munkára a járásból kell valakinek megtanítania őket, aki oly hosszú ideig tartózkodik náluk, amíg fel nem ismeri, hol rejlenek a gyengéik és míg meg nem találja azt a módot, hogyan kell azokat küszöbölni. A járások jó munkáját viszont a kerületeknek kell biztosítaniok, a kerületek jó muakáját a központnak, amely rend-