Uj Szó, 1951. május (4. évfolyam, 102-126.szám)

1951-05-01 / 102. szám, kedd

1951 május 1 UJSZ0 15 BÜSZKESÉGÜNK A NÉPHADSEREG Egy arcvonalban dolgozó népünkkel Ez év május elsejét — a dicső proletár hagyományok napját, — népi demokratikus hadseregünk egy sorban ünnepli munkásosztályunkkal és egész dolgozó népünkkel. Az esetek százait hozhatnánk fel a laktanyák májusi előkészületeivel kapcsolatban az elmúlt időszakból, amelyek a legjobban bizonyítanák, hogy milyen helyesen értelmezik katonáink a dolgozók nemzetközi ünnepét, a dolgozó néppel való törhetetlen egységet, az egységet azzal a néppel, amelynek szocialista építő munkáját védik. Népi demokratikus hadseregünk katonája, hála fejlett politikai aktivitásának, egész dolgozó népünk, munkásosztályunk és élén szülőpártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja gondoskodásának ma már tudja, hogy mit jelent a munkásosztály történelmében a 61. május elseje. Katonánk tudja, hogy a 61. május elseje minden dolgozónk harcos útja. Ez alatt a 61 év alatt a dolgozó nép sokat tanult, de nem tanultak a kapitalista kizsákmányolók. Azt a bombát, amelyet 60 évvel ezelőtt a kapitalista provokátorok a chicagói rendőrök közé vetettek, és amelynek segítségével le akarták törni a chicagói munkások mozgalmát, ma ezt a bombát az amerikai Imperialisták atom- és hidrogénbombával akarják helyettesíteni, hogy megsemmisítsék a Szovjetunió és a népi demokráciák országai dolgozó népének építő törekvését. A kapitalista célok lényege ma is ugyanaz mint akkor volt és ugyanaz volna a gonosztett Is: az egész világ dolgozói szabadság és szocializmus utáni vágyainak meghiúsítása. A 61. év azonban sok változást hozott. Sokat tapasztaltak a dolgozók. Munkásosztályt! nk és dolgozó népünk rálépett arra az útra, amelyet a Szovjetunió mutatott neki. „Gottwald köztársasági elnökkel, előre a békéért és a szocializmusért", — ez az út, amelyen dolgozó népünk és oldalán népi demokratikus hadseregünk halad. Május elsején katonánk megmutatja, legszorosabb kapcsolatát a munkással, a kis- és középparaszttal és a dolgozó értelmiségivel, megmutatja, hogy ezen az úton szilárdan és határozottan áll oldalukon, hogy fel van készülve tántoríthatatlanul védeni gyönyörű hazánkat, győzelmesen visszaverni és megsemmisíteni a nyugati imperialisták minden aljas támadását. Az elmúlt időszak és katonáink májusi előkészületei megmutatták, hogy néphadseregünk tagjai miként értelmezik ezt a nemzetközi ünnepet, — május elsejét, miként értelmezik egységüket a dolgozó néppel, azzal a néppel, amelynek szocialista építő munkáját védik. Száz és száz esetet hozhatnánk fel, amelyek bizonyítják azt, hogy hadseregünk harckészsége és eltökéltsége teljesíteni legmagasabb parancsnokunk, Klement Gottwald köztársasági elnök parancsát, nem fegyvercsörtetés, nem hencegés és nem szappanbuborék, amely első érintésre szétpukkad, hanem, hogy hadseregünk olyan fegyveres erő, amely már ma félelmet gerjeszt a nyugati imperialistákban. f Igy késsültünk május 1-ére Nem volt egy üzem, egy munkahely sem, ahol a dolgozók nem beszéltek volna a május elsejei ünnepségek előkészületeiről. Az üzemek munkásai, az EFSz-ek tagjai, a hivatalnokok munkahelyükön, a katonák laktanyáikban mindannyian lelkesen készültek a május elsejei ünnepségekre, hogy a dolgozóknak ez az ünnepe hatalmas békemanifesztációjává váljék. Az üzemek májusi előkészítő bizottságai műsorokat szerveztek és biztosították a munkásságnak tömeges részvételét a májusi menetben. Ugyanilyen sürgés-forgás uralkodott a laktanyákban is. Egyes helyeken a májusi előkészítő bizottságok, másutt a parancsnokok és a politikai bizottságok szSrvezték meg a májusi előkészületeket. Tekintsünk csak vissza, hogy miként készültek erre az ünnepre, abban az egységben, ahol Dolezsal elvtárs a politikai megbízott. — Elvtársak, ha minden előkészületünket idejében be akarjuk fejezni, — mondotta Bublík akadémikus, — minden esténket és így a mait is fel kell erre használni. Hogy ennek az egységnek katonái minden erejükkel és lelkesedésükkel nekifogtak az előkészületeknek, bizonyítja az is, hogy párt gyűlésükön élénken beszélgettek a díszítési anyag beszerzéséről. Ezután Bublik elvtárs arról beszélt, hogy milyen legyen az allegőrikus kocsi. Azt akarták mindanynyian, hogy kifejezze a következő jelszót: „A hadsereg megvédi a dolgozó nép vívmányait." És mindjárt meg is mutatja az elvtársaknak, hogy milyen az elképzelése. Középen egy pár sziluettje — mondja. — az előtérben egy fiatal munkás, és egy munkásnö, az Ifjúsági Szövetség kék Ingében, a gyár mögött pedig géppisztolyos katona. És nekifogtak a többi kérdés megoldásának is. Bácska elvtárs hangsúlyozta, hogy a laktanyának feldíszítése kell, hogy egyben kifejezze a hadtest pártkonferenciájának jelentőségét is, amelyet szintén a napokban tartottak meg. Navrátil elvtárs az előkészületek technikai részéről beszélt. Itt nagyban segítségükre volt a védnökséget vállalt üzem, úgyhogy közös erővel elérték, hogy a díszitás és a menet festőiessége sokkal túlhaladta a békemenet eredményét. Az elvtársak megtárgyalták azt is, hogy miként meneteljenek. Elhatározták, hogy a katonák a dolgozókkal elvegyülve vonulnak ki, de hangsúlyozták annak szükségességét, hogy az egyes csoportok tagjai közel legyenek egymáshoz és így biztosítva legyen a jelszavak skandálása, és az ének. Az egységben nem volt eddig zenekar, de május elsejére megszervezték. Az egység parancsnoka és a politikai helyettes szintén következetesen átgondolták az előkészületeket, és nagy gondot fordítottak az előkészületek politikai részére. A munka fősúlyát az agitátorokra helyezték. A pártszervezetek is nagy aktivitással készültek május elsejének megünneplésére. Gyűléseiken értékelték az elmúlt ünnepségek során szerzett tapasztalataikat, hogy ezeket kellőképpen felhasználhassák ezen a május elsejei ünnepségen is. Az előkészítő munkálatokban résztvettek az Ifjúsági Szövetség tagjai is. Ennek köszönhető az, hogy ez az egység a május elsejei ünnepségeken bebizonyította, hogy megértette a dolgozók legnagyobb ünnepének hatalmas jelentőségét, és kellőképpen felkészült rá. Május elsején a hadsereg minden tagja felvonul a városok utcáin. A bányák és a Martin-kemencék élmunkásainak, az üzemek és a földek legjobb dolgozóinak oldalán fogunk haladni piros zászlókkal, amelyek a tőkések, a gyárosok, a bankárok és a nagybirtokosok kizsákmányolásának végét jelentik. A május elsejei ünnepségeken részvételünkkel világos feleletet adunk ellenségeinknek. A piros zászlók alatt a dolgozók százezreivel Moszkvában, Prágában, Budapesten, Varsóban, Bukarestben, Szófiában, az egész világ haladószellemű millióival együtt világos feleletet adunk az amerikai imperialistáknak: Nem akarjuk szuperbombáitokat és piszkoä háborútokat! Békét és szocializmust akarunk! Békét akarunk és nem a ti „amerikai" századotokat, amellyel az anyák gyermekeiket ijesztgetik. Nem akarjuk átkozott társadalmi rendszereteket és nem akarjuk „szabadságtokat", amely országotokban évente kétmillió gonosztevó't nevel. Békét akarunk és szocializmust! Ezt fogja harsogni a dolgozók lépésének üteme. Igy fognak döngeni a mi lépteink, a katonák léptei is, akik puskák, tankok és ágyuk nélkül fogunk menetelni, de azzal a biztos tudattal, hogy készek teljesíteni minden harci feladatot úgy, hogy az imperialisták elveszítsék kedvüket hazánk elpusztítására, amelyben szabadság, örömteljes munka és béke uralkodik. A dolgozó néppel egy harcvonalban való menetelésünk azonban arra kötelez minket, hogy még lelkiismeretesebben teljesítsük katonai kötelességünket. Kötelez minket harci és politikai felkészültségünk fokozására. Ez elsó'sorban annyit jelent, hogy példásan és következetesen kövessük katonai rendszabályainkat és előírásunkat, szilárdítsuk a fegyelmet, sajátítsuk el a szovjet katona harci művészetét, tanuljunk megszeretni hazánkat és gyűlölni ellenségeinket és hogy hűek legyünk katonai eskünkhöz. Ebben az igyekezetünkben követendő példaként álljanak előttünk példás katonáink, akik a munkás- és földművesosztály legönfeláldozóbb és leglelkesebb tagjai, akik a Szovjetunióval való testvéri egységünk legjobb őrzői, dolgozó népünk legmegbízhatóbb védelmezői és a háborús gyujtogatók megfélemlítő!. 1951. május elseje néphadseregünk egységei számára újabb lehetőség arra, hogy kötelezettségeket vállaljanak a csehszlovák hadsereg napjára. Ne legyen egy egységünk sem, amelyben nincs példás katona, fektessük ezt a mozgalmat még szélesebb alapokra. Ilyen kötelezettségvállalásokkal a legszebben ünnepeljük meg 1951. május elsejét és teljesítésével a legjobban járulunk hozzá a világbéke védelméhez. Dusán Plintovics fóTiadnagy. gazdag az idei május elseje Május elseje. A munkásszolidaritás, a proletár nemzetköziség ünnepe. Az egész világ munkásságának egyik nagy napja. Üzemeinkben, gyárainkban, a dolgozók egész sor kötelezettségvállalása május elsejére nyíltan kifejezi, hogy dolgozó népünk most egész más május elsejére készül, mint az utóbbi évek május elsejei ünnepségei voltak. Ma, amikor a nyugati imperialisták újabb háborút akarnak zúdítani dolgozó népünkre és az egész világ békeszerető nemzeteire, fokozottabb erővel kell küzdenünk a béke megvédéséért. Május elsejei manífesztációnknak is a béke jegyében kell lefolynia és a békéhez való ragaszkodásunk őszinte kifejezőjének kell lennie. A hadsereg keretén belül már hetekkel előtte készülünk május elsejének megünneplésére, A legénység szobáiban, a politikai termekben, a folyosókon a jelszavak tömege, Sztálin, Gottwald, dr Čepička generális elvtársak képei, mind azt mutatják, hogy hadseregünk a dolgozó népé, a dolgozó nép békés életének a megvédelmezője. Népi hadsereglink a Szovjetunió dicső Vörös Hadseregének példája nyomán a nép érdekeit szolgálja, mert csakis ilyen hadsereg tud aztán harcképes lenni és ha kell, még utolsó csepp vére árán is megvédeni a munkásosztály legdrágább kincsét, a szocializmust, a békét. Tekintsünk csak vissza a múltra. A múltban, a kapitalista rendszerben bizony sok rendörgumibot és puskatus sújtott le a május elsejét ünneplő munkásokra. Nem egyszer előfordult, hogy a hadsereget is kivezényelték a tőkés urak a tüntetők ellen s az öntudatlan katona esetleg saját munkástársát ölte meg gyilkos golyójával. Vannak közöttünk a században, akik még emlékeznek a gútai. avagy a kosuti május elsejei manifesztációkra. Turcsek bajtársunk mondja: — Bizony, még iskolás gyerek koromban történt, emlékszem, hogy számtalan eset előfordult, hogy halottja is volt a tüntetéseknek. Az akkori hadsereget félrevezették a „haza védelme" hamis jelszavával. Elhitették a katonákkal, hogy ha nem lőnek, akkor forradalom is lehet, és elvész az ország. A második fegyver a kapitalisták kezében a sovinizmus volt. A nemzeti gyűlölet szításával mindent elkö- i vettek, hogy — mint például az első Csehszlovák Köztársaságban is volt — a cseh, szlovák é» magyar nemzetiségű munkásokat egymás ellen uszítsák, és így meglassítsák a munkásosztály szervezkedését és gyengítsék átütő erejét. Ez azonban csak részben sikerült nekik, mert a Kommunista Párt, a munkásosztály élcsapata, már akkor is küzdött a nemzetiségi' torzsalkodás ellen. Az akkori szociáldemokrata párt vezetői több esetben elárulták a munkásosztályt és nem a munkások érdekeit védték, hanem a maguk anyagi érdekeinek szem előtt tartásával eladták a dolgozó népet. Köszönet és hála elsősorban a Szovjetunió hösí hadseregének, amely felszabadított bennünket a kapitalista járom alól. Ugyanakkor köszönet és hála Kommunista Pártunknak, amely annyi viszontagságon keresztül vezette a munkásosztályt és kitartott a győzelemig. Népi hadseregünkben ma már nincs különbség a cseh, szlovák, magyar nemzetiségű katonák között. Századunkban kezdetben alig volt egy pár bajtárs, aki csehül tudott. Alig két hónapja, hogy bevonultunk, s ma már századunknak több, mint fele elbeszélget a cseh bajtársakkal és a legszükségesebb szavakat legnagyobb részt tudják. Ugyanígy a tisztjeink és altisztjeink egy szót sem tudtak magyarul. Most már sokkal ritkábban kell a tolmács. Rúčka tizedes, aki nagyon rokonszenves, mindenáron szeretne magyarul megtanulni, de igyekszik is ám! A gyakorlótéren a szünetben ö az első, aki előveszi a eseh-magyar szótárt és máris tanul. — Sorakozó, — szünet, — jobbra, — énekelni, — lábat mosni, — ébresztő, — ebédre sorakozó, — értitek fiúk, stb. stb. parancsszavakat örül, ha magyarul adhatja. Hogy ne is mondjam, a magyar menetnótákat Thadlec tizedessel úgy fújják, hogy túlharsogják az egész századot. Ez az igazi proletár nemzetköziség. Ebben a szellemben készül századunk május elseje megünneplésére és kötelezettséget vállalunk, hogy századunk két cseh és egy magyar forradalmi menetnőtát tanul be május elsejére. Az elmondottakból is láthatjuk, hogy az idei május elseje sokkal gazdagabb lesz az eddiginél. Gazdag lesz és egyben felelet a háborús uszítóknak, hogy a dolgozó nép nem akar háborút. Én bízom benne, hogy az a hatalmas béketábor, amely május elsején az egész világon tanújelét adja békeakaratának és tiltakozik Nyugat-Németország felfegyverzése ellen és követeli a koreai rablóháború beszüntetését, ezzel megint nagy csapást mér a háborús uszítókra. Méry Ferenc, közkatona. Vlagyimir Majakovszkij verse: Induló balra! A matrózoknak. Riadó! Sorakozz menetkészen! Ne beszélj a veszélyben te, sem más. Csitt, szókokok is! Beszéljen maga Mauser elvtárs. Az Ádám—Éva-féle törvényt tegyük ravatalra. Idő-gebénknek nincsen féke. Balra! Balra! Balra! Hej, matrózblúzosok! Rajta! Tengerre fel! Vagy tán a kikötö tespedt a rajra és minden hajó ül a tatján? Hadd, hogy koronáját iderázza a brit oroszlán, üvöltve diadalra. A kommünt senki le nem igázza! Balra! Balra! Balra! Ott, a kínok hegyein túl majd végtelen és napos a tájék, irány az éhség, millió láb indulj, a pusztuláson túlig meg se állj még! Csak öntsön köréd acélból lávát a gyülevész, a bérelt harci banda, — az oroszt nem gyűri le az Ántánt. Balra! Balra! Balra! Homályosíthat sasszemet a pára?! A régi legyen hát újra itt? Szorítsd a világ torkára a proletárok ujjait. Ki amellett! Rajta dobbal! Zászlókat a mennyei falra! Ki lépett ott ki jobbal? Balra! Balra! Balra! BENJÁMIN LÁSZLÓ: O örös hadsereg Aranyban járt a pátriárka. bíborban ült a cár: nem védte a szegényt, a népet sem Isten, sem király: a gróf, a bankár nyomta térdre s ha feljajd ilt, ugyan ki kérdte szegénytől, hogy mi fáj? Nem kérdezték, hát válaszolt ő: hangját a fegyverek kiáltották a jár fülébe. Kadétok, lunkerek teste fölött a népet vitte diadalra édes szülötte: a Vörös h'adsereg. A kínai nagy fal tövében, az Alpesek alatt jártak a népek útjain már, vonultak nagy hadak: latinok, germánok cipői nyomán többé nem nőtt a fű kU kő kövön nem maradt. De a vörös tankok nyomában teltebb, szebb a kalász, a sárból, hamuból magasra emelkedett a ház: s toronylakóit eltemetve az égig érő vár, a büszke: ledőlt az elnyomás. A Vörös Hadsereg nyomán az élet derűje int: a víg szabadságot tanulják fiaink, lányaink, munka dicséri, zengi ének a népek seregét s a népek vezérét, nagy Sztálint.