Uj Szó, 1951. április (4. évfolyam, 77-101.szám)

1951-04-06 / 81. szám, péntek

6 UJSZ O 1951 április 3. L. A. Szílín, a Szovjetunió prágarnagykővete látogatást tett a bratislavai Kablo-tizemben ^ bratislavai Kablo-üzem dolgozói slava felszabdításának 6. évfor­j<i alkalmából rendezett ünnepsé­Kön szívélyesen fogadták M. A. Szilin elvtársat, a Szovjetunió nagykö­vetét. Szeretetünket és hálánkat fejezzük ki a nagy Szovjetuniónak és szeretett vezérének, a nemzetek bölcs tanítójának Sztálin elvtársnak, azért a nagy segít­ségért, mellyel a Szovjetunió elősegíti a szocializmus gyors kiépítését hazánk­ban. A bratislavai Kablo-üzem dolgozót mindennapi munkájukkal nyilvánítják szeretetüket a nagy Szovjetunió iránt, mert az ő gyártmányaikat is részben a Szovjetunióba szállítjuk. — A Szovjetunió a kommunizmus ha­talmas műveit építi — mondotta a dolgozókhoz intézett rövid beszédé­ben M. A. Szilin szovjet nagykövet. — Azokon a helyeken, ahol eddig si­vatagok voltak, rövid időn belül virá­gok fognak nyílni. Ehhez a nagy béke­építkezéshez a bratislavai Kablo-üzem dolgozói is hozzájárulnak becsületes munkájukkal. Az üzem dolgozói büszkeséggel hall­gatták végig a Szovjetunió képviselő­jének szavait. Lelkesíti őket az a tu­dat, hogy ők is segítik a hatalmas bé­keerő, a kommunizmus építését. Beszéde befejező részében M. A. Szilin átadta az üzem dolgozóinak a szovjetnép üdvözletét. — Dolgozzatok jól — mondotta — legyetek sztaha­novisták és új munkamódszerekkel ja­vítsátok munkátokat. A szovjetnemze­tek mindenben, mindenkor segítsége­tekre lesznek. Ezután M. A. Szilin nagykövet Ba­cílek elvtárs, a Megbízottak Testüle­tének elnöke. Takács elvtárs, az ipar­ügyi megbízott, V. G. Viszotyin, bra­tislavai szovjet alkonzul, Mihalicska elv­társ, a Kommunista Párt bratislavai kerületi Tanácsának titkára, az üzem vezetői és élmunkásai kíséretében meg­tekintették az üzemet. Majd a meg­jelentek az üzem iskolájába vonultak, ahol Horváth elvtárs az üzem nevé­ben a következő kötelezettségvállalás­sal fejezte ki a Szovjetunió iránti sze­retetünket és hűségünket: Bratislava felszabadításának hatodik évfordulója alkalmából végtelen hálánkat kívánjuk nyilvánítani felszabadítónk­nak, a hős szovjethadseregnek. Mi él­munkások, kik a Szovjetuniónak ké­szülő kábelek gyártásán dolgozunk, kötelezzük magunkat, hogy azokat a kábeleket, melyeket szerződésileg ez év december 15-ig kell leszállítanunk, rövidebb idő alatt készítjük el és 1951 november 15-ig leszállítjuk. így fejezik ki a bratislavai Kablo­üzem dolgozói hűségüket a világbéke bástyája a győzedelmes Szovjetunió és legnagyobb barátunk a nagy Sztá­lin iránt. Bratislava felszabadítása alkalmából kiosztották a város évi díjait Bratfslavi felszabadításának hatodik évfordulója alkalmából a városháza tükörtermében ma délelőtt osztották ki a város évi díjait, a mult év ki­váló munkateljesítményelért és művészeti alkotásaért. A díjakat Viceník elvtárs, a Központi Nemze® Bizottság helyettes elnöke osztotta szét. A mult év kimagasló munkateljesít­ményeiért jutalmazásban részesültek Árpás András, a Kablo-Gumon-üzem élmunkásújítója. aki érdemeket szer­zett a szoc !alista munkaverseny ki­terjesztése terén, az év folyamán négy újítási javaslatot nyújtott be, amelyek évi jó néhány százezer koro­na megtakarítás* jelentenek; Vachál­ka Anna, a Danubíus-üzem élmunkás­nője, normájanak állandó és egyenle­tes 150%-os teljesítéséért; Matschl János, a Matador-üzem konstruktőre, magasnyomású egyenirányítású ven­til-berendezés újítási javaslatáért, amellyel a főüzem évi 200.000 koronát takarft meg; Motyfka Adolf, a Dyna­mit-Nobel-üzem mestere, az újítók műhelyének vezétőie, aki maga II újítási javaslatot nyújtott be, amelyek évi 160.000 korona megtakarítást je­lentenek. A kitüntetettek között volt László Boldizsár Bratislava város közüzemei­nek élmunkása, aki állandó és egyen­letes 135%-os teljesítményt nyújtott és újítási javaslatot adott be az autó­buszok ab'aküvegeinek fölszerelésére; Riedl István, a BEZ-üzem újítója ér­tékes újítási javaslataiért; Záltibek Boldizsár, Bratislava város közüzemei­munkájáért. Bratislava város évi díjával tüntet­ték ki továbbá Vas István, Kincses József és Adamec István mozdony­részlegét, akik rátértek a szovjet öt­százasok módszerére, hibátlanul vé­gezték szolgálatukat, a javítások leg­kisebb százalékát érték el, a legki­sebb késést mutatták fel a menet­rendszerű gyorsvonatoknál és any^g­megtakarítá6t is értek el Korabelnyi­kova módszere alapján. Kiváló művészeti teljesítményeikért jutalmazásban részesültek: Andrej Plávka költő „Zöld ág" című verskö­tetéért; Jurovszký Simon zeneszerző Gottwald-kantátájáért, amelynek szö­vegét Lajčiak szerezte és első ízben a IX. pártkongresszus alkalmával ad­ták elő; Julius Pántik kiváló színészi teljesítményeiért, főleg Lenin-alakítá­sáért Popov színjátékában; Lőrincz Gyula és Kevický Sándor képzőművészek Pártunk IX. kongresz­szusa térdíszítésének eszmei tervéért és megvalósításáért; Mária Sedláková, a Pravda szerkesztőnője, újságírói te­vékenységéért, főleg riportjaiért, a legjobb élmunkások népszerűsítéséért, munkamódszereik ismertetéséért; Schwarz István, professzor kiváló tudományos tevékenységéért a mate­matika ágazatában, valamint Mravko Leó, a bratislavai kerületi Nemzeti Bizottság műszaki hivatalnoka a dunai gát munkatervéért és annak példás keresztülviteléért. A kitüntetettek anyagi jutalomban is részesültek. A CsKP üdvözli az olasz Kommunista Párt VII. kongresszusát A CsKP Központi Bizottsága az olasz Kommunista Párt április között tartandó kongresszusára a következő táviratot küldte: Kedves elvtársak, a Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottsága szívélyes üdvöz­letét küldi Pártkongresszusotoknak, mely nagyjelentőségű eseménye nemcsak az olasz, hanem az egész nemzetközi munkásmozg lomnak. A tanácskozáshoz sok sikert kívánunk. A csehszlovák dolgozó nép csodál­kozva kíséri bátor küzdelmeiteket, melyet Palmíro Togliatti elvtárs veze­tésével folytattok az amerikai imperialisták tervei ellen, kik Olaszországot gyarmatukká akarják változtatni. Biztosak vagyunk abban, hogy VII. pártkongresszusotok pártotokban megerősíti a békéért, a dolgozok jogaiért és Olaszország függetlenségéért folyó harcot. A Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottsága. Megnyitották a „Csehszlovák-Szovjet Barátság" klubját Bratislavában Szerdán, április 4-én ünnepélyes ke­retek között nyitották meg a volt As­toria kávéházban a „Csehszlovák-szov­jet barátság" klubját. Az ünnepségen megjelent Bašťovanský elvtárs, az SzKP főtitkára, a szlovák Nemzeti Ta­nács elnöksége Kubacs elvtárs elnök vezetésével, Komzala Ferenc nemzet­gyűlési képviselő, a Megbízottak Ta­nácsának tagjai, élükön Bacílek elvtárs, elnök, képviselővel, a konzulátusok kép­viselői, élükön a Szovjetunió bratislavai konzulátusának vezetőjével V. G. Vi­szotinnal, Z. A. Novgorodov a VOKS képviseletében, J. Sládek, a Csehszlo­vákiai Szovjetbarátok Szövetsége köz­ponti tanácsának titkára, továbbá a hadsereg, az SNB és a tömegszerveze­zetek tagjai. A csehszlovák és szovjet himnuszok elhangzása után Falt'an elvtárs, a Csehszlovák-Szovjet Barátok Szövetsé­ge szlovákiai központi titkára szívé­lyesen üdvözölte a megjelenteket. Be­szédében méltatta április 4-e jelentősé­gét. — Hat évvel ezelőtt, — mondotta — beköszöntött hozzánk a szabadság. Ezt a Szovjetuniónak köszönhetjük, kö­szönjük egyben azt a nagy segítséget, mellyel segítségünkre van a szocializ­mus építésében. Falt'an elvtárs bev. beszéde után Fío­kocs András képviselő, tájékoztatás­ügyi megbízott .átadta a csehszlovák és szovjetbarátsag klubját a nyilvános­ságnak. Beszédében foglalkozott Bra­tislava felszabadításának jelentőségé­Hogyan lett Borovszka elvtársnőből üzembizottsági elnök? Az üzembizottság irodájában csend van. A falakon Lenin, Sztálin és Gottwald képei mintha mosolyogva néznék az íróasztalnál ülő fiatalasz­szonyt. Hogyne mosolyognának, ami­kor örülnek annak, hogy ebben az üzemben, a kassai dohánygyár üze­mében Borovszka elvtársnő tartja a kezében a vezetést Soha azelőtt ez nem volt. Nő. asszony vezeti a do­hánygyár női munkásait Brovszka elvtársnő miközben az Andráskának, az üzem legjobb mun­kásának kitüntetéséről szóló okiratot írja alá, végigtekint a falakon, körül­hordozza tekintetét a jól ismert búto­rokon és mosolygó szeme találkozik Sztálin elvtárs ugyancsak jóságosan mosolygó tekintetével Es ahogy a képet nézi, eszébe jut a mult, eszébe jutnak azok a szenvedések, amelye­ken keresztül kellett mennie, mindad­dig, amíg eljutott az üzembizottsági iroda asztaláig. 24 évvel ezelőtt kezdődik a törté­net, amikor a fiatal Borovszka még otthon van, az alacsony, szegényes fa­lusi házban, ahol az édesanyjának ki­lenc gyerekről kell gondoskodnia. Egy gyerek a másiknak a ruháját hordja, télen nem tudnak mindnyájan kimen­ni az utcára, mert nem |ut mindnyá­juknak cipő, télikabát. Sohasem felej­ti el a 24 év előtti karácsonyestét, amikor az asztalra csupán héjában főtt krumpli került Más gyerekeknek, más fiatal, lányoknak sok mindent ho­zott a karácsony. Látta a gyertya­fényben csillogó karácsonyfákat a széles ablakok mögött, látta, hogy másoknak mindenre telik, szép ruhák­ban járnak, csak éppen nekik, nekik nem jut semmi. Miért van ez? Már akkor, 24 évvel ezelőtt, mint fiatal lány, feltette magában ezt a kérdést. Látta, hogy az anyja látástól-vaku­lásig dolgozott, varrt, görnyedt a varrógép fölött és nem tudott még VIDOR ISTVÁN. annyit sem szerezni, hogy megszerez­ze nekik a betevő falatot. Miért van ez így? De feleletet erre a kérdésre ak­kor még nem tudott kapni. Az első vá­laszt erre a kérdésre akkor kapta, amikor ő is a dohánygyár munkásnő­je lett és fillérekért dolgozva, szapo­rította a dohánygyár részvényeseinek jövedelmét. Igen-, akkor történt, hogy egyesek elégedetlenkedni kezdtek, és airól beszéltek, hogy ezen a helyzeten javítani kellene. Egyik barátnője egyszer elvitte egy sejtösszejövetelre. Eddig soha nem hallott dolgokról volt itt szó.- Arról, hogy a dolgozó osztályt kizsákmá­nyolják a gazdagok, és arról, hogy csak összefogással és egyakarattal lehet harcolni a tőkések uralma ellen. M^ munkások sokan vagyunk, mienk a gyár, mienk a föld, mienk az ország. Csak akarni kell, merni és elűzni azo­kat. akik csak a saját zsebükre, a sa­ját hasznukra gondolnak. A fiatal Borovszka akkor égő arccal ment el erről a gyűlésről és megfo­gadta, hogy szakadatlanul tanulni fog, hogy megértse, miért olyan ke­serves a munkásság élete. Emlékszik arra. hogy kevéssel ez­után a gyűlés után a munkásnők sztrájkba léplek. Bér javítást követel­tek. mert az eddigi éhbérekből nem tudtak megélni. Emlékszik, hogy za­jongva vonultak az üzemigazgató iro­dája elé, és béremelést követeltek. De a béremelés helyett tűzoltók ér­keztek, akik hidegvízzel lefecskendez­ték őket. De ők hősiesen állták a hi­deg zuhanyt és zajongva, kiabálva kö­vetelték, hogy teljesítsék követelésü­ket. Végül is ők győztek, és az 1—2 filléres emelést megkapták. De ez­után csakhamar a tüntetésben részt­vevőket, köztük 6t is elbocsájtották. És akkor következett egy időszak 1928—1931 között, amikor meg­ismerte a nélkülözés, az éhezés minden kínját. De hite a munkás­mozgalomban és az eljövendő győze­lemben a megpróbáltatásokkal még­csak fokozódott, annak ellenére, hogy az idők megnehezedtek és a fasizmus egyre inkább terjedt, elnyelte a ki­sebb államokat, elnyelte, magával so­dorta az alig kisarjadt vetést, a mun­kásmozgalom eddigi sikereit. Borovszka elvtársnő tekintete egybe­kapcsolódik Gottwald elvtárs tekinte­tével. Igen. 1946-ban lépett be « Párt­ba, mert mindig is tudta, hogy a Párt­hoz tartozik. Akkor még a reakciósok igyekeztek megerősíteni hatalmukat, igyekeztek a munkásokat eltéríteni építő szándékaiktól. Nem jó szemmel nézték azt sem, amikor 1948 elején Borovszka elvtársnő egyik újításáért kitüntetésben részesült, majd pedig há­romhónapos politikai tanfolyamra küld­ték. Ezen a politikai tanfolyamon ér­tette meg, hogy mit köszönhet a népi a Vörös Hadseregnek, és Sztálin elv­társnak. Itt ezen a tanfolyamon értet­te meg, hogy a kapitalistáknak milyen aljas szándékaik vannak és itt értette meg, hogy neki is egyre fokozottaban, egyre éberebben harcolnia kell a visz­szatérő mult minden árnyéka ellen. 1948 mindent megváltoztatott. Ezt a munkások maguk is érezték, amikor lassan-lassan a saját soraikból válasz­tott mesterek, a saját soraikból kike­rült igazgatók kerültek a régi, elmaradt vezetők helyébe. Borovszka egy időre a helyi Nem­zeti Bizottság női munkaerőket tobor­zó osztályára került, és ott végezte nagy lelkesedéssel munkáját. Es elérkezett az a nap, amit sohasem remélt, amiről csak titkon mert ál­modni. a munkások bizalma őt jelölte az üzembizottság elnöki tiszt­ségre. Es most itt ül ebben a helyiségben, ahol valamikor re­megve állt az üzem igazgatójának kemény tekintete előtt, aki őt a tün­tetésben való résztvételért elbocsáj­totta. Igen. Az üzemigazgató eltűnt, és helyét elfoglalták az új emberek, elfoglalta Andráska élmunkás, aki az üzem legjobb munkása, elfoglalta Ta­kács elvtársnő, aki már Korabelnyiko­va módszere szerint dolgozik, és ez­zel a módszerre! 320 százalékos ered­ményt ér el, takarékoskodik a papír­ral, mert tudja, hogy ezzel már nem a kapitalisták hasznát emeli, mert hisz miénk itt minden, miénk az ország, magunknak építjük. És a jövő? A jövő is biztos és vi­lágos. Borovszka elvtársnő az író­asztalán álló két fényképre tekint. Mosolygó arcú fiú és lány néz rá vissza a fényképkeretből. Igen, az ő fiából- már mérnök lesz, lányából pe­dig orvosnő. Ingyen- tanulhatnak az egyetemen, mindent az állam ad ne­kik. Hogy gondolhatott volna valami­kor egy szegény, munkáscsalád gyer­meke arra, hogy egyetemre menjen tanulni, hogy magasabb képzettséget szerezzen. Erre elsősorban nem lett volna pénze, másodsorban nem is en­gedték volna tanulni. Emlékszik rá, hogy^mikor ő kijárta a negyedik ele­mit, ^Ikor az év végén a tanító min­denkinek feltette a kérdést, akar-e tovább tanulni? ö is boldogan jelen­tette ki, hogy igen akar. Szeretne ta­nítónő lenni. Erre a tanító megkér­dezte, mi is az apád? Borovszkánák félve kellett "bejelentenie, hogy mun­kás. — Nohát akkor ajánlom, hogy te se tanulj tovább, nem lenne meg hoz­zá az anyagi erőtök. No, meg nem is kell mindenkinek tanult embernek len­ni. így riasztották el akkor a munkás­osztály gyermekeit a tanulástól, s így vélekedett erről a kérdésről a falusi tanító, aki pedig maga is proletársor­ban élt, mert hiszen ő is csak éhbért kapott. És a kis Borovszkából hosszú szenvedések uHn mégis nagy üzem üzemi bizottságának elnöknője lett, ő vigyáz arra, hogy minden, ami az üzemben történik, az a dolgozók álla­mát, a munkások javát szolgálja. Mert megváltozott, átalakult, meg­szépült az élet és mindez azért, mert minden hatalom a dolgozó népé. vei, a második világháború utáni hely­zettel és a nagy februári eseményekkel. 1948. februárja óta hatalmas tömegek váltak tagjává a Csehszlovák-Szovjet­barátok Szövetségének. Ez azt bizo­nyítja, hogy népünk értékelni tudja, mit végzett a Szovjetunió népeink sza­badságáért. A szövetség célja ismer­tetni minden egyes polgárral, hogy mit jelent nekünk a Szovjetunió,- továb­bi feladata pedig az, hogy kimélyítse barátságunkat Csehszlovákia és a Szov­jetunió népei között. Tanulunk a Szov­jetuniótól, tanulunk a szovjetembertől. Örülünk annak, hogy felhasználhatjuk a Szovjetunió bölcs tapasztalatait és örülünk annak, hogy hat évvel ezelőtt a bratislavai váron a proletárok dicső zászlaja, a vörös zászló lengett és nem csillagokkal cifrázott csíkos zászló. Áp­rilis harmadikán az elesett hős vörös katonák szlávini emlékművénél köszö­netünket fejeztük ki és hálánkat a Szov­jetuniónak és népének azért a nagy véráldozatokért, mellyel kiharcolta né­pünk szabadságát. A Szovjetunió iránti szeretetünknek nem szabad csupán for-< málisnak lenni. Ne csak azért éljenez­zük a Szovjetuniót, — mondotta Klo­kocs elvtárs, — mert az illik, hanem tanuljuk meg szívvel, lélekkel szeretni azt a nemzetet, mely bölcs vezére, Sztálin elvtárs vezetésével felszabadí­totta népünkftt fasiszta alól. Klokocs megbízott elvtárs beszéde után Z. A. Novgorodov, a VOKS kép­viselője a szovjetnép üdvözletét adta át. A megnyitó ünnepség az internacio* nálé elhangzásával ért véget. Az ünnepség után a megjelentek „Ä szovjet könyv a békéért folytatott harc­ban" című orosz könyvkiállítást tekin J tették meg. A klub helyiségeiben könyvtárt, olvasótermet fognak lé­tesíteni, melyben alkalma lesz dolgo­zóinknak olvasni, tanulni és átvenni a szovjetnép bölcs tapasztalatait. Felhívás! A CSM bratislavai főiskolás bizott­sága felhívja azoknak a magyar ta­nulóknak a figyelmét, akik az elmúlt év­ben Magyarországon tanultak és ru­háikat vagy más holmijukat Magyar-* országon hagyták, hogy azonnal küld­1 jenek jegyzéket a következő címrej OVCSM, Bratislava, Zelená u. 5. A jegyzéket 5 példányban egész fv papírra írják és a következő adatokat tartalmazza: 1. Jelenlegi csehszlovákiai cím. 2. Pontos magvarországi cím, ahol a holmik találhatók. 3. A Magyarorszá­gon hagyott holmik pontos jegyzéke. a hiba? Kislányommal meg akartuk néz­ni a „Ludas Matyi"-t. A mozi előtt sírtak a csalódott gyerekek és bú­sultak a szülők: a filmet a PIO nem engedélyezte a 16 éven aluli ifjúságnak. így mi is kénytelenek voltunk lemondani megtekintésé­ről. Érdekes, hogy ugyanazt a fil­met a Dolgozók Filmfesztiváljának nyári bemutatója alkalmával a gyerekek nagy száma látta. Ak­kor ugyanis szó sem volt arróL hogy a film nem alkalmas fiatal­korúak számára. E tények tudatában igen érde­kelne minket, hogy a PIO cenzú­rabizottsága miért változtatta meg nézetét és miért nem engedélyez­te a „Ludas Matyi"-t a 16 éven aluli ijúság számára. S. J. (iAptdlfJ 6-12. CL MAGIPAĽ liLmfMztidái üjuwpl keit

Next

/
Oldalképek
Tartalom