Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-14 / 88/2. szám, szombat

1951 április 14 UJSZ0 Dolgozó asszonyok a lévai járási konferencián Pillanatfelvételek a békét építő asszonyokról A lévai járási konferencia folyik. A járási párttitkár tartja a beszámolót. Éle* kritikát kapnak a járás üzemei, az Egységes Földműves Szövetkezetek, a traktorállomások, a közüzemek, a közigazgatás. A konferencián kevesen kapnak dicséretet. A párttitkár beszámolójában egyszerre felfigyelünk egy névre: a vámosladányi Szegfű Rózsit kiemeli Bury elvtárs, mivel azon kevesek közé tartozik, akit követendő példának állithat a többi szövetkezeti dolgozók elé. Bevezetésül tehát Szegfű Rózsiszövetkezeti dolgozóról: Vámosladányban négy közős istállót adaptáltak. Azok a szövetkezeti munkások, akik az állatoknak viselték gondját, ki akarták most használni a szövetkezetet és egyre csak fizetésük emelését követelték. Pedig egy munkás csak nyolc tehenet ápol és ezért két munkaegysé get számítottak fel neki, azaz egy tag 160 koronát kapott előlegként. De még ezzel sem elégedtek meg, hanem még nagyobb béreket akartak a szövetkezettől kicsikarni. Azzal fenyegetőztek, hogy ha a szövet kezet nem emeli a bérüket, otthagyják ezt a munkát, mert ez a munka rabszolgáknak való. Ugy gondolták, hogy ök nélkülözhetetlenek. A járási pártvezetőség úgy segített a szövetkezetnek, hogy a szövetkezeti instruktor összehívta az Egységes Földműves Szövetkezet vezetőségét és tagságát és felszólította a tago. kat, hogy önként jelentkezzenek erre a munkára. És ezen a gyűlésen önként Jelentkeztek Szegfű Rózsi és Lőjek Ica elvtársnők és elvállalták az összes tehenek ápolását egy és fél munkaegységért. Azóta a szövetkezetnek a munkája javult. Azután összehívták a közgyűlést, kidolgoztak egy tervet, közösen megállapították a normákat, megállapították a föld bizonyos részére a vetési tervet és felülvizsgálták a föld megművelésére szükséges leltárt. A munkacsoportok vezet-öi átvették a felelősséget és ma ezt a szövetkezetet mintaképnek állíthatjuk a töbSl szövetkezetek elé. Szegfű Rózsit jól ismerjük a Csehszlovákiai Nőszövetség politikai iskolájából. Lelkes és igyekvő hallgatója volt az Iskolának, már akkor tudtuk, hogy visszatérve falujába, fel fogja használni az ott tanultakat és aktive belekapcsolódik az építő munkába. Nem csalódtunk benne. Huszonnyolc éves Szegfű Rózsi,. férje van, családja van és az iskola elvégzése után úgy gondolta, hogy szülészeti kurzust fog végezni és ezen a munkafronton fog segíteni a falu szocializálásában, mert itt kapcsolatba jön az asszonyokkal és jó meggyőző munkát végezhet. Azonban miközben kérvényének elintézésére várt, falujának Egységes Földműves Szövetkezetében nehézségek támadtak. A tagokat nem nevelték politikailag kellően és nem tudták megállni a helyüket a közös munkában, nem értették meg, mit jelent a közösségben és a közösségért dolgozni. Amint a gyűlésen Szegfű Rózsi és fiatal, 18 éves sógornője, Lőjek Ica látták, hogy fiatal szövetkezetükben válságos helyzet állott be, bátran magukra vállalták azt a munkát, amelyet a politikailag gyenge tagok rosszul láttak el s közben azt hitték, hogy őket senki sem helyettesítheti ebben a munkában. És ma büszkék vagyunk arra, hogy Szegfű Rózsi Lőjek Icával 30 tehenet etet, fej és ápol. E munkájáért másfél munkaegy séget kap naponta és rövidesen lapunk hasábjain mint élmunkásnőt üdvözölhetjük. Nála is beigazolódik az az igazság, hogy ha egy családban az anya egy jó ügy érdekében a kezdeményezést a kezébe veszi, ott ez az ügy eredménnyel fog járni Szegfű Rózsi 12 éves fia már segít neki az itatásban. Szegfű elvtársnö azonban nemcsak az Egységes Földműves Sző vetkezet építő tagja. A falu minden munkájából kiveszi a részét. Iskolaügyi referens, egészségügyi referens, az ö nevéhez fűződik az tanítónővel egyetemben mind a nemzetközi nőnap, mind a nagyszerűen sikerült iskolanap rendezése. Nem mulaszt el egy gyűlést sem. Be van választva a vezetőségbe, mindenre van ideje, mert tudja, hogy a fejlett és becsületes dolgozóknak ott kell lenni minden megmozdulásnál, hogy tudásukkal, éberségükkel segítsék a falu szocializálásának fontos, szép munkáját. A régi előítéletek {elszámolását kérik asszonyaink Egyenjogúsított asszonyaink előre törnek a munkafronton. Bizonyította ezt a lévai járási konferencia vitája, ahol öntudatosan és konkrété szólaltak fel a járás asszonyai. Feltűntek a kővetkező felszólalók: SZLUSNA elvtársnö Bakabányáról, aki a faluja Egységes Földműves Szövetkezetéről számolt be. Elmond, ta a nehézségeket, amelyek főleg a bürokráciának köszönhetők. A legnagyobb panasz az volt, hogy amit már megvalósítottak az EFSzben, a tyúkfarmot, a mosodát, azt sem tudják kihasználni, mert nem tudják elérni azt, hogy a villanyt bevezessék oda. Nehezményezi még azt, hogy nem kapnak építőanyagot a közös istálló felépítésére. STRIBULOVA elvtársnő, a Csehszlovákiai Nőszövetség járási titkára, határozottan és lelkesen Ígéretet tett arra, hogy az asszonyok be fognak kapcsolódni a munkafolyamatba és fáradhatatlanul, lankadatlanul fognak harcolni a békéért, azonban ehhez szükséges az, hogy a férfiak is tegyék túl magukat a2 eddigi előítéleteken és segítsenek az asszonyoknak az elindulásban. NÉREftOVA ELVTÁRSNÖ, a lévai járás egészségügyi előadója, akit már jól ismerünk emberszerető és harcos munkájáról a kerület gyermekekről és öregekről gondoskodó intézményeinek szervezéséből, kritikát gyakorolt és jogos felháborodásának adott kifejezést azon szűk látókörű férfiak felett, akik még ma is lekicsinylik és erkölcsileg is, ténylegesen is akadályzzák a nők érvényesülését a munkában. A konferencia egyik legjelentősebb felszólalója volt Mládekova elvtársnő, a dohányipar élmunkásnője, aki gyönyörű eredményekről számolt be munkájukról. Tudni való, hogy a dohánygyár dolgozóinak túlnyomó része nő. Az ő beszámolóját legközelebbi számunkban részletesen közöljük. Turi Mária. (2eoél iliács gyógyfürdőből Kedve* nőtársaim! A Nemzeti Biztosító Intézet Szliács fürdőbe küldött, hogy ott kezeljék betegségemet és Innen írok nektek. Van időm és sokat gondolkodom azon, hogy milyen felbecsülhetetlen intézkedés ez, hogy én, mint 54 éves dolgozó asszony, egy élmunkás felesége, aki soha elitemben álmodni sem mertem volna arról, ilyen orvosi kezelésben, ilyen ápolásban és ilyen sok-sok jóban é« szépben résteaöRiessek, mint Itt. Ragyogó tisztaság m'ndeniltt. figyel, mes kiszolgálás, zenés uzsonna. Hol élvezhette volna ezt azelőtt a munkás, hogy hófehér abrosszal terített étteremben, udvarias pincérek szolgálják ki? Ezt a Pírt tette értSnk, Gottwald elvtárssal az élén. Itt látom, hogy a munkásság mennyi szépnek és jónak lehet a részese és a beteg munkás megtalálja a gyógyulás lehetőségét. A szliácsi fürdő vezetősége és orvosai, ápolói, alkalmazottai jól ki vannak választva, a vezetőség a legnagyobb körültekintéssel és előzékenységgel, fáradságot nem kímélve, éjjelt nappallá téve foglalkozik a betegekkel. Azt, amit a múltban csak a kapitalista osztály élvezhetett, hála Sztálin és Gottwald elvtársak bölcs vezetésének, most má dolgozók Is megismerhetjük. Éppen ezért benneteket, nőtársaim, akik egészségesek vagytok és dolgozni tudtok, innen kérünk, hogy mindent kövessetek el, hogy azt a fegyvert, amivel védjük a mi jólétünket és a békét, senki ki ne vehesse kezünkből és minden Igyekezetetekkel azo

n legyetek, hogy túltegyetek azon a tel. jesítményen, amit eddig vállaltatok. Mi, akik itt kezelés alatt ál'unk, ígérjük, hogy ha hazamegyünk, újult erővel fogunk hozzálátni és minden percünket arra fogjuk szentelni, hogy az országépítésben részt vehessünk, az ötéves tervet sikeresen véghez vigyük és hogy a közös célért, a béke megvédéséért dolgozzunk. Igy fogjuk bebizonyítani hálánkat Pártunk iránt. Asszonyok, nőtársaim, kérlek benneteket, hogy ha megértettétek sorainkat, írjatok egy párt sort. Elvtársi üdvözlettel: NYERGES ETEL, és a szliácsi fürdő többi női betegei. A Csehországban dolgozó nők felhívása az albári járás asszonyaihoz A Csehszlovákiai Nőszövetség nevében felhívjuk összes csallóközi asszonytársainkat, de különösen az albári körzethez tartozó falvakat, hogy mutassanak munkájukkal több haladást, különösen most, mikor tgisz Csehszlovákiában nagy iramban folyik a közös vetési munka is most, amikor ebből a munkából az asszonyok kiveszik részüket. Mert hazánk asszonyai tudják, hogy munkájukkal a tartós békéért küzdenek és harcolnak. Figyelemmel kísérjük az Oi Szóban megjelent híreket, amelyek a legkisebb falucskák szép, eredményes munkájáról is beszámolnak is megmutatják, hogy asszonyaink mindenütt jó munkával járnak elöl és példát mutatnak a közös gazdálkodás hasznosságára. Hírt ad arról is az újság, hogy a kis falukba is villanyvilágítást vezetnek be. Le kell szegeznem, hogy mi figyelemmel kísérjük ezeket a híreket és sajnálattal látjuk, hogy az albári körzetből még nem érkezett semmi hír, hogy a hozzátartozó hat falu nagyon elmaradt Talán a re-akció hátráltatja az építőmunkát, talán rossz vezetők állnak a munkásság élén. Szeretném, ha jelentkeznének és választ adnának ezekre a kérdésekre. Vajda Rozália, Popovice, Csehország O. KALICA: A nyulacska házikója Volt egyszer egy rókh meg egy nyúl. A rókának jégtáblából, a nyúlnak fakéregből volt a házacskája. Bosszantotta is eleget a róka a nyulat: — Az én házam világos ház, de a tiéd sötét Nálam világosság van, de nálad sötétség. A nyár jött s elolvadt a róka házikója Akkor elkezdte kérlelni a nyulat: — Eressz be, nyulacska, csak az udvarodba! — Nem ersztelek be, róka, mert sokat bosszantottál. Könyörgött, könyörgött a róka, beleegyezett a nyúl s beengedte a tornácra. Harmadnap újrakezdi a kérést a róka. — Eressz be nyulacska, most a házikódba — Nem eresztelek be, mert sokat bosszantottál. Addig rimánkodott, míg a nyúl beengedte a házikót^. Ült a róka a lócán, a nyúl pedig a kemencén ült. Negyednap újra elkezdi a kérést a róka: — Nyulacska, nyulacska, eressz fel engemet magad mellé a kemencére. — Nem eresztelek biz én, mert sokat boszantottál. Kön>6rgött, könyörgött a róka s kl Is könyörögte: felengedte a nyúl maga mellé a kemencére. Eltelt egy-két nap s fizni kezdte a róka a nyulat a házából:' — Eridj ki innen, te sandaszemfi Nincs kedvem veled egy házban lakni! Ki te űzte a házból. Ott ül a nyúl sírdogál, kesereg, törülgeti a könnyeket a talpával. Kutyák szaladnak arra. — Vau, vau, vau. Miért sírdogálsz nyulacska. — Hogyne sírnék. Volt nekem egy fakéreg házikóm s volt a rókának egy jégtábla házikója. Jött a tavasz s elolvadt a róka háza Bekéredzkedett a róka hozzám, azután kikergetett a házamból. — Ne sírj, nyulacska, — mondták a kutyák. — Kizavarjuk mi onnan. — Dehogy zavarjátok! — Bizony kizavarjuk! Odamentek a házikóhoz. — Vau. vau. vau! Róka, róka gyere ki. De a róka igy felelt a kemencéről: Ha kiszököm lábam alatt még a föld is összeszakad! Megrémültek a kutyák és elszaladtak. Ott üldgél megint a nyulacska s csak sír, csak sir. Arra megy a farkas: — Miért sírdogálsz, nyulacska? — Hogyne sírnék ordas farkas. Volt nekem egy fakéreg házikóm s volt a rókának egy jégtáblaháza Jött a tavasz, elolvadt a róka háza Bekéredzkedett hozám, de ki is űzött a házamból. — Ne sírj, nyulacska, — mondta a farkas — majd kizavarom én onnan. — Dehogy zavarod, dehogy zavarod. Zavarták a kutyák is, de ki nem zavarták. Te sem fogod kizavarni. — Bizony kizavarom. Odament a farkas a házikóhoz s igy üvöltött ijesztő hangon: — Uu ... Uu ... Róka, róka gyere ki! Az pedig felelt a kemencéről: Ha kiszököm lábam alatt még a föld is összeszakad! Megrémült a farkas és elmenekült. Ott üldögél megint a nyulacska és egyre sír. Arra jön egy öreg medve: — Miért sírdogálsz nyulacska? — Hogyne sírnék, te mackó. Volt nekem egy fakéreg házikóm s volt a rókának egy jégtábla-háza. Jött a tavasz, elolvadt a róka háza. Bekéredzkedett hozzám, de ki is űzött belőle. — Ne sírdogálj, nyulacska — mondta a medve — kizavarom én onnan. — Dehogy zavarod, dehogy zavarod. Zavarták a kutyák, de ki nem zavarták, zavarta az ordas farkas, de ki nem zavarta Te sem fogod kizavarni. — Bizony kizavarom! Odament a medve a házikóhoz és na.gyot mordult: — Rr ... Rr... Róka, róka, gyere kl! De az igy felelt a kemencéről: Ha kiszököm, lábam alatt még a föld is összeszakad! Megrémült a medve s elsompolygott onnan. Megint ott üldögélt a nyulacska és csak sír, csak sír Arra jön a kakas, kaszát hoz. — Ku-ku-riku! Miért sírdogálsz nyulacska? — Hogyne sírnék, te kakóca. Volt nekem egy fakéreg-házam s volt a rókának egy jégtábla-háza Jött a tavasz, elolvadt a róka háza. Bekéredzkedett hozzám, de ki is űzött a házamból. — Ne búsulj, nyulacska, kizavarom én onnan! — Dehogy zavarod, dehogy zavarod. Zavarták a kutyák,' de ki nem zavarták, zavarta az ordas farkas, de kl nem zavarta, zavarta az öreg medve, de kinem zavarta. Te még úgyse zavarod ki. — Bizony kizavarom. Odamegy a kakas a házikóhoz: Ki-ke-riki! Félelmes vagyok nagyon, piros csizma lábamon, éles kasza vállamon: azt a rókát, gonosz rókát vele összevagdalom Gonosz róka gyere kif Meghallotta a róka, megrémült és kiszólt: — Csak felöltözöm. A kakas újrakezdi? Ki-ke-riki! Félelmes vagyok n»cvm, piros csizma lábamon, éles kasza vállamon: azt a rókát, gonosz rókát vele összevagdalom Gonosz róka gyere ki! L Klakkba - frakkba él a fecske, kastélya házunk erease, dédelgeti férfi és nfi, a Honnak szent madara ö. Pedig hogyha beáll a tél, messze repül — hazát cseréli Oda repül, hol szebb a táj s e csere neki soh' se fáj! II. Piroi ealzmás Gólya madár e honnak falakója már. Bárhol bátran járhat-kelhet, kezet rá senki A róka újra kiszólt: — Csak felveszem a subámat. A kakas harmadszor is rákezdte: Ki-ke-riki! Félelmes vagyok nagyon, piros csizma lábamon, éles kasza vállamon: azt a rókát, gonosz rókát vele összevagdalom Gonosz róka gyere ki! Megrémült a róka, leszökött a kemencéről és elinalt. A nyulacska pedig a kakassal ezentúl kedvére élt a házikóban. Fordította: Aprtly Lajos nem emelhet! Mégis, hogyha beáll a tél, messze repül — hazát cserél! Oda repül, hol szebb a táj s e csere neki soh'se fájl III. Szürke gúnyás veréb koma élte komor és mostoha! Bátaimazza felnőtt s gyermek, otthont köztük soh'se nyerhet! Pedig, hogyha eljön a tél, 5 hazát soha nem cserél! Itt él velünk, itt is hal meg! E hon neki mindennél szebbl Geréb sors Irta: V. OLGA.