Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-13 / 88. szám, péntek

ujsz0 1951 április 13 feraflsla¥ai IV. kerülete iTíáfus ©ise-e méMé megünneplésére készül A Párt bratislavai IV. kerülete május elseje megünneplésére készül, ami a békeharc jegyében fog lefolyni. A májusi bizottság a mult hét folyamán tárgyalt a május 1-i ünnepségek előkészületeiről. Agitációs kettősöket kezdtek összeállítani és az előkészületekbe belekapcsolták az összes tömegszervezeteket. Az agitációs kettősök az ünnepségekre a polgárokat meghívókkal hívják meg, egyben agitálni fognak a polgárok közt, hogy a felvonuláson vegyenek részt családjukkal és ismerőseikkel. Ez év április 15-ig a Párt járási bizottsága megbeszélést fog tartani az összes elnökökkel, tízes bizalmiakkal és a kultúrpropaganda előadóval. Ezen az ülésen ismertetik a megjelentekkel a májusi előkészületek állását, az elvtársak kicserélhetik tapasztalataikat, javaslatokat terjeszthetnek elő, hogy milyen mádon lehetne megjavítani az agitációt, melyet az üzemekben, hivatalokban és iskolákban végeznek. A májusi bizottság pontos agitációs tervet dolgoz ki, melyben beosztják, hogy az egyes kerületekben, utcákban, nagyobb házakban kik fognak agitálni. Az agitációs kettősök megmagyarázzák a polgároknak az ez évi májusi ünnepségek jelentőségét. A szakaszokra úgy osztják be őket, hogy az egyes családoknál több mint fél óráig beszélgethessenek és megmagyarázhassák részletesen május 1. jelentőségét. A járási májusi tanács munkáját a Csehszlovák-szovjet Barátok Szövetségének járási bizottsága 50, a CsISz járási tanácsa 20 agitációs kettőssel segíti. A május l-l ünnepségek előkészületeibe bekapcsolódott a körzeti tanács Is, amely megbeszéléseket folytat a néppel, a május elsejei ünnepségek jelentőségéről. A körzeti tanács ezeket a beszélgetéseket külön-külön megszervezi az egyes járásokban és negyedekben. Ezideig hármat rendeztek éi pedig a Dynamitka, Ruzsinov és Téglamező negyedben Ezeken a néppel folytatott beszélgetéseken városunk polgárai élénken vitáztak a bel- és külföldi eseményekről. A kassai asszonyok nyugodtan hízhatják gyermekeiket a napközi otthonokra (V. I.) Az asszony a kapitalista társadalomban kétszeresen szenvedett. A szocializmus építése megváltoztatta az asszonyok helyzetét, nemcsak a társadalomban, de a családban is. Az aszszonyok a szocializmusért harcoló országikban a kultúra, a gazdasági élet minden területén elhelyezkednek. Látjuk őket, mint a kormány tagjait, a nemzeti bizottságokban, a tudományos és művészi munkában Dolgoznak a könnyű-és a nehéziparban. A városokban a közlekedési rendőrök egyenruháját hordják. Találkozunk velük a bányákban. Az asszonyok a szocialista építés hőseiként a férfiak oldalán végzik jelentős feladataikat. Gyárakban dolgozó nőinknek 150—200%-os teljesítményei már nem tartoznak a ritkaságok közé. Az asszonyok számára a legnagyobb boldogságot a gyermek sorsának biztonsága jelenti. Míg a kapitalista társadalmi rendben a dolgozó anyák gyermekei elhagyatottan és éhezve az utcára kényszerültek, a szocialista rendszer megerősödése elsősorban abban nyilvánult meg, hogy jól gondoskodunk a gyermekekről. A gyermekotthonokban és óvodákban igen gondos felügyelet alatt töltik idejüket, olyan körülmények között, hogy az édesanya gyermekének otthon sem tudna különbet nyújtani. EGY PILLANTAS A GYERMEKOTTHONBA. Gyertek velem, kedves olvasók, bevezetlek benneteket a mesék világába. Kassán, a Rázus utcában van egy ilyen meseszerű gyermekotthon. Kinyitjuk az ajtói, és benézünk a kertbe. A hinfalovon éppen a kis Jóska hintázik. Az édesanyja postás. A másik kettőnek, kik a szőnyegen játszanak, édesanyja a tejcsarnokban dolgozik. A másik oldalon öten éppen építőkockával játszanak, egy gyönyörű kastély körvonalai bontakoznak ki a semmiből. Ezek biztosan mérnökök lesznek. A gyermekekre három fehérköpenyes nővér vigyáz. Édesanya, zárd le a szemedet egy pillanatra és emlékezzél. Hét gyermeket neveltél fel, ezekből az egyik másféléves korában leforrázta magát. A másik belefulladt a patakba, mert nem volt elég időd, hogy a gyermekeiddel is foglalkozzál. így volt ez valamikor. Ma, gyermekek és anyák boldog élete pezsdül. TAVASZ A KICSINYEK .KÖZÖTT. A dúslombú fák alatt játszadoznak a gyermekek. Egy csoportjuk a homokban játszik. Szorgalmasan kacálják a földet. Ugy néznek ki, mint ifjú aranyásók a délafrikai aranymezőkön. Az egész kert tele van gyermekekkel, kiknek szülei a munkahelyeken teljesítik építő feladataikat. Es mindenütt fehérköpenyes nővérek őrködnek. Az ember csak most érti meg, hogy aszszonyaink milyen nyugodtan és gondtalanul végezhetik munkahelyeiken munkájukat, Csak most érti meg, mit hozott számukra a szocializmus. Azok a gyermekek, akik már régebben a gyermekotthonban tartózkodnak, jól fejlődnek és súlyuk is gyarapszik. Minden héten orvosi vizsgálat van. A gyermekek négyszer naponta kapnak enni. Nézzük meg, pl. február 27-én. mit kaptak egész nap. Reggelire kakaót és vajaszsemlét, tízóraira piskótát, ebédre csontlevest, vagdalthúst burgonyával és kompótot. Uzsonnára kakaót kaláccsal. Vacsorát otthon kapnak, mert az anyák munkájuk befejezése után értük jönnek és hazaviszik őket. Ilyen gondos felügyeletért és élelmezésért a szülők keresetük arányában kötelesek fizetni. Például egy olyan család, amelynek együttes keresete 3000 korona és négy gyermekük van, semmit sem fizet. Azok a családok, ahol 4000 korona havi jövedelem van, egy gyermek után napi 4 koronát fizetnek. Azok, akiknek 5000 koronájuk van egy gyermek után napi 6 koronát, és akiknek 5000 koronán felüli jövedelmük van. azok egy gyermek után napi 8 koronát fizetnek. A RAZUS-UTCABAN MEGNYITJÁK AZ ÉJJELI GYERMEKOTTHONT IS. Mivel az asszonyok közül sokan éjjeli műszakokban dolgoznak, szükségessé vált, hogy éjjeli gyermekotthont is berendezzenek. így valóban április 1-vel megnyílt a Rázus-utcában az éjjeli óvoda is. A dolgozó szülők gyermekeit 3 hónapos kortól 3 éves korig veszik fel ebbe az éjjeli gyermekotthonba. A róluk való gondoskodás éppen olyan tökéletes, mint a napközi otthonban. Ilyenformán asszonyaink bekapcsalódhatnak az építőmunkába, különleges tel jesítményeket érhetnek el, élmunkásnők lehetnek és így elérjük azt, hogy az asszony egyenrangú partnerévé válik férjének. A gyermekek a gyermekotthonokban új emberekké válnak, levetik az individualista nevelés szokásait. Oj emberekké válnak, akik képesek lesznek boldog életet és békét teremteni a világon. Dr. Mim wtrai imM a hűségesküt Szerdán, április 11-én dr. Nécsey Edu- ard püspök és apostoli adminisztrátor letette a köztársasági hűségesküt, Zdenek Fierlinger kormány alelnök kezébe. Az eskü letételnél dr. Nécsey püspök hangsúlyozta, hogy teljesen egyetért dr. Csárszky József püspök kijelentésével, melyet a többi ordinárius nevében mondott március 12-én, mikor az egyházi főpapok hűségesküt tettek köztársaságunknak. Ebben a kijelentésben az ordináriusok egyhangúlag alárendelték magukat egyházi törvényeinknek és elismerték az öszszes óvóintézkedéseket, melyek e törvénnyel kapcsolatban érvénybe léptek. Ugyancsak kijelentették, hogy nem ismernek el olyan egyházi büntetéseket, melyek politikai okokból lettek kiróva, Ilyen vonatkozású egyházi büntetésekkel nem fogják sújtani a lelkészeket és a hívőket sem. Kötelezték magukat, hogy segíteni fogják dolgozó népünk építő akaratát és a világbétes megtartásáért folyó harcát A CsISz Központi Bizottsága elnökségének felhívása A CsISz Központi Bizottságának elnöksége felhívást intézett a másodfokú iskolák negyedik osztályainak úttörőihez és tanulóihoz, melyben rámutat arra a fontos feladatra, amely az évzáró vizsgák előtt reájuk hárul: a vizsgák sikeres letételére és jövő hivatásuk megválasztására. Idézi nagy tanítónk, Klement Gottwald köztársasági elnök szavait, melyekkel számtalanszor hangsúlyozta, hogy Köztársaságunknak oly emberekre van szüksége, akik tudnak valamit. Fontos feladat, hogy a másodfokú iskolák utolsó évfolyamának tanulói mindent megtegyenek, hogy az utolsó heteket a vizsga előtt teljesen kihasználják tudásuk elmélyítésére. Vegyék mintaképül a szovjet úttörőket és tanulókat, lelkes munkájukat, szorgalmukat. Dolgozzanak hozzájuk hasonlóan becsülettel, lelkiismeretesen és komolyan, kérjék ki tanítóik és úttörő vezetőik tanácsát. Akinek erős akarata van és tudja, hogy miért tanul, annak nem kell a vizsgától félnie és örömmel és büszkeséggel tekinthet a vizsgák elé. Népi demokratikus Köztársaságunk széles érvényesülési lehetőséget nyújt. A tanulók és úttörők képességeitől, egészségétől és hajlamától függ, hogy milyen jövendő foglalkozást választanak, hogy milyen munkahelyen csatlakoznak az ifjúsághoz és felnőttekhez, hogy velük együtt építsék Köztársaságunkat. Elvárjuk, hogy jövő foglalkozásuk megválasztásában is valóban hazafias magatartást tanúsítanak hisz ismerik hazánk hatalmas gazdasági fejlődését, ipari és mezőgazdasági termelésünk óriási feladatait és szükségleteit. Mindenekelőtt a nehézipart kell kiépíteni. Hisz országunknak az ötéves terv végén ax acéltermelésben a hatodik helyen kell állnia a világon. A termelés ilyen kifejlesztését nem lehet megvalósítani öntudatos dolgozók százezrei nélkül. Tudjátok, hogy nektek is, akik most befejezitek a középiskolát, mindenekelőtt a termelés legfontosabb szakaszaiba kell bekapcsolódnotok. Legyetek bányászok, kohászok, jelentkezzenek a leányok a fémiparba és építkezési iparba. így részévé váltok a dicsS munkásosztálynak — életünk vezetőerejének. Gazdaságunk és kultúránk sikeres fejlesztéséhez szükségünk van új mérnökökre, technikusokra, építészekre, agronómokra, orvosokra, művészekre, tudósokra is — új szakképzett és politikailag öntudatos értelmiségre, amely a munkások és földművesek soraiból került ki és készségesen fog velük együtt dolgozni hazánk javáért. Ezért már most necsak kedvtelésetek sze int döntsetek, hanem mindenekelőtt a szerint, hogy hol van rátok a Köztársaságnak szüksége. Vegyétek figyelembe, hogy a legfontosabb éa legtiszteletreméltóbb munka a bányákban, kohókban és olyan üzemekben végzett munka, amely döntő fontosságú a gottwaldi ötéves terv sikeres teljesítésére. A ti fényes jövőtök a Köztársaság jövőjében van — a gyönyörű gazdag hazának, a dolgozók boldog otthonának jövőjében. Helyetek ott van a; szocializmus építőinek soraiban, a Béke Hívei első soraiban. Fiúk ég leányok szilárdan és elszántan fel az évzáró vizsgák sikeres letételére! oreai hóhér bukása A főhadiszálláson már órák óta nagy a zavar. A kora délelőtti órákban érkezett a hír, hogy Truman beszélni akar Mac Arthurral, valami rendkívül fontos ügyben. Persze, nem tudták kapcsoni, mert a Távol Kelet „császára", a koreai ,,hős", whyskis mámorából még nem tért magához. A. repülőtérről is jelentés érkezett. A koreai 8. amerikai hadsereg parancsnoka, Ridgway tábornok megérkezett a repülőtérre és útban van . Mac Arthurhoz. Mac Arthur főhadiszállásán feszült idegesség uralkodott. Futás, szaladgálás, csörömpölés és lárma —, csak Mac Arthur belső szállásán járt lábujjhegyen a személyzet. A feszültség, amely a washingtoni telefonhívás óta még jobban megülte a főhadiszálláson tartózkodó amerikai tiszteket és katonákat, már valósággal kibírhatatlan volt. Az utóbbi napok eseményei, a sűrűn egyr. ást követő titkos táviratváltások a főhadiszállás és Washington között arra engedtek következtetni: a dolgok felettébb rossz úton haladnak s most ez a váratlan telefonhívás még zavartabbá tette az emberek lelkületét. A szárnysegéd szobájába egymásután léptek a vezérkari tisztek, Mac Arthur közvetlen stábja s röviddel 12 óra után Ridgway tábornok is megérkezett. Ridgway szokatlanul fölényes volt. Ez bosszantotta a szárnysegédet és a vezékar többi tisztjét is. Tudták, hogy akárcsak gazdájuk s ők valamennyien. ez is hatalomravágyó karrierista. Mégis a koreai 8. amerikai hadsereg parancsnoka mindig elismeréssel és felettese iránti tisztelettel viseltetett Mac Arthur iránt. S most mintha kicserélték volna. — Nem, ez nem lehetséges! — mondotta magában James Black, szárnysegéd, ilyenről szó sem lehet. Jó, Mac ! egy kicsit elhamarkodta a dolgot I azzal, hogy a száját megint eljáratta, s hogy megint magára haragította a washingtoniakat, de ő mégis csak Mac Arthur, a Távol Kelet koronázatlan császára, a „hatalmas" Mac Athur, az amerikai impérium távolkeleti nagy kizsákmányoló ja. Gondolatait nem folytathatta, mert Ridgway már pattogott: — Beszélt már az elnökkel Mac Arthur? — S végignézett a szobában összegyűlt tisztikaron. Néma csönd, csak a szárnysegéd intett tejével nemet. — De hisz tudomásom szerint Truman elnök úr ma reggel telefonon kereste Mac Arthurt. fsmét néma csönd, majd Ridgway parancsoló tekintetére a síri csöndben szakadozott jelentést tett James Black, a „nagy" Mac Arthur szárnysegéde. — A késő éjjeli órákig volt fenn. Nagy volt a társaság ... Kiváló hangulat és sok ital. Nagyon sok ital.. S most rosszul érzi magát. — őrnagy úr intézkedjék, hajtsa végre parancsomat. Mac Arthurt azonnal fel kell ébreszteni s olyan állapotba hozni, hogy megérthesse Truman elnök úr fontos közleményeit. En azért vagyok itt, hogy e beszélgetés alapján bekövetkezett eseményekkel járó teendőket elvégezzem. — Ridgway tábornok fejével az ajtó felé bccertett, irányt mutatva James Blacknek Mac Arthur szobája felé. Mielőtt a szárnysegéd az ajtót elérte, még utána kiáltott: — Ha kel) hideg-meleg vizeskúrát alkalmazzon nála. Nem tellett bele 10—15 perc sem, Mac Arthur fürdokabátban, papucsban, vizesen, felháborodtan rontott be a tisztikar közé, akik ekkor már Ridgway tábornokot körülvéve a hadihelyzet állásáról beszélgettek. — Ridgway tábornok, mit jelentsen ez, kikérem magamnak ezt a szemtelen fegyelemsértést. Ezért felelni fog. Ridgway tábornok szemtől-szembe állt Mac Arthurral s nyugodtan, cinikusan vágta parancsnokának szemébe gúnyos hangon: — Vezérem vegye föl a kagylót, Truman elnök úr keresi már órák óta. Fontos, nagyon fontos közölnivalója van. Mac Arthur dühöngése kissé alábbhagyott. Tudta, hogy Washingtonból jó hírek nem jöhetnek. S ez a Truman pont ma hívja, amikor szédül még most is az éjjel megivott whiskytől, amikor legszívesebben csak aludna és aludna ... és mos Trumanna! beszélni? — Keserűt nyelt, odament .Íróasztalához s bemondta: — Itt Mac Arthur, itt vagyok a szobámban, h valaki keresne kapcsolják. Alig tette le a kagylót, már keresték is. A messze tengerentúlról, a Fehér Házból, a háborús tábor méregkeverőinek központi konyhájából. A telefonnál a főszakács, Truman úr. Igen, főszakács, de kontár — gondolta Mac Arthur, — s mennyivel jobban menne minden, ha az én kezemben összpontosulna a hatalom s nem e volt rőföskereskedő kezében, aki miután csődbe 'jutott, politikai pályára ment s most az imperialisták fő'kardcsötetője. Egy senki, Hol van az ő tudása énmögöttem. — Maga az Mac Arthur? — Itt Truman beszél. — Micsoda hang ez — gondolta —, de nem merte hangosan kimondani, hanem egyszerűen csak annyit nyögött be a telefonba: — Igen, itt Mac Arthur. De nem is kellett volna ennyit sem mondania, mert az elnök szavai lavinaszerűen zúdultak rá. Valósággal vijjogott, őrjöngött a telefonba. Harry, a bukott rőföskereskedő minden sértett hiúsága most teljes egészében megmutatkozott. Szidta, csépelte, ócsárolta legjobb munkaársát, Mac Arthurt. — Hát nem megmondtuk magának, hogy a Kínának intézett kiáltványunkat nekem, az elnöknek kellett volna a kínai nép tudomására hoznom. Én akartam bejelenteni, hogy a kínaiak vagy kapitulálnak és meghajolnak Koreában és a Távol Keleten az én követeléseim előtt, vagy megindítjuk ellenük a háborút. Maga vén szószátyár, persze úgy vélte, hogy a kongresszust és az amerikai gyárosokat a maga oldalára vonja, ha merészen elébevág az én terveimnek... Ne beszéljen bele most kérem, én beszélek... Eltekintve attól, hogy ezzel a határtalan szemtelenségével, amelyet velem szemben elkövetett, az egész világ előtt leleplezte tikos politikai terveinket és hogy' mikor mi a világ előtt árra hivatkozunk, hogy a békét akarjuk megerősíteni és szövetségeseinkkel el akarjuk hitetni, hogy a Szovjetunió és a köréje csoportosult tábor tőr támadásra, akkor maga, minden engedély nélkül, világgá kürtöli titkos terveinket azért, hogy megmutassa, hogy kicsoda maga. — Az Egyesült Államok haderejének távolkeleti parancsnoka — vágott most közbe Alac Arthur. — Csak volt, vegye tudomásul, hogy csak volt. Értésére adom, hogy a mai nappal felmentem Távol Keleten b töltött minden megbízatása alól. A Távolkeleti főparancsnoksági tisztséggel pedig helyettesét Ridgway tábornokot bíztam meg, aki minden valószínűség szerint már a főhadiszálláson van. Ott van? — Igen. — Tegyen akkor eleget parancsomnak. A túlsó oldalon letették a telefonkagylót, Mac Arthur pár pillanatig megdöbbenten ült, füléhez tartva még a telefonkagylót, majd felugrott, s az egész készüléket úgy vágta földhöz, hogy az ezer darabra hullott széjjel. A dolgozószobában a vezérkari tisztek némán figyelték az eseményeket. Tudták miről van šzó, anélkül, hogy hallották volna az elnök szavait. Tehát a nagy Mac Arthurt menesztették. Mindnyájan némán, megdöbbenten álltak, csak Ridgway mosolygott cinikusan. Mac Arthur a legszívesebben örökre elnémította volna ezt a cinikusan mosolygó utódot, de hirtelenében még szólni sem volt ereje. A hír, hogy menesztik, teljesen kétségbeejtette. A parancsoláshoz, uralkodáshoz szokott Mac Arthur pillanatok alatt emberi ronccsá vált... Majd beszélni kezdett; — Az uraknak tudomására hozom, hogy mától fogva az amerikai távolkeleti csapatok főparancsnoka Truman elnök utasítására Ridgway tábornok lett. Engem a süllyesztőbe tettek azok, akiket én naggyá tettem. Ma én, holnap Truman, vagy ön következik, Ridgway tábornokom, de megnyugtatom, hogy valamennyien követni fognak engem. A íróasztalán álló whiskys pohár után nyúlt és egyhajtásra lehúzta. Az amerikai csapatok között villámgyorsan elterjedt a hír Mac Arthur bukásáról. Voltak, akik kitörő lelkesedé-sel, voltak, akik megdöbbenve, s olyanok, akik kétségbeesve fogadták a trumani parancsot. A legtöbben azok voltak, akik kitörő lelkesedéssel. George Smith^a kis szőkehajú gyárimunkás és Tmn Bull tehenész, kezet fogtak, boldog örömteli érzéssel ölelkeztek össze. — Te Tom, ismét győztünk. A béketábor akaratát megmásítani nem lehet. Az emberek százmilliói mivelünk vannak a nagy Sztálin vezette béketáborral. És győzni fogunk s a sülyesztőben egymás után fognak eltűnni nemcsak Mac Arthur, de a többi társai is. — George, ma nekünk, amerikai dolgozóknak ünnepünk van, mert ha a béketábor a világ bármely frontján, bármely szögletében győzelmet ér el, az nekünk ünnepnapot jelent. Közelebb hoz bennünket ahhoz a perchez, amikor mi is megkezdhetjük szabad életünk építését. (n. ü