Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-01 / 102. szám, kedd

12 OJSZ0 1951 május I Munkáslevelezőink szava gottwaldi ötéves tervünk harmadik május Május elseje már 6t év óta az egész világ dolgozóinak harcoi seregszemléje. Köztársaságunkban az idei május elseje kiemelkedő jelentősééi. A gottwaldi ötéves terv harmadik évében szülőpártunknak, Csehszlovákia Kommunista Pártjának, februári történelmi jelentőségű ülése olyan határozatokat hozott, melyeknek következetes végrehajtásival tervünket három és félév alatt teljesíthetjük. Hatalmas távlatok nyíltak meg előttünk. Egész dolgozó népünk büszkén és örömmel tekint vissza edddigi munkánkra. Ma értékeljük eredményeinket, győzelmeinket. Győzelmeinket az építés, a szocializmusért és világbékéért folyó harc arcvonalán. És harcunkban nem lankadunk. Éberek vagyunk! Neír engedjük, hogy Sllng, Svermová, Clementis, Novomeský és Husák-féle aljas kémek és árulók visszarántsanak minket a kapitalista múltba. Ezen a májusi napon megmutatjuk erőnket az imperialistáknak is. Hadd 1919-től a legszebb május l-ig Holczer László — munkáslevelező, Komárom. Éjfél felé heves robbanásokra, lövésekre riadtunk fel. Apám kiráncigált minket az ágyból, és levitte az egész családot a pincébe. Engem a karján vitt a pince felé. Sötét éjjel volt, emlékszem a levegőben csillogó villanások cikkáztak, akkor azt hittem, hogy csillagok, de srapnelek robbanása voít. Az utcán gépfegyverek kattogtak, folyt az utcai barc. 1919. május elseje volt. A felszabadulni akaró proletariátus és a reakció mérkőzése' volt ez. Az első május eleseje, amelyre én emlékszem. A következő májusi felvonulások mind népesebbek és érdekesebbek lettek. A jelszavak égettek. Végigvágtak a város utcáin s a reakció, amely azelőtt gúnyosan mosolygott, aggódva nézett le az emeleti ablakokból. A menetet köröskörü mindig rendőrök, detektívek vették körül, akik felírták azoknak neveit, akik a Szovjetuniót és a proletár diktotúrát éltették. Ezután következett az ütlegelés, börtön. De mindez nem törte meg a felvonulók lelkesedését. Évente mnd többen vettek részt a májusi felvonulásban. 1938-ban majdnem az egész lakosság egységfrontba tömörülve vonult fel. 1945-ben a szovjet hadsereg kiűzte a fasziszta elnyomókat. Szabadon ünnepelhettük a szomorú hat év után május elsejét. A Kossuth-téren gyűltünk össze, itt fejeztük ki a felszabadulás feletti örömünket. Gyűlés közben néhány szovjet katonákkal telített teherautó robogott végig a tér másik oldalán. Piros zászlókkal, harsány kiáltással üdvözötek minket és mi lelkesen éltettük a szovjet katonákat. Szeriniem ez volt a legszebb május elseje. Az idei május eseje a béke erőinek hatalmas seregszemléje. Az idei május elseje kifejezi mindannyiunknak szilárd akaratát, hogy a világbékét megtartjuk a háborús uszítók mindem acsarkodása ellenére. lássik, hogy Itt nálunk, a népi demokráciák országaiban, hála a felszabadító Szovjetuniónak, a dolgozók szabadon ünnepelnek Hadd lássák, hogy Csehszlovák.a dolgozói egyik bástyáját képezik annak az ércfalnak, amelyet az egész világ dolgozó népe, élén a hatalma.- Szovjetunióval alkot. Hadd lássák az imperialisták, hogy a munkásosztály tanult a régi május elsejékből is. A München-előtti köztársaság Idején ezt a napot hamisan és helytelenül a munka ünnnepének hívták. Nem volt ez ünnep abban az időben, amikor százezrek voltak munka nélkül, nyomorogtak, éheztek és jussuk börtön, gumibot, vagy csendőrgolyó volt. Harc volt az akkori május elseje. Ma, amikor szabadon, örömteljesen ünnepeljük & nemzetközi munkásosztály szolidaritásának napját, vessünk egy pillantást munkáslevelezőink írásain keresztül, néhány Ilyen harcos május elsejére. Ma, hála a Szovjetuniónak - szép az életűnk Cserepes Lajos — munkáslevelező, Bratislava. 1930-ban a munkanélküliség még ugyan nem érlel el a tetőfokát, de a munkahivatal kimutatása szerint is városunkban jó pár ezer munkanélküli volt nyilvántaitva. Legtöbb építőmunkás volt és ezek semmi módon sem tudtak elhelyezkedni. Építkezések nem folytak. Az a pár gyár pedig, ami Bratislavában állt. részben kevés munkást A kapitalista mattban munkáért, kenyérért, a munkásosztály fogaiért karcoltunk foglalkoztatott. A város alkalmazott embereket átmunkára, de nagyon nehéz volt oda bejutni Meg ez csak szezónmunka volt 2.80 korona órabérért. A levesosztót is bezárták, ezzel is rosszabbodott a helyzet. Ilyen körülmények között vártuk a május elsejét. A rendőrség először nem akarta engedélyezni a felvonulást, később megengedték, de azzal a feltétellel, hogy gyűlést nem szabad tartani, hanem a felvonulás után szét kell oszlani. Mi ennek ellenére ragaszkodtunk ahhoz, hogy a gyűlést megtartjuk. Május elsejei felvonulásunk olyan hatalmas volt, hogy a többi pártok felvonulásai együttvéve sem tettek ki annyi embert, mint a mienk. Ezután az akkori Szabadságtérre mentünk, ahol meg akartuk tartani gyűlésünket. Major elvtárs egy odakészített asztal tetejéről akart beszédet intézni hozzánk. Ekkor egy detektív hátulról lerántotta. Megkezdődött a harc. A tömeget körülvevő lovasrendőrök lovaikkal becsörtettek közénk, ütöttek, vertek minket kardlapokkal. Sokat elfogtak és autókon bevitték őket a rendőrségre. Itt azután folytatódott a bántalmazás. Ilyenek voltak azelőtt, a tőkésrendszer idején a május elsejék. Ma, a felszabadulás után. mindannyiunk számára munka jutott, mindannyian nyugodtan, békésen élhetünk. Es ezt a felszabadító szovjet hadseregnek köszönhetjük, amely nemcsak a fasizmust söpörte el, hanem az egész kizsákmányoló rendszert. Mí szabadon akarunk termelni és építeni Albert József. — munkáslevelező. Fülek. 1945 óta először tartjuk Füleken a május elsejét. Olyan időben, amikor az imperialisták ki akarják robbantani a harmadik világháborút. De elszámították magukat. A dolgozó nép acélgyűrűje szilárdan áll gaz terveikkel szemben. Mi termelni, építeni akarunk, mert látjuk, hogy miként emelkedik életszínvonalunk, ha többet termelünk. Csak kis példákat hozok fel. 1938-ban Bolgárom községben 2 rádió volt, ma 25. Bicikli a községben 1938-ban 10 volt, ma 121. Motorbicikli azelőtt egy se, ma 5. Pedig ez a Bolgárom csak 400 lakosú kis község. Es így van ez mindenütt, mert a munkás magának dolgozik. Fülek és környékének munkássága ezen a május elsején is megmutatja, hogy egységes a reakció elleni és a békéért folyó harcban. A mi drága vezérünk, Gottwald elvtárs és Pártunk nem csalódik bennünk. Nem csalódik a vörös Fülekben. Mi magunkévá tesszük a Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának határozatait, folytatjuk a harcot Sllng,' Svermová, Clementis, Novomeský, Husák áruló eszméinek hordozói ellen. Erősek vagyunk és a még megbúvó reakciót leleplezzük. Normáink teljesítésével, szervezeti szilárdságunk növelésével, káderpolitikánk erősítésével harcolunk a szocializmusért. Május elsején Fülek minden dolgozója ott lesz a felvonuláson is e* a feleletünk a háborús uszítóknak. Mi tudjuk, hogy milyenek voltak a régi május elsejék, amikor »munkát, kenyeret^ jelszóval mentünk kl az utcára. Emlékszem 1932-re. Előkészítettük a Jelvonulást, de za utolsó pillanatban betiltották. Mi azonban nem riadtunk vissza. Kiadtuk a jelszót: megtartjuk felvonulásunkat. Csendőrök százai vettek minket körül, de kierőszakoltuk a gyűlés megtartását. Ezen a napon gyermekdélutánt is rendeztünk. Gyűlésünket meg akarta bontani az áruló szociáldemokrata titkár. Amikor beszélni akart, asztalostál felfordítottuk. Ekkor közénk törtek a csendőrök és még a kisgyermekeket sem kímélték. Milyen más a mostani május elseje. Szabadon ünnepelhetjük, kála a dicső szovjet hadseregnek, a nagy Szovjetuniónak és szeretett vezérének, Sztálin elvtársnak. Ma a katonaság, a biztonsági testület velünk dolgozókkal egy sorban vonul fel. Védik a munkásosztály vívmányait, hogy a reakció ne valósíthassa meg aljas szándékait. A katonaság, népi hadseregünk, a munkásság és a parasztság hű fiai. Az 6 védelmük alatt, dicső Kommunista Pártunk vezetésével, Gottwald elvtárssal az élen építjük szebb, boldogabb hazánkat, bátrabban haladunk előre a szocializmus felé és ígérjük, hogy ezen ez úton mi nem fogunk lemaradni. A szocdemek sem törték meg egységünket AMBRUS LASZLÖ, munkásJevelező, Rozsnyó. Gyakran gondolok az 1921. évi május elsejei rozsnyói felvonulásra. Ezen a napon kerültem szoros kapcsolatba a munkásmozgalommal. Itt értettem meg, hogy csak akkor leszünk iga.zán szabattok, ha a tőkésosztályt megMa boldogan építjük országunkat, a szocialista Csehszlovákiát Az új Hitlerekre a régi Hitlerek sorsa vár Farkas Kálmán — munkáslevelező, Nagylég. 1938-ban 17 éves voltam. Fiatalkorom ellenére láttam a burzsoá Csehszlovák Köztársaság kizsákmányoló mivoltát. Éreztük a nyomort, az elnyomatást, mert községünk egész határa „vitéz Benefal Bacsák Pál méltóságos alezredes úr" tulajdonát képezte, aki úgy élt falunkban, mint egy kiskirály. 1938. május elsején Somorján vonultunk fel nagy számban tüntetni • munkásosztály életjogaiért, a fasizmus hódító szándékai ellen. A burzsoá csendőrség szuronyai alatt folyt a felvonulás Somorja főterére, ahol nagyjelentőségű beszéd hangzott el az akkori nemzetközi feszült helyzetről. A nagy szovjetnép ereje azonban széttörte Hitler hódító terveit, szétzúzta a fasizmust saját barlangjában és meghozta szabadságunkat és jogainkat. Ma épúgy, mint 1938-an, a hitleri fasizmus u jabb háborúra készül, az imperialista háborús uszítók tábora még aljasabb szándékokkal. Az egyes nyugati Imperialista országok tőkés kl kkj«!l, élükön az amerikai fasisztákkal, öszszefogtak a náci háborús bűnösökksl, a római pápával és mindazokkal, akik dj háborúra szomjaznak. De ma már a S«ov|etunó nem áll egyedül. Több mint 800 millió ember sorakozik fel a béke táborába. Ezen a májusi napon is a világ összes dolgozói bizalommal tekintenek a hatalmas Szovjetunióra és bölcs vezérére, Sztálin elvtársra azzal a biztos tudattal, hogy az új Hitlerekre ugyanaz a sors vár, mint amilyen kijutott a rég Hittereknek, semmisítjük, ehhez pedig az szükséges, hogy harcoljunk a Kommunista Párt soraiban. A burzsoázia már 1921ben felismerte ezt a veszélyt, amelyet a Kommunista Párt jelent és ezért igyekezett megbontani a dolgozók egységét. Erre a mocskos szerepre a csehszlovák szociáldemokrata párt vállalkozott, Rozsnyón különösen Judicényi Mátyás bányász-szakszervezeti titkár vezetésével. 1922-ben kiadták a parancsot, hogy a szociáldemokraták csak a nemzeti szocialistákk-1 vonulhatnak fel május elsején. De Rozsnyó és vidékének bányamunkásai, parasztjai és iparosai minden cselszövés e' enére a Kommunista Pártot ismerték el pártjuknak. Judicényivel a szociáldemokraták felvonulásán csak kb. 40—50 ember vett részt, főleg állami és betegsegélyzői hivatalnokok. A Kommunista Párt felvonulásán 6—7000 öntudatos dolgozó vett részt. A további május elsejék mindig a kommunisták befolyása alatt állottak, de az áruló szociáldemokrata vezetők megakadályozták az egységfront megalakítását. A Szovjetunió és a Kommunista Párt elleni gyfilöle. tűkön megtört minden erre irányuló kísérlet. Ebben a főszerep újra Judicényi M uyásnak, a három Barbérik testvérnek és a likvidátor Hubert Károlynak jutott, akit közben a Kommunista Párt kizárt. Folyt a harc, hiszen a szociáldemokrata pártba tömörült munkások is kommunista társaikkal akartak menetelni a májusi menetben, mert dolgozni is együtt dolgoztak és ugyanaz a szipolyozó zsákmányolta ki őket. Es Judicényi pontosan teljesített J kenyéradóinak, a burzsoáziának parancsszavait. Jöttek a kizárások. Aki egységet akart, az repüli a szakszervezetből, aki kellemetlen volt a jobboldali szociáldemokraták szempontjából, elvesztette munkahelyét. De Rozsnyó kommunista munkássága nem ijedt meg. 1934-ben, amikor a rosznyói területi vezetőség majdnem minden tagját (köztük engem is), letartóztatták és három hónapig vizsgálati fogságban tartották, május elsejének reggelén izgatottan lestük mi kommunisták, hogy vájjon a mi lefogásunk nem akadályozza-e meg a májusi felvonulást. Fenntartottuk a kapcsolatot a külvilággal, és megtudtuk, hatalmas örömünkre, hogy a rozsnyói elvtársak Réti, Huszti, Demeter és Szlovehcsák elvtársak vezetésével kivonultak május elsején. MARGARITA ALTGER: C7Ž mi Jlmiíiibtk Most, testvér, elmondom tenéked Szép sorra-rendre elmesélem; Köröskörül, bármerre nézek — Én Lenint látom — alva-ébren. Ugy tűnik néha: hallom léptét, Amint megy új házak során át. Megy, megy, megáll, vizsgálva néz szét, Hogy jól rakták-e le a téglát? S látom Lenint a napsütésben Izzó, nagy országúton áll most, Ali, ÜU a búzatábla-szélen És vizsgálgatja a kalászost... Testvér, minek fejünk lesütni... t Szivünkben — égő, nagy tüzek. Hisz látjuk: tudjuk, érezzük ml Mindig, mindenhol Djicset. Iljics nagy útján boldog-vígan, Bizakodva előre hát! Lenin nyomán a hajthatatlan Nagy Sztálin visz minket tovább! Madarász Emil fordítása. Vlagyimir Majakovszkij verses ítégi május A régi május 1. most felrémlik. Titokban lopóztam a város pereméig. Nézek sandán; van-e kozák, van-e zsandár? Mielsapkás munkás, kezében — tollak. Szembejön — jelszót súg, tovább ballag, « A szokolnild mögött, mint tolvaj horda, megbújtunk a réten egy bokorba, őrségre kiállt legéberebb, A suttogó szónoklat * gyorsan pereg. Ingünkből kihúztuk a vörös szövetet, mentünk és maréknyi zubbonyos követett. Ló paták alatt a bokor ropogott. — Börtönbe veletek! Korbácsot! Kardlapot! — De a reményünket nem ölte a bánat; Mi tudtuk — jön a nép, jönnek a gyárak. Mi tudtuk erz a pere egységbe szorítja a világ dolgozó koldusalt S tudta mikor kard sújtott a zászlóvivőre, legbiztosabb vetés a kiontott vére. Jönnek majd _ nevüket ne Is számláld össze. Lobog a lobogók millió vOrIVse! S jön századot, korszakot rohamozva vele a Szovjetunió végtelen ereje.