Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-11 / 86. szám, szerda

msm 1951 április 11 Villanyváros az Uszuga partján A kalynini elektrifikálási központ egyik térképe a körzet kolhozainak vil­lamosítását ábrázolja. A hatalmas tér­képen különböző színű apró villany­körték világítanak. A piros égők a már üzemben lévő vízierőműveket mutatják, a zöld lámpák a most épülő, a narancs­színű lámpák pedig a legközelebbi évekre előirányzott műveket jelzik. A térképen feltüntetett területen 150-nél több folyó és patak van. Ezek közül 55 alkalmas vízierőmű építésére. — Ez például az Oszuga — mutat Iván Szergejevics Babkin, a központ főmérnöke a térképre, ahol a folyót áb­rázoló, kanyargó kék vonal mentén 22 lámpa ég: 10 piros, 5 zöld, 7 pedig na­rancsszínű. 22 vízierőmű egy olyan folyón, amelynek hossza mindössze 160 kilométer. Ha Torzsokból Tolonszenszk irányá­ba haladunk, két kilométerrel a »ZöId erdő« kolhoz előtt, vízcsoobogást, malomzakatolást és villamosfűrészek süvítését hallhatjuk. A folyó festőien szép, meredek partján tíznél több ha­talmas, új épület emelkedik. — Ez a mi »vi!lanyvárosunk« — módja büszkén Vladimír Alekszandro­vics Kononov, a »Zöld erdő« kolhoz el­nöke. A »vilIanyvárosban« a zerőműtelep és a transzformátor állomás körül mal­mokat, raktáraka, különféle gazdasá­gi épületeket, alkóházakat és fürdőket találunk. A villanytelep a kolhozon kí­vül még kilenc községet lát el áram­mal. 1948-ban helyezték üzembe a »Zöld erdő« kolhoz villanyvárosának turbináit. Az eröműtelep építési költsé­gei azóta teljes egészükben megtérül­tek. Miután a kolhoz területe az elmúlt évben többszörösen megnagyobbodott, most szükségessé vált az erőműtelep kibővítése. — Valamennyi termelési ág fejlődé­sében hétméríöldes csizmával haladunk előre — mondja Alexandr Mihaljovics Szmirnov, a kolhoz párttitkára. — Itt a i ideje, hogy újabb turbinákat épít­sünk A »Zöld erdő* kolhoz és a környező községek valamennyi dolgozója támo­tnogatja az erőműtelep kibővítésének tervét, nem sajnálja a beruházásokat, mert tudja, hogy ez az összeg is ha­marosan megtérül, ugyanúgy, mint az eredeti építés költsége. Az erőműtelep kibővítésének nem­csak anyagi, hanem természeti lehető­segei is biztosítva vannak. Uj tervet dolgoztak ki a szakemberek, mérnökök és technikusok, a folyó energiaszolgál­tatásának növelésére. A terv lényege igen egyszerű: a folyó forrásvidékén, Markov község körzetében, ahol a mo­csarak nagy területet foglalnak el, kol­hozközi víztárolót létesítenek A víztá­rolóban többmillió köbméter vizet gyűj­tenek össze, amit a mindenkori szük­séghez mérten bármilyen mennyiség­ben lehet majd a folyóba ereszteni. Ez­zel lehetővé válik, hogy a szárazabb nyári hónapok idején is elegendő víz álljon az erőműtelep rendelkezésére. Az Oszuga bővizű mellékfolyóit a ke­rület kolhozainak dolgozói szintén megfékezték és az energiatermelés szolgálatába állították. A Povegy folyó, amelynek hossza mindössze 90 kilomé­ter, a manykinszki és a poszoszenkov­szki erőműtelep működik. Már elké­szült a vízierőmű Rilovban is, Glu­hovban pedig most épül egy hasonló Ugyanilyen építkezések vannak folya­matban a partmenti többi kolhozban is. A közeljövőben már nemcsak egyes kolhozokban, hanem valamennyi kol­hozban villamosenergiát alkalmaznak majd a háztartásokon kívül a termelés gépesítéséhez is. aminek rendkívül fon­tos szerepe lesz a kolhoz gazdasága to­vábbi fejlesztésében. A Szovjetunióban a tudomány és a technika a dolgozók javát szolgál/a Vájjon lehet-e hegyet emelni, vagy folyót létesíteni ott, ahol azelőtt sem hegy, sem folyó nem volt? Bizony le­het! A Volga mentén, Kujbisev közelé­' ben, például évezeredek óta áll a ma­| gas Zsiguljov-hegy, meredek sziklafa­lai egészen a folyóig ereszkednek. Itt a hegy tövében fogják felépíteni a vi­lág legnagyobb vízierőmüvét. Ehhez gátat "kell emelni a Volga útjába, a folyó egész szélességében. A Zsigulov-hegyet azonban nem le­het arra kényszeríteni, hogy meg­változtassa helyét és elállja a Volga útját, megállítsa a Volga áramlását. Ezt nem lehet megtenni, ezért új hegyet kell emelni: a kujbisevi gátat Ez az új hegy, a gát, a folyó fenekén keresztben fog végighúzódni és ma­gasabb lesz egy kilencemeletes ház­nál. A szovjet dolgozók azt is elhatároz­ták, hogy a Kara-Kum sivatagban, ahol jelenleg egy csepp víz sincs, "új folyót, a világ leghosszabb csatornáját létesí­tik. A turkeméniai főcsatorna alig lesz valamivel rövidebb a Dnyepernél, vize pedig pontosan annyi, mint amennyi a Dnyeperben hömpölyög. Öt esztendő alatt azonban a szovjetemberek nem­csak hegyeket és folyókat teremtenek, hanem tengereket is. Ilyen új tenger bukkan majd fel a Volga középső folyásánál is, amely­nek hossza ötszáz kilométer lesz, majdnem annyi, mint a Moszkva és Leningrád közötti távolság. Hogyan tudnak megbirkózni a szov­jeiemberek ilyen soha nem látott fel­adatokkal, hogyan tudnak végrehajtani ilyen óriási építkezéseket? A gépek se­gítségével. A szovjet tudósok és mér­nökök olyan hatalmas gépeket gyártot­tak, amelyekhez foghatókat még soha a világon nem készítettek. Ezeket az ^ enkedelmes gépeket mindössze két-há­1 rom ember irányítja, és mégis annyi munkát végeznek, mint amennyit az­előtt az emberek százai, sőt néha ezrei végeztek. Nézzük meg, miféle gépek ezek? A VILLANYHAJTASÜ FÖLDKOTRO. Hatvan megrakott teherkocsiból álld szerelvény érkezett Kujbisevbe. Egyes kocsikon hatalmas faládák, a többi va­gonokon ponyva takarta a rakományt A hosszú tehervonatszerelvény egyet­len gépet hozott, egyetlen óriási telje­sítményű exkavátort, amelynek elszál­lításához egy egész vonatra volt szük­ség. A nagyszámú kisebb földkotrókon kívül a kujbisevi építkezésnél ilyen exkavátor-óriások dolgoznak, emelik ki a földet és öntik bele az odaálló teher­autókba és vagonokba. Ezeket az óriás­gépeket a novokramatorszki Sztálin­.gépgyár állítja elő. A vízözönelőtti óriási hülőszörnyete­Szovjet gépóriások gekre emlékeztető exkavátorok acél­nyaka, a darú gémje fölér egy nyolc­emeletes ház magasságába. A hüllő fejének helyén itt egy éles fogakkal el­látott óriási acélmarkoló van. Ez a markoló olyan hatalmas, hogy benne egy egész szobát lehetne kényelmesen berendezni. A markoló nagy erővel be­lemélyed a legkeményebb talajba is és egyszerre 15 köbméter földet emel ki. Ezt a hatalmas terhet az exavátor a magasba emeli és a kívánt helyre üríti. Egy ilyen óriáskotró naponta 40 hosszú vasúti szerelvényt tud földdel megrakni, mindössze két-három gép­kezelőmunkás közremüdésével. A gép 58.000 acélalkatrészből áll, ezek­nek együttes súlya több, mint 1000 tonna. VIZ ÉPÍTI A CSATORNAT. A Kara-Kum sivatagot átszelő turk­méniai főcsatorna hossza 1100 kilomé­ter lesz. A határozat értelmében ezt a csatornát 1500 nap alatt kell kiásni, ami _nzt jelenti, hogy majdnem egy ki­lométer jut egy napra. Természetesen ezt az óriási munkát sem földmunká­sok fogják elvégezni, hanem gépek, illetve gépek segítségével maga a víz váj majd útat magának a sivatagban. Pontosabban egy új szovjetalkotás: a szívó-kotró iszapszivattyúberendezés. Milyen ez a berendezés? Képzeljünk el egy nagy gőzöst, amelyen mindösz­sze egy kis fülke van a gépkezelők és matrózok számára, az egész hajóűri és a fedélzetet pedig a legkülönfélébb gépezetek töltik meg. A gőzös lehor­gonyozva áll azon a helyen, ahol az épülő csatorna kezdődik, fedélzetéről pedig hatalmas „ormányokat" bocsáta­nak le a folyó fenekére. Az árbocok­hoz vastag, hosszú csövek vannak erő­sítve, amelyek átnyúlnak a partra és óriási fekete kígyóként húzódnak végig az épülő csatorna útvonala mentén. A gépész működésbe hozza a szerke­zetet, mire az egyik csövön keresztül zuhogni kezd a víz a partra. Az erős zízsugár szétmállasztja, kimossa a ta­lajt, ugyanakkor a többi csőnyúlványok felszívják a híg iszapkeveréket és a vezetékbe jutattják. Ezek a csőveze­tékek azután sűrített levegő segítségé­vel a kimosott talajt a szükséges két­három kilométer távolságba szállítják, ahol a föld széles töltést képezve, egy­más felett elhelyezkedő tömör rétegek­ben üllepedik le, a víz pedig vissza­áramlik a folyóba. Az iszapszivattyú­berendezéssel felszerelt hajó néhány óra múlva felszedi horgonyát, a saját maga ásott mederben előrehalad, mö­götte pedig ottmarad az elkészült csa­tornardszlet magas, sima partjával. A 7. iszapkotró-berendezéseket elektromos áram hajtja. Minden ilyen gép egy nap alatt negyvenezer tonna földet, vagy homokot tud kiemelni, vagy partradobni. Ha ezt a munkát lapáttai akarnánk elvégezni, három­ezer ember munkájára volna szük­ség. GYAR, MUNKASOK NÉLKÜL. A kujbisevi gát felépítésénél egy év alatt annyi betonozást kell elvégezni, mint amennyit a Panama-csatornánál 34 év alatt végeztek. Az egész kujbi­sevi vízierőmünek a felépítéséhez fel­használt betonmennyiség nagyságára jellemző, hogy abból egy méter széles és három méter magas falat lehetne építeni, amely Moszkvától az Uraiig érne. A kujbisevi gát építői percenként 24 köbméter betont fognak feldolgozni, ami azt jelenti, hogy éjjel nappal min­den percben 20 tehergépkocsi betont kell szállítani számukra. Hogyan lehet ilyen rövid idő alatj olyan óriási mennyiségű betont elkészí­teni? Itt a gépek sietnek a dolgozók segítségére: a szovjet tervezők meg­teremtették a világ legtökéletesebb ön­működő betongyárait. Minden ilyen gyár sokszáz köbméter betont gyárt egy óra alatt. Az egész gyárhoz pedig mindössze 8 ember munkája szüksé­ges: egy munkairányító, három opera­tőr, egy szerelő és három lakatos. Hogyan történik mindez? Az operatőr ott áll az irányító asztal előtlt, melynek lapján apró, színes lámpák vannak. Megnyomja az egyik gombot, valahol mozgásba jön a futószalag és a tartá­lyokból az óriási mérlegre homok, zú­zott kő és cement ömlik. Kigyullad egy lámpa, ez azt jelenti, hogy annyi anyag van a mérlegen, amennyi szükséges. Az operatőr most egy újabb gombot nyom meg, mire egy másik futósza­lag az óriási betonkeverőbe viszi az anyagot. Ujabb gomnyomás és forog­ni kezd az acéldob, amelyben már a szükséges mennyiségű víz is belekerül. Emberi munkával nem lehetne olyan gyorsan elvégezni mindezt, mint ez az erős gépezet végzi. A betongyár 25 másodperc alatt leméri a homokot és a cementet. 8 másodperc alatt megtölti a betonke­verőgépet és 3 perc alatt elvégzi a keverést. Az építőmunkásoknak nem kel várakozniok az elkészített betnra. Csak győzzék odaszállítani a külön­féle szükséges anyagot a gépekhez és elvinni a kész betont. Olyan te­hergépkocsikkal, amelyeket az ut­cán láthatunk, itt nem boldogulna az ember. Ezért az új vízierőmű köz­pontoknál a homokot, cementet, be­tont és földet óriási teherbírású bil­lenő gépkocsik szállítják. Egyetlen ilyen gépkocsira 25 tonna súlyt lehet felrakni. A szovjet gépkocsigyárak ilyen teherkocsikat készítenek az építők számára. A CSEMADOK HÍREI A CSEMADOK nyítrai kerületi aktívájának határozata Mi, a CSEMADOK nyitrai kerületének vezetősége 1951. április hó 1-én Nové Zámkyban, a CSE­MADOK helyiségé­ben tartott kerületi aktívánkon a következő határozatot hoztuk: 1. Egyetértünk a berlini munkás­konferencia határozatával és követel­jük, hogy a négy nagyhatalom rňi­előbb kössön békeegyezményt a tar­tós világbéke és- a háborúnak teljes kiküszöbölése érdekében. 2. Követeljük Nyugat-Németország­nak azonnali lefegyverzését és az egységes, népi demokratikus Német­országnak megvalósítását, mert az európai és egyben a világbéke meg­őrzésére ez az egyedüli biztosíték. 3. Követeljük a koreai háborúnak azonnali beszüntetését, az amerikai csa­patoknak Koreából való azonnali kivo­nását és az egységes népi demokra­tikus Korea megalakítását. 4. Elítéljük Sling-Švermová-Cle­mentis hazaáruló klikkjének bűnös, népellenes aknamunkáját s egyben köszönetünket fejezzük ki dicső Pár­tunknak, a Csehszlovákiai Kommunis­ta Pártnak éberségéért, hogy sikerült ezeket a Pártba befurakodott aljas kémeket leleplésnie. Veliká nad Ipľomon nagy sikert aratott a CSEMADOK helyi csoportjá­nak fiatal színigárdája. Színrehozták Moliére Duda Gyuriját. A darab olyan tetszésre talált a nép körében, hogy háromszor kellett előadni. A szereplők közül szép játékkal emelkedett ki: Csaba Bója, Sinka Béla, Cerovszky László, Kovács Irénke és Dancs László. Nagyon szép, hálás munkát végez­tek a rendezők is: Gálik tanító, Köleta József, Dancs Antal. DANCS LÁSZLÓ, titkár, Veliká nad Ipľom. > Wt M Mt M»>M»HMH»M>H HI M IWMWW Igyunk Szántól, 8zalvátor, Tátra­és Lenka természetes asztali ásvány­vizet. Gyomor. é9 bélmegbetegedése­ket gyógyít a Clgelka és Baldovszká ásványvíz. A gyomor-, bél-, vese. és epebajokra kitűnő orvosság a Fátra gyógy ásványvíz. Bélmegbetegedése, ket és a hólyagvezetékek megbete­gedését a brusznól és baldovl ásvány­víz gyógyítja. £gy leány brigád lö A évi el e A CSEMADOK központi titkár- j • ága új helyiségekbe költözött és | •íme: Bratisláv;, til Červenej Ar- j mády 38 sz. Telefonszám a régi (335—96.) j MWMMWWWMWMHHWmWHWHW ÜJ SZO, a Csehszlovákia) magyai dolgozók napilapja Szerkesztőség ép Kiadóhivatal- Bratislava, Jesenského 8 sz. Telefon: szerkesztőség 262-77 és 347 16. kiadóhivatal 262-7T Kő ép feleiösszerkesztő: Lőrincz Gyula Keladí és irányító postahivatal: Bra­tislava n. Nyomja és kiadja a Prav da Nemzeti Vállalat Bratislava. Kéz­iratokat nem adunk vissza Előfize­tés 1 évre 540 % *vre 270—, M évre 135 , 1 hónapra 45.— Kčs. A hetilap (csütörtöki szá.m) előfize­tése 1 évre 150— % évre 75.—, % évre 40.— Kčs A ICEPES­KONYV előfizetése egy évre NÉP NAPTAR-ral együtt 100 Kés. Zdenka és Libusa nemrég töltötték be huszadik életévüket. Fiatalok, vi­dámak s ha kell, nagyon komoíyak is tudnak lenni. Még tavaly augusztusban történt. A váltás után egymásba karolva ne­vetgélve hagyták el az üzemet. A nap forrón tűzött. Nem volt hazamenő kedvük. Osztrava utcáit rótták. Az egyik nagy üzletház előtt megálltak. — Látod, — mondja barátnőjének Kőhr Zdena, — azelőtt itt dolgoztam, elárusító voltam ... Szvoboda Libusa, hogy ne maradjon szégyenben, azonnal hozzátette: — Én meg Prágából jöttem ide, mint brigádos, „Osztravszko" kiépíté­sére ... S itt is maradok, megtetszett a gyári munka .. Mind a ketten munkásnők lettek. Akkor még egyszerű szériamunkán dolgoztak a vítkovicei Klement Gott­wald vasművek szerszámgép üzemé­ben. Tovább mentek: Beszélgettek. Néz­ték a kirakatokat... De gondolataik­ban valahogy nem tudtak szabadulni az üzemtől. Az egyszerű széria-munka nem elégítette ki őket. Az Ifjúsági Szövetség tagjai viltak. Többet kell cselekedniük. — Valamit tennünk kell, hogy előbbre jussunk. — mondogatták. A nyúlánk, karcsútermetű s állandóan mosolygó Zdena mély, barna szeme hirtelen felragyogott. Fürgén az egyik könyvesbolt kirakata előtt termett. — Nagyon szeretem a könyveket, — szólt oda Libusának, — sok könyvet kell még elolvasnom, meg akarom szerezni a Fucsík-jelvényt. S együtt kezdték nézegetni a köny­veket. Vásárlásra most nem gondol­hattak. Kifizetés előtt voltak. Könyvre most nem igen telt volna. Tekintetük egyszerre csak megakadt egy brosú­rán: „Anna Kuznecová: Egy évvel előre dolgozunk," — Te, ezt a brosúrát meg kellene venni, — mondta Libusa. Bementek s kérték a brosúrát. Fel­lapozták és olvasták az előszót: — Az eredeti oroszból fordított brc«úra, melyet olvasónk most kézhez kap, a szerzőnek. Anna Kuzneeovának életrajzát tartalmazza, aki a moszkvai autóüzem komszomolista-ifjúsági bri­gád vezetője. Kuznecová elvtársnő világosan megmutatja, hogy a Párt és a szakszervezet mellett milyen nagy feladata van az ifjúsági szervezetnek is a dolgozók kezdeményezésének ki­fejlesztésében S ez a brosúra főleg az ifjúsághoz szól, hisszük, hogy ifjúsá­gunk sok jó lehetőséget talál benne ahhoz, hogy munkáját jobban végezze, mint eddig... — Te, ezt meg kellene vennünk a lányoknak is. Ebből sokat tanulhatunk! — ujjongott fel Libusa. — Van annyi pénzünk? Ketten valahogy összeszedték a nyolcvan koronát és boldogan jöttek ki az üzletből kezükben a tíz brosúrá­val. Otthon áttanulmányozták Kuzneco­vá írását Végre alapot találtak tevé­kenyebb munka kifejtésére. De ho­Szövetség tagjai voltak. Többet kell keresniök, ahol úgy dolgozhatnának, mint Kuznecováék ... A két lelkes, fiatal leány a brigád tagjainak toborzásához látott. Csak öntudatos lányokat akartak a csoport­ban. Sok múlik ám ezen a brigádon. Erőseknek kell lenniök, hogy szégyent ne valljanak s ne mutogassanak rájuk rosszindulatúan az emberek. Jövendő .munkatársaiknak odaadták a brosúrá­kat. Majd beszélgettek velük. Tudták, hogy vannak olyanok, akik egyszer­másszor példásan ledolgozzák az él­munkásváltásokat s utána újból lany­hább munkát végeznek, Nekik azon­ban állandóan élmunkás módon kell dolgozniok! Felvilágosították a lányokat a bri­gádra váró feladatokról. Majd rájuk bízták a döntést. Rajtuk kívül még nyolc leány jelentkezett a brigádba. Most már csak a munkahely kérdése izgatta őket... Az üzemben már sokan felfigyeltek rájuk. Nem fogadták mindnyájan örömmel kezdeményezésüket. Először Ondra mérnökhöz mentek és munka­helyet kértek tőle. — Keressetek magatoknak és én engedélyezem, — hangzott a válasz. Ondra mérnök nem bízott bennük. A lányok a műszerész-műhely vezető­mérnökéhez fordultak, aki szintén bir zalmatlanul fogadta őket. Kötelesség­ből azonban végigvezette a két lányt a műhelyen. — Itt csak tanoncok tanulhatnak, ez nem leányoknak való munka! — mond­ta nekik. Majd hozzájuk csatlakozott egy munkásnő is, aki az üzem-tanács tagja volt. — Mond, dolgozhatna itt tíz lány? — kérdezte tőle a mérnök. — Nem! — hangzott a rideg fele­let. — Ja, ti vagytok azok, akik szi­lárdítani akarjátok a normákat?! Itt is elutasították őket. Majd egy másik műhelyben, ahol csak hórizont­kák, fúrógépek voltak, ezzel fogadták Zdenát és Libusát: „Nő nem való a darab-munkához!" — De megpróbálhatjuk, — felelték nekik. Itt kevés volt a munkaerő. Nem használták ki a gépeket. Addig csak egy váltásban dolgoztak. "Végre helyet taláňak és bejelentet­ték. Tizennégy napig hiába vártak az engedélyre, hogy megkezdhessék a munkát. Akkor aztán a Párt és i\ CsISz járási bizottságainak közben­járására sikerült elérniök, amit akar­tak. — Tfz leány bolondul a dicsőség után! — hallották sokszor az idősebb dolgozóktól. De nem tudták őket megtörni ezek az előítéletek. Hittek célkitűzésükben! Hittek Kuznecovábanl Valamennyien eljártak a műszaki alapismeretek isko­láztatására. Érdeklődéssel foglalkoz­tak a tananyaggal, a fémek megdol­gozásával, a rajzok olvasásával, a szerszámok megismerésével, a kések élesítésével, stb. Vrba elvtárs, a kikészítő vezető mestere, szeretettel fogadta őket. Azonban az ott dolgozó régebbi mun­kások nevettek rajtuk és várták, mi­kor mondja Zdena: „abbahagyunk min­dent és menekülünk innen". ötös csoportban, két váltásban kezdtek dolgozni. Öt CsISz zászlócs­kát kaptak, mint az első sz&vetségi­ifjúsági brigád az üzemben. Mnjd jöt­tek az újságírók és szenzációs cik­kekben számoltak be róluk. „Leányok a fúrógépek mellett!" s még hozzá­tették, hogy selejt nélkül sé 104 szá­zalékos teljesítménnyel dolgoznak. Az emberek újból nevettek rajtuk és gúnyolódva a „ČSzM" zászlókra mutogattak. Mondották, hogy azt je­lenti: „Čestné styky s Moralíkem." (Becsületes viszony Moralikkal.) Tud­niillik Moralík elvtárshoz kerültek in­nen is a selejtek. Zdena és Libusa azonban nem adták meg magukat. Szilárdan kitartottak és biztatták a brigád tagjait. Nem szabad szégyent vallaniokl Két oktatójuk volt, Tilecsek és Ká­nja. Kánya könnyelműen vette fel­adatát. „Egy milliméter nem számít" — mondogatta sokszor. így aztán nem lehet tanítani. A fiatal Kánya ki­cserélését kérték. Hruzík elvtárs jött ezután hozzájuk. Régi, tapasztalt mun­kás. Már tizenöt éve dolgozik az üzemben. Gondosan magyarázza nekik a munkamenetet. Miért kell ez vagy az a szerszám ... Egyes dolgozók élces megjegyzése! azért nyomokat hagytak a lányokban,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom