Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-11 / 86. szám, szerda

1951 április 11 y j sí® Assáäev könyve buzdítja az építőket így késsül a „Május elseje" vasútvonal Busa és Potor kösiitt Közeledik a május elseje, a munkások ezrei vállalnak új kötelezettsége­ket, normaszilárdítást és nyújtanak be újítójavaslatokat, hogy a dolgozók ün­nepét úgy ünnepeljék, hogy azzal a békét is szilárdítsák, Üj gyárak, vasutak épülnek szerte az országban. Ahol eddig nem volt semm fejlődés, ott a mi kormányunk gondoskodásából, munkáskezek erejéből épül vasút, bánya, hogy kenyeret, boldogságot adjon a dolgozóknak. Potor és Busa között épül a „Május ekeje"-vasútvonal. A munkások az idő viszontagságaival küzdve építik a vasútat. össze fog kötni minket ez t vasútvonal a népi demokratikus Ma­gyarországgal is, hogy kicserélt árúink minél előbb eljussanak a dolgozókhoz. A Busa és Potor közötti vasútvonal a várostól távoleső falvakat is össze­köti. A falvak dolgozói megértették a vasútvonal jelentőségét, mert lovakkal, kocsikkal siettek a vasútvonal építésé­nek segítségére. A kiszellői földmű­vesek a legrosszabb időjárásban.' sár­ban, vízben is kivették részüket a munkából. A „Május elseje" vasútvonal nevét a dolgozók maguk adták, mert ezzel a vasútvonallal akarják az idei májust köszönteni. A vasútvonal építésén végzett munkájuk biztosíték arra, hogy kész lesz a vasút idejében, mert itt a mérnökök és technikusok együtt dolgoznak a munkásokkal. A Párt és a szakszervezet komoly politikai és felvilágosító munkát fejt kia munkások között. A villámújságban közlik a legjobb eredményeket és azt, hogy melyik cso­port maradt le. Így tudjáx a munka­versenybe bevonni a munkások széles tömegét. — A vasútvonal építésénél — mond. ja Szudicki Pál — Korabelnyiková módszerét nem tudjuk alkalmazni, mert nálunk kész anyagok vannak és már nem lehet semmi megtakar'tást elérni, meri ahol csak ehetett csök­kentettük az anyagfogyasztást — Mi itt a vasútvonal építésénél — mondja Szudicki Pál — Azseajev: „Távol Moszkvától" című könyve ta­nításai szerint dolgozunk. Ez ad irányt és ez bíztat minket. Ahogy végigmegyünk a vasútvona­lon látjuk, hogy az eredmény, amit a munkások elértek, biztos reményt nyújt arra, hogy ígéreteiket teljesítik is. Vagonok, csillék állnak a töltésen és munkásarcok mosolyognak, ahogy elindulnak megrakva főiddel. A munkások megelégedettek, nem panaszkodnak, mert munkájuk után megérdemelt fizetést kapnak. — Nehéz munkát végzünk — mond­ja Dobra Bertalan, — de örömmel vé­gezzük. Ebben a csoportban minden ember, három ember normáját végzi. Minden nap 320%-ra teljesítjük a nor­mát — mondja, s mosolyogva a csil­lék után mutat Kötelezettséget vál­laltunk, hogy állandóan 200%-ra tel­jesítjük a normát, de mi nem enge­dünk a 320%-ból. Ezt megtartjuk, mert azt akarjuk; hogy május elsejére készen legyen a vasútvonal. Előttünk megrakott vagonokat húz a mozdony, öröm nézni, ahogy gördül a lerakott síneken, ahol egy évvel ez­előtt szántóföld, legelő volt és vad­virág virított. Ma már itt sínpár hú­zódik, amely sínpár foytatódik a népi demokratikus Magyarország sínpárjá­ban. amely Szakaitól az Ipolyig tart. Egyes szakaszokon a munkások már csak a simításokat végzik. Nem messze tőlünk rakodógép üte­mes zaja hallatszik. Az óriásgépet mosolygós arcú ember kezeli biztos kézzel. A vagónt a rakodógép percek alatt telerakta és már húzza is to­vább a mozdony. A rakodógép kezelő­jének az újabb üres vagonok megér­kezéséig van egy pár perce és így be­szélgetni kezdünk. Gál Istvánnak hív­ják. — Nem régen dolgozom a rakodó­gépnél — mondja —, de elég jól be­gyakoroltam itt is magam. Autóvezető vagyok. Azelőtt más - munkahelyen dolgoztam. Itt 370—400 köbméter föl­det rakok 8 óra alatt. Munkámmal meg vagyok elégedve. A fizetésem meghaladja a 8 ezer koronát. Egységes állami norma szerint fizetnek, jól ke­resek, nem panaszkodhatom. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy a­vasútvonal május elsejére kész legyen, hogy mél'óan ünnepelhessük meg a dolgozók legszebb ünnepét. A munká­sok gyárakban, bányákban, mindenütt hozzájárulnak a május elseje megün­nepléséhez. Itt a „Május elseje"-vasút­vonalon kötelezettséget vállaltunk, hopy kész lesz május elsejére a vasútvonal A vasútvonalon végighaladva a sín­rakó csoporthoz érünk. Ez 240%-ra teljesíti a tervet. Bochus András el­mondja, hogy nehéz feladatot vállal­tak magukra, de ha a földmunkával jól haladnak előttük előre, akkor ők munkájukkal május elsejére készen •lesznek. így nyilatkoznak minden munkahe­lyen, mert tisztában vannak felelőssé­gükkel. Mert nemcsak a vasútat épí­tik, hanem a békét és szocializmus? is hazánkban, ami meghozza dolgozóink­nak szebb és boldogabb életét. Kelemen Béla. Május 1. — a békeharc ünnepe A gottwaldovi kerület do?g^zói több mint 20 millió korona megtakarítást ém k el máfus 1. tiszteletére A gottwaldovi kerület dolgozói má­jus 1. megünneplését a béketüntetés jegyében fogják megtartani. A méltó megünnepléséről a járási májusi taná­csok gondoskodnak, amelyek mar min­den járásban megalakultak. A -májusi tanácsok már a községek, üzemek és iskolák 90%-ában megalakultak. Szük­séges azonban, hogy a járási májusi bi­zottságok többet foglalkozzanak az agitációspárok szervezésével és isko­láztatásával és a májuselőtti munka­verseny elmélyítésével. A kerület üzemeinek dolgozói köte­lezettségvállalásukkal fejezik ki tisz­teletüket e nagy ünnep iránt. Ezideig 2882 békefelajánlást tettek. A normák túlteljesítésére 389 szerződést kötöt­tek és 17 üzem kötelezte magát, hogy bevezetik a második és harmadik mű­szakot. A női munkaerők százalékának emelésére 65 kötelezettséget vállaltak a Lidia Korabelnyikova anyagtakaré­kossági módszere átvételére 122 és másfélé takarékossági célból 1022 kö­telezettségvállalást adtak be, ami által 20,557.393 korona megtakarítást érnek el. 157 kötelezettségvállalás alapján bri­gádmunkán 24.373 órát dolgoznak le. Václav Svoboda munkamódszere átvé­telére két kötelezettséget vállaltak, a a normák megszilárdítására 82 szer­ződést, a munka jobb megszervezésé­re 35 szerződést s a minőség megjaví­tására, a teljesítmény emelésére 27 kötelezettséget vállaltak. Kedves elvtársnők és elvtársak! Rohamosan közeledik a munkásság legnagyobb ünnepe, május elseje, hz a munkásosztály legnagyobb ünnepe, amikor is minden dolgozó szabadon felvonul a városokban és községekben Azért hangsúlyozom, hogy szabadon, mert ma már nem kell félni, hogy megzavarják ünnepünket. Igen, voltak idők, amikor május elsejére a dolgo­zók kénytelenek voltak a kertek alatt gyülekezni és a felvonulás alatt attól kellett tartani, hogy szétzavarják őket. Mégis azokban az időkben is a kapita­lista rendszer idején mindig megünne­peltük május elsejét. Ez évben május elsejei ünnepségün­kön mi mindannyian a béke mellett fogunk tüntetni. Megmutatjuk az im­perialistáknak, hogy résen vagyunk, hiába igyekeznek szabadságunkra törni. Ezen az ünnepen gondolni fogunk azokra, akik még a kapitalisták rab­igája alatt nyögnek, gondolni fogunk koreai testvéreinkre, akik szabadságu­kért küzdenek. Mi jól tudjuk, hogy mit jelent az, hogy míg mi népi demokra­tikus Csehszlovákiánkban békésen ün­nepeljük majd máj.us elsejét, addig Ko­reában testvéreink vére ömlik a szabad­ságért. Május elseje minket éberségre is ta­nít, mert tudjuk, hogy az osztályharc nem szűnik meg, hanem ellenkezőleg, élesedik, mert tudjuk, hogy még ná­lunk is dolgozik a reakció, az impe­rialisták bérencei. akik nyugodt, bé­kés munkánk ellen törnek. Mi május 1-én, ezen a nagy napon is bebizonyítjuk, hogy szabadságun­kat mennyire értékeljük, hogy szabad­ságunkért és a békéért harcolni is tu­dunk. Ferencz István munkáslevelezS, Füleki Drevoindustria. Jobban kapcsolódjunk be a politikai munkába Azelőtt csak nagyobb városokban volt, ma nálunk is közlekedik az autó­busz. A kora reggeli órákban a dolgo­zókat, a munkásokat szállítja munkahe­lyükre, megkönnyítve így az üzembe jutást. Az iskolásgyerekek is autó­busszal mennek az iskolába. Es ez a tény is elgondolkoztatja az embert. Máskép volt ez azelőtt. A távolabb lakó szegény szülők gyermekei fárad­tan baktattak a hosszé úton. A leg­rosszabb időjárásban, rossz lábbeliben Sokszor előfordult akkor az iskolában, hogy társaink hiányoztak, mivel nem volt télikabátjuk, nem volt cipőjük. Ak­koriban a szociális kérdéseket úgy ol­dották meg«, hogy gyűjtéseket rendez­tek egyes »kegyes urak« és aztán né­hány koronát nagykegyesen kiosztot­tak. Persze ezzel nem segítettek a nyo­moron. Hányszor láttunk a teli kira­katok előtt fázó, reszkető, rongyos, vé­kony ruhácskájú, rosszcipőjű gyereke­ket Ilyen és hasonló esetek számtalan­ját figyelhettük 'meg. Ez már mind a múlté. Jött 1945, a szovjet hadsereg felszabadított minket, majd 1948 februárja érkezett el, ami­kor a munkásosztály megszilárdította a hatalmat. Minden megváltozott Mun­kánk nvomán megszűnt a nyomor. A jólét köszöntött be. És napról napra látjuk, hogy ez az ország, ez a rendszer gondoskodik a dolgozókról. Vannak köztünk olyanok is, akik már elfeledkeztek arról, hogy a múltban munkanélküliek voltak, nyomorogtak, hogy életük nem volt életnek nevez­hető. Vannak olyanok, akik csak a hi­bákat látják, követelödznek és nem látják helyesen a távlatot, nem látiák tisztán a mult és a jelen közti óriási különbséget. Pártunk és Gottwald elvtárs kijelöl­ték az utat és nekünk kötelességünk a szocializmus felé haladó úton minden feladatot pontosan teljesíteni. Ezért kell mindannyiunknak még jobban be­kapcsolódnunk a szakszervezet életé­be, a tömegszervezetek és főként Pár­tunk munkájába. Ebben a munkában aktívabban kell résztvennünk, mert sajnos, gyakran felmerülő jelenség az, hogy míg az üléseken a hallgatóság csendben ül és nem vesz részt a vitában, addig, amikor vége az ülésnek, kint megkez­dődik a kritika. Ebben ugyan az utóbbi időben javulás pnutatkozik, de ez még nem elég. Még jobban kell tudatosítanunk, hogy ennek az országnak, mi dolgo­zók vagyunk a gazdái. Holczer László munkáslevelező, Komárom, körzeti műhely. Mit adott nekem a szakpolitikái tanfolyam akik mindössze 16—20 évesek. A 17 éves Szedlácskovára annyira hatottak az ijesztgetések, hogy elment az iro­dába dolgozni. Zdenáék utána mentek. A brigád nem bomolhat fel! És meg­győzték őt. Szedlácskova visszatért a brigádba és lelkesen dolgozik tovább. A brigád tagjait nevelniök kellett, hogy mindig összetartó kollektívumot tudjanak alkotni. Dosztalova Libusa egy illatszertárból jött hozzájuk. Kvi­csalova azelőtt varróleány volt. Klimko­va Kvetáról azt beszélték, hogy lusta és túlságosan szereti a betegsegélyzőt igénybe venni Wolfova pedig inkább a CsISz tánccsoportjában szerette ma­gát mutogatni. Eleinte nehezen értet­ték meg, hogy miről is van szó. Mi­éri van szükség erre a brigádra? Zdena és Libusa kezdetben decem­berben, januárban egyenként keres­ték fel a brigád tagjait, hogy beszél­jenek velük, rámutassanak a hibákra. És sokszor bizony nem jártak siker­rel a tagokban nem ébreszthették fel a közösségi szellemet. Ezen változ­tíitniok kellett. S most már szerdán­ként, amikor nem járnak az esti isko­lába, mindnyájan összejönnek és együtt, közösen tárgyalják meg a brigád kérdéseit. Csak így sikerült a tagokban felébreszteniök a brigád iránti felelősség érzetét. A mesterrel, a műszaki dolgozókkal együtt megtárgyalják a kérdéseket és ezek már örömmel segítik őket, mert belátták, hogy csak az úttörő if­júmunkások felkarolásával valósíthat­juk meg céljainkat. A hetenkénti rendszeres összejöve­telükön együtt értékelik eredményei­ket és felfedik egymás előtt hibáikat, így nevelődnek a kollektív életre. S a tagok bizony törekszenek is a hibák gyors kiküszöbölésére, mert nem akarják, hogy a brigádból kizárják őket. Nagy szégyen volna ez ... A brigádvezetőt, Zdenát és Libusát, nem hagyta nyugton a termelési ered­mények sikertelensége, bántotta őket, hogy nem tudják elérni a 100 százalé­kot és hogv még elég sok a selejtjük. Elsősorban az időveszteséget keilett kiküszöbölniük. Sokszor, ha vala­milyen szerszámra volt szükségük, a szomszéd műhelyekbe kellett érte sza­ladgálniok. így naponta órákat is el­vesztettek. Árra törekedtek tehát, hogy minden egyes gép a szükséges szerszámokkal felszerelt külön szek­rénykét kapjon. A munkát meg két napra előre osztják be, hogy a szük­séges anyagot előre biztosíthassák. Míg azelőtt maguk szaladgáltak minden után, inost az egyik műszaki dolgozó. Kaspar elvtárs, védnökséget vállalt felettük és sok ügyet elintéz helyettük. Mint az első ifjúsági-szövetségi bri­gád az üzemben a dicső májusi napok tiszteletére kötelezettségeket vállaltak. Elsősorban is bevezették az önellenőr­zést, hogy a selejtet végleg kiküszö­böljék és az esetleges selejtes darabo­kat csak kijavításuk után adják át az üzemi elenőröknek. Kötelezettséget vál­tak, hogy betart ják az átadási időpon­tokat, és áttérnek a kétgépes rend­szerre. Az utóbbit azonban csak akkor valósíthatják meg, ha a brigád másik felének olyan munkahelyet biztosíthat­nak, ahol nagy marógépeken dolgoz­hatnának. Ennek a brigádnak a veze­tője Klimkova Kveta lenne, aki a brigád egyik legöntudatosabb tagjává nevelődött. * Az ifjúsági brigád teljes elismerést aratott. A tervet már 100 százalékra teljesítik és selejtjük nincs. Komolyan veszik őket. A CsISz-zászlók már büszkén lengenek gépeiken. — Megmutattuk, hogy mink fiatal lányok is tudunk a férfiak helyén dol­gozni, akár csak a szovjetlányok, — mondja lelkesen Szvoboda Libusa. Nagy jelentősége van annak, hogy munkánkkal tíz férfit szabadítottunk fel az „Osztravszko" kiépítésére. Az ,,Osztravszko" szó kiejtésében is benne rejlett annak a hatalmas ön­tudatnak és biztonságnak érzete, amely az itt dolgozó munkástömeget át­hatja. * Büszkék vagyunk arra — mondja Zdena. — hogy a hathónapra tervezett betanulási időt lerövidítettük öt hó­napra. Mesterünk, aki kezdetben azt mondotta, hogy elmegy innen, ha mi odajövünk, most örömmel segít ne­künk. s velünk is megtárgyalja a mű­hely ügyeit. Bevezettük a komplex­normákat is. Eszerint a brigád tagjai egyforma keresethez jutnak. Ezáltal jobb viszony alakult ki a munka és a brigád iránt. Az ember nem lehet ön­ző. Ha közösen dolgozunk, keressünk is egyformán! így jobban is segítjük egymást. Bebizonyítottuk, hogy nők is dolgozhatnak a darabtermelésben, még akkor is, ha nem szakmunkások. — Kuznecová könyvéből kedvet és lelkesedést merítettünk munkánkhoz. Megmutatta nekünk, hogyan kell ver­senyeznünk* és a brigáddal foglalkoz­nunk. Csak az üzemek vezetőségei nyújtsanak a jövőben több segítséget a kezdeményező fiataloknak. . . Kuz­necová sem volt kitanult szakmunkás. De kitartó volt, elsajátította a műszaki alapismereteket és kiváló szakmunkás­nő lett belőle. Szilárdította normáját, ifjúsági brigádot szervezett és ezzel egy évvel előre teljesítette a tervet. — Mi lányok is sokat tanulhatunk még a komszomoloktól — folytatja Zdena, — akik tudják, íiogy miért dolgoznak, miér 1 élnek. A haza iránti szeretetük ösztönz : őket, hogy hazá­jukat virágzó földdé változtassák. Szilárdan haladnak előre, látják, hol voltak azelőtt, hol vannak most. Meg­ismerték a jövő távlatát. Mi őket, a szovjet komszomolistákat követjük! Kuznecová segített . . Az if júsági brigád példát mutat a többieknek. Idősebb munkástársaik hozzájuk jön­nek és a legnagyobb elismeréssel, mo­solyogva mondják: — Nem hittünk bennetek, de már látjuk, megy nektek a munka! Petrőci Bálint. Nagy örömet jelentett számomra, hogy népi demokratikus ' rendszerünk lehetőséget nyújtott nekem a további fejlődésre, vagyis, hogy elküldtek en­gem szakpolitikai iskolára. A háború után mint kisegítő kőműves dolgoztam és most lehetőségem nyílt arra, hogy a tanfolyam segítségévei kitanulhassam a kőműves mestersé­get. Az iskolán megismerkedtem u marxizmus alapvető ismereteivel is. így most már sokkal jobban ítélek meg minden eseményt. Jól tudom, hogy ezt a felszabadító szovjet hadseregnek, a Szovjetuniónak és Sztálin elvtársnak, Csehszlovákia Kommunista Pártjának és szeretett ve­zérének, Gottwald elvtársnak köszönhe­tem. Én most fokozott jnunkámmal já­rulok hozzá a szocializmus felépítésé­hez hazánkban, mert ahány téglát ra­kunk le, annyival erősödik hazánk és minden ilyen tégla csapást jelent az imperialista uszítókra. Előttem sem volt világos az iskola elvégzése előtt, hogy miért fontos a többtermelés. Fon­tos azért, mert mi nem a tőkés kizsák­mányoló zsebére dolgozunk, hanem életszínvonalunkat emeljük, a szocializ­must valósítjuk meg országunkban. Szükséges a nehézipar, a gyárak minél előbbi felépítése, mert csak így alapoz­zuk meg még boldogabb jövőnket, csak így emeljük a termelést és vele együtt életszínvonalunkat is kellő ütemben. Ezért kell összefognunk, ezért kell még nagyobb lelkesedéssel építenünk, dol­goznunk. Ismerjük célunkat és ismer­jük az imperiiaíisták célját is. Mi nem akarjuk a háborút, ezért sorakozunk a béketábor zászlaja alá, ezért dolgozunk és harcolunk. De tudjuk azt is, hogy a nyugati or­szágok, a gyarmati és félgyarmati országok dolgozói sem akarnak har­colni a kizsákmányoló kapitalista ér­dekekért. Figyelemmel kísérjük Spa­nyolország, Franciaország, Görögor­szág és a többi kapitalista ország dolgozóinak harcát az imperialisták ellen. Mi munkánkkal, fokozott termelé­sünkkel segítjük az ő harcukat, erő­sítjük a béketábort, amelynek élén Sztálin elvtárs áll. Papp Béla munkáslevelező, Panyidaróc. A legnagyobb érték az ember Üzemünkben e hónapban a balesetek elleni harc folyik. Dolgozóink tömege­sen bekapcsolódnak az akciókba és munkahelyeiken a legnagyobb tiszta­ságot és rendet vezetik be. Ugyanis a tapasztalat azt mutatja, hogy sok esetben a baleset okozója a rendetlenség, a rossz helyen fel­halmozott tárgyak és hulladékanyag. A legnagyobb elővigyázatossággal fo gunk dolgozni munkahelyeinken, gé­peinknél, mert tudjuk, hogy a balesetek elleni harc lehetővé teszi, hogy még fokozzuk munkánk teljesítményét. Eb­ből az intézkedésből, ebből az akcióból Is látjuk, hogy népi demokratikus kor­mányunk a legnagyobb gondot fordít­ja országunk dolgozóira. Mi, füleki dolgozók, akik a múltban a kapitalista Hulita úr gyárába sze­gődtünk, tanúi voltunk annak, hogy a szociális intézmények teljesen Isme­retlenek voltak. Ha valaki megsérült munka közben és felgyógyulása után jelentkezett Hulita úrnál könnyebb munkát kérve, Hulita úr azt a kijelen­tést tette, hogy az ő gyára nem men­hely. A kapitalistákat nem érdekelte a dolgozók egészsége. Ők csak a tő­két halmozták fel, a dolgozókból kipré­selték minden erejüket, éhbért, koldus­bért fizettek, kizsákmányoltak és kiszi­polyoztak Ma népi demokratikus kormányunk gondoskodik a dolgozók tömegeiről, szociális biztosításukról, gondosko­dik arról, hogy biztosítva legyen a dolgozóknak egészsége, mert ebben az országban a legnagyobb érték az ember. • Fukács Klára munkáslevelező, Füleki Kovosmalt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom