Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-27 / 123. szám, vasárnap

® ra. Az aktívák segítségével, amelyek a szövetségi tagok mozgósítása jegyében folytak le, a szövetségi tagok száma több mint 6000-re emelkedett, ami tíz százalékos emelkedést jelent. Jó eredményeket értek el kultúr- és népnevelési munkánk apparátusának kiegészítésében is. Azonban ez se elégséges és az Ifjúsági Szövetség népi igazgatásban működő tanácsait továbbra is fejleszteni kell. Ez áll az ifjúság részvételére is az üzemi tanácsokban. Ez áll főleg az állami igazgatás és államosított gazdaság kádereinek szövetségi tagokkal való kiegészítésére is. Ez különösen hangsúlyozottan áll szövetségünk részvételére népi demokratikus hadseregünk építésében, amely a bevált szövetségi tagok ezreire vár, akikből hadseregünk új parancsnokai és politikai munkásai fejlődnek, annak a hadseregünknek munkásai, amely fő fegyverünk a békeharcban. Keveset tettünk még eddig ez irányban. Különösen hadseregünk — büszkeségünk és hősi erőnk — kell, hogy az elkövetkező időszakban külön gondoskodásunk tárgyává váljon. Fokozott harcra mély és fariéi tudás eléréséért a tanulóifjúság körében Gottwald elvtárs kongresszusi negyedik irányvonalában azt követeli tőlünk, hogy több gondot fordítsunk az iskolára. „Hogy milyen a mi iskolánk, ezért nagy felelősség hárul a CsISz-re. Ez azonban nem jelenti azt, hogy „gyámkodjunk" és „tanítóskodjunk a tanítók fölött", hanem azt jelenti, hogy a legjobb segítséget nyujtsuk a tanítói testületnek, a legjobb diákok legyünk, ahogyan az üzem minden fiatalja élmunkássá kell, hogy váljék, úgy váljék minden szövetségi tag az iskolában példás tanulóvá". Az SzKP IX. kongresszusa előtt a CSM iskoláink jelentős részében nem érezhette úgy magát, mint otthon. Novomesky burzsoa-nacionalista politikájának következménye volt ez, aki sok iskola élére úgynevezett „apolitikus" szakembereket állított, akik megőrizték a régi iskola szellemét. Idegen volt számukra a szocialista iskola gondolata, idegennek kellett lennie számukra a CSM-nek is. Azonban nem volt idegen neki a burzsoá, reakciós világnézet. Az ilyen iskola szelleme elleni harcban a CSM-et megillető helyért folyó küzdelemben az iskolákban a jó szövetségi funkcionáriusok százai nőttek fel. Érthető, hogy sok olyan iskolai csoport, amelynek nem volt támasza az iskolában, az iskolán kívül kereste ezt, ami oda vezetett, hogy rászoktak inkább az iskolánkívüli, mint az iskolai munkára, még ha figyelmeztetve lettek is az ilyen eljárás helytelenségére. Iskolaügyünkbe mélyen és döntően nyúlt bele az SzKP IX. kongresszusa, amelyen Sinoky elvtárs kijelentette, hogy az iskolát teljesen a szocialista építés szolgálatába kell állítani, hogy iskoláinknak a legrövidebb időn belül, a nemzeti iskoláktól a felsőbb iskolákig, a szocializmus tűzhelyeivé kell válniok s belőlük nemcsak szakmailag alkalmas, de politikailag érett, a szocializmus és a munkásosztály ügyéhez hű emberek kerülnek ki. Bašfovansky elvtárs ezzel kapcsolatban a kongresszuson hozzáfűzte, hogy az „iskolai nevelésben, a haladó és szocialista szellem megszilárdításában a CsISz szervezeteire is fogunk támaszkodni, amelyeknek így jelentős feladat jut". Ma elmondhatjuk, hogy a CsISz iskolai csoportjai kezdik jól teljesíteni feladataikat, amelyeket az SzKP IX. kongresszusa tűzött eléjük. Elmondhatjuk, hogy sokhelyütt jó segítőtársai lettek a szocializmus ügye iránt odaadást tanúsító igazgatóknak, tanítóknak. Ennek bizonyítéka a CsISz szlovákiai kongresszusára felajánlott sokezer kötelezettségvállalás. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezideig ebben a* irányban csupán az első lépéseket tettük meg. Sok bizonyítékunk van a CsISz feladatainak rosszul értelmezésére, az iskolákban sok a homály és hiány. Életünk egyre gazdagabb és bonyolultabb lesz, a szocializmus építésének feladatai egyre nagyobbak. Végtelen különbség van a begyöpösödött, egyhelyben topogó, reménytelen múltbeli élet és a jelen viharos forradalmi lendülete között. Ez a különbség a legátütőbben kell, hogy visszatükröződjék az iskolában. Mi volt jellegzetes a mult Szlovákiájában? A dolgozó nép végtelen kizsákmányolása, elmaradottsága és nyomora. Mi volt az iskola feladata ebben a korszakban? Az iskola feladata az volt, hogy az idegen, a hazai burzsoázia osztályérdekét szolgálja, amely megkövetelte az éhség, a nyomor és az elmaradottság fenntartását. A diákoknak olyan „tudást" kellett a fejükbe plántálni,, amely nem változtatta meg ezt az állapotot és nem olyan, ami ezt átalakította volna. A természettudományi tárgyak oktatása rendkívül alacsony fokon állt. Mire lett volna jó a természettudomány olyan nemzet életében, amelynek nem volt elegendő kenyere sem. Minden, amit az iskolákban tanítottak, könyvszagú, az élettől távoleső. Ami a régi iskolában új volt, ami az igazi életet tükröztette, az kizárólag a CsKP vezette munkásosztály forradalmi küzdelmének volt köszönhető. Most arról van szó, hogy az iskolának az élettől való elszakítottságát ennek utolsó maradványaival együtt teljesen megsemmisítik. Eltávolítjuk a könyvszerűséget, a begyöpösödöttség, az élettelenség utolsó maradványait is, hogy kiirtsuk a burzsoa-nacionalizmus és a kozmopolitizmus erősebben msnj vagy kevésbbé erősen befészkelődött világnézetét. A rfap parancsa: összekapcsolni az iskolát és a tanítást a viharosan fejlődő élettel, egyetlen elválaszthatatlan egésszé. Uj óriásüzemek, bányák, kohók, villamos erőművek nap, mint nap tünedeznek fel az évszázadokon keresztül nyomorgatott Szolvákiában. átalakul a falu, tízszer, húszszor kulturáltabban élünk, mint tegnap. Tanító és tanítónő elvtársak, a ma eme feladataira és a holnap jónéhányszor nagyobb feladataira való nevelésre már nem érheti be a tegnapi „fegyverzet"-tel, az ifjú nemzedék nevelésében az igazi fegyverzet csupán az a világnézet és tudomány lehet, amelynek terméke mai dicső történelmi valóságunk. És ez a marxizmus-leninizmus. Ez a szovjet tudomány! Sohasem volt olyan ifjú nemzedék, amely forróbban szerette volna nemzetét, országát, mint Gottwald szlovákiai fiatalsága, amelyben a szocialista hazafiassáf és a proletár-nemzetköziség tüze lobog. Sohasem volt a szlovákiai tanító számára becsülésre méltóbb, szebb feladat, mint a falusi nemzedék nevelése. A Párt, a kormány, az egész dolgozó nép nagy reményeket fűz a tanítók és a CsISz munkájához, az ifjú szocialista nemzedék nevelésében. A tanítók ezrei, a szövetségi tagok tízezrei tetteikkel bizonyítják naponta, hogy nem fogunk csalódni e reményekben! Milyen ifjúságra van szüksége életünknek? Sokoldalúan fejlett, aktív, öntudatos, országépítő lelkesedéstől lángoló fiatalságra. Csak az az ifjúság lehet ilyen, amelyet új tapasztalatok fűtenek, új szomjúság nyugtalanítja, tudomány és kultúra után. Ilyen ifjúságot nem lehet a CsISz segítsége nélkül nevelni. Ezért az ifjúsági szövetség minden szocialista iskola elválaszthatatlan része. Ebből azonban az következik, hogy felsőbb szerveink, mindenekelőtt a Járási Bizottságok, szenteljenek jóval nagyobb figyelmet az iskola kérdéseinek, hatoljanak be az iskola problémáiba, s az iskolai csoportokat mindenekelőtt az iskolai feladatok teljesítésére és ne az iskolán kívüliekre irányítsák. Mint ahogyan az üzemekben a termelés, úgy az iskolákban a fő a tanítás, amelynek alá kell rendelni minden iskolánkívüli munkát. A Járási Bizottságok feladata, hogy az ifjúságot ne szakítsa ki a tanítástól, s minden lehető módon védje meg az ilyen cselekvésekkel szemben. A CsISz fő feladata az iskolában az, hogy segítsen az igazgatónak és a tanítónak a diákság nevelésében, tanításában, segítsen mély és tartós tudás megszerzésére irányuló harcában. Ebből következik, hogý minden szövetségi tag és pionír, mint ahogyan Gottwald elvtárs hangsúlyozza, legyen példás tanulóvá s a tanításhoz és a -fegyelemhez példás viszony fűzze őt. Ez annyit jelent, hogy a szövetség tagjai — a komszomol példája nyomán, — alakítsanak köröket, szervezzenek előadásokat és vitát, olvasó konferenciákat, különféle ifjúsági alkotóversenyt, szervezze meg a fiatal matematikusok, fizikusok, technikusok stb. munkaversenyét. Jelentős számú tanuló van, aki bár az ifjúsági szövetség tagja, de igen messze van attól, hogy példás tanuló legyen. Sőt vannak olyan intézeteink, ahol az öszszes diákok — a legjobbtól a legrosszabbig, — benne vannak a szövetségben. Itt a szövetségi „tag és a diák fogalma eggyé válik. Nem volna itt semmi hiba, ha ilyen helyzetet fejlődés útján érnénk el, ha szorgalmas, kitartó, meggyőző munkánkat ilyen kiváló siker koronázná. A 100 százalékos szervezettség azonban mechanikus toborzás alakjában született meg és ez nagy hiba. A CsISz aktivistáinak és az iskolák igazgatóinak hibája. Ki a szövetség tagja? — A szövetségi tag lelkes, öntudatos, a szocialista hazafiasság és a proletár-nemzetköziség eszméivel átitatott fiatal szocialista építő, aki első a munkában, első a tanulásban, kitartó, nem fél a nehézségektől és a szocializmus győzelméért vívott harcban leküzd minden akadályt. Hisz a saját erejében és" sohasem elégszik meg az elért eredményekkel. A szövetség tagja nemcsak jó munkás, nemcsak jó diák, de mindenekelőtt fiatal, aki a legalaposabban

1 sajátítja a marxizmus-leninizmus nagy eszméit, amelyeket alkalmazni tud az életben. Az ifjúsági szövetség, amely ilyen tagokból áll, azután valóban hatalmas erővé válik, amelynek példája maga után rántja a többieket is. A CsISz iskolai csoportjai előtt nagy feladat áll és pedig az, hogy ebben a szellemben nevelje minden tagját, azokat is, akik ezideig csupán fonia szerint tagok. Állítsa eléjük a szövetségi tag eszményképét, vizsgálja meg a mozgalomhoz való állásfoglalásának okait, sikertelenségeit, bízza meg őket feladatokkal és előmenetelük javításával kapcsolatban ellenőrizzék felajánlásaikat, újból és újból szenteljenek nekik figyelmet és gondosságot. Másodszor, szükséges az, hogy iskolai csoportjaink — ez minden csoportra vonatkozik, — szövetségbe való tagfelvétel kérdését tegyék legkomolyabb, legfelelősebb feladataikká. A tanuláshoz való szövetségi viszony mellett, amely nem fér össze csalással, lemásolással, súgással, a kötelességek nemteljesítésével és a burzsoá iskola más maradványaival, a CsISz iskolai csoportjaira még az a feladat is hárul

4 hogy a diákokat öntudatos fegye1951 május 27 lemre szoktassák, úgynevezett kemény fegyelem nélkül, amely a diákoknak kötelességeikhez igazodó öntudatos viszonyán alapszik, mint ahogyan azt az iskolai rendtartás előírja. Ezek nélkül nincs sikeres munka az iskolában. Ami a tantárgyakat illeti, sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk az anyanyelvnek. Minél előbb be kell vezetni a harmadfokú iskolák minden osztályába a grammatika tanítását. Szlovákia iparosítása egyre inkább megköveteli a tanulóktól, hogy különösen nagy figyelmet szenteljenek a matematikának, a fizikának, vegytannak és természetrajznak, hogy megszeressék ezeket a tárgyakat és egész lelkükkel forduljanak ezek felé. Ma iskoláinkon a szűk keresztmetszet a szlovák nyelv és a matematika tanításában nyilvánul meg. Az iskolai igazgatás megvizsgálja, hogy a bukás nagy százalékát mennyiben okozza a tanító (a szemléltető oktatás leértékelése, különféle kísérletek útján), a CsISz kell, hogy felvesse azt a kérdést is, hogyan t.udná saját erőivel javítani a helyzetet. Komoly kérdés, amellyel az iskolaigazgatásnak alaposan foglalkoznia kell, a diákság túlterhelése. Kétségtelen, hogy iskoláink tanulóinak aránytalanul többet kell tudniok, mint a múltban, mert ezt a kiépítés emelt feladatai követelik. A legbiztosabb út, hogy ezt a célt elérjük, az iskola örömteli képző szelleme, mély érdeklőds és fegyelem. Érdeklődés, öntudat és fegyelem egy hatalmas erő, amelyhez semmi más nem fogható, amint ezt bizonyítják a dolgozóinkat főiskolára előkészítő állami tanfolyamok. Szükséges, hogy minden tanítónk lássa a tanulók egész életét és hogy igyekezzék a diákságban felébreszteni az említett tulajdonságokat. Ha ez teljesítve lesz, akkor a diákság megterhelése megszűnik, mint az iskolai munka problémája. Még két hiányosságról szükséges megemlékeznünk, amelyek az iskolai csoportokban előadódnak. A CsISz egyes csoportjaiban nem oktatják a tanulókat arra, hogy naponta kövessék a politikai események alakulását, olvassák az újságot és hallgassák a rádiót. Nem olvasnak újságot, nem követik a politikai eseményeket, ami annyit jelent, hogy az iskola elszakad az élettől. Ez a könyvmoly elvtelensége és a hanyagság legtipikusabb megnyilvánulása. Milyen lehet az az ifjú, aki nem jár az iskolába, büszkeséggel van eltelve és nem örvend annak, hogy dolgozó népünk túlteljesítette a havi gazdasági tervet és hogy Slabej elvtársat, Radványi elvtársnőt és más szövetségi tagokat kitüntettek a Köztársaság érdemrendjével!? A második hiány az, hogy csoportjaink nem ka^ csolódnak be elégségesen az iskola építésébe, a tanulmányi gyűjtemények és szertárak kiegészítésébe és rendezésébe, a tanulmányi segédeszközök elkészítésébe és különféle szükséges berendezés (mint pld. a rádió) bevezetésébe, az iskolai épületek rendbehozásába, stb. Forduljunk jobban a tudomány felé a főiskolákon. Amint már mondottuk, mindez sok esetben érvényes a főiskolákra is. Az SzKP IX. kongresszusa után a főiskolai CslSz-tagok könyörtelen harcba kezdtek a burzsoa-nacionalizmus, a kozmopolitizmus és más ellenséges világnézetek maradványai ellen, amelyeket céltudatosan telepített közéjük Novomesky, A szövetségi tagok e kampány keretében magukkal tudták ragadni az összes szövetségi tagokat és a főiskolai tanítókat is. Gondoskodtak továbbá a főiskolai tanulóifjúság soraiban lévő ellenséges elemek eltávolításáról: Az iskolai év második felében a fakultásszerevezetek tagjaikat és az egész főiskolai tanulóifjúságot a tanulmányokra kezdték irányítani, ftiiközben helyesen a kollektív tanulmányt alárendelték az egyéni tanulmánynak. Azonban még nem mondhatjuk azt, hogy a CsISz fakultásszervezetei teljes mértékben megértették, milyen nagy felelős feladatok várnak rájuk a felemelt ötéves tervvel kapcsolatban. Ennek bizonyítéka az, hogy a tanulóifjúság elégtelen mértékben arányítja figyelmét a tudományra, a tudományos kísérletekre. A szlovák főiskolások nem használják ki azokat a beláthatatlan lehetőségeket, amelyeket a tudomány rohamos fejlődése nálunk nyújt. Csak erőfeszítéssel tudjuk elfoglalni fiatal és jól minősített tudományos munkásokkal az aszpirantúrákat, asszisztencsi állásokat, stb. Fakultásszervezeteink túlnagy gondot fordítanak a napi feladatokra és elfeledkeznek arról, hogy teljes komolysággal és igényességgel figyelmeztessék a diákokat és diáklányokat azokra a nagy feladatokra, amelyek reájuk az életben várnak. A Párt és a kormány szilárdan hiszi, hogy a fiatal tudósok százai nőnek fel és ezért építenek oly széles horizontú terveket. Fakultásszervezeteink azonban eddig a tanulókban nem tudtak elegendő érdeklődést kelteni e messzenéző tervek iránt. Mintha elfeledkeztek volna arról, hogy száz meg száz új tudományos felfedezés nélkül lehetetlen gyorsan előre haladni. Sztálin elvtárs szavai a tudomány és technika bástyáinak bátor elfoglalásáról kell, hogy végtelen sürgősséggel gyakoroljanak hatást a CsISz fakultásszervezeteinek életére. Elvtársnők és elvtársak, semmi sem volna veszedelmesebb.