Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-06 / 81. szám, péntek

6 UJSZ O 1951 április 3. Á dolgozók Magyarországa Füredi József, a Magyar Népköztársaság bratislavai főkonzula Füredi elvtárs a magyar filmhét megnyitása alkalmából rendezett bratislavai ünnepségen a magyar nép felszabadításának hatodik évforulójáról megemlékezve c következőket mondotta: Hat éve, hogy a dicsőséges Vörös Hadsereg kiűzte a fasiszta rablókat és belső csatlósaikat és kezébe adta a magyar dolgozó népnek ezeréves i?bság után a szabadságot, a függet­lenséget. Hogy a magyar nép ezzel a szabadsággal élni tudott, hogy a ro­mokban heverő országot kemény munkával újjá tudta építeni, hogy a 3 millió koldus országából egyre fej­lődő, virágzó országot tudott építeni, azt mind a Szovjetuniónak és a magyar nép nagy barátjának, Sztálin elvtárs­nak köszönheti. A hat esztendő minden napján, a napnak minden órájában éreztük, van barátunk, van segítőnk, van vezetőnk, a nagy Szovjetunió. Ez a barátság és vezetés védelmet és támogatást jelent a hazánk szabadsá­gára és függetlenségére törő impe­rialisták ellen. Barátságot jelent a felszabadult népi demokráciákkal, amelyek velünk - együtt építik a szo­cializmust és azokkal a ma még el­nyomott népekkel, amelyek szabadsá­guk kivívásáért harcolnak. Barátsá­gunk a Szovjetunióval és a közös cél érdekében folytatott munka, vala­mint a közös ellenség ellen folytatott harc az, amely népünket a többi né­pekhez a legszorosabb barátság szá­laival fűzi. A Szovjetunió barátsága és veze­tése jelenti számunkra a példamuta­tást a szocializmus építésében, a ta­pasztalatok végtelen tárházát életünk minden területén. A szovjetdolgozók több mint 30 éves tapasztalata és el­ért eredménye biztatást jelent a ma­gyar dolgozóknak abban, hogy mind­az az erőfeszítés, amelvet kifejtenek, nem hiábavaló, a szocializmus megte-, remtésc, megvalósítása elérhető. A Szovjetunió példá ja tanít ja a ma­gyar népet az igazi hazaszeretetre, ami elválaszthatatlanul össze van forrva a proletár internacionalizmus gondolatával, megtanít bennünket a többi országok dolgozóinak szereteté­re és kérlelhetetlen gyűlöletre a né­pek ellenségeivel szemben. Lehetetlen felmérni mindazt a segít­séget, amit a Szovjetunió hat év alatt minden vonatkozásban nyújtott, és ha ma felszabadításunk 6. évfordulóján büszkén tekinthetünk vissza azokra az eredményekre, amelyeket a múlt­években Pártunk és Rákosi elvtárs vezetésével elértünk, azt a Szovjet­unió és népünk nagy barátja és taní­tója, Sztálin elvtárs iránti hála érzé­sével tesszük. Két évvel ezelőtt ipari termelé­sünk alig érte el a háborúelőtti szin­vonalat és ma gyáraink kétszer any­nyit termelnek, mint az iparbárók, Horthyk Magyarországának ipara. 1950-ben többet emelkedett a nem­zeti jövedelem, mint a régi rendszer­ben 2 évtized alatt. Népgazdaságunk fejlődésének meg­gyorsulása lehetővé tette, hogy az Ötéves Tervben eredetileg kijelölt feladatokat felülvizsgáljuk és az 51 /•milliárd forint beruházással szemben ' az 1950—54. évelfflcn mintegy 80­85 milliárd forintot fordítsunk nép­gazdaságunk fejlesztésére. így meg­nyílt előttünk az a lehetőség, hogy országunkat az eddiginél is gyorsabb ütemben formáljuk át virágzó szo­cialista országgá, hogy meggyorsít­suk országunk iparosításiét, nehéz­iparunk kiépítését. Az ország minden részében az al­kotás, az építés, a tanulás lázában folyik a munka, amely lázas építő munka egységbe forrasztja az egész magyar dolgozó népet. Eddigi ered­ményeinket is Pártunk és a dolgozók széles tömegeinek fokozódó egységé­vel és összefogottságával értük el és ez az a forrás, amelyből a követ­kező években a még hatalmasabb fel­adatok megoldásához erőt merítünk. Csak az a nép képes ilyen lelkesen építeni, amelynek szemében már nem gyűlölt robot, hanem dicsőség a mun­ka és, amely nép tudja, hogy szabad és hogy munkája minden gyümöl­csét maga élvezi. Megváltozott a magyar dolgozók­nak a viszonya a munkához és egyTe szélesebb területen folyik az újfajta szocialista versenyzés a magasabb eredmények eléréséért, a munka mi­nőségének megjavításáért. Ennek a versenynek av talaján nőnek fel a munka új hősei, a sztahanovisták, akik a szovjet sztahanovisták tanítá­sai aUpján érik el nagyszerű ered­ményeiket és tanítják dolgozó tár­saikat. A munkához való új szocialista vi­szonyt a Párt kovácsolta ki az embe­rekből. Pártunk és bölcs vezetőnk, Rákosi elvtárs irányítását az egész dolgozó magyar nép bizalommal kö­veti, mert meggyőződött a legválsá­gosabb inflációs időszakban éppen úgy, mint a fokozódó jólét idején ar­ról, hogy útmutatásuk helyes és mindenkor az egész dolgozó nép ér­dekét szolgálja. A Magyar Dolgozók Pártjának II. kongresszusa történelmi jelentőségű határozataival kijelölte az útat az új felemelt terv feladatainak elvégzésé­hez. Azt akarjuk, hogy két és félszer annyi fogyasztási cikk álljon a dolgo­zók rendelkezésére a terv végén, mint a terv előtt és a munka terme­lékenysége » tervidő alatt kétszeresére emelkedjék. Az új felemelt terv az építés meg­gyorsítása révén még nagyobb segít­séget tud adni a mezőgazdaságnak, még több traktorral, kombájnnal és egyéb géppel tudják segíteni dolgozó parasztságunk felemelkedését és a mezőgazdaság szocialista átszervezé­sét. Az új felemelt terv lehetővé te­szi, hogy gyorsabban felszámoljuk a falu elmaradottságát és hogy a mező­gazdaságot felzárkóztassuk a hatal­mas lendülettel fejlődő szocialista iparhoz. ,1954-re mezőgazdaságunk termelé­sének az 1949-es évhez képest leg­alább 50 százalékkal kell emelkednie. Ezt, csak úgy érhetjük el, ha átszer­vezzük mezőgazdaságunkat az el­aprózott egyéni gazdálkodásról a korszerű nagyüzemi gépesített gaz­dálkodásra. Ma már jogos büszkeséggel beszél­hetünk a szövetkezeti mozgalom si­keréről, amely több mint 2 év fárad­ságos politikai felvilágosító és szerve­ző munkájának és nem utolsó sorban a Szovjetunióban járt parasztküldött­ségek tapasztalatainak az eredménye. Ma mintegy 145.000 parasztcsalád közel 1 millió holdon folytat termelő­szövetkezeti gazdálkodást. Ipari és gazdasági eredményeink mellett kulturális téren is forradalmi változás következett be felszabadítá­sunk óta Magyarországon. Sikerült megszüntetni a gazdagok művelődési monopóliumát és a dolgozók gyerme­keinek tíz- és százezrei előtt megnyit­ni az egyetemek, főiskolák, techniku­mok kapuit. A Magyar Népköztársaság alkotmá­nya szellemében minden hatalmat a dolgozó néf) gyakorol. Államappará­tusunkban, néphadseregünkben és min­den fontosabb poszton a dolgozók legjobbjai állanak. Elért eredményeink azonban egy percre sem homályosítják el előttünk azt a tényt, hogy munkánkban hiánvok is vannak. Népi demokráciánk politi­kai és gazdasági megerősödésévej egyidejűleg fokozódik a külső és belső ellenség támadása. Ezért figyelmez­tet Pártunk és népünk szeretett ve­zetője. Rákosi elvtárs, állandóan foko­zott éberségre bennünket. Szocialista iparunk gyorsabb fej­lesztése, mezőgazdaságunk elmara­dottságának felszámolása egyértelmű népünk, államunk megerősödésével, tehát a béke nagy ügyének eredmé­nyesebb védelmével. A MDP Il-ik kongresszusán Rákosi elvtárs a kon­gresszus célkitűzései között a béke megvédését jelölte meg első helyen mint a jelen és a jövő legfontosabb feladatát. A Békevilágtanács határozatait a magyar nép örömmel üdvözölte, mert az elmúlt 6 esztendő során népünk­nek egyetlen olyan tette -:em volt, amely ne a béke ügyét szögálta volna Jövendő terveink is mind a béke ter­:i. A magyar nép, amelynek kezéről a hatalmas Szovjetunió leverte a bilin­cset, a magyar dolgozó nép, amely a szovjetnép állandó segítségét és tá­mogatását érezve, ura lett sorsának és gazdája hazájának, békében akar élni, a szocializmust, a béke és a bol­dogság országát akarja felépíteni, ezért barátságra törekszik a többi bé­keszerető népekkel és keményen szembeszáll az imperialisták minden háborús akciójával és uszításával. Ebben a törekvésében már nem egy­szer megmutatta a felszabadult ma­gyar nép teljes egységét. elég a stock­holmi békefelhívás több mint 7 millió ( aláírására rámutatni A Világbéketaiyf&s felhívásának aláírása során, anwíy április 8-án in­dul meg, népünk ismét megmutatja egységes békeakaratát és azon lesz, hogy ez az aláírási akció széles felvi­lágosító, meggyőző munkájával új és új békeharcosokat neveljen es ál­lítáon szembe az imperialista kard- j csörtetők agresszív céljaival. Népünk békevágyát és elszántságát fokozza a béketábor világot átfogó mozgalmának erősödése, a nemzetkö­zi szolidarifás tudatának érzése, a Szovjetunió iránti hűség és bizalom megnyilvánulása a népek részéről. Üj erőforrást jelent számunkra a Szovjetunió és a népi demokráciák ha­A Szovjetunió a négy hatalom fegyveres erőinek csökkentésére és ezzel a béke biztosítására törekszik - a nyugati nagyhatalmak politikai célja az ellentétek további szitása Gromiko, a Szovjetunió megbízottjának állásfoglalása a nyugati nagyhatalmak új napirendi javaslatához A négy hatalom külügyminiszterhe­lyetteseinek tanácskozásán a francia megbízott az USA, Nagy-Britannia, va­lamint Franciaország küldöttségének nevében új javaslatot terjesztett elő, amely — a nyugati hatalmak képviselői szerint — magában foglalja az álta­luk javasolt egész napirendet. Ez a javaslat a következőképpen szól: »1. A jelenleg fennálló európai fe­szültség okainak és következményei­nek, valamint a Szovjetúnió, az Egye­sült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország viszonya hatékony és igazi megjavítása biztosítását szolgá­ló intézkedések megvizsgálása, beleért­ve a fegyverzet és a fegyveres erők fennálló színvonala, valamint a fegy­verzet ~és a fegyveres erők — beleértve a Szovjetunió, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és Franciaország fegyverzetét és fegyveres erőti — nem­zetközi ellenőrzésének megteremtésére és csökkentésére szolgáló intézkedések­re vonatkozó következő kérdéseket: Né­metország lefegyverzése; a fennálló szerződéses kötelezettségek és megál­lapodások teljesítése; a háború veszé­lyének és az agressziótól való félelem­nek megszüntetése. 2. A független és demokratikus Ausztria újjáteremtését J szolgáló szer­ződés befejezése. 3. A német egység újjáteremtésére és a német békeszerződésre vonatkozó problémák.« Parodi kommentárjaiban alaptalanul azt állította, hogy a három hatalom küldöttségei által javasolt új napiren­di tervezet első pontja teljesen megfe­lel a szovjetküldöttség ama követelé­sének, hogy fő problémákként Német­ország lefegyverzését és a négy hata­lom fegyveres erőinek csökkentését kell a Külügyminiszteri Tanács elé vinni. Ugyanilyen szellemben nyilatkozott Davies is. Jessup csatlakozott Parodi­hoz és Davieshez. Gromiko elvtárs, a Szovjetunió kép­viselője több előzetes megjegyzést tett a három hatalom küldöttségei által i előterjesztett új napirendi tervezet lé- | nyegével kapcsolatosan. Rámutatott, I hogy ebben a tervezetben Németország lefegyverzésének kérdése nem foglalja el azt a helyet, amelyet jelentősége alapi­ján el kell foglalnia és háttérbe szorul. Ez azt jelenti, hogy a három hatalom képviselői továbbra is csökkenteni igye­keznek ennek a döntőfontosságú pro­blémának jelentőségét. Ami a fegyveres erők csökkentésének és a fegyverzet színvonala, illetőleg a fegyveres erők nemzetközi ellenőrzése megteremtésé nek kérdéseit illeti — mondotta Gromi ko elvtárs —, a három hatalom új ja­vaslatának első pontjában ezek a kér­dések továbbra is fejük tetejére állítva szerepelnek Igaz, hogy ennek a Dont­nak. megfogalmazását megváltoztatták de az eíső helv benne továbbra is i. fegyverzet színvonala kérdésének jut Utána ugvan szó van a nemzetközi el­lenőrzésről. de a javaslat nem mutat rá, hogy mi felett kell ellenőrzést te remteni és milyen célból A március 28-i szovjetjavaslat vilá­gosan kimondja, hogy meg kell vizs­gálni a négv hatalom fegyveres erői csökkentését biztosító nemzetközi el­lenőrzés megteremtésének kérdését. A három hatalom új tervezete furcsa szörnyszülött, mert benne elkenődik az egyik fő politikai feladat: a fegy veres erők csökkentése. A fegyveres erők 4 csökkentésének másik oldala az, hogy vájjon a négy hatalom (az USA, a Szovjet­unió. Nagy-Britannia és Franciaország) fegyveres erőinek csökkentéséről kell-e beszélni, vagy pedig a fegyveres erők csöj/kentéséről általában, amint azt a hárpm küldöttség javaslata mondja. fii a kezdet kezdetétől a négy hata­loifi fegyveres erőinek csökkentését ja­vasoltuk - jelentette ki a Szovjetunió kepviselője — tekintettel arra, hogy ez a beke biztosításának döntő kérdése. Rámutattunk, hogy nehéz olyan em­bert találni, aki nem ért egyet ezzel Eddig azt mondották nekünk, hogy a nyugati hatalmak a Szovjetunió nagy­letszámú fegyveres erői miatt folytat­)-M.J e ,? n,eíí i Politikájukat. Ezeket az allitasokat I. V. Sztálinnak a Pravda munkatársa számára adott közismert nyilatkozata, valamint a szovjetkor­Franc'a lapok elítélik az amerikaiak mesterkedéseit a kstlügyminiszterhelyettesi értekezleten A hétfői francia sajtó megjegyzése­ket fűz a külügyminiszterhelyettesek párizsi értekezletéhez. Az amerikai küldöttség meeterkedései, amelyekkel kudarcba akarja fullasztani az érte­kezletet, még a szélsőjobboldali fran­cia sajtóban is elégedetlenséget vál­tanak ki. Az amerikabarát Figaro, amely általában fenntartás nélkül tá­mogatja az amerikai álláspontot, hét­fői számában óvatosan arról ír, hogy jó lenne, ha Jessup valamivel kevésbé hajthatatlannak mutatná magát. A Combat hétfői _ (számában bírálja az amerikai politikát. A lap szerint ah­hoz, hogy végső megegyezés történ­jék, az kell, hogy mindegyik félnek meg legyen az erre irányuló akarata. „Márpedig egyre jobban kételkedünk az Egyesült Államoknak abban a szándékában, hogy komolyan meg­egyezésre akar jutni az elkövetkező hónapok során" — írja a Combat. A l'Humanité, a Francia Kommu­nista Párt központi lapja megálla­pítja, hogy a nyugatiak makacssága a szovjet­kormány minden erőfeszítése elle­nére sem tette lehetővé eddig a megállapodást abban a napirendben. amelyet a békeszerető népek köve­telnek. Gromiko múltkori javaslatai azonban lehetségessé teszik, hogy az értekez­let kijusson a zsákutcából. A l'Humanité egy másik kommen­táréban Jessup na k azzal a rágalmával foglalkozik, hogy Magyarország, Ro­mánia és Bulgária állítólag nem tart­ják tiszteletben a békeszerződés alá­írásával vállalt kötelezettséget. A l'Humanité kéthasábos cikkben vála­szol Jessup rágalmaira és idézi a békeszerződés 4. pontját, amely sze­rint Magyarország kötelezi magát, hogy nem tűri el fasiszta- politikai, vagy katonai szervezetek létesítését az ország területén. „Ennek a pont­nak az értelmében — írja a lap — cselekedtek a népi demokráciák, mikor megszüntették az olyan ügynökök szervezetek működését, amelyek a nép hatalmát akarták • megdönteni. Érthető, hogy ez nem tetszik az im­perialistáknak. A népi demokratikus országok politikai és gazdasági újjá­építése nincs az Ínyükre, ezért vádol­ják meg őket azzal, hogy megsértet­ték a békeszerződés pontjait." A lap a továbbiakban rámutat, hogy a ma­gyar, a román és a bolgár költségve­tés békés költségvetés, mint minden olyan ország költségvetése, ahol a nép van hatalmon. mánynak a három hatalom kormá­nyaihoz intézett jegyzékei megcáfol­ták. Ha azonban a három hatalom kép­viselői még ezután is tovább beszélnek a Szovjetunió — szerintük — nagy­számú fegyveres erőiről, akkor miért tiltakoznak az ellen a szovjet javas­lat ellen, hogy a négy hatalom — köz­te a Szovjetunió — fegyveres erőinek kérdéseit vitassák meg? A három hatalom küldöttségei által javasolt új napirendi tervezet nem tar­talmazza az Olaszországgal kötött bé­keszerződés Triesztre vonatkozó része teljesítésének kérdését, bár a szovjet küldöttség már kifejtette álláspontját ezzel kapcsolatosan. A három hatalom képviselői nem vá­laszoltak arra a szovjet javaslatra sem, hogy a miniszterek vitassák meg az Atlanti Szerződés és az Angliában, Norvégiában, Izladon, valamint más európai és közeikeleti országokban lé­tesített amerikai támaszpontok kérdé­sét. A szovjet küldöttség e javaslat be­nyújtásakor rámutatott, hogy ez a kér­dés közvetlen kapcsolatban áll a négy hatalom egymásközti viszonyának pro­blémájával, amelyről mind a három ha-i talom javaslata, mind pedig a már­cius 28-i szovjet javaslat szól. A szovjetkormány úgy véli, hogy a fenálló európai nemzetközi feszültség okai és a négy hatalom viszonya meg­javítását szolgáló intézkedések kérdé­sének megtárgyalásakor nem lehet mellőzni az Atlanti Egyezmény kér­dését és azt a kéildést, hogy az USA egész sor országban katonai támasz­pontokat létesít. Ha valaki szembehelyezkedik ezekkel a szovjet javaslatokkal, azt nem lehet másként minősíteni, mint hogy az ille­tő nem kívánja az Európában fennálló nemzetközi feszültség okaival közvet­len kapcsolatban álló egyik legfonto­sabb kérdést megtárgyalni. Gromiko elvtárs után Jessup szólalt fel. »Inszinuációnak« nevezte azokat az érveket, melyeket Gromiko elvtárs az Atlanti Egyezmény, az amerikai kato­nai támaszpontok kérdésének napirend­re tűzését indítványozó szovjet javasa lat mellett fehozott. Gromiko elvtárs Jessupnak válaszol­va rámutatott, hogy az USA képviselő­je hasztalan próbál egy-két mondattal kitérni e fontos kérdés elől. Az Atlanti Egyezmény és a különféle országokban létesített amerikai támaszpontok kér­dése közvetlen kapcsolatban áll a négy hatalom egymásközti viszonya megja­vításának kérdésével, függetlenül attól, hogy tetszik-e ez az USA kormányá­nak, vagy nem. Ha — mondotta Gro­miko elvtárs — érdemben tárgyalnánk ezt a kérdést, akkor nagyon sok igen érdekes dolgot mondhatnánk erről a tárgyról. Mi abból a tényből indulunk ki, hogy különféle országokban ameri­kai katonai támaszpontok vannak, amit senki sem tagadhat. Ezt csipirelik a ve­rebek — mint mondani szokták — Washington és Newyork minden há­zán. Meg kell csak nézni például az American Magaziné című folyóirat 1950 decemberi számában az USA hadügy­minisztériumának jóváhagyásával köz­zétett térképet, hogy meggyőződjünk, hogy a világ különféle részein, a Szov­jetunió határaihoz közelfekvő terüle­teken tucatjával vannak elhelyezve amerikai katonai támaszpontok. Csak el kell olvasnunk azokat a lapokat, amelyekben az USA hivatalos képvise­lőinek, többek között nemrégiben Tö» rökországban járt amerikai tábornokok­nak nyilatkozatait közölték Es nem vi­lágos-e az elmondottakból — fejezte be Gromiko elvtárs —, mennyire ab­szurd Jessupnak az a ki jelentése, hogy az USA-nak nincsenek más álla­mok területén katonai támaszpontjai. A három hatalom képviselői semmit , sem válaszoltak Gromiko elvtárs sza­vaira. talmas politikai és gazdasági megerő­södése, a szabadságukért hősiesen küzdő gyarmati népek táborának fo­kozódó bővülése és az imperialista or­szágok dolgozóinak egyre növekvő harcos ellenállása a kizsákmányolók kai szemben. A béke védeme nekünk az alkotó munka, az odaadó tanulás, a - kemény erőfeszítések, a nagyszerű eredmé­nyek. A béke a felemelt ötéves terv: új^szocialista városok, villanyfényben úszó kulturált falvak, napfényes is­kolák, gyermekotthonok létesítése. A béke szabad, független, nem könnyű, de dicsőséges 6t a szocializ­mus felé. A tartós béke további bol­dogulásunk, egész jövőnk alapja. Pártunk és Rákosi elvtárs arra ne­veli a magyar népet, hogy mindvégig kitartson a béke ügye mellett, hogy fűzze kapcsolatát egyre szorosabbra a szabad népekkel, az egész világ dol­gozóival, lángolóan szeresse hazáját és békénk, függetlenségünk, felemel­kedésünk legnagyobb támaszát, a ha­talmas Szovjetuniót és a mindannyi­unk által forrón szeretett drága Sztá­lin elvtársat. Külön jelentősége van számunkra annak, hogy Magyarország felszaba­dítását Bratislava felszabadításának évfordulójával egyidőben ünnepeljük. Nemzeteink között napról napra jobban kimélyül a barátság, a proletár nemzetköziség győzelme, s minden igyezetünk azon van, hogy ezt a ba­rátságot állandóan erősítjük, hogy az ellenségnek ne legyen alkalma minket egymásra uszítani. Éljen Magyarország és Csehszlová­kia örök barátsága! Éljen a csehszlovák nép szeretett vezére, Gottxvald elvtársi Éljen a magyar nép szeretett vezé­re. Rákosi elvtárs! Éljen a világbéke élharcosa, Sztálin elvtárs!

Next

/
Oldalképek
Tartalom