Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-13 / 88. szám, péntek

A LEGSZEBB AJANDÉK Szövetségünk nagy ünnepre készül. Május 26—27—28-án lesz a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség szlovákiai kongresszusa. Nagy ünnep ez számunkra. Bratislava ünnepi zászlódíszben fogadja majd az érkező küldötteket. Szlovákia összes járásainak, kerületeinek küldöttei, ifjúsági képviselői gyűlnek majd össze, hogy kiértékeljék Szövetségünk elvtárs. Az ő munkacsoportjának teljesítménye már az első munkanapon 112 százalék volt. Ma már 170%-ra teljesítik a tervezett munkát. Versenyeznek a többi csoporttal. Méltó versenytársuk a Sýkora elvtársról elnevezett munkacsoport, melynek vezetője Tatár elvtársnő. Ez a csoport a munka jó megszervezésével és újítási Az építkezésről eddigi munkáját és megszabják az elkövetkezendő évek feladatait. Mindannyian készülünk erre a nagy napra, Szövetségünk kongresszusára. Es ezen ünnep alkalmával mindannyian ajándékot adunk ifjú életünket öszszefogó, nagy hatalmas, egységes erővé alkotó szervezetünknek a mi Sövetségiinknek. Kötelezettségvállalálásaink ezek az ajándékok. Az, hogy tettekkel, munkával igyekszünk bebizonyítani azt, hogy Szövetségünk hű tagjai, jó hazafiak és tántoríthatatlan békeharcosok vagyunk. Ilyen ajándékok a szocialista versenyben való részvétel, a teljesítmények fokozása, a jobb tanulás, az önkéntes brigádórák, az önképzés fokozása, a Jilemnicky jelvényszerző versenyben való részvétel és még sok minden más. A kötelezettségvállalások közül a legszebb ajándék azonban, amit egy ifjú adhat, nem más, mint az, hogy egy hónapos, önkéntes brigádmunkára jelentkezik valamelyik Ifjúsági Építkezésre! Az Acél Szív ifjú építői között, Osztravában ezt a kötelezettségvállalást teljesíti Muszka javaslatokkal állandóan emeli a napi munkateljesítményt. így aztán a jól végzett munka után, amikor izmaikat a testnevelési óra után felfrissítették, megmosakodva, vidáman gyűlnek össze a kultúrórára, hogy tudásukat további ismeretekkel bővítsék. Este pedig, amikor az épülő Acél Szív fölött kigyúlnak a tavaszi ég csillagfényei, tisztán csendülve száll az ének. „Ifjúság! Miénk az élet!.. A Szövetségi Vasútvonalra is mostanában érkeztek meg a brigádosok. A borsai főtáborban, a volt kastély udvarán sorakoztak fel, hogy megszervezzék a munkacsoportokat. Ugyanekkor már megkezdték a „beöltözést" is. Mindenki megkapja a „brigádfelszerelést": inget, sapkát, kesztyűt, montcrkát, melegítőt, munkacipőt, gumicsizmát, gumiköpenyt. Mindjárt utána Szomotoron keresztül gyalogolva átmentek a II. táborba. Beköltöztek. Mindenki megkapta a helyét. Lefeküdtek. Az új brigádosok csöndes szuszogással elaludtak ... Másnap reggel megk.SMték a munkát. A munkacsoportok vidám Bétával indultak niunkára. Közösen, vidáman és bátran dolgoztak. Csattogtak a csákányok, forogtak a lapátok, csörögve suhantak a megrakott csillék, büszke hangzással csendültek a hóó-ruk! — kiáltások. Epül a Vasút. A Szövetségi Vasút! Délután a fiúk és a leányok megismerkedtek a brigádélet másik oldalával is. Megkezdődtek a sportversenyek, a játékok, majd a tanulás. Sok-sok falusi elvtársnak csillant fel jövőtlátón a szeme, amikor elmagyarázták, hogy mit is építenek, hogy mit is jelent felépíteni a Szovjetunióval kapcsolatot tartó Szövetségi Vasútvonalat. Ezalatt bent a táborparancs nokságon a tervezők és a statisztikusok szorozták, osztották a kiiásott föld mennyiségét, a szállított föld köbmétereit és a sok-sok apró cédulára írt jelentések alapján kiszámították a csoportok teljesítményeinek százalékarányát. Az esti zás^lólevonásnál lélegzetvisszafojtva figyelték az eredmény kihirdetését. „Figyelem ...! Legjobb csoport a 67es brigád első csoportja!" Mindenki feléjük nézett. Mosolyogva. Ök büszkén tekintettek szét a tábor többi lakóin. — „Figyeljünk! ... A csoport teljesítménye 137 százalék!" Valaki elkiál- | totta magát: háromszoros hurcia dolgozók is és reményked. ve továbbfolytatják küzdelmüket, olyan, hogy behatol a doh lárral pénzelt nyugatnémetországi fasiszta tábornokok, fegyvergyárosok befüggönyözött ablakán és mindenkinek zúgja: Mi a békéért harcolunk! * Elvtársak! Fiatalok! Az Ifjúsági Építkezések várnak benneteket. Mi, fiatalok a jövő, a holnap építői vagyunk. Üj hazát építünk. A dolgozó nép hazáját. A virágzó, boldog Csehszlovákiát. — Felépítjük Osztravában köztársaságunk „Acél szívét", a Szövetségi Vasútvonalat, az Ifjúsági Duzzasztóművet. Továbbfejlesztjük az Ifjúsági Falu gazdaságát, korszerűsítjük az Ifjúsági Birt&' kokat. Lehet-e szebben megmutatni hazaszeretetünket mindezeknél? Lehet-e jobban megmutatni békeakaratunkat az építésnél? Lehet-e a Kongresszusnak szebb ajándékot adni, mint ezt? Jöjjetek építeni! Kiáltsuk büszkén, öntudatosan mindenfelé, mindenkinek a munkás és a munka győzelmét. Kiáltásunk üdvözölje a Kongresszust. KiálI tásunk bíztassa a harcolókat. A koreaiakat, a gyarmati népeket^ Az épíl rát! Es a következő pillanatban felhangzott dübörögve e kiáltás. Hurr-r-áará! Hurrrááá! Hurrí'áási Hatalmas kiáltás volt ez. Olyan, hogy hangzani fog még akkor is, amikor majd a Kongresszusukat megnyitjuk, olyan, hogy hallják a sztrájkoló franezésr-ol a francia és olasz dolgozókat és azt a „másik" Amerikát is, a kizsákmányolt fehér és íekela bőrű amerikaiakat. És kiáltásunk váljon békekiáltássá, hogy megremegjenek a Fehér Ház urai, a gyarmatosító hadvezérek, a< öldöklést váró náci tisztek. Jöjjetek építeni! H. E.